Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-02 / 180. szám
■fl Mosoly az anyakönyvi hivatalban Isméi itt s nyári Vizsgafilm a közönyösség ellen A történet hőse: magyar fiú, vietnami lány ~ Színhely: a szófiai VIT és Vietnam ■ jjfáfl anyakönyvi hivatalnál talán csak az OTP és a Bizományi Átruház becsüsirodája .íorgalmasább. Mindenhol jP?rtSr.ik Valami érdekes — (Ifgy az anyakönyvi hivatalaiban és a házasságkötő terem- is —y melynek hallatán 'mosolyog, kacag, vagy éppen öbsazankadik az ember, a történet fajsúlyútól függően. Azon például csak bosszankodni leltet, hogy az egyik agyiéi közeli hozzátartozója halotti anyakönyvi kivonatáért kopogtatott be a hivatalba, s miközben az. irat készült, viccekkel szórakoztatta a jelenlévőket. Annak se nagyon örül az ünneplő kö- 'Itötiség, ha a- esküvő szép szertartása közben hátul a teremben néhányan félhangosan, nevetgélve értékelik ki a „behálózott”, „elcsavart iejü’Y „úgy-kell-neki”, vagy ..jtrüért-legyen-jobb-neki-mint -nekünk” vőlegény esetét... ; Ha már az esküvőnél tartunk, akad azért olyan is, iörüt a hosszú atiyakönyv- vezetői gyakorlat, „végső”, vidám következtetésként raktározott el a mindig frissülő emlékek közé... ‘ír:, ...... Ig en!!!, és /... igen... •V - • ...Azt szokták mondani, hogy minden esküvőre érkező pár egyforma, ami a viselkedésüket; illeti. Lehet, de nem mindenben.' Itt van például a legfontosabb szó, az: IGEN. Sokféleképpen mondják a választ erre a kérdésre: , — Kijelenti-e ön, Iksz Ip- szilon, hogy az itt jelenlévő Iksz Ipszilonka nevű menyasszonyával házasságot köt? Más házasságkötő termekben elhangzottakhoz hasonlóan a szép egri teremben is előfordul a harsány, katonás: — Igen!!! — A gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy a férfiak, illetve a vőlegények (!) a válaszadás előtt néhányat nyelnek. — Sőt! — emlékezik elmúlt házasság- kötésekre az anyakönyvezető rr- olyan lelkes pár is akadt, akik nem elégedtek meg az „Igen”-nel, hanem szőrül szóra elmondták az én szövegemet is: „Igen, kijelentem én, ezésez, hogy a mellettem lévő...” — Volt már olyan, aki „nem’-et mondott? — Még nem! — jön a szinte rémült válasz. ,, — Idős kórban “is kötnek házasságot.^ ■’ti „ .\.-w'v ■■ ‘ - • — Elég. sokan vannak. Nagyon szeretem őket. Ugyanúgy viselkednek, mint a fiatalok, kedvesek, zavartak, nagy szeretettel fogják egymás kezét, ugyanúgy csillog a szemükben a boldogság, csak... több a csillogásban a biztonság. Törzsvendégek Vannak idősebb emberek, akik a temetéseken törzsvendégek'. De — s ez optimizmusra vall! — akad törzsvendég a házasságkötéseken is... Az egri házasságkötő teremben egy idős házaspár „ütött tanyát”, Szombatonkint valamennyi esküvőn ott vannak, s csendben meghúzódva hátul a teremben, szemlélik az újra, meg újra ismétlődő, ünnepien hivatalos aktust. . Akad olyan esküvőbarát, aki elemózsiát is hoz magával, s amíg szünet van, az épület előtti pádon meguzsonnázik, majd a következő násznép mögött újra helyet foglal. — Más törzsvendégünk is volt már — emlékszik az anyakönyvvezető. — Egy időben egy fiatalember rendszeresen bejárt hozzánk, mondván, hogy nősülni szeretne, de képtelen magához való feleséget találni. Segítsünk neki... Hosszú időbe telt, amíg megértette, hogy nem házasságközvetítéssel, hanem házasságkötéssel foglalkozunk... A harmadikfajta törzsvendég — igen ritka. Ök azok. akik éppen a bíróságról jöttek. Kimondták a válást, s be akarják jegyeztetni a személyi igazolványba a szomorú ítélet. Ök azonban nem szomorúak... Amikor a bejegyzés megtörtént, arra kérték az anyakönyvvezetőt, jegyezze is elő őket — házasságkötésre. Miért törzsvendégek? Egyszerű. A házasságkötő terembe ritkán megy egy és ugyanaz az ember másodszor, vagy harmadszor „igent rebegni”. S ha ráadásul újra a volt feleségét veszi el... persze, hogy törzsvendég! A „leszármazott** Apró, ráncos, gőgicsélő, vagy szaporán szuszogó csöppség fekszik a pólyában, alig egynapos még, de már ráteszi a kezét az adminisztráció: elkészül a születési anyakönyvi kivonat. Aki bejelenti: az apa. Nagy ováció, csillogó szemek, dagadó büszkeség. Kit jélent be? Természetesen — fiút. Van, aki nem állja szó nélkül, hogy: „Direkt így akartuk!” S-'ha lányt jelent be? Kevesebb ováció, tompább szemek, alakváltozás nincs. Kissé érthetetlen, hogy az az apró, rövid különbség, ami a „kétféle” kisbaba között van, ekkora butaságra ragadtathat egyébként értelmes embereket. Hallottam már olyat is, hogy a férj hónapokig nem szólt a feleségéhez, mert az kislányt merészelt szülni...! De ne komorodjunk el, hiszen hátra van még az egyik legszebb szertartás, a névadó ünnepség. — Azonkívül, hogy az ünnepség nagyon szép, akadt-e már említésre méltó eset a névadókon? Az anyakönyvvezető elgondolkodik, aztán kis szünet után felderül az arca. — Persze, hogy akadt! Jó néhány esetre emlékszem határozottan, amikor a baba — nem sírt... Cikkünk nyomán: Fűteni fog a hevesi kazán... Lapunk július 14-i számában cikket közöltünk „Miért nem fűt a hevesi kazán?” címmel. Megírtuk, hogy az alig egy évvel ezelőtt felépült korszerű hevesi járási művelődési ház kazánjai még az év elején, januárban meghi- básodtak, s azóta tárgyalás tárgyalást követ a meghibásodás okainak, s a kijavítás lehetőségeinek megállapítására — eredménytelenül. Az új fűtési idény közeledik — jeleztük —, s a. vitából nem lesz kazán, és a korszerű művelődési ház éppen a népművelési főidényben használhatatlanná válik. Elismeréssel állapíthatjuk meg: a Heves megyei Beruházási Vállalat szinte azonnal reagált a cikkünkben felvetett problémára. A vitában végre sikerült eldönteni a meghibásodás okát, s ami ennél még fontosabb: „a Beruházási Vállalat a szerelési munkákat, valamint a próbaüzemet díjmentesen ellenőrzi, s a javítási munkákat a kivitelező vállalattól átveszi és üzemeltetésre október 15- ig átadja” — olvasható a koordinációs értekezlet jegyzőkönyvéből. — Olyan filmet akarunk csinálni, amely a ma még közönyös embereket is felháborítja — mondotta a vizsgafilmjét készítő Sípos István, a Színház- és Filmművészeti Főiskola végzős filmrendezője, miközben a szófiai Vietnami Szolidaritási Központba igyekeztünk. Filmeseink megnézték, és filmezték a háborúról készült kiállítást, beszélgettek azzal a katonával, aki már 30 ellenséges gépet semmisített meg. Innen együtt indultunk tovább a vietnamiak szálláshelyére. — Lényegében dokumentumfilm lesz — folytatta Sípos István. — A történet fonala: magyar fiú, itt Szófiában, megismer egy vietnami lányt és megszereti. Ily módon közel kerül az egész vietnami néphez. Ám szerelmüket kettétöri a háború: meghal a lány. A film tiltakozás a vietnami népre kényszerített életforma ellen. Mi itt, Európában teljes életet élhetünk, dolgozhatunk, pihenhetünk, szerethetünk, tanulhatunk, nyugodtan alhatunk, házasodhatunk, asszonyaink gyereket szülhetnek ... De Vietnamban, — a kegyetlen háború következtében — egészen más a hozzánk hasonló fiatalok élete. Azt szeretném, hogy filmem a még közönyöseket is megrendítse. A film természetesen nem készül el teljesen Szófiában. Sípos Istvánék augusztus végén Vietnamban folytatják