Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-27 / 175. szám
Szegedi ipari vásár 1968 A szegedi tanács! Ipar külön pavilonban állította ki termékeit. Az idei XXIII. szegedi ipari vásár felülmúlja az előző éviekét: 124 ipari vállalat mutatja be és árusítja termékeit. A vásáron — immár másodízben — részt vesznék a szomszédos jugoszláviai Vajdaságnak, s elsősorban Szeged testvérvárosának, Szabadkának iparvállalatai is. A 19 jugoszláv kiállító könnyű- és élelmiszeripari termékekkel jelentkezett; termékeiket árusítják is a vásárban, illetve a szegedi üzletekben. Viszonzásképpen az októberi szabadkai vásáron ott lesznek a szegedi vállalatok. A szegedi kiállítás nemcsak Dél-Magyarország ipari seregszemléje lesz, hiszen a részt vevő vállalatok között ott találunk egy sor jelentős hazai gyárat, köztük az Oriont, a Videotont, a Pamuttextilműveket, a Pamutnyomóipari Vállalatot, a Magyar Selyemipari Vállalatot és másokat. A vasárnap záruló kiállítás és vásár bővelkedik eseményekben. Jelentős üzletkötések is történtek; például a Székesfehérvári Videoton 70 millió forintos üzletet kötött a megyei vas- és műszaki nagykereskedelmi vállalattal, s az Országos Gumiipari Vállalattal is eredményes tárgyalásokat folytat egy jugoszláv cég, s minden bizonynyal sikerre vezetnek ezek a tárgyalások is. Átadták már a szegedi tanácsházán a vásár nagydíjait, illetve arany-, ezüst- és bronzjelvényeit. A város által alapított nagydíjjal jutalmazták a Videoton gyárat ízléses kiállításáért, űj termékeiért, elsősorban a mini-szuper rádióért. Ugyancsak nagydíjat kapott a Pamutnyomóipari Vállalat. Aranyjelvénnyel és pénzjutalommal díjazták a Hódmezővásárhelyi Divatkötöttárugyár világszínvonalú termékeit, elsősorban a két és fél dekás műanyag pulóvereket. Aranyérmet kapott a szabadkai Pionír Csokoládégyár és a November 29 Húsárúgyár. A vásáron kiállító vállalatok több érdekességgel fogadják a látogatókat; így az Országos Gumiipari Vállalat működés közben mutatja be új gumicsónakjait a Tiszán. Az idén is több tízezer érdeklődő kereste fel az évről évre reprezentatívabb szegedi ipari vásárt. Gazdagh István JHaL kínllifi nk Mit ér a vezeték — szolgáltató» nélkül ? . .. Annak idején többféle műfajban is mégémlékéztünk az egri belvárosban történt gáz- vezeték-„leféktetésről”. Ez a munka már a múlté; több esztendeje újra járható a feltúrt néhány belvárosi utca, azóta már a közlekedést is módosították, viszont a gázvezetéknek méltán örülő — például az Alkotmány utcai — lakók azt tapasztalhatták, hogy a gázvezeték lefektetése az ügy elaltatásával járt együtt. Nem vezették be sehová a gázt, és senki sem tudja miért? Azt sem, hogy mikor kerül erre végre sor? Ugyanez a panasza a Beloiannisz utca jó egynéhány lakójának, biztató választ azonban nem kaptak sehol. Joggal kérdezhetjük veiük együtt: — Mit ér a vezeték — gázszolgáltatás nélkül?... (G) "ísipar — sok tóIórívaS Naponta egy-másfél órával hoszabb a műszak Gyöngyösön a húsipari vállalatnál, mint amennyi a szokásos. A távalyi azonos időszakhoz képest a túlórák száma megkétszereződött. A rendszeres túlórázásért egyelőre senki sem zúgolódik. Vannak, akik megértik, hogy a vállalat kényszerhelyzetbe került, vannak, akik csak azt nézik, hogy' a túlórák miatt a keresetük megnőtt. Mindenki végzi a munkáját Zókszó nélkül. Vass Pál, a vállalat főmérnöke azzal magyarázza a magas túlóraszámot, hogy jóval több állatot kell levágniuk és feldolgozniuk hetenként, mint az elmúlt években. Ez a feszítettség már január 1-től tart, a csökkenése sem várható, ezt bizonyítja