Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-24 / 172. szám

Nyugatnémet, olasz, angol, csehszlovák, osztrák megrendelők a megye üzemeiben Versenyben a hazai és külföldi piacért i név nemcsak jogosít, köteles Is Miért hullott szét az Anna Frank brigád? Á Qualital Könnyűfémipa­ri és Feldolgozó Vállalat igazgatója az elmúlt napok­ban nyugatnémet megrende­lővel tárgyalt, azt megelőző­en az olasz Fiat és az angol Ford cég képviselői jártak Apcon. A Finomszerelvény- gyárban svéd, a Mátravidéki Fémművekben , csehszlovák, osztrák és német üzletköté­sek, valamint szállítások tör­ténnek. De említhetjük a He­ves megyei Tanácsi Bútor­ipari Vállalatot vagy a szö­vetkezeteket, amelyek egyre inkább a piaci szükséglet ki­elégítésére törekszenek. A közvetlen tárgyalások célja az, hogy a termelés, illetve a szállítás mennyiségét, .mi­nőségét, árát és főleg a szál­lítás időpontját megállapít­sák, a vevő igényeit, illetve az eladó lehetőségeit tisztáz­zák. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a személyes tárgyalások eredményesek, az ipari vállalatok figyelembe veszik a piaci igényeket, a felhasználók érvényesítik a fogyasztók érdekeit. Termé­szetesen sok nehézséget kell leküzdeni. Apcon építkeznek, új iparágat telepítenek, új szakmára tanítják az embe­reket, a Bervában moped és orvosi fecskendő helyett Diesel-elemeket kell gyárta­ni és a Mátravidéki Fémmű­vek fiatal szakmunkásaitól egyre újabb típusú tubusokat várnak a vevők. Élénk, gyors ütemű fejlődés figyelhető meg. A korábbi években ná­lunk a termelés határozta meg az áru minőségét, vá­lasztékát, ezt egyre inkább a vevő, a piac diktálja. Amíg áruhiány volt, amíg túlzott központi irányítással, tervutasításos módszerrel gazdálkodtunk, az igény je­lentkezésétől a kijelölésig, a tervek lebontásáig majd a teljesítésig és a közbeiktatott vállalatok és hatóságok in­tézkedéséig hosszú volt az út. Az újabb igények teljesítésé­vel nem is nagyon iparkodtak a vállalatok, mert az gondot, újabb költségeket és sok ri­zikót jelentett. Ezzel szemben sem a vállalatot, sem a veze­tőket anyagilag nem ösztö­Ai egri úttisztítók és parkgondozók pihenőhelye a Gólya utca egyik emele­tes bérházának pincéjében van. Ezek az emberek ön­hibájukon kívül elég sok bosszúságot okoztak már a lakóknak és okoznak ma is. Az öltözőként használatos helyiség pedig az innen munkába induló úttisztító­kat és parkgondozókat bosz- szantja. A pince nem nagy, körülbelül 25 négyzetméter alapterületű. Tíz-tizenkét ülőhely van a kopott lócá­kon. Viszont munka után szeretnének itt megpihenni, ide betérni, húszan-har- mincan, vagy még többen is Mert szűk a hely, jobb megoldás híján kénytelenek a lépcsőházban „ülőalkal­matosságot” keresni. Per­sze, betelepedhetnének a pince hideg kövére is, de a helyiség korántsem ideális levegőjétől menekülni akar- I nak, inkább kifelé töreksze- i nek. Az „átmeneti” pihenő- fielyként használt pincerész egyben raktár is: az emlí­tett berendezés mellett sze- j metestalicskák, lapátok, használható és használha­tatlan szerszámok, téli fü- részporszóró-kocsik növelik a zsúfoltságot, „lopják” a í teret, — az alapvető tisztái- | kodási lehetőségektől is. i (Mert itt sajnos sem a vi­zet, sem a mosdótálat „nem ismerik”!) 5 Nem szabad feledni, hogy ! annak idején az Egri Vá- i rosgondozási Vállalat 80 dolgozója itt csak ideigle- j nes „letelepedési engedélyt” l kapott. Az illetékesek — te- I kintettel az általuk is tart­nözték eléggé, hogy a piac igényeinek megfelelően ter­meljenek. Az új mechanizmus új fel­tételei között a vállalatok termelésének célja egyre in­kább az, hogy a piaci szük­ségletet kielégítsék olyan vá­lasztékban, minőségben, mennyiségben és szállítási időpontban amely a vállalat számára a lehetséges legna­gyobb nyereségtömeget biz­tosítja. Ez a vállalati törek­vés megegyezik a népgazda­ság fő célkitűzéseivel, mert figyelembe veszi a piaci igé­nyeket, a felhasználók és a fogyasztók érdekeit, az anya­got, az eszközöket és a mun­kaerőt a leghatékonyabban igyekszik felhasználni. Felmerült az a kérdés, hogy mi készteti a vállalatokat a pi­aci igények keresésére és kö­vetkezetes kielégítésére? Egyetlen szóval válaszolha­tunk: a nyereség. Ugyanis a nyereség növekedése a fő forrása a vállalati saját esz­közök képzésének. A nyereség tömegétől függ az év végén képezhető részesedési alap, a fejlesztési alap, ettől függ a béremelés­re fordítható összeg, a pré­mium, a nyereségrészesedés és az egész kollektíva anyagi­erkölcsi elismerése. A nye­reség tömegétől függ nagy­részt a vállalat dolgozóinak szociális ellátottsága és nem kis mértékben a családtagok életkörülménye is. Ma már nem elég a terve­zett termékmennyiséget le­gyártani, jelenteni és raktá­rozni, azt el is kell adni. Nye­reséggel jól eladni pedig azt lehet, amire a vevőnek szük­sége van. A vállalatok és azok vezetői saját érdekük­ből kénytelenek a piaci szük­ségletet kutatni és azt a lehe­tő legjobban kielégíteni, mert ha őket mások megelőzik, ha rossz terméket gyártanak, azt nehéz lesz eladni. Csak kor­szerű, jó áruval, a kapacitás megfelelő kihasználásával, a termelés és az értékesítés jó megszervezésével lehet a nyereséget növelni. A piac igényei egyre job­ban növekszenek és egyre gyorsabban változnak. Ezt az hatatlan körülményekre — rövid türelmi időt Ígértek. Ám azóta három év szaladt el, bizonygatni sem kell, a türelmi idő alaposan meg­nyúlt, a dolgozók most már jogosan elégedetlenek. Elégedetlenek és egy­szersmind félnek az idei tél­től, amely számukra külö­nösen komisznak ígérkezik. Mert a szóban forgó bér­házban időközben áttértek a gázfűtésre. A pincében viszont ilyenféle fűtés ti­los. Marad tehát a hagyo­mányos mód, amelyhez füstelvezetőt kellene biz­tosítani. A kéményt helyet­tesítő csövet csak a pince­ablakon lehetne kivezetni, de ehhez nem járulhat hoz­zá a tűzrendészet! hatóság. A költséges villanymelegí- tést pedig aligha engedi a vállalat „pénztárcája”. Még nagyobb baj, hogy a felso­rolt visszásságokat egy in­tézkedéssel fel is számol­ják, még ez sem jelenti a megoldást: mert a pincehe­lyiség egyben óvóhely is, amit állandóan előírássze­rű, használható állapotban kell tartani. Nincs tehát más hátra, mint a lehetőségekhez ké­pest rövid időn belül új tartózkodási helyet, megfe­lelő mosdót és öltözőt bizto­sítson az Egri Városgondo­zási Vállalat az úttisztítói­nak, parkgondozóinak — természetesen elfogadható emberi körülmények mel­lett. Mert a mostani „alvi­lági” állapotok nem válnak sem a szép lakótelep, sem pedig a megyeszékhely di­cséretére! F, S. igényt csak folyamatos és erőteljes műszaki fejlesztés­sel, gyártás és gyártmányfej­lesztéssel tudja a vállalat ki­elégíteni. Üjabb gépekre és berendezésekre van szükség, a jobban képzett szakembe­reket jobban meg kell fizet­ni. Mindehhez pénz kell. Be­ruházást, valutát és hitelt is az kap, aki annak megtérülé­sét rövidebb idő alatt na­gyobb haszonnal garantálja. Ahol nagyobb a nyereség, ott gyorsabban növekszik a saját forrás, nagyobb a vállalat mobilitása. Az a vállalat, amelyik jól és sok nyereség­gel gazdálkodik, annak na­gyobb a döntési szabadsága, könnyebben jut kölcsönforrá- sokhoz, biztosabban és gyor­sabban megteheti a szüksé­ges gazdasági intézkedéseket. A vállalat piaci helyzeté­nek megszilárdításához sok és sokféle anyagi eszköz szükséges. De nemcsak anya­gi erő, hanem szellemi „tőke” is kell. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a vállalatok gyorsan felismerjék a piaci igényeket és ezekhez rugal­masan alkalmazkodjanak. Nem elég a mának élni, a nagyobb nyereség reményé­ben nem szabad a könnyebb ellenállás irányában haladni. A vállalatoknak olyan pro­filt kell kialakítani, olyan üzletpolitikát folytassanak, amely hosszabb távon is biz­tosítja a vevő megtartását, a piaci igények kielégítését és a dolgozók jó megélhetését. Dr. Fazekas László Az idén áprilistól az álla­mi vállalatok nem számol­hatják el elemi káraikat a költségvetés terhére. Az er­ről intézkedő kormányrende­let ugyanakkor lehetővé te­szi számukra, hogy vagyon­biztosítási szerződést köthes­senek az Állami Biztosítóval. Mi tette szükségessé ezt a változást — kérdeztük Hor­váth Bélától, az Állami Biz­tosító megyei vezetőjétől. — A gazdaságirányítás ré­gi rendszerében a vállalatok elemi káraikat költségvetési eszközökből fedezték, vagy eredménykorrekciós tényező­ként vették figyelembe. Ez a módszer megfelelt az akko­ri gazdaságirányítási rend­szernek. A vállalatok vagyo­ni, pénzügyi önállósága eb­ben a tekintetben is új hely­zetet teremtett. Ésszerű, hogy ott teremtődjön meg a károk pénzügyi fedezete, ahol a ká­HA ARRA A SZOMBAT estére gondolnak, még min­dig megkéseredik a lányok­nak, a szövetkezet vezetőinek szájíze, elkomorulnak a te­kintetek. — Nem tudom, mi ütött beléjük — tárja szét karját a KISZ-titkár —, hiszen min­dig lehetett rájuk számítani. Néhány héttel ezelőtt az ecsédi Egyetértés szövetke­zet Anna Fraiik ifjúsági munkacsapatáról csak elis­merő sorokat lehetett volna írni. Méltán — hiszén a fia­tal lányok jó munkájukkal, lelkiismeretességükkel rá­szolgáltak a megbecsülésre, elismerésre. A tízfős munka­csapat tagjainak zöme egy időben került a szövetkezet­be, azelőtt együtt jártak a lányok iskolába, sőt egy őrsben, az Anna Frank őrs­ben váltak igazi barátokká. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy néhány hónappal ezelőtt fel­vegyék az Anna Frank ifjú­sági munkacsapat nevet. A szövetkezeti vezetők, a KISZ-titkár még ma is ér­tetlenül állnak az esemény­nyel szemben: a közelmúlt­ban széthullott a csapat, né- hányan még a szövetkezet­tel is szakítottak. Azon a kritikus szombati estén történt. A lányok ép­pen a magtisztításhoz voltak beosztva s aznap este bál is volt a faluban. Fiatalok lé­vén, el szerettek volna men­ni a mulatságra, de nem le­hetett, mert az aratás idején szükség volt a munkájukra. rok helyreállítási költségei felmerülnek. — Milyen biztosítási lehe­tőségek állnak a vállalatok rendelkezésére? — A vállalatok jelenleg tűzbiztosítást köthetnék a tűz-, villámcsapás- és robba­náskárokra. Lehetőség van az autó-casco és gépjármű­szavatossági valamint a be­töréses lopás biztosításra is. — Milyen az érdeklődés a biztosítás iránt? — A rendelet megjelenése óta eltelt rövid idő miatt nem lehet végleges következteté­seket levonni. Tapasztalata­ink azonban azt mutatják, hogy nincs különösebb szük­ségük a biztosításra, a káro­kat meg tudják előzni. Érde­mes azonban megemlíteni, hogyha csupán egy üzemrész, vagy télep katasztrofális kárt szenvedne, akkor a többi egy­A SZÖVETKEZETI VEZE­TŐK mé£ áz előtte való na­pokban figyelmeztették őket, né menjenek, mért gyorsan kell végezni a magtisztítást. A kombájnoktól egymás után hordták a pótkocsik a gabo­nát. A figyelmeztetés néni hasz­nált, a lányok közül többen mégis élfnentek a bálba. He­lyettük újabb munkacsapá- tót kellett sürgősen beállíta­ni a magtisztításhoz. Hétfőn reggel, amikor a lányok új­ra jelentkeztek, közölték ve­lük, hogy néhány napig nem tudnak nékik munkát bizto­sítani. Jogosan közölték, hi­szen igazságtalan lett volna a helyettük beállt brigádot leváltani a magtisztítástól, máshol pedig pillanatnyilag nem volt munka. Nemcsak nékik, hanem más munka­csapatoknak sem. A lányok közül ekkor töb­ben megsértődtek s azt han­goztatták, hogy ha most nincs szükség a munkájukra, ak­kor később se számítsanak rájuk. Hárman közülük még a szövetkezetét is otthagy­ták. Famadi Rozália, a csapat vezetője a következőképpen vélekedik: Akkor este én más munkára voltam be­osztva, s így nem is tudtam a történtekről. Magam sem helyeslem a lányok viselke­dését, helytelenül jártak el. Semmi okuk nem volt a sér­tődöttségre, hiszen nem bün­tetésből nem kaptak munkát, hanem azért, mert nem volt. ség semmiképpen sem tudná ezt „kigazdálkodni”. Egyes vállalatok vezetői nem érzé­kelik kellőképpen az elemi károk veszélyét s ez bizony kockázatos módszer. Nem lenne azonban teljes a kép, ha nem mondanánk el, hogy jó néhány vállalat a kárfede­zet kiterjesztését igényli. Felvetődött, hogy adjunk biz­tosítást a csőrepedésből ere­dő valamint az üzemszüneti és szavatossági károkra is. Többen kérték az üvegtörés­ből, géptörésből eredő károk­ra is a biztosítás bevezeté­sét. — Az állami vállalatok biztosítása most van a kifor­rás állapotában. A biztosítási fedezet a gazdasági vezetők előtt még kevésbbé ismert fo­galom. Időbe telik, amíg min­denki tudtára ébred felelős­ségére. Mindenki érdeke —, hogy ezt ne saját kárukon ta­nulják meg — fejezte be Horváth Béla. A VÉLEMÉNYHEZ AZT IS hozzátehetjük, hogy még az esetleges büntetésért sem sértődhették Vóína még, hi- síén súlyos hibát követtek el, amikoé az aratás idéjén csérbénhagyták a közös gaz- daságot. Á szövetkezét KlSZ-titká- ra gyors számítást végez: ta­valy 150-^-250 munkaegysé­gét dőlgozótt a munkacsapat egy-egy tagja. Más juttatá­sókkal együtt havi jövedel­mük elérte az 1400—1500 fo­rintot. Tehát nemcsak erköl­csileg, anyagilag is megbe­csülték őket. Furcsa és elgondolkoztató, hogy egy több éve jól dolgo­zó, lelkiismeretes munkacsa­pat egy ilyen eset miatt szét­hulljon. Arra is következtet­ni enged, hogy a csapat egy­sége nem forrta ki magát teljesen. Ä szövetkezeti vezetőket most mégis inkább az érdek­li, hogy mi lesz a továbbiak­ban a munkacsapat sorsa. Újra összefognak, vagy más csapatokban dolgoznak a to­vábbiakban a lányok? ök az előbbit szeretnék. A munkacsapat vezetője is hasonlóképpen vélekedik: Beszélek a lányokkal, hogy újra dolgozzunk együtt. A sértődöttségből se nekünk, se a szövetkezetnek nincs hasz­na. A közös gazdaság vezetői­nek is az a terve, hogy leül­nek a munkacsapat tagjaival beszélgetni s tisztázzák a fél­reértéseket. AZ ANNA FRANK BRI­GÁD tehát valószínűleg új­ra összeáll, s megpróbálja majd feledtetni a félresik- lást. A törzsgárda most is a szövetkezetben dolgozik s ha kevesebben is lesznek, na­gyobb lesz az egyetértés. Azt azonban máris érdemes meg­jegyezni, hogy az Anna Frank név nemcsak., jogokat jelent a munkacsapatnak, hanem