Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-21 / 170. szám

^leeiadát a lakásra? Ebben a lakásban nem festmények vannak, nem kisplasztikák, vázák. Ebben a lakásban nem művészi al- I kotás függ a falon, hanem 3200 fo­rint jobbról, balról 1800 forint, alat- ta egy modern kis nyolcszáz forint, ' ott balra pedig egy nonfiguratív hét- \ százötven. Nem, nincsenek rajta az árcédulák, különben is ki látott még festményen árcédulát. Legfeljebb lel- tári számot, sajnos. De a vázák sem ■1 vázák, hanem forintok, több-keve- ; sebb forintok. Nem, ebben a lakás- 1 ban nem lehet találni giccset, vagy ' legalábis olyasmit, amit sommásan giccsnek kereszteltünk el. Ez a la- ' kás maga a giccs. A sznob szocialis- \ ta újgazdag giccsoduja, amelyben 'I minden tárgynak, képnek, minden alkotásnak megvan a maga funkció- 1 ja, — s ez még véletlenül sem az, ” hogy meghitté otthonossá, széppé < tegye az itt lakók környezetét. ' Nem. Vándor, ki itt belépsz, essél , hasra, mert a hivalkodás szentélyébe ' lépsz be, vagy olyan csodálatos va- \ rázsműhelybe, ahol igényes és mű­vészi alkotásokat, modern és ízléses ' bútorokat, szőnyegeket úgy mixelnek össze, — hogy giccs lesz az egészből. 1 Közhely már arról beszélni, hogyan ! lehet csodálat tárgya a holdvilágban ' hűs patak vizét szürcsölő szarvas, a \ pamutgombolyaggal játszó degene- rált fehér macska? Az bizony. Bár ; ezek ellen a „közhelyek” ellen sem árt szót emelni, mert míg az egyik oldalon kicsámpázik a szarvas, a má­sok oldalon beszemtelenkedik a kerti törpe, a jó ég sem tudja miféle va­rázslatos királyfi megtévedt csókjá­tól újból életre keltve ... De hát ezek ellen, sőt mint leg­utóbb kiderül, még herendi porce­lánok ellen is — helyesen-e, vagy helytelenül, most ne firtassuk — in­tézményesen is fellépnek, az úgyne­vezett giccsadó fegyverével. De hát lakásra hogyan lehetne ilyesfajta adót kivetni. Az én házam, ha nem is az én váram, de az én magán­ügyem. A te drága festményeid meg­dolgozott forintjaidért csak és egye­dül a te tulajdonodat képezik, — és ráadásul még valóban igényes alk tások is. Igen, valahol ott a baj, hogy a mi régi polgárságunk még ízlésben is csak az ízléstelenségig jutott el, a sznob túlzsúfoltságig, a hencegő mu­togatásig és alig a szép megértéséig. Üj polgárságunk pedig akár akar­tuk, akár nem, tudatosan, vagy tu­datlanul effajta ízléshatásokon ne­velődött. Mert hol nevelődhetett volna másütt? Melyik iskolában és milyen tanteremben, milyen óra ke­retében tanítják ma a felnövekvő if­júságot lakáskultúrára, képzőművé­szeti esztétikára, korunk művészeti irányzatainak és azok látásmódjának ismeretére? Hogyan lehetne csodálkozni azon, hogy a szobrászatban a közízlés a római korig, festészetben legfeljebb a naturalistákig, lakáskultúrában — ahol még viszonylag a legnagyobb az előrelépés — valamiféle új típu­sú biedermeierig jutott el, ha tuda­tos és tervszerű nevelés sem az is­kolában, sem azon kívül nincs? Nem csodálkozásra volna és lenne szükség, hanem széles körű ízlésne­velő, alakító munkára, az esztétikai készség és érzék modern irányú fej­lesztésére. összezsúfolt művészi alkotások még a múzeumban sem állják meg a he­lyüket, nem egy lakásban, a leg­szebb festmény is takarékbetétkönyv­vé válik, ha nem szépségét sugároz­hatja, hanem csak alkotójának fo­rintban is mérhető jelentékenységét. Semmiképpen sem becsülöm le. hogy évek múltán ott tartunk már, hogy te, vagy én, avagy mi, most már egy kis városban is valóban mű­vészektől és valóban alkotást vehe­tünk és egyáltalán nem zsebet sza­kasztó áron. S hogyan is becsülném le, a legkevésbé éppen ezt lehetne lebecsülni, hogy már veszünk, ilyet i s veszünk és egyre többet veszünk. Modern bútort, kisplasztikát, fest­ményt, modern vázát... Ha lépés­ről