Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-04 / 182. szám
Évek alai óbb százezer forintot tikkasztott, zseniálisan primitív módon. Először csak néhány száz forintot vett ki, „véletlenül” a kasszából, aztán a takarékbetétkönyvesek kartonjaival manipulálva a százak százezrekre mentek. Bíztak benne. Először csak kölcsönadott néhány kiló cementet, amit elfelejtettek visszaadni — s a hiány nem tűnt fel hiánynak. Utóbb már annyi építőanyag vándorolt az állam raktáraiból a magánosok raktáraiba, hogy pótzsebet is varrathatott volna 'akár: legyen hová tennie a pénzt. Bíztak benne. Az én, a te zsebedre bíztak benne. Mert, kedves olvasóm, aki hol kaján csodálkozással, hol méltatlankodó fejcsóválással, de mindig és rendre nem titkolt és lelkes kiváncsisággal olvasod az újságok rendőri jelentéseit — a saját zsebedre csodálkozol, kajánkodsz, kíváncsiskodsz. A százezrek, így vagy úgy, az én, a te, a mi zsebeinket könnyítik meg. A Napkirály, francia hon egykori uralkodója volt bátor kijelenteni, hogy „az állam én vagyok ...” Pedig az állam „én” vagyok. Én és te, mind valamennyien, mi vagyunk igazán és valóban az állam, s minden elkótyavetyélt forint, amit „az államtól” zsarolnak, hamisítanak, szélhámoskodnak ki, az a mi zsebeinkből csúszott a csalók, sikkasztok, szélhámosok markába. Bevallom őszintén, az esetek többségében még titkon derülök is, ha ócska trükkökkel csapnak be szélhá^ - Te.-^tsZ. Nyitott szemű bizalom mosok hiszékeny embereket. Aki képes megvenni egy felvonulási épületet egy szélhámostól, az nemhogy sajnálatot, de büntetést érdemelne, mert szélhámos ő maga is, mert kaparj kurta ember, akit önmagán kívül nem érdekel senki. Saját csapdájába esett! Ö és egymaga károsodik, mert ő és egymaga volt becstelen, illetőleg ő is és önmaga is becstelen volt, éppen úgy, mint az őt becsapni készült szélhámos. Perszonálisán ezt én magánügynek tekintem, állampolgárként és a jogrend tisztelőjeként pedig bírósági feladatnak, törvénykezési ügynek. Ám, hogy amíg szorgosan dolgozunk: esztergálunk, szenet bányászunk, eladunk, tervezünk a rajzpapíron, beteget gyógyítunk, búzát termelünk, vagy méteres rubrikákat összegezünk; nos, hogy ezalatt meglopjanak bennünket, akik soha nem akartak ügyeskedéssel társulni szélhámos ügyeskedéshez — az talán mégiscsak más, mégiscsak közügyebb közügy, mint akár egy házasságszédelgő dolga is. S mindezt tehetik és tették ezek azért, mert bíztak bennük. Vakon bíztak bennük. Hunyott szemmel bíztak bennük. Állítsuk talapzatra a bizalmatlanságot, az oktalan gyanakvást, a mindenben és mindenütt bűnt, vétket, becstelenséget szimatoló rókásko- dást? Dehogyis. Csak a becstelenek társadalma lehet minden tagjával kivétel nélkül és állandóan bizalmatlan, lévén, hogy ott mindenki, mindenben saját magából indulna ki. A becsületes emberek társadalmában — és ez a miénk, és a miénk ez! — elképzelhetetlen az élet a kölcsönös bizalom nélkül. A nyitott szemű bizalom nélkül. Amely milliókat bíz egyesek kezére, de amely éppen azért, hogy a milliók nem egyeseké, hanem mindnyájunké, rendszeresen, tudatosan ellenőriz is. A bizalommal az egyes embernek, az ellenőrzéssel a társadalomnak tartozik mindenki, aki bizalmat adhat és ellenőrzést gyakorolhat. Nem mindenkinek egyformán szilárd a jelleme, de legalábbis az emberek többsége fegyelmező erőnek, sőt támasznak érzi a társadalom ellenőrző kezét. Sokan vannak olyanok, akik soha nem lettek volna sikkasztók, csalók, hamisítók, ha nincs bűnre csábító alkalom, ha nincs vak bizalom, amely szinte megolajozta útjukat a társadalom megkárosítása és a börtön felé. Igaz, az ellenőrzés sem csalhatatlan, tévedhet az ellenőr is — egyszer, sőt, tévedhet még háromszor is. kikerülheti többször is a figyelmét a turpisság, a csalárdság, avagy csak az ehhez utat nyitó felületesség, nemtörődömség. De csak akkor tévedhet, ha — ellenőriz! És éveken át tévedni nem lehet, még megtévedni