Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-10 / 187. szám
Miért- konzervatívak a férficipők? Állok egy fényes cipőüzlet kirakata előtt és szemlélődöm. Cipő annyi van, hogy Dunát lehetne vele rekeszte- ni. Ahogy vissza tudok emlékezni, volt is elég mindig, a problémákat inkább a cipők minősége és divatossága... pontosabban divatja- múltsága okozta. Most állok és szemlélődöm. Női cipő talán van elég, olyan is ami csinos, újszerű — ámbár_ a közkedvelt színes lakkcipőkből egyet sem látok a kirakatban — hanem a férfi- ■„ lábtyűk” bizony nem nyernének versenyt semmilyen bemutatón. Legfeljebb azon, amelyik az 5—10 évvel ezelőtti divatot mutatná be. Álldogálok, nézelődöm. Hol „születtek” ezek a cipők, kik voltak bábái... s általában hogyan, ki dönti el, milyen cipőket gyártson az ipar, vegyen meg a kereskedelem? Erenként 2000 modell Budapesten, a forgalmas Thököly út egyik mellékutcájában találtam meg a Divattervező Vállalatot, amelyet éppen a divat irányítására hoztak létre. Itt beszélgettem Tamai Józseffel, a cipőfőosztály vezetőjével, és helyettesével, Hajnal Sándomé- val. (Van két másik főosztály is, azok a ruhákkal és a kötött-szövött termékekkel foglalkoznak.) — Nemzetközi szinten, a KGST keretén belül működik egy bizottság, amely évente egyszer összehangolja a divatirányokat, meghatározza a divatos színeket, formákat, újszerű anyagokat, hogy aztán végül is harmóniába kerülhessen ruha, cipő, sőt nőknél a táska, de még a bizsu is... — magyarázza Tárnái József. — Az új divatelképzeléseket azután megküldik a tagországoknak. Ezeket a divatirányzatokat mutatják be — nálunk az Öltözködési Tanács segítségével — a gyártó vállalatoknak, a kereskedelemnek, a nagyközönségnek. A mi vállalatunk kettős tevékenységet folytat: részben modelleket készít, ezeket a rajzokat a modellcipővel együtt eladja, részben pedig kis szériában (20—300 párig) úgynevezett termeléses divatirányításként cipőket is gyárt. (A vásárlókhoz néhány kijelölt cipőbolt és áruház útján kerülnek). Hét tervező „álmodja” meg a mintákat, teljesítményük nem lebecsülendő, hiszen mi évenként 2000 modellt bocsátunk útra. Ennek 60—70 százalékát megrendelik. Persze, a kétezerben sok olyan modell is van, amelyeket díszítőelemek variációi különböztetnek meg egymástól. Évente kétszer önálló divatbemutatóval is jelentkezünk. Modelljeik divatosságának bizonygatásaként mondták el, hogy az idei általuk gyártott női szándálokat 360—380 forintért is megvették, noha számukra tulajdonképpen az lenne a nagy elismerés, ha a cipőgyárak frissen reagálnának és gyorsan legyártanák a divatos modelleket. Azok természetesen — éppen a nagyobb széria miatt — olcsóbbak lehetnének. Egyébként a tervezők egyik legnagyobb gondját a bőrök jelentik. Kevés a puha, símulékony bőr. Megcsinálnak egy modellt sevróból, ugyanaz marha- boxból úgy fest, hogy a „szülő” tervezője sem ismer rá. Nincs is sikere. Noé bárkája Egy jókora asztalon sokféle női, férficipőt láttam a rögtönzött bemutatón. Valamennyi modem vonalú, divatos színű és formájú. — Ügy látom, tervezni tudunk — mondtam. — Miért hát a rengeteg „Nóé bárkájából” ránk maradt cipő az üzletekben? Erre a kérdésre válaszolni nem tartották magukat illetékesnek. Az ipar azt mondja, a kereskedelem rendelte, a kereskedelem pedig, hogy az ipar csak ezt tudta ajánlani. Valami igaza van mindenkinek. Ha egyszer elfogynak a régi készletek, tiszta lappal lehet újra kezdeni. Csak ehhez gyorsabb készlet- felmérés, rendelés, és főleg gyorsabb ipari termelés szükséges. A nagyobb cipőgyáraknak saját tervező gárdájuk is van, az ő terveik alapján is dolgoznak. Én viszont a Divattervező Vállalat egyik tervezőjével, a fiatal Kun Lászlóval beszélgettem. — Kifejezetten jó érzés — mondta —, amikor az ember az utcán saját modelljét látja viszont egy hölgy lábán. Én arra