Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-19 / 168. szám
Nyugtalan meditáció Kell-e hadakoznunk szóval, tollal, példamutatással erkölcsi vadhajtások, a múltból átszüremkedett, az agy- tekervényekben lappangó, gondolatokban is kicsírázó, társadalmunk lelki alkatától idegen megnyilvánulások, magatartásformák ellen? Számos példa figyemeztet arra bennünket, hogy e tekintetben van teendőnk elég. Elburjánzott a modortalan- ság, megtűrt vendég az utcán, köztereken, de a munkahelyeken is a gorombaság. Nyugtalanító, egyesek menynyire „erénynek” tartják a társadalmi együttélés íratlan, szokásainkba felszívódott törvényeinek megsértését, nem férnek meg békésen embertársaikkal, kellemetlenkednek, készakarva más kárát okozzák, hazudnak, durva szavaikkal sebet vágnak a bajukra orvoslást kereső emberek önérzetén. Balesetet szenvedett munkahelyén egy fiatal bányász. Váratlanul rokkant, sánta, nyomorék emberré lett. Az orvosok mindent megpróbáltak, de nem tudtak segíteni rajta. A fiatalember várta, majd csak eszébe jut az üzem valamelyik vezetőjének, hogy pótolja azt, amit eddig elmulasztottak megtenni érdekében. Úgy elfelejtkeztek róla, mint az idegen halottról. Bekopogtatott hát az irodába: „Itt vagyok, ha nyomorultan is, de élek!” Először kelletlenül fogadták, de nem engedték el Ígéretek nélkül. Az ígéretekből semmi sem lett. Ment másodszor, harmadszor, negyedszer is, türelmetlenül sürgetve az intézkedést. „Van elég gondunk, nem foglalkozhatunk a tiéddel!” — mondták. S mikor megunták zaklató látogatásait, kereken megmondták neki, ne jöjjön többet, mert már hányingerük van tőle, ha csak meglátják. A fiatalember nem is ment többé az iroda tájékára sem. Pert indított az üzem ellen, s a bíróság jogerős ítélettel kötelezte az üzemet, hogy fizessen a szerencsétlenül járt embernek. Nem kevés pénzt kapott kézhez. De lehet-e megfizetni bármennyi pénzzel az egészséget, ami míg él, mindig hiányozni fog?! Az ügy persze, a bírósági ítélettel nem ért véget. Hazug, demagóg módon tovább keserítették a fiatalember életét azzal, hogy tisztességtelennek minősítették; mondván, hogy azt a pénzt, amit az üzemnek ki kellett fizetnie, a becsületes dolgozók zsebéből lopta ki. Egerszóláton kis híján halálba kergettek egy idős, 61 éves asszonyt — a „törvény” nevében. Lánya hozta a hírt, hogy megfosztják a háztáji területtől az idős asszonyt, mert nem dolgozik a tsz-ben. Az idős asszony — magas vérnyomásos beteg — orvosi Papírjaival kopogtatott az irodán. „Beteg vagyok, ne tegyék ezt velem” — könyörögte. Mutatta a papírjait. „Ez semmit sem ér!” — mondták és a betegséget igazoló írást előtte összetépték, eldobták. Az idős asszony öngyilkosságot követett el. Orvosi segítség mentette meg az életét. Mindennél kirívóbb és minősíthetetlenül tragikusabb a harmadik eset, amelyről éppen a napokban tájékoztatott bennünket az ügyészség. D. Sándorné, MÁV-alkalmazott önkezével vetett véget életének. Az öngyilkosság oka: munkáját nem becsülték, munkahelyén lenézték... Kicsiny, apró hétköznapi dolgok és veszélyt jelentő megnyilvánulások. Tömény udvariatlanság, hatalmi beképzeltség, gorombaság, lelketlen bürokratizmus, érzéketlenség, az emberség felháborító hiánya. Számtalan jelenséget tár elénk az élet, s e jelenségek közül az idézettek kórosan