Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-01 / 179. szám
Párbeszéd a mechanizmusról Akik a* „árnyékos oldalra" kerültek Cikksorozatunkban már szó esett az új gazdasági ' mechanizmus napfényes oldaláról. Ezúttal az egri Dobó István Termelőszövetkezet főkönyvelőjével, Megyeri Józseffel arról beszélgettünk, hogy az ár- és egyéb intézkedések következtében miként kerültek ők az „árnyékos” oldalra. — Az első fél év tapasztalatai alapján a termelőszövetkezetek többségénél kedvezően hatottak a gazdasági mechanizmus ár- és egyéb intézkedései. Miként lehet az, hogy a Dobó Tsz-nél ezek közül sok „visszaütött"? — Nagyon megnövekedtek nálunk a termelési és egyéb költségek. — Például7 — Az amortizációs alapunkat több mint százezer forinttal kellett növelni. Ráadásul az állami támogatással sem volt szerencsénk. — Építkezésűé 11 — Igen. Ha az ötezer férőhelyes baromfiól helyett sertésszállást építünk, sokkal nagyobb lenne a kedvezmény, de azt akkor még nem tudhattuk. A rendelet később jött. — E balszerencsés helyzet mellett milyen említésre méltó hátrányok származtak még az új gazdasági mechanizmus intézkedéseiből? — Megnőtt a kamatláb. A korábbi 90 ezer forint helyett most 140 ezret fizetünk a banknak. — Ez minden? — A földadónk Is több lett. Tavaly 128 ezer forintot fizettünk, az idén viszont majdnem 200 ezret — Más adó is növekedett? — Eddig egyáltalán nem fizettünk forgalmi adót az eladott homok után, most tíz százalékkal terheltek meg bennünket. A borkóstolónkban eladott borok után a korábbi öt százalék helyett tfe- százalékos forgalmi adót fizetünk, ami szintén nem kis összeg, hiszen 671 ezer forintos forgalmat terveztünk erre az évre. — Elég sok alkalmazott dolgozik a Dobó Tsz-nél. Az SZTK-hozzájárulás megemelése mennyi többletkiadást jelent a tsz-nek? — Nyolcvanezer forintot — Hallottuk, hogy nagyobb összeget fizetnek az idén az Állami Biztosítónak is? — Igen. A tavalyi 328 ezer forint helyett majdnem félmilliót. — És ez a „befektetés” megtérül? — Azt kell mondanom: sajnos... igen. A jég 139 holdon elverte a szőlőnket és más terményeinket. Több mint kétmilliós kár keletkezett. — Más szövetkezetek szóvá tették, hogy a termelési költségeiket nagymértékben növelik a mezőgazdaságban felhasznált ipari termékek; üzemanyag, műtrágya, növényvédő szerek árának növekedése. — Ennek a hatása nálunk Is érezhető. Az üzemanyagnál több mint 35 ezer forint a pluszkiadás. A növényvédő szernél kevesebb, mert a drága rézgálic helyett inkább a nagyhatású, úi védekező szereket használjuk. A legnagyobb érvágást az jelentette a szövetkezetnek, hogy a szőlőkaró ára több mint duplájára emelkedett. — Ez forintban számolva? — Mivel 130 ezernél több karóra van szükségünk... ez 328 ezer forint többletkiadást jelent. — Ezek tehát az „apróbb” tételek. De ebből nem jön ki az a hárommillió forint, amiről hallottam mint „veszteségről" —, amely az új intézkedések nyomán a szövetkezetre hárult. — A legfájdalmasabb és legnagyobb „veszteség” számunkra, hogy megváltoztatták a szőlőtelepítés után edott állami kedvezményt és így a 68 hold új telepítésünknél majdnem kétmillió forinttal károsodunk. — Ügy hallottuk, hogy ez ügyben más termelőszövetkezetek is reklamáltak. — Igen! Különösen azt fájlaljuk, hogy az időben végzett jó munkát nem ismeri el ez az új rendelkezés. A kedvezményt ugyanis megkaptuk volna, ha rögbe, pusztulásra ítélve telepítjük el a milliós értékű oltványokat. Ebben az ügyben a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsának segítségét várjuk, hiszen gazdálkodásunkra kedvező hatással lenne, ha ezt az állami támogatást mi is megkaphatnánk. — Sok szó esett arról, hogy mi érintette kedvezőtlenül a szövetkezet gazdálkodását. Most talán vennénk sorra azokat az ár- és egyéb intézkedéseket, amelyek hasznot hoznak a Dobó Tsz-nek is. — Nagyon lényeges, hogy az új mechanizmusban önállóbban gazdálkodhatunk. Nem kötik úgy a kezünket a szerződéseknél, eladásoknál. — Ez forintban is lemérhető? — Például ha a baromfieladásnál a régi rendszer maradt volna, úgy 12—14 forintért értékesíthettük volna kilóját. így pedig — mivel szabadon adhattuk el — 23 forintot kaptunk érte. A tojásnál is hasonló volt a szabadpiac hatása.-l — Mármint... kedvező hatása. — Igen! Mert olyan árut is el tudtunk adni, amely az ipar szabványméreteit nem érte eL — Többletjövedelem? — Csak a tyúkoknál százezer forint, de ha hozzátesz- szük, hogy év végéig még 220 ezer tojást tudunk előreláthatóan értékesíteni, úgy ez az összeg mindinkább növekszik. — Milyen terméknél alakult. még kedvezően az eladási ár? — A sertésnél. Az idén 185 hízót adunk el s kilónként egy forinttal többet kapunk érte, mint korábban. — A szőlőért és a borért? — Maradt az ára a régiben. Bár a szőlőért már tavaly is kevesebbet kaptunk kilónként, mint az előző évben. De a borárakra nem panaszkodhatunk. — Ez meglepő. — Mi olyan jó bort tudunk eladni, amiért 14 forintnál is többet. kapunk literenként. — Ez a tisztességes ár tehát sokat segít az idén betervezett tízmillió forintos érték megtermeléséhez. De mivel tudják még ellensúlyozni azokat a többletkiadásokat, amelyeket az új gazdasági mechanizmus „rótt” a tsz-re? — Nagyszabású takarékos- sági intézkedésekkel. Minimálisra igyekszünk csökkenteni a költségeket. Tavaly például 63 ezer forintba került a fekete ribizli szedése, most a teljesítménybérrel jó felére csökkent ez a költség. A teljesítménybér egyébként a traktorosoknál is meghozta a kedvező hatást. Azonkívül iparosodunk is. Facsemetékhez készítünk műanyagból védőrácsot, hófogót s már 112 ezer forintos bevételt ér- ' tünk el ebből a fiatal melléküzemágból. Állandóan keressük a módját, hogy pótoljuk a szeszélyes időjárás okozta veszteségeket és ellensúlyozzuk az előbb felsorolt többletkiadásokat. — A tagság jövedelmén változtat-e ez a helyzet? — Mindent megteszünk, hogy ne csökkenjen a 12 800 forintra tervezett évi kereset — Ez megnyugtató. Őszintén kívánjuk, hogy sikerüljön! Kovács Endre Mitől „döglött99 a sajt Pétervásárán ? A SAJTBÍRALAT műszói között legfrappánsabb: a ..le- döglött”. Pontosan értelmezett tulajdonságokat jelent. A .bedöglött” sajt kereskedelmi forgalomba nem hozható. Hír jött Pétervásáráról. hogy az ottani időszakos sajt- üzemben jórészt csak ilyen termékeket gyártanak. Április 27-e óta — a termelési napló adatai szerint — a Tejtermék Ellenőrző Állomás mindösz- sze 2154 kg sajtjukat engedte értékesítésre. A többi sajt „ledöglött”. A Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság, az Állami Kereskedelmi Felügyelőség és szerkesztőségünk együttes vizsgálat során keresett választ a kérdésre: mitől „döglikf* a sajt Péter- vásáróm? Már az első lépéseknél elriasztó látvány fogadta az embert. A jókora udvar — szeméttelep. Szétszórt szalma, állati trágya, eldobált piszkos rongyok, konzervesdobo- aok és különböző, felismerhe- tetlen kacatok. A drótkerítéshez tapasztva egy rajcsur — jól táplált, fehér és rózsaszín bőrű angol sertések taj- csolnak visítva a szennyes, bűzös lében. Ideális tenyész- hély