a forgatást, és valószínűleg október elején fejezik majd be. — Nem tudom még, hogyan sikerül ez a vállalkozás. Szeretném, ha a nézők érzelmileg is közel kerülnének hőseimhez, nekik is személyes ügyükké válnék a szereplők könnye és tragédiája. ÍK. I.) Kátai Gábor Megelégedetten olvasom, hogy mind jelentősebben eredményesebb kutatásokat folytatnak világszerte a „dolgozó hidrogénbomba” megteremtéséért. Nem kell különösebben hangsúlyoznom, hogy némely rokonszenvvel, őszinte drukkal és a sikerbe vetett mély és optimista bizalommal kísérem, hogyan lesz, vagy legalábbis hogyan lehet a militarista, pökhendi gyilkos magfúzióból „dolgozó hidrogénbomba”. Mielőbb szeretnék találkozni vele, megfogni dolgos hidrogénmagjait, sok-sok héliumot kívánva serény és áldásos tevékenységéhez. S mert tudom, hogy dolgozni szépen és serényen még egy dolgozó hidrogénbombának is csak úgy lehet, ha van alkalom az erőgyűjtéshez is, ígérem, a magam részéről, mindent elkövetek, hogy a dolgozó hidrogénbomba is dolgozónak járó juss alapján megkapja a szabad szombatját. Utóvégre egy ilyen dolgozó hidrogénbomba is ember-il (-ó) WiJt ír c Lassan vált népszerűvé, de azután később annál több izgalmat okozott az olimpián a vízilabda. Szerepelt már az 1904-es játékok programjában is, azonban a nagy utazási költségek az európai csapatokat visszatartották attól, j)ogy hajóra üljenek és elutazzanak St. Louis-ba. t — Egymással mérkőzünk — . vigasztalták egymást az amerikaiak és a New York Athletic Club csapata játszott :a Missouri AC együttesével, jöok izgalom nem volt, a bajnoki cím mindenképpen az Egyesült Államokban maradt. Az elsőség New York csapatáé lett • 1098-ban Londonban a rendező angplokon kívül részt vettek a küzdelemben a hollandok, a svédek és a belgák is. A hazaiak fölényesen §« UémsiS MU. a«fusstafi 2.. péntek ■ii ■ ‘ győztek, ezt egyébként természetesnek tartották, mert ők már 1874 óta ismerték ezt a sportágat. A vízilabda őshazája tehát — Anglia. Stockholm és Antwerpen nem sok változást hozott. Mind a kétszer újra az angoloké lett az aranyérem. A párizsi olimpián viszont nagy szenzáció történt, Anglia elvesztette a hegemóniát, az első helyet a franciák hódították el tőle. Az eredménynél még nagyobb feltűnést keltett a győztes csapat játéka. A hazaiak Padou vezérletével új szisztémával kísérleteztek, ami tökéletesen bevált. — Választanunk kellett a vízilabda halála és az újjászületése között — mondta az olimpiai bajnokság megszerzése után Padou, a legjobb francia játékos. — Mi pedig szeretjük ezt a sportágat, ezért az újjászületést választottuk. Ha csak egymás mellett tapossa a vizet és birkózik egymással egy-egy pár, ezt előbb vagy utóbb megún- ja a közönség. Padou és a többi francia játékos azzal lepte meg a párizsi olimpián ellenfeleit, hogy ide-oda úszkált a medencében. Egyformán támadott és védekezett, mindkét kapu előtt feltűnt. Ezzel teljesen megváltoztatták az addig eléggé álmos, lagymatag vízilabdázást. ■ Az 1924-es párizsi olimpia magyar szempontból is fordulópontot jelentett. Az első mérkőzésen Anglia volt az ellenfél. Nem mindennapi találkozót vívott egymással a két csapat. A félidő eredménye: 4:2 a vízilabda tanítómestereinek a javára. Azután fordult a kocka. A magyarok kiegyenlítettek a második félidőben. Hosszabbítás következett. Több mint 100 percig harcolt a mester és a tanítvány. Végül a magyarok kerekedtek felül, 7:6 arányban. De a fáradtságos, nehéz küzdelem nemcsak a vesztest, hanem a győztest is megfosztotta _ a további siker lehetőségétől. A fáradt magyar