Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-16 / 165. szám
Sasváron kicserélték a hutát ÉN MÉG ILYET nem láttam —, de szerencsémre az öreg üvegfúvók is esküsznek, hogy hosszú pályafutásuk alatt maguk sem tapasztaltak hasonlót! Miközben ezek az emberek „pipáltak”, borhoz való lopótököt, fiaskókat^ kelyheket s még ki tudja mennyi mindent formáltak a kemencék perzselő melegében — hát egyszerűen csak új falakat húztak köréjük és lecserélték fejük fölül a tetőt... Aztán, ahogy így nagy komolykodva előadják a történteket, csodálkozásom jogosságát próbálják bizonygatni — hirtelen elnevetik magukat és emlékeztetnek: — No, hiszen maga is tud- hatja, hogy nem ment az olyan ripsz-ropszra, amikor csak Itt járt, mindig láthatott valamit az évek óta tartó rekonstrukcióból. Persze, csak lépésről lépésre haladhattunk, ahogy a mindennapi munkánk, meg hát a pénzünk is engedte. Kis részletekből állt össze az egész, ami most már természetesen meglepi a ritkább látogatót... Szemre is korszerűbb tágasabb, egészségesebb, szebb lett a Parádi Üveggyár huta- csarnoka. A nagy forróság maradt talán csak régiekből — különösen ilyentájt nehéz elviselni, amikor kinn az udvaron, árnyékban is harminc foknál többet mutat a hőmérő — különben minden más megváltozott. Elég újnak mondható még az olajtüzelés, az ólomüveg folyamatosan dolgozó kádja. Nemrég rakták a fazekas-kemencéket s először találkozom így együtt ezzel a tizennyolc nekivetkőzött fiatalemberrel is akikhez Juhász Pál művezető kalauzol. A művezető — alig öregebb V, tanítványainál”. — No, no! ■— védi a korát. — Ezek még tizenévesek, ón meg már 27 vagyok— HÁROM BRIGÁD adja a tizennyolc fiatalembert s az az egyik érdekességük, hogy ők, így másfél tucatnyian, a gyár első „igazi” ipari tanulói. — Hogy-hogy? — kérdem Csortos I. Andrást. — Hát úgy, hogy sokáig nem volt saakmásítva az üvegfúvás, aki meg akarta tanulni, az bejött ide a hutába, itt segítkezett a fúvóknak, sokáig behordó volt, a hűtőszalagra vitte a „késztermékeket”. Evek kellettek ahson, elkezdhesse az első komolyabb műveletet. Aztán, ha belejött, segéddé ütötték, csak úgy, papír nélkül. Legalábbis így mesélték az öregek... — Ezerkilencszázötvenki- lencbem már vizsgázni is kellett — veszi át a szót a fiatal művezető. — Minket már iskolára is köteleztek: hetente kétszer, műszak után 4—4 órát töltöttünk a tanteremben. Nekik már jóval köny- nyebb — sóhajt egyet — két teljes napon keresztül tart az elméleti foglalkozás, a szaktárgyakon kívül magyart, történelmet is tanúinak, van még tornaórájuk Is. Itt benn a hutában, csak négy napig tart számukra a hét... NEM, KORÁNTSEM mondja ezt irigykedve. Inkább örül, hogy az utánpótlásnak már jobb a sorsa. S dicsekszik, hogy ezek a fiúk valamivel ügyesebbek is mint annak idején ők, maguk voltak. — Szépen haladnak, sokra vitték az első év végére isi — kapcsolódik a beszélgetésbe a nyugdíjból visszahívott mester, Gembiczki Béla bácsi. — Valamennyien komoly munkát végeznek már, egyi- kük-másikuk pedig egyenesen kitűnően, „felnőttesen” dolgozik. S mint kiderül; kitűnően is — tanul. Csortos I. András, Szlovéné s&k Zoltán 5-ös eredménnyel zárta az első éved és ahogy mondják, a legrosszabb osztálytárs átlaga sem rosszabb 3,14-nél! Igyekezetüknek természetesen megvan a kellő anyagi elismerése is. A kitűnő tanulók például 8,50-es órabérben dolgoznak. — Remélem, elégedettek ezzel a szép fizetéssel? — t— kérdem őket. Zoli válasza kissé meglepő: — Tagadhatatlan, hogy jól keresünk, de az egyezség szerint mér megint emelni kellett volna a pénzünkön. — Aztán magyarázóan hozzáteszi: tudniillik itt így szokás. Fiatalok, még jóval innen a húszon. Pár éves gyakorlattal. esztendős Iskolával, felnőttnek Is becsületére váló fizetéssel. Mire megkapják a szakmunkás-oklevelet, akár házépítésbe kezdhetnek, vagy kocsit vehetnek. önkéntelenül is az