Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-21 / 170. szám

... . Most már hozzáértő ujjakkal „folyik a~ őszibarack osztó- i A balaíonboglári beszélgetések Heves megyei részvevőinek egy csoporttá. lyosasa a Balaíonboglári Állami Gazdasáaban. ? W'\A'\A#yW^v'-s,*uaa-«Sr^ Nemcsak a habos sütemény, a keszeg is „jaj, de jóf* A BALATON Befut • Zebegény a leilei kikötőbe, hogy emberekkel zsúfoltan Tihany felé vegye útját. áruy ók Zuhog az eső, vadul fuj a szél, magasra korbácsolja és dühödt zölddé varázsol­ja a Balaton vízét. Más ilyenkor a Balaton arca, mint a szikrázó napsütés­ben s az elmúlt hetek ká­nikulája után kicsit meg- hökkenve, megszeppenve fi­gyelik a felhők és a szél kö­zös varázslatát a Balaton déli oldalának üdülői. Für­dés nincs, hisz a víz a 18 fo­kot is alig éri el, napozás sincs, hiszen vastag pásztá- ban esik az oly régen várt, de itt a vízparton azért mégis kellemetlen eső. Aki azonban azt hiszi, hogy az árnyékba borult Balaton egyúttal az árnyék­ba borult kedélyek és az unalom helye is, — az té­ved. Egyszerű hétköznap jártuk végig a Balaton dé­li partját, de Siófok, Lelie, Szárszó, Balatonboglár üdü­lői változatlanul. zsúfoltak, zsong a sok tízezer belföldi és a legalább ugyanannyi külföldi. Az országúton sű­rű sorokban futnak a Bala­tonra, vagy jönnek a Bala­tontól a holland, a svéd, a csehszlovák, a lengyel, az NDK, a nyugatnémet, és még ki tudja hány nációt hirdető külföldi rendszámú gépkocsik. A Balaton egyik csücskétől a másikig, a víz­parton szinte minden te­nyérnyi helyen camping, amelyek a szivárvány min­den színével kacsingatnak fel az égre: merre futnak a felhők? Az igaz, hogy bikini für- dőruhás, csinos lányokat, asszonyokat nem volt sze­rencsénk látni, de a csende­sülő szélviharban a még mindig erősen hullámzó Ba­latonon sorra-rendre kel­nek át' az északi partra a zsúfolt hajók, és zsúfoltan érkeznek, indulnak tovább a vonatok, dideregve is víg kedélyű emberek hasz­nálják ki egy kis Balaton- látásra a fürdésre, napozás­ra nem alkalmas időt. De nemcsak szórakozik a Balaton, hanem dolgozik is, sőt tudományos munkát is folytat, — és most nem a tihanyi. biológiai állomás kutatóinak tevékenységére gondolunk. Balatonboglá- ron ezekben a napokban rendezték még a „Balaton- boglári beszélgetések”-et, amelynek gazdag program­ja többek között a pedagó­giai ismeretterjesztők or­szágos tanácskozását is ma­gába foglalta. A mintegy másfél száz részvevő há­rom njipon át hallgatott kü­lönböző, e témakörbe vá­gó tudományos előadáso­kat, vitatta többek között a pedagógiai ismeretterjesz­tés és a tömeg pedagógiai kultúrája emelésének prob­lematikáját, vitatkozott a fővárosi, és megyei lapok, valamint a televízió peda­gógiai ismertterjesztő tevé­kenységéről. Heves megye sem maradt távol e beszélgetésékről, rajtunk kívül ott találtuk többek között dr. Zombor Zoltánt, az Egri Tanárképaő Főiskola pedagógiai fan- szék vezetőjét, Juházz Tor­mást, a TIT megyei elnökét is. Dr. Zombor Zoltán sze­rint a pedagógiai ismerrter jesztek eme balatonboglár! tanácskozása célszerű és hasznos, s' feltétlenül hoz-. zájáruf az eddig meglehe­tősen szűk kört érintő szak­mái kérdések válóban szé­les körű és hatásos propa­gálásához. Nem messze a balaton- boglári kultúrháztól, ahol a pedagógiai ismeretterjesz­tés vitája folyt, modem, igazán ízléses és szép, két­emeletes épülőt homlokza­tán hatalmas tábla hirdeti, hogy ez a Kilián Éva építő­tábor lakóinak székhelye. Látogatásunk célja nem az épület belső építészeti meg" oldásainak megtekintése volt. Azt a 190 Heves me­gyei kislányt kerestük fel — kilencvenen a hevesi gimnáziumból, százan Eger­ből, a közgazdasági techni-,, kumból jöttek, — akik ép­pen ma, vasárnap egy hete, hogy megérkeztek az itteni állami gazdasághoz, — nyá­ri munkára. Jókedv, derű, már lebar­nult arcok, sok-sók nevetés fogadott bennünket és egy kis, büszke, de jogos hen- céges is; meg vannak elé" gedve nagyon a brigádok­ba tömörült Heves megyei kislányok munkájával az állami gazdaságban. A he­vesi gimnazista kislányok egyik brigádja például több napos átlagban napi 70 fo­rint értéket keresett jó munkájával. Hat óra a gyümölcsválogatás, vagy szőlőkötözés — ez a munka folyik most elsősorban. Nem megterhelő, de igényes ez a munka és megkövetelik, hogy a hat órát szorgosan és becsülettel végezzék el a kislányok. A másik hat óra már a pihenésé és a szórakozásé. Igaz, hogy ottjártunkkor árnyékba borult a Balaton, de egyáltalában nem borult árnyékba a kedvük. Előtte- [ való este a kaposvári hon­védek adtak derűs, vidám kultúrműsort ^az építő,tábor fiatal lakói, számára, ame­lyet ők is azonnal rögtön­zött kis műsorral viszonoz­tak. Utána aztán tánc, ha nem is kivilágos kivirrad- tig, hanem csak esti taka­ródéig, — de jókedvben és jó muzsikában igazán nem volt hiány. A koszt jó, bőséges, ízle­tes, úgyhogy bizonyos ag­godalmat is láttunk már az arcokon, ami a „vonalakat” illeti, de ami a legfontosabb még a „veteránok”, akik a harmadik, vagy negyedik építőtáborban töltik nyári szünidejük egy részét, még azok is a legnagyobb elis­meréssel nyilatkoznak en­nek a tábornak rendjéről, tisztaságáról, otthonosságá­ról és természetesen a Ba- — de nem ördöngösség, laton ról. Esőben érkeztünk a Ba­latonra. Az eső elől futot­tunk el. De arról meggyő­ződhettünk, hogy a Balaton árnyékban is Balaton, a pi­henés, a jókedv, sőt a tu­dományos munka, és az épí­tőtáborbei i élet szép és joggal világhírű „tengere”. Szöveg: Gyurkó Géza Kép: Kiss Béla Ezt ugyan nem tanították a közgazdasági technikumban,

Next

/
Thumbnails
Contents