Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-30 / 203. szám
műemlékek N/.LUNK VALÓBAN ÉLNEK a műemlékek és hallatnak magukról, Ezekben a napokban talán legtöbbször a gyulai vár és a szombathelyi lse um. Az előbbinek középkori, .tömör téglafalai — hajdan Mútyág fia, Corvin János volt köztük a várúr, ma Madácb színpadra írt hőse, Csák — a mind népszeérűbb várjátékoknak adnak otthont; az utóbbi 1800 éves oszlopai között már készülődnek az Aida bemutatójára. De a hírsorsolást folytathatnánk is: nemes muzsika néhány koncertje a Balaton melletti Kőröshegy ötszáz éves, szép egyházban, RippI-Rónai-kiál- f lítás a hajdani tihanyi apát vastag falú rezidenciájában, még Szeged egymagában maradt építészeti emléke, a Derpeter-toronv is szolgál olykor — díszletül valamelyik szabadtéri előadáson. Mindez csupán néhány aktuális nyári példa a télen- nyáron. érvényes szép törvényszerűségre, hogy nálunk élnek, működnek, közösséget szolgálnak, hasznot hajtanak a műemlékek. Szomorúan kevés építészeti emléket hagytak ránk épen, egészben a pusztító évszázadok. Román kori épületeinket a tatárdulás, gazdag gótikánkat, pompás reneszánsz architektúránkat a török hódító háborúk, barokk-klasszicista remekeinket a szabadságharcok csatái, s egész építészettörténetünket a második világhábom ritkította-rom- bolta; nálunk szinte minden nagv építészeti korszakot nagy háborús szakasz követett. Természetes hát, hogy ami.t sikerült eddig megőrizni — hegyvidéki várakat és várromokat, völgybe húzódó kolostorokat és városok régi palotáit — ma tovább őrizzük. NEM CSUPÁN ÖNMAGUKÉRT, nem múzeumi halott tárgyként keltik életre a vastag falak architektúráját, a leheletfinom kőfarag- ványok vékony rácsozatát, nem öncélú régészeti program tárja föl a mészréteg alatti freskókat és a vakolat alá rejtett faragott ajtókereteket. Minden műemléknek, minden újonnan restaurált, gondosan rendbehozott műemléknek célt, feladatot találnak. A vastag falak közé könyvtár költözik, a kőfarag- ván;:ok mögött múzeum rendezkedik be. a freskók műemlékbe telepített hangveroda menj be. Balkézről pince nyílik. Odalent mindig balra tarts, a fal-áttöréseken keresztül mindig balra. És közben számolj! A hatodik pincéből a felszínre jöhetsz. Romházba jutsz. Az udvaron seregnyi cégtáblát találsz. Az egyik ajtó felett valaha parókakészítő hirdette a portékáit. Oda mész. A kezedet nem tartod a zsebedben, hanem az üzlethelyiségbe való belépés után azonnal a koponyád mögé kulcsolod. Meg- állsz az ajtó fénykörében. Akkor egy női hang kérdi, honnan jöttél. Azt feleled: „A bordélyházból”. Ezután egy férfihang kérdezi ugyanezt. A válaszod: „Odesszából”. Még egy. Mondtam már, újra az SS-hez tartozol. A fegyelem köt, az árulás büntetése halál. Megértetted? — Igenis. Az ismeretlen sarkon fordult és elsietett. Schirm- baumban élt a gyanú: őrülttel hozta össze az élet. De élt a félelem is. Tetteit mindig a félelem vezette. Elment az Odeon elé. Kisvártatva felbukkant Odessza. Szovjet egyenruhát viselt. Géppisztolyát orosz szokás szerint mellén keresztbe vetve hordta. Lassan sétált, tempósan, mint akinek szolgálata végig még jócskán van ideje. Rudolf az utca másik oldalán követte őt. Odessza az egyik kapu elölt végre megállt. Zsebébe nyúlt, újságpapírt és dohányt halászott ki. Kis tölcsért gyártott, teleszórta dohánnyal. Áthatóan nézett Rudolfra. Azután gyufát rántott, rágyújtott, és hosszú, sietős léptekkel magára hagyta őt. Rudolf Schirmbaum kiégett, kormos udvarba lépett. senytermeket díszítenek és a malterból kifejtett faragott ajtókon át modem művelődési intézményekbe vezet az út. Országszerte, a gyöngyösi zeneiskolában és a győri múzeumban, a nagyvázsonyi vár öregtornyában és Esztergom több barokk palotájában rendre kultúránkat szolgáló intézmények dolgoznak. Szükségünk van az épületnek is értékes, helyiségnek is fontos helyrehozott műemlékekre. E mindenképpen fontos gazdasági meggondolás melléjt a műemlékek további sorsa is ezt a jó gyakorlatot diktálja. Mert ugyan milyen sorsra juthatna pr>v mégoly szeretetteljes gonddal restaurált, helyrehozott, megtisztított kastély, polgárház, vár, vagy kolostor, ha a nagyon tökéletes rendbehozás után tiszteletből üresen hagynánk, gazda, feladat, élet nélkül? Egy ép, hatalmas épületet soha nem lehet úgy megőrizni elzártan, mint egy ötvösmunkát: ha kikapcsoljuk az életből, ismét halálra ítéljük. Míg ha értelmet, feladatot kap ismét — s ezzel együtt: gazdát — bekapcsolódik ismét az életbe, s éppúgy egyenrangú tagja egy épületegyüttesnek, mint fiatalabb társai. MERT AZ ÖREG ÉPÜLETEK új feladatai nagyon sokfélék, s nem is mindig kulturálisak. Van jó néhány köztük, amely továbbra is régi, évszázados feladatát teljesíti a restaurálás után: Pollák Mihály alkotása, a szekszárdi megyeháza most is megyei tanács. Buda török fürdői most is fürdőzőket fogadnak a kupolák alatt, s a székesfehérvári városházán ma is a város vezetősége dolgozik mint évszázadok óta. De vannak meglepően új feladatot kapó műemlékek is. A kőszegi várban, az egykori erődítmény falai között presz- szógép sistereg és fiatalok randevúznak. A tapolcai tavi malom vízkereke forog ugyan, de belülről vendég turisták hallgatják a vízcsobogást. Működik idegenforgalmi hivatal, dolgoznak népi iparművészek, szorgoskodnak emléktárgyakat kínáló kereskedők, sőt a mezőgazda- sági tudományos kísérletet végző kutatók is a kastélyok és várak, paloták és műemlékházak falai között. Az új feladatot természetesen úgy kell megválasztani, hogy ne ártson az öreg falaknak, a régi értékeknek. Előírás szabályozza nálunk: úgy töltjük meg elevenséggel a műemlékeket, hogy használjanak, s ne belepusztuljanak a munkába. Azt akarjuk, éljenek még soká, segítsenek és szépséget nyújtsanak a múlt eleven és megelevenített, nagyszerű tanúi. r. gy. „KIS FÉLREÉRTÉS” féri elsős — Hogy hívnak? — Tompos Feri. — Hány éves vagy? — Hét. Szőke hajú fiú áll előttem, kaján mosollyal szeplős arcán. Huncut mosolya és grimaszai a lencse előtt elárulják — megértette, hogy ő most riportalany. Kérdéseim pergőtüzére könnyedén válaszol. Egy betört orrú ember őszinte vallomása a „legszebb öröm kövéről" Mi a legszebb öröm? A káröröm. Ennek köve pedig található Egerben, a Széchenyi utca legforgalmasabb pontján a Vörös Csillag mozi, illetve a virágüzlet előtti járdán. Olvassák el igaz történetét. — Ne csodálkozz rajtam... Ne félj, nem vertek meg. Azért, hogy az orrom vérzik, még népi kell a legrosszabbra gondolni — mondta ismerősöm a Szakszervezeti Székház előtti parkban üldögélve, miközben zsebkendőjével csititgatta orra vérzését. Tulajdonképpen én saját csapdámba estem folytatta tovább, — jó egy hete... vagy talán több is, idejárok öt óra után kár- örvendeni. Nézem, ahogy a járdára tett kő- vagy betondarabban (amely valamiféle öntöttvas fedelet pótol) miként bukfenceznek át egy- re-másra az emberek. Remek szép élmény. Azóta moziba se megyek csak ide, a mozi elé. Nézik egymást a szerelmesek, egyszer csak a járdán feküdnek egymás mellett. Az udvarlá kíváncsian fordítja fejét a virágüzlet felé, hogy a randevúra rózsát kap. hat-e? S abban a pillanatban mindkét kezével már a járdát pofozza. Van, aki felbukfencezve ezen az akadályon a vacsoráját teremti a házfalhoz, mások, az edzettebbek némi bukdácsolás után meg tudnak állni az útkereszteződésnél. Ezekre mindig rosszallóan néztem. Miért rontják el az ember örömét? És akkor most este... — ...Most este? — Siettem jegyet váltani. S még csak fel sem ötlött bennem, hogy ilyen hosszú idő után nem viszik el onnét azt a rohadt követ. Ak- korhát estem rajta, hogy a gyógyszertárig simára töröltem a járdát. Mit tehettem ez őszinte vallomás után, mint sajnáltam a történet elmondó- ját, aki minden bizonnyal ezentúl nem tud már derülni a cifra bukásoknak. Pedig még mindig... immáron több mint egy hete ott fekszik a „legszebb örömök köve” Eger legforgalmasabb pontján. K. E. — Jártál óvodába? — Igen. — És mit csináltatok ott? — Hát... játszottunk. — Mit szeretsz a legjobban játszani? — Focizni. Én szoktam védeni. Tudok, mert az apukám is kapus volt... Meg rákászni is szeretek! — Szavalni tudsz-e? — Azt nem, inkább elmondok egy mondókát, a Vilivári hentesvári kukoricát. S máris hadarja a kiolvasó mondókát. Nem figyel rám, a játék varázsa köti le. Egy helyben ül, de szemmel láthatóan nehéz nyugton maradnia. A mondókát befejező „zsupsz”-ra rezzenek fel. — Készülsz-e az iskolába? — A jövő héten már megyek! Kaptam számtankönyvet és olvasókönyvet, de táskám és színesceruzám is van. — Tetszenek az új könyPoros, festett, szürkült nyilak mutattak balra, a pince irányában. Lement. Gyér világosság jelezte a szomszéd házba vezető utat. Megbotlott a földön, heverő törmelékben. Azután felegyenesedett és elszántan haladt mindig balra. így érkezett a hatodik pincéhez. összeszorította ajkát, és lassan felfelé ment. Sivár, omladozó bérház kormos ablakai néztek rá. Parányinak, törpének érezte magát, amikor a magasba tekintett az égboltból csak zsebkendőnyi darabot látott, s a magas, rideg falak — úgy érezte — menten rászakadnak. Aztán ahogy lejjebb nézett, megpillantotta az egykori üzletek feliratait is. Igen, itt a parókakészítő boltja is. Csikorogva tárult fel az ajtó. Schirmbaum a beszűrődő gyér fény vetette kör közepén megállóit. Feje felett ösz- szekulcsolta a kezét. Vészjósló csend fogadta: Végül, hosszú idő múltán halk női hang hallatszott, de úgy, mintha gramofon tűje alól sercegne elő. A jelszót kérte. Amikor Schirmbaum felelt neki, az üzlet felső traktusából — most látta csak, hogy belül a helyiség kétszintűvé tagozódott — nyúlánk test huppant a földre. Fürge ujjak tapogatták végig, nyilván fegyvert kerestek nála. Azután valaki megragadta a kezét és magá után vonta. Űjra feljöttek a mélyből és az egyik szomszédos ház udvarára jutottak. Egy helyiségbe