Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-30 / 203. szám
i ösztönöz? A kérdésre: mi ösztönzi a dolgozókat arra, hogy minél nagyobb teljesítményt érjenek el és munkájuk minősége ellen se lehessen kifogása senkinek, nagyon egyszerű felelni. Röviden: a pénz. Legalábbis — főként a pénz. A nyereség minden vállalat érdeke. Így gondolkozik a Heves megyei Ruhaipari Vállalat is. Róluk azt olvashatjuk az egyik jelentésben, hogy kifogásolják a január 1-vel bevezetett új módját a nyereség megállapításának. Korábban a termelési költség 4 százaléka adta a jövedelmiét, most a munkabér n százaléka. Nyilvánvaló, hogy a termelési költség összetettebb, mint a munkabér önmagában. Azaz: ma már csak a tényleges munka után lehet jövedelmet elszámolniuk. A vállalatnál tehát úgy gondolkoznak: miért készítsenek mondjuk 400 forintos fésűs anyagból férfi nadrágokat, amikor az olcsó pamutanyagból megvarrt női fehérnemű után is ugyanazzal a 17 százalékkal növelhetik a jövedelmüket, mint a drága férfiszövet esetében? Ml lesz olyankor, fűzik tovább az okoskodásukat, ha selejtessé válik egy drága férfi nadrág? Egy nőt blúz mégiscsak kisebb kárt okoz, ha selejt lesz. Ebből következik, hogy az olcsóbb árukat készítik. Eszünkbe jut tehát, hogy ez a vállalat két dologban is tévesen gondolkozik. Az egyik: olyan jövedelemszámítási formát szeretnének, ami lehetővé tenné, hogy minden tényleges fizikai vagy szellemi munka nélkül haszonra tegyenek szert. Hogy hasznuk származzon abból is, ha drágább anyagot dolgoznak fel. Mondanunk sem kell, hogy ilyen haszonszerzési módokai ma már nem tartunk szalonképesnek. A másik: készítik sorozatban az olcsóbb árukat, aminek csupán annyi veszélye lehet, hogy nem tudják azokat értékesíteni. Kinek jó ez1 Véleményünk szeri«« egyetlen megoldás marad a vállalat számára. Kelendő árukat kell gyártaniuk, még akkor is, ha azokkal magasabb minőségi követelmények járnak együtt, mert különben a nyakukon marad a portéka. Es mi ösztönzi majd a dolgozókat a munkára, ha a készletek ott porosodnak a raktárakban? (-ár) Három év és három perc A fiatalember, miután kézhez kapta bizonyítványát az öntözési és mezőgazdasági gépésztudományról, beállított a szövetkezet irodaijába. — Megjöttem, elnök elvtárs — szólt és rögtön el is mondotta, miként képzeli el életét a termelőszövetkezetben, természetesen nem feledkezve meg arról, hogy kör zölje: társaihoz hasonlóan szeretne legalább 1800 forintos fizetést kapni. Miként folytatódott a beszélgetés. ma már nehéz rekonstruálni. tény az, hogy az elnök ettől ióval kevesebbet ígért, s néhány ide- oda villámló érv. kifejezés, vagy éppen sértés után rövid három perc múltán az ifjú úgy fordult ki az irodából, hogy itt már nincs több keresnivalója. Elment dolgozni a közeli üzembe 1200 forintos fizetésért, lelkében nem kevés tüskével, hogy károm évi fáradozása így elveszett s a mezőgazdasági tudománya, egyelőre csak az otthoni „kaszli” fiókját gyarapítja, nem a termelőszövetkezetét. Három évig jól megvoltak pedig egymással. A szövetkezet a gyakorlati idő alatt a legértékesebb gépeket is rábízta a fiatalemberre: Elnézte a gyakorlatlanságból okozott anró károkat, sőt hozzásegítette, hogy gépkocsi- vezetői vizsgát is tehessen, S mivel a közös gazdaság küldte hároméves iskolára az ifjút, természetesen hozzájárultak kosztpénzéhez, munkaruhát kapott a termelőszövetkezettől, és a szünidei munkáért a megszabott juttatást. A fiú sem volt hálátlan. Ha kellett, éjjel-nappal dolgozott a gépen, téli hidegben és nyári hőségben, s ha úgy adódott a munka, gépész léttére a jószágokat is őrizte. Így telt el a három év. A fiú levizsgázott, de az újsütetű gépész, valamint a szövetkezet elnöke között rövid vita pontot is tett mezőgazdasági pályafutására. Három év törődése, munkája. tanulása. kölcsönös megértése ment füstbe rövid három perc alatt. Azóta mindketten lehiggadtak. s talán egy kicsit másképp is értékelik azt a három évet meg azt a kritikus három percet. Az elnök tanácsért fordult a felsőbb szervekhez, hogy mi is a teendő ilyen esetben. A fiú is érzi, mennyire könnyelmű cselekedet volt háromévi tanulás és szakmai elhivatottság mellett így „ipart változtatni”: Lehet, hogy a háromévi együttműködés hat majd erősebben e fiatal szakember ügyének eldöntésénél, de az is előfordulhat, hogy annak a hároyn percnek keserűségé, mérge lehetetlenné teszi a rendezést. Bármelyik is történik. — ha ez a két ember nem is vonja le ebből a következtetést. — talán másoknak jó figyelmeztető lesz: nem szabad lerombolni három Dere alatt olyan életépületeket, amelyeket hosz- szú évek napjainak tégláiból emeltek. Sem indulatokká], sem önző anvagi érdekek makacs hangoztatásával.:: K. E. Értékelték az építőanyagipari beruházások állami támogatására kiírt versenypályázatot Ä legkeresettebb építőanyagok termelésének fejlesztését újszerű versenypályázattal segítette az Épíésügyi- és Városfejlesztési Minisztérium és a Magyar Nemzeti Bank. A pályázók az égetett cseréptermékek, a falazó- és adalékanyagok termelését bővítő beruházások állami dotációjának elnyeréséért versenyeztek. A pályázat most lezárult, s a bíráló bizottság. döntött az állami támogatás odaítéléséről. A versenypályázatban részt vevő 36 különböző minisztériumi és tanácsi vállalat, mezőgazdasági és kisipari szövetkezet közül 16 pályázó javaslatát fogadták el. négy vállalat pályaműveiről pedig szeptember elején döntenek. A versenypályázat nagy siSorsok — emberek Negyven év a cukorgyárban Reggelenként sok százan igyekeznek a Selypi Cukorgyárba. Messziről, a megszürkült munkásruhába öltözött emberek egyformának tűnnek. Ám, ha közelebbről nézzük őket, az arcok, a tekintetek sok mindent elmondanak, mindegyik másról tanúskodik. Kasza Lajos negyven éve azonos időben érkezik mindennap... — Amikor az első világháború kitört, egyéves lehettem. Kicsi, lőrinci házunkban vészeltem át testvéreimmel együtt a háborút. Nem emlékszem semmire. Amit tudók, azt anyámtól és az öregektől baltofctam. Aztán véget ért a harc, de megmaradt a nyomor, a szenvedés. Repültek az évek és, hogy a család baja kisebb legyen, munka után kellett néznem. Dolgoztam az uradalomban, két évig „summás gyerek voltam”. Majd állandó munkát kaptam a cukorgyárban. 1929-ben, a gazdasági világválság idején, „fűpucolóként” napi 10—11 órát töltöttem a gyár magas kerítésén belül. Gyermekfejjel korán megtanultam, hogyan kell keresni a kenyérrevalót. Ügy kerültem beljebb az üzembe ón is, hogy egy idősebb munkás kidőlt a sorból s a helyére kellett a fiatal, friss munkaerő. Segédmunkás lettem a gyár rézműves műhelyében. Dolgoztam a felderítőüzemben, később csavarozóként megismerkedtem az egész cukorgyárral. Végül a bepárlófőzőben alkalmaztak s a kemény tanulóévek után bepárlófőző lett belőlem. Igyekeztem minden feladatot becsületesen elvégezni, nehogy újra a gyár kerítésén kívül találjam magam. Ám, ha a „gazda” belátogatott a munkahelyekre, kisebb-na- gyobb hibát mindig felfedezett. S a következmény nem maradhatott el soha... Huszonhat éves voltam, amikor ismét kirobbant a háború. Jött a sasbehívó. Mennem kellett. Levelet rit- (Ván kaptam, és az otthoniak J || alig tudtak meg valamit rólam. Később fogságba estem. Másfél évig fogolyként dolgoztam. Sok mindent megtanultam ez idő alatt A frontról sókan visszajöttünk, de még többen odamaradtak. Ismét Lőrinciben telepedtem le. Családot alapítottam. Üj életet kezdtünk mindannyian. A kezdet kezdetén nehéz volt, de rendes kerékvágásban folyt az életünk tovább. Lassan megindult a termelés, dolgoztunk, tudtuk miért. 