Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-21 / 170. szám
„En még a macskát is sajnálom agyonütni .. — váltotta Besze Imrévé. a gyöngyön! gyilkos A folyosóról ütemes léptei? zaja hallatszál?. Fegyveres őr kísér egy csíkos rabruhás asszonyt a vádlottal? padjához. A kellemes hangulat egyszerre szétpattan, megtörnek. szürkévé tompulnak a fények. Valami avatag. valami korszerűtlen meghatározhatatlan halmazállapotú, fui- iasztó anyag tölti meg. furcsa árnyvonalakban a termet. Nem sokkal utána a terem végében kinyílik a falba simuló fehér aitó. s a büntetőtanács tagjai — a két ülnök és a bíró — elfoglalják helyüket az emelvényen. A bírói pulpitus két oldalán, külön asztaloknál, a védelem és a vádhatóság képviselője. Az Egri Megyei Bíróság dr. Kamrás István büntető tanácsa az előre kitervelt módon és nyereségvágyból elkövetett emberöléssel vádolt Basse Imréné bűnügyét tárgyalja. Bíró: — ... Ott hagytuk abba. hogy nem érzi magát bűnösnek, csak részben. Miért? Vádlott: — .. .Mert nem ón öltem meg özvegy Kertész Ijajosnét. Csak a ponyva egyik sarkát fogtam meg. segítettem elvinni a holttestet a kamráig. Mást nem tettem. Bíró: — Ki volt hát a tettes? Vádlott: — Hívják ide a férjemet! Ö majd megmondja. ha itt áll mellettem. Én olyat kérdezel? tőle. tisztelt bíróság. hogy mindjárt kiderül, ó az igazi bűnös. Bíró: — Azt állítja, maga semmi t sem tudott a sértett özv. Kertészné anyagi helyzetéről. Nem tudta, hogy 70 ezer forintja van a takarékban. Vádlott: — Tisztán állítom, .. Bíró: — He hiszen elment érdeklődni a bankba, hogy kivette-e a Pénzt özv. Kertészné. És a férjére is rátámadt, hol van a pénz. mit csináltatok vele. engem kisemroizte- tek!? Ezt is maga állította itt a bíróság előtt. Beszéné. Vágy nem Úíy volt? Vádlott: — Az úgy volt. tisztelt bíróság ... ... És következik az újabb történet. Minden különösebb logika és összefüggés nélkül. Tisztán és élesen emlékszik a legkisebb mozzanatokra, a legapróbb képekre, részletekre. csak arra nem. hogyan játszódott le házának konyhájában az a tragédia, amely a 72 éves Kertészné. az idős gyöngyösi piaci árus halálát okozta. A vádlott Beszéné semmit nem hagyott magyarázat nélkül, s kritika nélkül állít mindent, ami tagadását erősíti. Nehogy elszólja magát. inkább vállalja az ostoba ember szerepét, vállalja a nevetségességet is A vád szerint Besze Imréné kilenc fejszecsapással oltotta ki áldozata özv Kertész Lajosné életét. Szétroncsolt és vérző fejét rongyba csavarta, nylon-zsákkal lekötötte; a holttestet, precízen bevarrta szalmazsákba, éjszakának idején kertjében elásta, s másnap reggel több dömper földet szállíttatott, hogy a tetem még mélyebbre kerüljön. Az elplanírozott földet lucerna- maggal bevetette, hogy áldozatára zöld szőnyeget borítson. Bíró: — Miért vetette be a kertet? Vádlott: — Nyulakat akartam tenyészteni. Bíró: — Maga újabb börtönbüntetésének letöltése előtt állt. hogy gondozta volna a nyálakat? Vádlott: — A ..mama” gondozta volna... Bíró: — De hát akkor már több -napja halott volt a ..mama”. El volt ásva a földben. Maga tudta, hogy halott Azt vallotta itt a bíróság előtt, hogy segített a ponyvában kivinni holttestét a faskam- rába! Vádlott: — Még korábban elhatároztuk együtt. hogy nyálat tenyésztünk... Időnként kapkodó zavartság torzítja vonásait Láthatóan dühös. Dühös, mert azt hitte -tökéletes gyilkosságot” művelt: se szemtanú, se áruló nyomok. Ami nyomot el- tüntettert azért tette, hogy a legkisebb árnyékát is elűzze maga felől a gyanúnak. A bíróság előtt, is arra koncentrál. hogy a gyanú látszatát elkerülje, de éppen .menekülésével” változtatia a gyanú látszatát is bizonyossággá. Bíró: — Szóval, maga. Be- széné. nem gondolta, hogy özv. Kertészné ott. van el ásva a kertben? Vádlott: — Tisztán állítom ... Bíró: — Az ügyészi eljárás során azt vallotta, hogy mikor egy ízben a férje kiment a kertbe, maga mindjárt utána ment Mérges volt. amikor a férie azt mondta, hogy kivágatja a kertből a fákat. Miért ment mindjárt a férje után? Miért nem engedte kivágat ni azokat a fákat? Vádlott: — Az úgy volt. tisztelt bíróság... ... És teljesen új történetet hallhat a t. bíróság. A vádlott igen beszédes. Készségesen ad felvilágosítást arról hogy a férje nem szereti a szilvásgombócot, csak a nudlit. meg a ..perkeltet”. Hokedlival. A lényeges kérdésekről hallgat mindig mást beszél. Meílébeszél. — Én, kérem, még a macskát is sajnáltam agyonütni — mondta egy ízben. — Miért öltemi volna meg Kertésznét? Kérem, ha én végezni akarok vele. akkor egyszerűen megmérgezem. Volt otthon nikotin. belekeverem a pálinkáiéiba. megissza, és kész. Kicsaltam volna a szőlőbe és ott itatom meg. és akkor elásom ott, nem pedig a kertben. — És mit gondol, ment volna magával Kertésznél? — kérdezte a tanácsvezető bíró. — Hogy jött volna-e?! Énrám nagyon hallgatott, nekem megtett az mindent. Egy szóra, kérem ...! Többször előfordult Be- saéné kihallgatása során, hogy lényeges dolgokra kitérő választ adott vagy egyszerűen azzal intézte el a kérdést, hogy nem emlékszem, kérem”. A bíróság nem lepődött. meg e magatartáson, de megjegyzés nélkül sem hagyta. — Maga semmire nem emlékszik. ami fontos? — kérdezte a bíró. — Csák az igazságra emlékszem — mondta Beszórté. — Az igazat sose felejtem el. kérem...! Két napon át tartott Besze Imréné. az előre kitervelt módon és nyereségvágyból elkövetett emberöléssel vádolt gyöngyösi asszony kihallgatása Egerben. A tárgyalás hétfőn. Gyöngyösön folytatódik, ahol a bizonyítási eljárás során 57 tanút hallgat ki a bíróság. (P. D.) n • • Imetltoéé Hazunkban érkezett és a szegedi szabadtéri játékokon lép fel *»•4»*®" "**®"®® a rigai Állami Opera és Balettszínház. Csajkovszkij Hatytyúk tava című balettjét mutatják be. Képünkön: egy pillanat a balettból. A termelés biztonságáért — a fogyasztók javára A rendkívüli aszályos év kellemetlen hatásait a piaci árakon, azaz saját zsebünkön mindnyájan érezzük. Az idén kevés zöldség és gyümölcs termett, drága a paprika, a bab és a borsó, gyenge minőségű és drága a gyümölcs. Hogyan vélekedik erről az eladó és a vevő, s mire számíthatunk mi, fogyasztók? — A felvásárlási árakkal elégedett-e a tsz? — Nem — válaszolta Ra- becz Lajos, a hatvani Lenin nin Tsz elnöke. — Pedig a szemes borsóért az idén 50, a hüvelyes babért 51, az apró uborkáért majdnem 2Q0 forinttal többet fizetünk mázsánként mint az az elmúlt évben — mondta Pap József, a Hatvani Konzervgyár igazgatója. — De az idei aszály miatt a kertészetünk csak fél termést ért el. Magasabb ár, kevesebb jövedelem — A rendkívüli körülmények között kötelező-e a termelési szerződés teljesítése? Erre a kérdésre igennel válaszolt a tsz elnöke és a konzervgyár igazgatója is. — A szerződést fix áron és egy évvel előre kötjük. De az idén a tuz annyit köteles szállítani, amennyi termett. Amint a szárazság elvitt, azt nem perelhetjük. A szerződés és kialakult gyakorlat azt is megengedi, hogy a primőr árukat a tsz a szabad piacon, a MÉK-nél, vagy más úton értékesítse — érvelt Hantos József, a Hatvani Konzervgyár főkönyvelője. Igaz, a korán beköszöntött szárazság miatt kevés primőr került a piacra. A . fogyasztók nehezen tudták megfizetni a korai zöldpaprikát, cukorborsót és egyéb árut. A Lenin Tsz ösz- szes területének 12 százalékán kertészkedik. Bár magasak az idei piaci árak, többet fizet a konzervgyár, az idei gyenge termés miatt több millió forinttal kevesebb lesz a