Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-16 / 165. szám

Hadi teng parancsnoki­törzskari gyakorlatok MOSZKVA (TASZSZ): „Szerar” elnevezés alatt folytat iának a Szov jetunió, Lengyelország és a Német Demokratikus Köztársaság flottáinak parancsnoki-törzs­kari hadgyakorlatai. A gya­korlaton részt vevő erők min den megmozdulását a nagyfo­kú aktivitás, kezdeményező ■ készség és a parancsnokság által megszabott feladatok maradéktalan végrehajtása jellemzi. A szövetséges flot­ták törzsei és erői jó egyet­értésről és pontosan összehan­golt fellépésről tesznek tanú­ságot. Egész ténykedésükben megmutatkozik a haditenge­részeket összekötő erős fegy­verbarátság. Esős díszszemle — OAS-amneszlía, anarchista diáktüntetések Párizsban Vasárnap Párizsban elmos­ta az eső a légiparádét. A jú­lius 14-i nemzeti ünnep al­kalmából rendezett díszszem­lén láthatott ugyan a közön­ség kilenc Fouga-mag Stert, elvonult néhány csoport he­likopter is, de a francia atomütőerő, légikötelékei, a Mirage-III-ok és IV-ek, va­lamint a többi beigért gép az alacsony felhőzet miatt nem szerepelhetett. De Gaulle tábornok nyitott gépkocsin, esőköpeny nélkül, drapp tábornoki egyenruhá­ban szemlélte meg a csapato­kat majd az új miniszterelnök és a kormány tagjai társasé­Koszigin stockholmi sajtóértekezlete STOCKHOLM: A TASZSZ vasárnap ismer­tette azt a sajtóértekezletet, amelyet Koszdgin szovjet mi­niszterelnök Stockholmiból történt elutazása előtt szom­baton tartott a svéd főváros­ban. A Párizsban folyó észak- vietnami—amerikai előzetes megbeszélésekkel kapcsolat­ban a szovjet kormányfő ki­jelentette: „amellett vagyunk, hogy a vietnami háború véget érjen és minden lehetségesét megteszünk ennek érdekében. Ezért üdvözöltük a VÜK és az Egyesült Államok képvise­lőinek találkozóját”. „Feltételezem — jelentette lü Koszigin —. hogy ezek az országok a vietnami háború megszüntetésére konstruktív megoldást tudnak találni, eh­hez azonban az Egyesült Ál­lamoknak teljesen meg kell szüntetnie a VDK ejteni bom­batámadásokat és más ag- ressziós cselekményeket. Viet­nam nem legyőzött ország. „A tárgyalásokkal kapcso­latos helyzetet nem úgy ítél­jük meg. hogy azok megsza­kadtak. vagy hogy olyan hely­zet állt elő. amikor a tárgya­lásoknak meg kell szakadni­uk. Feltételezzük, hogy a tár­gyalásoknak folytatódniuk kell és keresni kell a politikai megoldást, hogy végetérjen a vietnami háború” — jelentet­te ki Koszigln. maid így foly­tatta: „amennyiben az ag­resszió folytatódik, országunk minden tehetőt megtesz, hogy segítse vietnami barátainkat az amerikai agresszió vissza­verésében”. Az egyik stockholmi lap munkatársa megkérdezte Ko­szigintől. n in csenek-e tervek arra vonatkozólag, hogy a Szovjetunió az Egyesült Ál­lamok és Észak-Vietnam köz­ti közvetítőként bekapcsoló­dik a tárgyalásokba. Koszigin így válaszolt: „Erre most semmi szükség sincsen, mivel a felek találkoztak és a tár­gyalások folyamán kifejtették álláspontjukat”. A közel-keleti helyzettel kapcsolatban a szovjet kor­mányfő kijelentette. hogy megoldásának fő előfeltétele az izraeli csapatok kivonása az általuk megszállt arab te­rületekről. A Szovjetunió to­vábbra is támogatja az ag­resszió áldozatait, az arab or­szágokat és az agresszió meg­szüntetéséért küzd. (MTI) gában a dísztribünről nézte végig a háromnegyedórás fel­vonulást. A tengerészeti lég­védelmi tüzérség amerikai Hawk rakétákkal vonult fel. A közönség nagy tetszéssel fogadta a színpompás dísz- egyenruhában, kivont kard­dal, lóháton felvonuló köz- társasági gárdát, amely De Gaulle tábornok díszkísére­tét is adta. Este tűzijátékokban is gyö­nyörködhetett Párizs, az ut­cabálokat azonban megza­varta a hűvös, szeles idő. Szombat este mintegy 30 diák tüntetett anarchista fe­kete zászlók alatt a Quartier Latinben a „gaulle-ista július 14.” ellen. Letépdesték a francia zászlókat „mini-bari­kádokat” emeltek, kőzápor­ral fogadták a rohamrendő­röket. Szombatról vasárnapra virradó éjszaka hasonló irányzatú diáktüntetések vol­tak a Bastille téren is. A rendőrség több mint kétszáz személyt igazoltatott, hat sze­mély, köztük az APN ameri­kai hírügynökség egyik pá­rizsi tudósítója könnyebben mesérült Vasárnap éjszaka megis­métlődtek a diáktüntetések és az összecsapások a francia főváros diáknegyedében. A rendőrség ezúttal is könny­gázgránátokat használt. Július 14. alkalmából az algériai eseményekkel kaP; csolatban elítélt magas rangú tisztek újabb csoportja ré­szesült közkegyelemben, a csendőrség és a rendőrség sok tisztjét tüntették ki. Akik az ünnepen vidéki autótúrára indullak, azokat „kellemes” hír fogadta:a ben­zinkutak kezelői felfüggesz­tették sztrájkjukat. Igaz, hogy csak „szuperbenzint” voltak hajlandók árusítani mivel bérvitájuk még nem zárult le. A francia televízió újság­írói befejezték sztrájkjukat, megjelentek munkahelyükön és közölték, hogy megkezdik évi rendes szabadságukat... Vörös golyó az égen Loire megye egyik kis fa­lujában egy fiatal paraszt péntekre virradó éjjel titok­zatos vörös golyót látott az égbolton a földtől mintegy 30 —40 méter magasságban. Raj­ta kívül még ketten látták a jelenséget és azt mondták, hogy a vörös golyó negyed órán át mozgott az égbolton. Magyar vezetők távirattá, bolgár államférfiakhoz a két ország közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 20* évfordulója % alkalmából Todor Zsivkov elvtársnak, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének; Georgi Trajkov elvtársnak a Bolgár Népköztársaság Nemzetgyűlése Elnöksége elnökének SZÓFIA Kedves Elvtársak! A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság közötti barátsági, együttműködési és kölcsö­nös segítségnyújtási szerződés aláírásának 20. évfordulója alkalmából az egész magyar nép és a magunk nevében leg- szívélyesebb jókívánságainkat küldjük Önöknek és a testvéri bolgár népnek. A szerződés szellemében végzett két évtizedes közös munkánk, a két ország politikai, gazdasági és kulturális kap­csolata népeink barátságának elmélyüléséi szolgálta. E je­lentős évforduló alkalmából újabb sikereket kívánunk az egész bolgár népnek a szocializmus, a béke és haladás javára. KÁDÁR JÁNOS, LOSONCZI PÁL, az MSZMP a Magyar Népköztársaság Központi Bizottságának Elnöki Tanácsának első titkára elnöke FOCK JENŐ, a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke ★ Péter János, külügyminiszter a magyar—bolgár barátsá­gi, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 20. évfordulója alkalmából üdvözlő táviratot kül­dött Ivan Basev, bolgár külügyminiszternek. (MTI) Pravda-kouimcntär a/ erőszakról történd lemondásról „A szovjet kormány — az európai béke és biztonság erősítésének gondjától vezé­reltetve — figyelemmel kísér­te az NSZK kormányának nyilatkozatát a Szovjetunió­val és a többi szocialista or­szággal kapcsolatban az erő­szak alkalmazásáról való le­mondásról. A Szovjetunió konstruktív magatartást ta­núsított. a kérdésben” — írja a Pravda hétfői számában Kuznyeoov. „Bonnban azonban az első pillanattól kezdve — mutat rá a cikk szerzője — kísérle­Hazánk külpolitikája az országgyűlésen sabb arab álláspont, az atomsorompó-egyez- mény aláírása, a Szovjetunió új kezdeménye­zései a nemzetközi biztonság fokozására, a ki­látások a fegyverkezési verseny korlátozásá­ra, a nukleáris háború veszélyének csökken­tésére irányuló szovjet—amerikai tárgyalások­ra javítják a nemzetközi légkört. Péter János külügyminiszter a kormány nevében bejelen­tette, hogy országunk kész részt venni minden akcióban, amely a vietnami nép, általában Délkelet-Ázsia népei, az egyetemes nemzet­közi béke és biztonság ügyének támogatásá­val arra irányul, hogy a párizsi előkészítő megbeszélések fokozatosan hivatalos tárgya­lásokká legyenek és nyissák meg az utat a délkelet-ázsiai problémák politikai rendezése előtt. Attól, hogy a párizsi tárgyalások ho­gyan folytatódnak, rendkívüli mértékben függ: valóban enyhülés felé haladunk-e, vagy pedig minden eddiginél nagyobb arányú nem­zetközi összeütközések irányába. Abból kiindulva, hogy a legpusztítóbb fegy­veres erők Európa területén és Európa felett néznek farkasszemet egymással, a magyar kormány megkülönböztetett jelentőséget tu­lajdonít az európai biztonság problémáinak. E bonyolult kérdéscsoportnak két legfonto­sabb komponense: ne legyen olyan ország Eu­rópában, amely kétségbe vonja Lengyelország mai határait, s ismerje el mindenki a két né­met állam létezését az adott történelmi viszo­nyokból következő szükséggeség és az euró­pai béke egyik garanciája gyanánt. Elsősor­ban ez határozza meg viszonyunkat a Német Szövetségi Köztársasághoz, amely mindeddig nem tett eleget e két sarkallatos követel­ménynek. Az NSZK-val a diplomáciai kap­csolat felvétele csak a vitatott kérdésekben való megállapodás befejezéseként történhet meg. A Varsói Szerződésben és a KGST-ben, be­töltött szerepünk alapján úgy képzeljük, hogy növelni kell Európában a kétoldalú szerződé­ses kapcsolatokat a különböző rendszerű or­szágok között és ezek révén kell fokozatosan kialakítani olyan biztonsági hálózatot, amely Európa összes népei érdekeinek megfelel. Eu­rópa békés jövője a jószomszédi kapcsolato­kon és a regionális megállapodásokon át mo- zaikszerűen fog kialakulni. jC' nnek a meggyőződésének adott hangot külügyminiszterünk, amikor sorra vette a különböző kulcsországokhoz fűződő kapcsolatainkat és ismételten leszögezte kor­mányunk, s egyben egész népünk óhaját a bé­kés nemzetközi viszonyok türelmes és fárad­hatatlan építésére. K, S. £ zombat óta tekintélyes helyet kapott a világsajtóban az a színvonalas vita, amely a magyar külpolitikáról zajlott le az országgyűlés most véget ért ülésszkán. A kül­földi kommentárok — nemzeti, illetve világ­nézeti hovatartozásuknak megfelelően — más es mást ragadnak ki külügyminiszterünk ex­pozéjából és a felszólalásokból, de közülük még azok sem, akik nem tartoznak barátaink közé, tagadhatják le a vita konstruktív jelle­gét, s egyértelmű végeredményét: azt, hogy a Magyar Népköztársaság pozitív külpoliti­kája a nemzetközi enyhülést, a különböző rendszerekben élő nemzetek békés egymás mellett élését, az együttműködést, a haladást szolgálja. Az országgyűlési vita természetesen nem foghatta át annak a nemzetközi tevékenység­nek az egészét, amelyet társadalmi és politi­kai szervezeteink folytatnak. A külügyminisz­teri beszámoló érthetően a kormány, a diplo­mácia működési területére korlátozódik, de figyelembe veszi nemzetközi tevékenységünk­nek a maga teljes egészében értelmezett fő jellegzetességét: a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának a kommunis­ta és munkáspártok kölcsönös megértése ki­munkálására, a munkásmozgalom egységének helyreállítására, a nagy tanácskozás előkészí­tésére irányuló erőfeszítéseit, amelyek meg­adják a magyar külpolitika alapállását. Legelső feladatunknak természetben azt tekintjük, hogy a Szovjetunióval minél szé­lesebbek és mélyebbek legyenek politikai, gazdasági és kulturális kapcsolataink. Hiszen a Szovjetunió az új világháború veszélye el­leni harc fő támasza. Helyünk a szocialista világrendszerben egyben meghatározója nem­zetközi szerepünknek és súlyunknak is. Ez nem áll ellentétben, hanem harmonizál azzal a törekvésünkkel, hogy erősítsük kap­csolatainkat a harmadik világ országaival, s — az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvének szigorú tiszteletben tartása mellett — növekvő gazdasági, kulturális és politikai kap­csolatokat építsünk ki a fejlett tőkés orszá­gokkal is. Az ilyen kapcsolatok alkotó ténye­zők lehetnek az emberiség békésebb jövőjé­ben. A külpolitikai vitát egészséges optimiz- **• mus jellemezte; a felszólalók, bár a nemzetközi helyzet egyes vonásait más és más hőfokon értékelték, abban egyetértettek, hogy az elmúlt hónapokban viszonylagos javulás mutatkozik. A Vietnammal kapcsolatos párizsi Mrgyalások, a közel-keleti kérdésben mind- Hkább kimunkálandó, a korábbinál rugalma­tet tettek arra. hogy elsikkasz- száík a megvitatandó kérdés reális tartalmát, az egész ügyet pedig jelentéktelen és semmire nem kötelező nyilat­kozattá degradálják. Bonn ki­jelentette hogy javaslata, új keleti politikájának — amely a szocialista országokká! vá­jó. kibékülésre irányul — alapvető tétele. Ez azonban, — írja a szerző — nem egyéb, imnt. régi. bemohosodott. re- vansista állítás.” Mint Kuznyecov megálla­pítja, a bonni nyilatkozónak csak akkor lenne reális értel­me és gyakorlati értéke ha Bonn elismerné a fennálló európai határokat, a münche­ni egyezmény érvénytelensé­gét. kezdettől fogva, lemon­dana arról, hogy az egész né­met nép képviselőjeként, lép­jen fel. lemondana az atom­fegyverekről és a Nyugat- BerliruneJ szemben támasz­tott törvénytelen igényedről.” Kiesinger kancellár viszont azt. állítja, hogy a népek eme igazságos követelményeinek teljesítése az NSZK kapitulá­cióját jelentené”. A szovjet kormány kész arra. hogy folytassa a véle­ménycserét az NSZK-val az erőszak alkalmazásáról törté­nő lemondásról. A bonni kor­mánytól pedig nem valamiféle „kapituálciót” vár. hanem a problémához való józan, konstruktív hozzáállást, a je­lenlegi európai helyzet vi­lágos elismerését. (MTI) Húszéves a magyar—bolgár barátsági szerződés Ma húsz esztendeje, 1948. július 16-án írták alá a magyar—bolgár barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt. Ezzel a szerződéssel a ko­rábbi időszakos és esetleges érintkezések tervszerűvé, or­szágos és népi méretűekké váltak. Valamikor a bolgár nép azzal fejezte ki szeretetét és együttérzését a nemzeti szabadságáért harcoló magyar nép iránt, hogy a tragikus küzdelem után otthont adott nagy hazánkfiának, Kossuth Lajosnak. Egy évszázad múltán, a második világháborúban, amikor Bulgária elnyerte a sza­badságot, a bolgár népi hadsereg — vállvetve a szovjet hadsereggel — részt vállalt a magyar nép felszabadításá­ban a fasiszta elnyomás alól. Az 1948-ban megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény aláírása után széle­sebb területre terjedtek ki népeink között a baráti érint­kezés formái. Most, hogy húsz év telt el a szerződés alá­írása óta, megállapíthatjuk: barátságunk kiállta a törté­nelem próbáját. Az elmúlt húsz esztendőre visszapillantva, megelége­déssel állapíthatjuk meg, hogy mindkét nép hatalmas utat tett meg a szocializmus építésének útján, s közben mindig kölcsönösen érezte a másik baráti segítségét, él­vezte a mind szélesebb politikai, gazdasági és kulturális együttműködés előnyeit. Barátsági szerződésünk megkö­tésének ünnepi évfordulóján bízvást elmondhatjuk, hogy nemcsak éltünk a szerződés biztosította lehetőségekkel, hanem e szerződés szellemében már régen túlléptünk az egykor megszabott kereteken. Egymáshoz fűződő érdekeink közül a legfontosabb, hogy elvi következetességgel munkálkodjunk a szocialista országok közösségének egységén. Nemzeti haladásunk csakis a proletár internacionalizmus és a szocialista nem­zetközi munkamegosztás fundamentumán biztosított. Ép­pen ezért minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy or­szágaink politikai és kulturális kapcsolatai tovább erő­södjenek. A szocializmus építése, országaink felvirágoztatása, a nép jólétének megteremtése, a nemzetközi béke megvédé­sének feladata nagy felelősséget ró a magyar s a bolgár népre és kormányaira egyaránt. Barátságunknak és együttműködésünknek, amely eddig is jól szolgálta közös érdekeinket, még fontosabb szerepe lesz a jövőben. Az év­forduló alkalmából a szocialista építéshez, s a további gyümölcsöző együttműködéshez sok sikert kívánunk. Mániákus merénylő vagy terroristák? BELGRAD: A jugoszláv belügyi szer­vek nagy apparátussal nyo­moznak annak a merénylet­nek az ügyében, amelyet isme­retlen tettesek szombaton a késő esti órákban követtek el. Belgrád egyik központi mozi­jában, az Október 20. film­színházban, röviddel az utolsó előadás kezdete után, a kö­zépső padsorokban időzített plasztikbomba robbant. A nagy erejű robbanás hatalmas krátert vájt és teljesen szét­roncsolt három padsort. Né­mi szerencse, hogy a terem félig üres volt, de így is a né­zőknek körülbelül egyharma-- da, 75 személy sebesült meg. Kilencnek állapota súlyos, négyen még mindig élet és halál között lebegnek. A 19 éves Magdalena Novakovics olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy mindkét lá­bát amputálni kellett. A borzalmas élmény után a nézők elmondták, hogy ele­inte földrengést gyanítottak és mindenki pánikszerűen kezdett menekülni a kijára­tok felé. Később némelyest helyreállt a nyugalom és azok a nézők, akik nem vesztették el lélekjelenlétüket, segítet­tek a személyzetnek a tűz el­oltásában. A filmszínház mindkét ter­me a szombat esti robbanás óta zárva van. A belgrádiak az épület előtt csoportokba verődve tárgyalják a történ­teket. Felháborodott levelek százai érkeztek a szerkesztő­ségekbe. A reagálásra talán legjobban az a nyilatkozat jellemző, amelyet a belgrádi mozik dolgozói adtak ki. „Erélyesen követeljük — ír­ják —, hogy a szövetségi nemzetgyűlés soron kívül hoz­zon olyan törvényt, amely az ilyen merényletek tetteseit halállal bünteti.” Belgrádban nem zárják ki annak lehetőségét, hogy a szörnyű bűncselekményt nem magános mániákus merénylő követte el, hanem szervezett terroristabanda. A mozite­rem sötétjének leple alatt el­követett tömegmészárlás Ju­goszlávia esküdt ellenségei­nek műve — írja a hétfői Borba. A lap utal a belgrá­di pályaudvaron nemrégiben elkövetett hasonló plasztik- bombás merényletre és a ju­goszláv misszión New York­ban az elmúlt héten történt robbanásra. Valamennyi me­rénylet közös vonása az a cél —, folytatja a Borba —, hogy nyugtalanságot és bizonyta­lanságot idézzenek elő, lélek­tani nyomást gyakoroljanak népünkre. Ilyen merényle­tekkel akarnak hallatni ma­gukról a külföldre szökött és az országon belül tevékeny­kedő politikai ellenségek és egyéb bűnöző elemek. így akarnak lelket önteni köve­tőikbe. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents