Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-07 / 158. szám
ratóh Kánikula minden mennyiségben A hőségben is helytállnak Visonta építői • • • A Az ég kékre kovácsolt, izzó acéllemezhez hasonlít. Rekkenő a hőség, a búzatáblák felett vibrál a levegő. A besenyőtelki Lenin Termelő- szövékezet határában szinte egy vonalban halad a négy kombájn. Széles sorokat vágnak a gabonában. Az országút mellől egyre kisebbnek látszanak a gépek, ahogy távolodnak. Egy akáccsoport mellett megfordulnak, indulnak visszafelé. Körülöttük por kering a levegőben. Az út melett. a vízhordó kocsinál megáll az egyik SZK 4-es. vezetője leszáll egy kis pihenőre. Vizet iszik, cigarettára gyújt. — Mióta kombaj nos? — Már négy éve — mondja Forgács Antal. — Hat éve kerültem a termelőszövetkezetbe. először traktoron dolgoztam. Később katona lettem majd elkerültem a pé- tervásári gépészképző szakiskolára. s ott ismerkedtem meg a kombájnnal is. Az iskola közvetlenül az aratás előtt fejeződött be. s amikor visszajöttem, kértem az elnököt, hogy én is arathassak. — Milyen volt az első gépe? — SZK—3-as. Nagyon jó gép volt. de akkor még nehezen ment az aratás. Nem ismertem annyira a kombájnokat. mint most Le a tanulópénzt mindenkinek meg kell fizetnie. — Mikor kél? — Hajnalban négy-öt éra félé. Kijövök a géphez, elvégzem a napi karbantartást s utána kezdődik a munka. Este nyolcig kilencig dolgozunk. de van úgy. hogy tizenegyig is. Ha nincs nagy nedvesség akkor későn is lehet dolgozni. Persze, sokan azt hiszik, hogy kombájnnal aratni nem is nagy munka. Egyáltalán nem így van. Nagy a hőség, száll a Por s az emberek mindig figyelnie kell. A kombájné« elnyomja a cigarettát, megtörli az arcát, a gép felé indul. Felszáll a nyeregbe s a többiek mögé sorakozik. A négy gép széles utakat vág a búzában, egyre kevesebb az aratatlan tábla. Még jó két hétig dolgoznak a kombájnon. azután újra traktorra szállnak. Rekkenő a hőség, vibrál a levegő, por kering a gépek körül. Aki csak teheti, árnyékba menekül ilyenkor. A kombájnok meg haladnak előre. (kaposi) Szikrázik, izzik a levegő, süt a tetőn, a vas. A daru fülkéjében 50. a Heller-Forgó torony tetején 49. a szerelőtéren 48 fokot mutat immár hetek óta a hőmérő. A tél is nehéz, komisz Visontán. de a nyár. a kánikula a forró beton. az átmelegedett vas még jobban próbára teszi, még kegyetlenebből szipoly ózza Visonta építőit... De nincs megállás, dacolnak a hőséggel dolgoznak, megy a munka készöl, épül az új Visonta. Esőben, fagyban. hóban és most kánikulában is... A kobakosok már túlvannak a „nagyján” A kobakosok. a Magyar Hajó és Darugyár visontai kirendeltségének szerelői már túl vannak a nehezén. Kiss János szerelésvezető 1« elégedett „serege” munkájával. .. — Jól haladunk, nincs lemaradásuk. eddig még „jóban vagyunk’- a tervekkel. — Mikorra szerelik össze az első kazánt? — Pontosan nem tudnám megmondani, de az biztos hogy szeptemberben sor kerül az első nyomáspróbára. A munka nagy részén tehát már túl vagyunk. Rövidesen én is .elvonulok” ide a szomszédba. már megkezdtük a II-es kazán szerelését is. — Bőven méri a természet a hőséget ezeken a napokban. — Ugyan, kérem, nem ez a7 első kánikula. Nem szabad észrevenni. Nagyobb sebességre kapcsoltak az építők Július 1-ével nagyobb sebességre kapcsoltak az Ütés Vasútépítő Vállalat dolgozói: negyvennégy órára csökkent munkahetük de az év elején kitűzött feladatok mit sem változnak. Madlovits Tamás részleg építésvezetővel is a tűző náDon. a vízcsatorna bekötő szakaszának építésénél találkoztunk ... — Szeptemberre elkészülünk a markazi gát építésével. s ezzel egy időben építjük a vagonbuktatót, az olajellátót és most nemrég kezdtük el egv háromezer köbméteres vízmedence építését is. Terv szerint megy a munka. egyelőre nincs zavaró körülmény. kivéve a kánikulát. Dolgozóink na-gv része kint, a szabadban dolgozik, hozzászoktak már ugyan a meleghez de azért valamennyien örülnek, ha néhány percre teborul az ég... Versenyben a szerelők A betonnal ..bélelt" szerelőtéren percek alatt föl melegszik a vizeskannábao az ivóvíz. Még a ritkán érkező mátrai szél is melege: hoz. Az üzem „menetrendjéről” Izsvák Antal üzemvezetőtől érdeklődtünk.,. — Versenyben dolgozunk, szeretnénk az év végére jó munkákkal kiérdemelni a szocialista címet Egyébként nincs különösebb újság. Ecsé. den a napokban adtuk át a 470-es marótárcsás gépet, előkészítettük a szerelőtereket a második 1200-as marótárcsas alkatrészeinek fogadására, sőt már hozzá is kezdtünk az összeszereléséhez. Ezenkívül különböző oszlopokat és szalagrendszereket. készítünk. A meleget mi sem szeretjük, de hát ez van. Kellemetlen, de dolgozni kell. Ez csak természetes... — te — 38 KISZ-lahá8 Egerben „Honfoglalás" augusztusban ... Akik még a saját szemüknek sem hisznek A napokban idős parasztemberrel beszélgettünk a legaktuálisabb témáról: az időjárásról Csak szét kell nézni a határban — mondta az öreg — minden növényen látszik, hogy érzi a viz hiányát. Sok száraz esztendőt megértem már, de ilyen aszályra nem emlékszem vissza. Azt, hogy szárazság, aszály van, hogy tavasszal is alig-alig esett eső — úgy érzi az ember, nem szükséges különösebben bizonyítani. Hiszen mindenki tudja, mindenki látja, ezerszer elhangzott már rádióban, televízióban, szinte naponta írnak róla az újságok. Beszélgetések közben is gyakran szóba kerül. Ügy látszik azonban, néhányan még a saját szemüknek sem hisznek, kételkednek abban, hogy aszály van és ez károsan hat a mezőgazdaságra. Hogy miért ez a feltevés? Csupán azért, mert olyan vélemények is elhangzottak a közelmúltban, hogy a várható gyengébb termésnek nem az Időjárás, hanem az új mechanizmus az oka. Meghökkentőéit az ilyesfajta vélemények, nem újsze- j rűségük, hanem megalapozatlanságuk, szélsőségességük miatt. Különösebb vitára nem is késztetnek senkit, hiszen a mezőgazdasággal nem foglalkozók előtt is nyilvánvaló, hogy a növények fejlődéséhez a jó terméshez esőre is szükség van. Annyit azonban érdemes megjegyezni, hogy éppen az új mechanizmusban megjelent rendelkezések hatására jelentősen növekedett az utóbbi hónapokban az állatállomány, a csapadékhiány ellenére is kedvező az ellátás zöldségfélékből, gyümölcsből. S attól sem kell tartania senkinek, hogy nem kerül kenyér az asztalra. Az említett véleményekkel vitatkozni tehát szinte felesleges, hiszen semmi reális alapjuk nincs. Inkább az a meglepő, hogy néhányan még ma is szemüket behunyva járnak a világban s a valóságból éppen a valóságot nem veszik észre. (kaposi) — Melyik a nap legnehezebb időszaka? — A kombájn a nagy meleget szereli, akkor dolgozik a legjobban. Az embernek meg éppen a hőség a legkellemetlenebb. — Szórakozás? — Ilyenkor nem jut rá idő. Bár vasárnap délutánonként benézünk a sörkertbe, elbeszélgetünk egy kicsit. — Mikor hajnalban eljövök még alszanak, este mire hazaérek szintén. Van egy másfél éves kislányom, a feleségem őt is elhozza majdnem minden délben, amikor jön az ebéddel. Néha felültetem a nyeregbe a kislányt, barátkozzon a géppel. Nagyon tetszik neki a kombájn. — Aratott-e már kaszával? — Arattam. Nagyon nehéz munka. Kombájnnal sem könnyű, de azért a kettőt ösz- sze sem lehet hasonlítani. Lakatos, a brigádvezető nem szólt, csak amikor azt tudakolta a fekete kalapos öreg, hogy ki itt a főnök, akkor állt eléje. — Ént — mondta kelletlenül. — De már megegyeztünk a tsz-szel; ha kár van a munka miatt, kifizeti a vállalat. Rajtunk ne keressen semmit, — Az isten verje meg... — kezdte megint az idős ember, Mért nem hallgattam a tanácstitkárra, mikor szólt, hogy maguk a cseresznyés mellé települnek. Pedig hogy mondta: „Egyezzen meg velük, Sándor bátyám, mert különben lepusztitanak mindent.” Most itt. van A tsz nagy nehezen ideadta ezt a tizenkét fát háztájinak mert csak 200 forintos járadékot kapok. Mondták: pénzeljen belőle De hogy? Egyezzünk meg, — fordult kérőén Lakatos felé az ember. — Hat fáról szedjenek maguk a többit meg ne bántsák. Vasárnap szólok az ismerősöknek és leszedjük. Most még adnak érte valamit a piacon. Mondta ... mondta a magáét az öreg, hogy mit vesz majd a pénzen, hogy milyen jó ára ven még a cseresznyének. És ha már így hozta a sors, hogy pont az ő háztáji területe mellé jött a brigád, azért ha „feleznek” is, jobb mintha lepusztítanák az egészet, — mint ahogy a tanács- titkár mondta. Hallották persze Lakatosék, de úgy tettek, mintha a géptalp szerelésén kívül nem létezne más zaj és fontosság ebben a világban. Nagyon sokára ment el a látogatójuk. Nem kapott választ és Ígéretet. Mintha gramafont tekerne, egyre csak azt hajtogatta: — Az isten verje meg ... az isten verje meg ... — Még csak ez hiányzott nekünk a puncrámához — csapta ie a franciakulcsot a kis Lakatos. — Legalább a termelőszövetkezeté lenne a cseresznyés. — Elég átok van így is a fejünkön, hogy ide kitelepítettek. Most meg még a paradicsomból is kitiltanak. Szép kis vidék. — mormogta Ambrus. — Ugyan ... az ilyen siránkozó öregeknek még a bőrük alatt is pénz van... — próbálta társait nyugtatni Csipi. — És a madár talán megkérdezi, ha egy fára rászáll: „Tessék mondani, szabad itt cseresznyézni? A fa gyümölcse a termelőszövetkezeté, vagy netán Nagy András bácsié?” — komédiázott Fenő. Aztán sikerét látva folytatta: „Ó, az más... ha öregségi járadék pótlásáért kapta András bátyó, akkor pardon ... akkor majd más fáról cse- resznyézünk”. S billegtette magát, mint a meggyvágó, amikor nekikészül a cseme- gézésnek. Másnap reggel, amikor a kis Lakatos kiadta a munkát, hozzátette: — Ez a hat fa ... az — mutatott az első sor cseresznyére. — A többi marad! Világos? — Mint a nap — helyeselt Fenő. — Csipi csak ezt csípi — hajolt meg a gépkezelő a kijelölt cseresznyék felé. Be is tartották a brigádve- zetőí intelmet, de szinte el se akarták hinni, hogy két nap alatt az utolsó szem is eltűnt az ő cseresznyefáikról. Mind a hatról. Jött a szabadszombat, a hazautazás és a fizetés, amelyért Lakatos már reggel bement a vállalat központjába. A többiek ott unatkoztak, a csereszneyfák alatt sütkéreztek, vicceltek, várták az autót amely majd az állomásra viszi őket és nézték a még gyümölccsel teli ágakat. Azon a másik hat fán, amit az öregnek meghagytak. — Lehet, hogy a fiam még nem is látott az idén cseresznyét — mélázott el Ambrus, aki a Nyírség valamelyik isten háta mögötti falujából jött dolgozni a brigádhoz. — Nálunk meg húsz forint volt kilója a múlt héten — tette hozzá Csipi. — Tíz kiló árán egész jó bulit csaphatnánk az otthoni srácokkal. — Csak azt nem birom, hogy azt a Lakatost az öreg így levette a lábáról azzal a hat fával — mérgelődött Fenő. — De hát ígértük mi, hogy nem nyúlunk hozzá? Különben is imádom a tiltott gyümölcsöt ... Rajta, Ádámok! — ugrott fel, s a többiek önkéntelenül utánamozdultak. — Éva kínálja a cseresznyét! Előre! Fel a fára! Mintha valami varázslat alól szabadultak volna, úgy estek neki az ágaknak. A hetedik fának. Minden táskát, edényt teleszedtek, még Lakatos kalapját is. Délután jött meg a brigádvezető. Mikor belépett a lakókocsiba, a lehajtható asztalon meglátta kalapját. A lenyírt szélű fejfedőben pompázó gyümölcsökre úgy vágott a tekintete, mint az élesre fent penge, amely rögtön húsba kívánkozik. Fenő, aki szabadszombaton is ottmaradt a lakókocsiban, valamit kotyvasztott a tűzön. Lakatos szinte egy mozdulattal repítette le a lábast és vágta bele kalapostól a cseresznyét a tűzbe, amitől a kályha füstölve, nyüszíteni, pattogni kezdett. Felkapta hátizsákját és törtetett kifelé a lakókocsiból. Fenő lehajtott fejjel, hogy arcának pirossága ne lássék, látszatméreggel mondta: — Most megint gyújthatok be! Ilyen jó tüzet tönkretenni?! A többiek nem szóltak, Lakatos után meredtek, akinek már csak a hangját hallották, miután nagy mérgében, sietségében megbotlott a lépcsőn. — Az isten verje meg... Kovács Endre Már áll a ház. Mind a kettő. Az építőik, a Heves megyei Tanácsi Építőipari és Épületszerelő Vállalat dolgozói, az utolsó munkálatokat végzik az egri Pucky Miklós utcában épülő 38 KISZ-la- káson. Augusztus 20-a után kezdetét veszi a „honfoglaló®’ : beköltöznek új lakásukba a fiatalok. Nagy esemény lesz. már csak azért is mert a KISZ lakásépítő akcióból már volt néhány Egerben, de ez lesz az első eset. hogy a lakások is felépültek... Az építkezés az elmúlt év szeptemberében kezdődött, s a tervben er. év szeptember végét ielölték meg az átadás napjának. Dicséret, elismerés illeti a kivitelező vállalatot: „megfúrta” a terv szerinti átadás dátumát, és másfél hónappal előbb ad la át a lakásokat. Nem titok: a vállalat megkülönböztetett figyelmet gondot fordított a lakások építésére. megértvén, hogy nem puszta építkezésről van szó. hanem egy Politikai akció eredményes s méltó megvalósításáról is. Az építkezés jelenlegi állásáról az az átadás időpontjáról Gyet- vai Béla igazgatótól érdeklődtünk ... — A szakipar, a szerelőipar körülbelül augusztus elsejére elkészül és 5-én kezdetét veszi. 19-én pedig befejeződik az átadás-átvétel. — A másfél hónapos határidő „elcsúszást” gáláns ajándékként fogadták a fiatalok ... — Nem véletlen, hogy így történt, hiszen elsősorban mi akartuk, hogy így legyen, örülünk, hogy sikerült... — A KISZ Egri Városi Bizottságát. az akció szervezőjét szinte naponként felkeresik a jövendőbeli latcástu- lajdonoeok. Érthető a drukk, az izgalom: lakásról van szó.,. — Már a finis következik, az utolsó simítások vannak hátra — újságolta Ferenczi Károly, a KISZ Egri Városi Bizottságának munkatársa, az akció egyik irányítója. A fiatalokkal együtt úgy tervezzük s hogy emléktáblával jelöljük meg a lakásokat és természetesen a költözködést ünnepélyes lakásátadás előzi majd meg. — Mennyibe került egy lakás? — 126 ezer forintba. A „beugró” 25-tő] 32 ezer forintig volt. A többit az OTP hitelezte. — Hány szobások a lakások? — Valamennyi lakás két szoba, konyhával, gázzal, s beépített konyhával készült. Az építtetők elégedettek a lakásokkal, s ezúttal nevükben is szeretnék köszönetét mondani azoknak a vállalatoknak intézményeknek, társadalmi «szervezeteknek amelyek segítették az akció megvalósítását. — Üjabb KISZ-Iakások mikor épülnek Egerben? — A kezdet nehéz volt. reméljük, a folytatása köny- nyebben megy. Pontos időpontot még nem tudnék mondani. az igény nagyon nagy, keressük a lehetőségeket... — te — 70 ezer forint... Recski térítők norvég exportra A hagyományos népi motívumokkal és módszerrel hímző recski háziipari szövetkezet ma már 200 dolgozót foglalkoztat. Az ízlésesen díszített darabok legtöbbje külföldi megrendelésre készül. Jelenleg egy 70 ezer forint értékű norvég exportanyagon dolgoznak. A7. önmaguk által gyűjtött motívumokat ötletesen használják fel. s hűen tükrözi munkájukat a tájjel- leggel berendezett népművészeti házuk. A szövetkezet vezetőjének egyedüli problémája. hogy a második félévre kevés a munka: a megrendeltnél többet is eltudná- nak végezni. Az újságíró pedig csak azt. «ainália. hogy az ötletes tűpárnákat, faliképeket tojásmelegítőket. süteménytartókat. nem lehet a hazai piacon megtalálni, pedig az ízlésesen szép terítés kultuszának még nálunk is vannak pártfogói. 1968, július 7„ vaaárna|t