léptek. Rudolfot nem lepte meg, amikor felszólították, vegye le zubbonyát. Tudta, az igazolásul szolgáló tetoválását kívánják szemügyre venni. A szakértő kis zseblámpa fényében dolgozott, így Rudolf azt sem tudta megállapítani, hogy fiatal, vagy idős ember vizsgálja-e őt. _. ____ (Folytatjuk) ve k? — Szépek. Babák meg autók vannak benne. A nagymama szokott olvasni belőle. De tudok ám százig is számolni! — Akkor mondd meg, mi jön a tíz után? — Húsz. — öt. — Láttad-e már az iskolát? — Oda szoktunk járni az óvodából kirándulni, meg ott voltam beiratkozni is. — Ezek szerint ismered, de tudod-e, hogy mit kell ott csinálni? — Sokat tanulni, hogy nagyon okosak legyünk... Aztán hazajöhetünk és játszhatunk. — A barátaiddal? — Persze. A Gotyár Karcsival meg a Tamási Jancsival. Velük akarok a padban is ülni, de csak közénen. mert elől nagyon lehet hallani a tanító bácsi hangját. — Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? — Rendőr. — És miért? — Mert szeretek „nyomozni” ... kinyomozom azt, aki lOD. Szeptember másodikén kezdődik az iskola. S különösen az első osztályba menők — a parádsasvári Tompos Feri is. — egy kissé szorongva várják ezt a napot: vajon milyen lesz az iskola? (b. i.) 4 „lelkiismeretes” betörő Egy betörő behatolt az egyesült államokbeli Baltimore egyik középnagyságú üzemébe, feltörte a páncél- szekrényt, kivett belőle 17 ezer dollárt és a következő igazolást hagyta a helyszínen: „Nagy súlyt helyezek arra. hogy az önnél keletkezett kárt teljes egészében megtérítse a biztosító társaság, tehát ezért igazolom, hogy 17 ezer dollárt eltulajdonítottam. a páncélszekrényt erőszakkal kinyitottam, ezáltal tönkretettem és egy ablaktáblát is betörtem, hog\f egyáltalán eljuthassak mun) kahelyemig. Az Ön elégedett betörője. mndevu A KOPASZ önnel Bodrogi Sándor kémregénye 3. — öltözz fel, te marha! — sziszegte az idegen. — Mit akadékoskodsz?! Mindkettőnket le akarsz buktatni?! Schirmbaum zavarodottan tápászkodott fel. Magára öltötte ingét, zubbonyát. Amikor elkészült, az idegen átölelte őt és megcsókolta az arcát. — Te marha, te — mondta becézően — fogolynak néztél, te bolond? Schirmbaum hangosan felkacagott. „Vége a magánynak” — gondolta. A nagy izgalomra cigarettát halásztak elő, rágyújtottak. Néhány szippantás után a pályaudvar felé sétáltak. — Rudolf Schirmbaum a fegyveres SS... — kezdte a bemutatkozást. El'allga'iott. Azt akarta BUBWll! 1 l«W*W*giHllf II ■■■■ ■ll’1 KV ' Wnmm 1968. augusztus 30„ péntek mondani: a fegyveres SS különleges szolgálatot ellátó őrszeme. De ez a cím most egyszerre nevetségesen hangzott volna, hiszen hol volt az SS, hová tűntek a „különleges őrszemek?” Dönitz a napokban írta alá a kapitulációt. Az ismeretlen csendesen kuncogott. — Én pedig — mondta ODESSZA vagyok. Legyen ennyi elég. Odessza — főro- hamcsapatvezető, barátaimnak, bajtársaimnak csak egyszerűen, főrohamcsapatveze- tő. Eldobta a cigarettát, rátaposott. Körülnézett, majd komolyan folytatta: — Ezzel, vedd úgy, újra állományba kerültél. Láthatod, az SS tovább él. A parancsom: most elválunk és húsz perc múlva az Odeon mozi előtt találkozunk. Semmi csodálkozás: szovjet egyenruhában látsz viszont. Szegődj a nyomomba, mindenütt gyere utánam. Amelyik ház kapujánál megállók és rágyújtok, Élnek a
