Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-28 / 176. szám
A bűntett színhelyén a gyöngyösi kofa gyilkosa Unalmas hely-e SÍROK? Gyöngyös, Béke tér 2. Múlt év szeptember 38-án itt töltötte élete utolsó per ceit az idős, 72 éves piaci árus, özv. Kertész Lajosné. Aznap délelőtt 60 000 forintot vett ki a takarékból. Kilenc fejszecsapás roncsolta szét a fejét. Több mint egy hónapon át kutattak utána, s holtteste itt került elő a földből. A gyilkossággal Besze Imrénét vádolják. A bűnügyet tárgyaló Egri Megyei Bíróság péntek délelőtt megszemlélte a bűntett színhelyét. Nagy, füves térség. A tér egyik oldalán kertes házak. A másik oldalt hatalmas embertömeg takarja. Lehetnek Ötezren. Fürtökben lepnek el minden talpalatnyi helyet — a rendőrlánc mögött. Kicsinyek és nagyok, férfiak és nők vegyesen; pirospozsgás kövérek meg soványak, döbbent, kiváncsi arccal. Csendben várakoznak. Akkor zúdulnak fel, amikor feltűnik, közeledik a vádlottat szállító szürke, zárt kocsi. A VÁDLOTT. Középmagas, sovány asszony, arca beesett, száraz, lisztfehér, szája szélét kesernyésen összehúzza. Fegyveres őrök kísérik. Az asszony ruházata — raböltözék. Kék-fehér csíkos kabát, szoknya. Tizenhetedik büntetését tölti. Élete 53 évének több mint a fele különböző börtönökben telt eddig. Utóbb visszaesőként elkövetett, társadalmi tulajdont károsító lopásért és sikkasztásért ítélték 1 év és 2 hónapi szigorított börtönre. S most ez a gyilkosság. Előre kitervelte, precízen végrehajtotta. Tét: az a 60 000 forint, amit az idős piaci kofa fogához vert fillérjeiből egy életen át ösz- szerakott. A térkézdő épület sarkától alig hatvan lépésnyire a z a ház. Rozsdás drótkerítés, rozoga vaskeretes kapu. A ház féltetős, öreg épület, az idő már alaposan megbontotta. Elől egy szoba, konyha, a folytatásban ugyancsak, hozzátapasztva fáskamra. Hátrább a kert pár gyümölcsfával, dióval, szilvával és barackkal. A KONYHA. Itt zuhogtak a fejszecsapások a koponya élő csontjára. A gondolat megborzaszt A vádlott, Besze Imréné arcán semmi rezzenés. Körbejáratja szemét. A falak frissen festettek — már nem látszanak a vér- freccsenések nyomai. A vérgyanús szennyezések felkutatására nem sok vegyszert kellett elhasználni a luminolos, benzinides eljárás során — szabad szemmel látható nyomokat is felfedezhettek a vizsgáló hatóságok. A konyhát azóta teljesen átrendezték. A falvédő is hiányzik, ezzel a felirattal: „Fehér galamb száll a falu felett / Viszi az én bánatos lelkemet. ..” — Ennek az asszonynak én minden holmiját kiszórtam innét — mondja a férj. Hideg, metsző gyűlölet süt a vádlott szeméből. A tanácsvezető bíró megigazítja szemüvegét: — Tessék, Beszéné, mondja el: mi történt itt szeptember 28-án? Kik voltak itt, mit csináltak, maga hol állt, s hogyan játszódott le a bűn- cselekmény? — Este 9 óra után jöttem haza. Besze Imre lánya, Éva, itt állt szorosan az ajtó mellett. Besze Imre a rekamién ült. Mellette, háttal a bejárati ajtónak, a hokedlin Kertésztié. Én a szoba ajtajánál álltam meg. a varrógép mellett. Besze Imre pálinkát töltött, ivott és az üveget feltette a szekrény szegélyére. Kertészné azt mondta, nem hozott semmit. Besze Imre felugrott, szidta a mamát, aki nevetett. Kivette a bal6JJéiwsá& \ 1968. július 28., vasárnap A „sírgödör” szélén Besze Imréné, a vádlott, széles mozdulatokkal magyaráz. (Foto: Kiss Béla) tát a sparheld mellől és a szekrényből egy reszelőt is kivett. Én közben indultam, hogy teszek a tűzre. Akkor ütött a fejszével Besze Imre. Kertészné feje az asztalra koppant, akkor Besze Imre kilökte alóla az asztalt, mama a földre esett és ott tovább ütötte a fejszével. A lánya odaszaladt: „Mit csinál, apuka?” Leoltották a villanyt. Besze Imre kiszaladt az udvarra, Éva, a lánya utána. És kiszaladtam én is. Nagyon meg voltam rémülve és undorodtam. Éva utánam jött és visszahúzott, hogy maradjak, ne csináljak még nagyobb bajt. Besze Imre ponyvát hozott, arra fektette a mamát, kezembe adták a ponyva egyik sarkát és segítettem kivinni a fáskamrába. A kamra ajtajában még meg is botlottam... Bíró: — Csupa új dolgokat hallottunk. Korábban azt vallotta, hogy maga végig a varrógépnél állt. Mostani előadása szerint előrejött a tűzhelyig. A reszelő se szerepelt eddig. És kiderült, hogy nem elsőnek ugrott ki az ajtón, hanem maga maradt utoljára. Űjabb és újabb kérdések." A vádlott minden kérdésre mamarázó, mellébeszélő szóáradatba kezd. Sietve, hadarva beszél, új meg új részleteket talál ki, új meg új fordulatokkal igyekszik meglepni a bíróságot. Ám a bíróság figyelmes, nem felejtik a vádlott korábbi előadásait, magyarázatait. — A bíró úr bele akar zavarni engem mindenbe — fortyan fel a vádlott. — Szeretnénk, ha észrevenné, hogy mi nagyon odafigyelünk minden szóra. Nem felejtjük el azt sem, amit eddig mondott. A KERT. Hátul a drótkerítésnél „kutatóárkok”. A hullaszondázás nyomai. A jobb oldali kerítéstől 6 lépésre és a bal oldalitól 7 lépésre — tátongó gödör. Mint egy gránátvágta tölcsér. Labodák nőttek ki az alján. Itt volt a holttest eltemetve. Nyolcvan centi mélyen. (Felette 30 cm volt az eredeti és 50 cm a hordott föld). Nem sokat kellett ásni, ráakadtak a precízen csomagolt, szalmazsákba bevarrott tetemre. „A zsákszerű anyag emberi test körvonalát mutatta. Azt megbontva, a zsák egyik végén fekete harisnyába burkolt emberi láb tűnt elő...” A bevarrt szalmazsákot ezután jobban felvágták. Idézet a feltalálás nyomozati jegyzőkönyvéből : „... a felvágás után női ruhába öltözött állapotú holttest tűnik elő, fején egy nylon zsacskó _________ Ál lunk a kényszerű sírgödör szélén. Ide most némaság illenék. A bíróság azonban nem kegyeletadásra jött. Bizonyságot kíván a bűnösségre. S a bűnre, törvényeink és társadalmunk lelkiismerete szerint kiszabja majd a büntetést. A „sírgödör” mellett a vádlott széles mozdulatokkal magyaráz: hová húzták le az első dömper földet. Egy szemtanú újra megerősíti a tárgyalóteremben tett vallomását: Beszéné a sírgödör környékét mutatta, oda lapátolják a legtöbb . földet. A szomszédos ház gazdája any- nyival egészíti ki a megismételt vallomást, hogy a sírgödör helyén a vádlott maga egyengette a földet Lábunk alatt satnya lucernatövek. A kert feltöltése után a vádlott még zöld „szőnyeggel” is takarni igyekezett a nyomokat AZ UDVAR szélén, a fáskamra előtt, nagy halomba rakva a ponyván — a vádlott holmija. Az asszony fölé hajol, érdeklődve turkász. Kezébe vesz egy fekete kézitáskát. Mohó kíváncsisággal kattintja a zárját. Tenyerébe veszi ékszereit. Arany holmik: gyűrű, szív láncon. Hirtelen felkapja fejét a szemekből a fekete gyűlölet a férjre csap. — Hol van a nagylánc?! Hiányzik a nagylánc...! A férj szárazát nyel: — ... A nyakadról hiányzik ... a nagylánc... Vissza az úton, a nagy, szürke zárt kocsiig. Megmozdul a több ezres tömeg, de a biztosító rendőrlánc nem enged. Megvető kiáltások, harag és felháborodottságtól feszülő kiáltások csapzanak a levegőben. És sokáig nem csendesedik a zaklatott morajlás. (Besze Imréné bűnügyében a bíróság befejezte a bizonyító eljárást. Kedden hangoznak el a perbeszédek, majd csütörtök délután az ítélet- hirdetésre is sor kerül). Pataky Dezső A község közepén, ahol az út négyfelé ágazik, van egy vendéglő. A helybeliek egyszerűen „köpködőnek” hívják. A hivatalos neve is kifejező: „Visszavár” büfé-falatozó. És bizony nem hiába várja ez a vendéglő a vendégeit — vissza is térnek azok mindennap. — Ebből van itt a legtöbb botrány — mondják a községi tanácsnál. — Sajnos, elég gyakori a verekedés. Az a házaspár is állandóan ebben a kocsmába ivott, amelyiknél egy hónapja bekövetkezett a súlyos tragédia: ittas állapotban az asszony felakasztotta magát. Sirok régen kis község volt. Mióta Liszkón felépült a Mátravidéki Fémművek, megduplázódott a község lakóinak száma: háromezernél többen laknak ma Sírokban. A legtöbben a liszkói gyárban dolgoznak. Sok családból ketten-hárman is. Van termelőszövetkezete is a községnek, alig négyszáz taggal, akiknek zöme 40—70 éves, idősebb ember. — Nagyon nagy áldás számunkra a gyár, — mondja egy néni, aki a „telepi” ÁBC-áruházba igyekszik a „faluból”, bevásárolni. A telep a falu ékessége és büszkesége^ Akkor épült, amikor a gyár. Még az ötvenes években. A környezet festői, körös-körül csupa erdős hegjak. (Egyiken az ősi vár, amelyről keveset tudnak legtöbben a faluban). A lakótelepen nemcsak emeletes összkomfortos lakások épültek. Itt található a siroki apróságok kényelmes otthona, a bölcsőde és napközi otthonos óvoda is. Szembe pedig a „Mátra” Művelődési Otthon, valamint az üzemi vendéglátó vállalat csinos vendéglátó kombinátja. Kissé távolabb a nemrég épült ÁBC-áruház és a sporttelep. A gyár felé kanyarodó út mellett, a sporttelep szomszédságában most is építkeznek. — Ez lesz az új autőbusz- indító-állomás, — mondják alkalmi ismerőseim a telepen. £ — Mivel töltik az estéket, a szabad időt? — kérdezem a játszótéren nagyocska kamaszlányoktól — Nincs itt és -fiúktól, semmi. UnalPatinás, sok szép és csúnya időt látóit zsi- nóros kalap a fején. A vállán puska, nyakában távcső. Még alig dereng a hajnal, amikor összetalálkozunk. A napkeltétől származó szél meg-megrázza az erdők rokolyáit és úgy tűnik, mintha megmozdulnának a fák. Az akácosban fácán kiabál, a harmatos csalitban róka bújik és kis nyulat visz a fiainak. — Egy róka bújt itt — mutatom a fűben a csapást. — A nádasban van a kotorék. Holnap I reggel kezdem a füstölést... Együtt megyünk tovább. A varjak némán ; szállnak a magasban, de a mátyások még unottan borzolgatják bóbitájukat. A folt-erdőből óvatosan kivált egy őzbak. Idegesen felfelkapja a fejét, aztán mohón beleharap a lucernába. Mint két tetten ért gyerek térdelünk sgymás mellett a harmatos fűben. — Vigyázzon! Ha elugrik, sose látjuk többet ... A dörrenés végképp felébreszti a még szundikáló erdőt. A bak üveges szemmel fekszik a zöld ravatalon.., Elharangozzák már a delet, amikor elkészül az etető az akácerdőben. — Tíz évre szól — mutatja a vadőr — és büszkén rázza az erősen összeeszkábált agakat. Délután a szarkavárba megyünk. Lassan, lopakodva, hogy fel ne riadjanak álmukból a szarkafiókák. Az öreg utánozza a tenyerével a kicsik keserves jajgatását, mi -e ki tudja honnan, éktelen cserregéssel előkerülnek az öregek. Bőven akad dolga a puskának. A szarkalábak, mini értékes és forintra beváltható dúvadjelek. a tarisznyába vándorolnak. Hazafelé egy kóbor kutya kerül puskavégre, aztán lassan elcsendesül a határ. A tóból, ahol emberemlékezet óta most száradt ki először a víz, utánunk bólintgatnak a nádak fekete A forróságtól reszketett a levegő. A siklósi vár leeresztett hídján könnyedén, szinte hangtalanul gördült be a gépkocsi. Az ódon, nagy múltra visszaemlékező folyosók, az oltatlan mészbe rakott falak letűnt idők történelméről árulkodtak. A vár teraszán terített asztalok, kellemes halk zene. Alattunk a mélység, szemben velünk az esti homályból a Tenkes csúcsai integettek. Kigyúltak a csillagok. A turisták megkönnyebbülten kortyolgatták a jéghideg sört, a vidék nevezetességét, az aranysárga Cirfandlit. Innen-onnan halk nóta csendült, fiatal párok bújtak össze, mintha egymást védelmeznék a késő esti szellő hűvöskés leheletétől. Fáradt voltam, pihennem kellett. A hosszú, fehérre meszelt folyosók kongtak lépteim alatt, alig hallható köhögésemet, mint riasztó csatakiáltást verték vissza a boltívek. Valahol keményen csapódott a vastag tölgyfa ajtó. Szél kerekedett a Tenkes-hegy felől és először alig észrevehetően, majd később erősen rázni kezdte az ablakokat. A tetőn a „kakas” vészjóslóan csikordult. A második emeleten nem égtek a villanyok, gyufám imbolygó lángja mutatta az utat. Már-már eljutottam a szobámig, amikor árnyak villantak a fordulónál. — Bocsánat — szóltam zavartan, és szerencsésen túljutottam a szerelmespáron. Újra csapódott egy ablak, kint zuhogni kezdett a zápor, villámok cikáztak eszeveszett gyorsaságai a határ közelében. Mindössze néhány lépés volt a szobaajtó, a nyugalmat adó, stíl- szerű, öblös tölgyfanyoszolya, amikor a sötétből valaki elém toppant. — Mondja!... Maga a Tenkes kapitá... nya...? Még csak ez hiányzott elcsigázott idegeimnek! Ébren töltöttem a fél éjszakát, és reggelre olyan kimerült voltam, mint egy nehéz csatát végigharcolt végvári vitéz. De milyen ------- es t/t ss má s hely... — felelik válli*- kat vonogatva. Hasonlóan vélekedett a községben jó néhány felnőtt ember is, akiket megkérdeztem. Amikor a játszótéri ifjaknak felsoroltam, hogy mennyi minden van Sírokban, s helyreigazították az előbbi kijelentésüket: — Igaz. ifjúsági klub az van, de nincs zenekar, csak magnó. És kevés a kötött műsoros délután, — Milyen a klubprogram? — Többnyire kötetlen, szabad. Magnó, televízió, társasjáték, pingpong. Kinek mihez van kedve... Később Kun Istvánnéval. a művelődési otthon vezetőjével sorra jártuk a művelődési otthon termeit. Mindenütt rend, tisztaság, kényelem. Helyiség is van bőven: nagyterem, általános klub, ifjúsági klub, televíziósszoba, könyvtárklub, s az előtérben pingpongasztal. A könyvtár különösen kényelmes, impozáns. — Kádár elvtársnak is nagyon tetszett, amikor itt járt a tavasszal — mondja Kun Istvánné. Amikor elmondom, hogy a helybeliek szerint Sírok unalmas hely, meglepődik: — Nem tudom, hogy mondhatnak ilyet. Néhány éve még színházi rendezvényeket is tartottunk, de eg.v* re több volt a ráfizetés. Kevesen jöttek... — Mire jönnek? — Nemrégen itt járt aa Atlantis-együttes. Majd szét feszítették az épületet, any- nyian voltak. A gyárban és a községben dolgozó értelmiségiek száma több mint másfél száz. Mérnökök, technikusok, pedagógusok, mezőgazdászok. — Hová jár az értelmiség? — A sportklubba. — Mit lehet ott csinálni? — Inni, rexezni, kártyázni . i. — Természetesen nem mindenki — teszi hozzá vigasztalásul Kun Istvánné. — Sok a televíziótulajdonos, több mint 350, s ennek mintegy duplája a rádió-, a különböző sajtótermék-előfizető. Sírokban unatkoznak aa emberek. A vendéglőben gyakori a verekedés. Még az új, kulturált kisvendéglőben is adódik egy-egy verekedés. Legutóbb például egy hentesnek kiszúrták a jobb szemét Sirok pedig nem unalmas hely. A művelődési és a szórakozási lehetőség sokszorosan nagyobb, mint egy átlagos, hasonló lélekszámú falué. Hol van hát a hiba? Igénytelenséggel mégsem vádolhatunk egy egész községet. Pedig az unalom, az igénytelenségben gyökeredzik. Pezsgőbb szellemi életre lenne szükség. Ehhez azonban úgy tűnik kevés egy korszerű művelődési otthon, s néhány lelkes népművelő 'is. Csak a község, a gyár vezetőinek, értelmiségének összefogása segíthet... Faludi Sándor 170 Heves megyei fiatal vállal munkát az NDK-ban Az ősszel a Heves megyei ifjúmunkások újabb csoportja indul dolgozni az NDK-ba. Mint Szentgyörgyi Lászlótól, a megyei tanács munkaügyi osztályán értesültünk, lezárult már a jelentkezés eldöntötték, hogy kik kaptak helyet a szakképzettek 110 s a szakképzetlenek 60 tagú gárdájában. Megtudtuk, hogy kinn a Német Demokratikus Köztársaságban természetesen eredeti foglalkozásukhoz szerezhetnek majd további gyakorlatot a szakképzett fiatalok, míg a többiek betanított munkásként gyarapíthatják ismereteiket Fiataljainkat a szerződéi* ben vállalt három éven ke* resztül különböző ipari cent* rumokba* foglalkoztatják. 9 fi
