Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-13 / 163. szám

GŐZPARIPA A LIGETBEN Kiállítás a 100 éves MÍV-rfil A MINAP, a legnagyobb kánikulai forróságban egy régimódi gőzmozdonyt toltak a budapesti Városliget lom­bos fái alatt. Csak azért nem volt rengeteg bámulója a nem mindennapos látvány­nak — gőzparipa a ligetben —, mert az emberek a meleg elől a vízpartra, a hús szobá­ba menekültek. A mozdonyt azonban — amelyet gépek se­gítségével emeltek sínre, a már korábban elhelyezett és eszpresszónak berendezett ét­kezőkocsi mellé — nyilván a következő napokban, hetek­ben még nagyon sokan meg fogják tekinteni. Része ugyanis a július 14-én, vasárnap a 18. vasutasnapon megnyíló „100 éves a MÁV” című kiállítás­nak. E hónap első napján volt száz esztendeje, hogy az ál­lam megvásárolta a csődbe jutott Magyar Északi Vasút­társaságtól a 126 kilométeres Pest — Hatvan — Salgótarján vonalat, megalakítva ezzel a Magyar ÁUamvasútat. Az idő tájt több magántársaság tar­tott fenn szárnyvonalakat, természetesen az összekötte­tés, átszállás lehetősége nél­kül. Akkor 390 főnyi sze­mélyzete volt az állami vas­útnak. Ma százhetvenezer. Közben száz esztendő telt fel, köztük két világháború pősztító tombolásának viha­ros évei, ám a vasút ma olyan műszaki fejlettségre jutott, amiről, érthetően száz éve nemigen álmodhattak. Ezt a fejlődést mutatja be a kiállí­tás, rengeteg érdekes látniva­lót kínálva. KEZDHETNÉNK mindjárt a világon egyedülálló moz- donymodell-kiállítással: itt 1:5-ös arányban az eredetiek­nek teljesen hű hasonmásait mutatják be. Csak kuriózum­ként jegyezzük meg, hogy a legutolsó magyar gyártmá­nyú gőzmozdony, a híres 424­es a már említett arányban készült modellje ugyanannyi­ba került, mint egy igazi, ro­busztus 424-es. De hát hosz- szú a sor idáig, hiszen nem kevésbé érdekes megnézni a MÁV első acélvázas négyten­gelyes személykocsiját, vagy a MÁVAG egyik 275-ös, úgy­nevezett motorpótló mozdo­nyát, esetleg a harmincas években beszerzett és a ma­gyar—angol forgalomban használt fehér hűtőkocsit. Ezeknek az éveknek egyéb­ként kiemelkedő műszaki előrelendülését jelzik a Die­sel-vontatás dokumentumai, az Árpád gyorsmotorvonat modellje, a hegyeshalmi vo­nal villamosítása a Kandó szisztéma szerint, az M 40-es sorozatú Kandó-mozdony másával. A kiállítás másik része a MÁV mai technikai felké­szültségét dokumentálja, részben eredeti berendezé­sekkel, részben élethű model­lekkel. Bizonyára felkelti a látogatók érdeklődését a vég­re közelről megtekinthető integra-rendszerű forgalmi rendelkező-asztal, amely kapcsolatban van a terem másik sarkában, a bejárati ajtónál elhelyezett működő sorompóval is. A géptáviró, a korszerű vasúti telefonhá­lózat, a rádiótávíró, a moz­donyrádió, amellyel a moz­donyt az állomásról is irá­nyíthatják, különböző kap­csolószekrények — csaknem valamenyi működő állapot­ban szerepel a kiállításon. (A rendezők „számítanak” arra, hogy mivel legtöbb gye­rek ifjú korában „vasutas” szeretett volna lenni, felnőtt korban is szívesen játszik ^vasutat”.) Mindenesetre a kis vasúti terepasztalon min­den reprodukálható, ami az életben előfordul. Bemutat­ják a központi váltóállító be­rendezéseket, a legkorszerűbb vasútbiztosító szerkezeteket, a többi között például a ná­lunk eddig nem ismert moz­donybefolyásoló készüléket, amely piros jelzésre — amennyiben azt a vezető nem venné észre, — automatiku­san megállítja a mozdonyt. l:10-es arányban tekinthe­tik meg a látogatók a leg­újabb személykocsimodelle- ket, s itt mindjárt nem min­dennapi szavazásra is alka­lom