a rajokban röpködő, dongó legyek számára. Ha valar mely döngő szárnyasnak más ínyencségeket kíván a szo- Pókája. a rajcsur kifutójából csak egy kurta röppenés az út a sajtüzesnig — a feldolgozótermekben kedvük szerint válogathatnak, lakmározhat- nak a savó. savószín. a jüh- tejes kannák és a keserűtúrónak való anyagot érlelő hordók között. Új autótérképek, új glóbuszok Még ebben az évben új kiadásban jelenteti meg a Kartográfiai Vállalat a képes politikai és gazdasági világatlaszt és a kis világatlaszt, mindkettőt az időközben bekövetkezett változások szerint módosítva. Jugoszlávia, Ausztria és Olaszország már megjelent autótérképei után a magyar katrográfusok most Csehszlovákia, Lengyelország, illetve — közös lapon — Románia és Bulgária autótérképén dolgoznak. Ez a három térkép valószínűleg a jövő év első hónapjaiban lesz kapható. Hozzáfogtak a két Németország és Franciaország autótérképeinek elkészítéséhez is. Ki akarják elégíteni a földgömbök iránt növekvő igényeket is. A nemzetközi együttműködésben gyártandó új glóbuszok nem térképgerezdek felragasztásával készülnek majd, hanem egy-egy eredetileg síma műanyag lapon olyan torzítással ábrázolják az északi, illetve a déli féltekét, hogy amikor ezeket a lapokat félgömbökké formálják és összeragasztják, minden részlet pontosan a megfelelő helyre kerül. (MTI) AZ IRODAHELYISÉG — alpári miliő. Általános a piszok. a rendetlenség. Az íróasztal sarkán, a hamutartóban cigarettavégek púpozot- tan; de iut a csikkekből az asztalra, a repedezett betonpadlóra is bőven. A fali fogason szenny tőL mocsoktól elszínezödőtt köpenyek. Tisztán tartva, eredeti színük a fehér lenne. Az üzem helyettes vezetőie nem visel ilyen köpenyt; s Hidy László üzemvezetőnek is időbe telik, amíg egy tisztát előkerít a szekrényből. A feldolgozóterem ajtajából négyszer is visszafordulok. Ám ötödszörre is csak felkavarodik görcsbe' rándul a gyomrom. Nem túlzók: jártam már istállóban, ahol nagyobb rend. tisztaság uralkodott — és kellemesebb ..klíma”. Az egvik teremben 7 kannát számolok. Savószín van bennük — és döglött legyek sokasága. A másak teremben egy fahordóban keserűtúrónak való anyagot tárolnak — legyek lakmároz- nak a sárguló masszán, öt- venig számolok, tovább nem bírok. Nyitott ajtókon át penetrans illatok árulkodnak arról, merre lehet a mellék- helyiség. Gondolom, ma már különbet találnék az afrikai dzsungelek mélyén is. Egyetlen helyet találtunk, ahol pedáns rend és kellő tisztaság fogadott — ez a hely a kazánház volt. Megtekintettük a raktárakat is. ahol az egv- és kétíd- lós „Borsodi csemegesajt”-ok érlelődnek. A téglaformájú sajtok állványaikon puffadoz- tak. Vizsgálódásunk végeztével tapasztalatainkat az ellenőrzési könyvben rögzítettük: „A raktárakban elhelyezett sajtok mennyisége 10 376 kg. Ennek kb. 80 százaléka puf- fadt.” A sajtbírálat terminus technikusát használva: „ler döglött”. Az üzemvezető ki- . vánságára utóiratként még lejegyeztük: „A sajt nem. puf- fadt. ez jellegzetessége". Nem vagyok eajtszakem- ber. s ezennel visszavonom ellenőrtársaim nevében is ezt a szót: „puffadt”. Rendben van. a sajtok nem puffadtak! Ám az igazság kedvéért meg kell mondjuk hogy: a sajtok deformáltak, rendellenesen „dagadtak", s még inkább. érzékletesen kifejezve magunkat: kétoldalt szemmel láltható kidudorodások. .,kitüremlésekf’ észlelhetők. Sok sajton tenyérnyi pe- nészmezök látszottak. Gondolom. ez is csak a pétervá- sári sajtok ..jellegzetessége” lehet. Átlapoztuk a dolgozók egészségügyi könyvecskéjét. Csak egy példát említek: Hidy László üzemvezető 1967. február 20-a óta nem vett részt az alkalmassági vizsgán. Bacilusvizsgálaton pedig 1965. november 3-a óta. Az Egészségügyi Minisztérium rendelete értelmében akinek érvénves egészségügyi vizsgálata, lelete nincs élelmiszeriparban nem dolgozhat. Lehet. ho(*v ennek ellenkezőié is pétervásári „specialitás”? NEM TUDOM, MIKOR jártak utoljára a Borsod megyei Tejipari Vállalat vezetői a pétervásári sajtüzemberv Nem tudom jártak-e ott valaha is. Ugyanezt kérdezem a Közegészségügyi- Járványügyi Állomás vezetőitől. Lehetséges: nincs tudomásuk a sajtüzem létezéséről. Az a kérdésünk: sürgősen indítsák útnak expedíciójukat. Nem mindennapi felfedezésekben lehet részük ... Eddig a riport, most kiegészítést kell fűzni. A Közegészségügyi és Járványügyi Állomás szakemberei vizsgálatunk után ugyancsak ellenőrzést végeztek a saj tűsemben Minden kommentár nélkül álljon itt végezetül a NEB-hez írt levelük egy részlete: „A p étervásári sajtüzem közegészségügyi szempontból élelmiszer gyártására nem áU kalmas. az üzem kiképzése, tisztasági állapota és közegészségügyi funkcionális rendszere egyáltalán nem felel me a a vonatkozó előírásoknak és rendeleteknek. Az üzem területén a legelemibb közegészségügyi követelményeket sem tartják be. A pétervásári sajtüzem működését azonnali hatáilljtal. vagyis július 25-el felfüggesztettük.. A Borsod megyei Tejipari Vállalat a közegészségügyi hatóság engedélye és hozzájárulása nélkül indította mea a termelést. Felhívtuk a vállalat figyelmét, hogy a feltárt hiányosságokat szüntesse mea. Amennyiben ez nem történne meg. úgy a következő évi sajtgyártási szezon időszakára az üzem• működéséhez közegészségügyi engedélyt nem adunk...” Pataky Dezső Í gy távolról, jobban áttekinthető minden. A szőlődomb, ahogy a nemrég kizöldült levelek vegetálnak éppen, mert csak nem akar jönni a májusi eső; és nagyon jól látszik a kétoldalt virágzó bodzával sűrűn telenőtt kis köves út. Sokan ismerik ezt az utat, ahogy kanyarog két szőlőtábla között, kapaszkodik a város fölé dagadt dombra — nos, ennek az útnak a neve: Szerelmesek útja. Romantikus, és tiszteletben tartott név ez, olyannyira tiszteletben tartják, hogy ide valóban azok jönnek an- dalogni, akik az elvakult szerelemben is a legtisztábban látják, önmagukat. Most figyeljék csak azt az utat! Éppen ketten andalog- nak rajta fölfelé, s amíg a szem tudja követni a bodzák között kanyargó szürke szalagot, más nem is látszik, csak ők ketten. Egy férfi és egy nő. Férfit, vagy nőt egyedül látni ritkaság errefelé. Ha mégis előfordul, akkor az egyedül andalgó emlékeket restaurál. De most ketten haladnak fölfelé, szabályosan sétálgatva, illetve ahogyan még a szürke sáv elején illik, — kézenfogva. — Fölmegyünk a tetőig, meg vissza. Helyes? — Kérdezi éppen a férfi. Illetve nem is kérdezi, mert a „helyesre” nem vár feleletet. Már kijelentette az előbb, így a kérdőjel merő udvariasság, forma maradt csak. Nem is felel hát a nő, hanem Kátai Gábort BODZA VIRÁG andalognak fölfelé a Szerelmesek útján. — Itt még soha nem jártam veled — szól ismét a férfi. — Másokkal már igen?.« — Persze, hogy jártam. Szeretem ezt a helyet. — Három éven át eszedbe sem jutott, hogy kihozz ide... — Tényleg nem jutott eszembe. Csodálkozol? Most is alig tudtalak kimozdítani otthonról, pedig jó helyen vannak a gyerekek. Nem kell mindig a nyakukon ülni, mert megunnak... Hát nem jó hely? * gy pillanat! Hiszen ezek házasok!.,. Két gyerekük van, valakire rábízták őket, talán a szomszédra, talán a nagymamára, és most kisétáltak a Szerelmesek útjára. Nem rossz. Nézzük csak tovább!... A férfi most átfogta az asz- szony vállát, így mennek az úton fölfelé. Az ég borús, de csak azért, hogy incselkedjék a szólólevelekkel. Esze ágában sincs esni. — Ügy csámborgunk itt fölfelé, mint valami szerelmesek — kacagott fel egy kis szünet után ideges erőltetett- séggel az asszony. — Tényleg... — jegyezte meg a férfi is, és lesanditott a válla közelében billegő fejecskére. Ebben a pillanatban furcsa érzés lepte meg. Nevezetesen az, hogy bármennyire is töri a fejét, nem jut eszébe: annak idején, amikor udvarolt, hogy is csókolta meg először ezt az üde kis szájat? Hogy is kezdte?... Hát ez mégiscsak furcsa! Valahogy így mentünk, s valamilyen ürüggyel... persze! Ürügyet keresett, hogy megálljának. — Te... — szólt kissé rekedten. — Mi van? — nézett fel az asszony. „Mi van — mi van” ...de el tudja rontani a hatást. — Izé... — megálltak. Hál- istennek, megálltak. — A ...kulcsot elhoztad? — De hiszen te csuktad be az ajtót, a kulcsot meg zsebre tetted. — Aha. Tényleg! — és tovább sétáltak. „Atyaisten! Mikor is mondtam neki utoljára, hogy szeretem?... Talán két éve, amikor öcsi született. Pedig szeretem most is, bizonyisten, hogy szeretem. Édes kicsi asszonyka, jól választottam, tudom...de a fene egye meg, most roppant hülyének érzem magam mellette...” — Tudod, hogy hívják ezt az utat? — bandzsított fel a férj a bodzák mögé, ahol a ritkult ágak között kis füves tisztás látszott. — Igen. Mondtad már. Szerelmesek útja. — Akkor most... ne siess már úgy! — Tudod, hogy ötre otthon kell lennünk, öcsi akkor eszik. — Annyit kibír, hogy most megcsókoljalak. Nem? É s végre megálltak, és végre csókolóztak. Zavartan, sietősen, és utána riadtan körülpillantva, hogy nem látja-e őket valaki? Csak én láttam, de nem vettek észre. Aztán mentek tovább az úton, amilyen csendben csak lehet, s amilyen zavartan csak lehet. Feltételezem, hogy magukban attól tartottak: észrevette-e a másik, hogy a csókban azért maradt még némi szerelem az elmúlt évekből?... Hallgattak, aztán egyszerre visz- szafordultak. — Jó is így, már ideje hazamenni — jegyezte meg az asszony. — Én még nem akarok hazamenni — mondta a férj, és magához húzva az asszonyt, összecsókolta kicsi, kedves arcát. — Édes vagy — mondta a nő. — De tényleg mennünk 1 kell. Visszaérkeztek oda, ahol a ritka bodzaágak között látszik az oldalban az a füves kis tisztás. A férj lassított. — Persze, hogy megyünk... de előbb még — oda... — fejével intett, és magához húzta a feleségét. — Jó?... Az asszony a férje mellére rejtett arcát, aztán felnézett. — Ne menjünk oda... tudom, mit akarsz, de én nem akarom. — Ugyan már...! — Komolyan nem. Kérlek, menjünk. Nem jó nekem itt... — és gyámoltalanul elindult lefelé az úton. A férje csak nézett rá csodálkozva. Azon csodálkozott, hogy mennyire érti az asszonyt, hogy ó is ezt mondta volna a helyében. „Nem nekünk találták ki zöldet... Ilyen hülyén még egy elsőnős kamasz sem viselkedne, mint én. Nem baj, majd otthon...” És boldogan sietett a felesége után. Most már derűs biztonsággal fogta át a nő vállát. Az mosolyogva felnézett. — Majd otthon. Jó?... „Az isten is nekem teremtette” — sóhajtott magában a férfi, amíg az asszony letört egy virágzó bodzaágat. —Vázába teszem — csacsogta az asszony. — Akkor siessünk... indezt megértem, csak egyet nem. Szebben virul-e a bodzavirág a négy fal között, mint a Szerelmesek útján? Mwm3 1968. augusztus 1., csütörtök