rontják, zavarják társadalmi közérzetünket. Otromba akadályként ágaskodnak társadalmi fejlődésünk útján, emberi sorsokat tehetnek tönkre, sőt, mint D. Sándorné esetében, emberélet kioltásához is vezetnek. Mostanában sok szó esik — durva, élet elleni bűnügyek kapcsán — a közömbösségről, a közöny vastag pókhálója alatt szunnyadozó lelkiismeret ébresztéséről. Ha külön-külön megkérdezzük az idézett példákban szereplő embereket, egyénenként senki sem vállalja a felelősséget. Keresnek és találnak is megfelelő magyarázatokat, kibúvókat. Erkölcsös embereknek érzik magukat, személyi lapjukon nincsenek foltok. Egyfajta alapállásból szemlélve a dolgot, ez így is van. Ám az erkölcsösség nemcsak annyit jelent, hogy nem teszek rosszat, hanem azt jelenti, hogy jót cselekszem. S az, aki egyszerűen nem követ el törvénysértést — btk szerint minősíthető törvénysértést! — az még nem adja tanújelét a magas fokú erkölcsiségnek. Egy fegyelmezett, de emberszereiet nélküli orvos — egyszerűen csak orvos. „Senki sem külön sziget”. Társadalmunk szerkezetének vagyunk atomjai mindany- nyian: én, te, ő. Mindannyian külön-külön felelősek vagyunk, hogy ez a szerkezet tartós legyen. Ha csalsz a mérlegnél, ha elfoglalod a helyemet az előadáson, ha nem férhetsz békésen házvagy udvarbeli szomszédaiddal, ha képzelt fensőségedben másoknál többre tartod ma-| gad, ha mödortalanul és gorombán viselkedsz, ha kellemetlenkedsz, hazudsz — ettől még nem szakad az ég a földre. ez még nem okoz végítéletet. De repedéseket okoz az egész építményen, a társadalom építményén. Minden apró tett, helyes szándék magatartás, a bizalom, a kapcsolat köztem és közted, a társadalmi, emberi együttélés szintje, foka — ezek mindmind fontos elemei az építmény, közös építményünk szilárdságának. Óvnunk kell mindenfajta repedéstől. Pataky Dezső Az állattenyésztés biztos jövedelmet jelent Terpesen Az időjárás nem kényeztette el az idén a termelő- szövetkezeteket. Terpesen is hónapok óta nem esett az eső, a kalászosok termése gyengébb lett a tavalyinál és most már a kukorica is erősen érzi a csapadék hiányát. A Rákóczi Termelőszövetkezet vezetői elkeseredetten mutatnak a rétre is, a máskor zöldellő területen elsárgultak, elszáradtak a fűszálak. A jÖTcdcIem 40 százaléka Nem is csoda, hogy ilyen aszályos időben még jobban megnövekedett a közös gazdaságban az állattenyésztés tekintélye. — Tavaly a jövedelem negyven százalékát adta ez az üzemág — mondja Csabai Mihály, a szövetkezet elnöke —, de az idén valószínű, hogy több, mint a felét. A szövetkezet állatállománya nem nagy, mindössze 97 szarvasmarha és negyven sertés. Ha viszont a 350 holdnyi szántóterülethez viszonyítjuk ezt az állományt, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy a megyében senki sem előzi meg a terpesieket. Egy hold szántóra egyik közös gazdaságban sem jut több sertés és szarvasmarha, mint a Rákócziban. — Nehéz helyzetben vagyunk — mondja a szövetkezet elnöke. — Az idén bebizonyosodott, hogy mennyire biztos üzemág az állattenyésztés, kevésbé van kitéve az időjárás viszontagságainak. Viszont az aszály miatt máris takarmány gondjaink vannak, ötven holdon vetettünk tavaszárpát, ugyaneny- nyi területen kukoricát. Több mint száz holdas rétünk van, a pillangós takarmányok területe pedig megközelíti a nyolcvan