lépésre is, ha néha és újból ve­reséget is szenvedve, de mégis és lassan haladunk előre a kultúra eme nagyszerű és talán egyik legfonto­sabb területén is. De giccsadót nem lehet lakásra kivetni. Meg kell tanulnom nekem is, neked is, mind valamennyiünknek is, hogyan lehet szép a szép, mi és mennyi kell egy lakásba, hogy az lak legyen és ne zsúfolt műkereskedés, ahol az ember nem a művészet mú­zsájával, de vízióival ébred és fek­szik. És ez sem könnyebb feladat, mégha boldogítóbb is. De a kerti törpékről se feledkez­zünk meg! Kánikula (A szó eredetéről és nyelv! szerepéről) j M. E. egri olvasónk azt J kérdezi, mi az eredete ennek, i az utóbbi hetekben oly gyak­* ran emlegetett szónak. A nyárnak július második ] felében beálló szakaszát ne­J vezzük meg a latin eredetű > kánikula szóval. A latin ca­nts (kutya) szóból képzett Canicula név jelölte meg azt a csillagképet, amelyik éppen a legmelegebb időszakban uralkodik. A nyári legna­gyobb hőség idejére eső na­pokat latinul ezzel a jelzős kifejezéssel emlegették: dies caniculares. Az Ebcsillagkép „uralkodá­sa” idején (júl. 24—aug. 25.) gyakoribbak a forró- és hő­ségnapok, ezért a kánikula szó-alapjelentése (a nyár for­ró része) mellett — a követ­kező átvitt értelemben is funkcionál: hőség, forróság. Apáink magyarító buzgal­ma ezt a latin szót is magyar nevekkel próbálta helyette­síteni. A régi írásokban ezért Szülők nélkül Lengje! hajó Eégi kastélyépület, fehér­rácsos ablakokkal, szép szál fenyőkkel. A kastélyépület néma. Kora déután van, a csendes pihenő ideje. Ahogy végigmegyek a betonjárdán, kíváncsi szemek néznek az ablakból. Odabent gyerekek vannak — szülők nélkül. Egy gyerek havi 1500 forintba ke­rül az államnak. Eger, Kertész utca 100. Itt van az átmeneti gyermekott­hon... Ezerkétszáz gyerek gyámja A Gyermek és Ifjúságvédő Intézet igazgatója, Grégász Sándor jelen ' pillanatban ezerkétszáz gyermek intézeti gyámja — így mondják hiva­talosan. A gondjaira bízottak Heves és Nógrád megye ott­honaiban élnek, „nullától” tizennyolc éves korig. Nagy terület: öt nevelőotthon, egy csecsemőotthon. Az állami gondozattak otthona. — Sajnos mindegyik elég­gé zsúfolt — mondja az igaz­gató, — Persze nemcsak az otthonok lakói fölött „gyám­kodom”. Ide tartoznak azok is, akik nevelőszülőknél él­nek, és ide az állami gondo­zott középiskolások, ipari ta­nulók is. — Mit jelent a gyámkodás? — Nem csak a nevelést és az iskoláztatást. Érdekvéde­lem is. Védeni kell a gyere­keket néha a szülőkkel, adott esetben az intézményekkel szemben is. A vagyonjogi ügyektől az örökbefogadásig — sokoldalú a feladat. A kedves rokonok . .. P. I. édesanyja meghalt, apja nem törődött vele. A gyereket állami gondozásba vették, majd a nagyszülőkre bízták. Ök szívesen vállalták a gyermek gondozását, de anyagilag nem álltak valami fényesen. Az apa nem volt hajlandó fizetni... Az intézet a gyámhatósággal karöltve elintézte, hogy P. I. az SZTK- tól árvasági járadékot kapjon, ezenkívül az apától tartás­díjat is levonnak. Z. I. harmadikos gimnazis­ta — igen jó tanuló — osz­tályrészéül a legnagyobb csa­pás jutott: elveszítette szü­leit. Rámaradt egy kertes ház, igen értékes berendezés­sel. A rokonok magukhoz akarták venni a fiút. Koránt­sem könnyezve... Ugyanis a neveltetés fejében kijátszhat- ták Volna maguknak a fiú vagyonát. ’ 1 ’5ben közbelép­tek: vagv 'zelő gondnokot ■endeltek ki, fenntartásos be­tétkönyvet kapott a gyerek, a nagykorúságát elérve meg­kapja jogos tulajdonát. Hogyan kell „kilencezni"? — Mit jelent az. hogy: át­meneti gyermekotthon? — Ide kerülnek be először azok a gyerekek, akiket álla­mi gondozásba kellett venni. Itt dől el, hogy melyik ott­honba küldjük majd őket, ha egyáltalán otthonba kerül­nek. Nem mindenki alkalmas erre, s ezt figyelembe vé­szük. Őket nevelőszülőknél helyezzük el — alapos kör­nyezettanulmány után. Jelen­leg. 344 gyerek ét nevelőszü­lőknél a mi: „területünkön!’