öreghez fordulok, aki 45 évig fújta az üveget. Kimondatlanul is felfogja a kérdésemet: — A ml világunk bizony jóval keservesebb volt, lassabban haladhattunk. Jó, jó, megéltünk azért ml is. de a mostani üvegfúvók már valamennyien többre vihetik az életben. Nem kell negyvenötvenéves korukig várni, hogy művezetők legyenek. S MAR NEM a csarnokon hordozza végig megfáradt tekintetét, hanem csakis tanítványain pihenteti, amikor megjegyzi: — Rég kicserélték már a sasvári hutát... Es ez a jó! Gyón! Gyula Tekintettel arra, hogy a cápákat érthetetlen okokból ugyan, de ki nem állhatom, ezért mindig és mindent elolvasok, hogy tájékozódjam, mi a helyzet a cápafronton. Ezért olvastam és vettem hírül nagy örömmel Clark, amerikai professzor kísérleteinek eredményeit, miszerint, ha abban a medencében, amelyben a cápa van, sárga színű tárgyat helyeznek el, a cápa máris hanyatt-homlok menekül, még akkor is, ha a legfinomabb friss és vérző húst adnak neki, hogy maradjon. — Ez igen... ez nagyszerű — mondtam magamnak, s máris indultam a könnyűbúvárfelszerelésemért, hogy feleségem kimustrált, sárga kosztümjével a hónom alatt elmerüljek az Indiai-óceán habjaiban egy kis cápariasztásra. Már az utcán voltam és éppen orra buktam a békalábakban, amikor hirtelen eszembe jutott, hogy a tudós tudósítás egy dologról nem szólt: mi van akkor, kérem, ha a cápa színvak? Vagy egyszerűen behunyja nekem a szemét? Biztos, ami biztos, egyelőre maradok. (-ó) Háztető hívja Paradicsomot Munkásőrök éjszakai gyakorlata SZOMBATON az esti órákban érkezett a „jelentés”: „ellenséges chverzáns csoportot dobnak le az éjszaíka a megye északi, ipari területére”. Éjfélre az egri járás több mint háromszáz munkásőre már elfoglalta félállítási helyét. a 15 négyzetkilométernyi területen, ahol a feltételezés szerint földet ér majd az ellenség. Az utak, a hidak mentén. a bokrokban és a mélyedésekben munlkásőrök húzódtak meg és csak többszöri ellenőrzés utón jutottunk el ab. ba a kis rejtett völgybe, ahol a parancsnokság és a tartalékos szakasz állomásozott. Jóval elmúlt már éjfél, amikor a parancsnok rádiója helyzetjelentést kért a századparancsnokoktól. Egymás után jelentkeztek a rádióállomások: a Hárslevél. a Paradicsom. a Házfedél, a Rozmaring jelentette, elfoglalták felállítást helyüket, eddig semmi rendkívüli nem tapasztaltak. Két óra. Egymás után érkeznék a rádiójelentésék a parancsnoki harcálláspontra: repülőzúgást észleltek, és később, hogy nyolc-tíz ejtőernyőd ért földet ezeken és ezeken a pontokon. A térképen gyorsan szalad végig az apró fényű lámpa, a parancsnok koordináta-meghatározásokat ad. megjelölve az ellenség földre érésének körzetét, és parancsot a figyelés fokozására, a diverzánsok felszámolására. EZUTÄN felgyorsulnak az események. Egymás után érkeztek a jelentések: mozgást észleltek, két személy ebbe és ebbe az irányba tart Maid később: tűzharcban az egyik ellenséget megsemmisítettél;. Bevetették a tartalékokat, a hurok egyre jobban szorult a diverzánsok körül, akik a nehéz erdős, bokros, meredek terepen megpróbáltak kitömi a gyűrűből. Még a hold is nekik kedvezett, mert Időnként elbújt a felhők mögé. s így még nehezebbé vált a kutatás. A parancsnokság rádiósa percenként vette és továbbította az ellenség mozgásának irányát és az el fogatá- sukra kiadott parancsokat. Már pirkadt. amikor egymás után jelentették az egységek: „két di verzinst elfogtunk. lefegyvereztük őket”. Egy másik: „öt diverzánst elfogtunk. erős kísérettel a parancsnokságra szállítjuk”. Négy óra már jóval elmúlt, amikor elhangzott a parancsnok utasítása: „Az ellenséget megsemmisítettük, az egységek vonul ianak a parancsnoki harcálláspontra” Egymás után érkeztek a fáradt, de boldog munkásőrök. Kö2tük közrefogva s leíegyverezve a civil ruhás diverzánsok. Meleg kolbász, forró tea várja a munkásőröket és amíg ió étvággyal