Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-03 / 154. szám

Ne adomány legyen segítség... a Ijesztően emelkedik a vilá­gon a csökkent munkaképes­ségűek száma. A felgyorsult, temRÓsabb életformának, a munka, a termelés egyre na­gyobb mértékű „doppingolá­sának” százak, ezrek, milliók esnek áldozatául. S ha a szám, az arány nálunk lénye­gesen kisebb, jelentéktele­nebb is, mint a világstatisz­tika adatai, sajnos megyénk­ben is emelkedik a csökkent munkaképességűek száma. Nincs szükség bizonygatás- ra, szocialista társadalmunk természetes jellemzője, hogy hazánkban törvény, rende­let védi, segíti ezeket az em­bereket. Mindezek a szép, nemes vonások, értékek el­lenére is a Heves megyei Egészségügyi Akcióbizottság nemrég napirendre tűzte a megyénkben élő csökkent munkaképességű dolgozók helyzetét. Nem véletlenül ke­rült napirendre az ügy. Nem, mert, s egyben ezzel a ta­nácskozás egyik szomorú megállapítását is summáz- hajtuk: sajnos nagyon sok üzemnél, vállalatnál „nem is­merik a rendelet lelkét”, s megközelítően sem törődnek, foglalkoznak kellően a mun­kában, a gépek mellett meg­rokkant, megsérült emberek­kel. Nemrég az egyik gyár fő­mérnökétől megkérdeztem: mi lesz a gyár csökkent mun­kaképességű dolgozóival? Hogyan foglalkoztatják a megrokkant embereket? A válasz őszinte volt, sőt úgy is mondhatnám, általános és jellemző: „Mint magánem­ber, sajnálom ezeket az em­bereket, de mint főmérnök­nek, azt kell mondanom, hogy a gyárnak erős, egész­séges emberekre van szüksé­ge. Különösen' most, az új gazdaságirányításban. 1.” És íme a példa hozzá: az 1/1967-es egészségügyi, mun­kaügyi, pénzügyminiszteri együttes rendelet végrehaj­tási utasítása előírja, hogy a ' vállalatok, az üzemek csök­kent munkaképességű dolgo­zókkal foglalkozó bizottságot alakítsanak, és munkahelyi jegyzéket készítsenek a csökkent munkaképességűek­nek alkalmas munkahelyek­ről, és ennek a megye 300 munkáltatója közül a mai napig 116 nem tett eleget. Nagyon sok munkahelyi jegyzék felületes, hiányos, nincs mögötte humanitás, se­gíteni akarás, lelkii-smeret. Vajon ki hiszi el, hogy pél­dául az egri Finomszerel- vénygyárban mindössze 35 csökkent munkaképességű­nek van, illetve lenne alkal­mas munkakör. Sajnos, ez csak egyik ár­nyékos oldala az ügynek. A másik sokkal sötétebb. Az egyik gyöngyösi üzemben nemrég baleset ért egy ki­tűnő szakmunkást, aki hosz­szú évek óta csoportvezetői beosztásban dolgozott. Meg­gyógyult, de sérülése örök nyomot hagyott bal karján. Felépülése után munkára je­lentkezett, kérte az üzem ve­zetőjét, ha már az eredeti be­osztásába nem is kerülhet vissza, de biztosan van szá­mára megfelelő munkakör. Felajánlottak neki kettőt is: „Azt mondták, legyek éjjeli­őr, de póriasnak is elmehe­tek. Egyiket sem fogadtam el. Hát én már csak ennyit érek...” Alapjaiban kellene mielőbb megváltoztatni ezt a szem­léletet. Mert a könyörado- mányként adott, s felajánlott segítség semmivel sem több, s más az alamizsnánál. Ettől pedig már hosszú évek óta valamennyien elszoktunk. Egyszerűen nem igaz. hogy a csökkent munkaképessé­gűek éjjeliőröknek, portások­nak. kifutóknak, telefonköz­pontosoknak felelnek meg. Minden üzemben, vállalat­nál van olyan munkakör, olyan munka, am einet teljes értékű emberként tudnának végezni. Millió és millió pél­dával lehetne bizonyítani. Csak keresni kellene, próbál­ni és akarni. A jelenlegi szemlélet, módszer srzinte be- leszuggerália az embereikbe