Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-13 / 163. szám

Országos színjátszó karnevál A láthatatlan detektív J NAGY ÖSSZEGEK, ellopott tárgyak visszaszerzése, kábí- fószer-üzérek leleplezése gyors cselekvést követel a rendőri szervektől: ki kell nyomozni, kik voltak a tol­vajok, meg kell találni és el kell őket fogni. S mindezt gyorsan, mielőtt a gonoszte­vőknek sikerül a lopott pénzt élrejteni és végleg eltűnni. A gyakorlott bűnözők el- fÜni harc sikere olykor pár percen múlik. Minden felfe­dezett apróság, minden je­lentéktelennek látszó jel fon­tos lehet. A szerzett értesü­lést azonban az egész rend­őri apparátus tudomására kell hozni, nemcsak annak áz országnak a területén, %hol a bűncselekményt elkö- yeüék, hanem az Interpol terveinek is. • A nyomozók kezében lévő dokumentumokat száz és ezer kilométerekre kell továbbíta­ni a modern technika eszkö­zéivel: telefon, távíró, rádió st.b. útján. A szó és a nyom­tatott betű azonban nem mindig elegendő a tettesek kinyomozásához, letartózta­tásához. , A gyanúsított bűnöző arc­képének, egyes ellopott tár­gyak fényképének, a tett színhelyén talált ujjnyomok­nak hű és gyors továbbításá­ra szolgál a xerográfia. Ches­ter Carlson amerikai mér­nök fedezte fel ezt a mód­szert körülbelül 25 évvel ez­előtt. A xerográfia, a dokumen­tumok reprodukálásának mű­vészete. Elnevezése a „xeros” görög előszó, ami azt jelenti, hogy: száraz, és „graphos” ugyancsak görög szóból szár­mazik, ami írást jelent. Te­hát száraz eljárással repro­dukálni egy dokumentumot. (Nem szabad ezt a láthatat­lan tintával történő írással Összezavarni). A XEROGRÄFIA a mo­dern kor hír eszköze, mégis 2600 éves elven alapul, amit Thales, az antik világ ismert filozófusa és matematikusa fedezett fel. A statikus villa­mosságról van szó, amelyet Thales a tanítványainak úgy mutatott be, hogy egy boros­tyánkő pálcikát hozzádör­zsölt öltözékéhez. Ki ne em­lékeznék erre a klasszikus kí­sérletre még az első fizikai órákon? Szigetelő és fotóanyaggal párosult elektrosztatika le­hetővé tette Chester Carlson mérnöknek, hogy 11 évi ku­tatás és kísérletezés után olyan száraz, gyors és olcsó reprodukáló rendszert hoz­zon létre, amely a klasszikus fényképezésnél használt egyetlen ágenshez sem hason­lít, sem a filmhez, sem a fényképhez. A xerográfia fe­leslegessé tette mindezt. Szo­kásos papírt használ, ezt statikus villamossággal tölti meg, hogy a finoman meg­őrölt grafitot magához vonz­za, ami „tintául” szolgál, s pontosan reprodukálja a to­vábbított dokumentumot. Gyakorlatilag a xerográfiá- nak nincsenek korlátái, al­kalmazásának területe sok­kal szélesebb, mint egyes do­kumentumok nagy távolság­ra történő gyors reproduká­lása. A xerográfia az egyet­len eljárás, amely rendes pa­pírosra képes nyomni elek­tromos jelet, sőt óriási rá­dióteleszkóp segítségével mil­lió fényévről érkező kozmi­kus hullámokat. KORUNKBAN, az atom­energia meghódítása és ural­mának korszakában a xe­rográfia a szavak, eszmék és főleg a képek egyik rendkí­vüli gyors, modem közlésé­nek eszköze. S. FESTMÉNYEK NYOMA A FALON A bomba 1930. január 14- én robbant. Róbert bácsi ugyanis a népkonyák és az öngyilkos-mentő