együttes 7:2 arányú vereséget szenvedett Belgiumtól. A magyar vízilabdázók nevet azonban megtanulta Európa. Komjádi Béla pedig az olimpia után szisztematikusan dolgozott a további sikerekért. öt előszeretettel nevezik a magyar vízilabda- sport „atyjának”, a modem játék megteremtőjének. Minden dicséretet megérdemel, az vitathatatlan. Fáradhatatlanul kereste az újat és változatossá tette a játékosok technikai és taktikai tudását. Ha kellett laposan, ha a helyzet úgy kívánta ívelten szállt a labda, nem csak úgy találomra, hanem kéjről kézre szállt anélkül, hogy az ellenfélhez jutott volna. Egy esztendővel a párizsi olimpia után, az ott győztes franciák Budapestre látogattak. A régi Császár-fürdőben találkozott a két csapat és a magyarok 7:1 arányú fölényes győzelmet arattak. 1928-ban az amszterdami olimpiára nagy reményekkel indult a magyar együttes. Nagyszerű győzelem Argentína, az Egyesült Államok és Franciaország válogatottja ellen. Közben a németek csak keservesen jutottak el a döntőig, a magyarok viszont könnyedén. Az olimpiai bajnoki cím sorsa a két válogatott találkozóján dőlt el. Amszterdamba, nagyon sok német utazott át, hogy biztassa csapatát. Olyan nagy erővel kiabáltak a németek, hogy Komjádi hiába adott a medence szélről taktikai utasításokat, a magyar játékosok nem értették kapitányuk egyetlen szavát sem. Ez zavaró volt. Ezenkívül az is kizökkentette’ nyugalmából a csapatot, hogy 2:0-ás vezetésnél a játékvezető nem adta meg a magyarok harmadik gólját. Komjádi, amint erre az egykori játékosok jól emlékszenek, magánkívül szaladgált a medence szélén. Tanácsait változatlanul nem értették a játékosok. A német csapat lőtt gólt. 2:1. A közönség tombol, majd néma csendben várja a folytatást. Komjádi bekiabál: — Fiúk, még húsz másodperc... Kitartani! Négy másodperccel a befejezés előtt a németek kiegyenlítettek. A hosszabbításban a magyarok már nem tudtak magukhoz térni. A végeredmény 5:2 a németek javára és így övéké az olimpiai bajnokság. 1932, Los Angeles. Itt már az összeforrott magyar „aranycsapat” szerepelt. Előzetesen alaposan felkészült. kora tavasztól késő őszig úsztak és vízilabdáztak a játékosok, de télen sem pihentek, akkor tornásztak, bokszoltak. A körültekintő, lelkiismeretes munka eredménye nem maradt el. A döntőben a magyarok 6:2-re győzték le a németeket és így megszerezték az aranyérmet. . Négy esztendővel később Berlinben sokkal nehezebb feladata volt a magyar „aranycsapatnak’’. Otthon a németek nagy becsvággyal küzdöttek. 19 ezer néző bíztatta a hazai csapatot és a mérkőzés így alakult: 1:0 a magyarok javára, 1:1, majd újra magyar vezetés, azután megint egyenlítettek a németek... 2:2. Végül a gólarány döntötte el az olimpiai vízilabdatornát, a magyarok javára. 1948-ban Londonban nem sikerült megismételni ezt a jó teljesítményt, mert nem volt olyan nagyszerűen összehangolt csapat, mint Komjádi kapitánysága idején. A játékosok idegekkel sem bírták, így lett első Olaszország, második Magyarország. Helsinkiben a magyar csapat, igaz, ha csak gólarány- nyal is, visszaszerezte a világelsőséget és ezt Melbour- ne-ben sikerült megvédenie. 1960-ban a római olimpián azonban nagyon rósz volt a folytatás. Az olaszok vitték el a pálmát, második a szovjet válogatott és a magyarok a harmadik helyre kerültek. Nyolc esztendeig kellett várni, amíg a hegemónia újra visszakerült a Margitszigetre. 1964-ben Tokióban, ritkán látott izgalmak és fordulatok után, jobb gólarányával • magyar csapat győzött. (Folytatjuk) A magyar vízilabda „aranycsapat” Berlinben.
