Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-16 / 140. szám
Bizonyos Közöny 11 nagykökényesi lankákon Legjobb esetben is csak egy vállrándítással, vagy egy csípős megjegyzéssel ad életjelt magáról. Igen! 0 az, így hívják: „Bizonyos Közöny”. Arról van szó, amely testvére a cinizmusnak. Ha azt mondjuk, hogy „ezt és ezt, így és így kell csinálni”, akkor a „Bizonyos Közöny” válaszol: „Helyes, így kell csinálni”. Azt mondjuk, hogy mégis másként lenne jó. „Bizonyos Közöny” válaszol: „úgy van, másként kell csinálni”. Nagyon furcsa ez a „Bizonyos Közöny”. Egyszer fehér pincér ruhában jelenik meg, máskor tisztviselőnek öltözik. Aztán megjelenik az utcasarkon és zsebredugott kézzel ténfe- reg. De az sem ritka, hogy leissza magát a sárga földig és befekszik a kapusarokba. Tegnap Összetalálkoztam a „Bizonyos Közönnyel”. Most éppen jól öltözött volt. Világos szürke ruhát viselt, napszemüvegét fényes rézkeret díszítette. Rögtön nyomába szegültem. Haladónk az utcán. Alig mentünk száz métert, amikor egy idős néni fel akart lépni a járdára, de megbotlott és elesett Kosarából a krupli és zöldségféle szanaszét szóródott. „Bizonyos Közöny” éppen csak oda nézett, ha jól láttam még mosolygott is — aztán megcsóválta a fejét és rendületlenül folytatta útját „Bizonyos Közöny” lépéseit megszaporázta. Valószínűleg eszébe jutott valami sürgős, egyre jobban sietett. így történt, hogy „Bizonyos Közöny” el akarta érni az autóbuszt, amely már mozgásban volt. De ezt követően, hogy lelépett a járdáról, tompa koppanás, majd fékcsikorgás hallatszott és „Bizonyos Közöny” kezeit széttárva ott feküdt egy teherautó alatt. Szemel segélytkéröen meredeztek. Arcáról hirtelen eltűnt az a „Bizonyos Közöny”. Az emberek oda rohantak, és segíteni próbáltak rajta. Szirénázva megérkezett a mentőautó. Hordágyra tették és beemelték a kocsiba. A mentősofőr fejében valami motoszkált ismerős volt ez a szerencsétlenül járt ember. Valahol már látta. Vagy az utcán, vagy máshol .. „Ügy van!” Ötlött fel benne. 0 az. És mégis erősen nyomta a gázpedált. V. Gy. Mintha az itteni élet alaphangulatát adná meg a táj: enyhe lankák, szelíd domboldalak, kitáruló völgyek, és valami végtelen nagy nyugalom, olyan csend, amit szinte már tapintani lehet Az úttesten bóklászó vadgalambok, gerlék, az árok partján bogarászó fürjek és fácáncsirkék. Csak az utolsó pillanatban rebbennek el az autó előL Ez a hangulat jellemző a nagykökényesi határra. De nem úgy az emberekre. O O O O Ahogy a Heréd felől Jövő felkaptat az utolsó domb tetejére, jobbra elszórt épületek csoportját pillantja meg. A salakos út előbb a gépcsoport székhelyére vezet. Glédában sorakoznak a kombájnok és a traktorok. A hatalmas, kalászt faló gépekből négy áll egymás mellett Kettő közülük csendben figyel a másik kettőre, amelyek halk duruzsolással züm- mögtetik a motorjukat. Va- donat új szovjet kombájnok. — ötven órát kell helyben Járniuk — magyarázza Bárt- fai Zoltán. — Csak azután indulhatnak meg lassú mozgással. — Milyenek az új kombájnok? — Nagyon jók. Figyelje, úgy járnak, mint az óra szerkezete. — Kell a tsz-nek ennyi kombájn? — Ügy számítunk, három közülük dolgozik majd, a negyedik pedig a tartalék. Nehogy fennakadás legyen a betakarításban. — Hogyan sikerült a gépszemle? — Nem volt semmi baj. Minden gépünk jól vizsgázott — Kisebb hibák sem fordultak elő? — Legfeljebb olyan, hogy az egyik traktoron nem működött az egyik stoplámpa, a másikon az index volt süket Kiégett az izzó a lámpában. Pillanatok alatt kicseréltük új égőre. O O O O Bártfai Zoltán a Csányi Állami Gazdaságból, Tóth János és Kovács János a Horti Gépállomásról jött haza nemrég. — Hatvanból jártam ki Csányra. Megnősültem, a feleségem itt Nagykökényesen vb-titkár. Lakást ugyan itt sem kaptunk, mert nincs, de legalább egy helyen dolgozunk. A kíváncsiskodás azonban nem hagy. — Mennyi most az órabére? — Kilenc-ötven. — fis mennyi volt Csányon? — Nyolc forint No, vissza a csipkelődéssel, intem le magam. Hiszen a többiek is hazajöttek. Es mi van abban, ha valakit a jó megélhetés, a biztos kereset hazahoz a tsz-be? — Persze, Nánai Pál el sem ment a faluból. Tizenkilenc éve ül a traktoron. Az elsők között tanulta ki a mesterséget, amikor a gépállomások traktorra hívták az embereket — Nem bántam meg, hogy traktoros lettem — mondja a vékony, szikár ember. — A gyomromat egy kicsit kikészítette a gép, de ez traktoros-dolog. Tavaly is huszonhétezret vittem haza. Itt van a fiam is velem. Nánai .Miklós szelíden, tartózkodóan mosolyog az apja mellett — Én egy kört írtam le előbb, csak úgy jöttem meg 1964-ben. Pesten is jártam, aztán, hogy megnősültem, itt maradtam. Más az, tudja, hogy itt nem kell mindenért' a piacra szaladni, mindenért pénzt adnL O O O O Az egyik istállóban csikók kapják fel okos pofájukat a beszéd hangjaira. Fényes a szőrük, sima a bőrük, csupa ideg a lábuk. Büszkén járatja végig a tekintetét rajtuk id. Koszora József. Már tíz éve neveli a növendékeket — Csak kiállók az istálló ajtóba, aztán elkiáltom magam: csina, ne! Egy perc alatt itt van mind körülöttem, ha kint szaladgálnak. Ügy jönnek utánam, mint a kezes állat Már reggel háromkor kijön a csikóihoz. Hétre végez körülöttük, aztán hazabaktat, majd nemsokára megint visszajön. A növendék-állatokkal foglalkozni kell, ha azt akarja, hogy szépen fejlődjenek. Földi Pál is állatgondozó. Azelőtt kocsis, ács, kőműves volt a tsz-ben. ö magyarázza, hogy a szíj-varró kaloda előtt a néma Terékl István szorgoskodik: szerszámokat javít — Nem tudja, Id maga, azért olyan türelmetlen. Meg kellett neki magyarázni, hogy maga nem finánc vagy végrehajtó. Benne lesz az újságba ő is, mondtam neki. De hogyan mondta ezt el neki? Én egy szót sem hallottam, csak a furcsa mutogatást láttam. o o o o A száz férőhelyes tehénistállót ősszel telepítették be. Éppen fejtek. A gép szuszogva szívta a tejet a tehenek tőgyéből. Fehér köpeA rémes álom Burbulya_ mesélte, az Most sem tudom, hogy hét. hogy furcsa név rokonom külföldön, se emlékezéstől, még miért kellett neki négy ez egy dolgozó számú- Nyugaton. se Keleten... mindig felhős homlok- poharat teletölteni, ra, de mit csináljak, Már nyúlni akartam a kai: amikor csak én voltam ha már egyszer ez a vizes pohárért, még lát— Nem vagyok én szomjas. „Nem. de- Mvem, ha már egyszer tam a gyanakvó tekinleérlek se babonás, se hogy... elvtársak... az megszoktam és ha teteket. amikor hirte- olyan öreg. hogy ál- én lelkiismeretem olyan már egyszer dolgozó len felébredtem... Na mokkái tráktáljam a fehér... illetőleg olyan vagyok... S ekkor őre- mit szólsz hozzá? környezetem. De olyan piros” hebegtem za- gém... ekkor váratta- — Hát mit szóljak? álmom volt a minap, vartan. hogy még ál- nul olyan hirtelen. Semmit. Csak azt nem hogy beleborsódzott a momban is elpirul- mint ha derült égből tudom, hogy miért ré- hátam. amikor feléi)- tam... villám csapott volna mes álom ez most neredtem. Aztán termő- — Leültettek, tolla-mtllém, a személyze- ked? szelesen megnyugodtam, sőt jót nevettem is magamon, de azért... szóval, ha eszembe jut ez a rémes álom, hát megcsuklik bennem a maga biztonság. — Szóval az álmom. Hát kérlek azt álmond- tam, hogy káderozásra hívattak a bizottság elé. Amikor beléptem a szobába, a falakon a már nem látott, de annak idején a nagyon is ismert fényképek úgy néztek rám. mintha lopáson kaptak volna rajta. Az asztalnál hárman ültek, egy valaki a felsőbb szervtől, egy valaki a személyzetitől, kát, papírokat vettek tis hörrent rám. Csak egy valaki a pártszer- eiő aztán a felsőbb ennyit kérdezett; „KUl- vezettől. Intettek, s én szervtől jött valaki földi rokonai vannak? oda botorl<Mtam, s szúrós szemmel rám- Természetesen Nyugat- rögtön kértem egy po- nézett és vészjóslóan ra gondolok...” bár vizet... Ideges az megkérdezte; „A ne- — „Hogy külföldi ro- eív társ? Csak nem ve?w Mondtam, hogy konaim... mármint, rassz a lelkiismerete?” Burbulya Benőnek hív- Nyugaton?" hebegtem E írdezte hármójuk nak. mire megjegyezte, álmomban is, aztán Őzül a személyzetis és hogy ez elég furcsa név gyorsan és határozot- egyszerre négy poharat egy dolgozó számára, tan kijelentettem, hogy Hűtött tele vízzel._ mire mondtam én. le- nem volt ét nincs is — Miért... miért., mit gondolsz miért? Az álom előtt való napon kaptam a vagy harminc éve Svájcban élő nagybácsimtól a kocsimat — mondta Burbulya és kissé töprengve bámulni kezdte a kezében tartott sluszkul-, csőt (egrO I nyes, sapkás férfiak szorgoskodtak az állatok körül. — Tizenhat tehén van a kezem alatt — válaszol Pálinkás Sándor. — Naponta kétszer fejünk, átlag tíz litert. Négy tehenem húszon felül is ad. A takarmánnyal szűkiben vagyunk. Savanyú szelet kellene. A répafejet az ősszel későn tettük el, már rothadt volt. Csak kitúrták maguk elől az állatok. Abrak? Az nagyon gyéren van. Csak az kap belőle, amelyik megérdemli. Egy éve lett tehenész. Traktoros volt, de az orvos leparancsolta gépről. A gyomra miatt. Három hőnap kellett, mire megtanulta a fejést. Addig a karja majd leszakadt — Tegnap nem volt villanyunk, kézzel kellett fejni. A tehenek nem akarták leadni a tejet. Ügy megszokták már a gépet. Pedig eleinte sok bajuk volt vele. Babusgatni kellett őket, olyan idegesek voltak a gép miatt Látja, milyen az állat is! o o o o A tsz központjában Sándor János elnök papírok fölé hajolva gondolkozott, amikor a várható termés felől kérdeztem. — A kiesés másfél millió jelenleg, úgy látszik. De már kiterveztük, mit lehet csinálni. A hízó marhából, a tejből és a baromfiból meg a tojásból bepótoljuk. öt éve foglalkoznak csibékkel, évente 3—400 000 forint a bevételük ebből. Az egri keltetőnek is részvényesei, ide szállítják a tojásokat — Nincs itt baj az emberekkel, szorgalmasak. Most ugyan tartanak a jövőtől a rossz időjárás miatt, de minden erejükkel a kiesés pótlására törekszenek. Július 29-én lesz a közgyűlés. Ott beszéljük meg a tennivalókat. Ha úgy alakul, nem fogunk hozzá az irodák megépítéséhez, amire 600 ezer forintot tartalékoltunk. Minden az időjárástól függ. Én azt mondom, a tervezett forintunk meglesz, mert jó a munkakedv. Igen, így igaz, bármerre jártam, a határ bármelyik részén, a csendes tájban, a táblák között szorgalmasan dolgozó embereket láttam. G Molnár Ferenc hogy a mór megtette kötelességét, a mór mehet. Lehet, hogy csak az én véleményem az, miszerint a „mór” kötelességtudó volt, megtette, amire tenni vállalkozott, mig abban, hogy „mehet”, minden olvasó egyetért. Mármint abban, hogy ez a rovat, amely hosszú éveken keresztül, minden vasárnap, mindig a megszokott helyen volt található — mehet. Elvégezte dolgát. Minden bizonnyal akadt legalább egy olyan ember, akit nem untatott a véleményem életünk kisebb és nagyobb dolgairól, s akkor már nem írtam hiába... Minden bizonnyal akadt olyan is, sót lehet, hogy ezek voltak többségben — mm az ő hibájuk, bizony az én szégyenem —, akiknek valóban azzal kedveskedett a lap, hogy állandóan azon a helyen hozta rovatomat. Így nem kellett mást tenniük, mint az ötös oldal jobb felső sarkát egyszerűen átugrani. Ha így van, ha így volt, akkor sem dolgoztam hiába; megkönnyítettem sokaknak az újság átolvasását, nem mintha ez egyébként oly megoldhatatlanul nehéz feladatnak bizonyulna. A szép nő arcán sem múlnak el nyomtalanul a száguldó évek, de ő segíthet magán; ott a kozmetika. De milyen „vélemény” az, milyen rovat lenne az, amely „kozmetikázva” kerülne az olvasó elé. Amikor először írtam le a címadó sorokat, úgy gondoltuk, s úgy gondoltam, hogy sok komoly, avagy ugyan kevésbé komoly, de érdeklődésre számottartó olyan téma akad életünkben, amelyet akkor és éveken át könnyebb volt (?) kissé karakterisztikusabb, a humoros csevegés derűsebb formájában elmondani az olvasónak —, mint egy újságíró véleményét. Aki tévedhet, mint ahogy minden bizonnyal tévedett is éppenúgy, mint bármely olvasója, de aki mindig igyekezett olyan témát és olyan helyes választ keresni, amelyre jártában-keltében tapasztalva választ kerestek maguk az olvasók is. Ha ez nem sikerült mindig és nem sikerült ágy, ahogy szerettem volna jómagam, de még inkább szerette volna az olvasó, a felelősség engem terhel, a mulasztás az én bűnöm. Mentségem csak annyi; a jószándékom volt e bűnöm forrása. . ..és teltek az évek. A fiatal, ifjú rovat megembere- sedett és most úgy érzi a szerkesztőség, de ágy e vélemények megfogalmazója is, hogy véleményét továbbra is bátran és nyíltan fenntartva, megkonditja tisztelettel és hálával is a búcsúzás harangját. Az eltelt évek alatt sokat változott olvasóink véleménye, fejlődött áttekintő képessége, tisztábban lát, többet tud mindaz, aki e rovatot forgatta, olvasta éveken át. A megizmosodott gondolat, a meggyarapodott vélemény most leveti szűknek tűnő ruháját, s az új ruha, az új köntös már nem lehet ez a régi. Szerettem, amit csináltam. Hittem is benne, hogy segít és talán az olvasó is szereti, de évekkel nem, csak érvekkel lehet vitázni, s itt az évek érvekként győztek. Tisztelettel és köszönettel búcsúzom e rovat olvasóitól, mindazoktól, akik éveken át szóban és levélben bíráltak, tanácsot adtak, témával segítettek, véleményüket kifejtették, mert azért remélem, azt mindenki gondolta és tudta, hogy az „Egyébként az a véleményem” egyébként nem csak az én véleményem volt, hanem igyekezvén tükrözni a valóságot: a dolgozó társadalom minden rétegéé. E rovatot én írtam, de ők fogalmazták, s ha hiba volt, az jelen esetben nem a fogalmazás, hanem az írás hibája volt. Másutt, más helyen, más formában, remélem újra találkozunk... az olvasó és é~ / essm A hétvégeken ezrével kelnek útra a Balaton szerelmesei, hogy felüdülést keressenek a magyar tenger partján. Képünkön; Az M—7-e* út egy kellemesnek ígérkező vasárnap reggel. Computer vagy számítógép...?! A Magyar Hírlap „A computer és az ember" című közleményével (1968. 25. sz.) kapcsolatban egy olvasónk megkérdezte, helyes-e. ha az olvasóközönség szélesebb körét érdeklő cikkben akkor Is idegen szóval él az író, amikor a computer szónak van jó magyar megfelelője. Különben maga a szerző magyarul is értelmezi az idegen szót: „Computer, vagyis elektronikus számítógép...” A latin computare (számolni számítani) szóval kapcsolatba hozható angol computer hangsort a magyar szakemberek is általában magyar szakszóval helyettesítik. Két szó is funkcionál ebben a szerepben: számológép, számítógép, illetőleg elektronikus számítógép. Olvasónk másik kérdése éppen e változatokra vonatkozott. Melyik a helyes? Még ma is vita folyik ^megnevezésekkel kapcsolatsán. VtSeményünk szerint az iskolai és az irodai feladatokat oldjuk meg a számológépekkel, az elektronikus nagy gépegységeiket pedig nevezzük egyértelműen s az elektronikus jelzővel való megszorítás nélkül számítógépeknek. Az is örvendetes jelenség, hogy a kibernetika magyar szakemberei a számítógépekkel és műveleteivel kapcsolatos sok jó magyar szakszóval élnek. (Beolvasó, beviteli egység, tároló, vezérlő, kimenő egység stb. stb.). A türelmetlenebb puristák feleslegesen is nagyobb mérvű magyarítást sürgetnek, és még a programozó, programozás, program szakszavakra is magyar megfelelőket igényelnek és keresnek. A felsorakoztatott szakszókkal kapcsolatban Inkább az a probléma, hogy két alak- változat Is jelentkezik újabban. A Tanügyi Újság (Bukarest, 1968. 12. sz.) lapjain pl. ezeket a nyelvi formákat is olvashatjuk: „Az elektronikus számológépek programúiéinak iskolája, a programúié kidolgozza az elektronikus számológép programját...” Az egységes szóhasználat érdekében az elterjedtebb, a megszokottabb programozó, programozás változatokat érdemesítjük a használatra. A ritkábban jelentkező másik változatot tarta- l''roljuk bizonyos jedentésár- adatok megnevezésére. Mivel a számítógépek napjainkban mind szélesebb körben és területen teljesítik hasznos feladatukat, nem érdektelen, ha a megfelelő szakszókkal is megismerkedünk. hiszen ezek a szakszavak lassan a modern ember egyéni szókincsének aktív tagjaivá válnak. Dr. Bakos József a nyelvtudományok kandidátusa. tanszékvezető főiskolai tanár, Mpmirfin s 1968. június 19* raiUM