fogyasztják a korai reggelit, felelevenítik az éjszakai harcot, akik hogyan fogták el a diverzánso- kat. A beszélgetésbe és az evésbe bekapcsolódnak a ,.di- verzénsok” is. — akik az egyik szakasz munkásőrei — és ők ic elismerően szólnak az üldözőik ügyességéről, szívósságáról. REGGELI utón a parancsnok értékeli a gyakorlatot. — mert természetesen, és a ..diverzánsok” szerencséjére — csak gyakorlatról van szó. A munkásőrök jól oldották meg feladatukat fegyelmezettségük, szívósságuk és a jó együttműködés eredményeként a parancsot — az ..ellenség felszámolásét” — teljesítették. Ezt mondhatja és mondja ennek a gyakorlatnak a krónikása is. aki egy éjszakán át személyesen győződött meg róla: az egri járás munkásőrei önként vállaltak: éberen örködnek a népi hatalom felett. (papp) Az első szabad szombat Az Egri Dohánygyárban is bevezették a 44 órás munkahetet, s a gyár minden második hét szombatján munkaszüneti napot is biztosít dolgozóinak. Az elmúlt szombaton sok száz női dolgozó élhetett a szabad szombat nyújtotta lehetőségekkel. Elindultunk, hogy meggyőződjünk a beiktatott pihenőnap sikeréről. — Hogyan töltötte el a szombati napját? — kérdeztem a gyár néhány dolgozójától hétfőn délelőtt. Egy hónappal ezelőtt erre a szokatlan kérdésre a válasz így kezdődött: — Szombaton? Dolgoztam a munkahelyemen, aztán ... — és következett volna a szokásos hét végi program; nagytakarítás, mosás, főzés, családi gondok s mindezen túl talán egy kis szórakozás Is. Ezen a hétfőn ahány embernek szegezem a kérdést — annyiféle a felelet. Egyben viszont megegyeznek, s ezt legtömörebben. Csehovics Lászlóné fogalmazta meg: — A szombat az olyan volt, mintha vasárnap lett volna! — És mit csináltak ezen a „vasárnapon”? hoz. hogy „bankát”* fújhas{Aranyiak odafattt a kazettában Megszületett a kisbaba, a házaspár boldog volt. A férj másnap elővette a fényképezőgépét, befűzte a filmtekercset és elment a klinikára, hogy lefényképezze a babát. Amikor egy hét múlva a felesége és a kisfiú visszaérkezett a lakásba, újból csinált egy felvételt. — Hivasd elő — kérte az asszony — olyan kiváncsi vagyok a képekre ... A férj csodálkozva kérdezte: — Csak nem gondolod, szivecském, hogy két kép miatt tönkreteszem az egész filmtekercset? i— A sötétkamrában levágják róla az exponált filmeket. Legfeljebb három-négy kockát vesztünk. — De édes szivem, megtörténhet, hogy rosszul teszik vissza. Ét akkor az egész film fényt kap. Ne légy olyan türelmetlen. Majd csak az egész filmtekercset hívjuk elő! Amikor a kisfiú járni kezdett, megörökítették az első tipegő lépést. Az asszonyka újra kérlelni kezdte a férjét, hogy csináltassák meg a képeket: — Hogy is ne! — hangzott a válasz. — Még harminchárom kocka van a filmen! Telt-múlt az idő, a kisfiú óvodába került. Új felvétel készült. Az asszony már nem is sürgette az előhívást. Tudta, hogy mit válaszolna a férje: még harminckét kocka.., Az asszony egy évvel később kislányt szült, A Lujza nevet kapta. — Most több felvételt csinálj — kérlelte a fukar férjet. — Csak nem azért akartad Lujzikát, hogy hamarabb előhívassam a tekercset? —.gyanakodott a férfi. Három kép készült a kislányról. Az egyik egynapos korában, a Az asszony már régen belenyugodott abba, hogy a férje a fogához ver minden garast. Néha vágyakozva gondolt a felvételekre: vajon hogy sikerült annak idején egy évtizeddel ezelőtt a kép? Amikor a fiú érettségizett, az apa — feleségének legnagyobb ámulatára — három felvémáslk egyéves születésnapján, a harmadik a bátyjával együtt, aki már iskolába járt. teli csinált, sőt, midó: Lujzika férjhez ment nem kevesebb, mint négy kép készüli. Ekkor már csak huszonhét filmkocka volt a tekercsben. Egy nyáron az asz- szonyt a szakszervezet beutalta a balatoni üdülőbe. Bőröndjébe csempészte a gépet, és a magyar tenger partján tíz felvételt Tcészt- tett. Az ezüstlakodalmukon