Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-12 / 162. szám
Mindig az első sarokban Kopcsó Béla otthon, az édesapjától azt tanulta, hogy az életben minden boldog félóráért keményen meg kell küzdeni. Az apa községi párttitkárként dolgozott a felszabadulást követő években, amikor még annyi kérdőjel mesredezett előttünk. — Mégsem úgy igaz. hogy a mi családunkban már szinte hagyomány a párttagság — mondja a gyöngyösi kdtérő- r vár műhelyvezetője. — Test- v 'veim közül egyik sem tagja - pártnak. Én is közei voltam a harminchoz, amikor a piros könyvecskét átvettem. — fis miért nem kérte élőbb a felvételét? — Végeztem én addig is Politikai munkát, nem is keveset. A MADISZ-ban. a szakszervezetben. Akkor még nem egyesült a két munkáspárt. Hol a kommunisták, hol a szocdemek kerestek meg: Béla gyere közénk. Fiatal ember voltam, láttam otthon, hogy apámat mennyire lekötötte a pártmunka, nekem pedig még alig volt életem addig. A front a katonaság. kétszer is megpróbáltam átjutni az arcvonalon. mind a kétszer elkaptak a tábori csendőrök. Aztán jött negyvenöt. a heti keresetből még egy fröccsre se futotta. A cimborák esténként csak összejöttek. elbeszélgettek. Egyszer aztán az én szemem is megakadt egy csinos lányon. Szóval: mondtam magamnak, még ráérek belépni a pártba. Elég a szakszervezeti munka, meg a MADISZ. Biz az aránylag kötetlenebb élet azonban nem tartott sokáig. A szakszervezeti munka végül elvezetett a párthoz. Egy év múlva már propagandista. és ezt a megbízást máig in megtartatta. — Mit mondjak? Nehéz volt? Ez így nem egészen igaz. Az emberekkel bánni soha nem könnyű. A propagandistának pedig mindig ott kell lennie, ahol a legsűrűbben vannak az emberek. Szép munka ez. — Hozott az életébe változást a párttagság? — Különösebb változást nem. Megnőtt a feladatom, az biztos. De tudtam, hogy mire vállalkoztam, amikor kértem a felvételemet ★ Ä gyöngyösi kitérőgyár Ezerszámra űhelyében nyolc szakma negyven embere tartozik hozzá. Akad tehát itt is tennivalói a. Mégis. — jól érzik magukat a műhelybeliek az ő közvetlen irányítása alatt Szinte valamennyien a törzsgárda tagjai Nem kívánkoznak máshová. Pedig voltak nehéz évek is amikor a szerszámokhoz szükséges anyagot nagy gond volt beszerezni. Előfordult nemegyszer, hogy az anyagot csak késő este hozták meg. Lejárt a műszak? Mit számított! Meg kellett fogni a munkát, mert rajtuk is múlott, hogy a vállalat az exportkötelezettségét teljesíteni tudja-e. Nemrég merész dologra szánták rá magukat. Amikor elmondták Pesten, hogy 3500 milliméter hosszú üregélő tüskét akarnak csinálni, szinte mosolyogtak rajtuk. Ma már ezzel a tüskével dolgoznak. Méghozzá a régihez viszonyítva kétszeres teljesítménnyel Mindez csak azért sikerült, mert szinte az egész műhely összefogott. Mindenki elmondta az ötletét, amikor valahol elakadtak. Mert közben kudarc fa érte őket, nem is egy. fis most már ezt a szerszámot akarják továbbfejleszteni Biztosan nem nyugszanak addig, amíg a tervük nem, sikerül A városi tanács végrehajtó bizottságának tagjaként évekig részt vett a lakosság Ügyeinek intézésében. Körzetében nem volt ember, akit meg ne hallgatott volna, ha hozzá fordult És segített amikor lehetett, mindenben. Most a marxista esti egyetemet akarja elvégezni. — A következő három évre ez a személyes programom. Ezenkívül alig jut időm másra. De ha van, előveszem a könyveimet ★ Kopcsó Béla alig haladta túl a negyven évet. Fiatalon kezdte a mozgalmi munkái, de ma is fáradhatatlan. Nemcsak a kitérőgyárban ismerik és becsülik, hanem a városban is. Egyszerű,- szerény ember, nem szívesen beszélt magáról. Sókkal inkább a kedvére van. ha tenni, ccclekedni kell G. Molnár F. Napirenden : Milyen a közrend és a közbiztonság Eger városában ? Csütörtök délelőtt a városháza kistanácstermében — cír, hibertinyi Sándor rendőr alezredes. az Egri Városi és Járási Rendőrkapitányság vezetőjének írásos beszámolója alapján — a megyeszékhely közrendjéről és a közbiztonság helyzetéről tárgyalt az Egri Városi Tanács végrehajtó bizottsága. A beszámoló megállapította: a közrend és a közbiztonság helyzete megfelelő, jelentős fejlődés mutatkozik a bűnözések megelőzésében, javult a vizsgálati cs nyomozati munka színvonala, szorosabbá vált a hatóság és a lakosság kapcsolata. A szolgálati tevékenység tervszerűbb, összehangoltabb. Sikerült visszaszorítani a bűnelkövetések számát. A zsugorodó bűnügyi statisztika ellenére is emelkedést mutat azonban a cigány lakosság által elkövetett bűncselekmények száma, főleg az erőszakos cselekmények és a vagyon elleni bűntettek kategóriájában. E téren az eddigieknél fa hathatósabb intézkedésekre van szükség a megelőzés érdekében. Kiterjesztették a nyomozó portyaszolgálatot a város egész területére, s emellett számos esetben sikeres ellenőrzési akciókat tartottak (vásár- és piacellenőrzés, ifjúságvédelmi őrjáratok, razziaszerű ellenőrzés a szórakozóhelyeken stb.) A közrendvédelmi munkát értékelve a beszámoló megemlítette. hogy a legtöbb előállításra garázdaság és csendháborítói miatt került sor. A város speciális helyzetéből következően — kanyargós, sdkáiorszerű. szűk utcák — a köziekéiési fegyelem megszilárdítása igen sok nehézségbe ütközik. Az év első hat hónapjának i.fekete krónikája" megegyezik a tavalyival. A halálos kimenetelű balesetek száma eggyel, a súlyos balesetek száma pedig 2-vei emelkedett, ugyanakkor növekedett a sérülés nélküli balesetek száma is. A beszámolóit vita követte, majd a végrehajó bizottság különböző előtérj esztésekről tárgyalt As első munkahelyen Sok fiatal vallja, hogy az izgalmas iskolaévektől is — izgalmasabb a mindennapi munka, az üzemi satupad mellett, a gyári gépek között, vagy éppen a tervezőasztal előtt érdekes álmok, bonyolult vonalak felett Már az első hivatalos megbízásnak is varázsa van, a pályakezdők is rendkívül élvezik a frissen kapott feladatokat, de aki már több hónapja, esetleg hosszú évek óta végzi munkahelyi megbízásait, az még nagyobb örömmel blokkol a kapu melletti óránál, vagy írja nevét a jelenléti ívre. A napokban csupán néhá- nyukkal beszélgettem: egy autószerelővel, egy tekercselővel, egy kőművessel — és, hogy szokatlanabb foglalkozású fiatallal is szót váltsak, egy szállodai londinert is megkérdeztem mindennapi időtöltéséről. CSERHALMI JÄNOS autószerelő az Egri Mezőgazda- sági Gépjavító Vállalat helyi üzemének szocialista címért küzdő összeszerelő brigádjában dolgozik. A hatalmas csarnokban éppen a reggelijét fogyasztotta zöldpaprikával — stílusosan egy jókora zöld teherautó mellett. — Kié ez a kocsi? — A váraszói termelőszövetkezeté — mondta két falat között. — Még az evéssel is sietni kell, mert ugyancsak sürget az idő. Itt a betakarítás ideje, a tsz-ben, a terményszállításnál szükség vain minden teherautóra. Tizenkét napot kaptunk erre a javításra, szeretnénk időben elvégezni. — Hogy érzi magát a brigádban? — Jó barátok vagyunk, összetartunk, segítünk egymásnak. Sok támogatást kapunk az idősebb szaktársainktól, akik apróbb csetlése- ink, botlásaink miatt nem szidnak, hanem türelemmel magyarázzák a jobb megoldásokat. A fiatalember nem akar beszélni magáról, művezetője, Szabó György fűzte hozzá kiegészítőnek: Jancsi nagyon lelkiismeretes munkás, precízen dolgozik. NYÍRI MARGIT tekercselővel a gépállomás másik műhelyében találkoztam. Mosolyogva mondta, hogy ő már „öreg róka” az üzemben: teljes három éve dolgozik a Kandó Kálmánról elnevezett ifibrigádban. Bár még távol áll tőle, hogy életkorát elhallgassa, mégis bizonyos pirulással mondta, hogy egy évvel elhagyta már a húszat. Többet viszont nem akart elárulni magáról, pedig — mondták róla szaktársai — lenne oka talán a dicsekvésre is. Fiatal kora ellenére is kitüntetett, kiválói dolgozó, és munkája mellett éppen az idén nyáron szerzett oklevelet a közgazdasági technikum levelező tagozatán. MOLNÁR ISTVÁN az ingázó kőművesek kenyerét eszi két év óta. Mindennap reggel fél ötkor kell és este fél nyolc van, mire hazaér, Demjénbe. — Hosszú a műszak, napi tíz órát dolgozom, a szombatom és vasárnapom viszont mindig szabad. Ez az én koromban nagyon jó... Akárcsak a kétezer forintos fizetés, amit a teljesítményem után hónapról hónapra hazaviszek. Az egri Hadnagy utcai építkezésen egy kilencemele- tes toronyház tövében beszélt így saját magáról, utána meg a csupa vidékiekből álló munkacsoportról. —■ Nem bántam meg, hogy ide, ebbe a társaságba kerültem. Nagyon jól érzem magam szaktársaim között. Elégedett vagyok a pályakezdéssel. Nem mondhatom, hogy eddig csalódtam volna. így képzeltem el az indulást... BAJZA ISTVÁN „csak idénymunkás”, s ezt bizonyos kisebbségi érzettel adta tud- tul az Eger Szállóban. — Londiner vagyok, afféle kulizó boy, a vendégek csomagjait cipelem az emeletre. Bírom, és az ezer forint is jól jön, amit július 1- től kapok. Az én szolgálatom szerencsére csak napi nyolcórás. És fgy jócskán jut idő másra is. A strandra járok, sokat olvasok, igyekszem legkellemesebben eltölteni a nyarat. — És azután? Én is igazi szakmunkás akarok lenni, már felvettek a Vegyipari Szakmunkásképző Iskolába Kazincbarcikára, ahol majd érdekes feladatok közé és jó keresethez jutok. Négy fiatal. Próbálkozók és pályakezdők, akik kis számú éveik ellenére is meglehetős komolysággal gondolkodnak az életről és józanul tervezik jövőjüket, alapozzák későbbi boldogságukat. Nem válogattuk a riportalanyokat s korántsem próbáljuk bizonyítani, hogy minden munkahelyen ilyen az indulás, a folytatás, és minden fiatal ennyire igyekvő. Ám szerencsére egyre többen vannak a tehetséges, szorgalmas fiúk és lányok, az igazi mai fiatalok. (P. S.) Alma — részletre Érdekes... de talán közelebb járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, igen életrevaló, hasznos ötletet szeretnének megvalósítani a MÉK- nél: Szeretnék megkönnyíteni a munkáscsaládok téli zöldség-, gyümölcs-, burgonyaellátását. Az ötlet a következő: az üzemekben összeírnák, hogy kik akarnak vásárolni nagyobb tételben burgonyát, vöröshagymát, téli almát és miután felmérték az igényeket, gondoskodnának arról, hogy viszonylag olcsó áron beszerezzék a szükséges zöldséget, gyümölcsöt, sőt házhoz is szállítanák. Ilyenféle kezdeményezés már az elmúlt években is volt, hallhatunk róla, hogy egy-egy hivatal, vállalat vagy üzem dolgozói kollektíván biztosították a hízók, a téli alma, a burgonya vagy más fontos közélelmezési cikk beszerzését Am a MÉK ennél tovább szeretne menni. Eddig ugyanis ezeket a gyári vásárlásokat egyszerre kellett kifizetni, most pedig négy hónap alatt téríthetnék meg a télire szükséges gyümölcs és zöldség árát Első hallásra szimpatikus az ötlet, s minden bizonnyal sokan igénybe veszik... ha megvalósul. Ha megvalósul... ugyanis alighogy felröppent az ötlet máris rengeteg ellenzője akadt. Még a MÉK-nél is, — ahol arra hivatkoznak néhá- nyan az aggodalmaskodók közül, hogy ez nagy terhet ró rájuk. Mások azzal érvelnek, hogy manapság minden családnak megvan a pénze arra, hogy egyből megvegye a téli szükségletét zöldségből és gyümölcsből. Igaz, hogy a MÉK ezzel valóban terhet vesz magára, hiszen a részletakció megszervezése, a szállítások, az áru biztosítása nem kis gondot jelent De amikor ezt az ötletet — éppen ők — „bedobták a köztudatba”, azzal a meggyőződéssel tették, hogy ezzel a kis keresetű, nagy létszámú családok gondját könnyítik. Az ő vállukról akarják levenni a teher egy részét, hiszen ősszel fokozottabban jelentkeznek a kiadások, tüzelő, téliruha, cipő kell és könnyítést jelent, ha a burgonya, zöldség, gyümölcs árát négy részletben kell kifizetni. A vita még élénken zajlik, de jó lenne ha őszre, mikor a jonatán beérik, a burgonya zsákokba kerül, ez az ötlet is beérne és megkönnyítené a nagy családok téli ellátási gondjait. K. E. JUakkkeJUg, Magy ar-csehszlovák kereskedelmi kapcsolat szövetkezetek között A gyöngyösi Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, valamint a rima- szombati Jednota Népi Fogyasztási Szövetkezet illetékesei Gyöngyösön kereskedelmi megállapodást írtak alá, amelynek célja a választék bővítése, a lakosság jobb áruellátása, igényeinek fokozottabb kielégítése. A gyöngyösiek élelmiszercikkeket, mint savanyúság, különböző befőttek és cigaretták, a rimaszombatiak pedig textilárut, konfekcionált ruházati cikkeket és fámárut adnak a partnernak, összesen mintegy kétmillió forint értékben. A rendszeres kapcsolat révén a következő évben a esettáruk értéke elérheti a húszmillió forintot. Két havonkénti közvetlen tárgyalásokon egyeztetik ezentúl az igényeket és a lehetőségeket. A megállapodásokat az illetékes külkereskedelmi szervek bonyolítják le. Ez a közvetlen kereskedelmi kapcsolat szintén a gazdasági reform következtében jöhetett létre. Megyénkben az első kezdeményezésként üdvözölhetjük a két szövetkezet kereskedelmi kapcsolatát, amely a korábbi baráti érintkezések nyomán született meg. Természetesen a vásárlók látják hasznát elsősorban ennek a sok jót ígérő nemzetközi szövetkezeti árucserének. Szervusz, öregem, ezer éve nem láttalak! — rivallt rám Pacolai, akkorákat ütögetve a hátamra, hogy két kézzel kellett szalagjaiban megkapaszkodnia a tüdőmnek. Aztán kissé firtató tekintettel nézegetni kezdte az arcom... — Elég rosszul nézel ki — tette hozzá aggodalmas arccal. Hazulról indultam, mosolygós kedvvel és derűs arccal, annak az embernek a jó érzésével, aki úgy véli és tudja, miszerint dolgai a lehető legjobban mennek. Gyors, ruganyos léptekkel szedtem a lábam, igazán egészségesnek éreztem magam, kitűnően aludtam és reggel borotválkozás közben még jókat is kacsintottam magamnak, amolyan cinkosát, mondván, „nem öregszel... nem öregszel .. „ vén kujon ..És most azt mondja ez a Pacolai, aki ha ezer éve nem is, de jó néhány hete valóban nem látott, s mint ilyen sokkal inkább észreveheti, mint én, aki mégis naponta látom magam, hogy jól nézek-e ki, vagy sem —, hogy rosszul nézek ki. — Igen, és olyan szótlan is vagy — aggódott tovább Pacolai és úgy tette kezeit a váltamra, mint iskolázott halott- kémlelő, aki a váll hidegségéből akar következtetni a láb hullamerevségére. Megborzongtam. — Szervusz.:: Érdekes, pedig egészen jól érzem magam, sőt éppen annak örültem, hogy ma nagyon jót aludtam... Tudod, egy jó kis álom mennyit ér? — magyaráztam óvatosan Pacolainak, de az továbbra is oly gyanakvóan rézte az arcomat, mintha a bubópestis biztos jeleit vélné azon felfedezni. — Szóval, úgy érted, hogy hosszú idő után ma éjszaka aludtál először jót... — Hát nem először, de most tényleg nagyon frissnek érzem magam.., Pacolai ingatni kezdte a fejét, mint a lélekharang: — Sz... sz,.. — sziszegett... — Volt egy nagybácsim ... Az, kérlek, nagyon rosszul aludt, éveken át rosz- szul aludt, kérlek... S egy reggel boldogan mondta, hogy milyen frissen ébredt, milyen jól aludt, valósággal újjászületve érzi magát... Te is úgy érzed? — Én is — motyogtam izgatottan, mert kezdett érdekelni a frissen ébredt nagybácsi sorsa. — Na kérlek ... Kiment az utcára, friss és ruganyos léptekkel és az első sarkon ösz- szeesett. Kész. Harmadnap temettük. így szokott lenni. A halál, kérlek, orvul tör az emberre — emelte fel ujjait intőén, mint valami megszállt prédikátor. — Ugyan, kérlek... eridj a fenébe ... Nincs nekem semmi bajom... Az utóbbi időben egy kicsit sokat dolgoztam és kész... Ne rémisz- gess engem a hülye történeteiddel — förmedtem rá Paco- laira, hogy dühömmel félelmemet űzzem. Igaz, én már a harmadik saroknál járok hazulról jövet, de... Szóval a fene egye meg Pacolait, ezt a mumust játszó halálmadarat. — Ez az! Igen, azt hiszem, ez az ... Menj orvoshoz, kérlek, jót akarok... Ez az izgatottság, ez a túlfűtöttség ... Hm ... hm, a nagybácsim is így volt. Pontosan így. Aztán — és egy jelentős mozdulattal fejezte be a megkezdett mondatot, amely egyszerre jelentett halált, pusztulást, sirgdäröt és boncolást. — Hogy .:'. úgy gondolod ... hogy ... or vos... — tört bennem hirtelen össze a büszke tartás, mert eszembe jutott, hogy múlt héten tényleg, mintha szédültem volna és fáradékony is vagyok az utóbbi időben, meg ingerlékeny is, mindkettőt mondta a feleségem is, igaz, hogy az előbbire vonatkozó megjegyzése miatt lettem az utóbbi, ami miatt újabb megjegyzést tett, s emiatt újból az előbbi is lettem .. Na itt van. Már keverem is a gondolatokat, már baj van a logikával, már szétfutnak a szavak, a fogalmak ... Ajaj, hátha igaza van a Pacolainak.... Hol ez a Pacolai? Ott megy az a Pacolai... A dög. Biztos undorodik, ha valaki előtte és a nyílt utcán kezd ago- zinálni... Nem szereti a feltűnést ... És a fal mellett vonszolva magam, lerogytam a Temetkezési Vállalat előtt — véletlenül. Hű, de rossz ómen, de sokat mondó ómen! Menjek be és várjam meg ott a dolgot? Milyen is az élet, negyedórába még makkegészséges voltam, — most meg makkbeteg. (egri) 1968. július 12., péntek
