Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-03 / 154. szám
V 'kend Sík Panaszok nyomában Parádsasváron Olcsó és praktikus házikók épülnek a síkfőkúti tó partiam.. *,Síkf<3kút és Eger között hat Se lométer a távolság. Autóval és motorkerékpárral néhány forint az út. Jó levegő- le. természeti szépségei mellett talán ez avatta az egriek egyik legkedveltebb kirándulóhelyévé. Az utóbbi időbén egyre többen keresnek aienedéket a város zaja és nehéz levegője elől a gomba módra szaporodó víkendhá- zákbah. A hegyoldalak ezen a tavaszon kőműveskopácsolást, ácsok fejszecsapásait visszhangozták. Teherautók birkóztak a meredek utakon. A tó körül élénk színű házikók tarkállanak igyekezetük nyomán a fák között. Legtöbb az úgynevezett Parkerdőben. Itt már villanyvezetékek kötik össze a parányi tetőket, esténként vakító villanyfény töri át a sötétséget. Sik- Sőkút. szalonnasütőhelyei és kirándulóparkja körül egyre Szorosabb a víkendtelepesek gyűrűje. — Ritkán múlik el munkanap újabb igénylők nélkül — mondja Bóta Gyuláné, a Noszvaii Községi Tanács titkára. — Főleg egriék építenek hét végi pihenőházakat Síkfőkúton. de sok a jelentkező Budapestről, Debrecenből, Szolnokról, még Tiszaszeder- kényből is. Szívesen építenek üdülőket a vállalatok, intézmények is. Most avatják a napokban az Állami Biztosító házát, itt üdülnek a Szolnoki Kőolaj termelő Vállalat, az OTP dolgozói, az öntödei munkások, a mezőkövesdi fmsz és a háziipari szövetkezet tag.iai. A szolnokiak néhány éven belül felépítik az új üdülőjüket, ahol háromszáz gyerek tölti majd vakációját. — Miként lehet építkezni? — A helyszínen mutatjuk meg a területet és öt évre szóló szerződést kötünk. Általában húsz négyzetmétert kémek, amelyért évente 438 forint bérleti díjat kell fizetni. Egyelőre szétszedhető faházak építését javasoljuk. A terület parcellázása után eladjuk a telkeket ahol a bérlőnek elsősége van. A dísztó medrében most nincs víz. A partfalnál kőművesek szorgoskodnak, folytatják a már két oldalon megépült kőfal építését. A forrástól kezdődött munkákat a két tó közötti válaszfal építésével fejezik be. Ez a rész dísztó lesz. a következő vízgyűjtő medencében mólót époítenek és a jövő évben már csónakázni lehet. A megnövekedett forgalom és érdeklődés miatt, a Turis- taházakat Kezelő Vállalat hamarosan megkezdi a régi épület bővítését. A negyven férőhelyet százra növeli, ugyanakkor korszerűsítik, nagyobbítják a konyhát, ahol már most is több száz ebéd és vacsora fogy hétköznapokon és különösen a hét végi pihenőnapokon. Átmenetileg sokat jelent majd az is. hogy az fmsz kolbászsütőt, italmérést épít. A Mezőkövesdi Matyó Szövetkezet az idegenforgalom számára ízléses pavilont állít fel. A Noszvaji Községi Tanács idén a közvilágítás fejleszA2 ORCIVALI BŰNTETT / * — Jól van, Job űr — mondta a detektív a csoport vezetőjének —, pontosan érkezett, meg vagyok elégedve. Ä hat ember bőven elég lesz, mert látom, hogy az én három megbízottam is itt van. ■: Job úr meghajolt, örült, hogy elismerő szavakban í fukar főnöke meg van elégedve. — Még egy percig várjanak itt rám — folytatta iLecoq úr —, utasításaim attól függnek, milyen jelentést jjlapok. Ezután kiküldöttjei felé fordult: — Melyikőtök járt sikerrel. — Én, uram — felelte