1953-ban a nyersoldali manipuláns teendőit bízták rám. Ma is ezt csinálom. 160 ember a közvetlen munkatársam, öregek és fiatalok a barátaim. Imár negyven éve dolgozik Kasza Lajos a Selypi Cukorgyárban. Télen-nyá- ron kerékpárral érkezik. A negyven év alatt nem késett, szabadságán kívül nem hiányzott munkahelyéről. Lőrinciben lakik születésétől kezdve, felesége és tizenöt éves fia várja haza mindennap. Szereti az embereket és őt is szeretik. Felelős beosztásban jól keres, de negyven éven keresztül megmaradt egyszerű embernek, jól érzi magát a me,gszürkült munkásruhában, a többi szürkeruhás cukorgyári ember között. P. S. kere, hogy állami dotáció elnyerése érdekében jelentős helyi tartalékokat tártak fel a pályázók. A 16 nyertes pályázó a hiányanyag-csökken- tő beruházásokhoz ugyanis összesen mintegy 500 millió forint állami támogatást kap, s ugyanakkor 640 millió forint értékű beruházási munkát saját erőből finanszíroz. Az elfogadott pályaművek alapján megkezdett beruházások zömmel még 1969-ben és 1970-ben befejeződnek. Többek között öt téglagyárat korszerűsítenek modern alagút kemence építésével. A Békés és a Somogv megyei állami építőipari vállalat évi 400- 400 lakás, a Baranya megyei Építőipari Vállalat pedig évi 980 lakás építéséhez létesít új panelüzemet; A korszerűsített téglagyárak és az új panelüzemek átadásával végeredményben évi 137 millió téglának megfelelő termékkel bővül az ország falazóanyag termelése. További három téglagyár fejlesztése évente 62 millió tetőcserép- többletet jelent. A kavics- bányászat és a folyami kavicskotrás fejlesztéséhez nyújtott állami dotáció segít- sége révén évente 3 millió köbméterrel több kavicsot kapnak az építők; A nyertes pályaművek szerzői ezekben a napokban köthetnek szerződéseket az állami támogatásról a Magyar Beruházási Bank helyi fiókjaiban. A szerződésben vállalni kell azt a kockázatot. hogy ha az új létesítmény a tervezettnél kevesebb terméket ad. akkor nemcsak a bankhitelnek, hanem az állami dotációnak a termelés csökkenésével arányos részét is meg keil téríteni. (MTI) KSzos összefogással Porítógyárat építenek a termelőszövetkezetek A tervek még csak körvonalakban vannak meg, a részletek kidolgozása a következő hetek feladata. Az viszont már eldöntött tény, hogy Heves közelében poritó gyárat építenek a Dél-Heves megyei Termelőszövetkezeti Területi Szövetséghez tartozó közös gazdaságok. Az elképzelésekről Balázs Lászlóval, a szövetség helyettes titkárával beszélgetünk. — Először talán azt szeretném vázolni, hogy mi a poritó üzem. Hazánkban még nem működik hasonló jellegű gyár s így kevésbé ismert fogalom nálunk a poritás. A gvár lényege az, hogy paradicsomból, almából vagy bármilyen más gyümölcsből, zöldségből port állít elő. A gyümölcs és zöldségpor keresett cikk külföldön, hiszen sokszor előnyösebb, mint a konzerv. A gyár kapacitására jellemző, hogy naponta húsz vagon paradicsomot képes poritani. A gépsor egyébként rendkívül jól kihasználható. hiszen alkalmas tejpor- gyártásra vagy gyümölcs szeletelésére is. — Honnan kapnák a gépsort? — Három nyugati cég tett ajánlatot a szállítására, vagy akár a komplett gyár felépítésére. A három közül választjuk ki azt, amelyik a számunkra a legkedvezőbb. A cégek nem egy összegben követelik a gépsor vagy a