a pszichikai megaláztatást: legvél portás, mert csak fél kezed van, söpörd az udvart, mert beteg a szíved, legyél kifutó, mert nem vagy másra alkalmas. Húzd meg magad, ne szólj, ne panaszkodj, vedd tudomásul a többiek tarta­naik el. dolgoznak érted. Fájdalmas szavak, hiszen az emberek ott roikkanták meg. ott gyengült meg a szí­vük. lábuk, ott vesztették el karjukat, látásukat, ahol ma félreállítják őket. s sajnál­kozva veszik tudomásul hogy: vannak. A törvény, a rendelet lelke is hiányzik t.s- hát a lelkiismereten, a hu­manitáson kívül. A megrokkant emberek többet érdemelnek. Lénye­gesen többet. Sokfajta mód, lehetőség van. illetve lenne a jelenlegi körülmények meg­javítására. Példáért sem kell messzire menni: a hatvani szociális foglalkoztató szinte teljes egészében megoldotta a város csökkent munkaké­pességű lakódnek foglalkoz­tatását. Talán ezt a „hatvani módszert’ kellene a megye városaiban, járásaiban, köz­ségeiben megvalósítani. A hatvaniak szívesen elmond­ják. hogyan csinálták. A fog­lalkoztatóban többen 1000— 1200 forintot is megkeres­nék. Már exportra is dolgoz­nak: Romániába. Bulgáriába, s a Szovjetunióba exportál­nak különböző, általuk ké­szített termékeket. Érdemes lenne követni példájukat Majdnem teljes megoldást jelentene. Ugyancsak pozitív eredmé­nyekre lehetne számítani a bedolgozói rendszer szélesí­tésével. rendszeresítésével. Olcsó a válllatofcnak, mert nincs szükség beruházásra, .,<A jön a csökkent munkaké­pességűeknek. mert pénzhez jutnak. Otthon kényelmes körülmények között dolgoz­hatnak. úgy osztják be a na­pot ahogyan erejük, szívük, lábuk, egészségük megkíván­ja. Más megyékben (Bács, Pest) már szinte hálózata van a bedolgozói rendszer­nek. Hevesben sajnos csak most kezdi szárnyait bonto­gatni. Jó lenne, ha az üze­mek. az illetékes tanácsok mielőbb meggyorsítanák ezt a szárnybontogatást. A Heves mesrv'n Tanács. az Egészségügyi Akcióbizottság nem először foglalkozott már a csökkent munkaképességű dolgozók helyzetével, körül­ményeivel. kéréseikkel, pa­naszaikkal. Nem teljes csönd, némaság veszi tehát körül &z ügyet Be hogy alapos, ered­ményeket felmutató változás történjen, ahhoz a megye va­lamennyi üzemének, vállala­tának jó szándékú, humánus segítségére, kéznyújtására van szükség. Mert csak közös ösz- szefogással lehet e közös ügyön segíteni, változtatni. Koős József Elsőnek TarnazsadínY Termelőszövetkezeti tagok Vietnamért A Heves környéki szövet­kezeti tagok kezdeményezé­sére, a Dél-Heves megyei Területi Szövetség elnökségi ülésén felhívást fogalmazott meg a hős vietnami nép é? a szicíliai földrengés áldoza­tainak megsegítésére. Az eddig spontán módon megnyilvánuló szolidaritást ezzel kívánták összefogni. Közös csekkszámlát nyitot­tak, ahol a termelőszövetke­zetek befizetéseit összegyűj­tik és egy összegben továb­bítják rendeltetési helyére. A felhívás a szövetség va­lamennyi közös gazdaságához eljutott és elsőnek a tarna- zsadányi Egyetértés Terme­lőszövetkezet tagjai küldték el válaszukat: 3500 forintot fizettek be a közös szolida­ritási számlára. A felhívásra elsőnek je­lentkező tarnazsadányiak után már több szövetkezet­ben rendeztek gyűjtést a szo­lidaritási csekkszámla javá­ra. A Dél-Heves megyei Ter­melőszövetkezeti Szövetség közös gazdaságai a szövetke­zeti tagok felajánlásai alap­ján több mint százezer fo­rinttal segítik a vietnami nép igazságos harcát. Melléküzemág vagy csak „üzlet”? Megyénk