egy sápadt arcú, vékony bajszú, igazi párizsi külsejű fiú. — Megint te, Palot? Határozottan szerencséd van, tfiam. Gyere velem a szomszéd szobába, de előbb szólj a főnöknek, hogy hozzon nekünk egy üveg bort, és vigyázzon, hogy senki ne zavarjon meg. Miközben parancsait villámgyorsan teljesítették, Lecoq úr leültette Plantat bácsit, majd maga tolta rá a gyenge reteszt a szoba ajtajára. — Na most beszélj — mondta emberének —, de röviden. — Nos, uram, egy tucat kereskedőnek hiába mutat- 'thm meg a fényképet, de a Eaints-Péres utcában egy ftech nevű, Saint-Germain-negyedbeli derék kárpitos Wi ismert. • — Ismételd el, mit mondott, lehetőleg szó szerint. — Ez az egyik vevőm képe, mondta. Jó egy hónappal azelőtt jött be hozzám, teljes lakásberendezést vásárolt; Szalont, ebédlőt, hálószobát és egyéb szükséges bútorokat, egy kis palotába, amit most bérelt ki. Nem alkudott, csak egy feltételt szabott, azt, hogy három hét múlva, „vagyis múlt hétfő előtt egy héttel minden készen, leszállítva, a helyén legyen, a függönyök és a szőnyegek is. — Mennyibe került a vásárlás? — Tizennyolcezer frankba, felét előre, felét a szállítás napján fizették. í — Ki fizette a második részletet? 7 — Egy szolga. tésével is megajándékozza a síkfőkúti üdülőtelepet. Elkészítették a terveket a tó esti kivilágítására. A fényszórók még az ősz folyamán kigyulladnak a tó körül... A pihenő díszpark, a sza- lonnasütő és a sátorverésre fenntartott helyek megmaradnak a kirándulók számára, Sikfőkút többi része azonban fokozatosan beépül. Az építkezéseket egy általános rendezési terv határozza megFekete Miklós tervező rajzokban fogalmazta meg az elképzeléseket. A síkfőkúti üdülőtelepet az épülő úi utak elkerülik és a környező hegyhátakon — szép kilátást nyújtva — közlekednek az autósok, motorosok. Külön parkírozóhelyet jelölték ki, amelynek építését már megkezdték. A dísztó, csónakázótó mellett strand is lesz Sík- főkúton. Külön üzleti negyedet alakítanák ki. ahol ÁBC áruház, posta, hitelszövetkezet. orvosi rendelő, gyógyszertár kap helyet. Szép eszpresszó, szabadtéri mozi is épül a következő években. A tervező, a megváltozott környezetbe illő víkend'ház- típusokat is megrajzolta. A. „Gyopár”, az „őzláb”, az „Androméda”. vagy a lábakon álló „Tulipán”, a betonelemekből szerkesztett „Sej- tecske” modem vonalú, igényes víkendezők számára nyújtanak nagy választékot. Egy évtized múlva ezek a típusok veszik át a tárka faházikók helyét. Egerből mindössze hat kilométerre. (pilisy) KICSI TELEPÜLÉS Parádsasvár, alig félezer lélek lakja. Festői sziget az erdő közepén. Az ide látogató kirándulók, turisták dicsérik szépségét, jó levegőjét, kellemes környezetét. Akik itt élnek, elégedetlenek, tele vannak panasszal. Idős, ősz hajú férfi, nyugdíjas: — A nyugdíjasok 100 forintot fizettek eddig évente a községfejlesztésre. Most meg — nem tudom, milyen alapon, milyen jogon?! — 200 forintot követel a tanács. Bezzeg, akik a gyári szolgálati lakásokban laknak, azok egy fillért sem fizetnek. Egy munkás az üveggyárból: — A tanácselnök embertelenséget mível itt, kérem, önkényeskedik. Széttúratja a kerítéseket és elveszi gazdáitól a húsz évvel ezelőtt juttatott és megváltott telkeket. Szemüveges férfi, értelmiségi: — Megvásároltak egy