holdat. Más években ez elegendő takarmányt biztosít, de az idén sok kárt okozott a szárazság. Az állat- állományt viszont semmiképpen sem akarjuk csökkenteni. Mi a megoldás? — Másodvetésekkel próbálunk segíteni, felhasználjuk a cukorgyári melléktermékeket és a szalma egy részét is takarmányozásra használjuk. Az állattenyésztés az idén fontos állomáshoz érkezett, a szövetkezetben tbc-mentessé vált az állomány. Ez anyagi hasznot is hoz a közös gazdaságnak. — Az állatok számát tovább nem tudjuk növelni — vélekedik az elnök —, éppen ezért arra törekedtünk, hogy valóban minőségi ál’ i- nyunk legyen. A tbc-mente- sítéssel ezt sikerült is elérni. Érdemes megemlíteni, hogy az egy tehénre jutó évi tej hozam megközelíti a háromezer litert s talán még jelentősebb az, hogy 8 hónaoos korukra a hízósertések nálunk elérik a 170—125 kilót. Az állatforgalmi vállalat szinte várja már, hogy mikor adjuk le az állatokat. — Mit értékesítenek az idén? — Eddig eladtunk 12 hízómarhát és 30 sertést, a továbbiakban pedig‘újabb 29 hízómarhát és 32 sertést értékesítünk. Az állattenyésztésből mintegy 600 ezer forint jövedelmet várunk. A jövőben? — Nincsenek új terveink, ezt a szintet szeretnénk tartani. A számokat tekintve furcsa kettősség jellemzi a ter- pesi állattenyésztést. A megye egyik legkisebb, de a szántóhoz viszonyítva az egyik legjelentősebb tenyészete. S ezen a kettősségen túl arra is jó példa, hogy kis szövetkezetben is lehet szép eredményeket elérni — észszerű, megfontolt gazdálkodással. Kaposl Levente Sikeres versenyfutás Apcon Nem atlétákról és nem sportversenyről van most szó, de a tét mindenképpen nagy és izgalmas. Apcon versenyt futnak az idővel. A tervezett beruházásokat, a gyárfejlesztést, az új termékek meghonosítását akarják minél előbb elérni és versenyt futnak a megrendelésekért, a vevőkért. Erről beszélgettünk Korbéli Lajossal, a Qualital Könnyűfémipari Feldolgozó Vállalat igazgatójával. — Hogyan, mért vált lehetővé az apci üzem lényeges fejlesztése? — Az építkezések, a gép- beszerzések, az új iparág apci meghonosítása, a magyar—szovjet alumíniumegyezmény következménye. A két ország szerződése, a nemzetközi méretekben szélesített termelési és értékesítési lehetőségek következtében alumíniumiparunk gyors fejlődésnek indult. A Csepeli Fémműhöz tartozik a Qualital Könnyűfémipari Feldolgozó Vállalat, de a tervezett fejlesztést főleg létszám —, de egyéb gondok miatt sem lehet Budapesten megoldani. A Kohó- és Gépipari Minisztérium döntése szerint 1968. január 1-től a vállalat Apcra telepedett. Korszerű, modern formában, új üzemépületekben és új technológiával akarjuk itt megszervezni az alumínium feldolÁzerbajdzsáoi csendélet Olajkutató fúrótorony a tengeren. gozását. Az itteni fejlesztés első része 105 milliós beruházást jelent. A második ütem 500 millió forint körüli fejlesztését jelent. Ezért még versenytárgyalás folyik Apc és Székesfehérvár között. — Mit tettek, hogy megfelelő számú és képzettségű dolgozója legyen az apci vállalatnak? — Pestről leköltözött az igazgatóság. Hatvanban és helyben laknak a különböző műszaki és gazdasági szakemberek és Apcon eddig is dolgozott egy törzsgárda. Hatvan és Apc környéke megfelelő munkáslétszámot ad. Vásároltunk két autóbuszt, azzal szállítjuk a munkásokat és megkezdődött a szakmunkásképzés. — Milyen termelési kapacitást jelent az apci fejlesztés első üteme? — Évente ötezer tonna alumínium feldolgozását. Háromezer tonna kokilla- és kétezer tonna présöntést tervezünk. Ez a kapacitás máris megvan, mert a beruházás első ütemét egy évvel korábban megvalósítottuk; Az utca felőli oldalon a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat jó ütemben építi az irodaházat és a szociális épületeket. Hatszáz személyes fürdő, öltöző, konyha és étterem lesz itt. — Gyagyorlatilag mit jelent az, hogy egy évvel hamarább befejeződik a beruházás? — Mintegy 122 százalékkal növelhető a gyártás, azaz 88—90 millió forint termelési érték növekedést jelent a beruházás határidő előtti megvalósítása. — Minek tulajdonítható ez a siker? — A magyar—szovjet alumíniumszerződés fontosságának megfelelően készítettük elő az apci beruházást, a kivitelező vállalattal szocialista szerződést kötöttünk és teljes együttműködéssel dolgoztunk. A felvett hitel 70 százalékát öt éven belül vissza kell fizetni, tehát ennek megfelelően kell dolgoznunk. Az alumíniumöntvé- hyeket most keresik a világpiacon. Az a vállalat nyer többet, amelyik hamarább ki tudja elégíteni az igényeket. Ezért sürgős a beruházás befejezése, a termelés megszervezése, ezért versengünk a vevők megnyeréséért. — Milyen sikerre számíthatnak az idén? — Az idei terveket két variációban készítettük el. Az első javaslat szerint 342 milliós termelést és 32 millió nyereséget terveztünk. A második tervjavaslatban 396 millió forintos termelés mellett 43 millió nyereséget terveztünk. Ha ez utóbbi sikerül, akkor dolgozóinknak átlagosan, egy hónapos részesedést fizethetünk. Ezért érdemes jól dolgozni, nem adjuk fel, álljuk a versenyt. — Milyen segítségre számíthatnak? — A fejlesztési célnak és ütemnek megfelelően a bank rendelkezésünkre bocsátja a megfelelő hiteleket. De gyorsítani akarjuk a kapacitás-biztosítást. A Magyar Alumínium Tröszt akció- programot hirdetett, amelynek keretében lehetőség nyílik arra, hogy a külföldi gépek beszerzése — főleg nyugati importról van szó — a szükséges valutát megkapjuk. A Budapesti Nemzetközi Vásáron olasz présgépet vásároltunk és a többi üzletfelünk is pár hónapon belül szállítja a gépeket. Ezekkel mi a lehető legrövidebb időn belül termelünk. Olyan termékeket iparkodunk adni, hogy a külkereskedelmi vállalatok jó áron és hamar eladhassák az apci öntvényeket. így gyorsan megtérül, magunk keressük meg a fejlesztéshez szükséges valutát. Sok szó esik mostanában arról, hogy fejlesztésre, beruházásra nincs pénz, a bank akkor sem folyósít hitelt, ha annak fedezetét a vállalat igazolta és a kamatokat fizeti. Valóban, minden igényt nem lehet kielégíteni. Ezt nem teszi lehetővé az ország pénzügyi helyzete, az igényeknél szűkösebb beruházási eszközök és az aránylag szűk kivitelezői kapacitás. Az új mechanizmus biztonságos gazdálkodása megköveteli, hogy az ország anyagi erőforrásait a legfontosabb célokra és a leggyorsabban megtérülő gazdaságos fejlesztésekre fordítsuk. Apcon 1965-ben csak 138 munkás dolgozott, most 850 a létszám. de a fejlesztés második .üteme után. 7—8 év múlva legalább 2500 ember talál biztos megélhetést megyénk alumíniumiparában. Visonta és Kisköre után örömmel adtunk hírt az apci beruházásokról. Dr. Fazekas László (Akkunk nyomán: Változások a Heves megyei téglagyárakban Egy hosszabb, alapos szak- szervezeti ellenőrzés tapasztalatait közreadva, lapunkban beszámoltunk arról, bogy a munkavédelmi felügyelők sok hiányosságot találtak megyed téglagyárainkban. Észrevételeiket helyénvalónak találtuk mi is. s az újságban sürgettük: feltétlenül javítsanak a dolgozók munka- és szociális körülményein, a lehetőségekhez képest tegyék korszcStephen LeacocK. A rejtélyes bajszai Hogyan oldotta meg a zseniális detektív a gyilkosság titkát Az eset rejtélyesebb nem is lehetett volna. Először is a férfi kétségbevonha- tatlanul halotti másodszor egészen bizonyos volt, hogy a gyilkosságot ismeretlen egyén követte el. Hívni kellett a híres detektívet. Kutató pillantás a hullára; elő a mikroszkópot, s a következő pillanatban harsány nevetésre fakadt: — Hahahal — kezével egy hajszálra mutatott, mely az áldozat felhajtott ruháján feküdt. — Uraim, ha a hajszál tulajdonosát megtaláljuk, kezünkben a gyilkos! A logika könyörtelen. A híres detektív maga látott a nyomozáshoz. Négy nap és négy éjszaka járta New York utcáit, figyelve a járókelőket: nem látja-e meg azt az elvetemült egyént, aki a hullán felejtette hajszálát. Feltehetően elvesztette. És most titkolja. Az ötödik nap hajnalán a hires detektív megpillantotta a férfit. Utazónak álcázva. Fején nagy kerek sapkával a Glo- ritania-hajó fedélzetére igyekezett. A detektív követte. Beérte. Szólt: — Letartóztatom Önt — és magasra emelte a hajszálat. — Az öné, nemde? Tudja, mi ez? — a bizonyíték! Azonosítanom kell. Vegye le a sapkáját — mondta a híres detektív erélyesen. A férfiú levetette. Teljesen kopasz volt. — Hah! — mondta a nagy detektív. — Ezek szerint lehet, hogy nemcsak ez a gyilkosság szárad a lelkén, hanem több mint egy millió? ... Révész Mária fordít' a röbbé, bizloiuáxosabbá a terme- lést. Az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat idei munkavédelmi. munkaegészségügyi és bizto-nságtechnikai tervével reagált a javaslatokra. Ennek so-rán ebben az évben mintegy i millió forintot költenek Heves megye 8 téglagyárára; a balesetek megelőzésére védőberendezéseket szerelnek a veszélyes gépekre, munkahelyekre jelentős összeggel könny í ten ek az anyagmozgatáson s a ,.Tiszta üzem — rendszereid kollektíva” mozgalom meghirdetésével ösztönzik a dolgozókat a korábbinál nagyobb felelősségre. Az 196U-as feladatok egy részét már elvégezték, a többit az év hátralevő részében s a következő időszakban fejezik be. A selypi üzemi fürdő és öltöző bővítésével, a különféle tatarozással, szinte egyidejűleg új szociális létesítményeket kap az egri II. sz. gyár. ahol az átadas ugyan kissé megkésett, de a tervek szerint még ebben a hónapban sor kerül a birtokbavételre, Eger I. sz. téglagyára teljes rekonstrukció előtt áll: az eddigi fejlesztésen túlmenően 1970-ben nagyobb munkához kezdenek. A több szakaszos építkezés első ütemében kétszintes ház készül járulékos létesítményekkel. Az épület földszintjén ételmelegítő helyiség, tálaló, étterem, mosogató kap helyet, itt lesz a konyhai személyzet és az üzemi dolgozók női. férfi fürdője, öltözője Felettük hat szobát magába foglaló munkásszállót alakítanak kL egyebek mellett öt irodahelyiséget és egészségügyi létesítményeket építenek. 1968. július 19., péntef
