Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-05 / 156. szám

Közlemény a Magyar HépközSársaság párt- és kormány­küldöttségének szovjetuniókéi! látogatásáról Kádár János nyilatkozata a szovjetuniókéit tapasztalatokról (Folytatás az 1. oldalról) A felek kifejezték eltökéltségüket, hogy a jövőben is támogatni fogják a hős vietnami népet és az amerikai imperialista agresszió győzelmes visszaveréséhez szükséges minden támogatást megadnak a testvéri Vietnami Demokratikus Köztársaságnak. A felek támo­gatják a VDK kormányának igazságos állás­pontját, a Dél-vietnami Nemzeti Felszaba­dítás! Front politikai programját, mint a vietnami kérdés rendezésének olyan reális alapját, amely megfelel az 1954-es genfi egyezményeknek, valamint a délkelet-ázsiai és a világbéke érdekeinek. A küldöttségek nagy jelentőséget tulajdo­nítanak annak, hogy Párizsban sor került az érintkezés felvételére az amerikai és a viet­nami képviselők között. Véleményük szerint a VDK bombázásának teljes és feltétel nél­küli megszüntetése kedvező előfeltételeket te­remtene a vietnami probléma politikai ren­dezéséhez vezető utak felkutatására. A felek ismételten kinyilvánítják szoli­daritásukat az arab országok népeinek sza­badságukért és államaik területi épségéért vívott harcával. Támogatják azt a követelést, hogy az izraeli területrablók haladéktalanul vonják ki csapataikat az elfoglalt arab terü­letekről és az 1967. június 5-e előtti helyzet­nek megfelelően számolják fel az imperia­lista izraeli agresszió következményeit s az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1967. november 22-i határozatai alapján politikailag rendez­zék a közel-keleti helyzetet. A felek ismét ki­fejezik eltökéltségüket, hogy a jövőben is a szocialista országok párt- és kormányvezetői­nek értekezletein közösen kidolgozott állás­pont szerint fognak cselekedni. A felek meggyőződése, hogy a Varsói Szer­ződés tagállamainak a bukaresti nyilatkozat­ban kifejtett építő jellegű javaslatai, az euró­pai kommunista és munkáspártok Karlovy Vary-i értekezletének dokumentumai az euró­pai biztonság és békés együttműködés meg­erősítésének reális alapját jelentik, s megfelel­nek az európai népek létérdekeinek. A Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió ismételten kinyilvánítja, hogy az VSA imperialista köreivel szövetkezett nyugatné­met militarizmus revansista törekvései to­vábbra is az európai feszültség és háborús ve­szély fő forrásai. A nyugatnémet kormány po­litikája változatlanul a második világháború utáni európai helyzet aláásására irányul. Az NSZK ellenséges irányvonalat követ az NDK- val szemben. Nyugat-Németország vezető kö­reinek revansista politikája a neofaslzmus és az agresszió fészkének kiterebélyesedésé'nez vezet Európa szivében. Az antidemokratikus szükségállapot-törvények elfogadása a Bun­destagban, újabb súlyos lépés azon az úton, amely az NSZK-t a legreakciósabb militaris­ta erők diktatúrájának irányába tolja. Mind­ez komolyan veszélyezteti az európai konti­nens békéjét és nyugalmát. A felek hangsúlyozták, hogy az európai bé­ke és biztonság reális és konstruktív alapja: a második világháború után Európában kiala­kult államhatárok megváltoztathatatlanságá- nak elismerése, az NSZK-nak az egyedüli kép­viselet Igényéről való lemondása, Nyugat-Ber- lin — mint önálló politikai egység — külön státusának tiszteletben tartása, a müncheni egyezmény semmisségének kezdettől fogva történő elismerése, az atomfegyver megszer­zését célzó nyugatnémet törekvések megelő­zése. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormánya véleménye szerint a kellően előké­szített összeurópai konferencia megtartása fontos lépést jelentene a kollektív biztonsági rendszer megteremtésének útján, elősegítené az európai és a világbéke megszilárdulását. A felek nagy jelentőséget tulajdonítanak az atomsorompó-szerződésnek. Annak megkötése kedvező feltételeket teremt az atomfegyver­kezési verseny megfékezése, az általános és teljes leszerelésért, a valamennyi békeszerető erő tömörítéséért folyó harc szempontjából. A felek kinyilvánítják eltökéltségüket, hogy erősíteni fogják a Varsói Szerződés szer­vezetét, a szocialista országok biztonságának szilárd garanciáját. A szocialista közösség kül­politikája további aktivizálásának, az agresz- sziók meghiúsításának, a népek közötti barát­ság érdekeitől vezettetve a felek a jövőben is koordinálni fogják nemzetközi tevékenységü­ket. Az MSZMP és az SZKP képviselői nagy megelégedéssel állapították meg, hogy a két párt nézetei teljesen egybeesnek a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom helyzeté­nek értékelésében. Megerősítették azon törek­vésüket, hogy a jövőben is folytatják a köl­csönös konzultációkat, s egyeztetik álláspont­jaikat és tevékenységüket. Az MSZMP és az SZKP egységes abban, hogy minden egyes marxista—leninista párt­nak, miközben az előtte álló nemzetközi fel­adatok megoldásán fáradozik, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalommal szembe­ni magas felelősség szellemében keli csele­kednie, mindent meg kell tennie az összes kommunista erők nemzetközi összeforrottságá- nak megszilárdítására. A felek meggyőződése, hogy a kommunista világmozgalom egységének megerősítéséért folyó harc fő kérdése: a kommunista és mun­káspártok nemzetközi tanácskozásának gon­dos előkészítése és megtartása. Meggyőződé­sük. hogy a küszöbönálló tanácskozás fontos szakaszt jelent az imperializmus elleni harc­ban, a jelenkor összes forradalmi erőinek tö­mörítésében és támogatást nyújt a szabadsá­gukért és függetlenségükért küzdő népeknek. A testvérpártokkal szorosan együttműködve, az MSZMP és az SZKP minden tőle telhetőt megtesz a kommunisták ezen nemzetközi fóru­ma sikeres lebonyolításának biztosítása érde­kében. A küldöttségek pozitívan értékelték a bu­dapesti konzultatív találkozó eredményeit, va­lamint a testvérpártoknak a nemzetközi ta­nácskozás előkészítését célzó további együttes lépéseit. A szovjet fél elismeréssel méltatta az MSZMP nagy hozzájárulását ehhez a munká­hoz. Az MSZMP és az SZKP további erőfeszíté­seket tesz a szocialista országok egységének erősítése, a szocialista közösség politikai, gaz­dasági és védelmi ereje szakadatlan növelése érdekében. A két testvérpárt határozottan el­ítéli Mao Ce-tung csoportjának politikáját, amely lábbal tiporja a marxizmus—leninlz- mus elveit, szakadár irányvonalat folytat a nemzetközi kommunista mozgalomban és ez­zel kárt okoz az imperializmus elleni harc és a szocializmus kínai építése ügyének. A tárgyalások részvevői hangsúlyozták, hogy az MSZMP és az SZKP szoros együtt­működése és információcseréje, a küldöttség­cserék, a két párt vezető személyiségeinek ta­lálkozói és konzultációi, a pártjaik közötti kapcsolatok lenini normáinak szellemében elősegítik az időszerű kérdések elvtársi lég' körben történő operatív megoldását. A felek célszerűnek tartják az MSZMP és az SZKP közötti együttműködés formáinak és mődsze' reinek továbbfejlesztését. A két ország párt- és kormányküldöttségé­nek tárgyalásai a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság, az SZKP és az MSZMP közöt­ti testvéri barátság és sokoldalú együttműkö­dés erősödését szolgálták, A magyar párt- és kormányküldöttség ba­ráti látogatásra hívta meg a Szovjetunió párt­ós kormányküldöttségét a Magyar Népköztár­saságba. A szovjet fél a meghívást köszönet­tel elfogadta. (MTI) SZÓFIA (MTI): A Burgiba elnök vezetésé­vel Bulgáriában tartózkodó tuniszi küldöttség csütörtö­kön, baráti légkörben meg­beszélést folytatott Todor Zsivkov miniszterelnökkel és Georgi Trajkovval a nemzet­gyűlés elnökségének elnöké­vel. MELBOURNE (Reuter): Csütörtökön reggel több száz főnyi tömeg tüntetett Melbourne-ban az amerikai konzulátus előtt a háború el­len. A tüntetők szétoszlatá- sára lovas-rendőrség vonult ki. A tüntetők bezúzták konzulátus ablakait, majd kőzáport zúdítottak a rend­Atomcsendbontás a Csendes-óceánon PÁRIZS (MTI): öt évvel az atomcsend- szerződés és öt nappal az atomsorompó-szerződés után Franciaország légköri atom­fegyverkísérleteket kezd a Csendes-óceánon. Pénteken helyi idő szerint hajnali egy órától lezárták a tengeri és légiforgalom elől a Mururoa korállszigetek térségét, ahol Franciaország 1966-ban hat, 1967-ben három atomfegy­ver-kísérletet végzett. Ezek­ben a sorozatokban a Mari­ge—4. típusú repülőgéppel célba juttatható atombombá­kat próbálták ki. Most a ha­dászati földrakéták, illetve az atom-tengeralattjárókról indítható rakéták nukleáris robbanófejének kipróbálá­sáról lesz szó. Az augusztus végéig ter­vezett kísérletek francia hidrogénbomba felrobbantá­sával zárulnak. Tahitiból kifutott több francia haditengerészeti egy­ség, hogy az 1 200 kilométer­re délkeletre levő kísérleti tengerszakaszon helyezked­jék el. A francia békemozgalom erélyes tiltakozást jelentett be a csendes-óceáni francia atomfegyver-kísérletek el­len. (Folytatás az 1. oldalról) tesen tudjuk, hogy a két or­szág súlya, nagyságrendje nem azonos, s amilyen jól­esik a szovjet embereknek az az értékelése, hogy mindkét párt, mindkét ország, mind­két nép számára hasznos ez a barátság, gondolom any- nyira megfelel az igazságnak, hogy a mi Számunkra még fontosabb, szinte azt lehetne mondani, életbe vágóan fon­tos. Ennek megfelelően készült a magyar párt- és kormány- küldöttség erre a szovjetunió­beli útra. Meghatározott el­gondolással, szándékkal men­tünk ki. Párt- és kormány- küldöttségünk mostani út­jához hasonló látogatások, ta­lálkozások voltak már meg­előzően is — a szovjet kül­döttség járt Magyarországon, magyar küldöttség a Szov­jetunióban — s a jövőben is lesznek. Ez a látogatás azon­ban szintén fontos volt, meg­volt a maga meghatározott szerepe. A szovjet párt- és állami vezetőkkel rendszeres kap­csolatban állunk; Különbö­ző formák között, különböző alkalmakkor találkozunk, ki­cseréljük véleményünket, is­mertetjük álláspontunkat és beszélünk arról, hogy mit kell együtt tennünk az alap­vető nemzetközi kérdések­ben. A jelenlegi helyzetben szintén jő és fontos volt ez a lá­togatás, mert ilyen szin­tű magyar párt- és kor­mányküldöttség ntóljára 1963-ban járt a Szovjet­unióban, s azóta hosszú idő telt el. Az ilyen látogatások — akár magyar küldöttség utazik a Szovjetunióba, akár szovjet, küldöttség jár Magyarorszá­gon — egyrészt alkalmat ad­nak fontos, időszerű kérdé­sek megbeszélésére, másrészt a politikai szándékban az is benne van, hogy demonstrál­juk barátságunkat. egysé­günket és együttműködé­sünket. Ennek megfelelően most az volt a célunk, hogy egyébként is jó, bensőséges kapcsolatainkat tovább erő­sítsük és kielégítően fejlődő együttműködésünket mind a politikai, mind a gazdasági és a kulturális élet terén to­vább szélesítsük és növeljük, mert ez kölcsönösen előnyös országainknak — és mint már említettem — különösen fon­tos Magyarország számára. Kádár János ezután hang­súlyozta: ezt a munkát is igyekeztünk becsülettel elvé­gezni és — végiggondolva az egész programot — az a vé­leményünk, hogy elértük cé­lunkat. Megfelelő megbeszé­léseket folytattunk és benső­séges találkozásaink voltak a szovjet emberekkel. Mint a magyar párt- és kormánykül­döttség tagjainak különösen jólesett az a szívélyesség és barátság, amellyel mindenütt találkoztunk, akár amikor Brezsnyev, Koszigin és Pod- gomij elvtársakkal tárgyal­tunk, akár pályaudvarokon, gyárakban és más helyeken, ahol szovjet munkásokkal ta­lálkoztunk. Vasárnap Volgográdban olyan helyeken jártunk, ahol sok helybeli ember és sok tu­rista is megfordul, hiszen a város a híres sztálingrádi csata színhelye. Még a kirán­dulók is rendkívül szívélyes­séggel köszöntöttek bennün­ket. Ez azért is nagyon sokat jelentett nekünk, mert jól A Szovjetunió és Vietnam együttműködése Moszkva (TASZSZ): A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányküldött­sége Moszkvában tartózko­dik, ahol tárgyalásokat foly­tat a szovjet vezetőkkel, a ; Vietnamnak nyújtandó gaz­dasági, technikai és katonai segítségről. A szovjet fél a tárgyalások folyamán kifejezte lelkes er dését, elismerését a vietna­mi nép hősi harca iránt, és kijelentette, a Szovjetunió, mint eddig is, a jövőben is megtesz minden tőle telhe­tőt, a vietnami nép megse­gítése érdekében. A delegációt Alekszej Ko­szigin, a szovjet miniszterel­nök is fogadta. __. _ tu djuk, hogy nem a szemé­lyeknek vagy legalábbis nem elsősorban a személyeknek szólt, hanem a Magyar Szo­cialista Munkáspártnak, a magyar munkásosztálynak, a magyar népnek, amelyet a Szovjetunióban tisztelnek, szeretnek és becsülnek. Na­gyon jó érzés volt ez szá­munkra. Egyébként termé­szetesen megragadjuk az al­kalmat, hogy közvetlen be­nyomásokat szerezzünk a szovjet élet fejlődéséről, és sok érdekes élményben volt részünk. Bizonyos összehasonlítást tehettünk Volgográdban is. Jómagam itt már több ízben töltöttem rövidebb időt, utoljára hét évvel ezelőtt. Az azóta bekö­vetkezett fejlődés óriási. A volgográdi terület vezető elvtársai elmondták, hogy tíz év alatt az ipari termelés há­romszorosára növekedett. Mellesleg megjegyzem, hogy a volgográdi terület jóval na­gyobb, mint Magyarország. A szovjet méretekben ez a te­rület a mi fogalmainknak megfelelően megyét jelent; Híres az erőműve, vannak gépgyárai és egyéb üzemel; Mi a traktorgyárban jártunk, amely több dologról is neve­zetes. Először Is: Az első szovjet traktor 1930-ban ott készült el. Ez ennek a gyár­nak a dicsősége. Másodszor — s ezt az egész világ tud­ja —, amikor a Hitler-fasisz- ták elérték Sztálingrádot, ennek a gyárnak a terü­letén folytak azok az utolsó harcok, amelyek­ben véglegesen megállí­tották, majd megverték és megsemmisítették a német fasiszta csapato­kat. Érdekes volt számunkra az Észt Szovjet Szocialista Köz­társaságban tett látogatás is. Itt is nagyarányú a fejlődés. Iparuk gyors ütemben fejlő­dik, s rendkívül magas szín­vonalú, igen fejlett és egész­ségesen növekszik a mező- gazdasági kultúra. Más ég­hajlati viszonyok között dol­goznak, mások a termékeik, északi fekvésű az ország, sok a csapadék. Növénytermesz­tésük és állattenyésztésük ki­váló. Nem hiszem, hogy e vonatkozásban Eurónában sok versenytársuk akad, beleért­ve a legfejlettebb kapitalista országok mezőgazdaságát is. RIPORTER: Arra kérem Kádár elvtárs, foglalja össze tárgyalásaik* látogatásuk eredményeit, VÁLASZ: Ezt röviden összefoglalni igen nehéz, inkább csak érin­teni lehet. Megbeszéléseink során — ahogyan ilyenkor szokásos, mindkét részről tá­jékoztatást adtunk saját helyzetünkről. Sok időt szen­teltünk a kétoldalú kapcso­latoknak. Megállapodtunk mindazokban a