termelőszövet­kezeteinek évről évre je­lentős haszna származik a melléküzemágból. A szö­vetkezetek zöme él a lehe­tőségekkel, a gazdálkodás biztonságához, a tagság foglalkoztatásához kihasz­nálja adottságait. Emellett nem feledkeznek meg ar­ról, hogy a melléküzemág — mint nevében is benne van — kiegészítő és nem fő tevékenység lehet. Az elsődleges a mezőgazdasági termelés. A szövetkezetek zöme olyan melléküzemági tevé­kenységet folytat, amely kapcsolatban van gazdálko­dásukkal: málnafeldolgozó, savanyító üzemet létesítet­tek, fafedolgozással foglal­koznak, vagy éppenséggel kibányásszák a területükön lévő sódert. Néhány közös gazdaság azonban nem jö­vedelemkiegészítő forrás­nak tartja a melléküzeme­ket, hanem csupán „üzle­tet” lát benne. Tévedés ne essék, nem a gazdaságos­ság ellen akarunk szó'ni, hanem csupán a rosszul ér­telmezett ..üzlet” ellen. Hi­szen semmiképpen sem he­lyeselhető, hogy egy szövet­kezet építőbrigádja nem a saját gazdaságában és a környéken tevékenykedik, hanem Budapesten vállal különböző munkákat. Vagy egy másik termelőszövetke­zet műanyagüzemében 5—• ezer forintos jövedelemhez jutottak kisiparosok és máshol Is dolgozó „üzlet­emberek”. Az is elgondolkoztató, hogy jó néhány termelőszö­vetkezet melléküzemeiben többnyire nem szövetkezeti tagok, hanem máshonnan felvett szakemberek dol­goznak. Érdemes ezért nagyobb flgyemet szentelni a mel­léküzemági tevékenység­nek. Nem helyeselhető, hogy egy-két szövetkezeti vezető csupán a minden­áron való haszonra törek­szik és elfeledkezik arról, hogy a közös gazdaságban semmi sem lehet fontosabb a növénytermesztésnél, ál­lattenyésztésnél. A melléküzem nem lehet csak „üzlet”, mert, ha pusztán azzá válik, rontja az erkölcsi légkört s az így szerzett forintok inkább ká­rára, mint hasznára vál­nak a közösnek. (kapóst) Viszneki meglepetés VISZNEK határában is aratnak. Hogy a gépek vég­zik majdnem egészében ezt az embert próbáló munkát, ki csodálkozik ma már ezen Jobban oda kell már figyel­ni viszont arra, hogy a 400 holdas őszi árpájuk több mint 15 mázsás átlagot ad, Mindig szájtátva olvasom azokat a bátor és csodálatos embereket, akik megkerülték a. Földet. Csodáltam Magellánt, nem kevésbé Cooc-ot, hiszen vacak kis vitorlásokkal me­részkedtek a végtelen óceán vizeire. De cso­dálattal töltöttek el az első távolsági repülők hőstettei is, s még ma sem, amikor műholdak kerülik meg nap mint nap a Földet, még ma sem tudom csodálkozás nélkül tudomásul ven- ezt a tettet. Sót, éppen az űrhajók korában valósággal lenyűgöz, ha valaki egy szál vitorláson indul neki a Föld megkerülésének és meg is kerüli azzal az egy szál vitorlással. Vitorlás, balsa­fatutaj — van ebben valami nagyon merész és nagyon romantikus. Istenem, ha én egy­szer, amúgy istenigazában nekivághatnák a Föld megkerülésének a tengerek és óceánok vizein keresztül, az lenne csak az igazán hősi tett. Könyvet is írnék róla, a könyv címe is megvan már: „Gumimatraccal durch mer a tengeren”. Ebben a német szó a külföldi fordítást könnyítené meg, a „mer” nem francia, hanem magyar, annyit jelent, hogy merészel... Min­den készen áll a nagy útra: csak nincs gumi­matracom. A Belkereskedelmi Kölcsönzővel már pediglen nem osztozom a dicsőségben! (-ó) interjú SaisttoncHáva! — Ha lenne egy sza­bad perce számomra? — Csak gyorsan, ké­rem, rengeteg a dol­gom — törülte meg se­besen osztódó homlo­kát a Salmonella és fe­le úton a vanília-, va­lamint a csokoládé- fagylalt között meg­állt. — önnek bacilusnak tetszik lenni, s mint ilyennek, kétségkívül gazdag a tapasztalata az utóbbi időben elsza­porodott étel- és fagy­laltmérgezések ügyé­ben — tettem fel la­pom megbízásából az első és legfontosabb kérdést Salmonella ba- cilustársnak, a mérge­zések, görcsök nemzet­közileg elismert szak- tekintélyének. — Egy pillanat — mormogta, gyorsan el­osztódott még vagy hatvannégy részre, az­tán kihúzta mind a hatvannégy részét a büszke megelégedett­ségtől, s úgy válaszolt: Igen, azt hiszem sze­rénytelenség nélkül ál­líthatom, hogy e téren jelentős tapasztalatok­ra tettem szert, s ha teret adnak működé­semnek, amelyről egyébként az utóbbi időt tekintve elismerő­leg kell szólnom, ak­kor én, kérem, a vipe­ra mérgével is felve­szem a versenyt. — A múltkoriban — folytatta most már ké­nyelmesen elhelyez- ked egy vaníliafagy- lalt-kúp tetején — a múltkoriban volt sze­rencsém találkozni egy kolerabacilussal. Távo­li a rokonság, sőt va­lamikor én voltam r szegény rokon, s ő a pökhendi, az öntelt, akinek a toxin is fel­vitte a dolgát... Most ő irigykedett rám, s arra kért, ha valami jó helyre be tudnám sze­rezni, agyonosztódna a hálától... — De — tárta szét nyúlványait a Salmo­lustársadalomnak... Nekem nincs szüksé­gem például gondosan fertőzött vízre, konzek­vensen és sokak által állandóan mosatlan gyümölcsre ... Hová is jutnék, kérem, a mai világban ... Egy kis melegecske, egy kis maradék fagylaltocska, esetleg valami mártá­nella — mit tehetek én érte? Semmit. Még 'ináig igényes, fontos­odó . . . Én, kérem egyszerű, szerény fer­tőzője vagyok a baci­sós ételmaradék, s ké rém, én már akkor do gozni vagyok képes — jelentette ki tökéle tes megelégedettséggel, munkájába vetett őszinte hittel és az el­ért kétségtelen ered­ményeitől nem öntel­ten. — Most hová indul, kedves bacilus kar­társ? — Egy kis vidéki le­vegőt akarok szívni, megfáradtam az örökös toxintermelésben, az osztódásban ... Utó­végre azért a Salmo­nella is bacilus ... Fel­ülök itt erre a vaníliás­tégelyre, aztán egy ut­cai árus tolókocsiján külföldi útra me­gyek... Bízom benne, hogy remek tapaszta­latcserében lesz ré­szem, s ha mondjuk két nap múlva felke­resne, jelentős munka- sikerekről adhatnék önnek számot — fejez­te be rövid és mérges nyilatkozatát a Salmo­nella és korrekt sze­rénységgel azonnal to­vább osztódott. Én pe- iig gyomromra szorí­tott kézzel, távoztam ... Rohantam. (egri) ami mázsákkal haladja túl a tervezett mennyiséget. — Jó talajelőkészítés, meg­felelő trágyázás, ez a titka egyedül a magas átlagnak — adja a magyarázatot Tari Béla főagronómus. Már másként sikerült a tavaszi árpa. Ez egyszer sem kapott esőt, nem is adja azt, amit vártak tőle. De a ki­esés így is csak egy-két má­zsa holdanként. — Az idén nagyon elke­rült bennünket az eső — ko­morul el a főagronómus. — Négyszer kaptunk esőt, de egyik sem haladta meg az öt millimétert. Ennek elle­nére még a kapásokkal sincs nagyobb baj. Ha néhány na­pon belül megáznak, akkor a várt termést biztosítják. — Készítettek-e intézke­dési tervet a terméskiesés pótlására? — Nem volt rá szükség. Tavaly is meghaladta az egy tagra eső részese­dés átlagban a 15 ezer to- rintot, az idén sem lesz ettől kevesebb. Így látjuk a jö­vőnket. — Talán az állattenyész­tés hoz többet, mint ameny- nyit terveztek? — Az is. Most adtunk át olasz exportra 17 hízott mar­hát, extrém minőségben. Van még ötven hízó bikánk és 25 üszőnk. — Tudnak elegendő mun­kát biztosítani a tagoknak? — Tudunk. Az evőeszköz­üzemünk sok gondot levett a vállunkról. Az Elzett gyár­ral vagyunk ugyanis kap­csolatban és bérmunkában elvállaltuk tőlük az evőesz­közök polirozását. — Mióta? — Egy hete. — És hogyan csinálják? — Egy régi istállónkat át­alakítottunk műhelynek. Sok beruházásra nem volt szük­ségünk. Lejött a gyárból egy szakember, aki irányítja a termelést, de művezetőket mi nevelünk ki. A meózást mindig itt végzik majd az átadáskor. Mi az árut a sa­ját gépkocsinkkal hozzuk és visszük, ez is kifizetődő. Hat­van asszonynak tudunk ál­landó munkát biztosítani uá- rom műszakban. — Három műszak? Itt, fa­lun? — Nincs vele gondunk. Bevallom, az éjszakai mű­szakba olyan asszonyokat vettünk fel, akik nem tagjaL a tsz-nek. Jelentkező így ifi-, volt elegendő. — Hogyan jutottak el az Elzetthez? — Érdeklődtünk. Előbb a környező tsz-ek vezetőinél, tudnak-e valami munkale­hetőséget? Tőlük kaptunk tippeket és címeket. Az El- zettnél nem is mentünk to­vább, a feltételek olyan ked­vezőek voltak a számunkra. — Mennyit tudnak keresni az üzemben a nők? — Havonta 1.500—1.830 fo­rintot. — És ki az üzem vezetője? — Az elnökünk. Ez hozza tartozik. Közvetlenül c irá­nyítja. EGY TSZ-ELNÖK, aki üzemvezető is. Gabonát ter­mel, állatot tenyészt és ipari üzemet irányít. Viszneken tehát ott tar­tanak, hogy nemcsak a szö­vetkezeti gazdaságot tudták már korszerűen gépesíleni, a nehéz fizikai munkát: egy részétől mentesíteni a tago­kat, hanem jól jövedelmező ipari üzemet is szerveztek. (Sínt) * Építkezés gondokkal A Heves megyei Tanácsi Épí­tőipari Vállalat Egerben. a Knézich Károly utcában az l-es számú kórház részére hét eme­letes épületet készít, a szom­szédban a Bútoripari Vállalat­nak egy új csarnokát építenek. Az utóbbi napokban az építők igencsak megnehezítették az itt lakók életét. Nevükben Kó­nya József arra kért bennün­ket. hogy nézzük meg az épít­kezést. Amikor ott jártunk, ezt láttunk: az udvaron hatalmas por. a csarnok építkezési te­rületeit nem kerítették el. Ez a gyermekek és felnőttek szá­mára állandó veszélyt jelent. Simon Mihályné elmondotta, hogy amikor az autók anyagot szállítanak az építkezőihez, meg lehet fulladni n portól. Az udvarra nyíló ablakokat, al­tókat nem lehet nyitva hagyni. Vicepapp Ferecné kisgyerme­két majdnem elgázolta az ud­varon a gyorsan haladó teher­autó. Megkérdeztük Pifkó András építésvezetőt, hogy mikorra várható a helyzet javulása? — Az építkezéshez szükséges homok szállítására két mód volt: vagy az l-e<s számú kór­ház Knézich Károly utcai be­járatán. ami igen zavarta a kórház csendjét. tisztaságát, vagy a 11-es számú ház ud­varán keresztül. Én az utóbbit választottam. Ez talán éssze­rűbb. Az udvaron nagy por van. erről nem tehetünk, az anyagok szállítása szükséges volt. Ha nem lenne ekkora szá­razság. és vízzel nem kellene takarékoskodni. fellocsoltuk volna az udvart. Végezetül csak annyit: az ud­vart övező öreg házakban mint­egy száz ember lakik. Ebből negyvenegynéhány gyermek, akiknek játszóterük ez az ud­var volt. Addig is. amíg a problémák megoldódnak, arra kérjük az építkezésen dolgozó munkáso­kat, különösen a gépkocsiveze­tőket. hogy fokozott figyelem­mel és körültekintően lássák el feladatukat. A szülők pedig gyermekeiket tartsák távol az építkezéstől, s így baleset nem fordul «dó. Mismit3 1968. július 3., szerű*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents