Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-06 / 157. szám

Á nagyüzemek szolgálatéban Állattenyésztési Kutató Intézetben ? A kutatók naponta ismétlődő feladata a kísérleti állatok sokoldalú megfigyelése, vizsgálata. Ezt a kakast most ép­pen röntgenezésre készítik elő. Lakások és lakók N. ismerősöm lakást kapott. Kétszoba­összkomfort tulajdonosa az egyik torony­házban. Kerek hét esztendeig várt erre, egyetlen szobába bezsúfolva, szűkösködve harmadmagával: a feleség szüleinek fedele alatt. Határtalan a kedve, madarat lehetne vele fogatni. Munka után üget „haza”, fe­leségével együtt beveszik magukat biro­dalmuk falai közé és fütyülnek a világra, fütyülnek mindenre, ami a falakon kívül történik. Bezárkóznak a maguk betonból öntött elefántcsont-tornyába, ízlelgetik ott­honuk eddig megismert kényelmét, s napról napra új meg új előnyeit fedezik fel. Egye­lőre nem érdekli őket, hogy rajtuk kívül még mások is élnek a toronyházban, hogy van a lépcsőház is, és van járda, utca, és van park, amelynek fűszőnyegét letiporják mások, hogy máris derékba tördelték az ap­ró fácskákat garázda huligánok. Ez az öröm, ez a hirtelen „elzárkózás” a világtól, másoktól — számomra érthető és igen természetes. Ám ismerősöm önfeledt öröme, lelkendezése mögött furcsa tulaj­donságok is előbukkannak. Náluk jártam, s pákosztos fia éppen a parkett kockáit csé­pelte kalapáccsal; aztán a falnak támadt, mint középkori buzogányos vitéz, darabok­ban hullt le a vakolat. Észrevette tekinte­temen, hogy nem tetszik a dolog, s csak annyit mondott: „Hadd játsszék, majd meg­csinálják, garancia van rá...!” Asszonya be­kapcsolta a rádiót, az Omega Red Star ját­szott, beat-zene remegtette a falakat. „Tu­dod, az a legnagyobb érzés — magyarázta N. —, hogy itt minden a miénk. Senki nem szólhat bele, mit csinálok és azt csinálok, amit akarok!” Az ingatlankezelő vállalat, amikor az új lakástulajdonosokkal szerződést köt, kis füzetecskét. is ad, használati utasítást a la­káshoz. Ki kellene egészíteni a füzét tartal­mát. Nemcsak arra kellene kioktatni a la­kástulajdonosokat, hogyan kell használni a gáztűzhelyet, de közölni kellene azt is, hogy mennyibe került az ö lakása, s annak meg­óvása az ő elsőrendű kötelessége. A haszná­lati utasítás mellé erkölcsi illemkódexet is szövegezhetnének, amelyben leírnák a tár­sadalmi együttélés íratlan szabályait. Pél­dául ilyeneket is: .....ne bömböltesd a rádió­da t, ne bőgesd a televíziót, ne ordítozz a gyerekkel meg az asszonnyal...” stb., slb. A köztulajdon és használói között nem minden lakásban kielégítő a viszony. A szövetkezeti lakások állaga például alig ha­sonlítható az államiakéhoz. A szövetke­zetiek jobban vigyáznak mindenre lakásuk falain belül és a falakon kívül is. Jobban vigyáznak, mert önnön zsebüknek ártanak, ha valamiben kárt tesznek. „Aki nem be­csüli az állami pénzen épült lakását, mi­nek az új lakás az olyannak, vissza kell rakni oda, ahonnan jött!” — az új lakások jó lakói mondják ezt. És tulajdonképp mindnyájan megkövetelhetjük ezt, hiszen mindannyiunk pénze benne van az új laká­sokban; elvárhatjuk és megkövetelhetjük hát, hogy akik használják, megbecsüljék az államnak, a társadalomnak e kitüntető ado­mányát, (pataky) A kitérőgyáriak és a mechanizmus Min dolgoznak az A vérmezőre nyíló ablakok mögött, meg hátul a kertben, a Várhegy aljában, az Állat- tenyésztési Kutató Intézet „ősi fészkében”, ahol ma a laboratóriumi munka folyik — az újjászervezés óta eltelt 18 év alatt sok elismerésre méltó eredmény született. Ám valahogy egy kicsit cél­talanul. Pedig valamennyi tudományos kutató célratö­rően dolgozott, csakhogy ki­ki a maga érdeklődése, szen­vedélye szerint, vagyis: ahá- nyan voltak, annyiféle irány­ban. A kormányzat a külön­böző törekvéseket igyekezett összehangolni, a nemzetgaz­daság érdekeinek szolgálatá­ba állítani és, persze, anya­gilag fedezi. Az intézetnek az elért eredményekkel azon­ban „házalnia” kellett a mezőgazdasági nagyüzemek­nél. Most gyökeres változás történt, úgy is mondhatnánk, hogy az intézet tevékenysége a gazdaságirányítás reformja révén a feje tetejéről a tal­pára állt. Miben nyilvánul meg ez? Egy alapvető és mindent átforgató jelenség­ben: most a tsz-ek, állami gazdaságok keresik meg az intézetet, nem pedig fordít­va. Ez természetesen együtt­jár sok egyéb változással. Az állami költségvetés január elseje óta az intézet tevé­kenységét csupán kétharmad­részben fedezi; az anyagi alapokat egyharmadrészben magának az intézetnek kell „kigazdálkodnia”. Ugyanak: kor a kormányzat a kutatási munka feladatait csak nagy­vonalakban szabja meg, ezekhez a mindennapi mun­ka úgy igazodik, mint az egykori tengerészek az Észa­ki Sarkcsillaghoz. A gyakor­lati „manőverezés” már az intézet dolga. Ez ugyanaz az önállóság, mint amelyhez az új gazda­sági mechanizmusban a me­zőgazdasági nagyüzemek hoz­zájutottak. S a kettő együtt azonnal érezteti kedvező ha­tását a kutató munkában is. r‘ öt-hat évvel ezelőtt a ba­romfitartás korszerűsítése volt napirenden. Azóta eb­ben az ágazatban nagyot léptünk előre. Most szükség­szerűen a sertéstartás kor­szerűsítése került előtérbe, és érthető, ha ez az egyik fő­feladata a kutatásnak is. S jelentkeznek a tsz-ek, az ál­lami gazdaságok, január el­seje óta szinte egymásnak ad­ják a kilincset. Bejelentik, hogy — mondjuk — egy öt­ezer férőhelyes komplett ser­téstelepet akarnak létesíte­ni, megbíznák az intézetet: a kísérletezett, új módszerek alapján készítsék el műkö­dési tervét. Az intézet munkatársai pe­dig felmérik a gazdaság adottságait, aztán hozzálát­nak a tervdokumentáció ké­szítéséhez. A műszaki iroda (nemrég alakult) megszabja az építkezés tennivalóit; a közgazdászok elvégzik a szükséges üzemgazdasági számításokat; a „rotációsok” i a gazdaság tervéhez igazod­va kialakítják a legkedve­zőbb forgási tervet, techno­lógiai, takarmányozási eljá­rást; a számviteli csoport ki­számítja, hogyan lehet a vál­lalkozást gazdaságossá ten­ni. A tervdokumentációt a gazdaság a megállapodott összegért, határidőre és ga­ranciával kapja, s aztán hoz­záláthat a kivitelezéshez. Az intézet ebben sem hagyja magára, ott bábáskodik a sertéstelep kialakításánál, a tenyészállatok beállításánál. Sőt! Az intézet feladatköre újabban a mind szélesebb körű szaktanácsadó szolgá­lattal is bővül. Ez lehet ál­landó (például meddőségi problémák figyelemmel kísé­résére a gazdasággal kötött megállapodás alapján fix összegért, vagy az eredmény­től függő fizetségért. A sertésztenyésztés korsze­rű technológiájának elter­jesztése mellett fő feladat a szarvasmarha nagyüzemi tartásának bevezetése; a technológiai eljárások mel­lett pedig az új fajták ku­tatása, a fajtatenyészlés. A sertéseknél már mindkettő előrehaladottabb, csak sza­porítani kell a piackövetelte hús-sertésfajtákat, s csökken­A szövetkezeti mozgalom­ban csaknem fél évszázada hagyomány, hogy az első jú­liusi hét végén a világ szö­vetkezeti tagjai megemlékez­nek a szövetkezeti szolida­ritásról. A 46. nemzetközi szövetkezeti nap július 7-én lesz. Öt világrész, 61 ország 612 000 szövetkezetének csak­nem egymilliárd tagja ünne­pel ezen a napon. A Szövetkezetek Nemzet­közi Szövetsége nyilatkozat­ban hívta fel a világ béke­szerető embereit, a szövetke­zeti mozgalom tagságát a vi­lág békéjéért és a leszere­tem a vágósúly eléréséhez szükséges időt. A szarvasmar­háknál még sok a teendő. Szarvasmarha-állományunk többsége magyartarka fajtá­jú, de nagyüzemi tartása vi­dékenként még igen eltérő, elsősorban a takarmányozá­si feltételek különbözősége miatt. A keresztezések egy­részt a tőgyjavítást célozzák, a nagyüzemekben gazdaságos gépi fejés érdekében. Az in­tézet az idei esztendő első si­kerét a Horn Arthur pro­fesszor által irányított ma- gyartarka-jersey keresztezé- si kísérletekkel aratta. Nagy várakozással tekintenek a hibrid-kísérletek elé, ame­lyeket minden bizonnyal fel­lendít majd a Herceghalom­ban létesítendő, külföldről importált, új hibrid-üzem. Fontos feladatként tartják számon hazai takarmányozá­si feltételeink javítását. Az intézet ehhez igen sokrétű munkával járul hozzá. Mun­katársai kutatják a fehérje­biztosítás. a koncentrátumok készítéséhez szükséges alap­anyagok leggazdaságosabb előállítási módját, s újabb és újabb takarmány-receptu- rákkal szolgálnak. lésért folytatott harcra, alap­vető feladatul tűzte ki a szövetkezeti kapcsolatok erő­sítését, s a gazdasági fejlő­dést az emberi jólétet szol­gáló minden törekvés támo­gatását A hazai ünnepségeket az Országos Szövetkezeti Ta­nács védnöksége alatt ren­dezik. Együtt ünnepel a há­rom szövetkezeti szektor — a termelőszövetkezetek, a fo­gyasztási — és értékesítő szövetkezetek, valamint a kisipari szövetkezetek — mintegy 2 és fél milliós tagsá­ga. öt megyében tartanak AMIKOR ELHELYEZKED­TÜNK az asztal körül és fel­tettem az első kérdést, előbb egymásra néztek aztán rám, majd szinte egyszerre szólal­tak meg: — Erről a Cérnáról nem lehet beszélni. — Nincs még semmi ta­pasztalatunk. — Mit mondjunk róla? Szabó László főmérnök még hozzátette: — Belefájdult a fejem, ami­kor a telefonban közölted, miről akarsz beszélgetni ve­lünk. Valami hasonló gondolat volt Boros Vince csúcstitkár és Herceg István szb-titkár arcáról is leolvasható. — A gyöngyösi MÁV Kité­rőgyártó Üzemi Vállalat meg­szűnt mint önálló vállalat, most már a MÁV üzemeként működünk. Nagyon kényel­metlen dolog ebben a helyzet­ben ilyen témáról beszélni tag ünnepe központi ünnepséget. A gyu­lai nagygyűlés szónoka Dobi István, az Elnöki Tanács nyu­galmazott elnöke, az OSZT elnöke lesz. Kiskőrösön dr. Molnár Frigyes, a Bács-Kis- kun megyei Pártbizottság el­ső titkára, az OSZT első el­nökhelyettese, Balmazújvá­roson Szabó István, a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, Tapolcán Szirmai Jenő, a SZÖVOSZ elnöke, Sopronban pedig Fe- renczi Tibor, az OKISZ el­nökhelyettese mond ünnepi beszédet Talán még jogunk sincs hoz­zá a feletteseink tudta nélkül. Vagy csak általában akarsz hallani a gazdasági mechaniz­mus reformjáról? Azt szíve­sen elmondjuk. Ügy tűnt az első percekben, hogy nem sikerül információt szereznem. Mi ez? Hogyan magyarázzam ennek a három vezető embernek a magatar­tását? Aztán elsimultak a redők a homlokokon, majd megindult a szó is. Valahogy így: Nálunk nincs üzletelés, szatócskodás a legfőbb köte­lességünk a MÁV felépítmé­nyeinek szolgálata a lehető legnagyobb mértékben és a lehető legjobb minőségben. Mi az igények kielégítésére dolgozunk. — Most erénynek könyvelik el azt a tulajdonságot