témákban, amelyeket a további munka során napirenden tartunk. Egyébként megállapítottuk, hogy a magyar—szovjet együtt­működés egészséges, jó és megfelelően fejlődik. Ez így van politikai téren, a nemzetközi politikában is, s ami szintén örvendetes, mindinkább, mind széleseb­ben fejlődik országaink tár­sadalmának közvetlen érint­kezése. Tállinban a gyűlésen érin­tettem is, hogy most már nem csupán a vezetők szűk körének egyetértéséről és együttműködéséről. hanem a tömegek kapcsolatáról van szó. És mivel Észtországban első alkalommal járt ilyen magyar párt- és kormány- küldöttség, arra hivatkoztam, hogy a miniszterek, tudósok, művészek kölcsönösen meg­fordultak a két országban. Itt abbahagytam a felsorolást és utána jöttem rá, hogy nyu­godtan mondhattam volna azt is, hogy munkásemberek, parasztemberek, fiatalok a maguk vonalán széles körű kapcsolatot tartanak fenn és együttműködést valósítanak meg, ami helyes. Ami általában barátságun­kat és szövetségünket illeti, ezt nagyon széles körben méltatták a tömegek. Talán itthon is látták a különböző barátsági gyűléseket, látták milyen volt a volgográdi traktorgyárban —. ahol kül­döttségünk nevében Fock elvtárs beszélt — azután Tal- linban és végül Moszkvában; Sok-sok ezren vettek részt ezeken a gyűléseken, ame­lyeknek hangulata — nehéz ezt szavakkal visszaadni — igazán bensőséges volt. Az ember — ismétlem — érezhette, hogy a szovjet emberek körében milyen rendkívül nagy tisztele­tet és megbecsülést szer­zett számunkra követke­zetes politikánk, hogy a szocializmus ügyét és saját dolgainkat kézbe vet­tük és terveinket eredmé­nyesen valósítjuk meg. Mint barátot és szövetségest is számon tartanak és becsül­nek minket. összefoglalóan tehát any- nyit mondhatok, hogy a kül­döttség hivatalos tárgyalásai, az egyes vezetőkkel folyta­tott megbeszélések, a gyűlé­sek. a szovjet dolgozókkal való számtalan találkozó kül­döttségünk eredeti misszió­jának megfelelően zajlott le. A misszió célját, mindig nyíltan, programszerűen hir­dettük: az volt a szándé­kunk, hogy a látogatás moz­dítsa elő a két párt, a két kormány, a két ország, a két nép barátságát, testvér^ mindkét országra nézve hasz­nos kapcsolatát, együttműkö­dését. Megjegyzem, hogy a kü­lönböző alkalmakkor — pél­dául Moszkvában a két hiva­talos fogadáson is — sok em­berrel találkoztam és nagy örömmel tapasztaltam, hogy a magyar—szovjet kapcsolat, barátság, együttműködés az egyes ágazatokban is nagyon egészségesen épül és érvé­nyesül. Találkoztunk a Szov­jet—Magyar Baráti Társaság vezetőivel, továbbá kohászok­kal, alumíniumipari, gépipa­ri szakemberekkel. A maga területén mindegyik meg- győződéses híve a szovjet— magyar kapcsolatoknak és együttműködésnek; A kapcsolat és az együtt­működés tehát sokirá­nyú, széles körű és meg­győződésem, hogy most tovább erősödött, illető­leg még jobb feltételeket alakítottunk ki a további együttműködéshez. Szeretném azt is megem­líteni, hogy a magyar—szov­jet kapcsolatnak természete­sen nemcsak Magyarország és nemcsak a két fél, hanem szélesebb értelemben a szo­cialista országok, a nemzet­közi kommunista és mun­kásmozgalom szempontjából is megvan a maguk megha­tározott jelentősége. A ma­gyar—szovjet kapcsolatok kedvező alakulásának pozitív hatása tehát a két ország ér­dekein túl hasznosan és jól szolgálja az összes szocialis­ta országok, valamint a nem­zetközi munkásmozgalom tö­rekvéseit is. Ezzel az érzéssel jöttem ha­za és általában a küldöttség tagjai is így értékelik látoga­tásunk eredményeit — fe­jezte be nyilatkozatát Kádár János. (MTI) Mmmsw 1963. július 3., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents