Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-13 / 137. szám

Wk

í-:

A stáb robbant és emlékeztet

Film születik a Bukkben

A VIT-küldött:

Jeszenszky Klára

Robbanás. Felszáll a füst. Erős szinte fehér, fényvilla- nások. Roham. Páncéltörő lö- vegeit. harcjárművek, rakc- 1 ták. Ismerős egyenruhák, i nemrég még má is hordtuk, jj amikor katonák voltunk.

Parancsszavak. Tisztek — j és civilek is irányítanak: filmesek. Eger környékén do- j kumentumfilmet forgatnak. | Felsötárkány, a Szalajka völgy, Nagyvisnyó filmre ter- ; mett vidéke, no meg az Eger- 3 ben állomásozó katonák éppen folyó gyakorlatai önként '• kínálkoztak a kameráknak és csábították ide a Katonai : Filmstúdió munkatársait.

; Robbanás. A felszálló füsfc- jj ben régi katonasapkák tün- ■: nek fel. A tüzet okádó gépii fegyverek már-már múzau- \ mi tárgyak. Zötyög a szekér í az arany búzatáblák között. I Elcsigázott, borotváLatlan kall tonák rázcdnak benne. i Egy mozdulatlan arc közelii ről. Aztán még egy. aztán * több. A háttér elmosódott, az . arc kiugróan éles. t — Ez az, ez az igaza, ezt jj képzeltem, erre gondoltam —

> mondja a portrékra a rende- I zó Róna Péter éjjel 11-kor a ? Bródy moziban. Első felvételeiket felküldték a filmgyárba. a kópiákat onnan már :: vissza is juttatták és most jj megnézik, hogy ellenőrizzék ;• munkájukat.

öreg bácsi beszél a mikrofonba:

...betértem egy tanyára a

gazdasszomytól kaptam kenyeret, szalonnát, megköszöntem. aztán mikor néhány hónap múlva arra bujkáltam az asszony szemrehányást tett. hogy kizsákmányoltam, mert hiába adott enni mégis engedtük, hogy elbukjon a kommün.

Aztán jönnek sorba az öregek. régi vörös katonáit veteránok. Visszaemlékeznek.

A rendező: — 19-ről készítünk dokumentumfilmet. A keret egy mai hadgyakorlat, amit végignéznek az öreg veteránok és emlékeznek. Ilyenkor lépnek be a régi képkockák a 19-es harcok, amit szintén ott a helyszínen veszünk fel korabeli egyenruhákban és fegyvereikkel. Tulajdonképpen nem hagyományos dokumentum film ez. A műfaját nehéz meghatározni. Azt szeretnénk ábrázolni, hogy itt élnek még kiütünk azok az emberek, akik 50 évvel ezelőtt olyan idősek voltak, mint a most gyahor- latozó katonák, akik belső kényszerből önként fogtak fegyvert és erre szívesen emlékeznek vissza. Mi nem az eseményeiket akarjuk rekonstruálni inkább annak hangulatát a mai fiatalokhoz közelebb hozná. Ehhez hatásos hangulati képekre van szükségünk, ezért kap nagy szerepet filmünkben a természet is..

A rendező Róna Péter, és az operatőr Simon György.

Az operatőr Simon György: — Sokat dolgozunk teleob- jektívvél, amely például kiemeli és közei hozza az embert a tájból, amely alkalmas arra, hogy az elmosódó múltból — egy képkockán belül is — a legfontosabb momentumokat élesen láttassa.

A veteránok — Dancza János, Eped Lajos. Guttmann Sámuel, Fülöp Dezső, Juhász Sándor. Mácsai János — szavait a megfelelő képkockákhoz „vágják” majd hozzá.

Rendkívül nagy segítséget kaptak Mészáros Mihály alezredestől, embert, felszerelést. fegyvert, lőszert, harcjárműveket, imiíációs anyagokat bocsátott a stáb rendelkezésére.

Csupán az idő bánt velük

mostohán, mert sokszor volt borús, ők pedig derűs, napos képeket szeretnének készíteni... A film ideiglenes címe: A komisszár legendája.

— berkovits —

Boldogult «fiákéveátnről

testált emlékeik között szerepel például az. hogy a ma- tematiika-fizika szakos tanárok többnyire szemüvegesek és gondterheltek; olyanok. akikre félve tekint az ember, mint az oldöképlet- re„ Jeszenszky Klára, a káli gámnáziuin tanára, szintén matematika-fizika szakos. egyébként élő cáfolata diákköri emlékeimnek, ö is a VIT-re készül, mint a megyei ifjúsági küldöttség egyik tagja. Miért esett többek között rá is a választás? ... A komor szaktárgyaik oktatása mellett mint KISZ- tanácsadó tanár — újabban párt-összekötőnek is nevezik funkcióját —. a gimnázium KISZ-szervezetének útját egyengeti az akcióprogram megvalósításában. Él-hal az ifjúsági munkáért, — maga is fiatal. Három esztendeje tanít.

— Természetesen nehéz volt a kezdet a tanítás felelőssége. a7. osztályfőnöki teendők. az eléggé mostohán hagyott mozgalmi munka...

de mindez már csak — volt. Később már nem kellett volna megtartanom az osztályt, de annyira megszerettem őket, hogy velük maradtam. Az első órák nehézségei csak emlékek, ami pedig az ifjúsági szervezetet illeti: nagyszerű gárda alakult ki. Az eredmény a megyebizottság vándorzászlaia, amit az 50. évfordulóra való felkészülésért kapott az iskola K1SZ- szervezete.

— Emnyj a társadalmi tunka...

— Nem egészen — mondja. és mosolyog, jelezve, hogy a felsorolás nem panaszként következik. — Tagja vagyok a járási KlSZ-vég- rehajtó bizottságnak, s így felelőse a káli községi KISZ- szervezetnek. aztán megválasztottak a megyebizottságba is. Ha ráérek, utazom, járom a községeket, látogatom az alapszervezeteket.

— Az asztalon albumok, frissek, újak.

— Az alapszervezetek ajándékai a VIT-re — magyarázza. — Amikor megtudták. hogy én viszem magammal az aiándékokat. még lelkesebben csinálták. Albumokat is. népművészeti babákat is készítettek.

— Járt már Bulgáriában?

— Még nem De mindig olvasom a Mai Bulgária című folyóiratot hogy odakint már „ismerősökkel” is taiálkoz- hassam.

(hátai)

Készül

a munkása.oz*>afőm- történeti lexikon

A Párttörténeti Intézet számos kiadványának kéziratát adja át még ebben az évben a kiadónak. A tucatnyi jelentős kiadvány között van ,.A magyar forradalmi munkásmozgalom történeté’ ’ -nek harmadik kötete, egy monográfia a KMP újjászervezéséről az ellenforradalom első éveiben. Valamint egy elemzés a magyarországi szó- eialista elmélet fejlődésének fő kérdéseiről. Egy-egy visszaemlékezés-gyű j temény az európai ellenállási mozgalmak magyar katonáinak állít emléket, míg a hadtörténelmi intézettel együttesen a magyar proletármozgalmak történetéről készítenek tanulmánykötetet.

A későbbi megjelenésre tervezett mintegy 15 mű kötött szerepel a magyar partizánok fasizmus elleni harcának története és egy Balázs Béla-tanulmány.

Várhatóan a jövő év elejére befejeződnek a munkásmozgalom-történeti lexikon munkálatai is.

Olaszországban vége a „beat”-nek ?

Vajon mi lesz a következő állomás a nagy hajú, gitáros fiúk divatja után? Elmúlt az ordító stílus aranykora, kihunyó- ban van a protest song-ok divatja. Mi lesz a fiatalok következő divattáza?

Ha azt kutatjuk, hová tűntek a nagy- hajúak és hová tartanak közvetlen utódaik, legjobb, ha azt vizsgáljuk meg: hogyan szórakoznak. Kezdjük a Piper tánchelyiségekkel, amelyek e társadalom világítótornyai voltak. A Piper ma a legismertebb név Olaszországban. A Piperben egykor két- háromezer fiatal is táncolt, egymás lábán taposva.

Aki most belép az óriási táncterembe, kövér német és holland turistákat talál, akik piros arcú feleségükkel, vagy lányaikkal — keringőznek! A sarokban meghúzódik a beat- társadalom néhány maradék hajótöröttje. A beat-nemzedék maradványai között néha megfordul Pier Paolo Pasolini és még néhány író, festő, divatos rendező, híres, vagy szerepre leső színész. De, amit a Piper valaha jelentett, annak már nyomait sem találjuk.

Ugyanez a helyzet a többi olasz város más nevekkel álcázott Piperjeiben. Olaszok és külföldiek már csak úgy térnek be ide, mintha az Ismeretlen Katona sírjánál tennének tisztelgő látogatást.

— Mit akar, doktor úr, a beatnek vége! Ki tudja, hová az ördögbe mentek a fiatalok! — kiált a Piper tulajdonosa.

De az igazi válság levegőjét csak a hanglemez-kereskedők világában érezhetjük meg. Senki sem veszi már a beat-lemezeket. A Beatles-számok Angliában még most is a második helyen vannak a népszerűségi listán —, de Olaszországban a 11. helyre estek vissza. Rita Pa- vone, Gianni Morandi, Adriano Celenta- no, hogy csak a legnépszerűbb üvöltő énekeseket említsük — már csak hazajáró lelkek.

Az idei San Remó-i fesztivál dalai csúfos kudarcot vallottak. A virágváros fesztiváljának dalai még sohasem találtak ilyen közönyre.

A jeje-típusú olasz képeslapok is agonizálnak. Az olasz fiatalok egykori legnagyobb és legnépszerűbb hetilapja, a „Big” máris gazdát és címet cserélt. Üj címe: „Ciao, big”, ami ironikusan búcsúnak hangzik.

(L’Espresso)

/A2 ORCIVALf BŰNTETT /

67.

Domini űr már éppen lóra akart ültetni egy csendőrt, hogy Orcivalba küldje megtudakolni, mi az oka az érthetetlen lassúságnak, amikor az ügyeletes ajtónálló végre bejelentette a várva várt személyeket.

Azonnal megparancsolta, hogy küldjék be őket, s oly heves kíváncsiság fogta el, hogy mit sem törődve az úgynevezett méltóságával, fölállt, s ő maga ment elébük.

— Ennyit késni! — mondta.

— Pedig egyetlen percet sem pocsékoltunk el — mondta a békebíró —, le sem feküdtünk.

— Van talán valami újság? — kérdezte Domini úr. — Megtalálták Trémorel gróf holttestét?

— Van újság, uram — felelte Lecoq úr —, s nem is kevés. De a gróf holttestét nem találták meg, s bátorkodom kijelenteni, hogy nem is fogják megtalálni, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem ölték meg; ugyanis Trémorel úr nem áldozat, mint egy pillanatig hittük, hanem maga a gyilkos.

A nyomozó jól tagolt mondataira a vizsgálóbíró felpattant helyéről.

— De hát ez őrültség! — kiáltott.

Lecoq úr sohasem mosolyodik el magas rangú köz- tisztviselők jelenlétében.

— Nem hinném, uram — felelte hidegen. — Sőt, biztos vagyok benne, hogy ha a vizsgálóbíró úr félóra figyelmet szíveskedik szentelni nekem, abban a kitüntetésben lesz részem, hogy meggyőzhetem nézeteim helyességéről.

Domini úr alig észrevehetően megrándította vál- • lát, de a Jérusalem utca alkalmazottja ezt is észrevette, s azt hitte kardoskodnia kell.

— Sőt. abban is biztos vagyok, hogy a bíró űr csak akkor enged ki irodájából, ha már kezemben van az elővezetés! parancs Hector de Trémorel gróf ellen, akit

' jelenleg halottnak vél.

— Hát legyen — mondta Domini úr —, beszéljen.

Erre Lecoq úr gyorsan előadta a tényeket, melyeket ő, illetve a békebíró állapított meg a nyomozás során. Nem abban a sorrendben tárgyalta az adatokat, ahogy megtudta vagy fölfedezte őket, hanem időrendben, s oly módon, hogy minden újabb esemény, melyre rátért, szükségszerűen következett az előzőből.

Jobban ügyelt, mint valaha, hogy ki ne essen a jámbor rőfös szerepéből, halkan, fuvolázva beszélt, halmozta az olyan udvarias cikornyákat, mint „Lesz szerencsém”, vagy „Ha a bíró űr megengedni méltózta- tik”. Ismét elővette a cukorkásdobozt, s az izgalmas vagy döntő fontosságú részeknél, akárcsak Tegnap Valfeuil- luban, lenyelt egy-egy szalmiákcukrot.

S minél tovább beszélt, annál szembetűnőbb lett Domini úr meglepődése. Időnként felkiáltott:

— Lehetséges ez? Szinte hihetetlen!

Lecoq úr befejezte elbeszélését. Nyugodtan bekapott egy mályvacukrot, és hozzátette:

— Hogyan vélekedik most, vizsgálóbíró úr?

Domini úr nem örült túlságosan, ezt meg kell

hagyni. Mindig bizonyos titkolt bosszúsággal nézzük, ha alantasunk durva kézzel ízekre szed egy alaposan megfontolt és felépített elgondolást. De bármennyire biztos volt véleményében, bármennyire nem szerette elfogadni mások nézeteit, ez egyszer meg kellett hajolnia a napnál világosabb érvelés előtt.

— Elfogadom — felelte —, hogy Clément Sauvresy úr személyén bűncselekményt követtek el. Robelot drágán megfizetett közreműködésével. Ez olyan biztos, hogy Gendron doktor úr még holnap utasítást kap fent említett Clément Sauvresy holttestének haladéktalan exhumálására és felboncolására.

— És én felismerem a mérget — állította az orvos —, efelől biztos lehet, uram.

— Nagyon helyes — folytatta Domini úr. — De vajon abból a tényből, hogy Trémorel úr megmérgezte barátját, mert nőül akarta venni özvegyét, szükségszerűen, feltétlenül következik, hogy tegnap meggyilkolta feleségét, és megszökött? Ezt nem hiszem.

Plantat bácsi egy szót sem mert szólni, félt, hogy elragadtatja magát, de toporzékolt dühében. Domini úr elrévedezett.

— Bocsánat, uram — ellenkezett halkan Lecoq úr —, azt hiszem, Courtois kisasszony öngyilkossága (mely minden jel szerint csupán állítólagos öngyilkosság) bizonyít valamit.

— Erre a tényre még világosságot kell deríteni. Az időpontok egybeesése, amire ön hivatkozik, talán csak puszta véletlen.

— De hát, uram — makacskodott a detektív szemmel látható ingerültséggel —, biztos, hogy Trémorel úr megborotválkozott, bizonyítékom van rá. Továbbá nem találtuk meg a csizmát, melyet inasa szerint aznap felvett ...

— Lassabban, uram — vágott közbe a bíró —, lassabban, ha szabad kérnem. Nem mondtam, hogy önnek egyáltalán nincs igaza, szó sincs róla, csupán néhány ellenvetést akarok tenni. Jó, tegyük fel, hogy Trémorel úr megölte a feleségét. Él, szökésben van, helyes. De bizonyíték-e ez arra, hogy Guespin ártatlan, hogy semmilyen része nem volt a bűncselekményben?

Világos, hogy ez volt Lecoq úr okfejtésének gyönge pontja. Szilárdan meg volt győződve arról, hogy Hector bűnös, hát nem sokat törődött a szegény kertésszel, azt gondolta, ártatlansága önmagától napvilágra kerül, amint kézre kerítik a bűnöst.

Mégis már válaszolni készült, mikor lépteket, majd suttogást hallottak a folyosóról.

— Nézze — mondta Domini úr —, valószínűleg hamarosan roppant fontos adatokat tudunk meg Guespin- ról.

— Űjabb tanút vár talán? — kérdezte Plantat bácsi.

— Nem, hanem a corbeili rendőrség egyik alkalmazottját, akit fontos feladattal bíztam meg.

— Guespinnel kapcsolatban?

— Ahogy mondja. Ma reggel, igen korán, egy idevaló munkásnő, akinek Guespin udvarolt, hozott egy fényképet, és állítja, hogy nagyon hasonlít Guespinhez. Ezt a képet a Forges de Vulcain címével, amit tegnap a gyanúsítottnál találtunk, átadtam az emberemnek, s megbíztam, tudja meg, látták-e Guespint ebben az üzletben, s vett-e valamit tegnapelőtt este.

Ha van féltékeny vadász, aki nem szereti, ha nyomon követik, Lecoq úr minden bizonnyal ilyen. A vizsgálóbíró eljárása annyira sértette, hogy nem tudott visszatartani egy szörnyű fintort.

— Igazán fájlalom, — mondta szárazon —, hogy oly kevéssé nyertem meg a vizsgálóbíró úr bizalmát, hogy azt hiszi, segédeket kell adnia mellém.

Ez az érzékenység roppant mulattatta Domini urat.

— Ugyan, detektív úr — mondta —, ön nem lehet mindenütt egyszerre. Nagyon ügyesnek tartom önt, de éppen nem volt kéznél, s nekem sietnem kellett.

— Egy hibás lépés gyakran jóvátehetetlen.

— Nyugodjon meg, okos embert küldtem.

Ebben a pilanatban kinyílt a dolgozószoba ajtaja, s az említett megbízott megjelent a küszöbön.

Negyven év körüli, erőteljes ember volt, inkább haramia, mint katonakülsejű; hatalmas, kefebajuszt hordott, szeme csillogott vastag szemöldöke árnyékában, mely hatalmas csomóban nőtt össze az orra fölött. Arca inkább álnok volt, mint okos, inkább alattomos, mint ravasz, olyannyira, hogy már első pillanatban mindenféle gyanút kelthetett s ösztönös óvatosságra intett.

(Folytatják)

. .................... ........................................... «