a harmadik negyedévre megkapott irányszám is. Az élő állatok szállításának folyamatosságával nincs baj. Nem kell tehát átallniuk, kapkodniuk. A vágás és a gyártás így egyenletes. A hús és a húsipari termékek elhelyezése sem okoz gondot. Epiilnek-e a KISZ-lakások Horton ? n „bátor** toluajok elöl menekülnek a gazdák A KOMPOLTI Oj Barázda Termelőszövetkezetben és a szövetkezeti gazdák háztáji területein az utóbbi években rendkívüli módon megnőtt a mezei tolvaj lások szá- ma.A hívatlan látogatók nem igényesek, gyümölcsöt, szőlőt, répalevelet vagy éppenséggel baromfit —• egyaránt magukkal visznek, természeten ellenszolgáltatás nélkül. A szövetkezeti vezetők rögtönzött statisztikája szerint évente 5—6 ezer forint kárt koznak a mezei tolvajok a közös gazdaságban, a háztájikban pedig ennek a dupláját. Mindenkiben felmerülhet a kérdés, hogyan lehet ez? A szövetkezet, a rendőrség nem tudja megakadályozni a tolva jlásokat? A _ tapasztalatok szerint egyelőre nem. A körzeti megütött rendőr, ha mással nem foglalkozna, csak a határt Hí na akkor is nehezen bol- ogulna. A tolvajok ugyanis nem a községből varai' hanem Kápolnáról, de ri,eg í^ól járnak át meg- a termést. S nem srectul, hanem csoportokban, .csopori^ lopás nagy biz- rsáSot jelent, mert általá- a tolvajok vannak töb- szíw azok’ akik észreve- ?ppen ezért a gya- jok lí-aZ’ kogy a bátor tolva- new a gazdák menekül- Zí>Wi,inem fordítva. A kö- kezpt f-3n Például a szövet- vettp u°mez°Sazdásza észre- cigány férfi a ni ‘ ^°Pja. Amikor szól- ,CS1' a férfi elővette szólt • Naal-S hltyken oda" Na ól ere, ha mersz. 8ÄLTALÄBAN a gazdák ben mernek> mert kévéséből annak- A tolvajok már I naPo\b^nrefkí-tek’ h0gy a 1 előtt f-an d kozsegi tanács j nított/J15,^ délben eltulajdo- akarhon két csírkét Nem is vsi ú gyan> előbb kukoricáiig;*”. ,e.cseppészték’ ’, megszedek őket. Sajnos mindlátta nem beleszólni az ügybe. Jellemző az Is, hogy a szövetkezet két hold burgonyájából már mintegy 300 négyszögölnyi termést betakarítottak a mezei tolvajok. A legtöbb gondot azonban a háztájikban okozzák, a szőlőkaróktól kezdve mindent elvisznek, ami a kezük ügyébe kerül. Ha néha elfognak egy tolvajt, az sem használ túl sokat, mert mindössze szabálysértés a büntetés. A tolvajok sokszor ezt sem tudják kifizetni, mert nem dolgoznak, nincs fizetésük. A legtöbben ugyanis a munkanélküli cigányokból kerülnek ki. EGYELŐRE TEHAT nem találják a megoldás kulcsát Kompolton. A lopások pedig tovább szaporodnak s lassan fényes nappal bent a községben sem lehet senki biztonságban a „bátor tolvajoktól”. K. L. Sok szó esik manapság a fiatalokról, a velük való törődésről, életkörülményeik javításáról. Különösen falun mindennapos téma ez, hiszen jó néhány falusi fiatal a kedvezőbb lehetőségek miatt hagyja ott községét, költözik a városba. Horton a gépjavító állomás és a községi tanács vezetői szép példáját adták annak, hogy közös összefogással sok mindent lehet tenni a fiatalokért. Jelentős anyagi és erkölcsi támogatással húáz fiatal házaspárt szeretnének lakáshoz juttatni. Az elképzelések már megvannak — a régi labdarúgó- pálya helyén emeletes házakban kapnának KlSZ-lakáso- kat a gépjavító állomás és a község fiataljai. Az építkezéshez sok minden megvan már — a községi tanács ingyen biztosítja a telket, az építést pedig már meglévő tervek alapján a gépjavító építőbrigádja végezné el. Az építőanyag egy része is rendelkezésre áll, nem lenne különösebb akadálya a közművesítésnek, a villanyvezeték bekötésének sem. A lakótelep képzeletben elkészült — most már a kivitelezésen van sor. Ennek azonban egy akadálya van — egyelőre még nincs meg a lakások építéséhez szükséges pénzügyi fedezet. Illetve csak részben, mert a fiatalok OTP-hitel segítségével szeretnék felépíteni lakásaikat. Ha a hitel rendelkezésükre állna, már most ősszel hozzá tudnának fogni az építkezés megkezdéséhez. Az elképzelések szerint a KISZ-lakótelep a későbbiekben bővülhetne, terebélyesedhetne, újabb fiatalok juthatnának lakáshoz. Erre meg is van az igény, hiszen csupán a gépjavító állomás dolgozóinak mintegy 80 százaléka fiatalember. Nem is beszélve a termelőszövetkezetben dolgozókról. Az elképzelés mindenképpen dicséretre méltó, már csak azért is, mert ritka eset még manapság, hogy faluban ilyen tervek szülessenek. Pedig a falu és a város közötti különbségek megszüntetésének egyik nagy lehetősége a fiatalok modern lakáshoz való juttatása. Elismerésre méltó a gépjavító állomás, a községi tanács igyekezete is, amellyel az elképzelést támogatja. Remélhetően a pénzügyi szervek is a fiatalok segítségére sietnek, támogatják ezt a máshol is követésre méltó kezdeményezést. (kaposi) JURIJ LEONOV: Javult a helyzet ilSszo keményt ®_gy idős férfi látta az 1 s tanácsosabbnak i — Hűm, hűm — nézett rám Pável Ivano- vics Kittjén, az igazgató. — Ellenőrnek különleges képességű ember kellene. Egy ideális ember. S nem tudóin, maga megfelelne-e nekünk... — Igyekszem majd — húztam ki magam. — Adok egy hónap próbaidőt — mondta a főnök. — Aztán majd meglátjuk... Azóta már az egyik járaton dolgozom. Nem is olyan túlságosan nehéz a munkám: megvizsgálom a jegyeket és igyekszem elcsípni a „tujázókat". — Szabad a jegyét? — fordulok egy férfiutashoz. — Filippín vagyok — mondja tömören. — Nagyszerű! — mondom élénken. — Akkor bizonyára jegye is van. — De hát én Tilip- pin vagyok! — ismétli. A hang azonban most már kissé türelmetlen. — Jól hallottam — közlöm vele. — De ettől még lehet jegye. A háitömeg ekkor megmozdul, s egy ötkopekest nyom a kezembe. — Itt van, adja a kalauznak, ha ennyire kicsinyes. De ezt nem ússza meg szárazon! — Elnézést, de bírságot is fizetnie kell — mondom a lehető legvidámabban... A legközelebbi megállónál ez a Filippin a dühtől remegve és fátyolos szemmel leszállt. Munka után Klujev hivatott. — Te... hát ez..'. — kezdte kissé összefüggéstelenül —, úgy különben jól van, hogy megfizettetted a jegyet ezzel a Filippínnel... de azért bírságot nem kellett volna ... Mert ugye ... mégiscsak az apósom.'.. Node, rendben van, családi ügy, ugye ... Rendes srác vagy! Csak így tovább! Mindenkivel... —• Hát ha valaki buszra száll, jegyet kell váltania — kezdtem szerényen. — Ha nincs jegyé, akkor bírságot kell fizetnie. így áll az utasításban, meg a logika szerin! is ... — Helyes ... És <•«* csak el minden::;. Mégha a rokonom is... — biztatott Klujev. Másnap egy diákot nemcsak megbírságoltam. A nyilvánosság majd sírva fakadt a szégyentől. Aztán öklével fenyegetőzve leugrott a következő megállónál... Aztán egy divatos malaclapóba öltözött, jegy nélkül utazó hölgyet kaptam el. — O-ó-ó, az új revizorka! — csicseregte. előtt arról beszéltem neki, hogy tulajdonképpen meglopja az államot. A magát Klujev ókoridnak mondó diák -üsíoí úuak elpirult, — Ismerkedjünk meg. Antonyina Szergejevna vagyok, Pável Ivano- vics felesége. De magának csak Tonya ... Hívjon így... — Nagyon örvend ek — hajoltam meg illően. — De, ha nincs ellenére, kedves Tonya, akkor vegyen egy szép kis jegyet, s fizessen bírságot is. Nagyon örülök, hogy megismerhettem. S remélem, elmondja majd Pável Ivanovicsnak, hogy igen igyekszem ... Amikor a próbaidőm lejárt, Klujev magához hívatott, s így szólt: — Eddigi értesüléseim szerint a járatokon javult a. helyzet... Ügy általában maga, néni egy rossz munkaerő. Node mit is mondok! Maga kitűnő dolgozó! Maga az ideális emberi Elpirultam. — Ennek jeléül kitűnő jellemzést is adunk magáról — folytatta Pável Ivanovics kedves mosoly kíséretében. — Ezzel mindenütt felveszik. Két kézzel kapnak maga után. — Ez azt jelentené, hogy nem véglegesítenek? — Nézze, kedves barátom — mondta az igazgató maga felnőtt a feladatához. A baj csak ott van, hogy mi még nem nőttünk fel magához... Fordította: Ferencz Győző A megye lakósságának igényét maximálisan ki tudják elégíteni, de jut még a fővárosnak is, a többit pedig központilag tárolják. Az elhelyezési gond legfeljebb napi vitákat vált ki. Ezt rendézni viszont nem különösebben néhéz. A vállalat hűtőtere nem elégendő. Előfordult, hogy éjszakára hűtőkocsiba rakták ki a terméket. Az elszállításhoz kénytelenek TEFU- gépkóesíkat is igénybe venni, de a szállítás maga is olyan precizitást követel meg, hogy minden indokolatlan késést büntetni kénytelenek. Ugyanis csak pontos menetrend- szerlnt képesek a tőkehúst és a termékeket továbbítani úgy, hogy a vágás folyamatosságát Is biztosíthassák. Gazdaságilag a vállalat nem fizet rá a megnőtt feladat végrehajtására. Termelékenyebben dolgozhatnak, javult a költségszintjük, magasabbak az eredmények. Viszont nincs elegendő munkásuk. Ezért nem tudják a túlórák számát csökkenteni, illetve a két műszakot bevezetni. Az üzem gépi berendezése, felszerelése még sokkal nagyobb igénybevételt is kibírna. Csak a munkások..,! Meddig bírják még károsodás nélkül ezt a tartós túlfeszí- tettséget? Miért ilyen nagy az élőállat-kínálat? Ez a kérdés is eszünkbe jut. Sok a szarvas- marhák között a tehén. Mi következik ebből? Az, hogy tehénállományunk csökken, tehát a tej és a tejtermékek mennyisége is csökkenni fog előbb vagy utóbb. Ennek kihatását fölösleges részletezni. A szárazság miatt kevés a takarmány országszerte. Félő hogy különösen a háztáji gazdaságok igyekszenek túladni éppen a takarmányozási nehézségek miatt a tehénen. Erre a veszélyre már most fel kell hívni a figyelmet. Talán takarmány behozatalával lehet segíteni az állattartás pillanatnyi és átmeneti nehézségein. A sertésfelhozatal mögött nincs ilyen aggódás. Az átadott sertések előírásos súlyúak. Megállapíthatjuk ugyan, hogy a húsipariak sok túlórája a kényszerű helyzetből fakad, mögötte azonban néhány kérdőjel is megtalálható. Ezekre pedig — jól felfogott érdekünkben— minél előbb kielégítő és megnyugtató választ kell találnunk. (—ár) Épült, — de minek..? Alig egy éve épült az eger—tihaméri vasúti sorompó melleit egy kis faházikó. A váltó- illetve sorompókezelők számára építették — védelmül az időjárás viszontagságai ellen. A szándék dicséretes, de a „produktum” annál kevésbé. Ezt tapasztaltam a napokban, amikor a szakadó eső elől ide húzódtam be. Még az eső ellen sem nyújt védelmét. Beázik. A szolgálatban levő vasutas elmondta, hogy a télen itt teljesített szolgálatot, s a lába többször megfagyott. A tűzveszély miatt egy faházban nem lehet nagyon fűteni, meg hiába is fűtenek: a meleg szinte azonnal elillan. A vizeskannában például a kályha mellett megfagyott a víz. Nyáron pedig a hőség elviselhetetlen. Vagyis: ez a helyiség nem alkalmas arra a célra, amelyre építették. Reméljük, hogy ezt a MÁV illetékes vezetői is belátják, s ezen a télen már egyetlen vasutasnak sem kell ebben a faházban fagyoskodnia...? (f.) 1968. július 27., szombat
