Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-28 / 176. szám
SZÉLES HORIZONT Négy földrész fiatal költői a békéről, a harcról, a barátságról ROBERT ROZSGYESZTVENSZKU:* NELSON MARRA:» JOAN MUNGVAMBE:* Régebben Barátok fala Ki a bűnös? Mint partizánok fedezékét, benőtt a füvek zöldje. De körülnézek « roppant lángban látom: kisfiúk buknak aknába botolva, mint a küszöbbe, mellűkkel tűzre tapadva — futók a célszalagra. Kisfiúk buknak — karjuk tágra tárva — a tétlenségtől s vértől zsíros főidre. Kisfiúk halnak, lágy tenyerükben gyönyörű fvfi életvonallaL (*A fiatal szovjet kőltőnemzedék egyik legnevesebb kép- viselöjeJ Ma harcba Indul toliam verssorok romjai közt (a verseimről szólok), toliam, mely elragadott túl a szavak értelmén, s ott feledkezett, magukra hagyva a városokat, az utcák szűrt zaját, a fénylő állomásokat. Későre Jár, de harcba indulok. Ijeszt a szavak kő-hegy,., a gyermekarcok kavics-komolysága. Későre jár és végtelen az él egyedül van, ki magában beszél. En kiáltani akarok: 1— Kerítsetek falat körém, barátaim, ti élő városok! iFiatal uruguayi köUö, 1942-ben született. 1964-ben jelent meg „Fekete udvaroks” (Lot patios negros) e. verseskötete.) Ki a bűnös, testvérem, Hogy porrá lett a kunyhó? Ki a bűnös, testvérem. Hogy porba rogy az ember'. Ki a bűnös, testvérem? Az ártatlan feleljen! Emeld fel, testvér, emeld fel A porbadöntött kunyhót, Emeld fel, testvér, emeld fel A porbarogyó embert. Emeld fel, testvér, emeld fel Ellenséged fölé a kopját, Emeld fel, testvér, emeld fel Hajnalt hozó hangod, Emeld fel, testvér, emeld fel Ellenséged, ki földünkre dőlt. Es elterpeszkedett. Emeld fel, tesvér, emeld fel Kopjád s tekinteted. •(Fiatal afrikai költő, a portugál gyarmatosítók ellen hősiesen küzdő Mocambique népének képviselője), NICHITá TANESCU:* EZTÁN HOANG:* A jövő pólusa (részlet) Holnap. Pontosan holnap érkezik a holnap; Nem később, s nem előbb. Arca kipirul, mint a reggel, egy vonása sem ismeretlen, testvére gyermek-álmainknak. Dong-hoi kikötője A mellékutca hosszán koppan lé. fölöd hajol az árnyék pálmafája. Szél legyezi a kikötőt s az este lehűl váltadon, mint a csillagok. Az utca két során romok, és derekad köré mint gépfegyver-szalag, csend csavarodik. Várunk rád, Holnap — ifjúságunk ikertestvére, a pillanat kapuinál, ahol kilépsz, mint reggelből a táj, mint széles horizont, vörös fonál, ki minden utat egybefűz«!, s a sorsok káoszát az évszázaddal egybeőltöd. Híd idők s fajok közt, holnapból mába ívelsz, mert megneveztünk: Így lesz. Hisz őrzi derekad kezem, s vállad őrzi a kapualjak lágy lehelletét, léptedet visszhang sokszorozta, ablaksorok villantak szemeidbe. Az utca két során romok, de lépteid zenéji bekopog mint a hűs remény, s a hű gépfegyverek. (•Fiatal dél-vietnami költő, „Partizánok a Loan folyón" és „Központi körzet” című versesköteteit a Vietnami Demokratikus Köztársaságba* adták M.) • (Fiatal román költő, 1933-ba* született, több sikere* « verseskötet szerzője.) Összeállította és fordította: KASSAI FERENC tólta a tévékészüléket a hallba, mert már elkezdődött a meccs, a nagyapa az apróbb unokák társaságában kóstolgatta a bort az ebédlőasztal mellett, miközben a nagymamák kivitték a pörköltet újramelegíteni. Én az ajtóban küllőfeleztem, hol a meccset néztem, hol a fiaimra figyeltem, nehogy valami őrültséget csináljanak. De nem, megítélésem szerint min-; den rendben ment. — Péter, itt egy kicsit színtelen vagy, ezt ismételjük 1 — hallottam az egyik fiam szavalt, majd mindjárt utákor aztán azt vihette hírül, hogy a két fiú a palástot próbálgatja magára, sírva kértek, hogy álljak végre a sarkamra. Kénytelen voltam otthagyni a meccset éppen a félidő vége felé. Szó nélkül fogtam a fiúkat és egyszerűen bezártam őket a vécébe. Mire asztalra került az étel, lecsillapodtak a kedélyek. A meccs vesztésre állt, s elővezették a köly- köket is a mellékhelyiséből. Egész étkezés alatt illemtudó- an viselkedtek, csak akkor szóltak, ha kértek még. Pétert hallgatták ugyanis, aki pár éve részt vett egy philadelphiai egyházügyi konferencián, s az ottani autómárkákat ismertette. Péternek korán ment a vonata, kapkodva búcsúzott. Egyik fiam ezzel vált el tőle: — Klassz srác vagy, Péter, máskor is gyere. A másik nagyot legyintett: — Fene törődik a keresztelővel! Anélkül is ide tolhatnád a képed! — Oké, fiúk, lehet róla szó! — emelte Péter az ujját széles karimájú fekete kalapja mellé. Csak a két nagymamát viselte meg a keresztelő. Ha szó esett róla, kimentek a szobából. Csak magamon csodálkozom, mire volt jó az egész. Arról nem is beszélve, hogy öcsit azóta is csak öcsinek hívja mindenki. micsoda dumája van?!* Nem sokkal később egy körmondat vége felé elkomorult, majd jól érthető, tagolt hangon megszólalt: — „Kaka!” S mert a mondat egyre csak folytatódott, öcsi hozzáhelyezkedett, hogy szavait tett kövesse. Mindenki másfelé nézett, a feleségem úgy tett, mintha még mindig ő tartaná a gyereket, a fiaim szerencsére valami műszaki problémában merültek el, csak a nagymamák mosolyogtak átszellemül ten. Az volt az arcukra írva: „Na ugye, milyen más, ha nem pogány egy gyerek!” öcsi pedig éktelen üvöltésbe kezdett, mire Péter is kénytelen volt befejezni a beszédet. Ingerülten kapcsolta ki a magnót; — Kár, hogy bőg — mondta, — lett volna még egykét szép gondolatom. Szerencse, hogy a két nagymama. öcsivel átvonult a másik szobába, s így nem hallották a fiaim javaslatát: — Már nincs itt az a bőgőmasina, be lehet fejezni.— S a másik: — Igazán megérné. Frankó a szőPéter kapott az alkalmon. Törölte a végső mondatot, s emelt hangon ismételni kezdte, majd folytatta a beígért gondolatokkal. Hárman dolgoztak teljes egyetértésben, fiaim felváltva kezelték a magnót, Péter csak arra vigyázott, hogy a mikrofon megfelelő távolságban legyen. Az öcsém közben a sógor- •Mzony bevásárlókocsiján kina a másikét: — Arra vigyázz, hogy pe- diggel nem kezdünk mondatot. A Hanák tanárnő erre nagyon kényes... Megnyugodva a meccsnek adtam magam s csak későn vettem észre, hogy amíg az egyik nagymama a konyhában tartotta a frontot, a másik az ajtó előtt hallgatózott, és időnként kétségbeesve tájékoztatta a másikat AmiÉLŐ IRODALOM CSANDA SÁNDOR: ELSŐ NEMZEDÉK Cábry Zoltán írja a Pa- * lackposta szép. önéletrajzi jellegű bevezető írásában: „A szlovákiai magyar író a seimimiből indult. Nem volt hagyománya, mintája és gyakorlata. A világháborúból jött: ez. ennyi volt a mestersége. ifjúsága, tapasztalata és mértéke. A világiháborúból jött: sebzetten, megundarod- va. elárult emberként. Nem volt semmije, csak gyilkos élménye. csak a világháborús embertelenség lidércnyomása. Nem volt senkije, semmije, csak egy könyve: „A halottak élén”. Ez volt a kezdet, ez volt az élmény, és így az „ember az embertől enségben” lett szinte egyetlen törvénytáblája. És ez sok volt. ez minden lehetett...” Ha az idézett sorok mellé állítjuk a Fábiy-életmümt — mely a szocialista vox Humana páratlanul szép példája egész Közép-Európa viszonylatában is; a Sarló mozgalmának történetét-törekvéseit, progresszív feladatvállalását körvonalazó Balogh Edgár- könyvet, a Hét próbák (a Szépirodalmi Könyvkiadó adta ki Pesten 1965-ben); csak a minap elhunyt Forbáth Imre széles sodrású humanista líráját; Győri Dezső költészetét és különös varázsú prózáját; Szalatnai Rezső. Dobossy László, Palotai Boris. Egri Viktor írásait; a náluk fiatalabbak közül Monoszlóy M. Dezső. Tőzsér Árpád, Bábi Tibor és mások írásművészetét. akkor tudjuk csak látni és megérteni igazán: mivé nőtt 1920 óta a csehszlovákiai magyarság irodalma. S ezzel még korántsem jelezhettük az immáron ötödik évtizede izmosodó sok vonatkozásban sajátságos közép-európai jni^tMú betöltő (azaz: » népek közötti megbékélés, testvériség és megértés gondolatát hangsúlyozó) csehszlovákiai magyar irodalom minden lényeg^ oldalát. Nem tűnnek ki az árnyalatok, az esizmed tekintetben is meglevő több- rétúeóg, amely faként a két háború közötti periódusnak volt jellemzőié Fábry Zoltán, Balogh Edgár, egyáltalán a sarlósok erőteljes baloldali- sága mellett is. Csanda Sándor, a kiváló csehszlovákiai magyar irodalomtudós önálló kutatások nyomán megszületett könyve, az Első nemzedék épp ezért lehet jó kalauz nemcsak az irodalomtörténész szakembereknek, hanem a tájékozódni kívánó olvasónak is. fi könyv — a címből is *■ látható — a csehszlovákiai magvar irodalom első generációjának történetét kísérli meg felvázolni, tehát az 1920—15 közötti negyed századot. Meglepően gazdag anyagát lapozva elsősorban is a jelzett időszak sajtójának, valamint könyvkiadásának bemutatása kötheti le az olvasó figyelmét. Hogy miért? Arra tán Csanda könyvének alábbi néhány sora adhat legpontosabb választ: ..a szlovákiai magyar irodalom az első világháború után keletkezett nemzeti kisebbségi és regionális keretek között. A re-' gionálison kívül azonban általános. az egész magyar szellemi életet érintő jelentősége is volt már kezdettől fogva: a két világháború közt az itteni magyar kisebbség... Horthyék Magyarországáénál szabadabb légkörben fejlesztette ki nemzetiségi kultúráját. Kommunista, szocialista magyar irodalmi művek és egyéb sajtótermékek elsősorban nálunk találtak szélesebb olvasóközönségre, legális körülmények között ... rendkívül nagy mértékű publicisztikai tevékenység fejlődött ki: néhány százra tehető az itt kiadott magyar lapok és folyóiratok száma...” Noha az említett, nagyszámú magyar folyóirat és újság többnyire rövid életű volt is. mégis biztosította a publikáció lehetőségét még olyan alkotóknak is. akik politikai emigránsként kerültek csehszlovák földre a magyar Tanácsköztársaság bukása után. Mácza János. Gábor Andor. Illés Béla, Balázs Béla, Barta Lajos közölhették itt írásaikat — az emigráció kitiltásáig —: az Ostravában megjelent kommunista Magyar Nap a hazaiak: Fábry Zoltán, For. báth Imre. llku Pál. később Rémi József írásainak adhatott helyet. Plasztikusan rajzolódik ki Csanda könyvében emellett a kor csehszlovákiai magvar irodalmi életének másik két vonulata is: a kisebbségi magyar nacionalizmusé s az államhű aktivizmusé — mindkettőnek kellő kritikai rajzát kapjuk a sajtótól, a lírát a prózát s a kritikai életet bemutató fejezetekben. Az egyes írók. költők portréi közül különösen szépek a Forbáth Imréé, Fábry Zoltáné, Győry Dezsőé, de ió ösz- szefoglalást ad a tömörségében is vonzó Balogh Edgár és a Sarló c. fejezet is a sarlósok törekvéseiről-eredmé- nyeiről IIülőn ki kell emelni az" tán a gazdag bibliográfiát is amely a csehszlovákiai magvar irodalom negyedszázados első periódusának vizsgálatánál-tanukná« nyozásánál szinte nélkülözik tétlen. Lőkös István