*- •' — Miért kerülnek ide á gyerekek? — Szociális egészségügyi okokból, nehezen nevelhető, stb... De állami gondozásba kerülnek erkölcsi okokból is. Sajnos — ez a legtöbb. Betö­réses lopás, csavargás, prosti­túció, zsebtolvajlás. Életko­ruk változó, és sajnos igen sok közülük jómódú szülők gyermeke. M. I. tizenöt éves, szeplős arcú kamasz. — Hogy kerültél ide. — A rendőrök hoztak. Csavarogtam, verekedtem. Egy hétig nem mentem haza legutóbb. — Hol voltál? — Az erdőben, egy bar­langban. A többiek hoztak kaját. — Mit csináltál még? — Kártyáztam. Ferblit. Meg tudok kilencezni is... Ezt úgy kell, hogy minden kártyának száma van. Az ász tizenegy, s a nyolcassal egy­ütt „kilenc”. Kilencre kell végződnie a lapokból kijött számnak. Az osztás szerint akinek először kerül a leg­több, az nyert. — Pénzre játszottatok? — Húszfilléres alapon. — Miből volt pénzed? — Tekéztek, én meg állí­tottam, és kaptam pénzt. — Szüleid mit szóltak? _ — ök hívták a rendőrö­ket... Korai virágzás Egy tizenhat esztendős le­ány. ő prostitúcióért került ide. Tizenhárom éves korá­ban kezdte. Hamar állami gondozásba került, majd dol­gozott — néhány hétig. Egyik levelében kereken megírta szüleinek, hogy soha nem akar hazamenni. — Miért hagytad ott a munkahelyed? — Nem akartam szőni. — Minek készülsz? — Még nem gondolkoztam rajta. — Mihez lenne kedved? Csak eg'' "áürándítás. — Hány ; val volt má dolgod? — Kettővel... vagy három­mal...? De egy az igazi! — teszi gyorsan hozzá, aztán új­ra teljes közömbösségbe süly- lved. Révben — Jelentős gyámügyi fel­adat az örökbefogadás előse­gítése is — mondja később Grégász Sándor. — De sok­szor nehézségekbe ütközik, s maga a bürokrácia okozza a legtöbb nehézséget. Példa: különélő házaspár. Az asz- szony házasságon kívül te­herbe esett. Az apa pénzt ígért, ha nem keverik bajba. Jött egy újabb férfi, neki kel­lett az asszony, . de csak gyerek . nélkül'. - Az. anya ki­tette a másfél éves csöppsé­get egy kapu alá...! Állami gondozásba vettük. Egy gyer­mektelen házaspár megsze- j rette a picit, örökbe akarták fogadni, de — jött a húza-, vona. A legmagasabb fóru- ] mókát megjárta az ügy. Egy- i szer még az anyának is oda­adták a gyereket... Sokára tudtak rájönni, hogy az anya csak hasznot akart húzni: látva a házaspár ragaszkodó- í sát, ötezer forintot kért a gyerekéért. Nem kapta meg. A- kicsi most már jó' helyen van a házaspárnál. — Ha ráérne, jó egyné­hány regényt megírhatna itt — mondom az igazgatónak. — Már ez egy regény — mutatja az örökbefogadás még mit sem sejtő kis ala­nyának vaskos dossziéját. j Vajon mikor nem lesz majd szükség ilyen dossziék- j ra?„. Kátai Gábor i Niexikünak A szczecini hajógyárban a napokban elkészült egy mexi­kói hajólársaság által rendelt teherhajó. Képünkön a vízre bocsátás előtti pillanatban látható „Azteca”, Mexikó legna­gyobb és legkorszerűbb kereskedelmi hajója lesz. (MTI Külföldi Képszolgálat) találkozunk ezekkel a hang­sorokkal: hév hónap, hőhó, hévidő. Napjaink nyelvhasználatá­ban szavunk igen gyakran vállal szerepet: kánikulai, ká- nikulás (forróság, napok) stb. Az sem véletlen, hogy a napi sajtóban megjelent köz­leményekben szokatlanabb nyelvi mezőben is jelentkezik szavunk: kánikulai mozaikok, kánikulai élmények, kániku­lai elmélkedések stb., stb. A régiek ajkán gyakrabban hangzott fel a latinos képzé­sű kánikuláris hangalak is. A falusi tanítómesternek fize­tésül szánták a kánikuláris csirkéket is. Az orosz nyelvben a latin eredetű canicula szó egészen új, átvitt értelmű jelentést hordoz. A szünidő megneve­zésére szolgáló hangsor: ka- nikul. Mivel az iskolai szüne­tet a