Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-07 / 158. szám
Autogram OBRAZCOVTÓL Megfiatalodik egy öreg kapu.. • Minden olvasónak boldogságot kívánok: a szerelemben, a munkában és az egész életben ... Szergej Obrazcov.” — Mi a boldogság? — Hasznosnak lenni a többi ember számára. Ha valakire szükség van az üzemben, az intézményben. Ha szüksége van rá az országnak, jR népnek... ez a legnagyobb boldogság. De hogy mindenkire mindig szükség legyen, mindenben becsületesnek kell lennie; a szerelemben, á munkában és az ■ egész életben. Szergej Obrazcov boldog ember. Szórakoztatva nevelt, tanított, nevettetett gyerekeket és felnőtteket évtizedeken keresztül Japánban, a Szovjetunióban, Angliában, Bulgáriában ... Ismerik és szeretik mindenütt a világon. Hazánkban sokat járt a szovjet bábművész. Szuggesztív műsorait filmszalagon örökítették meg és gyakran láthattuk viszont a mozivásznon és a televízió képernyőjén. Egyik magyar- országi vendégszereplése alkalmával Egerben is bemutatkozott Kifinomult báboskezén életre kelt egy csecsemő, aki sírt, nevetett, cumizott és elaludt a művész karjában — a feledhetetlen „Tyapa” bábu. Mutatóujjaira húzott labdácskák segítségével ujjainak lágy, emberi testet öltött mozgásával ki tudta fejezni, el tudta játszani két ember egymásra találásának, szerelmének történetét.. Egri közönsége nem feledte el a kivételes művészt. Bár sok év telt el azóta és az egykori gyerekközönség felnőtt: tanárok, tisztviselők, édesanyák és édesapák lettek. Obrazcov néhány napig ismét hazánkba látogatott. A békéscsabai nemzetközi báb- fesztivál zsűrijének elnöki tisztét látta el. Sok munkája mellett mindig talált alkalmat arra, hogy beszélgessen a gyerekekkel. Mindig kíváncsi volt a véleményükre. Jó kritikusoknak tartja őket. „— Ha a gyerekek nem értik a nekik szóló bábdarabot, akkor azok nem igazak. Sokszor elismételte, hogy a művész feladata, hogy jobbá, szebbé tegye az életet. — A gyerekeknek nem lehet megmutatni a halált, nem szabad szörnyűségeket játszani. A gyerekek mindenkor hisznek az igazságban. Általában ezért nem lehet eljátszani a bábszínpadon a Piroska és a farkast. Ha a felnőttek megnézik a Lear királyt, vagy a Hamletet, tudják, hogy a színész nem hal meg. De a farkas megeszi a kislányt és ez még sokkal szörnyűbb, mint Hamlet halála! Szergej Obrazcov, a moszkvai központi bábszínház igazgatója, a Szovjetunió érdemes művésze, 67 éves. Már nem játszik a közönségnek, a bábművészet híveinek oktatója és mestere. Mindenkor szívesen emlékszik előadásainak hálás közönségére, barátaira. Békéscsabán arra kértem, idézzük föl egri tartózkodásának emlékeit. Csodálkozva nézett végig, majd mosolyogva megszólalt. — Maga még nem is élt akkor... És máris nyúlt a jegyzetfüzetem után, s tolla boszorkányos ügyességgel szántotta a papírt. Egy-két szemvillantás- nyi idő alatt máris ott termett „Tyapa”, a mindentudó csecsemő, aki olyan emlékezetes sikert aratott Egerben is. PHisy Elemér A szép műemlékekben bővelkedő Eger városnak egyik legértékesebb építészeti alkotása a régi Vármegyeháza, a mai megyei tanácsház. Az építkezés korának, a XVIII. század barokk stílusának minden mozgalmasságát mutatja a monumentális homlokzat — és ezen is kiemelkedik a bejárati főkapu, a kovácsművészet egyik remekével, a felső félköríves betétráccsal. A hosszú időket átélt kapu — miután a farészek javíthatatlanul elöregedtek — felújításra kerül. Ebből az alkalomból kívánjuk most elmondani a sokak által megcsodált, de múltjában kevéssé ismert kapuzat vázlatos történetét. ★ A vármegye 1747 decemberi közgyűlésén tettek előterjesztést arról, hogy milyen visszás állapotban van a megye adminisztrációja és mindezért halaszthatatlanul szükséges, hogy a vármegye Francia film: Egy férfi és egy nő megkívánja egymást, egymáséi is lesznek, utána sok bonyodalom ... Német film: Egy férfi és egy nő megkívánja egymást, sok bonyodalom és egymáséi lesznek ... Szovjet film: Egy férfi és egy nő megkívánja egymást, ezt megvitatják, eközben sok bonyodalom, aztán egymáséi lesznek ... Olasz film: Egy férfi és egy nő egymáséi lesznek, utána megkívánják egymást, sok bonyodalom és megint egymáséi lesznek. Magyar film: Egy férfi és egy nő egymáséi lesznek. Semmi bonyodalom, csak utána bemutatkoznak egymásnak. Svéd film: Két férfi és egy nő... Az égvilágon semmi bonyodalom. (—6) a saját székházát felépítse. A határozat meg is történt, majd az építkezés helyéül az „Urak utcáján” (most Kossuth Lajos utca), szemben a volt ferencrendiekkel, a Fekete Sas püspöki fogadót és annak telkét jelölték ki. Az alapkő letételének szertartását 1749. május 5 én végezték, nagy ünnepélyességgel. Az épület 1756-ra nagyjából elkészült, csak az udvari szárnyakon, majd később a hátsó börtönépületben folyt még a munka. Ami pedig bennünket most különösen érdekel: az 1758—1761 közötti három évben alkotta meg az akkoriban Egerbe került Fazola Henrik a megyeháza különösen művészi értékű vasrácsait. A kapu feletti félköríves vasrácson — az építtetők kívánságainak megfelelően — kifejezésre kellett juttatni az épület jelentőségét, a vármegye élet és halál felett rendelkező hatáskörét. így három aranyozott szobrocska köré került a dús lombozat. Középen az Igazság, kezében mérleggel áll, balról a keresztet tartó Hit, jobbról a horgonyba fogódzó Remény ülő alakjai helyezkednek. A kapuszárnyak eredetileg is fából készültek: semmi alapja sincs annak az egykori mesének, hogy a kapu szárnyai is vasrácsok lettek volna, de ezek 1349-ben eltűntek ... így állott a kapu közel száz éven át. Ekkor merült fel az igény, hogy a kaput magasítani kellene. Ez meg is történt, pontosan 184Ó-ben, amint az időpontot az akkor elkészített új kapuszárnyakra szerelt, már klasszicista stílusú oroszlánfeiekbe bevésett és most, a felújításkor felfedezett évszám bizonyítja. A kapumagasítás — sajnos — komoly veszteséggel is járt. Az egykorú adatok szerint ugyanis eredetileg a bejárat felett egy ugyancsak díszes vasrácsozatú erkély is készült és ezt a kapuzat magasabbra vételekor le kellett bontani, mert a megemelt kapu teteje már belevágódott volna az erkély lemezébe. (Az erkély egy, az építtető Bar- kóczi püspök-főispánt ábrázoló festményen még jól látható). ★ Ez hát a kapu „régi” története. Ami pedig az „új történetet” illeti: a mostani kapuszárnyak az egri Asztalos Ktsz műhelyében készültek el mintaszerűen — a lakatosmunka-kiegészítések pedig Szerencsi Kálmán, a Fazola- utódként működő mester tudását dicsérik. Hevesy Sándor T uristaélmény A gróf léptei hallatszottak a lépcsőn. — Itt van Hector — mondta Laurence — gyorsan, gyorsan, bújjanak eL S mikor eltűntek, oly halkan tette hozzá, hogy a detek- •fív meg sem hallotta: / — Nyugodt lehet, nem szökünk meg. Elengedte az ajtófüggönyt. Ideje volt, Hector már belépett. Halálsápadt volt, szemében szörnyű zavar csillogott. — Elvesztünk — mondta —, üldöznek bennünket. Nem attól az embertől származik a levél, akinek a nevét ráírták, Ő maga mondta nekem. Gyere, menjünk hagyjuk itt ezt a házat... Laurence gyűlölettel s megvetéssel teli, lesújtó pillantást vetett rá és így szólt: — Már késő. Hangja, egész magatartása oly különös volt, hogy Tré- tnorel zavara ellenére is megütközött rajta, és megkérdezte: — Mi történt? — Mindent tudnak, tudják, hogy ön megölte a felet ségét. — Nem igaz. Laurence vállat vont. — Hát igen! Igaz, igen mert annyira szerettelek!... . ® — Csakugyan? És Sauvresyt is c§upa irántam való szeretetből mérgezte meg? Trémorel megértette, hogy leleplezték, csapdába ejtették. s távollétében mindenről felvilágosították- Laurence-ot. Nem is próbált tagadni. — Mit tegyek? — kiáltott fel. — Mit tegyek? Laurence magához húzta, s reszkető hangon suttogta: — Mentse meg a Trémorel nevet, van fegyver a házban. Trémorel meghátrált, mintha magát a halált látta volna szemtől szemben. — Nem — mondta —, nem, még elmenekülhetek elbújhatok. Egyedül megyek, te majd utánam jössz. — Mondtam, hogy már késő, a rendőrség körülvette a házat. Tudhatja, hogy ez a kényszermunkát, vagy a vérpadot jelenti. — Az udvaron keresztül meg lehet szökni. — őrzik az udvart, nézzen ki. Trémorel az ablakhoz rohant, meglátta Lecoq úr em- I»---------------------------------- ■■ ------ ■ be reit, az iszonyattól eltorzult arccal, félőrülten jött vissza. — Mégis meg lehet próbálni álruhában... — mondta. — Ostoba! Rendőr van a házban, nézze, ő hagyta itt az asztal sarkán ezt az elfogató parancsot. Trémorel látta, hogy menthetetlenül vége van. — Hát meg kell halni? — suttogta. — Igen, meg kell halni, de előbb írjon egy nyilatkozatot bűneiről, mert ártatlanokat keverhet gyanúba ... Hector gépiesen leült kivette Laurence kezéből a tollat és ezt írta: Mielőtt megjelennék Isten színe előtt, kijelentem, hogy egyedül, bűntársak nélkül mérgeztem meg Sauvresyt és végeztem feleségemmel, Trémorel grófnéval. Aláírta és keltezte az iratot. Laurence kihúzta az íróasztal egyik fiókját, ahol a pisztolyok álltak. Hector megragadott egyet, a lány pedig megfogta a másikat. — Laurence, szerelmem — dadogta —, mi lesz veled? — Velem? En megesküdtem, hogy mindig, mindenhova követem önt. Érti: — Ö, ez rettenetes — mondta Trémorel. — Nem én mérgeztem meg Sauvresyt, Berthe tette, bizonyíték van rá, Lecoq úr minden szót hallott, minden mozdulatot látott ebből a szívszaggató jelenetből. Akarattal, vagy akaratlanul, ki tudja, megtaszította az ajtót, s az megnyikor- dult. Laurence azt hitte, kinyílt az ajtó, visszajött a detektív, s Hector élve kerül a rendőrség kezébe. — Gyáva féreg! — kiáltott, s megcélozta Trémorelt. — Lőj, mert ha nem ... Hector habozott, az ajtó ismét megnyikordult, Laurence lőtt. Trémorel holtan esett össze. Laurence gyors mozdulattal megragadta a másik pisztolyt, s már saját magára szegezte, mikor Lecoq úr odaugrott és kitépte kezéből. — Szerencsétlen! — kiáltott. — Mit csinál? — Meghalok. Hát élhetek ezek után? — Igen, élhet — válaszolt a detektív —, sőt élnie kell. — Bukott lány vagyok ... — Nem. Egy szegény gyermek, akit elcsábított egy gazember. Maga azt mondja, hogy bűnös, hát jó, , éljen, hogy levezekelje bűneit. Az ilyen nagy bánatoknak, mint az öné is, hivatásuk van ezen a földön: az önfeláldozás és a jótékonyság. Éljen, s a jó, amit cselekszik, erőt fog adni önnek az élethez, ön hitt egy gazember álnok Ígéreteinek, majd ha gazdag lesz, jusson eszébe, hogy vannak szegény, tisztességes lányok, akiknek egy darab kenyérért kell eladniuk magukat. Keresse meg ezeket a boldogtalanokat, mentse meg őket a zülléstől, s az ő becsületük az öné lesz. Lecoq úr beszéd közben egyre figyelte Laurence-ot, s látta, hogy szavai meghatják. De szeme száraz maradt, s nyugtalanul csillogott. — Egyébként az ön élete nemcsak az öné — folytatta Lecoq úr —, ön anya. — Éppen a gyermekem miatt kell meghalnom, ha nem akarok a szégyenbe belehalni mikor megkérdezi tőlem, ki az apja. — ön pedig,asszonyom, nyugodtan válaszol neki, rámutat egy becsületes férfira, öreg barátjára, Plantat úrra, aki kész nevét adni az ón gyermekének. Az öreg békebíró ereje fogytán volt, de mégis ki tudta mondani: — Laurence, drága kislányom, könyörgök, fogadja el... Ezek a végtelen gyöngédséggel kimondott, egyszerű szavak végre meghatották, s meggyőzték a szerencsétlen lányt. Sírva fakadt, megmenekült. Lecoq úr erre gyorsan Laurence vállára borított egy kendőt, mely az egyik bútoron hevert, s a lány karját Plantat bácsiéba fűzte. — Menjen — mondta az öreg békebírónak —, vigye el, utasítottam az embereimet, hogy engedjék át önöket, s Palot rendelkezésükre bocsátja a kocsiját. — De hát hová menjünk? — Orcivalba, megírtam Courtois úrnak, hogy él a lánya, s már várja. Menjenek, menjenek! A detektív egyedül maradt, s mikor hallotta hogy a kocsi elrobogott Laurence-szal és Plantat bácsival, oda- állt Trémorel holtteste elé. „íme egy gazember — gondolta —, akit megöltem, pedig le kellett volna tartóztatnom, s átadnom a bíróságnak. Jogom volt ehhez? Nem, de lelkiismeretem nyugodt, tehát helyesen cselekedtem.” Kirohant a lépcsőházba, és behívta embereit. Trémorel halálának másnapján Korhelyt és Guespint szabadon engedték, az egyik négyezer frankot kapott, hogy egy csónakot és előírásos szemnagyságú hálókat vásároljon, a másik tízezret, azzal az Ígérettel, hogy egy év múlva még tízezret kap ha szülőföldjét telepszik le. Két hónap múlva Orcival szájtáti népének nagy ámulatára, mert a faluban sohasem tudták meg a dolog igazi okát, Plantat bácsi nőül vette Laurence Courtois kisasz- szonyt, az új házasok még aznap este elutaztak Olaszországba, és bejelentették, hogy legalább egy évig ott maradnak. Courtois úr eladta szép orcivali birtokát, délre akar költözni, s" most községet keres, melynek jó polgármesterre volna szüksége. Mint mindenki, Lecoq úr is elfelejtette volna a valfeu- iíljii ügyet mely a nagyközönség előtt örökre homályos maradt, de valamelyik reggel személyesen megjelent nála egy közjegyző — Laurence-tól hozott egy kedves levelet, s egy nagy füzet bélyeges okiratot. Ezek a papírosok Plantat bácsi kedves orcivali házának birtoklevelei voltak, „úgy. amint van, berendezve és fel- szerelési tárgyakkal, istállóval, kocsiszínnel, kerttel és különböző melléképületekkel együtt”, s még néhány hold környékbeli föld is tartozott hozzá. — Milyen csoda! — kiáltott fel Lecoq úr. — Olyan embereknek tettem szolgálatot, akik ismerik a hálát! Ha már ilyen furcsa dolog esett meg velem, földbirtokos leszek, üsse kő! (Vége)