gyár árát, hanem több éven át lehetne letörleszteni. S abban is benne vannak, hogy nem pénzzel, hanem az előállított termék egy részével fedeznék a törlesztéseket. Egyelőre még nem tudok biztosat mondani, a közeljövőben újabb tárgyalásokra Ikerül sor. — A szövetkezetek miképpen kapcsolódnának az építkezésbe? — Valószínűleg részvényeket bocsájtunk majd ki s később a haszonból mindenki a részvénye arányában részesedne. — S akik nem kívánnak részvényt venni? — Azok számára is hasznos lesz a gyár, hiszen lehetőség nyílik számukra, hogy a primőrök felfutása után az eddigieknél kedvezőbben értékesítsék a paradicsomot. Ugyanis a poritó üzem nyílván nem a primőröket dolgozza fel, hanem a később jelentkező árukat. Ez lehetővé teszi, hogy például Sarudon. Pélyen. Komlón vagy Tarna szentrr.: k 1 óson is foglalkozhassanak a paradicsomtermesztéssel. Náluk ugyanis megterem ez a zöldségféle, csak később, mint máshol. Eddig ezért nem is foglalkoztak vele. — Csak a megyében épülne porítógyár? , — Nem. Még a kiskunhalasi területi szövetség is kap egy gyárat. Éppen ezért velük együtt szeretnénk valamilyen közős vállalkozást létrehozni: — A jövedelmezőségről valamit ... — Az is jövedelmező a közös gazdaságoknak, hogy az utószezonban Is nagyobb árat tudunk fizetni a termékekért, mint eddig. Ezenfelül például minden kiló paradicsom ytán egy forint tiszta nyereséget hozna a poritó gyár. Az elképzelések tehát megvannak. most már lassanként az építés következik. Reméljük az új gyár beváltja majd a hozzáfűzött reményeket. K. L. Terven felül 150 vagon szenet a csehi bánya ad Á gyenge minőségű és drága szenet termelő bányákát korábban leállították. Most viszont úgy alakult a piaci helyzet, hogy a jó minőségű szénre szüksége van az iparnak és a lakosságnak is. Éppen Egercsehiben jártunk. amikor a vállalat központjából megérkezett a levél, hogy adjanak több szenet, a következő hetekben Egercsehiben termeljenek wuvwwwwwwww.vwywwwvwwvvvwvvvvvwwwvwwvvwi'vvwwvvvvvvv'rtyvvwwwwwwyww^wv Annyit mozgolódtam a koppenhágai repülőgép ülésén, hogy leejtettem azt a budapesti irodalmi folyóiratot. Szomszédom, ősz hajúi nyúzott arcú férfi, lehajolt érte. Nyújtotta felém, miközben megpróbálta elolvasni a lap címét Aztán rám meresztette kidülledt, vizenyős szemét és angolul kérdezte: — Ezt milyen nyelven írták? — Magyar újság ez, uram. Az undor hulláma futott végig az unott, beteges arcon. A szomszéd úgy ejtette ujjai közül az ölembe a lapot, mintha visszataszító csúszómászó féregtől szabadulna meg: — Brrr! — Na de, uram, miért haragszik ránk ennyire? Én is magyar vagyok... Volt már Magyarországon...? — Soha... de nem is leszek. Ne haragudjon rám, ön igen rokonszenves gentle- mannak látszik, biztosan vannak ilyenek a honfitársai között is... De ha a maga életét úgy elrontotta volna egy magyar... hogyan is mondjam, nő... akkor maga is kémé a kormányt, hogy tiltsa meg olyan repülőgép landolását, amelyen ilyen nő tartózkodik Legyintett egyet és vadul szívni próbálta a pipáját, ami közben kialudt. — Nem kételkedem, hogy Nádass József: A Mcsfcrdetek szerencsétlenségére olyan emberrel találkozott, aki kárt és gondot okozott önnek, Mister... A karfára csapott, félig fel- emelkedett az ülésből és teljes arccal felém fordult: — Kár? Gond? Tönkretette az életemet... Negyvenöt éves vagyok, uram, és nézzen csak rám, ugye hogy maga is hetven évesre taksál. Egy ránc sem volt az arcomon, egy ősz hajszálam se... — megragadta a mellényét és rángatni kezdte. — Látja, hány kiló hiányzik innét? Húsz. Ezt mind az a fúria rabolta el, az ön honfitársa. — Mit tehetek én arról, vagy