sem. — Már megbocsássanak ... Rendben van, elmulasztottuk a kellő ellenőrzést, s ezért felelősek vagyunk. De csak csirkefogó az, sikkasztó ... Az ő vétke ne száradjon mirajtunk — vélte védekezve egy szerencsére csak baráti példabeszélgetés kapcsán egyik vállalatunk belső ellenőre. Igaza van? Van igaza. A sikkasztó felelőssége a sikkasz- tóé: az ellenőré az ellenőri felelősség. Másképpen is mérnek, másképpen is ítélnek. De ítélnek, mert ítélni kell a naív bizalom miatt is, hogy mindinkább és mind több helyen a nyitott szemű bizalom kísérje a bizalmas munkát. Ez az én, a te, a mi érdekünk! Lesben. (MTI Külföldi Képszolgálat) EDDIG MINDEN a legnagyobb rendben van. Ebben a mondatban jut kiejezésre a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóinak a véleménye, ha a mechanizmusról kérdezi meg őket valaki. Jól mennek a dolgok, a nagyobb önállóság is bevált, akár az egyes vezető emberek, akár a vállalat egészének oldaláról vizsgáljuk ezt a kérdést, mondják még. Igaz, még csak egy fél év tapasztalatai vannak a hátuk mögött, de már ismerik a mérleg adatait, és most már nemcsak hozzávetőleges módon tudnak értékelni bizonyos mutatókat, hanem a makacs számok biztonságával. Rögtön kiemelnek egy adatot, ami szerint az eddigi teljesítmény után mintegy kétmillió az osztható nyereség összege. Ha az év hátralévő részében legalább az eddigi mértékben megfelelnek a feladatoknak, az előbbi szám a kétszeresére növekedhet. Átlagban több mint kétezer forint nyereségrészesedés. Ilyen még nem fordult elő. Túlhaladja a legvakmerőbb elképzeléseket is. Érdemes tehát dolgozni, mert ennek hasznát mindenki közvetlenül is érzékelheti. A borítékban. Ezek szerint tehát arról lenne szó, hogy az építőknél valamiféle nagy-nagy megelégedettség tapasztalható önmagukkal, a munkájukkal kapcsolatban? Ügy látják, a mechanizmus valamiféle , terülj asztalkám, ami mellé csak oda kell telepedni? A mechanizmus a gyakorlatban az építőknél Először is: világosan látják, hogy most még csak a mechanizmus bevezetésének kezdetén tartunk. ízlelgetjük, kóstolgatjuk, tapasztalgatjuk. És rábolintunk: jó ez. Másodszor: tudják, hogy a helyes általános elvekhez most kell hozzáigazítani a minden napok helyes gyakorlatát. Ez pedig többek között azért sem könnyű, mert mindenkinek személy szerint kell kialakítania a maga munkarendjét. Bár akad még pupír- önigzazolás ma is a vállalatnál, de arról az első vizsgálódáskor kiderül, hogy önámításnak is rossz. Néhány példát erre. AZ EGYIK ÉPÜLETET többször készre jelentették. Alaptalanul, mert még a legutóbbi alkalommal is több hiányosságot fedezett fel a papír szerint kész épületen a vállalat néhány vezető szakembere. Magas az eszközkészlet. A magyarázat már el is hangzik: így szokás ez hosszú évek óta az első hat hónap után. De majd azt kell megnézni, mi marad ebből a készletből év végére! Ez igaz. De gyakorlatilag mi haszna van a művezetőnek és az építésvezetőnek abból, hogy a készlet tízmillióval haladja túl a szükséges mértéket? Az ilyen túlbiztosítás mögött milyen buktatók lapulnak meg? Sokszor raktárról raktárra szállítanak anyagokat, míg végül megérkezik a felhasználás helyére. Az így ok nélkül kidobott forint mennyit vesz el a nyereségrészesedésből? Munkaerő nincs elegendő. Mégis van olyan művezető, aki napokig, esetleg hetekig dúgdos jó néhány embert, mert majd szüksége lesz rájuk. Nem lehetne ezeket az az embereket más munkahelyen hasznosan foglalkoztatni? Aztán megkérdezik azt is a munkások, miért veszekednek egymással a különböző részlegek, miért nem arra törekszenek inkább, hogy minél teljesebben összhangban dolgozzanak? Abból semmi jó nem lesz, ha egymást áztatják el, ahogy szokás mondani; ahelyett, hogy egymás keze alá dolgoznának. De ugyanúgy megkérdezik azt is, hányszor alkalmaznak valakinél „ráolvasást” eredménytelenül, és mikor következik már el a megrögzött hanyagok megfelelő mértékű felelősségre vonása? Folyik a munkaverseny is, de értékelése, napirenden tax-tása nincs megnyugtatóan biztosítva. 1 J Magyar nyelvűnket mindig sokra tartó szívem újból repesni való boldogsághoz jutott. Először azt hittem, hogy csak egy véletlen elszólást olvashatok kedvenc lapomban, de azután ugyanezt a véletlen elszólást olvastam egy nem kedvenc lapomban (...azért nem kedvencem, mert olvadom) és végül ugyanezt a kifejezést, immáron és kétségkívül új fogai- rntat volt szerencsém oLvasni egy harmadik, közömbös lapomban. Hurrá! Sőt. happy! Mi több happening! Mert ezt az egyszerű, világos, etelközi. mindenki által olyanannyira ismert szót olvastam több ízben is már. rövid néhány nap alatt, hogy: happening. Szókincsünk gazdagítását rendkívül fotósnak tartom. távol álljon tőlem. hogy csak az ugort tartsam igazán magyarnak ide vele minden szó. ami nekünk való. ízlelgettem.. kóstolgattam ezt a szót. mondtam elölről, hogy happening magyarítgat- tam. hogy happedig. mondtam visszafelé, hogy qnine.ppah. nagyon tetszett. Igaz nem értettem, egy kukkot sem értettem belőle, hogy már kezdtem< aggódni, hátha nem is tudok én olyan jól magyarul, hátha csak jól tudtam magyarul, de rest lévén, nem óhajtva felhasználatlan szókészleteimet börzére bocsátani, most berozsdásodtak és használhatatlanokká váltak számomra. Hap- peninglen így van, jogos büntetés számomra, hogy nem értem. Biztonság kedvéért kellő óvatossággal és magam iránt is kötelező tapintattal ismerőseim körében közvélemény-kutatást végeztem: tudják-e. értik-e. mit is jelent a mind gyakrabban használt happening? A válaszokból, néhány rövidke kis idézet. — Mindig ilyen hülyeségeken töröd a fejed... — Happening... happening? Várjál csak, volt nekem egy ilyen nevű osztálytársam, aki... De nem... Azt HakkermAnnak hívták... — Ne haragudj, öregen. én magfizikvs vagyok és nem ornitológus... — Hogy írják a szót? — Így kérlek... betűzöm... happening... — Akkor nem tudom mit jelent. — Édes barátom, menj a fenébe... Gondok a nemzetközi munkásmozgalomban... Tárgyalások Párizsban... Küszködöm az új gazdasági mechanizmussal és akkor te ilyen burzsoá filozófiai kifejezésekkel jössz... — A happening, leérlek. angol szó... Ez biztos. De sajnos angolul nem< tudok, igy fogalmam sincs, hegy mit jelent... — Te, nem a Halotti beszédből ttaló? Közvélemény-kutatásomat befejezvén, s szimatot kapván, fellapoztam egy angol szótárt. abból valamint a cikkekből kivehetően < arra a következtetésre' jutottam, hogy a happening nem mas. mint '< vidám, fesztelen si.se- j réskedése néhány, vagy< sok embernek, az utób-< bi időben különösen’ f iatal embernek a leg-’ utóbbi időkben különösen rongyosan visz- J kos és raosdatlanul is! szutykos fiatal ember-', nek. Ennek aztán minden bizonnyal van átvitt < értelme is. Azt még nem' tudomi. hogy mi lehet. < Mindenesetre megnyu-! godtam. nem magyar < szó tehát magyarul < tudok; angol szó. te- < hát angolul nem tudok.’ de azt amúgy is tud-] tam. Csak azok nem; tudták akik minden] magyarázat nélkül< használták és használ-J ják <i tízmillió, már5 kora auermekszobájá'-í ban nörsztől angolul< tanuló fejőgulyások. S esztergályosok bank-] ügyi tisztviselők, vala-í mint újságíró kollégák] számúra. Thank you! Youszt se mondom ^ meg. hogy ez mit je-’ leni, éterit i AZ ELŐBBIEKBŐL, kiderül, hogy a dolgozók nagyobb határozottságot sürgetnek. Nem nézik el a lazaságokat, a hiányosságokat, mert türelmetlenek a hibákkal szemben. Mindenki olyan indulatosan szól a tegnapról itt maradt hibákról, mintha saját sorsának alakulása függne ettől, mintha személyes ügye lenne. Igen, mert már nem valami ködös fogalmú, „megfoghatatlan” vállalatot látnak maguk előtt, hanem azt a gazdasági egységet, amely belőlük, az egyes emberekből tevődik össze, aminek eredménye vagy eredménytelensége az ő húsukba vág. Ügy szoktuk ezt mondani: a gazda szemével néznek szét maguk körül, a gazda indulatával ítélnek meg tényeket. Elismerve azt, ami jó és minden erővel küzdve az ellen, ami rossz. Végül: hogyan összegezhetnénk az első fél év, a mechanizmus bevezetése első hat hónapjának a tapasztalatait ennél a vállalatnál egészen röviden? Valahogy így. Megköveteli mindenkitől, hogy önállóan gondolkodjék és felelősséggel dolgozzék, ne nézzen el közömbösen a látszólag jelentéktelen dolgok felett sem, és a napi tevékenysége mellett mindig odafigyeljen a holnapra is. „Persze, ezeknek az elveknek végső soron forintokban kell „megelevenedi ük”. Itt és most úgy jelentkezik ez, hogy esedékes tervüket száz százalékra teljesítették, húszmillióval termeltek többet, mint tavaly ilyenkor és hogy milyen haszonnal, azt a szétosztható eddigi kétmilliós részesedés is mutatja. G. Molnár Ferenc t4 Augusztus M név eredetéről és magyar megfelelőiről) A naptári év nyolcadik hónapjának a neve is latin eredetű. A római naptár Sex- tilis (hatodik) hónapját a se- natus a császár iránti tiszteletből Octavianus megtisztelő nevével nevezte meg: mensis Augustus. A latin au- gustus szóhoz különben a következő jelentésváltozatok társulnak: felséges, magasztos, szent. A magyar nyelvben az augusztus hónévnek igen sok alakváltozata él, elsősorban a nép ajkán: águsztus, augusztus, ógusztus stb. A latin eredetű név mellett jelentkeztek a magyar megnevezések is, s a régi naptárakban még a következő elnevezéseket olvashatjuk: Kisasszony hava. Nyárutó. S mivel a Nap a Szűz jegyébe lép, ez az „égi jegy” is szerepel a hó megnevezésére. A nyelvújítók elsősorban az időjáráshoz, a mezei munkákhoz szabták az új megnevezéseket, s augusztus hónapját ezért hívták Szőlőérlelő hónak, Csépelönek is stb. Ennek a hónapnak Is van több jeles napja. Ilyen nap volt pl. Péter napja, vagy ahogyan a legrégibb kalendáriumokban olvashatjuk: Péter vasa szakadatja. Ebből a testes jelzős szerkezetből rövidült a nép ajkán a furcsának tetsző Szakadt Péter napja elnevezés, illetőleg a Vasas Péter jelzős szerkezet. Szólásaink is gyakran emlegetik e hó másik igen ismert „jelesét”, a Lőrinc napját. Ma is emlegetett mondás: Lőrinc beleesett a dinnyébe. A dinnye lőrinces, azt jelenti, hogy nagyon megérett, elérett. Sok vidéken él ez a szólásforma is: A vén ember olyan, mint a lőrinces diny- nye. Az egri szőlőművelők Örvendeztek annak, ha. Lőrinc napján jó esőt kapták, mert ez bő szüretet jelentett. A régi Csíziók arról is tudósítanak, hogy e hó harmadik jeles napja: Nagyboldogasszony, s ha ezen a napon „fénylik a Nap, azt ítélték a szegény szőlőkapások, hogy az esztendőben jó bort ihatnak”. Nagyapáink számára a régi naptárakhoz csatolt s jó tanácsokat tartalmazó csíziók előírják, hogy augusztus hóban „igen mérsékletesen kell élni”, meg kell „tartóztatni” magunkat a méhsertól, a kövér boroktól és a zsíros, leveses ételektől'’. Az augusztusi születésűek- nek igen hízelgett az a csíziós „tétel” is, hogy az ebben a hóban születettek „jók, kedvesek, vakmerőek, bátrak, okosak és a kalmárságra szerencsések”. Dr. Bakos József, a nyelvtudomány kandidátusa Figyelem ezt az embert. Az úton tábla, amely fennen és messze olvashatóan hirdeti, hogy az út lezárva. Az út feljebb, nem a keresztutca elején van lezárva, de a tábla ott van, ahol lennie kell, hogy ne császkáljanak hiába és tovább az emberek. Az én emberem is gondosan elolvassa a táblát, tanakodni látszik, aztán elszántan nekivág, a feljebb lezárt útnak. Megy ... megy elszántan, fejét előreszegve, a makacs és bizalmatlan ember kitartásával, megy pontosan addig, ahol az út le van zárva... Megtorpan egy pillanatra, ujjaival meg is tapogatja az utat elzáró léceket, végigméri, hogy meddig és miért van elzárva az út, aztán megelégedetten sóhajt egyet: — Tényleg lezárták — mondja és úgy néz körül, mint akinek sikerült, mint akinek egyedül sikerült ellenőriznie egy rendkívül fontos döntés helyességét. Vállalati ellenőr leheti MT-*' t (—ó)