épületet 250 ezer forintért, rendbe hozták, felújították több mint 90 ezerért. Az az épület most óvoda. Benne lakik a vezető óvónő és az egész pereputtya. Ügy néz ki, mintha nekik vették volna azt a házat. Kérem, ezt az óvodát, enyhén szólva, túlzásnak, flancolásnak tartom. Van ugye 13 gyerek, s ezekhez 2 óvónő, szakácsnő, beszerző, fűtő és takarító is. Idős, barna ruhás asszony: — Sok pénzt elpocsékol itt a tanács és nincs semmi látszatja. Olyan lehetne ez a telep, akár egy virágoskert. És mi van a gyár körül? Szemétdomb ... A PANASZOKKAL Bortus Ignácot, a községi tanács vb-elnökét kerestük fel, tőle kértünk választ a sasváriak kérdéseire. — Miért több idén a .községfejlesztési hozzájárulás? — Mind azt akarjuk, hogy nagyobb ütemben fejlődjön, szépüljön és csinosodjon a község. Azt akarjuk, hogy mindenki jól érezze magát e helyen, ahol dolgozik, ahol él. Ez elsősorban a parádsasvá- riak érdeke. Az itt élő embereknek kell több anyagi áldozatot hozni, hogy megfelelő körülményeket teremtsünk. Az állam már eddig is rendkívül sokat segített rajtunk, de minden apró gond, probléma megoldását nem várhatjuk az államtól sem. Ezért döntött a tanácsülés úgy, hogy fel kell emelni a községfejlesztési hozzájárulás összegét. Azok a nyugdíjasok, akiknek havi jövedelme nem éri el az 500 forintot, azok továbbra is 100 forint hozzájárulást fizetnek és 200-at azok, akiknek jövedelme ezt meghaladja. — S akik a gyári szolgálati lakásokban laknak? — Nincs jogalap a megadóztatásukra. Ám ez nem jelenti azt, hogy egy fillért sem fizetnek. Fizet helyettük az üveggyár. Évente 183 000 forintot — Igaz-e, hogy több kerítést is széttúratott, s a juttatott telkeket visszavette gazdáitól? — Igaz. És azt is meg kell mondani, sor kerül még soksok kerítés lebontására is. Sor kerül, mert annak idején az 1945-ös felmérési karókat mindenki kihányta, s engedély nélkül, telekhatáron túl építették fel a kerítéseket. Jelentős területeket „bekebeleztek” így, a közterületből. Az volt az önkényesség, nem a mostani, a törvényes állapotok visszaállítása! Ebben a községben 1945 óta csak egyetlen ember kért a tanácstól engedélyt kerítés építésére. Más szabálytalan dolgok is történtek. Például csak négyen kértek és kaptak engedélyt a vízvezeték bekötésére, de több mint 30 házban már bent van a viz, és ingyen használják. A kerítés- ügyek után, rendet kell tenni a vízbekötések ügvében is. Tudom, sokan elátkoznak, de a törvény Parádsasváron is törvény. — Mivel magyarázható a szabálytalanságoknak ez a burjánzása? — A jegyzői időben koló- nikus állapotok uralkodtak Parádsasváron. Nem község volt, csak gyártelep. Nem voltak építési törvények, senki nem ellenőrizte, hogyan parcelláznak, építenek, mert gyári tulajdonban volt itt minden. Szó sem lehetett hát birtokháborításról, csak a felszabadulás után, mikor egy-egy telek magántulajdonba került. Miért került sor a telkek visszavételére? — Házhelyekről van szó, s itt az érvényes jogszabályok szerint jártunk el. \ telkeket azért kapták az emberek, hogy arra házat építsenek. Akik nem építkeztek, de szándékukban sincs, hogy építsenek, annak nem jár házhely. A volt tulajdonosok természetesen kártérítést kaptak. — Mi a véleménye az óvodai állapotokról? — A házat nem a vezető óvónőnek