ismét készült néhány kép, majd amikor a fiú doktorált és még később, midőn elvette feleségül az egyik kolléganőjét. Ekkor a tekercsen már csak egy, azaz egy filmkocka volt. Erre az aranylakodalom került: a gyerekek, az unokák és a vendégek. Másnap végre előhívták a filmet. — Látod, ez a kisfiúnk egynapos korában — mutatta büszkén a felesége — ez pedig a legkisebb unokánk menyasszonya. A férj arca elborult: — Talán jövőre már kicsinyük lesz... Meg hagyhattuk volna a utolsó kockát... Palásti László Magyar Károlyné: — Semmit. Beültem a szobába s egyik lemezt a másik után raktam fel. Raffai Károly, (aki feleségével együtt dolgozik a gyárban): — Az idén először jutottunk el Felsőtárkányba a feleségemmel együtt, s az egész napot ott töltöttük. Nagy Lászlóné: — Összegyűjtöttem bizony a mosnivalót, de hozzá sem nyúltam, hadd legyen. Élveztem a szabadnapot. Csizik Istvánná: — Baracklekvárt főztem, takarítottam, hogy vasárnapra ne maradjon semmi. Máskor mindezt munka után csináltam, nem jutott időm semmi másra. Most pedig vasárnap kirándultunk a családdal, Parádfürdőre. Deák Sándorné: — Én minden munkát elvégeztem délelőtt- s délután pedig szórakozni indultunk a Széchenyi Étterem kerthelyiségébe. Évek óta nem jutott ilyesmire időm. Olyan jő kedvem volt, hogy „öreg létemre” még táncoltam is. Jó lenne bizony ez hétfőn is, mondogattuk ma reggel. Egymásra nevetnek .. i Aztán elkomolyodva folytatja} — Hát csak viccnek gondoltuk, meg vagyunk mi elégedve a szombati nappal isi Kiss Zoltánné, a szocialista brigád vezetője, befejező akkordként fűzi az elmondottakhoz: — Mindenkinek hasznos a szabadnap, de különösen ott jő, ‘ahol gyerek is van. ★ S az Egri Dohánygyár 950 dolgozója közül .700 nő, s a legtöbbnek otthon családja, gyermeke van. Nagy segítséget jelent nekik a szabad szombat, az a nap, amit a heti munka után nyugodt körülmények között tölthetnek el családjuk körében. Jut bőven idő a házi munkák elvégzésére, s az úgynevezett „második műszakon” «tívül egy harmadikra is — a pihenésre. De nemcsak nekik, hanem a gyár minden dolgozójának biztosított a lehetőség’ a kikapcsolódásra, szórakozásra, önművelésre. A feleletekhez nem kell külön kommentár, a gyár dolgozói egyaránt elégedettek, s ki-ki a maga módján, de többnyire pihenésre használja fel a számára biztosított szabadnapot. b. i. öi*ei panaszok Nem ritka látvány manapság, hogy valamelyik kiskörei üzletből kilépve nagyot legyintenek az emberek, s mérgesen távoznak. Hogy miért? A felelet egyszerű — sok mindent nem lehet manapság kapni a kiskörei boltokban, köztük létfontosságú dolgokat. Különösen a vízlépcső építői panaszkodnak, hogy hét elején és hét végén nem tudnak kenyérhez jutni, reggel korán már elfogy a tej, zöldségfélét, gyümölcsöt pedig látni is csak elvétve lehet. Péksütemény már huzamosabb ideje nem kapható s hentesáruból is inkább a drágább készítmények sorakoznak a polcokon. Panaszkodnak az ebédre, a kisvendéglőben az ebéd mennyiségével és minőségével egyaránt baj van. Meglepő, de így van, manapság a legtöbb gondot az ellátás okozza a faluban. Most — és mi lesz később? — sokan vetik fel joggal a kérdést, hiszen a következő években még inkább emelkedik a vízlépcső építőinek száma. Az építkezés vezetői több esetben kértek már hathatós segítséget az ellátási gondok megszüntetésére, de eddig semmiféle intézkedés nem történt. Felvetették, hogy nem ártana egy tejcsárdát építeni, ahol reggelit lehetne kapni, szóvá tették, hogy több zöldségfélére is szükség lenne, hiszen sokan maguk főzik, vagy inkább főznék a vacsorát. Azt, hogy sok esetben nem friss a kenyér, szinte észre sem veszik, mindössze az a kérés, hogy legalább legyen. Az ellátási gondok megszüntetése valóban időszerű s remélhetően az újabb kérésekre nem ígérettel, hanem intézkedésekkel válaszolnak az illetékesek. (kaposi) mmsm 1968. július 16., kedd
