Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-20 / 195. szám
MeyvaMsftäs elf! GySagyis mműveldési Gyöngyös nagyon sokat ■j fejlődött az utóbbi időkben, 1 de népművelési lehetőségei talán még egy kisközség színvonalát sem érik el. Ennek a feszültségnek a felol- j dását rjem lehet sokáig halo- ' gatni. A kérdés tehát: mit várhatnak a gyöngyösiek a közeli jövőtől? Egyelőre — maketten Az egész akkora, mintha valami játék babaszoba tar- I tozéka lenne.. Makett. Az eljövendő művelődési otthon kicsinyített mása. de már térben megformálva. Nézzük meg közelebbről. Háromszintes épület. Legfontosabb része a színházterem. A tervező arra is gondolt amikor ennek a teremnek a kialakításán fáradozott, hogy a hatalmas helyiség ne csak egyetlen célt szolgáljon. A színházi előadásokon kívül alkalmas legyen hangversenyek rendezé- j sére. de akár még ökölvívó- és birkózóverseny megtartására is. Ezt a célt szolgálják például a mozg.atható térelemek, széksorok. amiket különböző irányban lehet elhelyezni. attól függően, hogy ; a nézőknek a színpadra vagy a terem közepére kell-e figyelniük. 650 személyt fogadhat he a nagyterem; A földszinten található még a balett-terem, a 220 személy elhelyezésére alkalmas tanácskozóterem, a könyv- ; tár az olvasó- és klubhelyiségekkel, valamint itt vannak a szakköri szobák is. Az első emeleten több kisebb helyiség teszi lehetővé a szakköri foglalkozások bővítését. Ide jönnek majd azok, akik különböző játékokat akarnak élvezni, de a képzőművészeti tárlatok látogatóit és a táncmulatságok Hová rohannak... ? Irigykedve néztem az út- parti jelenetet. Nem sokkal Hatvan után kékszínü Moszkvics parkírozott az út padkáján és a friss esőtől csillogó füvön az autó utasai lakmároztak. Hatalmas dinnyeszeletektől roskadozott a család valamennyi tagjának keze. A gyerekek, a mama és a családfő kényelmesen lehe- veredve ettek és szieztáz- tak. Legalábbis ezt lehetett megállapítani, amint autónk elsuhant heveré- sző, étkező csoportjuk mellett. Talán negyed óra sem telt el, amikor ismét találkoztunk velük. A családfő szinte megszállottan hajolt a kormányra s éktelen dudálással húztak el mellettünk legalább 110 kilométeres sebességgel. Gépkocsivezetőnk önkéntelenül felkiáltott: — Hová rohannak? Valóban hová is? Azokat a perceket akarják talán pótolni, amelyet az út szélén vesztegettek el kényelmes dinnyeevéssel, vagy azt akarták tudni mennyi a Moszkvics teljesítőképességének határa? Nem kérdezhettük meg tőlük, sőt még a rendszámot sem tudtuk feljegyezni. oly gyorsan tovasuhantak. Néhány percig próbáltuk megközelíteni őket, ám a száz kilométeren felüli ámokfutásban nem követhettük a Moszkvics utasait. Egy kép rémlett fel előttem, hogy a dombok között vért!eg eltűnt a szemünk elől az őrülten szá- avl'dó gépkocsi. Láttam a ; családot. amint nekit.á- mcszkodva az árok oldalának és az út mentén, feküdnek. de nem dinnne- evés közben. Nem.. . . Élettelenül azután. hogy az őrült. rohanásban neki- ütfídtek ertv szembe iővő avtrínak. ti tszéri f rínak, ve”’/ ker^k"''*.'' kx.'rk. Tudom, fiorrv akkor már h id ha kérdenem volna, tőlük: hová rohantak? Miért kockáztattak pe'r.ak miatt a marink és mások életét? De remélem, talán még nem késik a kérdés nekik és másoknak: hová rohannak. .. Hová rohannak? kedvelőit Is ez a második szint várja majd. A harmadik szinten, tehát lényegében a második emeleten már csak a fővilágosító és a vetítőhelyiségek találhatók. Olyan természetes dolgokról, mint amilyen az előcsarnok, a ruhatár, a büfé és az irodák, külön említést sem kell tenni. Amíg megvalósul Most még csak az épület tanulmánytervei láthatók. Az egyiket szerződés alapján a Lakóterv készítette el, a másikat pályázatként terjesztette be a városi tanácshoz az Iparterv. Már most két elképzelés között lehet választani. Igaz, a legfőbb vonásokban a két terv megegyezik. Gondolunk itt az épület funkcionális szerkezetére, tagoltságára; A következő lépés tehát a megvalósítás útján a beruházási program és az úgynevezett kiviteli terv elkészítése. Ahogy Gácsi Lászlóval, a városi tanács vb-elnökhe- lyettesével és Szabó Bélával, a terv csoport vezetőjével beszélgettünk, úgy mondták, az építkezést várhatóan 1970-ben lehet elkezdeni. A befejezéshez pedig két év kell. Mindebből az is kitűnik, hogy Gyöngyös új művelődési közpo_ntja már nemcsak az álmok világában él, hanem kilépett a döntések, az elhatározások, a cselekvések területére. De hát ez a terület olyan, hogy itt a legfőbb tényező a pénzt. Mennyibe kerül egy ilyen épület-kolosszus elkészítése? Ügy tűnik, riasztóan nagy számot kell mondanunk: huszonötmillió forint. És mindjárt megfogalmazódik a kérdés: honnan lesz ennyi pénze a városnak? Különböző forrásokból; Mindenekelőtt, természetesen, a saját fejlesztési alapból. de számítanak a megyei tanács segítségére is. Aztán itt vannak a nagyüzemek, a külfejtés és a hőerőmű, az Izzó, a kitérőgyár, az ércbánya. Az összefogásra a lehetőséget ezek adják. Hiszen dolgozóik túlnyomó többsége Gyöngyösön lakik, itt várják és csak itt kaphatják meg szórakozási, művelődési igényeik kielégítését. Téglajegyek váli-hatók Bízik a városi tanács a széles körű támogatásban. Ezért már megkérte az epközponttá gedélyt a tégla jegyek kibocsátására; ötforintos lesz a legkisebb címlet, a legnagyobb pedig az ezer forint feliratot viseli majd magán. Akije ennek a közös vállalkozásnak nemcsak szemlélői akarnak maradni, hanem anyagi helyzetüktől függően — támogatói is. azok téglajegy vásárlásával segíthetik a nagyszerű terv.ek megvalósítását. Azt mondhatnánk, tulajdonképpen a városi tanáéi leegyszerűsíti a dolgokat. Az előbbi módszerrel lényegébet áthárítja a feladat egy részét a lakosságra. így igaz ez? Formálisan, igen. De gondoljuk csak el, milyen pedagógiai haszna van annak a módszernek, hogy az egyes ember is úgy érezheti a tégla jegy birtokában, az impozáns művelődési ház egy kicsit az ő tulajdona is, elkészítésében az ő szerény részvétele is benne van, megóvása, megbecsülése tehát neki is kötelessége. A várható fejlődés Végre minden szempontból megfelelő lehetőség nyílik nagyobb szabású színházi esték és zenekari hangversenyek megtartására. Rendszeresen lehet rendezni különböző témájú képzőművészeti tárlatokat, amikre külön helyiség áll majd rendelkezésre. De a művelődési ház otthont és méltó keretet nyújthat olyan országos érvényű tanácskozásoknak, amelyeket akár a tudományok élvontabb, akár ipari vagy mezőgazdasági vonatkozású kérdéseit vizsgálnák; A végére hagytuk, de nem tekintjük mellékes dolognak, hogy ebben az épületben az ifjúság Is megtalálhatja majd a helyét, érdeklődésének megfelelő foglalkozásokon vehet részt, legyen az klub vagy szakkör, illetve bármilyen művészi igényű tevékenység. Igaz, hogy az új művelődési központ a város centrumában a Nemecz József tér körzetében épül meg, de a város déli részében is létesítenek majd mozit, klubot, könyvtárat, hogy az itteni lakosság se kerüljön hátrányos helyzetbe. És mindez ma már nem csak elképzelés, hanem a megvalósítás szakaszába lépő reális terv. DCuxáiieii fípjövhz A fiatalkorúak bűn- cselekményeiről akart cikksorozatot írni egy olasz újságíró, és ezért huszonhárom római családnál érdeklődött éjjel tizenegy órakor, tudják-e, hol tartózkodnak gyermekeik. Tizenkét helyen a fiatalok jelentkeztek, és közölték, hogy nem tudják, hol tartózkodnak — a szüleik ... fRjtkjfrwL, némi k&ndlzjtzniÁmupel A huszonegy éves, magas termetű J ohn Lewis egy teljes éven át minden áldott nap óraszámra futkározott, hogy mindenkor jó kondícióban legyen, és ha már nem indulhat a mexikói olimpián, legalább kárpótlásul megnyerhesse intézete nagy mezei futóversenyét. A sok fáradság pompásan kifizetődött: az ifjú bajnokjelölt nagy előnnyel futott be a célba. Aztán rendületlenül futott tovább ... Nem is érték utói a versenybírák, akik egyébként a fentebb említett intézet alkalmazottai: a doveri fegyház őrei voltak. öbítcuíCLdi nwQiujitő Az angol posta nemrégiben új automatikus telefonvonalat épített Anglia, Svájc, Francia- ország és Belgium között. A vonalat olyképpen akarták ünnepélyesen üzembe helyezni, hogy a londoni postaigazgatóság egyik magas rangú tisztviselője telefonon néhány szót vált a belga postaügyi miniszterrel. A megnyitásból azonban nem lett semmi. Minden vonal foglalt volt... G. Molnár Ferenc Révész Tibor Matyó bíróság „Parasztok, pásztorok” címmel nyílt kiállítás a Nemzeti Galériában. A páratlanul gazdag néprajzi tárlat — anyagát Párizsban is megcsodálhatták — a magyar paraszt régi életét mutatja be, életképszerűen, születéstől a halálig. A kiállításon megyénk is képviselteti magát szép palóc szőttesekkel, s láthatni egy átányi illetőségű felszalagozott rekrutát is, a sorozás tarka jelvényével. Képünkön a kiállítás egyik látványos életképe: iiét matyó esküdt, matyó bíróval az asztalfőn — a mezőkövesdi falusi elöljáróság ülése. fiaabó Mihály felvétele) LENINNEK VITTE A HÍREKET Amikor a bulgáriai Szamokov város török kori me- eset je előtt kilépett a fekete Volgából, rögtön tudtam, 1 hogy a történelem egyik nagy öregjével találkoztam. El- árulta a hosszú Volga-sor, járása, büszke, szúrós tekin- 11 tete, a filmekből, a képekből ismert kozákbajusza s a mellére tűzött aranykeretes kitüntetés. Nem is tévedtem, 1 a véletlen, a szerencse Gerno Polszkival, az internacionalista veteránnal, Lenin hajdani munkatársával hozott ■ össze. ! ő is örült a találkozásnak. Orosz üdvözléssel jó erő- ! sen hátba vágott, majd kisimította bajuszát, s kérés s kérdés nélkül beszélni kezdett... Életéről, Oroszországról, a forradalomról, Leninről.. — Tudod, fiam, én nem orosz vagyok, hanem bolgár. \ Most mégis látogatóban vagyok itthon. Több mint hetven 1 évvel ezelőtt, alig kétéves koromban hagytam itt hazá- ! mat. Muszáj volt. Apám, anyám szabadságot akart Bulgáriának, s menekülnünk kellett. Ukrajnába mentünk. Én ' azt sem tudom, hogy engem ki nevelt fel, hiszen két és 1 fél éves koromban ugyanabban az esztendőben halt meg anyám, meg apám is... , Egy pillanatig se vette le a szemét rólam. Néha meg- J simította bajuszát, szavait követve egyszer kisimultak, !i máskor összehúzódtak arca barázdái, szarkalábai... — Volt azért akkor is jó ember. Ezek közé tartozott egy idős, szegény kovácsmester is, aki úgy hétéves koromban magához vett és később megtanított a kovács- \ mesterségre. A naptár 1917 szeptemberét írta. Már húsz évesnél is idősebb voltam, amikor az öreg Oleg az egyik ] szombati nap maga mellé ültetett. Ma is fülemben csen- ' genek szavai: Ide figyelj, fiam. Én most nem azt mondom, ' hogy te mit csinálj, hanem azt, hogy én mit csinálnék 1 most, ha olyan fiatal lennék, mint te. Nekivágnék az út- \ nak, gyalog, lóháton, vonaton, vagy ahogy tudnék, de el- 1 mennék Pétervárra. Tudod, ott nagy szükség van fiatal, bátor, erős emberekre. A lángok, a mi lángjaink, úgy ér- í . zem. onnan csapnak majd föl. '1 Büszke pír borította el arcát. S egyre gyorsabban kö- ! vették egymást szavai... — Megértettem az öreg beszédét. November 3-án már ; ‘ Pétervárott voltam. Még jóformán le se szálltam a vo- ■ natról, amikor az állomáson elém áll egy piros karszala- ' gos kozák, és azt kérdezte tőlem: Hát te, pajtás, hová tartozol? A vörösökhöz, vagy a fehérekhez? A vörösökhöz j' — vágtam rá hangosan. És a fegyvered hol van? — kér- dezősködött tovább. Elmondtam, hogyan, honnan jöttem, ' ] s mindjárt másképpen beszélt velem. Aztán bevitt egy !, épületbe, ahol a karomra kötött egy karszalagot, s a ke- zembe nyomott egy karabélyt. Nem azt mondom, hogy ,! nem féltem egy kicsit, de egy órával rá már a tűzbe is ■ • belementem volna. Három, vagy négy napig álltam őrsé- ' get az állomáson, majd beosztottak égy lövészezredbe és irány: a front. Részt vettem a kazányi, a szimbirszki, a szamarai csatákban, s megvédtük Caricint is. Borzalmas a háború, fiam. Caricinnél vállövést kaptam. Amikor meggyógyultam, jelentkeztem a parancsnokságon és kértem, hogy küldjenek vissza a frontra. De nem így történt. Is- 1 kólára küldtek. Pártiskolára. Éjjel-nappal tanultam, történelmet, politikát, még irodalmat is. Az iskola befejezése után életem legboldogabb napjai következtek. Tudod mi 2 lettem? Lenin munkatársa. Én voltam a gyár és a fórra- í dalom parancsnokságának egyik összekötője. Vittem a I gyárakba Lenin üzenetét, s hoztam a munkások szavait # Leninnek. Tudom, kis ember voltam én, de szükség volt í rám. Másképpen miért kellett volna minden héten egy- A szer beszámolnom Leninnek... Nemcsak a kisimult arca, a lassúbb tempóra váltott jj beszéde, hanem szeme csillogása is jelezte az új fejeze- $ tét... a — Három éven keresztül szinte mindennap láttam s ♦ minden héten beszéltem Leninnel, hacsak néhány percig 1 is. Micsoda ember volt. Éjjel-nappal dolgozott, minden- 4 kinek előre köszönt és nappal mindenkit magázott. Csak l akkor tegezett bennünket, amikor pihent. Mindenre ki- A terjedt figyelme, mindent számon tartott. Semmiről sem ? feledkezett meg, pedig gondolhatod, mennyi munkája A volt. Egyszer meg is szidott. Azon a héten nagyon sok 1 munkája volt, éjjel-nappal dolgozott, tanácskozott. Nem 1 akartam zavarni, s nem is mentem be hozzá. A folyosón ? összetalálkoztunk és azt kérdezte tőlem: Elvtárs, nincs f semmi újság a gyárakban? Ez bizony azt jelentette, hogy jj miért maradt el a szokásos heti beszámoló. Pedig hát én 1 igazán kis ember voltam ott... 0 Ma is egyszerű, szerény ember a Nagy öreg, de nem 1 is tagadja, hogy nagyon büszke. Büszke, hogy részt vett a * forradalomban, büszke, hogy munkatársa volt Leninnek, * büszke a moszkvai repülőgépgyárra, ahol a forradalom győzelme után pártmunkásként dolgozott, Ukrajnára, ahol felnőtt, az öreg kovácsra, aki felnevelte, s Kijevre, ahol most él... — De szívesen közétek állnék, veletek tartanék, fiam. De hát elfogytak, elszaladtak az esztendők — nyújtotta búcsúzásra a kezét. Már bent ült a kocsiban, már berregtek a motorok, amikor felém intett és magához hívott. Kijevi címét dik- ’ tálta le, hogyha arra járok, nézzek be hozzá, szívesen lát.y ^-------Ko ős József