törekszem, hogy a divatos ruhákhoz tervezzek cipőt, mert a női öltözködés talán legfontosabb vonásának a harmóniát tartom. — S mi, férfiak mostoha- gyerekek maradunk továbbra is? — Szó sincs róla. Azt hiszem, nem a tervezőkön múlik, ha nincs az üzletekben elegendő modern vonalú, divatos férficipő. De őszintén szólva, e téren szerepet játszik a férfiak konzervatívizmusa is. Lassabban reagálnak a divatra. Ami a kereskedelmi megrendeléseket illeti, szerintem mind a női, mind a férfimodell-kollekció kiválasztásához meg kellene hívni néhány iskola ifjúságát, mondjanak véleményt, szavazzanak ők. Helyeslem. Annál is inkább, mert ők is hordják majd holnap, amit a tervezők ma megálmodnak. Az idei cipődirat — A sportos cipők alapanyaga az anilines kikészítésű bőr, valamint a csiszolt felületű. Az elegáns cipőké elsősorban a lakk és a velúr bőr. Az 1968. évi cipődivat a tavalyiból indul ki. Mindenfajta választékra jellemző a nagyobb terjedelmű kaptafaforma. Kerekített orrú és kerekített sarkú; az elegáns és alkalmi cipők meglehetősen karcsú, arányos benyomást keltenek, tekintet nélkül a széles orr-részre. A sportos cipőformát a sarokrésznél erős szegély hangsúlyozza. Az elegáns cipők sarokvonala kerekített, vagy geometrikus, magassága maximum 7 cm. Az idén a díszítőelemek nagyméretűek, lehetnek perforálások, tűzések, nyelvek, kivágások, fémdíszek (gyakran antik formában), csatok, bizsuk. Jól hangzana, ha azt írnám: a nyomok tehát a fényes cipőbolt-kirakat elől, <— ahol a sok régimódi cipő —, a Divattervező Vállalathoz vezettek. Jól hangzana, de nem lenne igaz. Itt ugyanis csupa modem, divatos, korszerű modell készül. Ügy is mondhatnám, itt születik a divat, de hogy mi lesz belőle, mire felnő... akarom mondani, mire gyári vagy kisipari cipővé cseperedik — arról ők már nem tehetnek. Három évre szóló magyar—kanadai kereskedelmi megállapodásf írtak alá Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter meghívására, pénteken, néhány napos magyarországi látogatásra Budapestre érkezett Jein-Luc Pepin kanadai ipar- és kereskedelemügyi miniszter. A kanadai miniszterrel és a kíséretéiben levő személyiségekkel dr. Bíró József hivatalában megbeszéléseket folytatott. Mindkét tárgyaló fél megelégedéssel állapította meg. hogy az 1964-ben aláírt megállapodás alapján a kereskedelmi kapcsolatok gyors fejlődésnek indultak és mind számottevőbbek. Egyetértettek abban, hogy a kereskedelmi kapcsolatok eddigi alakulása alapot jelent a gazdasági együttműködés fejlete tebb formáinak felkutatására. kialakításéra. A tárgyalások elsősorban e lehetőségek megvizsgálására irányulnak. (h — gy) Figyelik a talajvizetA kutatják Kecskemét mellett, a nagynyíri erdőben működő talajvíz-kísérleti telepen. A Vízgazdálkodási Kutató Intézet munkatársai mintegy 40 észlelőkút segítségével figyelik a talajvízszint változásait, és a hagyományos eljárások mellett izotópos módszereket is alkalmaznak a talajnedvességméréseknél. Képünkön: Fazekas József és Gergelyfi Pál kutatók a szabadtéri víz párolgását mérik. (MTI-foto — Bereth Ferenc felvétele) — Igazán jobban törődhetnél magaddal — mondom részvevőén Kenderes Karcsinak, akiről tudvalevő, hogy már nagyon a végét járja. Állítólag rákja van szegénynek, de őt azzal szédítik, hogy múló gyomorfekély az egész. — Hagyjál békén — válaszol Kenderes ingerülten, majd megenyhül: — Nézd, te a haverom vagy, veled őszintén beszélhetek. Nincs nekem kutyabajom sem ... — Persze, hogy nincs .. 1 — hagyom rá, hisz így mégis jobb szegénykének. — Te most azt hiszed, hogy nekem rákom van, és kíméleteskedsz. Hát vedd tudomásul, hogy az egész rák- mesét én terjesztettem el magamról. — Te? Nem értelek? — Hát figyelj ide, te agy- tröszt! Kis képességű pasas vagyok. A modorom sem olyan, hogy barátokat tudjak magamnak szerezni. Általában utáltak, vagy legjobb esetben közönyösek voltak velem az emberek. A munkahelyemen a telkemet is kitehettem volna, a kutya sem fim/elt rám. Érted? — Nem. — Szerettem volna felhívni magamra az emberek figyelmét. Bs azt is tudom, hogy az emberek alapjában jók. Csak irigyek a másikra, minden jót, amit egy kolléga kap, úgy érzik, hogy tőlük vették el. De egy halálraítéltre senki sem irigykedik. Velem szemben mindenki fölényben érezheti magát. Ha én igazgató lennék, az 'sem fájna senkinek és még a portás is sajnálattal nézne rám... — Sajnáltatni akarod magad?! — Egy frászt! Azt akarom, hogy jobb dolgom legyen. Amióta úgy tudják, hogy rákom van, minden kedvezményt megkapok. Ha elkések, ha egy-két nap nem megyek be, senki sem szól. Felemelték a fizetésem. Gondolták, hogy a béralap úgy is a vállalatra száll vissza, de legalább szegény özvegyem magasabb nyugdíjat kap. — De hiszen te nőtlen vagy! — Voltam, kérlek. Micike, akinek évek óta veszekedtem a kezéért, végre igent mondott. — Gyenge vigasz ..i Sajnálatból hozzád ment. Vagy számításból... — Nézd, öregem, te lehet, hogy okos vagy, de én bölcs! Mit gondolsz, neked miért mondott igent a feleséged? — Ezen már én is gondolkodtam. . — Nyugodj meg, ha piaci árukihordó vagy, nem lesz a feleséged. — Persze, hogy nem. De nem is azért jött hozzám, hogy örökölje például a lakásom — mondom most már ingerülten. — Hát hol volt nekem lakásom? Azóta kaptam. A tanácsnál is jó emberek ülnek. 'Ügy gondolták, hogy életem végén legalább lakjak egy kicsit. — Akkor egyéb javaidat akarja örökölni! — Amink van, már közösen szereztük... — Akkor is borzalmas lehet úgy élni egy asszonnyal, hogy várja a halálodat. — Dehogy várja! — Azt akarod mondani, hogy azóta beléd szeretett... — Nem azóta. Mindig szeretett. Azért nem akart hozzám jönni, mert látta, hogy csóró vagyok. Két évig lottóztunk, de még egy kettesünk sem volt. Nem merte vállalni mellettem a nyomort, mondván, hogy az megöli a szerelmet... — Vagy talán őt is beleavattad a turpisságba? — Dehogy avattam bele! ö adta a tippet! Ez volt a hozománya... ősz Ferenc Itathatja-e beosztottjait a művezető? Hogyan, a művezető itatta a beosztottjait? Hiszen fordítva szokott történni. A jobb beosztás, a lazább norma, vagy más anyagi előny reményében a művezetőt kísértik meg. Ám ebben az esetben a művezető hozatta az italt és együtt ivott beosztottjaival. Elöljáróban minden félreértést szeretnék eloszlatni. Nem italboltban, presszóban, vagy magánpincében italoztak, hanem a gyárban és munkaidő alatt. Méghozzá olyan üzemben, amely veszélyes, ahol éppen a művezetőnek kellene éberen őrködnie, hogy italos ember ne állhasson a gépekhez. De ott, abban az üzemben a művezető annyira részeg lett, hogy a munkásszálláson lefeküdt, felügyelet nélkül hagyta az üzemet. Más panasz is merült fel a művezető ellen. Azóta a fegyelmi eljárás hatodik „menete” véget ért, de a különös ügy négy hónap után sem fejeződött be. Kétszer hozott határozatot a vállalati munkaügyi és kétszer a Heves megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság, közbeszólt az ügyészség, legutóbb pedig a vállalat fordult felülvizsgálati kérelemmel a járás- bírósághoz. A hatodik menetben ugyanis a Területi Munkaügyi Döntőbizottság megváltoztatta a korábbi határozatokat és az azonnali elbocsátást szigorú megrovásra változtatta. A vállalati dolgozókból alakított bizottságnál ki ismerheti vajon jobban a termelés „ első számú parancsnokát” és körülményeit? Mi ettől függetlenül több munkást megkérdeztünk, hogy mi a véleményük a művezetőről, tudnak-e, akarnak-e vele együtt dolgozni? A többség azt válaszolta, hogy nem. Igaz, akadt egy-két ember, aki úgy vélekedett, hogy úgysem ők döntenek és nekik nem ártott a művezető. De éppen ezek voltak a művezető ivócimborái. Ügy véljük, a munkások és a vállalati döntőbizottság véleményét alaposan meg kell fontolni. Ám az igazság, és főleg a tanulság kedvéért azt is megjegyezzük, hogy a vállalat is hibát követett el. Az első idézés késedelmes kiküldésével hozzájárult a hosszadalmas vitához, a vállalat ügyrendi mulasztással vétett a törvényes előírás ellen, De ennél sokkal súlyosabb a művezető tette és magatartása. Mi legyen hát a megoldás? A vállalatnak több gyáregysége van a városban, a megyében, sőt azon túl is. Utolsó figyelmeztetéssel a művezetőt helyezzék a vállalat másik gyárához, a méltatlanná váló vezetőt ne helyezzék vissza beosztásába, ne sértsék a dolgozók igazságérzetét. A vállalat másik munkahelyén adjanak még egy utolsó lehetőséget a vétkes művezetőnek. Éppen ezért a gyár és a művezető nevét csak jegyzetfüzetünkben őrizzük. F. U. Á sírkutas öntözés A Hevesi Járási Tanács vezetői hívták fel a figyelmemet arra. hogy az idén új öntözéses módszert alkalmaztak. Ennek nyomán kerestem fel Hevesen, a Petőfi utca 1. szám alatt a Hanyi-sajfoki Vízgazdálkodási Társulat műszaki vezetőjét. Kocsis Imrét. — Sokáig fogunk emlé- kezrd az idei rendkívül aszályos nyárra, mit tett a társulat a károk csökkentésére? — Társulatunk fő feladata a belvízmentesítés és a mezőgazdasági vízhasznosítás. Az év első felében a nagy szárazság miatt a bevizekkel nem sok bajunk volt. Annál jobban iparkodhattunk hogy az öntözéshez minden segítséget megadjunk. Tizenegy község 91 ezer hold területe tartozik a társulathoz és ebből az idén mintegy ötezer holdat öntözhettek. — Hol öntöztek új módszerrel, hol használták a sírkutas megoldást? — Heves községben, a Kossuth Tsz területén és ettől északra, ahol kavics- és sóderbányák találhatók, ahol a talai felső rétegében vizet találtunk. Gépekkel 5—7 méter mély gödröket, azaz sírku- takat ástunk és ezek egyenként 500—3000 köbméter vizet adtak. Az öntözéshez szükséges vizet MA 120 és MA 200 Diesel-motorokkal emelték ki és csőrendszerrel juttatták el a szükséges területre. Egy-egy sírkút.ból 75— 130 hold öntözhető. A kiskörei 1-es öntöző csatornarendszerrel és a sírkutas megoldással az idén főleg Hevesen. Pélyen, Tamaszentmiklóson és Tiszanánán öntözhettek. A szerződéseket a télen kötöttük és a megállapodás szerint a tagok holdanként 7,50 forintot fizetnek a közös berendezések fenntartására. A sírkutak elkészítését és egyéb szolgáltatásokat a tsz-ek a szerződés szerint külön fizetőt Herceg Ferenccel, a hevesi Kossuth Tsz főagronómusá- val is beszéltünk. — Milyen tapasztalatokat szereztek, beválik a sírkutas öntözéses rendszer? — Az idei. rendkívül aszályos nyáron is kiállta a próbát. Legfeljebb az volt a baj, hogy az ötlet május végén született és egyes sírkutakból csak június végén lehetett öntözni. — Mennyibe kerül, kifizetődik-e a sírkutas öntözés? — A körülményektől, az adottságoktól függ a költség. A hevesi Kossuth Tsz-nek mintegy 500—550 ezer forintba került. Igaz. a motorok és a berendezés jó része már megvolt. Feltétlenül kifizetődik. az idén már több mint, 500 holdat öntözhettünk. Az uborkának, paprikának, káposztának őr paradicsomnak életmentést ielentett a víz. Rendkívül előnyös, hogy a sírkutak ban a nap felme’e- gíti a vizet, a kertészet pedig langyos vizet kíván. A sírku- takat több évig lehet hasznosítani. ezután már csak fenntartásukról. iszapolásukról kell gondoskodni. A szakemberek szerint ötven évenként fordul elő az ideihez hasonló aszályos tavasz és nyár. De az is tény, hogy a nagyüzemek kertészeteit nem lehet az időjárás szeszélyére bízni. Ügy véljük, nem túlzás, hogy a sírkutas öntözéssel az idén a sírból hozták vissza a termést. A Tama menti kavicsos horda- léktalaion bevált az új módszer. de a további telepítéseket gondos talajvizsgálat előzze meg. A hevesiek életrevaló ötlettel álltak elő és gyors cselekvéssel megkétszerezték a hasznot. F. L. Mmm3 1968. augusztus 10., szombat