akármelyik más magyar, hogy ez a rémes nő szintén Magyarországon született. De hát mi is történt tulajdonképpen? Mondja el, uram, talán megkönnyebbül, ha így kiadja a mérgét. Legyintett. — Nem szeretek beszélni róla, minden idegem táncol, ha csak emlékezem rá... És sajnos, emlékeznem kell, mert... Bocsánat, mi az ön foglalkozása? — Író vagyok, uram. — Qovl Na jól van, hát akkor elmesélem. Tehát. Égy nagyon derék csikágói üzletember, mondjuk Joe Smith, egy bárban megismerkedett egy nagyon csinos harmincéves nővel. Kiderült, hogy a nő Magyarországról menekült. Smith nem törődött a részletekkel, Élly csinos volt, csábító, beleszeretett, elvette feleségül. Smith kereskedelmi utazó lévén, egy nagy cég megbízásából kellett minduntalan az Államok különböző városaiban felkeresni a vevőket. Néha négy-öt napig, néha egy hétig is távol volt. Alig néhány hónapja házasodott, máris érkeztek a névtelen tevelek, a telefonfelhivások, hogy távollétében Élly igen jól szórakozik. Mr. Smith nem vette komolyan a dolget, arra gondolt, megirigyelték boldogságát, köpött az egészre, Ellynek nem említette, minek búsítsa a fiatal asz- szonyt. Aztán egy nap, hirtelen hazatérte után, furcsa zavart észlelt a feleségén, a hamutartóban két szivarvéget talált, márpedig ö mindig csak pipázott. Egy magánnyomozó irodához fordult, a legügyesebbhez. Ott az esetet a leggyakorlottabb, legeredményesebb nyomozónak adták át, James Chase-nak. Talán ön is ismeri... hírből. Nno! Fess fiatal ember volt akkor ez a Chase, több mint száz ügyfelét hozzásegítette már a válóperhez szükséges bizonyítékokhoz. Most is bízott a sikerben. Megismerkedett Ellyvel. megszerette a lakás kulcsának másolatát. A párocska pásttoróráján az elrejtőzött Chase különleges fényképezőgéppel két felvételt is készített. A turbékoló szerelmesek felriadtak, a lovag — miután szemrevételezte, hogy a nyomozó sokkal izmosabb, mint ő, a filmtekercset tehát nem bírja elvenni tőle — kapkodva felöltözött és odébbállt. Élly azonban nem adta fel a harcot, sírt, kö- nyörgött, hizelgett. A felvételek végül mégsem kerültek a válóperes bíró asztalára... Hajaj! Négy éve annak. Átkozott a nap, amikor az történt! — Szóval, Mr. Smith, önnek nem sikerült elválnia? — Pokolba Mr. Smith-szel! Már hogyne sikerült volna... Egyéb bizonyítékok alapján. Nem érti? Én nem vagyok Smith, én Mr. Chase vagyok. James Chase, a mesterdetek- tív, aki tettenérte a bűnöst, aztán a drágalátos hölgy csapdájába esett és a végén őmiatta vált. el az a Smith a feleségétől és nekem kellett elvenni azt a bestiát... annyit, amennyit csak tudónak. — Mit tesznek, hogy a követelményeknek megfeleljenek? — kérdeztük Prohiszka Rajmund igazgatót és Torisz- ki József párttitkárt. — A szenelő munkahelyeket megerősítjük. Az északi és a 12-es ereszkei frontfejtésen növeljük a létszámot. Az elővájásókat egyelőre leállítjuk és onnan csoportosítjuk át az embereket Ezt megtehetjük, mert Egercsehiben a termelést az elmúlt hónapokban előkészítettük, jó kétszámyú frontfejtéssel rendelkezünk. — Mennyi szenet ad most a csehi bánya? — Naponta 70—80 vagonnal Igaz, most 50 vagonnal lemaradtunk, de ezt szeptember 1-re, a bányásznapra behozzuk és a hónap végéig terven felül 150 vagon szenet termelnek a csehi bányászok. — Hogyan értékesítik a szenet? — A bányától kötélpályán Mónosbélre szállítjuk a szenet. Ott osztályozzuk, a meddőt leválasztjuk. Sőt hamarosan mossuk is a szenet; hogy ezzel tovább javítsuk a minőséget. Mónosbélről a központi rendelkezések szerint vasúton szállítjuk a Szenet — válaszolták az eger- cséhi bánya vezetői. Mmüsm3 1968. augu%zt*£> 39., péntek
