Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-12 / 136. szám

Tovább fejleszthető a tsz-ek közvetlen áruértékesítése Nemcsak a városok9 a falvak ellátása is fontos A múlt év tavaszán ala­kult meg a Termelőszövetke­zetek Áruértékesítését Szer­vező Iroda, a TÁSZI. Azt a célt tűzte maga elé. hogy a közvetítő kereskedelem ki­kapcsolásával segítse elő a tsz-ek áruinak értékesítését s ezáltal javítsa elsősorban a főváros és a nagyobb vidéki városok ellátását zöldség- és gyümölcsfélékkel, burgonyá­val. friss tolással, élő és vá­gott baromfival. Az iroda egyéves működésének ered­ményeit érzékeltetik a követ­kező adatok; A fővárosban összesen ér­tékesített 35 589 vagon áru­ból — a Bosnyák téri piacra felhozott mennyiséggel együtt 8727 vagon forgalmat bonyo­lítottak le tavaly a termelő­szövetkezetek. a TÁSZI köz­reműködésével. Az irodának 367 tagszövetkezete van, ezek közül 137 tsz összesen 235 árudát tart fenn a főváros­ban. Ezeken kívül kapcsolat­ban van a TÁSZI mintegy ezer társszövetkezetteL Ta­valy 196 millió forint értéli­ben 1821 vagon burgonyát, mintegy 500 vagon álmát. 228 vagon paradicsomot, 218 va­gon vöröshagymát, 225 va­gon dinnyét, s több száz va­gon egyéb gyümölcsöt, zöld­séget helyezett el a TÁSZI. Vitathatatlan, hogy a TÄ- SZI nemcsak a zöldség- és gyümölcsértékesítés szervezés sévél, hanem más tevékeny­ségeivel is értékes szolgála­tot tett és tesz. Sikeresen foglalkoznak a tsz-ek egy­más közötti áruforgalmának (abrak- és szálas takarmány, hízó- és tenyészállatok, na­pos baromfi, tenyésztojás. vetőmagvak stb.) fejlesztésé­vel. Igyekszik beszerezni a tsz-ek gazdálkodásához nél­külözhetetlenül szükséges építőanyagokat, gépeket, al­katrészeket. berendezéseket. Közvetlen kapcsolatot épített ki 11 ipari nagyüzemmel és 13 országos hatáskörű, kü­lönféle mezőgazdasági gépe­ket. anyagokat forgalmazó vállalattal. A tsz-ek megbí­zásai alapján 1967-ben mint­egy 92,5 millió forint értékű különböző gép, anyag, felsze­relés beszerzésében működött közre az iroda. A felsorolt eredmények el­lenére mind a TÁSZI, mind pedig a Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsának el­nöksége — amely legutóbbi ülésén részletesen foglalko­zott az iroda munkájával — nem elégedett azzal, amit ed­dig elértek. A fővárosban működő tsz-árudák többsége műszaki, technikai felszerelt­ségben. kulturáltságban és elhelyezésben messze elma­rad a hasonló profilú, más szektorok egységeinek szín­vonalától Gond az is. hogy rendkívül rossz a tsz-árudák raktárhelyzete, n meglehető­sen bonyolult az árudák en­gedélyezésével kapcsolatos hivatalos eljárás. Amióta országszerte meg­alakultak a tsz-ek területi szövetségei, egyre sürgetőb­ben jelentkezik az igény, hogy a szövetségek közremű­ködésével több helyen iöjje­nék létre olyan kis létszámú, mozgékony csoportok, ame­lyek a TÁSZI-hoz hasonlóan foglalkoznak a termel őszöve! kezetek árukapcsolatainak fejlesztésével. A TOT elnök­sége is helyesli ezt a tö­rekvést. mert biztosra vehe­tő, hogy ha a szövetségek mel­lett ilyen csoportok dolgoz­nak. szoros kapcsolatban