Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-09 / 186. szám
S» Semprun t AZ ÁJULÁS A derby győztese jött divatba, amikor is a magyar versenyzők egyre több babért hoztak el. Különösen az utóbbi években produkálták magukat a magyarok, kiváltképpen a gyöngyösi Kádár László, aki úgyszólván évről évre megnyerte az NSZK-ban megrendezett versenyeket. Tavaly pedig páratlan bravúrral nagy derby- nyértés lett Hamburgban: elhozta a részvevőknek felajánlott legnagyobb díjat. Az idén valamivel kisebb szerencse kísérte Kádár László külföldi szereplését, ám nevét jól ismerik a hazai pályákon is. Eredményeinek különös titka van, de nézzük, mit mond erről a leghivatottabb, a versenyző: Abonyi Imre? — Nyugodtság, következetesség szükséges a lovak ösz- szeszoktatásához. Bármenynyire is hihetetlen, beszélni kell a lovak nyelvén. Meg kell értetni velük azt, amit a hajtó akar, persze ehhez hosszú évek kitartó munkája szükséges, aki erre nem képes, akár el ss kezdje. Az idei versenyre is egy egész A búcsú és visszatérés, az öntudat és öntudatlanság játéka Semprun örök témája. Üj művében. Az ájulásban, akárcsak az öt évvel ezelőtt megjelent Nagy utazásban, most is a humanista legnagyobb élményét a békét és tavaszokat, a háborút és a forradalmi öntudatot, az elnyomást és a „condition hu- rnaine” lehetőségeit írja meg. A regény hőse. Manuel — maga az író — 1945. augusztus 6-án egy Párizs felé hatódó vonat peronjáról a pályatestre zuhan. Szerencséje kelt. mert a tarkójára és a vállára esett. így nem tört el a gerince, fél fülét azonban áa éles acélhuzal leszakította. Megsérül, mint aki kövek közé esett. „De hát az ember nem esik csak úgy a sínek közé!!’ — mondják. Öntudatra ébred és felgyógyul. Emlékezetében először a „hó” és „orgona” jelenik meg, aztán tárgyak, melyek az első pillanatban meg sem nevezhetők. Névtelen az „üveg”, „a tü”, „a mentőkocsi” „hétfő, 1945 augusztus 6.” A könyv regényességét a Hirosima után kialakult világpolitikai helyzet, a korhoz méltó kifejezési formák keresése és alkalmi szerelmek jelentik. Ezek a motívumok egyszerre jelennek meg Manuel életében, egyik átjátszik a másikba, az érzelmi lét azonosul a politikaival, a forradalmiság a kispolgári értesültséggel, az imperializmus az ellenállási emlékekkel. Azok a legizgalmasabb regények, amelyeknek konzervatív értelemben nincs is meséjük, ahol a történetet elmossa a benyomások gát nélküli áradása, a szerkezetet az író asszociációi. Napjainkban az események sodrása. a történések dialektikája magát a történetet szívja fel és a regények térben és időben kiterjedve egyszerre sokdimenziós vallomásokká, dokumentumokká válnak. A világ bonyolult, s a mai író nem tehet mást — ha valóban az élet teljességének ábrázolására törekszik — minthogy megírja ennek az életnek egymásra fényképezett lapjait, emlékképeit. Semprun elveti a hagyo- nyos regénytechnikát, forradalmi tartalmat ír és ehhez megtalálja a megfelelő for-, mát. napjaink jelképeit és metaforáit. Ahogyan a Nagy utazás a halálba indulás jelképe, az Ájulás a visszatérésé. Egyetlen kérdése: mit tehet az emberiség az egyetemes öntudatvesztés pillanatában, egy nappal Hirosima után, amikor valóban tudomásul kell vennünk, hogy a föld és az emberek egyik napról a másikra elpusztíthatok s hogy mindez nem kö- j vetkezik be. az öntudat, aka- I rat. határozottság, elvhűség, humanizmus kérdése. A regény témája az eszmé- j lés, az öntudatébredés, a balesetet követő zűrzavaros pillanatokból kezdve a legvilágosabb gondolatig, amikor a tudat ismét elhatározó jellegűvé. ismét Manuel forradalmi akaratává válik. Ebergényi Tibor jEgy polihisztor emlékére N yolcvanöt éve, 1882. augusztus 9-én halt meg dr. Montedegói Albert Ferenc, egri csillagász. Kisfiú korában került Egerbe. Apját, Montedegói Albert József, osztrák császári tisztet családjával együtt Egerbe helyezték. A kis Albert Ferenc akkor még magyarul sem tudóit, iskoláit is magánúton végezte. Itt ismerkedett meg apja révén Tittel Pállal, a Lyceum csillagászával. Ö kedveltette meg vele a végtelen csillagos eget. Tizennégy éves volt, amikor Tittel Pált 'a Budai Csillagda vezetésével bízták meg. Cda is követte tanítómesterét. A budai „Uránia'’ csillagvizsgáló, amely a Gellért-hegyen állt, az volt a birodalmuk. Tittel halála után is ott működött. Közben magyarul is jól megtanult. Mint fiatal pesti egyetemi adjunktus, már magyarul adott elő. De 1849-ben, Buda ostroma közben elpusztult a csillagda, Elkallódott tízezer észlelési adatot tartalmazó gyűjteménye. Ismét Egerbe vezetett az útja. Az egri érsek az elárvult egri csillagdát bízta rá, az elavult műszerekkel már alig haladt valamire. A tanárság mellett időjárási adatok gyűjtésével, valamint írásbeli ismeretterjesztéssel foglalkozott. Több nyelv birtokában, mint kiváló matematikus, csillagász, fizikus, a természetvizsgálók nagy egyesületét külföldön is többször képviselte. Hatalmas munkát végzett ezelőtt száz évvel, amikor mások segítségével megszervezte a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók egri vándorgyűlését. Az arról készített jegyzőkönyvet — titkártársával — sajtó alá rendezte. Élete utolsó tíz évében Heves vármegye tanfelügyelője volt. Ott lakott a Széchenyi utca 2. szám alatti, úgynevezett Alapítványházban, melynek falára e hó 17-én helyezi el Eger városa hálája jeléül a nevét és emlékét hirdető táblát. (sétányt) íl* rem'eüífzés a szakos'totf fan ervoMáfásáról Készül az új utasítás az általános iskolai és gimnáziumi szakosított tantervű osztályok szervezéséről,, működéséről. illetve továbbfejlesztéséről. A rendelkezés szerint az általános iskolában például már az első osztálytól ének— zene, a harmadiktól különböző nyelvi, a hetediktől matematikai osztályok indíthatók. A gimnáziumokban szervezhető szakosított osztályok szám:: egy-egy megyében az összes I. osztályok számának legfel jebb 40 százaléka lehet. Újdonság lesz, hogy a jövő évtől a szakosított tantervű osztályokban csak egy ki1 emelt tárgy lehet. Petkó Szántn er Tibor, a bábolnai ménes egykori parancsnoka, amikor 1923-ban, cáfolván az angol hegemóniát, egyik könyvében kidolgozta a magyar fogathajtási módszert, legjobb meggyőződése mellett sem gondolhatta, hogy ezzel egy új korszak nyílik a fogatos versenyekben. Ez az új hajtási mód a második világháború után kárpótolta ezt az ugyancsak Heves megyei, szilvásvárad! Abonyi Imre. Az állami gazdaság kiváló fogatosa ugyanis pár hete Hamburgban a német tartományi hajtófogatok derby- jén első díjat nyert. A szilvásváradi versenyzőnek sem első sikere az idei. A korábbi külföldi túrákon többször jeleskedett már, de évig készültem. Most utólag látom, szükség is volt rá, mert a mezőny nagyon erős volt. — Mégis, hogyan sikerült megnyernie? — A háromnapos versenyben a fogatomból két egyes, két kettes és a komplett négyes fogatot hajtottam. Mentünk nehéz terepen, köves, homokos utakon, sőt még erEgy nehéz terepen a hamburgi versenypályán. dobén is. összesen 33 kilométert. Én a mély, homokos akadályszakaszon ugrottam ki jó idővel, — mondja s egy fényképet mutat. A képen a hátsó ülésen a segédhajtója és a versenybíró, erősen kapaszkodva, összehúzott nyakkal ül. — Még a bíró is behúzta a nyakát a veszélyes terepen. A lovaim mentek, mint a szélvész, egyperces fórom volt a többiekkel szemben. ... És megkapta a hatalmas tölgykoszorút, a derby nagydíját, a jutalomtárgyakat. A szoba, ahol beszélgetünk, valóságos kiállítás. Serlegek, szobrok, falióra, tálcák, szelencék, mind-mind egy-egy jó- szereplés emlékei, díjai. Az egykori Csongrád megyei földműves, aki ugyan gyermekkorában is lovagolt, a katonaságnál pedig a huszároknál szolgált, most a fogatversenyekben szerez hírnevet, elismerést. Pedig csak 1956-tól hajtó. Az igaz, a gazdaságba három évvel korábban került, mint fogatos. Jelenleg is az, 250 lónak a gazdája, ápolója. Esküszik a lipicaiakra, amelyek eddig még nem hoztak csalódást számára. — Csak egy a baj, múlnak az évek. Negyvenkilenc éves vagyok, s bizony az ötven felett már nehezebb a gyeplőt jól megfogni. No, de majd a fiam. Mezőgazdasági technikumba jár és állattenyésztési szakos. Ö is szeret lovagolni, hajtani. Most tizenhét éves. Csak azon csodálkoznék, ha nem szeretné a lovakat, hiszen apja fia és lesz kitől tanulnia. A holnap kezdődő kétnapos szilvásváradi nemzetközi lovasnapokon ott láthatja majd a közönség a verseny- pályán a derby-győztest is, négyes fogatával. Kiss Béla Munkatársaink külföldön privetsztvujem, Bulgária. S a válasz százszor, ezerszer visszajött. Elérve Szófiát, két- három kilométerre a város szívében, őszintén bevallom, az jutott eszembe, hogy milyen jó is lehet a nagy embereknek, az államférfiaknak. Honnan ez a gyerekes vágy? A szófiaiaktól kaptam. Ahogyan fogadtak, ünnepeltek bennünket. Diadalmenet, családi ünnep volt a találkozás. Leálltak a villamosok, a trolik, a forgalomirányító rendőr magasba emelt, összekulcsolt kezekkel üdvözölt, s köszöntött. Láttam egy idős féllábú férfit, aki a mankóját emelte magasba. Öregedő külvárosi asszonyt, aki kenyérrel integetett, ifjú férjet, aki néhány hónapos gyerekét emelte felénk. Hírünkre az üzletek kiürültek, az eladók, a vásárlók a járdaszélén integettek. S a hosszú úton a virágok esőként hulltak a már csak lépésben haladó buszok ablakaira. Szófia nem vendégként, hanem családtagként, öccs, nővér, bátyként fogadott. Szinte sajnáltam a megérkezést, szinte rosszulesett, amikor a Rakéta Étterem előtt a kedves vendéglátók álljt parancsoltak a buszoknak. De nem sokáig tartott „haEs ez így tartott tíz napon ax. ragom”. Az ötfogásos vacsora közben a bolgár zenekar rázendített a „Száz forintnak ötven a felé”-re, s együtt énekeltük az étterem előtt kézfogásokra váró szófiaiakkal, akik közül egy ötven év körüli, galambszürke hajú néni nem bírta kivárni a hosszú jókedv végét, s mintha ismerőse lennék, megszólított: „Nem tudod, fiam, vannak-e | csepeliek a csoportban. Ugyanis az én fiam Csepelen dolgozik. Mérnök. Ő már magyar lett, mint ti vagytok.” Az anyai szív, ösztön ezúttal sem tévedett. Az egyik csepeli fiatalember nemcsak, hogy üzenetet, de még csomagot is hozott Lanov néninek fiától... Már alkonyodott, mire Bankjába, ebbe a Szófia melletti, húszezer lakosú fürdővárosba, szállásunkra értünk. Több száz kilométeres út állt mögöttünk, az otthonira emlékeztető, kényelmes, puha ágyak, fürdőszobák fogadtak, s mégis ...mégis néhány perc múlva már lengyel, bolgár, német, egyiptomi fiatalokkal táncoltunk, énekeltünk hajnalig a város utcáin... Koós József Következik: DRÚZSBA! DRUZSBÁ! őt Mi pi*iiet§7Í¥iijein. Bulgária Az első magyar „karaván”, hét autóbusz 400 boldog fiatallal, három nappal a fesztivál megnyitása előtt indult el a budapesti Szabadság térről Szófiába. Még nem hagytuk el Budapestet, amikor az E jelzésű autóbuszban, ámelyben megyénk fiataljai utaztak, már megvolt a „főpróba”: a jókedv dalba csapott át, s az út kétoldalún magasba emelkedő kezek integettek viszonzásul, jó utat kívánva. A hét busz utasainak több mint a fele először járt külföldön, mégis amikor elhagytuk Magyarországot, Szabadkát, Noviszádot, senki sem érezte a külföldet, ugyanúgy Szófiáról, a VIT-ről folyt a beszéd, mint a Szabadság téren. A selypi Nagy Imre meg is jegyezte: „Bármennyire is szép Noviszád, Belgrád, de a 40 fokos VIT-láz ellen egyik Sém tud hatni...” Jugoszláviában nem nehéz magyarokkal találkozni, de abba már a szerencse is besegített. hogy a belgrádi szálláshelyükön, egy ifjúsági üdülőben, a Budapesti Műszaki . Egyetemen végzett, s Egerben is többször járt algériai gépészmérnökkel találkoztam. „Szívesen- elmen- riék veletek — kesergett a búcsúzáskor —, de nincs rá időm, meg pénzem se. Ha megmondjátok, mikor jöttök vissza, kimegyek elétek. Tudod, a magyaroknál csak az anyámat szeretem jobban. augusztus 9., péntek A pár perces pihenő nem várt találkozással telt el. A bolgár vámiroda előtt, az út szélére állva egy rozsdás, rozoga, ponyvás teherautó parkírozott. Mellette hosszan tépett képű, vállig érő hajú. foltos nadrágos 17—18 év körüli, eredeti hippyk, lányok, fiúk bámullak ránk, gyakran hangosan felröhögve. Már két nap óla az út szélén Már fenn ültem a buszban, s ma sem értem, hogy miért éppen azzal a kérdéssel engedett útnak, hogy megvan-e még az egri vár, s mérnek-e még bikavért a templom alatt. Mosolyogva mondta, talán maga is viccnek szánta... Ismét felbúgtak az autóbusz motorjai. Sziklák, hegyi patakok mellett, alagutakon keresztül fogytak a kilométerek. A térkép még száz kilométerre jelezte Bulgária határát, de Káló Laci, a Mátra- vidéki Fémművek KISZ-tit- kára, már az Express Ifjúsági és Diák Utazási Irodától kapott VIT-zsebkönyvet lapozgatta. Kíváncsian kereste, rakta össze a szavakat; vajon hogy mondják bolgárul: Üdvözlünk, Bulgária. Néhány pillanat múlva már szájról szájra járt, mindenki próbálgatta, ismételte: Mi privetszt- vujem, Bulgária — Üdvözlünk, Bulgária. E néhány szó hangos elhangzása után már mindenki „tudott” bolgárul. S ennek a lelkes bolgár nyelvórának már csak akkor lett vége, amikor a hét autóbusz égymás mellé parkírozva megállt Bulgária „kapujában”, ahol a bajuszos bolgár vámtiszt inkább üdvözölni lépett fel közénk, mint ellenőrizni. ültek, s ahogyan az egyik vámőr elmondotta, talán még karácsonykor is ott lesznek... — Jó előre megmondtuk az egész világnak, hogy Bulgáriában ifjúsági találkozó lesz és nem hippy-bemutató. Ezekkel — mutatott rá a libasorban ülő vásottképűekre — Szófiában nem találkoznak... Letelt a pihenő, irány Szófia. Az út a Rila-hegység lábai alatt vezetett a városba, amelynek szépségénél Nagy Konstantin császár is csak az isten csillagát tartotta szebbnek. Házakat, embereket látva a busz ablakaiból, százszor, ezerszer hangzott el: Mi