és a családjának vásároltuk, még ez évben hozzákezdenek saját házuk építéséhez. A 13 gyerekhez valóban sok a mostani személyzet. De annak idején 32 gyerekes szülő kérte az óvoda létesítését, s ehhez a létszám már indokolt. Azt tervezzük, hogy az óvodát az iskolaév kezdetével napközis óvodává fejlesztjük, s így a mostani problémák megoldódnak. — Mi a véleménye arról, hogy a tanács csak a pénzt pocsékolja, de nincs semmi látszatja, nincs semmi fejlődés? — Csak pár példát mondok: portalanítottuk az utakat, vízmüvet építettünk 2,5 millióért, új épületet kapott a tanács, orvosi rendelővel. Idén sor kerül a Rákóczi utca rendezésére, a Petőfi utcában pedig bővítjük a vízvezeték-hálózatot. Parkosításra egyelőre nem gondolhatunk addig, amíg a gyári ' építkezések tartanak. Az építőipari vállalat itt jelentős közterületet foglal már hosz- szabb ideje, ezért évente 18 ezer forint használati díjat fizet a községi tanácsnak. NEM AKAROM a parád- sasváriakat sérteni, de igen feledékeny embereknek tartom őket. És leginkább az elégedetlenkedő panaszkodókat. Hadd emlékeztessük hát őket arra, hogy tíz évvel ezelőtt alig volt más a faluban, mint 9 utcai vízcsap. Nem volt a községnek egy lapátja sem, hogy egy sírt kiássanak, de hiányzott még a koporsóeresztő kötél Is. És hol tartanak már ezektől! Az elmaradott település az elmúlt tiz év során a közepesen fejlett települések sorába emelkedett. Beszélgettem a sasvári emberekkel. Mind örömmel mondták, hogy megszerzik az üdülőhelyi rangot hamarosan. Hadd mondjuk meg, hogy ehhez 36 feltételnek kell megfelelniük, s ebből még csak tízet teljesítettelv. Szükség van hát a nagyobb anyagi áldozatra, de arra is, hogy írott és íratlan törvényeket meg ne szegjenek. Az együttélés szabályai itt sem lehetnek mások, mint mondjuk Egerben, vagy Dombóvá- rott. Pataky Dezső — Milyen nevet adott meg ez az úr a kárpitosnak? — Azt mondta, James' Wilsonnak hívják, de Rech úr szerint nem látszott angolnak. — Hol lakik? — A bútorokat egy kis palotába vitték a Saint-Lazare utca .... számú házba, a Le Havre-i pályaudvar mellé. Lecoq úr arca eddig gondterhelt volt, de most csak úgy ragyogott az örömtől. A hadvezér jogos és természetes büszkesége töltötte el, amikor látja, hogy siker koronázza az ellenség vesztére irányuló terveit, örömében bizalmaskodva az öreg békebíró vállára csapott, és csak ennyit mondott: — Megfogtuk! De Palot megrázta a fejét. — Nem olyan biztos — mondta. — Miért? — Ismertem a címet, időm is volt, hát gondolhatja, uram, hogy elmentem megszemlélni a helyet, vagyis a kU palotát. — Na és? — A lakót valóban Wilsonnak hívják, de a kép nem őt ábrázolta, ebben biztos vagyok. A békebiró csalódottan legyintett, de Lecoq úr nem csüggedt el olyan hamar. — Honnan tudod a részleteket? — kérdezte. — Kifaggattam egy szolgát. — Szerencsétlen! — kiáltott fel Plantat bácsi. — Talán gyanút keltett. — No, azt nem, erről felelek — mondta Lecoq úr. — Palot az én tanítványom. Na beszélj, fiam. — Felismertem a palotát, gazdag lakás, mondhatom! így szóltam magámban: „A kalitka megvan, nézzük meg, benne van-e a madárka!” De hogy lássak hozzá? Szerencsére, de igazán véletlenül, volt nálam egy húszfrankos arany; habozás nélkül bedobom a csatornába, mely a folyókába vezeti a szennyvizet a házból. — És aztán csöngetsz. — Természetesen. A kapus, mert kapus is van, ajtót nyit, s én a lehető legbosszúsabb arccal elmesélem neki, hogy kihúztam a zsebkendőmet a zsebemből, s kiejtettem egy húszfrankost, és megkérem, adjon valami szerszámot, amivel kiszedhetem a pénzemet. Ad egy vasdarabot, ő is fog egyet, és rögtön megtaláljuk az aranyat. Erre én ugrándozni kezdek, mintha én lennék a legboldogabb ember a földön, és köszönetképpen meghívom egy pohárkára. — Nem rossz! — Ö, Lecoq úr, ezt a fogást öntől tanultam, de majd meglátja, mit eszeltem még ki. A kapus elfogadja, mi vagyunk a legjobb barátok a világon, megiszunk egy pohár keserűt egy kocsmában, szemben a palotával. Vígan beszélgetünk, amikor én egyszer csak lehajtok, mintha valami furcsa dolgot pillantottam volna meg a földön, és mit veszek fel? A fényképet, amit leejtettem, s kissé összetapostam. „Nocsak! — mondom. Egy fénykép!” Az én új cimborám megfogja, nézi, de nem látszik rajta, hogy ráismert volna. Erre én biztosabb akarok lenni a dolgomban, amacskodom, és azt mondom: „Nagyon jóképű ez az úr, ilyesmi lehet a maga gazdája is, mert az előkelő emberek mind hasonlítanak egymásra.” De ő azt feleli hogy nem mert ez az ember szakállas a gazdája pedig síma képű, mint egy pap. „Egyébként — teszi hozzá —, a gazdám amerikai, velünk franciául beszél ugyan, de a feleségével mindig angolul.” Lecoq úr szeme egyre fényesebben csillogott, ahogy Palot-t hallgatta. — Trémorel beszél angolul, ugye? — kérdezte Plantat bácsitól. — Elég elfogadhatóan, és Laurence úgyszintén. — Ebben az esetben jó nyomon vagyunk, mert tudjuk, hogy a bűntett estéjén Trémorel levágta a szakállát. Mehetünk tovább... De Palot, aki dicsérő szavakat várt, kissé lehangoltnak látszott. — Szépen csináltad a nyomozást, fiam — fordult hoz- zás a detektív —, tisztességes jutalmat kapsz érte. Nem tudtad, amit mi tudunk, tehát következtetéseid helyesek voltak. De térjünk vissza a palotára: a földszint alaprajza megvan, ugye? — Természetesen uram, és az első emeleté is. A kapus nem volt néma, egy csomó mindent elmesélt a gazdáiról, pedig csak két napja szolgál náluk. A hölgy roppant szomorú, mindig csak sír. — Ezt tudjuk. Mondd az alaprajzot... Lent széles, magas, kövezett kapualj a kocsik számára. Elég nagy udvarba torkollik, az udvar végén van az istálló és a kocsiszín. A kapualj bal oldalán a portás fülkéje, jobbra pedig egy üveges ajtó mely után hat lépcső következik, ez az előcsarnokba vezet, onnan nyílik a szalon az ebédlő és két kis szoba. Az első emeleten van az úr és a hölgy hálószobája, egy dolgozószoba, egy... — Elég — vágott közbe Lecoq úr. — Kész a tervem. Hirtelen fölállt, kinyitotta a szoba ajtaját, és Plantat bácsival meg Palot-val a nyomában átment a nagy szobába. Minden rendőr fölállt, akárcsak az első alkklommal. — Job úr — fordult ekkor a detektív helyetteséhez —, figyeljen jól a parancsra. Amint elmentem, kifizeti a számlát. Azután, mivel a közelemben kell maradniuk, bemennek az első kocsmába az Amsterdam utca jobb oldalán. Vacsorázzanak meg, van idejük, de józanok maradjanak, hallja-e? Két húszfrankos aranyat vett ki a pénztárcájából és az asztalra tette. — Ebből kifizethetik a vacsorát — mondta. (Folytatjuk)