a TÁSZI-val. akkor az eddigi­nél is jóval eredményeseb­ben tudják hasznosítani a tsz-ek az ezen a téren még kiaknázatlan lehetőségeket. Javasolta a TOT elnöksége azt is. hogy a TÁSZI, illetve a valószínűleg megalakuló áruforgalmi csoportok ne csupán a szerződéses úton egyáltalán, vagy nehezen ér­tékesíthető termékek elhelye­zésére és az úgynevezett hiánycikkek beszerzésére tö­rekedjenek. A* egészséges verseny erősödését, s egyben a lakosság jobb ellátását élelmiszerekkel az mozdítja elő. ha a közvetlen áruérté­kesítés a mennyiséget tekint­ve is tovább fejlődik. A szö­vetkezet érdeke fűződik ah­hoz. hogy a közös beszerzé­sek köre is bővüljön. Az ed­diginél többet lehet tenni azért is. hogy a termelőszö­vetkezetekben fejlődjön az ésszerű, úgynevezett mellék­üzemági illetve kisegítő te­vékenység. A jövő feladata az is. hogy a TÁSZI ne csak a főváros és a nagyobb vidéki városok, ipari központok jobb áruel­látásra törekedjék. Sok száz olyan községe van az ország­nak. ahol rendkívül rossz, vagy teljesen megoldatlan például a zöldség- és gyü- mölcsellátásL Ugyanakkor más körzetekben kárba vész, el­adatlan marad nagy mennyi­ségű zöldség és gyümölcs. A termelőszövetkezeteken a sor, hogy további jó kezde­ményezésekkel. a vázolt ja­vaslatok alapos megfontolása után. előmozdítsák a közvet­len áruértékesítés erőteljes, egészséges fejlődését. Gulyás Pál Ha ő nem, senki más Egy kiváló zagyvaszántói tsz-tag kitüntetésének története ÜGY IGAZ, HOGY az em­ber a rokonait nem válogat­hatja meg. Ebből következik, arról sem tehet senki, ha a testvére annak a tsz-nek az elnöke, amelyben ő maga is dolgozik. De hogy még ebből hátránya is származzék... ! Pedig Illés Jánosné, a zagy­vaszántói Aranykalász Tsz. csapatvezetője majdnem így járt. Szerencsére a hatvani járás vezetői másként véle­kedtek. — Ha ő nem akkor ki ér­demli meg? — kérdezték. A tsz-ben mindenki elisme­ri hogy Illés Jánosné szorgal­mas, csendes, jóindulatú, nagy munkabírású asszony, aki mindig az elsők között jár. Mint 1956-ban, amikor elő­ször alakult a községben szö­vetkezet a föld megművelé­sére. — Tudja, hányán voltunk akkor? — fordul vissza a tűz­Visszaszerzik a csehi szén hírnevét Nem olyan már a csehi szén, mint régen. Sok benne a kő, a meddő és több a ha­mu. Vajon igazuk van-e az egrieknek és azoknak a fo­gyasztóknak, akik szóvá te­szik a tüzelő minőségi rom­lását? Vagy talán az igények nőttek túlzottan, amióta bő­ven van szén és a fűtési sze­zon előtt még válogathatunk is. A csehi bányászok nem ta­gadják a vádat. Zsákai Já­nos főmérnök is elismeri, hogy az utóbbi egy-két év­ben nem olyan kifogástalan a szén. Ezt nem is annyira a lakosság, mint inkább a dió- és daraszenet használó kö- zületek érzik. Ám az is igaz, hogy most két telepet fejte­nek Egercsehiben. A 2-es te­lep jobb, a 3-as gyengébb. A kettő keverési arányából még mindig jobb szenet kap a TÜZÉP és a lakosság, mint a szarvaskői volt és jobbat, mint az országos átlag. Persze azzal is számolni kell, ha van elegendő szén. ha bármikor lehet kapni, a jobbat szívesebben vásárol­ják, a viszonylag gyengébb­re több a panasz. — Az adott helyzetben mit tesznek a csehi bányászok? — Visszaszerezzük a csehi szén régi, jó hírnevét. Válaszként Zsákai János főmérnök elmondta, hogy kí­sérleteket végeznek a dió- és a daraszén mosására. Az Óz­di Szénbányák tervező rész­legének javaslatai szerint sa­ját központi műhelyük még ebben az évben elkészíti a mónosbéli berendezést és a meddőtől, szennyeződéstől mosással tisztítják a szenet. Meg kell ezt tenni, mert a Marabu-kazánokat általában 3800 kalóriára tervezték, a csehi bányának állni kell a versenyt A darabos szén minőségét Is javítják. Kedvezőbbe te­szik a két fejtés keverési ará­nyát, fokozottabban ügyelnek az osztályozóra és a váloga­tásra. Szeptembertől mintegy 10 százalékkal növelik az egercsehi szén kalóriáját. Drágább lesz-e a magasabb kalóriájú szén ? Ez nem csak a bányától függ, ezért az ár­ra vonatkozóan pontos vá­laszt nem kaptunk. De az megnyugtató, hogy most fo­lyamatosan kapható egercse­hi szén. És két éve mennyire örültünk volna a jelenlegi minőségnek is. hely mellől Illés Jánosné, ahol a vacsora fő. — Tizen­hármán. Földünk is úgy lett körülbelül ötven hold, hogy béreltünk, a tanácstól is kap­tunk megműveletlen terüle­tet. Még az adminisztrációs munkát is én végeztem, mert akkor másként volt minden. Csakugyan! Eszembe jut nekem is, hányszor emleget­ték a környéken akkoriban a zagyvaszántói Aranykalászt, amelynek alig egy tucat tag­ja volt. Milyen furcsa is az élet. És mit képes produkál­ni az ember! Az idén országos első helyezést ért el ez a sző­VPtkP7#»t AHOGY SOROLJA az em­lékeit, nézem ezt a vékony asszonyt, és eszembe jutnak az elnök, a párttitkár szavai: — Nálunk az asszonyok vállán van a szövetkezet gondja, mert még félszáz férfi sincs a tsz-ben. Az asz- szonyok nélkül semmire sem mennének. Hallgatom, az ő csapata, a 12 asszony mennyi földet vál­lalt megművelni, és hogy a mostoha időjárás ellenére is bíznak a termésben. Ott ül az asztal mellett az érettségire készülő egyik lány, Éva, míg a másik oldalról a siktába in­duló férj néz mosolyogva a feleségére. Mindkettőjük sze­mében büszkeség. — És itthon hogy van a család? — Jól megvagyunk ■— mond ja Illésné. — Segítenek a ház körüli munkában. Még a férjem meg is főz ezt, azt, ha kell. A kislányom is segít a két malacot ellátni. Pedig neki most nagyon kell tanul­nia. Az új-hatvani gimná­ziumban végez. A másik, Magdolna, Balas­sagyarmaton állattenyésztő szakmunkásnak készül. A tsz vezetői számon tartják, vár­ják vissza, mert róla is na­gyon jó véleménnyel vannak. — Nehéz dolog annyi asz- szonyt irányítani? — Hát... nehéz ts meg nem is. Ahány asszony annyi akarat. De a munkában mind törekvő. Csak hát tudja hogy van, időnként kiszalad belő­lük a szó. Aztán, ha kimond­ták megkönyebbülnek. Egyet sem kell ösztönözni a mun­kára. Régi ismerősök a csapat tagjai. Amióta együtt dol­goznak, össze is járnak. Ba­rátkoznak szomszédolnak egymással. Persze, hiába ültünk le a konyhában a tűzhely mellé, a leves csak kifutott. A férj cin­kosan mosolygott, mint aki azt mondja, megtörténik az ilyen. — Meg ne írja már, hogy csak egy kis tojásos levest főztem, de maradt tegnapról babfőzelék, füstölt hússal. Már este nyolc óra körül jár az idő, későn jött meg a határból, az ember éjszakás, hamarjában mit is lehetne mást csinálni. Nincs tehát miért mentegetőznie. A szép háromszobás ház, a szekrényekben púposodó ke­lengye, ami a két lányé lesz, mind azt mutatja, jómódú, szorgalmas, becsületes mun­kájuk után tisztességesen élő emberek laknak itt. Nyitva a tv, jönnek egymás után a szomszédok. — Hogy meghalt Kennedy, érdekli az embereket — mondja Illésné. A szomszédok beköszönnek a konyhába, látják az ide­gent, nem kérdeznek semmit, szó nélkül befordulnak a szo­bába és letelepednek a tv elé. OTTHONOSAN MOZOG­NAK. Nagy az egyetértés, az összeszokottság. Nagyon csa­ládias a légkör a szomszédok­kal. Ügy látszik, nemcsak mun­kásnak, embernek is kiváló Illés Jánosné, a zagyvaszántói Aranykalász Tsz. csapatveze­tője. (g molnár) Több mint kétezer mozgóárus, az igények szerinti élelmiszer-, ruházati és szerszámellátás az aratásra A fogyasztási szövetkezetek a termelőszövetkezetek igé­nyeihez igazodva készültek fel a nyári — a betakarítási idényei kapcsolatos — csúcs- forgalomra. Korlátlan mennyiségben kínálnak a szövetkezeti bol­Fohérlot k... Főbérlőt találni nem is olyan nehéz, ha az ember a lakástulajdonosok kasztjában keres magának felettest. Elég megnézni egy utcai hirdető- táblát: a hirdetményeknek legalább a fele albérleti szo­bát kínál, férfinek vagy nő­nek, diáknak. vagy diáklány­nak — bútorozottat, vagy üreset, külön bejáratút, vagy nem külön bejáratút. Egy barátom esete, meg a hirdetmények alapján elin­dultam albérletet keresni. A barátommal az történt, hogy megnősült, és albérletet ke­restek; — Házaspárnak nehezen adnak szobát — mondta a ba­rátom —. így több kilomé­tert is meg kellett tennem a városban. Végire volt egy olyan szoba — modem, új la­kásban —, ahol hajlandók voltak 600 forintért fedelet adni nekünk. Már majdnem belementünk a dologba, ami­kor a tulajdonosné felsorolta a feltételeit. Ezek között sze­repel: a szobában nem sza­bad enni, nem szabad inni, nem szabad mosni, nem sza­bad teregetni, az erkélyen sem, a szobában csak papucs­ban szabad tartózkodni, és morogni tilos, ha ő a mosott holmit a szobán keresztül a nap bármelyik órájában ki­viszi az erkélyre teregetni. A fia egyetemista, tulajdonkép­pen övé a szoba. Ha szünidő­ben hazajön, arra az időre keressünk másutt fedelet, de a lakbért addig is fizetnünk kell... Most kérdezzék, meg, hogy ekkora arcátlanságot miért találhatunk többfelé is. A vá­lasz sajnos egyszerű: a jelen­legi nehéz lakás-körülménye­ket használják ki a fölösleges szobával rendelkező tulajok. Persze van olyan is, akinek Bem fölösleges a kiadó szo­bája. csupán anyagi megszo- rultságában kényszerült al­bérlőt keresni; „/Vfcfif rauchen V* — Magának kell a szoba? — kérdezi a testes, kötélnyes asszony a zöldborsóleves sza­gú konyhában. — Igen — mondom —, ha még nem tetszett kiadni. — Eddig négyen jöttek a hirdetésre, és azt mondták, hogy nemsokára választ ad­nak... De aizért megnézheti. Konyhából nyíló kis szoba, alacsony ablakkal', pókhálós ósdi csillárral. Az asztal va­lamikor . a konyhában lehe­tett. Most itt áll dombvidék­nek is nevezhető padlón, mel­lette egy támlás szék. A fal­nál hatalmas biedermeyer ágy. a szobát félig elfoglalja. És rongyszőnyeg. Az asszony hellyel kínál, ő maga asz ágy szélére ül. — És mennyit kér a szobá­ért? — Havi négyszázat. Min­denkinek ennyit mondtam; Este tízkor itthon kell lenni, mert később nem kelek fel kaput nyitni; — Kulcsot nem kaphatnék? — Ki van zárva. Volt egy albérlőm, akinek adtunk kul­csot. Nőt hozott fel éjjel, képzelje!... Azonnal felmond- tam neki. Azóta senkinek nem adok kulcsot, megértheti. Megértem, és közben szó­rakozottan rágyújtok. — Ja! És azt is mondani akartam, hogy a lakásban nem szabad dohányozni. Ki nem állom a cigarettafüstöt. — Eloltom a cigarettát, majd az ablakhoz -lépek. Szinte saj­nálom, hogy nincs a párká­nyon a tábla:,,Nicht rauchen! — Dohányozni tilos!” Egyedül Á belvárosi régi, de újon­nan tatarozott bérház egyik ajtaján kopogok. Nem nyit­ják ki. Helyette két szom­szédasszony is kinéz, szinte egyszerre, — Nincsenek itthon, a piacra mentek — mondják; — Kór... a szobát szeret­tem volna megnézni; Olvas­tam, hogy kiadó; A két szomszédasszony kij­jebb jön, s majdnem egy­szerre kezdik: — A maga helyében meg­gondolnánk, fiatalember; Háklis, vén emberek, nem lenne nyugta tőlük. Mindenbe beleszólnak... Ekkor közeledtek a kapu felől az öregek. A férj kezé­ben kenyér, az asszony kezé­ben szatyor, belőle zöldség­féle kandikál elő. Töpörö­dött, idős emberek. A két szomszédasszony, miután közük, hogy „ők azok”, haza- tétmek; — Bennünket keres? — néz rám a néni, rövidlátóan hu­nyorogva, — A szoba miatt... — bó- Untok, A bácsi kinyitja az ajtót: — Akkor kerüljön beljebb, fiam. Nézzen körül... A szoba ajtaja fölött bar- nult háziáldás. Dohos szagú a szoba, sötét is, udvarra né­ző ablakkal. Hellyel kínál­nak, aztán saját készítésű borral. Kicsit savanyú, és zár varos színű. — Másik szoba nincs? «-• kérdezem, — Ez az egy van... mi a konyhában meghúzódunk; Tudja, fiam, kell a pénz. Hét­száz a nyugdíjam; Egyedül élünk itt. Egyetlen lányunk van, férjnél, és távol Eger­től. Zalában, öt éve nem járt már itt. Hébe-hóba ír, és so­kat hallgat Mi is hallgatunk itthon, úgy öregesen. Hall­gatjuk a szomszédokat. Sokat foglalkoznak velünk unal­mukban; — Mennyit kémek a szo­báért? Kis csend; Egymásra néz­nek, úgy érzem: zavartan.­— Hát... — mondja a néni —, mi úgy gondoltuk, hogy ha a kétszáz nem lenne sok... — De persze százötven is lehet — teszi hozzá megköny- nyebbülve a bácsi; — És ha kell, ebédet is fő­zök, vagy vacsorát... de ha reggelit tetszik kérni, azt is nagyon szívesen... — Még egy pohárkával töltenék; — Egészségére,fiam; Tud­ja... jó az nekünk, ha van va­laki a szobában; Mi ott ré­gen nem lakunk már... — le­gyint, és belekortyol a saját- készítésű gyümölcsborba. —• Nem kell most választ adnia* Ha úgy gondolja, jöjjön visz- sza később. Becsületszavamra, meg­könnyebbülten, s megfogad­tam magamban, hogy ha va­laki érdeklődik nálam, hoz­zájuk küldöm; Sok jó ember — kis helyen — özvegy vagyok.« — mondja a sovány, ideges asz- szony, és egy pillanatra le­görbül a szája. — Ez a szoba. Magának ötszáz. — Ügy tetszett hirdetni, hogy két férfi részére adja ki.« — Azért ötszáz magának, mert egyedül van. Ha szerez egy másik társat, akkor fe- jenkint csak háromszáz. Ha még egy százast adnak, mo­sok is magukra. — A másik szobában is al­bérlő van? — intek az ajtó felé, ahonnan beszélgetés hallatszik ki. Nyílik az ajtó, és egy megtermett férfi ha­lad át a szobán. — Megjött az új fiú? — mosolyog barátságosan az asszonyra, majd rám, aztán kimegy; — Azt a szobát munkások­nak adtam ki, Négyen laknak benne. — Mennyit fizetnek? Gyanakodva mér végig. — Ez nem magára tarto­zik. Kiveszi a szobát? — Maga melyikbe lakik? — Sokat kérdez... a nyári konyhában, a lányommal. Kell a szoba? — Előbb megpróbálok tár­sat keresni... Az udvaron meglátom a lányt. Pongyolában van, és vajas kenyeret eszik. Közben mosolyog. Az a fajta mosoly, aani az ötszázforintos lakbér tíz százalékába kerül... Fárasztó dolog főbérlőt ke­resni, még akkor is, ha riport­alanyként keresi az ember, s még nehezebb a sok egyfor­ma eset közül a legjellemzőb­beket kiválasztani. A követ­keztetést levonni azonban — sajnos gyerekjáték... Mert — tisztelet a kivételnek (egy ki­vétellel én is találkoztam) — manapság ennél. enyhén szólva: jobb kereseti lehető­séget nehéz lenne találni. Nem a pénzt sajnálom tőlük — bár jól jönne... hanem a jelenlegi vagy leendő albér­lők jóé gyne hányát. tok arafószalonnát, s a ter­melőszövetkezetek saját vá­gással is gondoskodtak na­gyobb mennyiségről. Megja­vult a frisshúsellátás is. A SZÖVOSZ felhívta a fogyasz­tási szövetkezeteket, hogy ahol nincsen a községben húsbolt — mintegy 1500 ilyen helyet tartanak nyilván —, szervezzék meg a rendszeres húsárusítást a megfelelő hű­tőtérrel rendelkező élelmi­szerüzletekben. Az ilyenkor keresettebb birkából a tava­lyinál mintegy tízerrel több került forgalomba. A sör ki­vételével, amely évek óta hiánycikk, hűsítő, üdítő ita­lokkal is jól ellátták az üzle­teket. A szövetkezetek ruházati készletei 1,2 milliárd forint­tal nagyobbak a tavalyinál. Az aratáskor használatos munkaköpeny, overáll, olcsó ing és blúz kellő mennyiség­ben, olcsó kartonruhából 100 000 áll a vásárlók rendel­kezésére. Az aratási lábbeli­ből, a tornacipőből az elmúlt hetekben Budapestről kaptak újabb százezer párat a szö­vetkezeti boltok. A mezőgaz­daság gépesítése nyomán a kasza, a sarló, a tokmány ma már csupán kisegítő cikke az aratásnak, de van belőlük mindenütt elegendő. A fogyasztási szövetkeze tek a termelőszövetkezetek igényeihez igazodva több mint kétezer helyen szervez­ték meg a mozgóárusítást. A hajnalban munkába indu ók és a késő este hazatérők idő­beosztásához alkalmazkodva módositoták a nyárra a föld­művesszövetkezeti boltok nyitvatartási idejét (MTI) .MßnfütEit % (kutat) 1968, Június lí., ezerd*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents