Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-13 / 137. szám
Két falu — egy úton Hegyvidéken is lehet jól gazdálkodni Fél éve sánc®, hogy egyesült a bodonyi és a parádí termelőszövetkezet. A két kis szövetkezetből nagy gazdaság lett több szántóval, erdővel. A közös gazdaság a hagyományos mezőgazdasági tevékenységien kívül fakitermeléssel. fafeldolgozással, kőbányászattal is foglalkozik. külön építőbrigádjuk is van. Az egyesülés — ahogy mondani szokás — „simán” ment mindkét szövetkezet tagsága úgy vélte, hogy az együttes gazdálkodásból csak előny származhat. Mégis a vezetőknek nem kis gondot okozott, hogy az új helyzetben miként lehetne még többet még jobban termelni. Önállóság* Az üzemszervezésnél egyik legfontosabb elvnek tartották. hogy az önállóság, de a felelősség is fokozott mértékben érvényesüljön. Két üzemegységet hoztak létre a bodonyit és a parádit s önálló vezetői lettek a feldolgozó. üzemnek, kőbányának, építőhrigádnak is. A szövetkezet gazdálkodási terve alapján külön résztervek is készültek. « minden vezető felelős ezek megvalósításáért. Nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is. Fizetése attól függ. hogy nfúlyen eredményesen dolgozik a gondjaira bízott üzemrész. Ennek hatása máris látszik, a vezetők igyekszenek a legésszerűbben és a leghasznosabban gazdálkodni. a normafüzeteket, maguk is ki tudják számolni, hogy mennyi lesz a fizetésük. Min. den hónaphan megkapják bérük nyolcvan »százalékát, a fennmaradó húsz százalékot pedig egy összegben, év végén. Ennek a kifizetése attól függ. hogy a közös gazdaság teljesíti-e a gazdálkodási, bevételi tervét Ha túlteljesítik. akkor még a hús/ százalékon felül is kapnak a gazdák részesedést Tavaly Bodonyban például 32 százalékot kaptak a szövetkezet tagjai. A teljesítménybér és a havi fizetés — annak ellenére. hogy néhány kisebb súrlódás volt az év elején — nagy vonzóerővel bír. A bodonyi fiatalok alig-alig mennek más vidékre dolgozni, zömmel a szövetkezetei választják. Érdemes azt is megemlíteni hogy a gazdák havi jövedelmié 1500—2300 forint között van a szövetkezetben. nak tőlük, sőt legutóbb már olasz üzletemberek is jártak náluk. A kőbányában az idén kezdték meg a munkát de máris több százezer forintos jövedelmet várnak. Bíznak benne, hogy a kiváló minőségű kő könnyein gazdára talál. Az építőbrigád is egyre több munkát vállal, a saját építkezéseken kívül kislakásokat építenek, sőt. vállalták a bodonyi művelődési ház munkáinak befejezését is. Egyetértés Lehetőségek Készpénzfizetés A munka azonban csak akkor mehet igazán jót ha maguk a szövetkezeti gazdák. alkalmazottak is érdekeltté vannak téve. A készpénzfizetéses munkadíjazás ezt is lehetővé teszi. A szövetkezet vezetői normarendszert dolgoztak ki. meghatározták. hogy egy-egy munka elvégzéséért mennyi bér jár. A szövetkezeti gazdák, alkalmazottak meg is kapták A hegyvidéki szövetkezeteknél nagy gondot okoz, hogy mivel a legérdemesebb foglalkozni. A Mátxaalja szövetkezet a szarvasmarha-tenyésztésben lát nagy fantáziát. Jelenleg 650 szarvas- marhájuk van — az 1800 holdas szántóhoz viszonyítva ez jó arány. Többet nem is akarnak tartani, de hozzáláttak az állomány tbc-men- tesítéséhez. bevezették a gépi fejést. javultak a tárolási viszonyok, növelni akarják a tejtermelést. Megvalósították a szakaszos legeltetést is. Mindez hozzájárul, hogy valóban nagyhozamú. minőségi állomány alakuljon ki. A fafeldolgozás egyre nagyobb méreteket ölt, k természetesen a haszon is növekszik. Az idén több mint hétmillió forintos bevételt várnak '’tőle. Nemcsak a mennyiség, a