Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-16 / 140. szám
Látogatás Makrisz Agamemnon műtermében A hatalmas műterem ablaka a Dunára néz, egyik fala a hajdani várfalra éipüL: Egy kis birodalom a műteremhez tartozó kerettel együtt —, de műterem a kert is. Szobrok: két ülő női alak ;kőből. emlékmű vázlata gipszbe öntve, melegít ős lány bronzból, Lenin portréi... Makrisz A ga me mnonndl jártunk, a görög származású neves szobrászművésznél: ő készíti majd el Eger számára a Lerun-emJékművet. Szinte tapintható idebent ez a nyugalom és feszélye- zettséget oldó a derű— azonosul az alkotásokkal, azonosul az idősnek egyáltalán nem mondható mesterrel. Azt mondta, hogy ötvenöt éves. Nevet csodálkozásunkon. s természetesen jól is esik neki... — Tizenhét esztendeje élek Magyarországon; 1951-ben kiutasítottak Görögországból. Politikai okok miatt — 1930 óta tagja vagyok a kommunista pártnak, s ezt nem nézték jó szemmel. — Tanulmányok? — Az athéni főiskolán állat, amelynek lábai párhuzamosak. ÜRTUDOMÄNY — A Holdnak vannak lakói, ezt bizonyítja az, hogy éjjel ki van világítva. KÜLÖNBÖZŐ FOGALMAK — Az Északi-csillag a Nagy Medve farkán van. — Az egyiptológus az aii ember, aki átkormányozza a hajókat a Szuezi-csatornán. — Sivatagnak azt a síkságot nevezzük, ahol kőolaj terem. — Az örökléstan tudománya magyarázza meg, hogyha nagyapánknak és apánknak nem születtek volna gyermekei, mi utódok nélkül maradnánk. FIZIKA — Archimédesz törvénye: Első változat: minden vízbe mártott tárgyat elveszettnek tekinthetünk, ha fél órán belül nem bukkan fel. Második változat: minden folyadékba mártott test nedves lesz. emelt karoknak, végüket ökölbeszorított kezeknek láttam. Így született. Vasbeton fal helyett emberfal lett belőle. Kiejtésén érezhető, hogy még nehezen bánik a magyar nyelvvel, de hát nem is a beszéd a fontos, hanem az a gondolat, melyet az anyagba álmodik — többet mond a kész mű, s érthető mindenki számára. — Most min dolgozik? — A spanyol polgárháború internacionalistáinak emlékművét készítem. A modellje már kész. és elfogadták. Aztán nemsokára az egri Lenin szobor következik. — Ezzel kapcsolatban született már valamilyen elképzelése? — Még nem alakult ki a kép, s nem is baj. A jövő héten találkozom Egerben a finomszereivénygyári munkásokkal. akiké az ötlet volt. Megkérdezem tőlük, hogy bennük hogyan él Lenin alakja, s majd együtt... Egri munkásoké a kezdeményezés, és az lesz a jó, ha ők is magukénak érzik a készülő szobrot. A tudatlanság vására Egy francia újságíró évek óta gyűjti az aranyköpéseket a tanulók dolgozataiból, s nemrégen A tudatlanság vására címmel kötetbe is foglalta őket. kezdtem, majd hat évig Párizsban tanultam Marcel Óimon mesternél. Az „igazit”, az új formanyelvet azonban itt tanultam meg Magyarországon. itt találtam meg önmagamat. Azelőtt csak a portré-szobrászat érdekelt Makrisz Agamemnon a Magyar Népköztársaság Érdemes művésze. Nevét számos más alkotások mellett a Mauthauseni emlékmű is híressé tette. Ezt az emlékművet 19G4-ben készítette el. A felemelt öklökkel álló alakokból borzalmas vád, és sajátosan — szinte megfogha- tóan — nagy erő árad. — Hogyan született ez az emlékmű? — A volt haláltáborban minden nemzettek van egy parcellája, a hová emilékfa- lat emeltek; Magyarországnak is. Gondolkoztam ezen a falon, hogy s mint nézzen ki, milyen anyagból készüljön. Vasbetonra gondoltam, s elővéve a gyurmát, elkezdtem formálni, A vasszerkezetet gyufaszálakkal helyettesítettem. és — egy asszociáció fogott meg: a gyufaszálakat fel— -Művészetében mi a kitűzött célja, mi az a vezér- gondolat amit követ? — Az Embert akarom ábrázolni. De így is megfogalmazhatnám: a humanizmust vallom, a szocialista humanizmust A búcsúzás után is sokáig láttam még magam előtt a műtermet, a szobrokat — a művészt s örültem, hogy ő készíti él Eger számára az emlékművet. Azt hiszem, ugyanezt érzik majd a jövő heti találkozó után a munkások is. akikkel beszélget. Kátai Gábor TÖRTÉNELEM — A piramisok a fáraók sírjai voltak. Egy sírterem meg egy étterem volt bennük és számtalan folyosó, hogy a későbbi kutatókat megtévesszék. — Mohamed, egy állomásfőnök fia, tevesofőr volt, utána jós lett, új vallást teremtett, majd 622-ben visz- szavonult a Koránba. — A pápák mindig Rómában laktak, agglegények voltak. ez a szokás apáról-fiúra szállt. Az első pápát Romulusnak hívták. FÖLDRAJZ: — Nappal Földünk a Nap körül, éjjel a Hold körül kering. — Angliában az éghajlat és a víz nedves. — New York azért marad el az időszámításban a greenwichitől. mer* Amerikát később fedezték fel. MATEMATIKA — Határozott számnak azt a számot nevezzük, amelyet szabad szemmel is láthatunk. — A kör sarkok nélküli zárt görbe vonal, azért zárt, hogy ne tudjuk, hol kezdődik. — A négyzet olyan mértani kép, amelynek minden végében egy egyenes sarok van. — A nyolcszög olyan négyszög, amelynek nyolc oldala van. — A paralelepipcdon olyan Latin-Amerika lakossága szaporodott a leggyorsabban A világ lakosságának száma 196C- tól 1965-ig hárommilliódról három- milliárd 395 millióra emelkedett. A növekedés üteme a leglassúbb Európában volt, ahol mindössze 0,9 százalékot tett ki; a legnagyobb Latin- Amerikában. ahol a növekedés aránya elérte a 2,S százalékot. Észak-Amerikában és a Szovjetunióban egyenként 1,5, Afrikában 2,3, és Dél-Áz.siábon 2,5 százalékos népszaporulatot érdek el. Kelet-Ázsiában, ahol általában a legnagyobb növekedési ütemre számítottak, a lakosság meglepő módon mindössze 1,7 százalékkal szaporodott. Ezék az adatok az ENSZ legújabb kiadású statisztikai évkönyvéből származnak. Erzsi: Kovács Kati Egy fiatal lány megindító történetét pergeti le az Eltávozott nap című új magyar film, amelynek hősnőjét az egri Kovács Kati alakítja. A film másik megyei érdekessége, hogy a külső felvételeket Sírokban forgatták. Az új magyar film új szerzőt és egyben új rendezőt avat, Mészáros Márta személyében. Bemutató Egerben június 16-tól 19-ig. a Bró- d\/-moziban. „fl szocialista Smanizmiist vallom” Lécoq úr valamennyi hallgatója közül most már vitathatatlanul a corbeili rendőr volt a leglelkesebb, noha az imént még ádáz szemeket meresztett rá. Goulard valósággal itta főnöke szavait. Egyetlen kartársától sem hallott még ilyen tüzes, ilyen komoly beszédet, álmában sem ismerte ezt az ékesszólást, s most kihúzta magát, mitha rá is háramlana valami az arcokon tükröződő csodálatból. Megnőtt saját szemében, mikor elgondolta, hogy olyan hadsereg katonája, ahol ilyen tábornokok parancsolnak. Neki már nem volt véleménye, fölöttese véleményét tekintette a magáénak. A vizsgálóbírót, sajnos, nehezebb volt meghódítani és meggyőzni. — De ön látta, miképp viselkedet Guespin — vetette ellen. — Ugyan, uram, mit számít és mit bizonyít ez a viselkedés? Talán mi, ön meg én, mi tudjuk, hogy viselkednénk, ha holnap valamilyen szörnyű bűntett gyanújával letartóztatnának? Domini úr nem is próbálta1 eplezni sokatmondó hát- rahökölését; a legkevésbé sem ■- ■ ;'Ita helyénvalónak ezt a feltételezést. — Pedig mi, ön és én, közelről ismerjük az igazságszolgáltatás gépezetét. Mikor letartóztattam Lansco-t, a szegény Marignan utcai szolgát, ez volt az első szava: „Na, ezt megkaptam!” S aznap reggel, mikor Tabaret papával megragadtuk az ágyából kiugró Commarin vi- komtot, akit özvegy Lerouge-né meggyilkolásával vádoltak, a gyanúsított így kiáltott fel: „Végem van!” Pedig egyikük sem volt bűnös. De mindketten, a nemes vikomt és az alantas lakáj, egyformán megrémültek a bírói tévedés lehetőségétől, egy szempillantással felmérték a rájuk nehezedő terhelő adatokat, s egy pillanatra szörnyű csüggedés vett erőt rajtuk. —De a csüggedés nem tart két napig — mondta Dó- mim úr. Lecoq úr nem válaszolt, tovább beszélt, s minél megragadóbb példák jutottak eszébe, annál jobban ne- kitüzesedett. Nagy erőfeszítéséért legalább egy-egy helyeslő pillantást kapott jutalmul Plantat bácsitól és Gendron doktortól. De Lecoq nem sietett a válaszai. Nyomós oka volt rá. Érezte, hogy most nem erre lenne'szükség. Tényeket kellene bemutatnia, itt, azonnal, kézzelfogható bizonyítékot keil kihozni ebből a helyzetből. De hogyan? S leleményes agya lázasan dolgozott. — Nos hát — sürgette Domini úr. — Ö, hogy miért nem tehetek föl én három kérdést ennek a szerencsétlen Guespinnek — kiáltott fel a detektív. A vizsgálóbíró összeráncolta szemöldökét, nagyon merésznek találta ezt az ajánlatot. Szabály szerint a vádlott kihallgatása titkos, csak a bíró végezheti, s egyedül írnoka vehet részt rajta. Másrészt úgy döntöttek, hogy az első kihallgatás után szembesítik a vádlottat a tanúkkal. Továbbá: kivételt lehet tenni hatósági szervek képviselőivel. Domini úr gondolatban átfutotta a szövegeket, és hasonló esetet keresett. — Nem tudom — válaszolta végül —, mennyiben hatalmaz fel a szabályzat arra, hogy teljesítsem kérését. De — Kénytelen volt rá. Jenny zaklatta, s ő félt tőle. Mihelyt elfogyott a pénze, rosszképű megbízottakat küldött hozzá, s a gróf adott. Egyszer megtagadta. Jenny még aznap este személyesen beállított, részeg volt, a gróf csak nagy keservesen tudta kitenni a szűrét. A lány ugyanis tudta, hogy Trémorel Sauvresyné szeretője volt, fenyegetőzött: sióval, szervezett zsarolásról volt szó. A gróftól tudom, mennyi bajt okozott neki, azt mondta, csak úgy tud megszabadulni tőle, ha lecsukatja, de ezt a módszert visszataszítónak találta, — Régen találkoztak utoljára? — Szavamra, nincs három hete, hogy konzíliumra hívták Melunbe — felete Gendron doktor, — s a szálloda ablakában megláttam a grófot és hárpiáját; Trémorel gyorsan vissza is húzódott, mikor észrevett. — Most már semmi kétség... — dünnyögte a detektív. Elhallgatott Guespin lépett be két csendőr között. (Folytatjuk) — Mi, uram, ön, mint bíró, én mint egyszerű rendőr, elég vádlottat látunk már ahhoz, hogy tudjuk, milyen csalóka a látszat, mennyire nem szabad vakon bízni benne. Őrültség volna a gyanúsított magatartására alapítani véleményüket. Aki először beszélt „az ártatlanság sikolyá”-ról, igen ostoba lehetett, éppúgy, mint az, aki bűnös „sápadt döbbenet”-ét akarja kimutatni. Sajnos sem a bűnre, sem az erényre nincs jellemző hang vagy magatartás. A Simon lány, akit azzal vádoltak, hogy megölte apját, huszonkét napon keresztül makacsul megtagadta a választ. A huszonharmadikon megtalálták a gyilkost. A Sylvain-ügvben pedig ... Vizsgálóbíró kétszer íróasztalára koppantott, s ez megállította a detektívet. Domini úr, mint ember, túlontúl ragaszkodik a véleményéhez. Mint hivatalnok, szintén igen makacs, de mindig kész feláldozni hiúságát, ha a kötelesség szólítja. Lecoq úr érvei egy csöppet sem rendítették meg gránitszilárdságú meggyőződését, de kényszerítették, hogy azonnal tisztázza a helyzetet, s vagy legyőzze a főkapitányság emberét, vagy elismerje, hogy ő maradt alul. — ön mintha védőbeszédet tartana, uram — mondta a detektívnek —, s a vizsgálóbíró irodájában nincs szükség védőbeszédekre. Itt nincs ügyvéd és bíró. Mindkettőnket ugyanazok a nemes és tiszteletreméltó szándékok hevítenek. Mindegyikük az igazságot keresi saját hatáskörén belül. ön ott látja felcsillanni, ahol én csak sötétséget látok, de ön is tévedhet, éppúgy, mint én. És kissé merev leereszkedéssel — valóságos hőstett, csak egy leheletnyi gúny csúfította el — hozzátette: — ön szerint, uram, mit kellene tennem? mivel lelkemben meg vagyok győződve arról, hogy az igazság érdeke minden rendelkezésnél fontosabb, vállalom a felelősséget, s megengedem, hogy kikérdezhesse védencét. Csöngetett, bejött egy ajtónálló. — Vissza vitték már Guespint a börtönbe? — kérdezte Domini úr. — Még nem, uram. — Helyes. Szóljon, hogy vezessék ide. Lecoq úr alig bírt magával örömében. Nem várt ekkora hatást ékesszólásától, s főként — Domini úr jellemének ismeretében — nem remélt ilyen gyors és meglepő sikert. — Beszélni fog, — mondta, és fénytelen szeme kigyulladt az önbizalomtól (még az arcképpel díszített cukorkás- dobozról is megfeledkezett) —, beszélni fog. Háromféle módon lehet megoldani a nyelvét, s legalább az egyik hatásos lesz. De még mielőtt itt lenne, könyörgök, békebíró úr, adjon egy felvilágosítást. Tudja-e, hogy Sauvresy halála után Trémorel találkozott-e még régi szeretőjével? — Jennyy Fancyval? — kérdeztet Plantat bácsi kissé meglepetten. — Igen, miss Fancyval. — Egész biztos, hogy találkoztak. — Többször is? — Elég gyakran. A Belle-Image-ban lezajlott jelenet után a szerencsétlen lány a legszörnyűbb kicsapongásokba vetette magát. Talán lelkiismeret-furdalása volt az árulás miatt, talán megértette, hogy megölte Sauvresyt, talán sejtette a bűncselekményt, nem tudom. Mindenesetre ettől fogva elkeseredetten ivott, hétről hétre egyre mélyebben süllyedt a posványba ... — És a gróf hajlandó volt találkozni vele?