iroda mel­lett egyre többet foglalkozott wzsorakamatra adott hitelek­kel. Így került kapcsolatba Domonkos Sándor és Domon­kos József budapesti keres­kedőkkel is, akiknek rövid lejáratra, 25 százalékos ka­mat ellenében 15 ezer pengőt kölcsönzött. Amikor a köl­csön határideje lejárt, meg­jelent Domonkoséknál egy dr. Fülöp Miklós nevű ügy­véd és követelte — Feinschil- bert Theodóra, angliai lakos pénzét. Kölcsönügyleteinél ugyanis Angliában élő lányát tüntette fel hitelezőként Ró­bert bácsi. Ám Róbert bácsi megtiltotta ügyvédjének, bogy haladékot adjon, hanem árverést kért Domonkosék ISO ezer aranykoronát érő, VII. kerület Klauzál tér 10. szám alatti házára. Az árve­rést kitűzték, megtartották és a ház el is kelt 90 ezer pen­gőért. S ki más vette volna meg, mint Feinschilbert “theodóra? Budapesti megbí­zottja, dr. Fülöp Miklós a 90 ezer pengőből levonta a ko­rábbi követelést, plusz a 25 százalékos uzsorakamatot, s a maradékot kifizette A két kereskedő dühös lett. Mert ' IMS. július 13„ szombat amíg ki nem forgatták őket a vagyonukból, addig mélyen hallgattak, az akkori törvé­nyek azt is büntették, aki felvette a pénzt uzsoraka­matra. Most már azonban nem bánták, lesz, ami lesz: feljelentést tettek a rendőr­ségen Feinschilbert Róbert el­len, uzsora címén. A rendőrség az első napok­ban nagyon óvatos volt, hi­szen jól tudta, milyen szere­pet játszik a közéletben Feinschilbert Róbert. Rend­őrségi eljárást indítsanak egy olyan ember ellen, akinek a jótékonysági missziójához maga Horthy Miklósné is a nevét adta? Ezt kockázatos­nak tartotta a főkapitányság. Viszont a kijelentés megér­kezett a rendőrségre, az akta elindult útjára, s valamit ten­ni kellett így aztán kényte­len-kelletlen megindították a vizsgálatot. Ám Róbert bá­csi idejében értesült az elle­ne folyó eljárásról, s még időben gondoskodott róla, hogy az egyetlen bérház is, amely a saját nevén szere­pelt, gyorsan átírattassék a lánya nevére. Mire a rendőr­ség behívatta Róbert bácsit, hogy közölje vele a feljelen­tés lényegét, valamint, hogy egyéb — csalás bűntettének alapos gyanúját kimerítő — bűncselekmények is tudomá­sukra jutottak, már rendezett volt a kecskeszakállú „apos­tol” szénája. A házkutatás Róbert bácsi Erzsébet körút 9—11. szám alatti lakásán pe­dig egyenesen kudarcot val­lott: nem találtak mást, mint egy korábban pazar fény­űzéssel berendezett négyszo­bás lakást — gyakorlatilag teljesen kiürítve. A falak még őrizték a leakasztott festmények nyomát, s ebből könnyen következtethettek a detektívek: Róbert bácsi minden ingó vagyonát, a drá­ga képeket, aranytárgyakat is eltüntette. A lapok persze tudomást szereztek a házkutatásról és szaglászni kezdtek, vajon mi lehet az oka a Feinschilbert Róbert elleni rendőrségi el­járásnak? Rövidesen nyomrá bukkantak, s most már szel­lőztetni kezdték Róbert bácsi egyéb viselt dolgait is. A köz­vélemény azonban a lapok támadásai ellenére is semle­ges maradt. Ez különben ért­hető, hiszen igen sok ember úgy emlékezett Róbert bácsi­ra, mint aki meleg levest adott akkor, amikor a ma­gyar állam, a kormány még ezt is megtagadta! Sőt, voltak olyanok — nem is kis szám­ban —, akik az immár nyil­vánvalóvá lett szélhámos vé­delmére keltek. Talán ezt mérlegelték az akkori kor­mánykörök, amikor leintet­ték a Feinschilbert-ügy vizs­gálóbíróját: „Nem kell olyan mélyen belemenni a dolgok­ba”. S bár a korabeli nyomo­zati Iratokból — amelyek ed­dig a levéltárak mélyén la­pultak — tudjuk, milyen horribilis vagyont szélhámos- kodott össze a „nyomorenyhí­tő apostol”, bűnügy valójá­ban soha nem lett a dolgai­ból. Az iratok között találunk például egy nyomozati anya­got, amelyen ez a kétsoros kézírásos szöveg olvasható: „Tessék már az ügyet lezár­ni, nem nézünk farkasszemet „Kocsonya Mihály'* a piactéren Megkezdődött a bemutató-sorozat Jelenet a Kocsonya Mihály házassága című népi komédiából. (Foto: Kiss Béla) Fanfárok jelezték csütörtö­kön este az egri Dobó téren, hogy megkezdődött az első országos színjátszó karnevál. Amint a pénteki lapunkban beszámoltunk róla, elsőnek a dunakeszi Radnóti Színpad és a budapesti Venus Ktsz szín­játszói mutatkoztak be a kö­zönségnek. A szabadtéri szín­padon a színjátszók mellett szóhoz jutottak a zenészek is. A Honvédelmi Minisztérium Zenenövendék Iskolájának hallgatói korabeli jelmezek­ben a XVI. és a XVII. szá­zad kamarazenekari művei­ből adtak ízelítőt és ezzel si­került a nagy számú érdek­lődőt a klasszikus színjátszás korába kalauzolniuk. Még az orkánszerűen felerősödött szél sem tudta félbeszakíta­ni Hubay Előjáték a Pathe- lin mesterhez és Móricz ösz- szemesélés című darabjának bemutatását, amelyet szép Róbert bácsi szegényeivel. Volt, ami volt, kiutasítani!” Az aláírás olvashatatlan, minden jel szerint magas helyről származhatott, ha ezzel a néhány sorral ad acta tehették Feinschilbert Róbert kétségkívül nagyszabású pa­namáját. Az iratokhoz mellé­kelt kimutatás szerint hozzá­vetőlegesen másfél-kétmillió pengőt sibolt össze Feinschil­bert Róbert öt esztendő alatt, a népkonyhákon és Az Élet­nek Megmentő Iroda révén... Végül is a magas hely le­irata megmentette Róbert bácsit a bírósági ítélettől: 1930. augusztus 3-án kiutasí­tották Magyarország terüle­téről. A lapokban mindössze egy néhánysoros közlemény jelent meg a kiutasítás tényé- ről és arról, hogy Róbert bá­csi elhagyta az országot. Ké­sőbb az újságokban felbuk­kant még néhányszor a neve: ha egy újságíró Bécsben járt, s véletlenül összefutott az ott letelepedett Róbert bácsival, hazatérése után lapjában be­számolt e találkozásról. A riportok stílusa ugyan eltért egymástól, de valamennyi ez­zel a refrénnel zárult: — Nem is kerestem én azon olyan sokat... De azért elárulom: az orruknál fogva vezettem az urakat, mert nem hogy vagyonom lett vol­na, de egy ócska fillérem sem volt, amikor Magyarország területére érkeztem. Lányom is szegény zongoratanárnő­ként kezdte. S nem a sze­gényektől loptam, mert nekik mindig megadtam, ami kel­lett, csak okosan gazdálkod­tam azokkal a morzsákkal, amiket a gazdagok juttat­tak... Róbert bácsi nyilvánvalóan azért mondta el újra és újra mindezt, hogy jó emlékeze­tükben tartsák meg azok, akik ezekben az esztendők­ben a nyomor konyháira kényszerültek. Ennek ellené­re azt a következtetést kell levonnunk, hogy nagy gaz­ember volt ez a köpcös, kecs­keszakállú, görbelábú kis öregúr. számú közönség nézett vé­gig. Az amatőr színészek já­tékát vastapssal jutalmazták. Az éjszakai órákban a Me­gyei Művelődési Házban ad­tak egymásnak találkozót a karneválon részt vevő szín­játszó csoportok és irodalmi színpadok tagjai, ahol az aj­kai Erőmű Színpad Szia, Eger! címmel műsort adott. A végtelenül szellemes, a vendégeket és a hazaiakat üdvözlő, de ugyanakkor a műkedvelő színjátszó moz­galmat, a népművelési mun­kát kifigurázó, jókedvűen csipkelődő pamflettjüket a színpad tagjai saját írásaik­ból, csasztuskáikból állították össze. Pénteken délelőtt a vidám köszöntővel bemutatkozó aj- kaiak az egri piactéren állí­tották fel a színpadi dobogó­kat. Lázár László rendezésé­ben egy több mint három­száz éves népi komédiát, a Kocsonya Mihály házasságát mutatták be. Hátterül a gyü­mölcsárusító kofák sátrai szolgáltak, az előtérben so­rakozó teherautókról zavar­talanul folyt a baromfiak árusítása, az alkudozás és a válogatás. Miközben egyre nagyobbodott a bevásárló­szatyor, Kocsonya Mihály nemcsak megnősült, de jól megtréfálta asszonyát... A modern piaci csarnok fi­gyelmeztetett, hogy a több évszázados hagyományt fel­elevenítő színészek körül más a világ. A piac ma már nem olyan mozgalmas és nélkü­lözhetetlen az emberek szá­mára, akik most ide jöttek: vásárolni akarnak, nincs ide­jük odafigyelni, ha valami érdekes történik. Az ötlet mégis jó volt. Kár, hogy a „háromszáz éves krimi” nem minden poénja érvényesült. Az Agria Tavernában foly­tatódott az országos színját­szó karnevál bemutató soro­zata, ahol Lope de Vega A javasasszony című komédiá­ját adta elő a budapesti HVDSZ együttese. A műked­velő együttes előadását Zala Kornélia rendezte. Este hat órakor már a Fagylaltkert­ben találkoztak a karnevál részvevői, ahol a tatabá­nyaiak zenés paródiaműsorá­ra került sor Nyári izé cím­mel. A Bányász Színpad be­mutatóját Eles Béla rendez­te. A késő esti órákban újabb előadásokra került sor, A nagykállóiak Kovács Lajos rendezésében Krúdy Gyula Az arany meg az asszony cí­mű színművével, a győriek dr. Perédy László irányításá­val a Haj, regó, rejtem... című népballada-műsorukkal, a dunakesziek pedig Aiszkü- losz A leláncolt Prométheusz című darabjával szerepeltek. A dunakesziek előadását XJray György rendezte. Ma délelőtt kilenc órától két előadásra is sor kerül a piactéren, valamint az Agria Tavernában. Este a művelő­dési házban és a vár Föld­bástyáján tartanak bemutató­kat. Rossz időben minden előadást a művelődési ház­ban tartanak meg. P­<&M3Ífiikerikák VASÁRNAP megkezdjük az olimpiák j; | történetét összefoglaló, 22 folytatásból ál lő, I; í rendkívül érdekes cikksorozat közlését. < A szerző elvezeti olvasóit az első ókori < versenyek színhelyére, megismertet t oo­< bertin báróval, az újkori olimpiai játékok > í megteremtőjével, aztán sorra következnek > | az olimpiák, újra megelevenednek élőt- > < tünk a versenyek legendás hősei, > > Xurmitól Zatopeken és Papp Lászlón < ? keresztül egészen Krümelig. < s A cikksorozatban természetesen fő helyet > 5 kapnak a magyar sportolók sikerei. j I I 22 folytatást gazdag képanyag illusztrálja. f Szabó László

Next

/
Thumbnails
Contents