Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-16 / 140. szám
ükf Naponta smog! Hetente smog! Évek óta smog! Füst, korom a város fölött Világszínvonal! Füstből, koromból, bosszúságból. Kevesen tudják, hogyan szellőztetnék a hatvaniak: előbb meghallgatják a Meteorológiai Intézet jelentését.’ s ha nem jelez szelet, kinyitják az ablakokat, majd lesik, f igyelik a levegő mozgását. A legkisebb szélre, még a tollakat is hehúzzák. Az utcákon ugyan még nem látni gázálarcban sétáló embereket. de há minden marad a régiben, akkor erre is Kor kerülhet. .. Már kilókban lehetne mérni a füst. korom ügyben címzett leveleket. Még kitalálni sem lehetne olyan ügyet, amely annyira keserű szájízzel foglalkoztatná a város lakóit, mint a naponta rájuk ereszkedő füst és korom. Mert a hatvani smog ugyanolyan kellemetlen, mint a budapesti. a párizsi, a londoni. Mindössze annyiban különbözik a nagyvárosok füst-ködjétől, hogy szinte mindennap ko- nomfüggönyt húz a városra. Naponta keresik a város vezetőit füst, korom ügyben. A panaszokat nem szükséges előjegyezni, hiszen a város honatyái is azzal a levegővel élnek mint a hír-, panaszvivőik. Legfeljebb any- Biyival vannak „könnyebb'’ helyzetiben, hogy tudják honnan, s miért fúj a „széli”. De eenkise gondolja, hogy ez előny számukra. Sőt... nagyon is nagy gond. nagyon is sokszor próbálkoznak: hogyan lehetne győztesen kikerülni a korom-csatából. Sajnos. egyelőre még nincs recept a biztos sikerre. Tóth János vb-elnökhelyettes sem tudott még csak biztatót sem mondani... — Lehetőségeinkhez mérten mindent elkövetünk, de őszintén be kell vallani, nagyon nehéz ügy. Egyedül a tanács nem tudja megoldani. A cukor és konzervgyár mál- millickat költött a pemyelevá- lasztóra. A gyár kéményei már nem szennyezik a levegőt. de a szabadtéri pernye- tároló annál inkább. Ezzel kellene valamit csinálni. Persze, ehhez pénzre lenne szükség. A gyár vezetői is keresik a lehetőségeket... Az még „hagyján”. hogy a hatvani pernyetelep szeny- nyezi a hatvani levegőt. Talán ezt még úgy ahogyan ki is bírnák a hatvaniak. De az már fölöttébb kellemetlen számukra, hogy a Mátravidékj Hőerőmű füstje is a város fölött .ízesíti” a levegőt,,. — A hőerőmű valóban „besegít”, a pernye a rendkívül sűrű füst. korom városunkra csapódik le. Az erőmű sokat tehetne, hogy tiszta, vagy legalábbis tisztább legyen a környék levegője ... Ha valaki, hát ár. Novák Pálné, a városi tanács egészségügyi csoportjának vezetője, országgyűlési képviselő nagyon sokat fáradozik, levelez. tárgyal, kilincsel korom. füst ügyben ... — A főváros legsűrűbben lakott területének sem szeny- nyezetíebb a levegője, mint városunknak. Nem szabad, hogy sokéiig így legyen, hi- ezen a egészségre is rendkívül ártalmas. A cukor- és konzervgyár jóindulatához, segítő készségéhez kétség nem férhet. Próbálkoznak, tanácsokat kémek, hogyan lehetne a szél elől „megkötni” a pernyét. Ugyanez vo- matkozik a hőerőmű vezetőire is. Csakhát magától a jóindulattól még nem lesz tisztább a levegő... Füstbe ment tervek, elképzelések. Legalábbis az eddigiek. A gyár és az erőmű vezetőit szándékosan nem kerestük fel. Az évek óta húzódó füst ügyből következtetni lehet válaszukra: pénzre lenne szükség. Nem is kevésre. A konzervgyáriak már eddig is milliókat költöttek a pemyéLeválasiztóra. A lőrinciek pedig azt mondják: mire megépülnek a füstszűrő berendezések, talán már nem is lesz erőművük... Ki legyen, vagy kik legyenek hát az okosok? Hogyan, miképpen lehet mégis változtatni a jelenlegi szomorú helyzeten? Ment azért aligha csak a csoda segíthet megszüntetni a hatvani smogoi. Azt senki sem kérheti, még csak komolyan sem gondolhatja. hogy elköltöztessék a cukorgyárat, az erőművet. Többe kerülne a leves, mint a hús. De az viszont nem elképzelhetetlen, hogy a sok jóindulatú hozzáállás mellé végre tett. konkrét segítség, munka párosulna. Elsősorban a gyár és az erőmű vezetőire gondolunk. A konvervgyár már túl van a nehezén, a pernye leválasztó elkészült. A pernyetelepet pedig sáncokkal. gyorsan fejlődő lombos fák ültetésével (ez a megoldás nem i» kerülne sokba) meg lehetne szelídíteni. De a locsolás, vagy a földlefedése is már majdnem teljes megoldást jelentene. Nem tudni ugyan, meddig üzemel a Mátra vidéki Hőerőmű. de egészen biztos kevesebbe kerülne egy füstszűrő berendezés megépítése, mintha a környező községek, a termelőszövetkezetek. Hatvan város lakói igényt tartanának a kéményből kiáramló füst. korom által okozott kár megtérítésére. Mert ez sem elképzelhetetlen. Az erőmű pemyetárolóját pedig ugyanazokkal a módszerekkel lecsapolhatnák, amelyeket a hatvaniak figyelmébe ajánlottunk. Elképzelhető persze sokkal olcsóbb, gazdaságosabb. gyorsabb megoldás is. De most már a megoldás következzék! Mert minél tovább tart a jóindulatú, de eredmény nélküli útkeresés, próbálkozás, annál sűrűbb lesz a köd, a koromfelhő a város fölött... K. J. Filozófia A Nap már megúnta a dolgát, alkonyatnak indult. Két kis öregasszony aprózza sza- porátlan lépteit a lágy kontúré alkonyi fényben, aprózza ki a temetőkapun, holtak városából, az élők világába. Fekete fehér mind a kettő: fekete ruha, fehér haj. Az egyik kövérke olyan szapora lábú, gurulós fajta. A másik vékony, az élettől meg szikkadt, 3 most hor- gasztó fejjel ügyeli az utat: hová és meddig még? A temetés szépségeit latolgatják, oly szakértelemmel és lelkesedéssel, mint avatott szurkolók a vasárnapi meccs történetét. — S az a sok koszorú... Csak az mibe kerülhetett — sopánkodik a kövérke kis öregasszony. — Hogy mibe? Pénzbe! Sok pénzbe. Bizony — bólogat rá a sok pénz miatt kicsit morgolódó sovány öre- gecske. De az iménti egyre lelkesebben hajtogatja: — És még... hallotta... hogyan énekeltek neki. A megholtnak. Meg amilyen sokat és amilyen szépet mondtak róla. Meg az a sok gyertya. És milyen drága kőbe vésték azt a hatalmas angyalt. Szép kő szép angyal. Meg a harang is mindig, de mindig szólt... Nagyon szép temetés volt... Egy kis ideig csendben cso- roszkálnak tovább a város felé lejtő úton, aztán a kövérke lelkendező kis öregasszony csak úgy magának, félhangosan megjegyzi: — Nagyon szép temetés volt. De hálát adnék, a jő istennek ha megérhetném, hogy nekem is ilyen legyen.<-ó) Az első no a világűrben Az első férfi: Gagarin, és az első nő: Tyereskova, szovjet földről emelkedett a magasba, hogy megkezdje a űr titkainak újszerű felderítését és utat nyisson az emberiségnek idegen bolygókra. Mindkettőjüket a szovjet tudomány és technika tette képessé erre a csodálatraméltó bravúrra. És ezenfelül még valami. Amikor öt évvel ezelőtt, 1963. június 16-án V. V. Tyereskova 49 fordulatot tett a Föld körül űrhajóján, az egész világ elámult. Tyereskova fizikai, szellemi és erkölcsi készenléte semmiképpen nem lehetett egyetlen személyre korlátozott tulajdonság. Mindenki elismerte e nagyszerű nő bámulatos akaraterejét, tudását és bátorságát, de minduntalan elhangzott a kérdés, miért éppen szovjet nőé az elsőség az űrben? Sokféle válasz lehetséges a kérdésre, de csak hosszú tanulmány keretében lehetne megvilágítani a probléma minden részletét. Magát a lényeget eléggé érzékelteti az utalás a szovjetország életének rendjére. Azokról a társadalmi létfeltételekről van szó, amelyek a szovjet nők egyenjogúságát az utópiák világából a valóság világába emelték s ezzel minden más társadalmat megelőztek. A Szovjetunióban a munkások és az alkalmazottak 49 százaléka nő. Még többet mond az a tény, hogy a felsőfokon képzett szakemberek népes táborában a nőké a többség. Az egyetemek, főiskolák és más szakintézmények előadóinak a fele nő, és ugyancsak nő minden harmadik mérnök. Nincs az állami, társadalmi, gazdasági, tudományos és művészeti életnek egyetlen olyan szektora sem,'amelyben kiváló eredményeikkel ne szerepelnének a nők. Tyereskova ennek a rendszernek nagyszerű képviselője. Nemcsak rátermettségével, teljesítményének nagyságával nyerte el az egész világ rokonszenvét, hanem szerénységével, kedvességével, emberszerető közvetlenségével is. Tettével hazáját, az általános emberi tudományt, és a nők felemelkedésének ügyét egyaránt szolgálta. A haladás minden igaz híve szeretettel köszönti őt hősi cselekedetének ötödik évfordulóján... F. M. Négyszemközt a bíróval tárgyalás után Előbb még ott állt a tárgyalóterem bírói emelvényén, ítéletet hirdetett. „A Magyar Népköztársaság nevében ...” Most kényelmes fotöjben üldögélünk, szemben egymással, puritán ízléssel berendezett hivatali szobájában. Mélybarna arcú, fekete hajú magas férfi. Dr. Kamrás István. Évek óta ismerem, számtalan tárgyalásán részt vettem. Tárgyalásokon, a bizonyítás során, ő tesz fel kérdéseket a vádlottaknak, tanúknak, sértetteknek, s az ő engedélyével szólhatnak, kérdezhetnek a büntető tanács ülnökei, a vád és védelem képviselői. Ez itt most nem tárgyalás, a „kihallgatást” a újságíró vezeti, s a kérdésekre a bíró válaszol. Csak új tekercset illeszt az orsókra, íróasztalára helyezi a mikrofont, s bekapcsolja a magnetofont, hogy rögzítse ezt a beszélgetést. Obiigát kérdés: a szakmai nacio- nálé. Hol kezdte? ■— Fiatal koromban nem bírónak készültem. 1940-ben Pesterzsébeten érettségiztem. MABI-tisztviselő, majd 1946-ban kollégiumi igazgató lettem. Közben fejeztem be egyetemi tanulmányaimat Pesten. 1949- ben kezdem igazságügyi szolgálatomat, előbb mint ügyész, 1956-tól mint bíró. Tíz éve él Egerben. Az Egri Megyei Bíróság tanácsvezető bírája. Elet elleni cselekmények, társadalmi tulajdon elleni bűntettek és más egyéb bűncselekmények. Sokféle, változatos ügyek, mindegyik különbözik a másiktól. És neki — a büntető tanács élén — vizsgálni, értékelni, mérlegelni és döntenie kell a törvények, a társadalom nevében, védelmében. A feladat roppant felelősséget kíván, körültekintést, megfontolást, tapasztal tságot. Sok ebben a nehézség, de nem kevesebb 1968. június 16., vasárnap az izgalom sem. — A bíró munkájában mi a legizgalmasabb? — Minden ügyben a bűnösség megállapítása a legizgalmasabb. A figyelem sugármezőjében, képletesen szólva, vizsgálati asztalra kerülnek: a sértetti magatartások, a gondatlanság, az elvá'hatóság, a kötelező magatartások megszegése stb. Vizsgáljuk a szándék kialakulásának módját és idejét, a cselekmény indokoltságát. Minden emberi magatartásnak van oka, indoka, ezeket kell „kiásni”, feltárni, bizonyítékokkal is megerősítem a büntetőeljárás során. — A legnehezebb? — Mikor csak vádlott van és csak nyomok vannak. De nincs élő sértett és szemtanú sincs, aki a cselekménynek csak kevés mozzanatáról is beszámolhatna. — Legtöbb vádlott tagad, az eléje tárt bizonyítókokat cáfolni igyekszik, nem ismeri el bűnösségét Ez ugyancsak nehezíti a bíróság munkáját. — A vádlott a perben önálló személy Védekezhet egészen a tagadásig .Természetes’ magatar'f.s, a bíróság ezen nem lepődik meg. A tárgyalóterem hallgatósága nem minden esetben bírja megjegyzés nélkül hallgatni a tagadást. In,c,é.l azt a yádlotti magatartást emelném ki. amely élesen szemben találja magát a társadalmi értékítélettel, mikor a vádlott beismerés és megbánás he- ■yett támad, másokat rágalmaz, vádol, s az elkövetett cselekmény hitelét, indokát erősíti. Ez a vádlót ti lamckság és nem a tagadás. — S ha a védő veszi át ugyanezt a szerepet, hogy a vádlott helyzetét erősítse, hogy annak bizalmát naéginkább elnyerje? — Ha nem is - r . an, előfordulnak ilyenek. Az ítélet indokolásának kell olyannak lenrie, hogy mindenkit, a védőt is meggyőzze és az érveket. az ellenérveket eloszlassa. Ha kétség marad, nincs jűnösség! — Megtörténik, hogy a verdiktum a legsúlyosabb. Milyen érzés unnc.n- dani a halált? — Az elkövetett cselekmény és a bizonyított cse.ei-oménv már meghatározza magát a büntetést is. Ennek ellenére halálos ítéletet kimondani nem könnyű. Nem csak azéit mert az ember legsúlyosabb elítélését, elmarasztalását ’elönti, hanem, mert eg1' életút tragikus vége. — Es ha a bíró téved? — Még meggyőződésem ellen soha nem hoztam határozatot, így nem tudom, milyen érzés. Természetes, előfordul, hogy más bíróságnak más a véleménye, s megváltoztatják az ítéletet. A megváltoztatott ítélet nem azonos a bírói tévedésekkel. — Miért követnek el bűncselekményeket emberek? — Az ok legtöbbször önértékelési deformáció. Komolytalan és lényegtelen sérelmek, kellemetlenségek, ki- szólások, megjegyzések váltanak ki és indítanak el olyan eseménysort, amelynek vége garázdaság, testi sértés, és nem egyszer emberhalál. Kis. szinte említésre sem méltó sérelem az egyild oldalon, jóvátehetetlen tár sadalmi sérelem, betegség, halál, r másik oldalon. Leggyakoribbal kocsmai verekedés, családi viszály. — Milyen tanulságokat összegezte a bíró az élet elleni bűncselekmények tárgyalási tapasztalataiból? — Emelkedik a családon belül elkövetett bűncselekmények száma. Férj, feleség és gyermek támadnak egymásra, s bekövetkezik a tragédia, mert a családtagok védtelenek, kiszolgáltatottak az indulatoknak és gyűlöletnek. A családi otthonok falain kívül a cselekmények könnyebben leleplezhetők, az emberek észre veszik, mi készül, s nem egyszer közbe tudnak lépni, megakadályozzák a cselekmény elkövetését. Ami íz otthonok falain belül történik, a társadalom szeme elől rejtve maradnak. Szabadon kibontakozhat az indulat és a gyűlölet egészen az élet elleni cselekményekig, s ennek a kibontakozásnak az útját senki nem gátolja. Itt a társadalom tehetetlen. — A bírósági statisztikákban nem csekély arányú a becsületsértés, a rágalmazás. A nem erélyes ítélkezési gyakorlat miatt sok a „visszaeső”’. Mi a véleménye erről? — A becsületsértés, rágalmazás sokkal veszélyesebb, mint ahogyan most megítéljük. A legsúlyosabb magatartás — a másik ember megvetése, hitelének rontása és megsértése — tükröződik benne. Ez a személyi magatartás és viszonyulás sokkal jobban rontja egy társadalom és közösség erejét, mert azok a finom kapcsolatok és hajszálcsövek sérülnek, amelyek az embereket észrevétlenül is összekötik és az emberi közös munkát, együttélést, szolidaritást elősegítik. A szidalmazó és a rágalmazó elveszíti természetes érzékenységét. az emberiességhez való fogékonyságát s e tulajdonságok helyébe a tompultság lép. S ez akkor is kimutatható, ha indulatos „állás- foglalásokban” nem is jut mindig kifejezésre. JL iuúcsvGSfiíő bífáttdc ^ van. A pulpitus mögül letekintve gyakran fiatalkorúakat lát a vádlottak padján. Ha 14 évesek elmúltak, felettük is ítélkeznie kell. — A fiatalkorúak bűnözésének nem a száma, hanem a hatékonysága jelentős. Bűncselekményük forrása: az anyagi helyzet, a túlzott és nem ellenőrzött szabad idő, a családi és a munkahelyi nevelés hatásának gyengesége. A tiltó szó, a társadalmi, a szülői ellenkezés nem elég. Meggyőződésre és felismerésre kell nevelni. Belátásra és értelemre. Ami nekünk rossz volt, gyermekeinknek is rossz. Az elektromos „pásztor” —, ha a tilos felé indul, az áram orron üti — nem célravezető. A fiatal ugyanis nagyon hamar megtalálja az áram kikapcsolásának a helyét. Az ablakon át az utca lármája szüremlik a szobába. Nyári nap su- garaz. Fénybe borítja a fal melletti szekrényt, amelynek polcain könyvek sorakoznak. Költemények, regények, drámák. Legfőbb helyen a két kedvenc: Arany János és Shakespeare kötetei. A balladák és a drámák. Mindennapi kézikönyvek. Ügy is mondhatnám: munka-olvasmányok. Azt tanulmányozza bennük, ami a periratokban, a tárgyalótermekben is újra lejátszódik, az író szerkesztő, cselekményt bonyolító logikája nélkül, ahogyan az élethelyzetek nyers erői formába szorították. A személyiség széthullásának folyamatát. A szándékok kialakulásának módját és idejét. Azt vallja: a szándékaiért, az indulataiért is ugyanúgy felelős az ember, mint a szavaiért, cselekményeiért, tetteiért. — Az ember mindenért felelős — mondja. A magnóhoz lép, végén jár a szalag, a masinát egy gombnyomással megállítja. Apró bajusza alatt mosolyogva még hozzótoldja, a szalagra bökve: — Például ezért a riportért is, amit most kettesbeif „összehoztunk”... Pataky Dezső