kötelezettségeket is. Talán éppen ez a legszebb benne. Kaposl Levente. Hatvankét év börtönben Elhunyt a fegyenc-matuzsélem Meghalt a legidősebb nyu­gatnémet fegyenc. Adolf Ber­kest. 82 éves volt és lelkiis­meretét két gyilkosság ter­helte. Az elsőt 1905-ben kö­vette el. majd szabadulása után. 1920-ban ismét meg­gyilkolt — akárcsak az első esetben — egy asszonyt, s ek­kor már halálra ítélték. Az ítéletet életfogytiglani bör­tönbüntetésre enyhítették, a kétszeres gyilkos több mint 62 évet töltött börtönben. Napsütéses reggel volt. Megyek az utcán”. Nono. Nem mondom, napsü­téses reggel igazán lehet menni az utcán, sőt a nap­sütéses reggelek direkt arra valók, hogy az emberek az utcán menjenek. De itt a baj. Ha az emberek mennek az utcán, akkor az én menésem közöttük megy, akkor viszont hol van az a gondolat, hogy borongás estén én és egyedül megyek az utcán? Na ugye? Napsütéses reggél annyi em­ber között nem lehet boron­gás este menni egyedül.., Ámbátor. Ámbátor, mi .a fenét xi-á- rok én este barangolni bo­rongás utcán egyedül? Mi' vagyok én: szatír, vagy hűli-- gán? Inkább otthon maradok és megnézem a televízióban az esti mesét. A regényt majd megírom máskor. Egy bo­rongás estén. Otthon. Egye­dül. Az első mondatom mái megvan. A többi már igazéi nem kunszt. (egri) Igen. Itt az ideje, hogy hozzákezdjek nagy és kor­szakot átfogó, azt alapjai­ban megrázó regényem meg­írásához. Minden, önmagára valamit is adó, tollat fogni tudó ember életében el kell jönnie annak a pillanatnak, amikor megérinti a téma szele, az ihlet ujja, s aztán, mint boldog révült, csak ír... csak ír... csak ír, amíg tin­tája és témája el nem fogy. Hát írok én is. A témám döbbenetesen utolérhetetlen, egy tiszta és emberi szép sze­relem története, amely úgy kezdődik, hogy... így kezdő­dik: „Borongás este volt. Me­gyek az utcán .,.” Na, várjunk csak egy pilla­natra. Tehát ugyebár azt ír­tam nagy regényem sorsindí­tó kezdetén, hogy borongás este volt és én megyek az utcán. Megkapó kép és egy­ben a magány kifejezése, mert ha borong az este és én megyek az utcán, akkor az este lehangoló és egyedül megyek ebben a lehangolás- ban és ez már érdekes.. Ámbátor. Ha ezzel a borongással kéz­NUmrtMM dem, akkor olyan alaphan­got ütök meg, melyből azt az atmoszférát szűrheti le ma­gának regényem valamennyi olvasója, hogy regényem va­lamennyi hőse borongás kö­rülmények közepette egy bo­rongás regényben éli le regé­nyes életét. Márpedig erről szó sincs. Voltaképpen én egy derűs regényt akarok írni, egy tiszta, szép szerelem de­rűs regényét, amelyet csak is így lehet kezdeni, hogy ...: „Napsütéses este volt. Me­gyek az utcán .. Ámbátor. Vagy este, vagy napsütés. Az maradhat, hogy megyek az utcán, mert az ember borongásban és nap­sütésben is mehet az utcán, csak akkor nem mehet az ember az utcán, ha kishalt potyognak az égből, va mondjuk nincs is utca. De én regényemben lesz uh nem szeretem a regényir formabontó formabontása ahol se utca, se borongás, napfény, se hős, se regény. Tehát a napsütés nem jó. F dig napsütés nélkül nem ; díthatok el egy olyan regén amely egy tiszta, szép szei lem lírai és derűs történei mondja el. Ámbátor. Miért kell neki ragaszkodni az estéhez. El befejeződni szoktak a szert mek, vagy legalábbis a sz velem lírai vonatkozásai. E. líraian tiszta, szép és der szerelem igazán kezdődh reggel, napsütésben, jri szellőben, amikor: Elfogadható pihenőhelyet kérnek! Uj lehetőség: az állami vagyonbiztosítás

Next

/
Thumbnails
Contents