Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-20 / 195. szám
Készül a Világirodalmi Lexikon TAR LA TON Farkas Aladár szobrászművész vietnami harcosokat ábrázoló alkotása: „Átkelés a folyón”. (Foto: Selmeczi Tóth János) Sz ég harcban lálszl állai a Hatalmas árvíz pusztított kilencven éve Egeiken A Magyar Irodalmi Lexikon nagy sikere után az olvasók érdeklődésének kielégítésére nagyszabású VilágKALÁSZOK (Kolroczó István felvétele.) irodalmi Lexikon készül az Akadémiai Kiadónál. Hazánkban a harmincas évek elején jelent meg az első — és mindmáig az utolsó — világirodalmi igényű lexikon, 3 kötetben. A világirodalom lexikális jellegű bemutatására most hat kötet megjelentetését tervezi a kiadó. Király István Kossúth-díjas egyetemi tanár vezetésével hazai és külföldi szakemberek, tudósok, közreműködésével szerkesztik a kötetenként mintegy száz szerzői .ívre tervezett művet, amely valamennyi számottevő külföldi világirodalmi lexikon anyagára támaszkodik. Az adatgyűjtés során húsz külföldi világirodalmi lexikon és általános enciklopédia adatait dolgozták fel. Az Országos Széchenyi Könyvtár teljes könyv- és folyóirat-anyagának világ- irodalmi vonatkozásait összegyűjtötték. Ezzel a munkával párhuzamosan elkészült a teljes magyar műfordításirodalom iegyzéke is; az eddigi munkák során csaknem hetvenezer külföldi író és kilencvenezer műfordítás adatait regisztrálták. A szerkesztésnél az az általános elv irányította a szakemberek tevékenységét, hogy a világirodalom elsősorban szépirodalmi eszközökkel megírt műveit és íróit mutassák be az olvasóknak. A külföldi irodalommal kapcsolatos tájékozódást úgy egyszerűsítik, hogy általános képet adnak az országok irodalmi életéről, irodalmi irányzatainak kialakulásáról, fejlődéséről. Több száz nép irodalmát ismertetik, a ma már nem létező országok népeinek irodalmát is, így például a kurdokét. Gazdagon illusztrálva az irodalmi korszakok bemutatását is tervezik, s részletesen elemzi a lexikon az irodalmi műfajokat. Az eddig megjelent hasonló lexikonoktól eltérően nagyobb terjedelemben ismertetik az arab és az ázsiai országok irodalmát. Minden arab ország helyet kap a lexikonban, olyan kis állam is, mint Kuwait. A nagyszabású mű első kötete 1969-ben jelenik meg. E. M. Még ma is sok egri épület falán látható a tábla, amely jelzi: azon a helyen milyen magasan állt a víz 1878. augusztus 31-én. „Rettenetes lesz ránk nézve e nap emléke, mint amilyen volt lefolyásában s a milyen következményeiben” — írta az Eger című lap 1878. szeptember 5-én. Hogyan is történt? Ga'naü vészharang Igen forró hónap volt, az az augusztus, a tikkasztó hőség hatalmas felhőszakadással végződött: augusztus 30-án este. úgy tíz óra után tört ki a zivatar. „Az ég harcban látszott állani a földdel” — írta az Eger. A hegyekből lezúduló víztömeg a csehi és a szarvaskői völgyön át érkezett a város széléhez, ahol a „Nagy masina” (egriek nevez, ték el így a hajdani városfalból épített gátat) egy ideig útját állta az áradatnak. Ez a fal 230 méter hosszúságban védte a várost északon. Az építők hajdan egy kis nyílást hagytak csak a Patak számára. ez pedig nem volt elegendő. átereszteni a már Felnémetig duzzadt hatalma« víztömeget ... Hajnal közeledett már. amikor megkandultak a vészharangok. ám a város lakóinak nagy része nem vette komolyan a dolgot Inkább csodálkoztak és szömyűlködtek akkora nagy víz láttán. Aztán— hatalmas roppanás hallatszott. A 7 egyre növekvő víztömeg iszonyú ereje majdnem ötven méter es szélességben beszakította a védőfalat s rázúdult a városra. A szenynyes ár gerendákat, malomkerekeket. megfulladt állatok tetemeit sodorta magával, vitte az összedőlt házak tetejét. bútorokat, emberi holttesteket, majd áttörte az érseki kert falát is. és rohant lefelé a máklári völgyön. Néhol maid négyméteres magasságban állt a víz a belvárosban. A jelentés Tavassy Antal polgármester elnökletével azonnal vészbizottság alakuLt. felmérni a kárt, és elhárítani a további veszélyt A vészbizottság jelentése a szeptember 21-i ülésre készült el. Eszerint 35 ház összeomlott, 166 ház any- nyira megrongálódott, hogy Laltóit ki kellett költöztetni, s hatan vesztették életüket Megvan a nevük is: a hatéves Hoffmann János, a két és fél éves Hoffmann Teréz, a tizennyolc éves Török Erzsébet, az ötvenhat éves Kráter Rozália, és a negyvenhat éves Szeredi Mária. A hatodik áldozat Porcziá István kocsis, az árvizet követő napokban fulladt a patakba. (Kocsiját akarta mosni, és — elsüllyed lovastól, kocsistól.) Az anyagi kárt a jelentés 2 millió „frt”-ra becsülte. Megrongálódott három kőhíd, a többit elvitte az ár, így ideiglenes gyaloghídakat kellett építeni. Az utcák és a csatornák többsége tönkrement. Az árvízkárosultak javára a jelentés napjáig 17 255 forint gyűlt össze. Végül a vészbizottság dicsérőleg emlékezett meg azokról, akik a pusztítás óráiban kivették á részüket a mentésekből; Kotriba Nándor és Rotschild Ármin például nyolc embert mentett ki a vízből, bár maguk is nagy veszélyben voltak. A sorozat Az okokat boncolgatva minden teória a városfalból kiépített gáthoz, s annak szűk keresztmetszetű átereszéhez vezetett. Érthető: nem egy árvíz pusztítatta Egert, s mindannyiszor szerepelt a fal is... 1957. Július 4-én a hegyekből lezúduló víz áttörte a falat, és elöntötte a várost. „Számosán vesztek oda, több mint 50 ház összedőlt”. 1813 szeptember 11-én újra ledöntötte a falat a hatalmas felhőszakadástól összegyűlt víz, és félóra alatt elöntötte Egert. 1845. július 18-án újból betört a víz a városba, pusztítva és emberáldozatokat követelve. Az 1878. augusztus 31-i árvíz volt a patakmeder kitisztításának, szabályozásának végleges megindítója. Generációkon át meditált a magisztrátus és a káptalan ezen a munkán, de a mai Petőfi téri kanyarodó támfalán kívül másra nem futotta. A vészbizottság jelentését 1878. szeptember 26-án közölte az Eger című hetilap. Másnap újra megkondultak a harangok! 26-án délután hatalmas felhőszakadás indult meg, s 27-én délutánig tartott. Senki nem gondolt semmire. amikor 4 óra tájban feljajdult megint a város: „jön az árvíz!”... A hegyekből ömlő szennyes ár újra rá- terült Egerre, alig több, mint három hét után, s a magasabban fekvő részek kivételével mindent elborított. A víz magassága most ugyan kisebb volt, a kár azonban, amit okozott, több százezer forintra tehető... Ma már a sok baj okozó- jának, a régi városfalból épült gátnak csak a nyomait láthatjuk a Mária utcában, a patak vizét áteresztő nyílás azonban még mindig megvan, ámbár funkció nélkül, a patak sem veszélyes már — bár nemrégiben a város felnémeti végén rakoncátlanko- dott egynéhányszor —, és a támfalak erősebbek, magasabbak. S a víz olyan békésen locsog kissé koszos medrében, mintha soha nem csinált volna semmi rosz- szat, mintha nem pusztított volna itt soha... Kátai Gábor * -- --vvv-v\x\/V'\/*x\/\y\/v/\/'yvV\AyvV'\/VVV'VV«V'»/V/WV'V\XV'X\/V'V\XVA*V\»<\A-Ó/VA^ Házasság, éták mr... — Mikor is találkoztunk utoljára? Nyolc éve, azóta harmincévesek lettünk. Azt mondom, üljünk be ide az „Aranybaltába”, és beszélgessünk. Mondjuk: a házasságotokról. — Azt hiszem, „tipikus esetek” vagyunk. — Házasság, a la diák módra...' Ideák és ideálok (Itt arról lesz szó, hogy volt egyszer, hol nem volt, három romantikus egyetemista, s azok valami nagy dolgot akartak véghezvinni az Életben...) Együtt laktak a második emeleti kollég iumi szobában. Búsképű Lovagnak, Nagy Romantikusnak, Utolsó Álmodozónak nevezték egymást. Nem szerették a Joe-kat, a Jimmy- ket és a Tomokat. Azt tartották, ilyen névvel nem lehet megváltani a világot... Akkoriban még abban hittek, hogy hőst elteltet csak Afrikában lehet Véghezvinni, ahol a forradalmakhoz vulkánkitörés a háttér. Tudták, persze, hogy a világ megváltása egészen npró, mindennapi dolgokkal kezdődik, de nem akartak gondolni sem erre. túl sok energia feszült bennük. Éveknek kellett eltelniük, hogy rádöbbenjenek: nemcsak a fegyverrel rohamozok lehetnek hősök más égtájakon, hanem az „egyszerű” tanárok is, falun vagy tanyán ... Búsképűt (B-t) különben állandó Szerelmi nyavalya gyötörte, Almodo- Éónak (Á-nak) már menyasszonya Ittolt, a Nagy Romantikus (R.) pedig |tíyton azon „kesergett”, hogy nem |od szerelmes lenni. Mindhárman él- jezték a szerepet, amelyet önmaguknak osztottak. Különleges szempontjaik szerint magasra állították az ideálmércét, s a házasságot a boldogság vegytiszta elemeiből építgették. — Bámulatos, hadd járjalak körbe benneteket — röhögött rajtuk egy ötödéves, aki már megjárta egy házasság útvesztőjét. — Túl „szellemien”, sőt naivan fogjátok fel a dolgokat. Mit gondoltok, szerelmetek tárgya mindig kívánatosán üde és szép lesz?! Ö, nem. Láthatjátok majd szívetek egyetlen virágszálát kókadtan, felcsavart hajjal, hangosan ásí- tozva, vakarózva és gyűrött hálóingben is... B. ha valakiben csalódott (s ez napirenden volt nála) itallal kúrálta magát. Á. ilyenkor kárörvendően mondogatta neki, hogy „megérdemli a sorsát, minek olyan rettentően nagy igényű”. Erre B. kikérte magának, hogy neki ne adjon tanácsot egy olyan, aki „megalkuvó a szerelemben és már eladta a bőrét...” — Nekem egyszerűen családi életre van szükségem — mondta Á. —, olyan asszonyra, akinek csak a „földi valóságra” van gondja, amíg én „magasabb” dolgokkal törődöm. — Azért beszélsz így, mert a te menyasszonyod másra nem képes — mondta kiabálva B. — Az én igényem más. Én azt akarom, hogy ha szállók, velem szálljon, ha zuhanok, velem zuhanjon. Neked elég talán „Az én konyhám azért fényes, mert az uram nagyon kényes”-falvédő, meg a fehér tollú kis galamb, amely száll a falu felett, az ő bánatos leikével. Hogyan is gondolhatnál együtt szárnyalásra, amikor tudod, hogy azt lyunnlmülrlral mp — Gyalázod a menyasszonyomat? — Ha ilyen, akkor gyalázom .., összeverekedtek. A mai helyzet (Itt arról van szó, hogy „ki mint készült fel az életre, úgy él”; * hogy sok minden nem úgy van az életben, ahogyan elképzeltük, de hát nincsenek utak döccenők nélkül). A helyzet állása most a következő: Mind a hárman megnősültek, mindegyiküknek van gyereke és mindegyiküknek kislánya. A., B. és R. is fényképeket mutogatnak, s természetesen mind azt mondják, hogy az ő gyerekük a legszebb, a legokosabb stb. Mindhárman falun tanítanak. Ígértek nekik lakást meg földet, a végén még albérlet is nehezen került. Most már kaptak mind szolgálati lakást Irigykedtek is rájuk eleinte. Természetesen azok, akiknek nincs egyetemi diplomájuk és csak „sima” tanítóképzőt végeztek, azt is valamikor 45 előtt. Sok ötletüket, kezdeményezésüket megfojtották azzal, hogy „hagyjuk, ne bolygassuk, eddig is jó volt, ahogy volt”. S a házasélet? Az asszonyok egy hétig mosolyogtak, aztán két hétig sírtak. Jöttek az első veszekedések. — Ugye, ti is a pénz miatt vesztetek össze először? — kérdezi A. B. és R. bólintanak. — És ti is csak a pénz miatt vesztek össze most is? Ismét bólintás. Miért házasodtatok meg? (Itt lényegében csak arról van szó, hogy két ember, az egy pár). — Hülye kérdés, de nem olyan válaszokat várok tőletek, hogy nagyon szerettük egymást stb. Ti hárman mindig büszkék voltatok arra, hogy .meg tudtátok fogalmazni a dolgok lényegét, s hogy meg tudtátok ítélni és bírálni is a magatok tetteit. Tehát csak a lényeget akarom itt feljegyezni. Tessék... Á.: — A mi generációnkra jellemző, hogy a háború miatt sokunk félárván maradt Éppen ennyire jellemző, hogy a szülők élete „polgári” okok miatt rendezetlen. — Tehát családra vágytatok, ez „otthon melegére”. Ez egy. B.: — Láttunk sok rossz házasságot és sok „jót” is, amelyet nem kívántunk magunknak. Bennünk megvoltak a más ideálok, a más igények, hogy sokkal különbül rendezzük be saját életünket. Á.: Azt mondták ránk, hogy álmodozók vagyunk. Az álmokhoz meg kellett teremteni a realitást. B.: — Azt a földi bázist kellett megteremteni, azt a szilárd kifutópályát, amelyről a magasba emelkedhetünk. R.: — És ne álszemérmeskedjünk: az érzelmi dolgok mellett a szexualitás kérdését is le kellett „rendezni” végre... — Jó, jó, fiúk! De hol itt a konkrétum ... ? Ilyen ez az élet (Itt arról lesz szó, hogy az ember nem mindig azt teszi, amit beszél, s főként nem mindig úgy teszi, ahogy akarja; ám a boldogsághoz elég olykor két bőrönd is). A. még középiskolás korban ismerkedett meg jelenlegi feleségével. A diákszerelem kibírta az egyetemi évek próbáját, tovább erősödött, s diplomaosztás után — nem volt csak két bőröndjük — összeházasodtak. Tartottunk egy kis ünnepséget, csak úgy diák módra Volt kevés innivaló, még kevesebb ennivaló és nagyon sok hangulat. Hajnalban felkerekedtünk, s az „Aranybaltában” — olcsó, de jó kis kocsma — fejeztük be az ünneplést „olcsó, de jó pia” mellett B. hirtelen-váratlan házasodott. Már sok szerelem vöit a füle mögött, 5 annak a lánynak, akit elvet*, csak egy szerelme volt — B. A lány az egyetemi évek során végigasszisztálta lovagja minden érzelmi bukdácsolását hagyta, viháncolja ki magát, s^ aztán egyszerre gyeplőt akasztott rá. Szüleik csak később szereztek tudomást a történtekről, s emiatt bőven nyelhették a korholásokat. R. ugyancsak egyik évfolyamtársát vette feleségül. Álmodozó és Búsképű majdnem ideggörcsöt kaptak, amikor megtudták, hogy templomban tartják az esküvőt. Azért rajtuk is győzött a buta konvenció és elkísérték az ifjú párt — a templom lépcsőjéig. — Fiúk, és M-re emlékeztek? Micsoda pazar esküvője volt. Egy jól- szituált polgári család csúnyácska leányát vette el. A hotel nagytermében volt a vacsora, kétszáz vendéggel. A vendégeket a lány szülei hívták. M-nek csak az apja és az anyja jöttek el fiuk esküvőjére. Egyszerű és nagyon kedves emberek. M. éveken át rájuk hivatkozva kapta sorozatban a szociális segélyt. Ott pedig szégyellte őket, mert sírtak és egymás kezéből szedték ki a zsebkendőt, amivel a szemüket törölget- ték. Az a nyavalyás disznó még le is szidta az öregeket, hogy nem hoztak magukkal elég pénzt. Pedig az utolsót is odaadták, vonatra sem maradt nekik..; Tanulság — Elég, fiúk! Itt most le kellene vonni a végső tanulságot... A. : — Ügy gondolom, mi is egye- dek vagyunk s egyének, esetleg egyéniségek. Ezt tekintve... B. : — Az anyagi és időbeli szempont ugyebár mégiscsak másodlagos értékű és ... R.: — Na, tessék, már megint kavarják, kavarják... ! Szerintem a diákházasság is csak olyan, mint a többi. Vagy sikerül, vagy nem sikerül. Azt hiszem, igazuk van. Minden attól a két embertől függ, akik — érett emberséggel — mernek és tudnak családot alapítani... Patak; Dezső