minőség is egyre fontosabbá válik, hiszen a hazai partnereken kívül belga, holland, svéd. nyugatnémet cégek is vásárolA távolabbi cél az tehát, hogy a közös gazdaságban valóban korszerű, nagyüzemi állattenyésztés valósuljon meg s a melléküzemágak is minél több hasznot hozzanak. Az egyelüés óta eltelt néhány hónap tapasztalata azt mutatja. hogy hegyvidéken is lehet jól gazdálkodni, ha minden lehetőséget kihasználnak, jól szervezik meg a munkát, ha a bérezés ösztönzően hat a tagságra. A legfontosabb azonban talán az egyetértés. Nem könnyű dolog megtalálni az összhangot, ha két faluból adódik egyetlen szövetkezet tagsága A Mátra- aljábon úgy látszik, sikerült. S remélhetőleg így is marad. Kapóst Levente. Megkezdüdütt ai * Országos MUszaki Filmszemle Szerdán délelőtt Budapesten, a Technika Házában megkezdődött az V. Országos Műszaki Filmszemle, amelyen jövő péntekig ösz- szesen 107 magyar műszaki filmet vetítenék le az érdeklődő szakmai közönség előtt, s ezek közül választja ki a legjobbakat Kolos Szilárd Kossuth-díjas professzor elnökletével a műszaki és filmszakemberekből összeállított 13 tagú zsűri. A filmek — kivétel nélkül az elmúlt év alkotásai. A legtöbb filmet, 15-öt a gépipar nevezte. A vegyipart 13. a bányászatot és energiaipart 12. a könnyűipari, valamint a közlekedést és szállítást H—11 film képviseli. Nem éri el a tízet a mezőgazdasági és élelmiszer- ipar, valamint a kohászat által nevezett filmek száma. A tervek szerint a zsün döntése alapján a jövő pénteken tizenkét díjat adnak ki: négy kategóriában a három legjobb filmet díjazzák Tisztít az ultrahang Az ultrahangos eljárásokat egyre szélesebb területen alkalmazzák a különböző iparágakban. Képünkön: kristály üveget tisztítanak az ultrahangos fürdőben. (MTI foto — Vényét Tamás felvétele) A Gazdasági Bizottság határozatot Mezőgépesítési egyesülés alakul A Gazdasági Bizottság határozatban hozzájárult a mezőgépesítési egyesülés létrehozásához. Az önkéntesen létrejött egyesülésben hét kutató intézet, ipari üzem és kereskedelmi vállalat vesz részt, azzal a céllal, hogy minél jobban összehangolják a mezőgazdasági gépek kísérleteivel, gyártásával és értékesítésével kapcsolatos teendőket Az egyesülés létrehozásával lehetőség nyílott arra, hogy a mezőgazdasági gépesítés feladatait összehangolják. Az egyesülés feladata lesz többek között hogy a szellemi kapacitást a legfontosabb feladatok megoldására összpontosítsa. Az egyesülés hatáskörébe tartozik a piaci igények felmérése, s igyekszik összehangolni a nézeteket a nemzetközi kooperáció kérdéseiben is. A tagok közé bármilyen, megfelelő profilú vállalat, intézmény beléphet A BRIŰADÉRO A véletlen ültette őket egymás mellé a gőzfürdőben. Mind a ketten a köszvényüket cipelték ide. A kopaszodó, hatvan felé hajló Csorba Elek tüstént felismerte szomszédságában a tanács elnökét, Mádai Bélát. Mádat törte a fejét, hon- nét ismeri az öreget. — Nem az „Újvilág”-ban találkoztunk? — kérdezte az elnök. — De ott — hagyta rá Csorba. — Tavaly ősszel. — Már emlékszem — élénkült fel az elnök —, amikor annak a három ifjú párnak közös esküvőt rendeztek. — Ügy van, akkor. Hm ... Nem gondoltam volna, hogy elnök előtár s, ilyen fiatalon ... Mádai só'/ajtott: — Bizony, hasogat. Főképp ilyenkor, amikor tavaszra vált az idő. De ez a gőz jót tesz, és a meleg v'z is. Hát mi újság a szövetkezetben? — Folydogál az élet — vont vállat Csorba Elek. — Szükséget nem szenvedünk, egymást, rossz szóval nem illetjük, és hogy ez?n felül egyik-másik embernek megvan a maga baja, már ez az élettel jár. Mádai szerette a megfogható beszédet, mindjárt megkérdezte: — Magának, Elek bátyám, szorít-e valahol? — Nem volna nékem panaszom, elnök elvtárs, ha csak egy valami nem... — Ki vele, bátran! — biztatta az elnök az öreget, aki ravaszkásan pislantott rá, aztán mint akinek a fejébe tolul a vakmerőség, így szólt: — Csupán annyi, hogy nem jövök ki a brigádvezetőmme l. — Aha — bólintott az elnök. — És miért nem? — Tudja, már magában véve az is, hogy a brigadérosom asszony. — Nem olyan nagy baj az, Elek bátyám. Olyan világot élünk, amikor az asszonyok is szóhoz jutnak. — Az helyes, de az én esetemben épp az a baj, hogy a brigád vezetőm mellett én nem jutok szóhoz. Csorba mélázó tekintettel meredt maga elé, a szeme sem rebbent. Az elnök tovább faggatta: — Eszerint a maga brigadérosa nem jól végzi a dolgát. — Még azt sem mondhatnám — ingatta a fejét Csorba —, jó dolgos asszony. — Tulajdonképpen mi a baja vele? — Mondhatni, visz- szaél a hatalmával. — Ez már baj — csóválta a fejét Mádai. — Uralkodik maga felett. — Ez a helyes kifejezés — buzdult fel Csorba. — Nem szólnék én semmit, ha csak a közös munkában szívóskodna. Mit tehet az ember? Ezt kívánja a rend, a szervezettség. Ügy forgolódom hát, ahogyan a brigadéros kívánja. Csak azt nem viselem, hogy ez az asszony mindenbe beleavatkozik. — Furcsa. — Velem még a szavával is kivételt tesz. sem hagy nékem pihenést! Mindig talál nekem valami dolgot. Szaladj Elek, lódulj Elek, ez az én nevem. Néha azt sem tudom, mihez kapjak. — De hát nem próbál ellenszegülni? — meredt az öregre Mádai. — Még csak az hiányzik! Próbáltam én, még a vad is védekezik, ha szorongatják. De inkább kétMásokhoz? Sima a nyelve. De ha velem szól, hát csak úgy mennydörög. A többieknek könnyű, mert ha letelik a nap, hazatérnek, de az én brigadérosom még akkor annyi kötelességet veszek a vállamra, mint hogy ennek az asszonynak a kárálását végighallgassam! — Nyugalom, Elek bátyám, majd én... Tudja mit? Jövő hétfőn kimegyek magukhoz, majd a dolgok tövére nézünk. Csorba felkapta a fejét: — Annak már nagyon itt az ideje. Mert az mégsem járja, hogy az embert minden jogától elüssék. Miért nincs nekem jogom ahhoz, hogy vasárnap délután megigyak egy nagyfröccsöt? Miért vágna az a brigád becsületébe, ahogyan az én brigadérosom állítja? — Ez több a soknál *— bólogatott megértőén Mádat. — Hogyan is vágna ez a brigád becsületébe? Emberek vagyunk, nem? — Én pont ezt hajtogatom a brigádvezetőmnek, de mihaszna. Még csak győzködni sem próbál, hanem rámförmed. A múlt vasárnap is ezt mondta: ha beteszem a lábam az italboltba, eltöri a derekamat. — Hallatlan! Na, majd véget vetünk ennek. — Nem hiszem — jegyezte meg kétkedőén Csorba Elek — borzasztó természete van a brigadérosomnak. — Bízza csak rám! —' mondta harciasán Mádai. — Hogy hívják ezt a heves vérű bri- gadérost? — Csorba Elekné, született Simon Margit — felelte készségesen, természetes hanghordozással az öreg, és felkászálódván, így szólt: — Jöjjön, elnök elvtárs, megárt ez a hosszadalmas üldögélés a nagy melegben. Horváth József Nem kell megvárni a tragédiát! Nem egyszer, s nem egy helyen tettük már szóvá a visontai kazánszerelők lélegzetelállító produkcióit. A nyolcvan méter magas kazánház tetején falrahányt borsóként peregnek le a szavak, az akrobatikus, cirkuszba ülő mutatványok nap mint nap megismétlődnek a kazánház teraszain, vasoszlopain. Mosolyogva, szinte már cinikusan csinálják. Pedig a halállal játszanak. A biztos halállal... Még elmondani is hátborzongató, nemhogy szemtanúként végignézni. Sajnos, már két ilyen „előadást” is láttunk. Az elsőnek egy huszonöt—harminc év körüli férfi volt a főszereplője. A 70—80 méter magas pillér tetejéről kötélre erősitett vizeskannát eresztett lefelé. Leguggolt, előrehajolt, majd figyelte a földön „cidriző” idegeneket, s hogyan csúszik a pillér mellé lefelé a kanna. Biztosító övnek, kötélnek nyoma sem volt. Megdermedve figyelmeztettük a mellettünk álló kollégáit, akik legyint- ve nyugtattak bennünket: — Fölösleges idegeskedni, nem lesz semmi baj. Nem először csinálja már. Megszoktuk mi ezeket. Hozzátartozik a melóhoz ... — És ha megcsúszik? Ha egyensúlyát veszti, ha megszédül? — Most miért akarják „leszuggerálni”. Az idegesség árt az egészségnek... A másik bemutatót néhány nappal ezelőtt láttuk« A pilléreket összekötő vasgerendán két félmeztelenre vetkőzött férfi egyensúlyozott, majd elindultak egy- * más Irányába. A gerenda közepén kezet fogtak, megveregették egymás vállát, s egy gyors, ugrásszerű mozdulattal elmellőzték egymást. Karjukat ismét középtartásba emelték s egyre gyorsuló léptekkel „húztak” el a pillérekig. Aztán mégegyszer megismételték. Mindezt nyolcvanméteres magasságban, biztosító öv, kötél nélkül! Vajon miért csinálják? Vajon miért csinálhatják? Vajon miért nem szól valaki, hogy ne, hogy biztos halál. Nincs válasz, csak közömbösség, mosoly, dacosság. Pedig „a némák között” csoportvezetők, művezetők, barátok, kollégák, cimborák dolgoznak. Az ember legszívesebben kiáltana, leállítaná a munkát, s vele a produkciókat és külön-külön mindenkinek elmondaná: Elég! Élet- veszélyes! Család... feleség... gyerekek, szülők... Előbb, vagy utóbb nagy árat követel a felelőtlenség. Tragédiát. Miért kell megvárni?! Miért lehet megvárni!? —koós— Megszüntettek minden korlátozást a tüzelovásárlásnál Samodai Árpád, a TÜZÉP Egyesülés igazgatója szerdán sajtótájékoztatót tartott. Bejelentette, hogy jelentősen javult a tüzelő ellátás. Korábban — mint ismeretes — a tűzifa vásárlás korlátozott volt, a jobb minőségű szénhez kénytelen volt a vevő gyengébbet is venni, csak meghatározott mennyiségű kokszot szerezhetett be a koksz kályha tulajdonos stb. Ezek a kényszerű intézkedések akkor a szűkös tüzelő mennyiség igazságos elosztását szolgálták. Az utóbbi egykét évben azonban lényegesen változott hazánkban az energia helyzet, több földgázt és olajat használnak a háztar iások és az ipar is, s énnek eredményeként a szilárd tüzelőanyag elosztása már lényegesen könnyebb. Április 1-től a TÜZÉP megszüntetett mindennemű korlátozást a tüzelő ellátásban és nagyon rossz hatásfokú szeneket már nem árusit. Természetesen szorgalmazza, hogy a lakosság lehetőleg a nyáron szerezze be a tüzelő egy részét, mert a tél beálltakor a szénbányák nehezen tudnának, a hirtelen jelentkező igények kielégítésére elegendő szenet adni. Viszont, hogy kora tavasztól őszig a TÜZÉP-telepeken ne kelljen nagy mennyiségű szenet tárolni a TÜZÉP kérte, hogy például a brikett gyárak nagyjavítását tavasszal végezzék el és kora ősztől adjanak nagyobb mennyiségben brikettet. Az idén a SZOT hitelakció keretében 850 millió forint értékű szén és fa utalványt adtak ki, 1400 000—1450 000 igénylőnek. Jövőre tovább akarják szélesíteni a SZOT hitelakciót. A ' szénimportról elmondotta: körülbelül 50 000 vagon NDK-brikett kerül forgalomba. Ezt kizárólag Budapesten hozzák forgalomba, mert ez kevésbé rontja az amúgy is erősen szennyezett fővárosi levegőt. Általában is az a törekvés, hogy Budapesten lehetőleg olyan szenet ámsitsanak, amely kevésbé szennyezi a levegőt. Lengyel szenet az egész or« szág területén vásárolhatna^ a fogyasztók«
