Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-20 / 195. szám
Ax utóbbi időben kevesebbet adatik meg, hogy a vidéket járjam, így ha mód nyílik, hogy átadjam magam az országút vonzásának, mindig egy kicsit a felfedező, az újat látó, az utazni jó izgalmát érző ember szemével tekintek körüL Az idegesí- tően kevesebb utazást az élmények frissesége pótolja, az újrafelfedezés öröme, amely lehetővé teszi, hogy a megszokottban is felfedezni vélje az ember a szokatlant. Urbanizálódó körülményeim úgy hozták, hogy egykori városi gyerek voltom újjászületvén, ismét lelkendezni tudok egy kútágasnak, a békésen bandukoló tehéncsordának, a zsalugáteres ablakoknak, a „nádfedeles kicsiny ház”- aknak, s óhatatlanul azt a délibábos faluképet keresem, amely pitoreszk, festői ugyan lehetett az ezt kellő távolból szemlélő idegennek, de romantikusan szép már aligha, az ott lakók számára. Szememnek szomorúan, lelkemnek mégis örömet okozóan kesereghetek azonban manapság, ha a falvak útjait járom, régi déíibábos, falusi romantika után szimatolva, mint kihűlő nyomok után az emléjc-farkas- kutyája, mert délibábot kevés meny- nyiségben lelhet a honi táj utazója manapság. Hogy a lelkekben, a gondolatokban mennyi még az effajta és korántsem délibábos, hanem nagyon is még középkori múlt, azt most nem kutatom, hisz amúgy is nyilvánvaló, hogy a gondolat, a szellem kitárulkozása rendre hátulülő pótutasa a társadalmi, gazdasági változásoknak. röélilxák kwh mtnmßslg^bat — Ej, be gyönyörű ez a pipacsos búzatábla — lelkendeztem egyszer, még sok évvel ezelőtt, a szőke búzában serkent vérként pirosló pipacsok láttán. — A szemnek... De a gazdaésznek rút egy fajzat — mondta reménytelen rezignációval az állami gazdaság fiatal vezetője, mert kilátástalannak látta, hogy újdondász vendégét az agrotechnika reális világába hozza vissza bárányfelhőt kergető álomvilágából. Azóta egy s mást jómagam is megtanultam, többek között azt az egyszerű tényt is, hogy ami a szemnek tetsző a falusi tájon, az még nem biztos, hogy hasznos is a falu népének, hogy ami ecsetet mozgatóan izgalmas téma, a mohos nádtetők például, az aggasztó fejfájást okoz a falusi orvosnak Hogy a kútágas, amely vizet kémlel, a kerekes kút, ahol a leányok és legények ugyebár esténkint találkoztak, lehet szép és érdekes falumúzeumi rekvizitum, de a vize fertőzött rendszerint és kevés is — jobb az artézi kút, de még jobb a hidro- glóbusz, avagy jó magyarul, törpe vízmű... ís tudom én azt, hogyne tudnám, hogy a gólya, amely a kéményen és a fecske, amely az eresz alatt fészkel a nótában is, a valóságban is, nemcsak hasznos madárfajta, de az új házak tetején, ereszei alatt már aligha kívánatos, hogy a kelepelő madár és a televíziós antenna sehogyan sem fér meg együtt a mai és mindig váltpzó faluképben. Tudom, hogyne tudnám, hogy akár ecsetre is lehetne kapni, amint esténkint várják a kapuban, ölbe ejtett, fáradt kézzel az asszonyok a hazatérő kon- dát, de a korszerű sertéstenyésztés, a kényes, de nagy hozamú fehér hússertések nem szívlelik se a kihajtást, se a kondást — sertésgondozó szakmunkás kell őkegyelmükhöz leginkább. Ha ízlésbeli változás nem is követi mindig nyomon az igények és lehetőségek fejlődését, ha a falu új házainak jó része — sajnos — jellegtelenül sorjázik pöffeszkedő kivagyisággal is az utak mentén, ha a tornyok, erkélyek mániája még sehogyan sem akar kiveszni is — azért kőházak ezek, egészséges, nagyablakos, száraz otthonai egy változó életformának. És bennük mind kevesebbszer találkozhat a kiváncsi fürkésző a nagyanyó sublótjával, a keskeny, de magasra rakott, festett faágyakkal ... Mint ahogy alig-alig látni asszonynépet, aki az út porában hajlong vederrel a kézben, lómaradékot gyűjtve, mert az kell a földes padló beeresztéséhez. Ki is gúnyolnák ma már érte leginkább. Egy-egy utcavégre szorult össze a délibábos múlt, valamilyen megnevezhetetlen és titkos csoda folytán, mintha összefogtak volna, falanxot alkotva a múlt roskadó emlékei, hogy az új kor áramló vizével szemben gátat alkossanak. De hát lehet gátat építeni vályogból, mohos, szúette, megkorhadt nádból? Az én egykori falum már végérvényesen a múlté, délibábos emlékei már úgy állnak ki a ma és a holnap sodró áradatából, mint lassan, de feltartóztathatatlanul magába roskadó homokszigetek. Ez a külső kép. S nyomon követte, nyomon követi, néha meg-megelőzi, néha csak kocogva követi a falu belső élete, az emberek szellemiekben is hamis romantikától megtisztult élete. Világ- jelenség ez? Kétségkívül. De hogy e világjelenséggel lépést tartunk, s úgy tartunk mi lépést, hogy ez nem a sorvadás változása, hanem az újjá-, szebbé, kulturáltabbá születés metamorfózisa — nos, ez, ha sajdul is a szív a délibábért, mégis boldogító tudat a holnapot tisztelő ember számára. <éí V. Új lehetőségek - új feladatok Az elmúlt években termelőszövetkezeteink többségében sikerült megteremteni a nagyüzemi gazdálkodás alapjait: a legszükségesebb nagyüzemi épületeket, gépeket, szállítóeszközöket, a kémiai eszközök alkalmazásán alapuló, korszerű technológiát. A legtöbb tsz-ben megszilárdult, megtanulta dolgát a vezetés, kialakultak a közös gazdálkodás, a közösségi élet keretei. A szövetkezeteknek sajátos, lényegükből folyó szervezeti és működési elvei vannak. Ilyenek: a demokratikus, a testületi vezetés, a tagok tulajdoni érdekeltsége, személyes közreműködése és egyenlő jogú részvétele a szövetkezet ügyeinek intézésében, az önigazgatás és az ön- ellenőrzés, az országos méretekben pedig a decentralizált szervezeti felépítés. A szövetkezetek létét nem a szövetkezeti cégtábla jelenti, hanem ezeknek az elveknek a valóságos érvényesülése. Pártunk IX. kongresszusa is ezeket az elveket ismerte el, amikor megállapította: termelőszövetkezeteink hosszabb távon is képesek hazánkban a szocializmus építésére, társadalmunknak és gazdaságunknak a többivel egyenrangú alakzatai. A szövetkezetek és az állami vállalatok között nem rang- és fontosságbeli, hanem tartalmi különbség van, amely elsősorban a tulajdon- viszonyokban, másodsorban a szervezeti, működési elvekben és szabályokban jut kifejezésre. Ezek a különbségek teszik érthetővé, hogy a népgazdaság feladatai egyes területeken vállalatokkal, más területeken szövetkezetekkel oldhatók meg célszerűen. A termelőszövetkezeti vezetők javadalmazásával kapcsolatban sokan vélekedtek úgy, hogy ezt a kérdést nem szerencsés dolog a szövetkezet közvéleménye, a tagság elé vinni, hiszen az állami vállalatok vezetőinek bérét sem a kollektíva határozza meg Nem gondoltak arra, hogy a termelőszövetkezeti tagság: a tulajdonosok kollektívája, míg a vállalat tulajdonosa az állam. A szövetkezeti tagság lényegében tulajdonosi jogait gyakorolja, amikor a vezetők bérét, részesedését megállapítja. A szövetkezeti elvekből következik termelőszövetkezeti törvényünk több újítása, így az is, hogy a vezetők megválasztásánál a tagság akaratának valóságos érvényesülését, jogi garanciákkal, minősített többség előírásával, titkos szavazással biztosítja. Ügy gondolom, hogy az élet bizonyítani fogja: termelőe vetkezeteink tagjai nem iek fel demagógiának. Akit írta: Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke az új eljárások szerint választanak meg, az maga mögött tudhatja a gazda bizalmát, támogatását, és a problémák inkább akkor merülhetnek fel, ha nem ragaszkodnának szilárdan a garanciális szabályok betartásához. A szövetkezetek sajátosságai nyilvánulnak meg a tagsági és az alkalmazotti viszony