Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-14 / 164. szám
Vajon mi a titka annak, hogy egyik reggel úgy ébredünk, mint valami másnapos vipera: megmarnánk mindenkit. magunkat is, a napfény bosz- szant, az árnyék dühít, a szó idegesít, a némaság ingerel a mosolygó arc öklelésre késztet, a fapofa szinte féktelenségre hergel. Másik reggel: csupa öröm és derű minden. Kiegyensúlyozottság. Megelégedettség. Mosoly az arcukon és a szívünkön. Majd szétcsattanunk a kedvtől, egészségtől, s nem lehetne olyan széles világot találni, amit ne tudnánk keshedt mellünkre is szorítani. A minap így ébredtem. Ilyen csupa öröm, csupa derű kedvvel, s már az is örömet okozott, hogy derűs a reggelem, nyilván ilyen lesz az egész napom is: az öröm lám, örömet szül. Nos, természetes, az effajta örömvajúdás mindenkinek a magánügye, ezért se a szomszédok, se a munkatársnak nem kell velem, vagy veled táncra perdülnie. Nem is vártam én, hogy ott, abban az üzlettel kombinált irodában, az íróasztal mögött ülő csinos kis nő, kiugorjon az asztala mögül és valami modern beat-számot trillázva ki- és bedobáljon engem kacagó rángások közepette. — Csinos kis jószág — mondtam magamban mikor beléptem, mert valóban az volt, s különösen csinos egy ilyen nap kezdetén, mert mi lehet az örömnél is örömtelibb, mint egy szép, mosolygó fiatal nő, aki — rád mosolygó. ■ Nem mosolygott rám. Észre sem vett. Nem mint férfit nem vett észre, amihez joga van, utóvégre a férfiszépség is véges, nem biztos, hogy a Visszatoptam a mosolyom zsánere vagyok, sőt az sem biztos, hogy szép vagyok. Csak egy biztos, ide jöttem derűs kedvvel, dolgom intézni, köszöntem, talán egy kicsit hülyén vigyorgó arccal, de még a köszönésemet sem fogadta. Rám se nézett. így aztán az is lényegtelen, hogy bárgyú volt-e, vagy kellemes a mosoly az arcomon, hiszen úgysem látta. Újból köszöntem, kissé megsava- nyodott kedvvel. — Mi tetszik? — hangzott a kérdés oly unottan és közömbösen, hogy rögtön összezsugorodtam, rögtön megértettem és megéreztem, senki és semmi vagyok, egy két lábon járó, nyűgös kis törpe legfeljebb akit azzal büntet a sors, hogy ilyen íróasztal mögött ülő csinos nőket keserítsen meg, lehetőleg már reggel. Szerényen megmondtam, milyen szándék vezetett íróasztala elé, munkahelynek is tekinthető üzletébe és szerény szavaimra, amelyek lehettek ugyan kissé fölösek, tömören válaszolt: — Nincs — s máris visszabújt valami lepedő nagyságú kimutatás rubrikái közé hogy e mozdulattól füstté váltam és Aladdin engedelmes szellemeként viszabújtam, ha nem is a palackba, de szobám töprengésre módot nyújtó mélyére. A szám keserű lett, a kedvem elszállt mint hideg szélben a virágillat, kedvetlen, undorkodó és undorító ember lettem pillanatok alatt. Pedig igazán nem történt semmi. Csak elvették az örömömet. A világ éppen úgy haladt tovább a maga útján, a madarak repültek, a házak épültek, a föld forgott a tengelye körül és egy anya most adott egy kegyetlen pofont nyílt utcán örökké nyűgös kölyké- nek. Igen: lehet, hogy annak a nőnek, kartársnőnek, embertársamnak olyan reggele volt, mint egy viperának, hiszen ilyen reggelre is lehet ébredni. Lehet, hogy beteg a gyereke, vagy ha nincs még, hát a férje, anyja, apja, legkedveltebb barátnője, avagy nem beteg senki, csak éppen érkezésem előtt veszett össze a főnökével, aki természetesen újból és megint igazságtalan volt hozzá. Sok csalánja van a legszebb erdei útnak is. Sőt, az is lehet, hogy még a főnökével sem veszett össze, csak néhány perccel ezelőtt egy másik üzletben volt, ahol szépen és illedelmesen, sőt kedvesen is köszönt egy másik nőtársának, avagy éppen egy férfinek, aki észre sem vette, úgy nézett át rajta, mint a frissen tisztított ablaküvegen. Nemcsak az atomfizikában, az emberi érintkezésben is megtalálható a láncreakció! — Jó napot kívánok! Egy férfi áll az íróasztalom előtt, ahol éppen a láncreakción, az emberek egymáshoz való viszonyán, s azon a rabláson töprengek, amelyre nincs paragrafus a törvénykönyvekben — az öröm és jókedv rablógyilkosait állítom szellemi pulpitusom elé. Nézem a férfit, aki ott áll az asztalom előtt, aki az elébb, mintha motyogott volna valamit, de amit motyogott, azt nem lehetett megérteni, mert az emberek képtelenek megérteni, hogy hülye vigyorgás közepette nem lehet rendesen artikulálni. Csak motyogni lehet. — Jó napot... Mit akar? — för- medek rá, hogy megzavar töprengésemben, hogy füle szinte a tarkójára csúszik a vigyorgástól. S most hirtelen azt veszem észre, hogy ott, előttem, egyszerűen megfagyott egy emberi arc. A kedvesnek és udvariasnak szánt vigyorgó derű helyét, csonkos, reménytelen tél elejei ráncok foglalták el... Nézem az arcot, ezt a hihetetlenül gyors metamorfózist és megdöbbenek: imént magam látom viszont. — Pardon. Foglaljon helyet — ugróm máris, a férfi arca ismét felenged, szimpatikus, szerény, mosolygós arc, mentegetődzik, gyorsan elmondja mit kíván, én még gyorsabban válaszolok és máris megelégedetten, fültől fülig érő, derűs mosollyal távozik. És is vigyorgok. Derűsen, megelégedetten. Visszaloptam a mosolyom. Miért haragszik egymásra az apci Béke Tsz két vezetője? Amikor a magánügy közüggyé válik Szünidő az Egri Gyermekvárosban Egész nyáron változatos program teszt kellemessé az Egri Gyermekváros kis lakóinak iskolai szünidejét. Az 1965-ben létesült korszerű intézmény nyugodt otthont biztosit a gyermekeknek. A szép kórnyék kirándulóhelyeit Is gyakran felkeresik. PAIN JÓZSEF, az apci Béke Termelőszövetkezet főmezőgazdásza és Harmos Ferenc a szövetkezet főállattenyésztője már hosszú ideje nem beszél egymással. Ha néha rákényszerülnek, akkor is csak a legszükségesebbet mondják, távirati stílusban érintkeznek. Ha pusztán két szövetkezeti gazdáról lenne szó, akkor sem lehetne ezt helyeselni, de szövetkezeti vezetőknél egyenesen elítélendő magatartás ez. Hiszen a vezetők közötti haragnak általában a szövetkezet issza meg a levét. De hogyan mérgesedett el a kettőjük közötti viszony? Mind a ketten azt állítják, hogy a másik szakmai féltékenysége ennek az oka. Néhány évvel ezelőtt ugyanis még Harmos Ferenc volt a szövetkezet főmezőgazdásza, később az ő helyére került Fáin József. Fain József szerint Harmos Ferenc nem tudja neki megbocsátani, hogy „elfoglalta” régebbi helyét, ezért haragszik, irigykedik rá. A fiatal íőállattenyésztő szerint viszont egészen másképpen néz ki a helyzet. Szerinte Fain Józsefben van a hiba. A főállattenyésztő ugyanis agrármérnök, a főmezőgazdász viszont nem. Harmos Ferenc szerint Fain József ezért irigykedik rá s ahol csak teheti, rosszat mond róla. HOGY KIBEN VAN a hiba — nehéz eldönteni. Annyi bizonyos, hogy mindkettőjük magatartásának következménye a megromlott viszony, ami lassanként már tarthatatlanná válik. A szövetkezet elnöke azt mondja, hogy idejének jelentős része azzal telik el, hogy a két vezető közötti ellentéteket tompítsa, békítgesse őket. A szövetkezeti tagság Is tud a kettőjük közötti haragról s ez bizony nem a legjobban hat rájuk. Az ügynek ez az egyik vonatkozása, a másik pedig az, hogy a fiatál főállattenyésztőt az elmúlt hónapokban néhány sérelem is érte, amiért valóban joggal teszi fel a kérdést: munkája után ezt érdemelte? Kezdjük talán azzal, hogy amikor a szövetkezetbe került, lakást is biztosítottak neki. Később a szövetkezet vezetői egy szerelőt hoztak a közös gazdaságba s Harmos Ferencet rábeszélték, adja át a lakását, neki majd szereznek másikat. A főállattenyésztő ha nehezen is, belement ebbe s azólu is a szövetkezet egyik irodájában lakik. Lakást még mindig nem kapott. A másik fájó ügye az, hogy néhány hónappal ezelőtt kérte a felvételét a pártba. A helyi pártvezetőség megtárgyalta az ügyét, majd elutasították, anélkül, hogy a taggyűlés elé vitték volna. A SZÁLAK ITT ismét kapcsolódnak a kettőjük közötti viszonyhoz, Harmos Ferenc úgy érzi, hogy Fain Józsefnek is nagy szerepe van abban, hogy ki kellett költöznie lakásából s nem vették fel párttagnak. A vélemény természetesen túlzó, de annyi biztos, hogy ezekben a dolgokban a kettőjük közötti harag semmi- képen sem volt a főállattenyésztő hasznára. A vezetők közötti viszony ennek a két ügynek a kap^ csán ismét tovább romlott. Lassánként tarthatatlanná válik, hiszen Fain József úgy vélekedik, hogy vagy ő megy el a közös gazdaságból, vagy valami más megoldás lesz. Hogy mi a más megoldás — ezt nem mondta ki. A szövetkezet elnöke szerint az egész dologban az a fájó, hogy mind a két vezető érti szereli a szakmáját s Jól is dolgozik. Csak éppen emberileg nem jönnek ki egymással. A helyi pártvezetőség a közelmúltban a szövetkezet elnökét bízta meg, hogy rendezze a kettőjük közötti viszonyt, tegyen az ügy végére pontot. A jelek szerint túlságosan nehéz ez a feladat, hiszen elsősorban a két vezetőnek kellene közeledni egymáshoz. Az elnök egymagában hiába próbálkozik a bókitgetéssel — ha ők nem akarnak bé küinl. A KÉT EMBER magánügye most már közüggyé is vált. Ha két vezető nem egymás mellett, hanem egymás ellen dolgozik, abból elsősorban a közösségnek lehet kára. Éppen ezért valóbnn ideje lenne rendezni kettőjük viszonyát. Kapóst Levente — A gyermekváros főbejáratánál. A gyermekváros udvarán. (MTI-foto) „Eszközölt panaszok...?!” Az ügyfelek, a vevők bíráló megjegyzéseinek s az illetékesek válaszainak nyelvi formálását tesszük most rostára. A „Panaszkönyv és Javaslatok Könyve" lapjain olvasható bejegyzések ugyanis a nyelvi hibák, az igénytelen nyelvi formálási módok elrettentő példáit szolgáltatják. A felsorakoztatott hibák nem egyedileg, hanem igen gyakran jelentkező típushibák. A közérdekű nyelvvédelemnek igen időszerű feladata, hogy ezen az „elhanyagolt” területen is védőgátakat emeljen a további nyelvi fertőzés ellen. Különösen a hivatalos válaszok nyelve van telítve szó- szátyárkodó, feleslegesen hi- vataloskodó s ugyanakkor a személyes felelősségvállalástól való menekülésre is árulkodó nyelvi képletekkel. Már a bevezető mondatok is taszítanak hiva(::!'-s ridegségükkel s a hivatali zsargonra oly jellemző nyelvezetükkel: „Az eszközölt panaszt (?) kézbe (?) vettük.” ■— „Panaszkönyvi bejegyzésének vonatkozásában (?) ide mellékelve (?) eszközöljük (?) illetékes szerveink válaszadását (?)”. A kifejező és gazdaságosan informáló fogalmazás hiányára ad szomorú példát ez a mondat is: „A vevő az általa reklamált (?) és gyári hibás árut kifogásolja meg (?) a Sport- és Játékáru Nagykor. Vállalatnál.” Az ajánlott „megkifogásolástól” is elmegy az ember kedve az ilyen nyelvi formák elolvasása után. Nehéz eldöntenünk, hogy a tudatos elködösités, vagy éppen a zavaros gondolkodás- mód számlájára írjuk a következő mondat igénytelen nyelvi formáit, képtelen képeit; „ Vagyunk kénytelenek (?) értesíteni, hogy a bolt vezetője helyesen állt (T) hivatási munkakörének (?) magaslatán (?), ezért eszközölt panasza (?) alapot nem nyert (?) nálunk.” Nagyon meghökkenhetett a panasztévő, amikor arról értesítették, hogy „az önt ért sérelmet jogosnak tartjuk”. A kedves ügyfél az eset, a szituáció jó ismeretében inkább ezt a megjegyzést várta: Az önt ért sérelemmel kapcsolatos panaszát jogosnak tartjuk... stb. Nem folytatjuk a hibák felsorakoztatását. Ennyi is elég annak bizonyítására, hogy idült nyelvi fertőzéssel állunk szemben, s hathatósabb védekező módokról is gondoskodnunk kell. Dr. Bakos József a nyelvtudomány kandidátusa. A bedolgozás munkaviszonynak számit Új rendelkezések a szociális foglalkoztatók szamara Az egészségügyi miniszter a munkaügyi- és a pénzügy- miniszterrel, valamint a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályával és a SZOT-tal egyetértésben szabályozta a szociális foglalkoztatók feladatait, szervezetét és működését. Jelenleg Budapesten 13, vidéken 3 szociális foglalkoztató működik. Mintegy hatezren jutnak ilyen módon munkához, jövedelemhez. Évi termelésük értéke körülbelül 70 millió forint. Az augusztus elsejével életbe lépő rendelkezés nagymértékben bővíti a szociális foglalkoztatók lehetőségeit, tevékenységi körét. Az új rendelkezések értelmében a bedolgozás munkaviszonynak minősül. AVCXXXXXXAAXXAXVAVA\VAXXV'^AVVXVAVAXXAXNXAXXAAXXXXNXXAXXNAX\>XAXXXXAX\S>XSNXXXXV>XV.X^X\»X*S>VO.XXXXNAXXXX'^\XVVAAAXXXXXXXAXXSAV^\.\X>AY*X'.XAXXAAXAV.NV,\X^VN\' — Maga tulajdonképpen lány, vagy menyecske? — Se lány, se menyecske. — Volt férjnél? — Persze... de csak próbaképpen. — Elvált? — Elszöktem... — Nem vette szájára a falu? — Miért vett volna? A próba nem sikerült — És mikor kezdték a próbát? — Ügy öt éve már annak. — Maga hány éves volt? — Én akkor tizenhat. — Nem volt túl korai? — Nem lett volna, de hát sose tetszett az a fiú. — Miért állt össze vele? — A szüleim akarták. Azt mondták: jól keres, kapós legény. „Bolond leszel, jányom, ha meg nem próbálod vele". — És? — És én megpróbáltam, — Nem volt jó? — Érdekes volt. De hát beleuntam az egészbe. — Miért unta meg? — Mindig szekirozott, ha mással táncoltam. — És maga sokat táncolt mással? — Ha felkértek, táncoltam. Nem bűn az. Még az igazi menyecskéket is felkérik. — Cseppet se szerette azt a fiút? — Erőszakoskodott, azt nem szerettem benne. — Bántotta? — Csak nyúlt volna hozzám, a szemét is kikaparom. — Mikor hagyta ott? — Négy év után. — Addig tartott a próbaházasság? — Mit csodálkozik? Van itt olyan is, hogy tizenöt éve álltak össze próbára. És azóta is úgy vannak. \AlyotnoPult szokás — Mit mond az ilyenekre a falu? — Semmit. Nálunk ez a szokás. — És mikor kötnek törvényes házasságot? — Ha bevált a próba. — És mire jó ez az egész próbásdi? — A férfinak ki kell próbálnia a lányt. Az a jó, ha o lány teherbe esik. Aki nem esik teherbe, az nem kell feleségnek. — Maga azért nem kellett? — Nem lehet gyerekem. — Orvosnál volt? — Nem mentem orvoshoz. — És mit csinál most az a fiú, akivel együtt élt? — Másik lányt vitt haza. — Azt is csak próbára? — Azt is. — Mit gondol, ez a próba beválik? — Annak a lánynak sem lehet gyereke. — És ha férfiben van a hiba? — Azt csak akkor bizonyíthatnám, ha gyermekem lenne valakitől. De velem már nem áll szóba senki. — Miért? Maga fiatal és szép is, — Akinek egyszer nem sikerült a próbája, olyannal nem áll szóba itt senki. — Mit akar tenni ezután? — Megölöm magam, vagy itthagyom a falut.,, Hegyek közé ékelődött település. A falut palócok lakják. A férfinak itt előjoga, hogy házasság előtt kipróbálja a lányt. Ha a próbaházasságból gyerek születik, a férfi megtartja az asszonyt. Ha próba sikertelen, örökéiig megbélyegzett a nő, rá nem néz senki, haláláig pártában marad. Szörnyű, lealázó szokás. Nyomorult szokás. Patak? Dezső
