Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-04 / 182. szám
Párbeszéd a mechanizmusról Az emberség költségvetése növekszik Tarnabodon | Sokan mondogatták az t új gazdasági mechanizmus ; bevezetésének időszaka* ban: a dolgozó ember a maga szociális, kulturális | ügyeivel, problémáival háttérbe szorul majd falun is az üzlet mindenhatósága, az anyagiasság miatt. Kassa Józseftől, a tarnabodi Tarnagyöngye Tsz elnökétől arra kértünk választ beszélgetésünkben, valóra váltak-e ezek a jóslatok, aggodalmak? — A tarnabodi közös gazdaság nem áll rosszul pénzzel. Tavaly is V3 forintot ért egy munkaegység. * az idén is elő tudják teremteni a szükséges anyagiakat gépekre, épületekre. De vajon az a másik költségvetés, amely közvetlenül szolgálja az embereket. miként alakul a gazdasági mechanizmus első esztendejében? — Sóikkal többet szánunk az emberek szociális, kulturális igényeinek kielégítésére. mint tavaly. Kitesz egy milliót is ez az összeg... ha ugyan nem többet. — Ez a kötelezően előírt szociális és kulturális alap? — Az csak kis részét jelenti ennek a költségvetésnek. A tervezett 200 ezer forint ugyanis kevés lesz. — Miből gondolja? — Az első fél év tapasztalata szerint a betegségre és a szülési szabadságra tartalékolt négyezer munkaegység valószínű egy-két hónap múlva elfogy És ehhez jön még... •— ...a fizetett szabadság is. — Ez sem kis terhet jelent. hiszen kétezer nap fizetett szabadságot adunk ki a szövetkezet taglalnak. — S nem élnek vissza azzal c lehetőséggel, hogy fizetett szabadságuk felét akkor veszik ki a tagok, amikor akarják? — Nem. Annál többre becsülik ezt az intézkedést, hogy végre 6k is fizetett szabadságot kapnak. Az időpontokat összeegyeztetik a szövetkezettel. s így nem szenved hátrányt a közös munka. — Mennyit tudnak szánni ar. idős emberek segítésére? — Hirtelenében nem k tudnám megmondani. Járadékosaink és nyugdíjasaink 119-en vannak. nekik az idén is segítünk a háztáji megművelésében, s körülbelül 100 ezer forint értékű munkát végzünk el ingyen földjeiken. — Említették a faluban, hogy búzát is kapnak a munkából kiöregedett szövetkezeti, gazdák. — Ezt el is felejtettem mondani, nem kis tételről van szó. Ez évben is 220 mázsa búzát adunk ingyenesen a legjobban rászoruló idős emberek ellátására. Ugyanennyit Pedig hatósági áron vehetnek meg a szövetkezettől. — A szociális és kulturális alapból mire jut még? — Segítjük a társadalmi szervezeteket. sportolókat, külföldi utazásra visszük a legszorgalmasabb szövetkezeti tagokat. Most is öten mennék majd a Szovjetunióba. a KISZ-titkárunk pedig éppen Szófiában található szintén szövetkezeti pénzen utazott. — Rajtuk kívül kik jutnak túl a falu határán a szövetkezet jóvoltából? — Igen sokan. Elvisszük a sportolókat, szurkolókat a mérkőzésekre egy-egy alkalommal a szövetkezeti tagokat. színházba, vagy kirándulásra. Most éppen Bükkszékre készülünk. — Kik mennek? — Amikor kint voltam az asszonybrigádnál szóltak, hogy ez a bolond időjárás egyre-másra kiújítja a reumát és más ízületi betegségeket: jó lenne gyógyfürdőbe menni. — S mit válaszolt az elnök? — Mondtam..; Jól van, asszonyok. Előbb elszaladok én Bükkszékre, megnézni, mikor legalkalmasabb menni. aztán fel az autóra. Utána a gyógyult lábukkal nemcsak a kapálás megy köny- nyebben. akár táncolhatnak is. ha kedvük tartja. — Ha mér a gyógyításnál tartunk. megkérdezném: mennyi pénzt fizetnek ki azért hogy a szövetkezeti gazdák, alkalmazottak rendszeres és ingyenes orvosi ellátást. gyógyszert kapjanak? — A második negyedévben majdnem kétszázezer forintot fizettünk be ezért, de a többé hónapban is hasonló összegbe kerül a betegellátás — Panaszolták, hogy nincs a községben orvos. — Nagy gond ez. Ügy próbálunk rajta segíteni, hogy a rászoruló betegeket a szövetkezet autóján, hintáján visz- szük Boconádra. — Gondolom, ezt méltányolják a szövetkezet tagjai? — Már aki... Elfordul, hogy nincs éppen bent a személykocsink és a teherautót, vagy a hintót kínáljuk fel betegszállításra. Ha nem sürgős az ügy. azt mondják: megvárjuk. míg hazajön a taxi. — Azelőtt, ha egy paraszt- ember megbetegedett, s netán hosszabb kórházi kezelésre szorult, szinte ráment a vagyona. Most miként van ez a szövetkezeti tagoknál? — Egyik fogatosunk. Pető L. Mihály, már néhány hónapja beteg. Mivel előtte rendesen dolgozott, táppénzre jogosult. Ha jól emlékszem, mindennap egy munkaegységet, írunk azóta a javára. Ez 73 forintjával nem kis összeg, felér bármelyik ipari munkás táppénzével, — Sokan veszik igénybe a táppénzt és a többi szociális segítséget? — Egyre több olyan emberünk van. akinek a szociális alapból juttatunk, vagy más módon kapnak pénzt, támogatást. Olyan pénzek ezek, amelyekről a korábbi években, de különösen egyéni gazda korunkban álmodni se mertek. — Melyek ezek? — A szülési segély, táppénz,. rokkantsági nyugdíj, fizetett és pótszabadság, gyermekgondozási segélv. hirtelen fel se tudnám sorolni a összeget. Itt van például Himmer Józsefné esete. Mivel szülés előtt rendesen dolgozott — munkája után 140 munkaegységet kapott már a szülés óta. hogy nyugodtan otthon gondozhassa gyermekét. Ö két évig kapja még a havi 500 forintos gyermekgondozási segélyt, ugyancsak havonta a 200 forint, családi pótlékot. Nemigen lehet itt panaszra oka senkinek. Amikor felekerestük Pető Mihályt, akit az előbb említett aki már hónapok óta beteg, mégis panaszkodott. — Nehezen hinném el róla. Mi volt a panasza? — Nagyon fájlalja, hogy nem tud dolgozni... mint mondta; restelli. hogy munka nélkül kell felvennie a pénzt. — Látja, ezt a panaszt elhiszem. Ezért nem sajnáljuk mi a pénzt. a támogatást azoktól, akik sa.iát hibájukon kívül nem dolgozhatnak. Ezért tetéztük meg a tavalyi összeget, amelyet szociális és kulturális célokra fordítunk, még ha milliónál többet is visz el a közösség kasszájából. Kovács Endre Lesz-e nyereség? A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ipari és közlekedési osztálya csütörtökön megbeszélésre hívta több vállalat főkönyvelőjét Barta Alajos, a megyei pártbizottság osztályvezetője bejelentette, hogy a megbeszélés céljá kölcsönös informádószeriés és tapasztalatgyűjtés. Nagy Sándor rövid vitaindító bevezetője után a vállalatok és intézmények gazdasági vezetői vették át a szót. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál grafikont készítettek a tervezett bevételekről és az építésvezetők számára kimutatásba foglalták, hogy naponként mennyibe kerülnek a nagyobb gépek akkor is, ha nem használják azokat és mennyi veszteség éri a vállalatot, ha egy-egy építkezést késedelmesen adnak át. Ma már egyre több műszaki ember kiszámítja, hogy az intézkedés végrehajtása, illetve elmú- lasztása mibe kerül. A KISZÖV irányítása alá tartozó szövetkezetek és a tanácsi vállalatok fejlesztési alapja jóval kevesebb mint a szükséges igény, több kisebb gazdasági egységnél az elkezdett beruházások a fejlesztési alapot több évre lekötik. Ez a visszásság szembeöltő a Finommechanikai Vállalatnál. A ktsz-ek többsége anyagbeszerzési gondokkal küzdött. így nem lehet mondani, hogy tudatos eszköz- gazdálkodást folytattak. Inkább az volt a jellemző, hogy akkor vásároltak anyagot, amikor kaptak és annyit, amennyit kaptak, illetve amennyire pénzükből futotta. A HEVES MEGYEI TANÁCSI Építőipari és Épület- szerelő Vállalat arra törekszik, hogy a programkészítéstől a kulcsátadásig maguk végezzék a munkát. Erre fizetőképes kereslet van. egyre korszerűbb technológiát, mindinkább folyamatos építésszervezést alkalmaznak és jórészt ennek köszönhető, hogy az építkezések idejét lényegesen sikerült csökkenteni. Az első fél évben 36 munkájuk többségét határidő előtt átadták. Szóvá tették. hogy a nyereségelőlegbefizetési kötelezettség nem ösztönzi a vállalatot határidő előtti átadásra. Több vállalat főkönyvelője egyetértett azzal, hogy a nyereségtervezésnek módszerét, az előleg- befizető módját éí mértékét felül kéll vizsgálni. A Qualität Kőnnyűfémipari és Féldóigózó Vállalat adataival bizónyítható, hogy népgazdasági és vállalati érdekből is menyire fontos, hogy a nyeresanyag, illetve a termék világpiaci árának kedvező alakulását, a várható keresletet gyorsan és jól kihasználják. Amelyik vállalat hamarább kielégíti a piac igényeit, az nagyobb nyereséget ér el, amelyik később. annak haszna egyre csökken. Ezért a megalapozott fejlesztést a jelenleginél rugalmasabban és nagyobb mértékben kell ösztönözni. Vajon nem ellentmondás-e a bérek után fizetett illetményadó. különösen ott, ahol gépesítésre nincs elegendő fejlesztési alap. És nem tűnik ellentmondásnak, hogy a saját alapokból beszerzett gépek és berendezések után is fizetni kell az eszközlekötési járulékot? A Mátraalji Szénbányák — és az országos szénbányáink jelentős része — sajátos helyzetbe került. De az üzemek önállóságának, egyben felelősségének növelése nagyon kedvezően hatott az új mechanizmus kibontakozására, a gazdaságos termelésre. Az óvatosság, a szükséges tartalékolás részben indokolt. De nemcsak a szénbányászatban, hanem megyénk iparában általában nem éltek eléggé a bérfejlesztés lehetőségeivel. A profilváltozásokat, a szakmai igény fokozódását az átlagbérszint merev alkalmazása nem követte kellő mértékben. Sok üzemben csak azért vesznek fel alacsony bérű szakképzetlen munkásokat, hogy a kötelező átlagbért betartsák. A MÁTRA VIDÉKI FÉMMŰVEK további fejlesztésének korszakához érkezett, a közelmúltban jelentős beruházást és fontos tőkés gépimportot hagytak jóvá. Sírokban is azt vallják, hogy a nyereség a vállalati gazdálkodás legátfogóbb értékelése, de fokozottabban kell vizsgálni azt, hogy mennyi nyereség képződött a termelésben és mennyi az értékesítés során. A pénzügyminisztérium Bevételi Igazgatósága, a megyéi tanács pénzügyi osztása, de a megbeszélésen részt vevő vállalatok azt közölhették, hogy az első fél évben az ipari, kereskedelmi vállalatok és a ktsz-ek a vártnál jóval több nyereséget értek el. Az eddigi eredmények biztatóak. A vállalatok vezetőitől és az egész kollektíva együttes munkájától függ, hogy az év végéig hogyan alakul az eredmény. Felmerült olyan aggály is, hogy a nem várt nyereséget vajon nem követik-e pénzügyi megszorítások? Jóslásokba nem bocsátkozhatunk, de az új mechanizmus lényegéből az következik, hogy a vállalatok tényleges szükségletre termeljenek és termékeiket haszonnal értékesítsék. Ha ezt az adott szabályok szerint érik el, akkor a tartalékok feltárása, a termelés bővítése, a nyereség ösz- szegének fokozása érdeke a népgazdaságnak és érdeke kell hogy maradjon a vállalatnak és a dolgozóknak is. Erősíteni kell a tudatot, hogy az alapvető közgazdasági szabályozók jók és továbbra is érvényben maradnak. Természetesen ez nem zárja ki, hogy a gazdasági jelenségek alapos és huzamosabb vizsgálata után részletkérdésekben módosításokra kerüljön sor. A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGON folytatott tanácskozás is bizonyságot tett arról, hogy a gazdaságirányítási reform eddig két alapvető követelménynek eleget tett. A kezdeti nehézségek ellenére is sikerült a termelés folyamatosságát és a piaci egyensúlyt biztosítani. Az új mechanizmus alkalmazása során, sikerült a lakosság bizalmát megtartani. A dolgozók többsége a célkitűzésekkel egyetért és cselekvőén támogatja azok végrehajtását. F. L. Kanyargós utakon... Miért nines telefon a Platán Étteremben ? Ismeretes, hogy Egerben az új I lakótelepen másfél hónappal ezelőtt nyitották meí? a reprezentatív Platán Éttermet. Mivel több i vendég már szóvá tette, mi az | oka. hogy még a mai napig sincs j sem üzemi, sem nyilvános telefon, felkerestük Tóvári Józsefet, a Heves megyei Távközlési üzem vezetőjét, aki kérdésünkre az alábbi tájékoztatást adta: — A vendégek kérése jogos.1 csak éppen nem rajtunk múlott. | hogy még most sincs telefon az1 étteremben. A tervező úgy látszik elfelejtette a gyengeáramú kábel bevezetését az étterembe, s így a Lakatosáxugyár felől négy oszloppal légvezetékkel kell bevezetünk a telefont. Ez sajnos, elcsúfítja az étterem környékét, de ezt a kényszermegoldást kell alkalmaznunk. Egyébként. meg ebben a hónapban, oontosrbban augusztus 15-ig elkés/ül és be is ilefont. K. B. Én itt mindenkinek Bandi vagyok Csak úgy egyszerűen Bandi. Egyedül a főnököm szólít Andrásnak. Van, amikor a Kaszást is hozzáteszi, igaz elég ritkán. Különben aszódi vagyok. Ott születtem, ott gyekeresked- tem. Senkinek se kívánom az én gyerekkoromat. Ha rágondolok, még ma is nehezen állom meg könnyek nélkül. Tízéves voltam. Anyám elment a gróf erdejébe egy hát száraz fáért. Észrevette a csősz, s néhány méterről szíven lőtte. A helyszínen meghalt. Aztán jött a háború, eljött egészen az udvarunkig. Mellettem robban: szét egy akna, s tenyérnyi nagyságú húst vágott ki a nyakamból. Sokáig úgy volt, nem is bírom ki. Kórházba kerültem, a jobb tenyeremet hozzágipszelték a nyakamon levő sebhez, majd amikor összeforrott a sebbel, kivágtak belőle egy akkora darabot, amennyit az akna kimetszett a nyakamból. Nézze meg közelebbről, innen vágták ki, s ide tették. Nem valami szépen forrt össze, de mit számít ez. Életben maradtam. Elfelejteni persze, sose fogom. Ha nehezen is, de elszálltak az esztendők, s egyszer azt mondta apám, jó lenne, fiam, valamilyen szakmát tanulni. Veit egy kőművesmester ro- kccunk, tiiat'-nt bennem, tőle megtanulom a kőművesmesterséget. Két év múlva szabadultam. Micsoda kedvvel mentem munkába. Valami olyat éreztem, mintha repülnék Két évig maszekoknál dolgoztam majd 1943-ban amikor megtörtént az államosítás felutaztam Pestre, s felvételre jelentkeztem a 22-es építőknél. Felvettek. Húsz esztendő telt el azóta, de én my is huszonkettes vagyok. Nem is tudnék más lenni. Nem engedné a szívem Hiszen a kő, a malter, az építkezés az egyik életem. A húsz évnek több mint felét a családtól távol csavarogtam el. Építők sorsa. Vidék, új város, falu, munka. Menni kell. Hol, s merre dolgoztam, építettem? Csak a nagyokat említem. Az Andássy-laktanva rendbehozatalán, a MOM- kultúrház építésén Itt neveztek ki művezetőnek. Aztán Recsk, majd a Kerepesi úti lakótelep következett. Ott voltam a Kilián-laktanya épülete 56-os sebeinek „be- gyógyításánál” s amire örökké büszke leszek: a tiszasze- derkényi új város és a nyergesújfalui viszkozagyár. Szí- vet-lelket felemelő, gyönyörködtető munka volt. Most meg itt vagyok Vi- sontán. Már harmadik esztendeje. Nagy élmény. Egy szép álom megvalósítása. Főművezető vagyok. Nem, nem én vagyok az első ember, még csak a második sem, de rám is szükség van, a főművezető is fontos, kulcsember. Mindenről tudni kell, vagy úgy is mondhatom, mindent tudni kell. Érteni az emberek nyelvén, a tervekhez, a munkához. Sok a munka, nagy a felelősség, de a jó szavak, a gratuláló kézfogások sem maadtak el. Nemrég összeszámoltam az érem-, az oklevél- gyűjteményemet”. Húsz esztendő alatt tizenkilencszer tüntettek ki. Kiváló dolgozó jelvénnyel. A pénzjutalmak, az oklevelek számát nem tudom. Kormánykitüntetésem is van, a Nyergesújfalun végzett munkámért kaptam. Az építésügyi miniszter adta át. Több mint harminc újításomat fogadtak el. Megkaptam az újítómozgalom arany, ezüst, bronz fokozatát. A napokban ismét elővettem a kitüntetések ..lajstromát”. Muszáj volt, új dátum került rá: 1968. június 16. A legfrissebb Kiváló dolgozó kitüntetés. Megmondom őszintén, úgy. ahogy érzem, jóleső érzés, örülök az okleveleknek, az érmeknek. Mégiscsak az ember munkáját dicsérik, értékelik, ismerik el. Jól érzem magam Visontán. de azért a hét végét még ma is nagyon várom: Indulás haza. Aszódra, az asszonyhoz, a gyerekekhez, a „haverokhoz”. Építettem egy szép házat a családnak. Magam csináltam az alapoktól a tetőig. Takaros kis ház, jót tudok benne pihenni. Ebéd után kimegyek a meccsre, szurkolok az Aszódi Vasasnak, meg a fiamnak, aki az ifiben játszik. Meccs után két korsó sor a „haverokkal”, van amikor négy. Attól függ. milyen ..étvágyunk” van. Mire mindenki „felszólal” eltelt az es- te következhet a búcsú, majd otthon a csomagolás és az irány ismét Visonta. Viszont látásra egy hét múlva . s, Nem lenne jobb otthon, együtt, vagy közelebb a családdal. De hát ez az ország nemcsak Aszódból áll. Építőkre meg mindenütt szükség van. Különösen itt Visontán, Nem lehet panasz, jó kis társaság jött össze. Képzelje, mire vettek rá a srácok. Rábeszéltek, hogy focizzak velük a kispályás bajnokságban. Először nevettem, én negyvenhárom éves fejjel szaladgáljak a fiatalok között? Aztán ráálltam. Igaz, el is nevezték csapatunkat „Gyötrelemnek”, mert több olyan vén róka rúgja a bőrt, mint én. De azért nem vallottunk szégyent. A Gyötrelem olyan jó, közepes csa- pat Szeretek együtt lenni a fiatalokkal. A jókedv a munkában is megvan. Velük együtt lenni dolgozni, játszani külön jutalom, kitüntetés. Hogy meddig maradok Visontán? Amíg el nem készül az új Visonta. Utána felszedjük a sátorfánkat és irány .: amerre menni kell... ahol szükség lesz ránk. Ügy megyünk el, mint a győztesek, emelt fővel, büszkén, legalább magunk adjuk meg a módját a búcsúnak, hiszen néhány év múlva senki se emlékszik majd itt ránk. Legfeljebb úgy mondják: az építők ... Én egyszerű ember vagyok, egy gyalogos az ország kanyargós útjain. Megyek, ahová hívnak, sietek, ahová küldenek. Szeretek menni, gyalogolni, sietni. Talán ezér szeretnek, tisztelnek engem is. Lejegyezte: Koós József Mmüimh mondom, hogy nem 1968. augusztus 4., vasárnap