amiért a múltban annyiszor megszid­tak: a szükséglet szerint vál­toztathatjuk a munkánkat, nem állunk be valamire, ha­nem azt gyártjuk, ami éppen kell. Ügy dolgozunk, ahogy évekkel ezelőtt is dolgoztunk már. — Elkészítjük a tervünket a felettes hatósággal folyta­tott tárgyalás alapján. Ter­melési értékben gondolko­zunk. Ezt mérjük menet köz­ben, ehhez viszonyítjuk a tel­jesítményt. — A geo-gyártás egyik fon­tos feladatunk. Erre is csinál­tunk tervet, aztán módosítani kellett. Kiesett harmincmillió. Akkor így hangzott a kérdés: elbocsássuk az embereket, vagy menjünk munka után? Az utóbbit választottuk, ter­mészetesen. Megmondtuk a dolgozóknak, mi a helyzet, nehogy a fal menti suttogás­nak adjunk tápot. Lehet a munkásainkkal szót érteni. — De mennyire! Egy pél­dát még erre. Tavalyról volt munkabér-megtakarításunk. Fejlesztést is kaptunk erre az évre. Igen ám, de januárban elszámolás folytán a lehetősé­geinket jóval túlléptük, ösz- szehívtuk az embereket. Őszintén elmondtuk nekik, mi a helyzet. Ok szavazták meg, hogy a bért visszaállítjuk a tavalyi kiindulási szintre. Kendbe tettük a dolgot. — Milyen jó, hogy így van. Most, július 1-től áttérhettünk a 44 órás munkahétre, ugyan­akkor bért is tudtunk emelni. — Persze, 3 reformot s< k minőmben érezzük Bővült a hatáskör Az igazgató 1T fo­kú, az osztályvezető pedig I. fein; hatóság lett Megnőtt a jogköre a szakszervezetnek, szélesedett a demokrácia. Kez­detben még a párttagoknak is magyarázni kellett, hol van nálunt a reform. Magunk is aggályoskodtunk, amikor a könyvelést és általában a nyilvántartást az adminiszt­rációt megváltoztatták. Aztán kiderült, jobb lett — Azt is furcsán fogadtuk, hogy ezentúl az igazgatói ala­pot nem mi határozzuk meg. Kósőbb rájöttünk, hogy sem­mi nem történt, mert az ér­vényes rendeletek alapján, ahogy azt korábban mi is csi­náltuk, most a vállalat mond­ja meg, mennyi az igazgatói alapunk. — Könnyebb lett a helyze­tünk, hogy mi is belekerül­jünk a nagy kalapba. Egy sor feszültség már nem nálunk csapódik le. Igaz, a párt csúcsvezetősége már kezdet­ben úgy foglalt állást, ha megkérdeznek bennünket a beolvasztásról, mi igennel vá­laszolunk. — Nálunk is a fogyasztás oldaláról vizsgálják elsősor­ban a reformot az emberek: mennyit visznek haza, mi van a borítékban. Ügy fogalmaz­nak: mennyibe kerül ma a munkaerejük újratermelése? Olcsóbb vagy drágább? — Nehezen fogadják el a nyolcvan—ötven—tizenöt szá­zalékos besorolást. A vezető beosztás túlértékelését látják benne. Magyarázzuk ennek az értelmét, azt a bizonyos fele­lősséget, amit anyagilag is ki kell fejezni. Más dolog, hogy azt a bizonyos nyolcvan szá­zalékot el tudja-e érni ma egy vezető nálunk. — Az átlagbér megkötöttsé­ge visszavet bennünket. A béralapot kellene megszabni. — Valahogy úgy vagyunk vele, a reform előkészítése idején sokkal nagyobb ügyet csináltunk belőle, mint ami­lyen az valóságban lett ná­lunk. A termelésben nálunk változás nincs, ami a múlthoz képes módosult annak pedig inkább az előnyeit élvezzük. Még az önállóságunk meg­szűntének is. így peregtek a mondatok egymás után az első percek feszültségének elmúlásával. Vagyis kiderült, hogy van mondanivalójuk, nem is ke­vés. A reform a gyöngyösi kitérőgyárban is reform. Gon­dot is adott, nemcsak remé­nyeket. Még az embereket is formálni kellett sőt: a veze­tőknek önmagukat is. Meg kellett magyarázni, hogy a re­form nem terülj asztalkám. És még mindig akadnak, akik ne ma termelés, hanem a fo­gyasztás oldaláról ítélik meg a reform következményeit. — Szerintem azt kell elér­nünk — mondta a vége felé Boros Vince csúcstitkár —, hogy a kereskedő ne akarjon hatóságot játszani, a hatóság pedig ne akarjon kereskedni, mindenki végezze a maga dolgát. Mi például: gyártsuk le azt, amit várnak tőlünk, a legjobb minőségben, a legol­csóbban. Van tehát mit csi­nálnunk. Persze, az üzemi ér­deket sem kezelhetjük mellé­kesként. Az emberekkel tö­rődnünk kell. HOGY IS CSAK? Legyár­tani, amit várnak tőlünk, a legjobb minőségben, a legol­csóbban. Ha csupán ennyi a reform — éppen elég. G Molnár Ferenc Mmwsm 3 IMS. július 8-, szombat tűit U Egy napon Suháng Jenő bekopogott az üzemvezetőjéhez. — Családi ügy — mondta. — A felesé­gem gyengélkedik, fáj­lalja a hátát, úgy áll a dolog. hogy talán hosszabb ideig nem is mehet munkáiba. Két kiskorú gyerekünk is van. Kérem, hogy sú­lyos családi körülmé­nyeimre való tekintet­tel emeljék fel a fize­tésemet. Az üzemvezető Í együttérzően bólintott. Ihtézkedctt. Suháng fi- iltetését felemelték. Aztán eltelt egy kis idő. * Egy napon Suháng Jenő félrehívta a szak- szervezeti bizalmit. — Családi ügy — mondta. — Tudod, hogy az asszony beteg, Peti meg Jolánka most vannak növésben, sza­kad le róluk a ruha. a cipő és olyan étvá- gyuk van hogy jelfái- nák a világot. Kérlek, hogy nehéz családi helyzetem• miatt utal­tass ki valami segélyt. A szakszervezeti bi­zalmi megértőn hall­gatta végig Suháng panaszát, és elintézte, hogy gyorssegényt utal­janak ki neki. Aztán eltel egy kis idő. * Egy napon Suháng Jenő felkereste az üze­mi nöbizottsáa vezető­jét. — Családi ügy — mondta. — A felesé­gem beteg, csak lézeng szegényke a lakásban, két kis gyerekünket nem tudom egy fizetés­ből etetni, ruházni. Ráadásul most kikap­csolták a gázt és a vil­lanyt. ülünk a sötét­ben. egy kis meleg teát sem főzhetünk magunk­nak. Ha nemi kapunk valami segítséget, nem is tudom, mi lesz ve­lünk. A nőbizottság veze­tőjének könny szökött a szemébe, elszaladt, összeszedett némi kész­pénzt, ruhát, élelmi­szert és odaadta Su- hangnak. Aztán eltelt egy kis idő. * Egy napon Suháng Jenőt, behívatta irodá­jába az üzemvezető. Ott volt a szakszerve­zeti bizalmi és a nő­bizottság vezetője is. — Ma délelőtt — kezdte az üzemvezető — meglátogattuk a maga családját, beszél­gettünk a szomszédok­kal. a házfelügyelővel és a lakóbizottság elnö­kével is. Mindnyájan megerősítették. hogy amiket maga nekünk elmondott, az kivétel nélkül megfelel a va­lóságnak. — A feleséged tény­leg alig áll a lábán — vette át a szót a szak- szervezeti bizalmi —, mert te naponta része­gen jársz haza és min­dig megvered. A gyere­keid valóban rongyo­san járnak. Éheznek is. a szomszédok kegye. lemkenyerén tengőd­nek. mert te jóformán semmi pénzt, nem adsz haza. nem gondoskodsz az ellátásukról. — És az is igaz — fűzte hozzá a nőbizott­ság vezetője —. hogy a lakásban kikapcsolták a villanyt és a gázt. Maga ugyanis még azt a pénzt is elitta. amit tőlünk kapott, a ruha­neműt és az élelmiszert pedig a sarki kocsmá­ban a szeretőjének ajándékozta, tanúk van- nak rá. Mi a vélemé­nye minderről? — Családi ügy — mosolygott rájuk szelí­den Suháng Jenő — ehhez maguknak sem­mi közük. Én a gyár­ban, elvégzem a mun­kámat a privát életem­be pedig — amíg vér nem folyik —. sem hi­vatalos szerveknek, sem társadalmi intéz­ményeknek nincsen jo­guk beleszólni... Kürti András (Sz. L.) Vasárnap: nemzetközi szövetkezeti nap Csaknem negyedmilliárd szövetkezeti

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents