Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-01 / 179. szám
Megkezdték A beszélő köntös forgatását Jelenet a készülő filmből: fjínylány (Detre Anna). í A magyar filmgyártás kötelességének tartja, hofg' " filmre vigye a magyar klasz- sfcikusok legsikerültebb alkotásait. Ezek közé tartozik : Mikszáth Kálmán A beszélő köntös című műve, amely megjelenése után rögtön népszerű lett, s ezt a népszerűségét szinte azóta is megszakítás nélkül tartja. „ A kitűnő Mikszáth-mű megfilmesítésére először 1941-ben vállalkoztak, de ebben nem volt sok köszönet: "fneghamisították a nagy regényíró művét, különösen társadalombírálatát. (Ez a film egyébként elveszett, csak a forgatókönyve maradt ■'meg). Régi adósságot törleszt tehát Fejér Tamás rendező és stábja, amikor most hozzákezd A beszélő köntös filmreviteléhez. Több mint száz szereplője van az alkotásnak: a főszerepeket a magyar filmekben százhuszadik alkalommal fellépő Páger Antal, a közönség előtt tehetségét már megmutató Iglódi István, s egy elsőfilmes: Detre Anna, harmadéves főiskolai hallgató alakítja. Az 1960-as években Kecskeméten és környékén játszódó film forgatását kedden Bugacon kezdték meg — a film utolsó jeleneteit készítik el először. Ezután bevonul a stáb a pasaréti filmstúdió udvarába, itt építették fel ugyanis — történészek konzultálásával — a kecskeméti piacteret, ahol ifj. Lestyák Mihály (Iglódi István) és Cinna, a szép ciegy sor jelenet játszódik majd. A történelmileg hiteles eseményeket felelevenítő, Mikszáth nagyszerű anekdotáié hangját is átvevő színes magyar film előreláthatólag 1969. márciusában kerül a közönség elé. (u. I.) Négyszeres csillaghullás augusztusban Bolygónk évente 16 meteorraj pályáját szeli át, és ezeknek a „randevúknak” negyedrészét augusztusban bonyolítja le. A többi úgy oszlik meg, hogy április, november és december 2—2, január. március, május, június, szeptember és október egy— egy csillaghullást hoz. A négy augusztusi közül az egyik randevú már meg is kezdődött. Július 25. és szeptember 8. között ugyanis a Vízöntő irányából érkezett Aquaridek között haladunk át, a raj legsűrűbb részén augusztus 3-án. Ugyancsak már mellettünk suhannak el július 20. óta a Perseus felől jövő Perseidák. Ez a randevú augusztus 19-ig tart, s a legtöbb hullócsillagot 11- én hozza meg. A Hattyú irányából jött Cygnidák égi országúján július 25. és szeptember 8. között vágunk át, a sűrűjén augusztus 16-án. Végül a Cepheus gyermekei — a Cepheidák — közül a legtöbb 18-án szenvedi el látványos tűzhalálát. Augusztus 19-ig tehát egyszerre négy irányból érkező négy különböző meteorcsalád mellettünk elpusztuló tagjainak fénycsíkjai hasítják végig felettünk az égboltot. Naszreddin sétálni ment barátjával, Hasszánnal, aki nagyon szegény ember volt. A barát éppen keserűen panaszkodott Ínségéről, amikor a mezőn egy földön fekvő alakon akadt meg a tekintetük. Kabátjával takarta be magát az alvó. Közelebb léptek és felismerték, hogy a kádi alussza ott ki részegségének mámorát. „De jó lenne ez a kabát — mondta Hasszán — nekem nincs, és a tél veszedelmesen közeledik. Van a kádinak úgyis elég pénze!” Azzal lehúzta a részegről a kabátot és felvette. Amikor a kádi nagy nehezen felébredt, mindjárt keresni kezdte a kabátot. Hazatérve kiadta a parancsot a rendőröknek, kutassák fel az eltűnt ruhadarabot. Naszreddin mindjárt sejtette, hogy az ügynek még folytatása lesz. Éppen ezért *4 kádi kabátja (Naszreddin újabb kalandja) megbeszélte barátja- mondván, hogy főit- val, hogy adott eset- tos tanúvallomást kiben szívesen segít. ván tenni. Tanúvallo- Egy rendőr felis- mása így szólt: merte a kabátot „Egyszer sétálni Hasszánon, és azon- mentem Hasszánnal, nal a bíróságra vitte és eközben szemta- őt. Naszreddin azon- núja voltam a követ- ban vele tartott, kező esetnek: láttunk egy tanult embert, — a nevét azonban csak a kádi kívánságára vagyok hajlandó megnevezni —, aki berúgva, mint egy disznó, teljesen eszméletlenül hevert az árokparton. Ekkor egy diák közeledett az úton. A részeg fölé hajolt és megpróbálta felébreszteni. Többször bele is rúgott. A férfi azonban oly mértéktelenül részeg volt, hogy semmiféle noszogatásra nem ébredt fel. A diák akkor levette róla a kabátot, és Hasszánra terítette, mondván: „Látszik, hogy nagy szükséged van rá. Vedd, legyen a tiéd”. így jutott barátom a kabáthoz, ó, nagytekintetű bíró!” A kádi értett a beszédből, s így válaszolt: „A kabát természetesen nem az enyém, a rendőr nyilván tévedett. Vidd magaddal nyugodtan, Hasszán, viseld egészséggel!” (Török népmeséből) I Berlin szenzációja: Csík győz ■ I _ 16. ^ — Ki nyer: Arai, Yusa vagy ,Taguchi? — ezt találgatták -.Berlinben az 1936. augusztus ^kilencedikén reggel megjelelő lapok. Helyezési esélyt adtak az amerikai Ficknek is, aki megpróbált Weissmüller nyomdokaiba lépni, mert előzőleg 56.4-re javította a nagy fBőd rekordját. A döntő má- 'sik három résztvevőjéről, leszámítva a német Fischert, nem sok szó esett. A magyar '^síknek, és az amerikai Lin- degrennek semmi esélyt sem $dtak az aznapi berlini lapok árra, hogy főszerepet játszhatnak az uszodában... Antikor a versenyzők megjelentek a rajtköveken, olyan Izgatott morajlás támadt a Nézőtéren, hogy nem lehetett elindítani a döntő résztvevőit. Csendre intik az izgatott közönséget. Végre eldörren a pisztoly. Mintha Arai és Yusa rajtja nem sikerült volna tökélétesen, ennek ellenére az első húsz méteren egy síkban halad a hét fej. Mindenki győzhet. A fordulónál mindenki másként látta. — Yusa és Csík vezet — kiáltották a lelátóról azok a magyar sportolók, akik eljöttek szurkolni a magyar úszóknak. Mások szerint ötven méternél a két japán volt elöl. A forduló után Csík fokozatosan gyorsított és tempóját senki sem tudta átvenni. Még az esélyes japánok T sem. ^>68. augusztus 1« csütörtök Csík jól érzékelhető előnynyel közelített a célhoz és a közönség nem akart hinni a szemének, megtörtént a berlini olimpia legnagyobb meglepetése. Kikaptak a japán gyorsúszók. De nem az amerikaiak győzték le őket, hanem egy csendes, szerény magyar versenyző. Csík Ferenc 57.6 másodperccel iratkozott fel az olimpiai bajnokok listájára. 1948-ban Londonban bizonyos vonatkozásban megismétlődött a berlini eset, ugyanis nem azok nyerték a Csík Ferenc Berlinben legyőzte a világ legjobb sprintereit. száz métert, akik a legnagyobb eséllyel indultak. Jany vagy Ford? Franciaországé vagy az Egyesült Államoké lesz az aranyérem? A két nagy esélyesre figyelt és közben a viszonylag gyengébb másik amerikai; Ris győzött 57.3 másodperccel, Ford második, a francia Jany viszont csak ötödik lett. 1952-ben Scholes (Egyesült Államok) szerezte meg Helsinkiben százon az aranyérmet a japán Suzuki előtt. A következő olimpián új „úszónagyhatalom”, Ausztrália jelenik meg a színen. Sok más ország szakemberei maguknak tulajdonították azt a megállapítást, hogy az úszást 3—4 éves korban kell kezdeni. Az ausztrálok mindenesetre már régen számtalan úszóóvodát létesítettek és az eredmény az 1956-os olimpián is megmutatkozott. A százméteres gyorsúszást John Henricks úgy nyerte, hogy mögötte a második és a harmadik is ausztrál versenyző volt. 1960-ban Rómában majdnem botrányba fulladt a verSzínhely: egy újság. A téma: öt fekete pacni. Az öt fekete pac- ni lehet egy baciluscsalád kinagyított fényképe, lehet egy tintába taposott macska tántorgó lábnyoma, s lehet, mint az aláírás is bizonyítja: „Tanulmány”. Nézem a pacnikat, s igyekszem modern és fenkölt arcot vágni. Igenis, ez tanulmány, csakhogy engem konzervatívon neveltek a képzőművészet terén is, nekem ez a baciluscsalád, illetőleg ez a Tanulmány csak pacni. Ezt azonban nem illik kimutatnom, úriember, ha nem tudja, hogy mi az az izé az asztalon, megvárja, és figyeli, míg valaki felveszi és mit és hogyan eszik vele. Tehát nekem is meg kell figyelnem, ki és hogyan örvend fel, ha meglátja ezt a Tanulmányt, mert én konzervatív ember vagyok ... Figyelek. És észreveszem, hogy más is figyel. Engem. A konzervatív embert. Hála az égnek. Akkor legalább az ostobák között nem vagyok egyedül. Az is valami. Csak hogy ez a valami micsoda? ’ Hát nem mindegy? Tanulmány. Értse a macska, ha a saját lába nyoma. (—ó) S*a bad szóin ha ton kirándultunk A HEVES MEGYEI Tanácsi Építőipari és Épületszerelő Vállalat dolgozóinak szabadszombatján a szakszervezet anyagi segítségével — hét végi víkendre — kétnapos hajdúsági kirándulásra fut egy autóbuszkaraván. Gyöngyös környékiek, Eger vidékiek beszélgetnek, kártyáznak, dalolgatnak a hat gépkocsiban. Poroszlót elhagyva valaki felkiált: — Nézzétek csak, ott a Tisza! Az utasok megbolydulnak, az ablakokhoz tolakszanak, különösen a Mátra aljiak, s nézik a sokat hallott, nagy folyót, amely most igencsak megapadt. — Én sokkal nagyobbnak hittem. Ezek az első élmények, az „első” hangok. Tiszafüred — Szolnok megye. Pár perces pihenő, amíg az itt lakó építők hozzánk csatlakoznak. Átsuhanunk a híres kilenc- lyukú hídon, amelyről egy előttem ülő idősebb ács nagy sopánkodás mellett csak pár méterrel odébb szerez tudomást. — Menjünk vissza! — tanácsolja nagy derültség közepette, majd amikor a hortobágyi csárdát is elhagyjuk, szinte ketségbeesik. — Hát seny. A nézők szerint Larson, a célbírók megítélése alapján Devitt érte el először a medence falát. Ausztrália tehát újabb aranyérmet nyert. A legutolsó olimpián Schol- lander (53.4 másodperc) az Egyesült Államoknak szerezte meg az elsőséget százon, a legklasszikusabb úszószámban. ö is a „csodagyerekek” közé tartozik. Kilenc esztendős kora óta edz és versenyez rendszeresen... Megváltozott tehát a kép az olimpiai uszodákban. Alacsonyabb lett a bajnokok korhatára. A nagy elődök, gondoljunk csak Weissmül- lerre, akkor kezdtek úszni tanulni, amikor a mai versenyzők, gyerekfejjel már rekordokat úsznak. Csík Ferenc 1936-os győzelme után egyébként tizenhat esztendő telt el, amíg az olimpián úszóverseny után újra a magyar zászlót húzták fel a főárbocra. 1952-ben Helsinkiben a győzelmi sorozatot Szőke Kató kezdte meg, megnyerte a százméteres női gyorsúszást, majd így folytatódott: 200 méteres női mellúszásban. 1. Székely Éva... Úszásban a harmadik magyar aranyérmet a 4x100 méteres női váltó szerezte meg. A negyediket pedig a négyszázas női gyorsúszásban Gyenge Valéria nyerte. Négy magyar aranyérem az uszodában, egy olimpián, ilyenre még sohasem volt példa. (Folytatjuk) ezt sem nézzük meg?! Nagy József, a vállalati szb-titkár mindenkit megnyugtat. — Nem kell megijedni, a kétnapos programban benne van a híd is, a csárda is, de csak majd visszafelé nézzük meg közelebbről. PÁR PERC UTÁN mindenki feledi a pusztát, s újabb téma ejti izgalomba a kiránduló építőket: közeledik Hajdúszoboszló, a fürdőváros. — Csak jő időnk legyen — szól egy fiatalasszony. A férje kedvesen oktatja; — Tudod, szivecském, a szoboszlói víz meleg, akár télen is lehet fürödni benne. Hajdúszoboszló: sebtében elfogyasztott kitűnő ebéd, a patinás Gambrinusz Szálló éttermében, rohanás, tülekedés a strandi pénztár ablakainál, aztán irány a kellemes víz. Délután hat órára érkezünk Debrecenbe. Rövid „haditanács”: kinek hol lesz a szállása, mit érdemes megnézni á hajdúsági nagyváros éjszakájából. A társvállalatok kényelmes szállóinak háromágyas szobáiban ki-ki gyorsan kiválasztja helyét, aztán máris kezdődik Debrecen „felfedezése”. A „PORTYÁK” több vonalon haladnak: egy csoport az Arany Bika Szálló iránt érdeklődik, a másik a Csokonai Színházat keresi, többen „lehorgonyoznak” a csodálatosan kivilágított Nagytemplom előtt, s akadnak csoportok, akik az első étteremben, eszpresszóban üveg sör, csésze kávé, vagy éppen konyak mellett köszöntik a „cívis várost”. Reggel érthető okokból az utóbbiak ébrednek későbben és fáradtabban —, de a tej őket is teljesen rendbe hozza, s a nagyerdei közös sétán már ismét egyforma, vidám mindenki. Órák hosszat sétálnánk az egyetem környékén, a gonddal ápolt liget szobrai között, gyönyörködnénk az egritől talán ötször is nagyobb lakótelep impozáns épületeiben. A hosszú séta után jólesik az ebéd, a finom húsleves, a rég fogyasztott borjúpörkölt, aminek ízét utunk folytatásán a híres Hortobágyi Csárdában csak a csípős halászlé feledteti. A pásztormúzeumban ősi viseletek, használati tárgyak idézik a puszta régi romantikus életét, s kint a kilenc- lyukú híd szinte mindenkit számolásra késztet. Aztán összenézünk, s elnevetjük magunkat: nem hiányzik egyetlen lyuk sem... Akárcsak a hangos jókedv hazáig. AZ EGRI LENIN úton egyik botladozó útitársam azt dudorászta előttem feleségének, hogy: — „Debrecenbe kéne menni ...” Az asszonya leinti: — Hogyne! Legközelebb máshová megyünk ... ! Pataki Sándor