különbözőségében is. Még sokan vannak, akik a kétféle viszony között az elvi különbséget nem látják; a tagsági viszonyt az alkalmazotti viszonnyal kívánják azonosítani. Valóban, mindkét jogviszonyban közös a dolgozói jelleg, a rendszeres munkavégzés kötelezettsége, közösek az ehhez fűződő jogok és kötelezettségek. A tag azonban tulajdonos is és ennek számos következménye van: részt vehet a szervezeti életben, választ és választható, részesedik a jövedelemből, jogosult a háztáji gazdaságra. A tagsági viszony gyakran elfelejtett sajátos vonása, hogy nem a nyugdíjazásig, vagy a munkaképtelenség bekövetkezéséig, hanem a kilépésig, vagy halálig tart. Ezért a munkából kiöregedett, idős tagoknak a szövetkezetben jogaik vannak. Joguk van a háztáji gazdaságra, az alapszabályban meghatározott juttatásokra, a szövetkezeti kollektíva gondoskodására. A tagság tulajdonosi jogait, tulajdonosi tudatát erősíteniük kell, s nemcsak a törvény betűinek betartásával, a jogok biztosításával, hanem egészséges, emberséges szellem kialakításával is. Egészséges szellem az amelyben a tagok közérzete jó, kötelezettségeiket szívesen, vonakodás nélkül teljesítik és nincsenek kételyeik, jogaik érvényesülésére vonatkozóan sem. Érzik, hogy a szövetkezetre rendkívüli problémáikban is számíthatnak. Ilyen légkörben még szerényebb jövedelmi viszonyok _ között is kialakulhat ,ió közérzet! Ebből a szempontból döntő fontosságú a jövedelemelosztás rendszerének, a jövedelmek arányának és mértékének meghatározása. A jövedelem elosztása a termelő- szövetkezet belügye. A jő javadalmazási rendszer ösztönöz a jobb. eredményesebb munkára, értékeli annak mennyiségét, minőségét, bonyolultságát. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a jövedelemelosztás rendezettsége és kulturáltsága, a szövetkezet érettségének egyik lényeges fokmérője. Ha azonban a termelőszövetkezet a jövedelem- elosztás tején a társadalmi morált megsérti, okvetlenül bekövetkezik, — jogi eszközök alkalmazása nélkül is — a társadalom beavatkozása. Szövetkezeteink belső fejlődése szempontjából elengedhetetlen, hogy megfelelő s_zerephez jusson; valóban a belső élet alapvető törvényévé váljon az alapszabály. Új funkciója, viszonylagos tartalmi kötetlensége lehetővé teszi, sőt igényli az egyes termelőszövetkezetek tagsága saját felfogásának, egyéni elképzeléseinek, sajátos körülményeinek érvényre juttatását, a szövetkezeti élet új megoldásokkal, új színekkel való gazdagodását. Súlyos hiba lenne arra törekedni, hogy az alapszabályokban e.gyforma megoldások szerepeljenek, a szövetkezeti élet alaptörvényei uniformizáltak legyenek. Termelőszövetkezeteink szervezeteinek és működésének kötelező kereteit megszabja a törvény. Ez a keret azonban változatos tartalommal tölthető ki. Feladataink teljes foglalata új termelőszövetkezeti törvényünk, amely garanciával együtt a szövetkezetek munkájának eredményességét, zavartalanságát biztosítja. E szabályok megsértése esetén a termelőszövetkezetek érdekképviseleti szerveinek, a területi szövetségeknek, és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának fel kell lépnie; ennek azonban csak akkor lehet megfelelő súlya, ha maguk között érzik a t&z-ek bizalmát, támogatását, A területi szövetségek, főként azok választott testületéi 3 termelőszövetkezeti közvélemény fórumaivá válhatnak és sokat tehetnek az említett szövetkezetpolitikai feladatok megvalósításáért 1 1 jSffí ttfStS ni fi Boldogi menyecskék a hatMiduntst Bttusiru vani vásárban Díszes nép_ viseletben „kacérkodnak” a mai divattal. (Foto: Kiss Béla) Az én eszem sem lőcsei...” (Ma Is élő szólásainkról) Vannak, akik azt tartják, hogy a mai modem ember beszédében. írásaiban ritkábban jelentkeznek a szólásoki a közmondások. Ha azonban figyelmesebben hallgatjuk embertársainkat meglepődünk. mennyire nincs igaza ennek a megállapításnak. Egyik munkatársunk, előjegyzési naplóját elővéve, a címben idézett szólással jegyezte be az elvégzendő feladatot. Nagyon régi magyar szólás elevenedett meg ajkán. Legrégibb alakváltozata ennek a mondásnak így hangzott: Hátországra szól. mint a lőcsei kalendárium. A címben idézett változatban már jelentéstapadással a lőcsei jelző önmagában teljesíti azt a nyelvi szerepet, amit a régi változatban a lőcsei kalendárium nyelvi képlet teljesített. Mire utal ez a szólás? Arra, hogy hazánkban igen híresek és ismertek voltak a lőcsei nyomdában készített naptárak. A hónapok és napok regisztrálása mellett, ez a naptár informálta olvasóit a fontosabb vásárokról, a pénzek árfolyamáról, a Piaci árakról, a bérekről az időjárásról, s a legfontosabb mezőgazdasági teendőkről. Erre utal a szólásnak ez a változata is: Nem tudhatok mindent mint a lőcsei kalendárium. Az it. gyakori, hogy egy-egy szólást, közmondást a beszélő tára nem tud értelmezni Így vannak egyesek ezzel a napjainkban is elég gyakran hallott szólással: Hétfőn még a fű se nő. Akkor szoktuk használni. amikor arra utalunk, hogy hétfőn nem kezdünk munkát, nem vállalunk dolgot sfb. Hogy került, ebbe a szólásba a hétfő szó? Ismeretes, hogy a régi mesterlegények hétfő napján nem dolgoztak. Erre utalnak a következő szavak is: korhelyhétfő. suszterhétfő. susztervasárnap _ stb. Egy régi szótárunk a korhely- hétfőt így értelmezi: „A mesterlegényeknék llauMon- tag-jold’. A német Blaumoon- tag értelmezésére sem véletlenül szerepelnek a szótárakban a következő nyelvi formák: suszterhétfő susztervasárnap. szent heverdelnap. A szabómesterek és mesterlegények a hétfő napját kis- vasámapnak is nevezték. Mind a nyelvtudománynak, mind az élő nyelvhasználatnak nagy hasznára válna, ha napjaink szólásait is tervszerűbben gyűjtenénk össze. Szívesen vennénk, ha olvasóink a címben idézett, s a cikkben értelmezett szólásokhoz is újabb adatokat szolgáltatnának. Dr. Bakos József a nyelvtudományok kandidátusa • • GŐZFÜRDŐBEN Korponait tudálékos, öntelt embernek ismerték a hivatalban. Mindent jobban akart tudni, mint más, és állandóan tanácsokat adott ismerőseinek, sőt néha idegeneknek is. Mint most annak a kövér férfinak, aki mellette ült a fürdőben, a langyos medence lépcsőjén. Vele egykorú lehetett: ötvenhatra taksálta. Korponai megszólalt: — Bocsánat, hogy alkalmatlankodom, de a maga korában már vigyázni kell a gőzben. Elég öt-hat perc. Nem érzi a szíve, hoou tQz vább volt ott? — Még nem. — Mert nem rögtön jelentkezik a hatás. A fürdő után nem ártana valami szíverősítő. A patikában recept nélkül is kaphat. Bocsásson meg, de látom a pocakján, hogy nem veti meg a jó ételt. Hány éves? — ötvennyolc. — Na, ugyebár. Ebben a korban nem szabad sokat enni. A jelszó: lehetőleg egy kicsit éhesen felkelni HA azzMtól Sohasem azzal az érzéssel, hogy jaj de jóllaktam. Én évek óta megtartom ezt a szabályt, pedig csak ötvenöt múltam januárban. — Köszönöm a jó tanácsokat. — Szívesen. Nem jön tusolni? A tusolás után lepedőbe burkolóztak. — Máskor ügyeljen! Az a folyosó, amely idevezet, kicsit hűvös és meghűlhet. Mindenesetre vegyen be egy kalmopyrint. Mondja, iái alszik? —> Néha jól, néha rosszul. — Fogadjon meg még egy jó tanácsot. Korai vacsora, utána nagy séta. Ügy fog aludni, mint a bunda... Együtt mentek a kabin felé. Szembe velük egy férfi igyekezett a fürdőbe. Amikor meglátta a kövéret, udvariasan meghajolt: — Jó napot kívánok, professzor úr. A kövér a kabinjába ment. Korponai pedig a köszönő ember után sietett, és megállította: — Bocsánat, ki volt ez a professzor? — Radnótfalvy, a híres belgyógyász... Palásti Lászlé