tsz jövedelme. KRÓNIKA... Allan Poe nyomán.., Rövidesen új. de maris „világhírű” alkotóval növekszik az „irodalom művelőinek” tábora. Charles Wilsonnak, a híres angliai vonatrablás egyik szervezőjének, akit, miután pár éve megszökött börtönéből, nemrég tartóztatlak le Kanadában, nem kevesebb, mint hetvenötezer dollárt ajánlott fel egy kiadó megírandó emlékirataiért. Íme a bizonyság, mennyire váratlanok és változatosak a „halhatatlanság” útjai. S ha már a vonatrabló „írásművész” históriáját ismertettük, ide kívánkozik méltó társa is: Anthony Smi- thers, aki az egyik angliai börtönből ugyancsak a szökést választotta sokévi börtönbüntetése helyett, öt a. legmeglepőbb Kelyen fedezték fel és tartóztattak le: a Scotland Yard épületében. A legkülönösebb az polt, hogy Smitherst a Scotland Yard még alkalmazta is. Csupán véletlennek köszönhető leleplezése. Amikor megkérdezték tőle, mi volt szokatlan merészségének oka, a meglépett bűnöző így válaszolt. — Olvasott ember vagyok, uraim és megfogadtam Edgar Allan Poe, a nagy amerikai író tanácsát, ö írta ezeket a sorokat: „Legbiztosabban úgy bújhatunk el, ha közszemlére tesszük ki magunkat”. íme, a szerencsés nyertesek Krónikánkból nem hiányozhatnak a világszerte népszerű és hatalmas nyereményben reménykedő lottózók, totózók és sorsjegytulajdonosok legfrissebb eseményei. A santiagói állami sorsjáték főnyereményét Jósé Humberto Sandoval hentesmester nyerte, aki a húzás időpontjában éppen börtönben ült — csckkhamistlúsáéí. Amióta kitudódott, hogy a szegény hentes és mészáros dúsgazdag ember lett, a börtönben különleges bánásmódban részesül. A börtönigazgató személyesen hordja számára a legfinomabb ételeket. Űj-Zélandból kaptuk a hírt, hogy nem tudták kifizetni a főnyereményt, mert az 176 397-es számú sorsjegyet tulajdonosa magával vitte a — sírba. A szerencsés nyertest — Tom Henry, új-zé- landi lakost ugyanis a húzás előtt néhány nappal örök nyugalomra helyezték. A 120 000 dollárt kitevő főnyeremény kifizetéséhez természetesen szükség lett volna a sorsjegyre, és a hatóságok megadták volna az engedélyt a sír és a koporsó kinyitására, de Tom Henry fia nem akarta megsérteni édesapja emlékét, és úgy vélte, többet ér az elhunyt örök nyugalma, mint a főnyeremény és nem engedte meg a sír és a koporsó felnyitását. Mikor lesi divat? Ä francia belügyminisztérium elrendelte hogy a párizsi rendőri)!: itagycjíiangos, de elavult és nem praktikus körgallérját a jövőben szabályszerű, vízhatlan felöltővel cseréljék ki. Az intézkedésnek hírét vette Florence Barry, New York-i divaisza- lon-tulajdonosnő, és kitűnő üzletet szimatolt: Párizsba repült, és részben az utcán posztoló rendőröktől, részben a központi rendőrségi ruharaktárakból csekély összegért összevásárolt több száz rézgombos, kék színű régi körgallért. Visszatérve New Yorkba, kicsit rendbe hozatta és kitisztittatta a kiszuperált pelerine- ket, majd csinos mane- kenek közreműködésével 30—50 dolláros „méltányos áron ra dobta. Íme: lesz a divat! Nemcsak orvosoknak hat éves ember most úgy határozott, hogy végrendeletet ír, amelyben tudományos intézetekre hagyja a testét. A szívét Franciaország, kezeit Belgium, fejét Kanada, veséjét Anglia, a csontjait pedig Nyugat-Né- metország orvostudományi intézeteire hagyta. Önkéntes állatszeliditő piacmiből Mindnyájan ráfizetnénk Victor Rosa, angol g yszedő nyomdász árul világhírű, hogy eddig ötvenhétszer operálták meg. Az ötvenJurij Szkugyin, a se- remetyovói repülőtér diszpécsere akarva, nem akarva állatszelí- dítöi szerepkörbe került nemrégiben. Egy oroszlánkölyök, amely repülőgépen érkezett a moszkvai állatkert részére, valahogyan kiszabadult ketrecéből és futkározni kezdett a betonon. Szkugyin nem vesztette el lélekjelenlétét, az ifjú oroszlán nyakába dobta derékszíját és egy másik ketrecbe vonszolta. Az újdonsült „idomító” kisebb harapásokkal és karmolásokkal úszta meg a különös kalandot. i: Mi történne, ha a konzervgyár jóval többet fizetne a tsz-nek? Kétségtelenül a mezőgazdaság helyzete ezt kívánná. így nem csorbulna a tagság jövedelme, nem kellene a tartalékhoz nyúlni, hitelre sem lenne szükség. — Tegyük fel, hogy a jelenlegi felvásárlási árak kétszeresét fizetnénk. Vajon így több áru lenne a szabadpiacon, vagy többet tudnánk tartósítani? Nem! De még magasabbra szöknének a szabadpiaci árak. Ki látná mindennek kárát? A bérből és a fizetésből élők, a lakosság, mert a nyersanyag árát át kellene hárítani a fogyasztókra — mondták a konzervgyár vezetői. Drága nyersanyagból csak drága konzervet lehet gyártani. Magas áron itthon csak kevés konzervet lehet eladni, a külföldi vevő pedig csak világpiaci áron hajlandó vásárolni. Egész Európában nem volt aszály, az árak megállapításánál ezt figyelembe kell venni. A magyar konzervipar termékeinek 80—85 százalékát export útján értékesítik. így a rossz termés kellemetlen következményeit csak kis mértékben lehet áthárítani a feldolgozó iparra és a fogyasztóra. Örök érdekellentét Hatvanban, de a megye és az ország más részében is, nemcsak a konzervgyár, hanem a MÉK és egyéb fogyasztók is vásárolnak zöldséget és gyümölcsöt, tehát a piac törvényei hatnak. Az sem lehet vitás, hogy a piacon az eladó és a vevő örök érdekellentétben állnak egymással. Ez az ellentmondás hogyan alakul a mi viszonyaik között? A mezőgazdasági nagyüzemek megerősödése, a zöldség- és gyümölcstermelés növelése lehetővé tette, hogy konzerviparunk 1950-től 10—12-szeres fejlődést ért el. Nagyüzemi tartósítás nélkül ilyen nagyságrendű kertészeti termelés, másrészt a fogyasztók igényeinek kielégítése elképzelhetetlen lenne. A termelők és a feldolgozó ipar, a tsz-ek és a konzervgyár között nemcsak érdekellentét, hanem közös cél és közös feladat is van. Éppen az idei rendkívüli időjárás bizonyítja, hogy 9 fajtakérdést, a szakaszos vetést és betakarítást, valamint a szárazságtűrő fajok kitenyésztését kell megoldani. Egy évvel előre, meghatározott mennyiségre és fix áron kötik a termelési szerződéseket és ez biztonságot jelent mindkét fél szá- a fogyasztónak is. Ugyanis mára, de biztosítékot jelent a termelési szerződések határt szabnak a piac szélsőséges ingadozásának, szabályozzák a piacot. Jövőre is szerződnek A régi kötöttségek egyre jobban megszűnnek, a be- szolgáltatási rendszer emlékét is elfedejük. Nem felsőbb rendeletek, hanem egyre inkább az eladó és a vevő szerződése szabályozza a piacot. Kétségtelen, a konzervgyárak magasabb fokú szervezettségük, jobb hazai és külföldi információjuk nyomán nagyobb mértékben beleszólhattak a piac szabályozásába. A gazdaságirányítási reform elveit már kezdjük ismerni, de a helyes gyakorlathoz még kevés a tapasztalat és több segítség is elkelne — mondták a tsz és a konzervgyár vezetői. Ügy véljük, hogy a termelőszövetkezetek . területi szövetségei eredményesen járulhatnak hozzá a helyes piaci egyensúly megtartásához. A szövetségek egyre több és bizonyára egyre hasznosabb információt, tanácsot nyújthatnak termelési és értékesítési kérdésekben. A tsz területi szövetség közreműködésével már megkezdődött az 1969. évi termelési szerződések előkészítése. Ez biztató jel abban a tekintetben, hogy a termelők és a fogyasztók érdekei a lehető legközelebb kerüljenek egymáshoz és az átmeneti feszültségeket a köz javára feloldják. És bízhatunk az évszázados megfigyelésekben is, hogy az ideihez hasonló aszályos időjárás 50 évenként fo»» dúl elő. r. l