nyílik. Sok szakértő ugyanis szakítani szeretne a régi, sötét tónusú személyko­csi-színekkel, s helyettük más színű vasúti kocsikat terveznek. Amire az utasok — a kiállítás látogatói — kö­zül a legtöbben szavaznak, olyan színű lesz a közeli jö­vő hazai személyvonatja. Mondani sem kell, hogy mindez igazán csak „előze­tes” lehet a kiállításból, hi­szen külön teremben helyez­ték el a pályaépítési, a szab­ványosítási, a kibernetikai témákat dokumentáló anya­got, megint más helyütt a járműjavítást, vagy tovább- menve, a vasutasok és csa­ládtagjaiknak életét bemuta­tó részt. SZÁZ ÉVET, múltat és je­lent reprezentál, magyaráz, szemléltet a kiállítás. Kifeje­zően, nagy kor- és valóság- hűséggel. Ez utóbbiakat alá­húzandó, befejezésül meg­kockáztatom az egyik rende­ző anekdotaszámba menő történetének felelevenítését: „A bejárathoz — stílszerűen ■— felállítottunk egy pályaud­vari hangszórót. Tudja, ami­ről már annyi kabarétréfa, vicc volt, hogy nem lehet ér­teni, mit mondanak benne. De kikötöttük, csak olyat sze­relhetnek fel, mint a többi, az állomásokon. Ezt garantál­ták...” (h—gy) Munkában a területi szövetség Készülnek az ajánlások - hol épüljön tejfeldolgozó Rendkívül széles körű, szerteágazó a Dél-Heves me­gyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének mun­kája. A zöldségértékesítéstől a melléküzemágakig szinte minden téma napirenden sze­repel, a tagszövetkezetek na­ponta újabb és újabb prob­lémákkal, kérésekkel jelent­keznek. — Melyek most a legfon­tosabb munkák? — Egyik legfontosabb te­vékenységünk jelenleg az ér­dekvédelem — mondja Ur­ban Imre, a szövetség titká­ra. A szövetkezetek most ad­ják át termékeiket a vállala­toknak s megnézzük, hogy ez a szerződésnek megfelelően történik-e. Eddigi tapasztala­tunk az, hogy a vállalatok igyekeznek betartani a szer­ződéses feltételeket. Legin­kább a malomipari és a ve­tőmagtermeltető vállalatról mondhatjuk ezt el, legkevés­bé pedig az állatforgalmi vál­lalatról. — Milyen gondok vannak? — A legtöbb termelőszö­vetkezettel szoros kapcsolat­ban vagyunk s ez gyümölcsö­ző mindkét félre nézve. Egy­két közös gazdaság azonban néhány esetben inkább az egyéni utat választja s ez nem a legszerencsésebb megoldás. A szövetkezetek áruiknak mintegy 90 százalékát szer­ződéses úton adják el, tíz szá­zalékát pedig szabadpiacon értékesítik. Itt van a problé­ma, mert ma már előzetes in­formáció, tájékozódás nélkül nem lehet jól eladni a sza­badpiacon az árut. A közel­múltban az egyik termelő­szövetkezet nagy tételben szállított Budapestre paradi­csomot — előzetes tájékozó­dás nélkül. Az áru nem kelt el, vissza kellett hozni és se­gítségünkkel is csak nagyon nehezen lehetett eladni. Ép­pen ezért azon igyekszünk, hogy a szabadpiaci eladás is szerződésszerű megállapodá­sok alapján történjen. — Milyen munkát végez­lek még? — Különböző ajánlásokon . (Jolfiozunk. Már most elkezd­tük a jövő évi szerződésköté­si minták kidolgozását, ezen­kívül egy összeállítást készí­tünk a készpénzes munka­díjazás alapelveiről és nor­máiról. Rendkívül fontosnak tartjuk ezt, hiszen egyre több szövetkezetben megérnek a feltételei a készpénzfizetés bevezetésének. Ez az össze­állítás azonban nem azt cé­lozza, hogy a közös gazdasá­gok egyből rátérjenek erre a fizetési rendszerre, hanem azt, hogy ahol később be akarják vezetni, legyen al­kalmuk tanulmányozni. Az eddigi tapasztalatokat fel­használva három módozatot dolgozunk ki, így mindegyik szövetkezet azt választhatja majd, amelyik neki a legjob­ban tetszik. Ezenkívül a se­gédüzemágak telepítésének, is bővítésének lehetőségeit tanulmányozzuk. — Ennek van már gyakor­lati eredménye is? — Természetesen. Most folytatunk tárgyalásokat ar­ról, hogy három tagszövetke­zetünkben mélyhűtő, tejfel- dolgozó állomás létesüljön. Reméljük, ezek a tervek ha­marosan valóra is válnak. Ezenkívül másik három szö­vetkezetben lucernaszárító és -őrlő üzemet szeretnénk épí­teni. Ez nagyon hasznos len­ne, mert az üzem bármilyen más termény szárítására is kiválóan alkalmas, többek között a kukoricáéra is. Ez pedig lehetővé tenné a kuko­rica géppel való betakarítá­sát Kaposi Levente... Új házgyár A napokban felavatták a 2. számú Budapesti Házgyárat, amelyet a dán Larsen—Nielsen cégtől vásárolt a kormányzat. Az új házgyár évenként 2000 lakáshoz szükséges panelt állít elő. Képünkön: speciálit gépkocsin szállítják a házgyárból az építkezésre a paneleket. (MTI-foto — Hadas János felvétele) Befejezte az aratást a hatvani Ijenin Tsz Befejezték az aratást a hat­vani Lenin Termelőszövetke­zet tagjai. Az összes gabona­területen géppel végezték a munkát a termésátlag a ka­lászosoknál 15 mázsa volt holdanként. Borsóból 3, rep­céből pedig 8 mázsás termést takarítottak be egy holdról. A rendkívüli meleg jóval előbbre hozta az aratás ide­jét Problémát a tárolóhelyi­ségek hiánya jelentett Mint­egy egymillió forintos beru­házásra lenne szükség a szakemberek véleménye sze­rint hogy a gabona tárolá­sát megoldják. Szűcs Ferenc Hatvan Védőnők tapasztalatcseréje Ecséden Községünkben tartották meg a megye területén be­osztott védőnők részére a ta­pasztalatcserével egybekötött munkaértekezletet Az érte­kezleten részt vett a megyei meghívottakon kívül a sze­gedi védőnőképző intézet igazgatója, oktató tanárnője, valamint a Szolnok megyei vezető védőnő is. Br. Zsögön Éva járási fő­orvos megnyitó beszéde után dr. Juhász Zoltán körzeti or­vos számolt be a védőnők munkakapcsolatáról, a cse­csemő és terhes tanácsadás tapasztalatairól. Felszlóalt az értekezleten a szegedi védő­nőképző intézet igazgatója is. A felszólalások során a gya­korló védőnők kicserélték ta* pasztalataikat. Az értekezlet részvevői megtekintették a község új, korszerű egészség- ügyi kombinátját. Nagy Piroska Ecséd Ülést tartott a Hazafias Népfront hevesi járási bizottsága A Hazafias Népfront he­vesi járási bizottságának ülé­sén az 1968. év második fél­évi munkaterv megvitatása és a IV. kongresszus óta vég­zett munka értékelése szere­pelt. A beszámolót Miklós János járási titkár tartotta és felszólalt Sramkó László, a járási pártbizottság első tit­kára is. A második félév munkater­vében a IV. kongresszus ha­tározatainak teljesítése sze­repel. Többet kívánnak fog­lalkozni a 3-as és 4-es tör­vényrendelet ismertetésével, a községpolitikai tervek tá­mogatásával. Értékelték a vietnami szolidaritási hónap eredményeit is, és számot ad­tak a többi népi demokráciák képviselőinek részvételével megtartott barátsági gyűlé­sekről. Az elnökségi ülésen BaZi János tarnaörsi, Erdélyi Bé­la tiszanánai, Madarász Má­ria tarnaszentmiklósi aktí­váknak és Sramkó Lászlónak, a járási pártbizottság első tit­kárának a megyei elnökség nevében átadták az aranyko­tiíp. Cockash Mr. Matthew Cockash, mint minden évben, az idén is ellátogatott Bu­dapestre. Egykori osz­tálytársam, a derék ha­zánkfia 1956-ban még Kokas Máté néven sza­kadt idegenbe egy te­herautón. Azóta is oda­van hazánkért. H]a, nekünk könnyű ragasz­kodni a hazához, mi itt vagyunk a helyszí­nen. De neki sokkal ne­hezebb ott, idegenben, már csak a nagy távol­ság miatt is. Mr. Cockash-t ha­vonta nem is egyszer elfogja a honvágy. Olyankor erőt vesz raj­ta a nemzeti érzés. Volt úgy, hogy ez ügy­ben egy könnycsepp gördült alá a szeméből, sőt több. Megérkezvén, Mr. Cockash mindent szem- ünyre vesz: hogyan sá­fárkodtunk az elmúlt év alatt mi, boldog itt­hon maradottak. Megtettünk^* dent, amivel hazánk­nak tartozunk. Mun­kál-e még bennünk a nagy ősök szelleme. Nem tagadom, ilyenkor én nagy drukkban va­gyok, hogy idegenbe szakadt hazánkfia úgy nagyjából mindent rendben találjon. Mert Mr. Cockash igen szi­gorú és magasra tartja a mércét. No, de hol le­gyen az ember pedáns és igényes, ha nem ama forrón szeretett hazá­ban, ahonnét idegenbe szakadt? Üj hazájában még úgysem számít tősgyökeres bennfen­tesnek, ha ot‘ elégedet­lenkedne, menten rá­fognák, hogy követelő­ző. Mr. Matthew Cockash felkeresett és tüzetesen kifaggatott. Ügy érez­tem magam, mintha „Ki mit tud?”-on vol­nék Kielégítő-e végre a demográfiai fejlődés? — kérdezte ő —, meny­nyit nőtt a nemzet le: lekszáma, amióta én idegenbe szakadtam? Na jó, ez is valami, de azért jobban is ígye- kezhelnétekl Mondd Joe? Nem értem, mondd még egyszer. Nahát! Tudod, hogy Henry Ford óránként nyolcezer dollárt ke­res? Na jó-jó. Apropos, Ford. Hány éve nyűvöd már kocsidat? Jó ég, már három éve? Hihe­csak, Joe (ez én va­gyok), lehet végre ba­nánt kapni? Mi? Hé- be-korba? Ejnye, ej­nye. Mit is akartam... mennyi g fizetésed, tetten, Joe, az autót háromévenként cseré­led? Micsoda ...? Még három évig? Joe, az autót évenként kell pseréitűi Értői eszembe, csak 98 ok­tánszámú benzint kap­tam, hát mikor lesz itt végre 106 oktánszámú benzin? Ezt igenis szor­galmazni kell! Egyéb­ként idejövet láttam, hogy most már vala­micskével több a neon- reklám, mint volt, de ez még mindig smir- kász, Joe. Nézd meg, mi van New Yorkban! Az ám. hol nyaralsz az idén? Rómában? Szó, szó, egy-két napig ki lehet ott bírni. Micso­da, a Római-parton? Az ördögbe is, Joe utazni kell, világot lát­ni! Én a jövő hónap­ban Honoluluba uta­zom. De lehet, hogy Ausztráliába, vagy Dél- Afrikába, majd meglá­tom. Azért ismerd el. Joe. az első utam még­is haza vezetett! Ó, a honvágy, mit tudod te, mi az! Azért ez borzasztó. Szegény, ha közelről akarja szeretni a ha­zát, kénytelen effektiv dollárt áldozni rá. U.J, szórós békejelvényt Az el* nökség több tagja könyvjuta­lomban részesült R ozgonyi István Heves II vállalások ártéke: 1,200000 forint A csőszerelő vállalat vörös­majori üzeme nemrégen léte­sült és máris szép eredmé­nyeket értek el a szocialista munkaverseny fejlesztésében. A KMP megalakulásának 50. évfordulójára nyolc brigád 87 tagja tett munkavállalást Vállalásaik között szerepel tervük 5—10 százalékos túl­teljesítése. Ez éves viszony­latban több mint egymillió forintot jelent Vállalásokat tettek társadalmi munkára is, ezer órát dolgoznak azért, hogy az üzem területe szép és gondozott legyen. Az első öt hónap eredményei dicsé­retre méltók, tervüket 120— 127 százalék között teljesítet­ték a brigádok. Munkájuk hozzájárult ahhoz, hogy az üzem az első öt hónap tervét 113 százalékra teljesítse. R«man Imre Petőfibánya Köszönet a fi^clifieíspg'ért/ A dalostalálkozó alkalmá­ból Egerben jártunk. Szabad időnkben vásároltunk is, és csak Budapesten vettük ész­re, hogy a fényképezfigép- állványt elvesztettük. Leve­let írtunk a Centrum Áru­ház igazgatójának, s egy kedves levél kíséretében el­küldték számunkra az ott maradt fényképezőgép-áll­ványt. Az egriek jól vizsgáz­tak udvariasságból, figyel­mességből. Köszönjük. Hódi Rezső Budapest LE MmMi 1968. juhos IX, szombat

Next

/
Thumbnails
Contents