legforróbb időszakban adták ki, a kánikula név je­lentéstapadással a szünet ál­talános fogalmának megne­vezésére is szolgál. Különben a magyar isko­lákban is a leghosszabb szí­nét már évszázadok óta a ka- nikuláris vagy kánikulai szünidő. A régi iskolai értesítőkben hivatalosan is így nevezték meg a mai nyári, nagy szü­netet. Dr. Bakos József, a nyelvtudományok kandidátusa A Pitypang és Boró­kafű Vállalat elhatároz­ta. hogy a pitypang és borókafű korszerűbb. tervszerűbb és főleg gazdaságosabb feldolgo­zása miatt olyan auto­mata gépsort állít be. amely egy menetben képes a pityet szétvá­lasztani a pangtál, a bo­rókát a fűtől, s erre máris nagy külföldi megrendelései lenné­nek. Az automata sort házi erőből és beruhá­zásból kívánták elké­szíteni. mindössze egy spitzbubinak .nevezett ólyfajta stucnis alkat­részt kellene legyárta­nia egy arra vállalko­zó gyártó vállalatnak, amelyet ök maguk nem képesek elkészíteni. A Pitypang és Boró­kafű Vállalat vezetői fel is vették a kapcso­latot a Stucni és Spang­ni Vállalat vezetőivel, akik kérésüket fontoló­ra vették, gyors bel- és külföldi piackutatást végeztek, s ennek nyo­mán örömmel állapítot­ták meg, hogy ami kel­lene a Pitypang és Bo­rókafű Vállalatnak, az kellene külföldnek is. — érdemes tehát soro- zatgyárásra átállni. A Stucni és Spangni Vál­lalat vezetői tehát gyor­san munkához láttak, hogy egy olyan auto­mata gépsort készítse­nek. amely a. legigénye­sebb gazdasági számí­tásoknak is megfelel­jen. amellett azért hasz­nálható spitzbubit is ayártson. Viszonylag rövid idő alatt elkészül, telt a tervek és megva­lósult annak lehetősé­ge is. hogy az automata sort saját erejükből, sa­ját üzemükben állíiásk össze. csak... Igen, csak nekik is kellett volna egy olyan spitzbubi. amely nem stucnis al­katrész, hanem gyűrűs­csavaros szerkezetű. A Stucni és Spangni Vállalat vezetői nem­csak gyorsan kerestek hanem még gyorsabban találtak is eay olyan vállalatot, amely szin­tén gyors bel- és külföl­di piackutatást végezve és megállapítva, hogy az ilyen spitzbubik gyártása kifizetődő, vállalta ezt a megbíza­tást. A Kereken Szögle- tesítő Vállalat — mert erről van szó — ter­mészetesen szintén sa­ját erőből, saját auto­mata során kívánta a lehető leggazdaságo­sabb formában előállí­tani azt a gyűrűs-csava­ros szerkezetű spitzbu­bit. amelynek segítségé­vel a Stucni és Spang- ni Vállalat automata gépsora elkészítheti azt a stucni rendszerű spitzbubit. amelynek se­gítségével már képes a Pitypang és Borókafű Vállalat automata gép­sora is arra. hogy a pi­tyet szétválassza a pangtál és a borókát a fűtől. Világos? Ha igen. és kifújtuk magunkat, valamint a priznicet visszahelyez­tük a homlokunkra, akkor mehetünk to­vább a Kereken Sz'igle- tesítő vállalat vezetői­vel. akiknek az auto­mata gépsorhoz is kel­lett eay spitzbubi. de annak vertikálisnak kellett lennie. Ilyet önmaguk nem voltak képesek készíteni, ért­hető hM hogy a ilon- zon'ahs oj;UsPiíL>i07 hr-, duíU k mm.+t- váV.Uia. és azonnal fordult egy következő vállalathoz, amely szintén vállalta* hogy az forduljon egy olyan vállalathoz, amely... Pihenő. Na, mehetünk tovább, most már csak addig a vállalatig, ahol eay if­jonc közgazdász össze­vonta a szemöldökét, aztán két nap múlva kimászott a papírtö­megből és csak ennyit mondott: — Az a Pitypang Vál­lalat csináltassa meg spitzbubiját a legfiata- lab lakatosinassal és hagyja lékén ezt az or­szágot. Ügy is lőn.A láncre­akció és a kör bezárult. Csak a Pitypang és Bo­rókafű Vállalat üzemi újságja méltatlanko­dott még egy ideig amiatt hoav egyes for­rófejű fiatal szakembe­rek pittyet hánynak a kezdeményező erőnek és a gazdasági mecha­nizmusnak. Más nem történt. Szerencsére. hogy nem történt meg. —I.UI-- (egri)

Next

/
Thumbnails
Contents