Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-09 / 134. szám

Az olvasó népért

Dobozy Imre, az írószövetség főtitkára nyilatkozik a társadalmi olvasómozgalomról

As ttnnepl könyvhéttel csaknem egy kiében került nyilvánosság elé az írószövetség elgondolása: a párt művelődési politikájával összhangban a magyar íróik társadalmi mozgalmat kívánnak indítani, szervezni a jé könyvek terjedésének Óm fokozottabb visszhangjának elősegítésére. Ékről a tervről „Az olvasó népért” mozgalom szükségességéről és tennivalódról kérdeztük az írószövetség főtitkárát Dobozy fenéét.

— Az írószövetség legutóbbi közgyűlésén vetődött fel a gondolat — mondotta —. hogy az eddiginél közvetlenebb módon. hathatósabb eszközökkel is segíthetnénk az élő magyar irodalom és általában a rangos irodalom terjedését Elhatároztuk: „Az olvasó népért" elnevezésű társadalmi mozgalmat indítunk. Szándékunkat már most szeretnénk köztudottá tenni, hogy ősszel,

ffz új közművelődési

évad Indulásakor,

késedelem nélkül munkához láthassunk. E* a munka természetesen az elmúlt húsz ér eredményeire épít. Csupán Jelzésképpen valamit ezekről Is. 1938-ban a szépirodalmi művek átlagpéldánys zárna nálunk 3300 körül volt Jelenleg 16000-nél is magasabb. Világviszonylatban elismerést vívott ki. hogy élő költőink t) köteteinek példányszáma — az átlagot vévs — 4000 törül van. Klasszikusaink közül 1945 óta milliót meghalj dó példányszámiban Jelent meg Petőfi. Arany, Jókai, Mikszáth. Gárdonyi. Móra és Móricz Zaigmond. Az irodalmi folyóiratok 10 000-en felüli példányszáma is szellemi érdeklődésről, az irodalmi élet hatósugarának bővüléséről tanúskodik. Sókat segített a könyv megszerettetésében a két évtized alatt országa* hálózattá erősödő könyvtári rendszer, amely a falvakat és az üzemeiket is ellátja értékes olvasnivalóval. Mindezek alapján joggal beszéltünk kulturális forradalomról. nagy és növekvő eredményekről. Mégis el szeretnénk oszlatni az „olvasó nép illúzióját, azt a tévhitet, hoar most már semmi teendőnk nincs, mindent a legnagyobb rendben tudhatunk.

— Szociológiád felmérésekre építhetünk, ezek tanulságait lelhet kiindulópontnak tekintenünk. A számok pontossága nem vitathatatlan, jelen tőség ükről, sok-sok részletről eltérhetnek a vélemények. A lényeges tendenciák azonban kétségtelenül kirajzolódnak az adatokból. Jelenleg az ország felnőtt lakosságának 25 százaléka olvas rendszeresen. (Ide értendők a nagyobb iskolás gyerekek is.) Alkalomszerűen vesz és olva* könyvet a lakosság 15—20 százaléka, további 55—-60 százaléka pedig egyáltalán nem könyvolvasó. A szellemi dolgozók többsége olvas, a parasztság többsége pedig távol marad a könyvtől, az irodalomtól. A munkások között sok a rendszeres olvasó. de még több az olyan munkás, aki időközönként sem fordít időt ét pénzt Yönyvra,

Az egyik budapesti nagyüzem munkásságának olvasó kedvét és lehetőségeit vizsgálva

egy reprezentatív felmérés

kimutatta, hogy 35,9 száaaléka rendszeresen. 26,7 százaléka időnként ólvas. 37,4 százaléka pedig nem érdeklődik én nem olvas. Sokkal kei, vezőtlenebb a kép, ha a falusi lakosságot vizsgáljuk. Egy másik, ugyancsak nemrég készült felmérés szerint 1000 olyan falusi település van még Magyarországon, ahol — lakosonként számítva — évi 3 forintnál kevesebbet költöttek könyvvásárlásra. Ez más szóval annyit jelent. hogy az ország 3 271 községéből 1000 az olyan volt, ahol voltaképpen csak tankönyveket vesznek az emberek Ezek a fehér foltok indítottak minket. írókat, az újszerű és — reméljük — új lendületű társadalmi mozgalom bejelentésére.

— Két irányban h látunk tennivalókat Először d szeretnénk juttatni a lő és legjobb irodalmat azokra a helyekre, s olyan községekbe, azokhoz az emberekhez; ahol és akik eddig kívül maradtak a betű áramlásán. De a már meghídótott lerületen Is van dolgunk; itt az ízlés formálásában. javításában les betne eredményekért vitába- ekciókba bocsátkozni Közismert ugyanis, hogy a már olvasó százezrek igénye tovább emelhető. Most az adatok — egyes rétegeknél — a romantíkus-kalandos^ektür-fél- ponyva vagy ponyva- és gicos-irodalam bizonyos túlsúlyát jelzik. Az értékes irodalom kizárólagossága még sokáig nem lehet reális cél, viszont a lektűr mai túlsúlya sem tekinthető örvendetesnek és megnyugtatónak.

Ezen — türelmesen, fokozatosan — változtatni intenzív munka, nagy feladat. „Az olvasó népért" mozgalom feladatok kitűzésében és a módszerek megválasztásában abból indulhat ki hogy a könyv iránt ma még közönyös emberek többsége nem — vagy nem elsősorban —; anyagi okok miatt marad távol a szellemi fogyasztástól. Éppen ezért tartjuk szükségesnek a mozgalmi eszközök igénybevételét. Ilyen vonat-1 kozásban in van mire építeni A már említett könyvtárhálózat mellett a Könyvba- rát-mozgalom — amelyet a Hazafias Népfront, a SZO- VOSZ és a Nőtanács is támogatott — sok eredményt ért el. Községi könyvtárak épültek. javult a könyvállomány, író—olvasó találkozókat, irodalmi esteket, matinékat ren- deztek. Ezek a

kedvezőre fordult feltételek

teszik lehetővé, hogy most és j a jövőben már a tartalmi, < tehát az érték-szempontokra < jobban ügyelő, szellemi igé- j nyékét érlelő mozgalmat bon- j takoztassunk ki. Ebben leginkább a könyvtárosok és a; pedagógusok szakértelmére S támaszkod ha tu nk.

— „Az olvasó népért” mozgalom «sokféle lehetősége < közül — s hozzátenném:; ezeknek minél szélesebb kö- •

KÄTAT ANTAL:

Altatót 1

A csend-mesét már hiába duruzsolnád,

Polcon pihen, mint annyi régi lom. Tündérkert, sárkány, bűbájos varázslat Mütyürként függ a tépett hangfalon.

Egy altatót Anyám! Egy régi dalt még, Hazudj akár, csak pihentető legyen,

Korán kelünk, mama, s futunk az

álmainkkal,

de mindig innen a szép üveghegyen.

Egy altatót. Anyám! Meséid távlatát villantsd fel újra. ígérem: hallgatom, Cipő-leoldó futásra ösztönözz, hogy utolérhessem még — kamaszkorom.

OSVATH GABOB:

AKT

Renoir fürdő nője Vajszínű akt, zöldes Árnyékokkal, a szája piros A szeme kék, haja fekete.

Jobb kezével ölét, bal kezével Keblét rejti, lábát illendően Összezárja, csak az arcát Látni szemből, villanásnyi Ivet fenekéből:

két összehajtó fényes kagyló, egymásnak tapadó dombok, kétfelé ívelő sárgabarack.

A hasa ráncos, mondhatni húsos

egy k!"*«,

A karja tömött, a válla fa hajló ága, kenyér lágysága, felnyitott könyv.

Lába hosszú, feszes, dereka vastag,

erős,

Csípője széles,-majd könnyen szülhet

gyereket,

Karja alatt a melle zápor alatti

hegyoldal,

a Nap alatt a lejtős domb a felhő alatt a kerek Nap — Bizonytalankodás, reszketés, kételkedés Eltűnik, csak egy marad:

(És ezt sugallja azt akt)

A mindent meggyőző végső érv és Igazolás: az erős hitből kivajúdott

gondolat.

FÖLNEK ZOLTÁN:

Etűd

rű. minél nagyobb figyelmet ébresztő megvitatása lehetne a következő hónapok programja — csupán néhányat említenék. Nagy feladat jut mozgalmunkban a KISZ-nek.

Szeretnénk, ha a KISZ nagyobb hatással volna az általános Iskolából kikerülő, tovább nem tanuló fiatalokra.

— A cél az. hogy az olvasó- d kedv fellendülésében mutatkozó hatást érjen el az Irodalmi ismeretterjesztés, az új könyvek és szerzőik népszerűsítése. Kívánatos, hogy a könyvkiadók és a terjesztők jobban vegyéb figyelembe az egyes rétegek —

elsősorban

meghódításra váró

rétegek —

Igényelt lehetőségeit A falusi olvasók megnyerésére például olcsó é* nagyon nagy gonddal válogatott tömegld- advány-eorozatra lenne szükség. Altiában pedig: egy-egy Jelentő* újdonság esetében összpontosítani kellene az erőket hogy ilyen könyvek megjelenésének a premier közfigyelem ébresztő rangját adhassuk. A sok-sok vita és előkészületi stádiumben levő részlet helyett még egyet szeretnénk hangsúlyozni — mondotta befejezésül Dobozy Imre

— Nem akarunk kampányt

csinálni. Évekre, esetleg évtizedekre hatékony módszerek kialakítását vállaljuk és érezzük dolgunknak. Szilárd alapról indulunk és lavuló feltételekkel «számolhatunk.

Ezért kereshetjük körültekintő türelemmel a legjobb megoldásokat, annak érdekében. hogy hazánk valóban az olvasó nép országa legyen.

(d. t.)

nem kell szégyenkezned! Tudom, hogy ki után vágyakozol. A fiatalember állapota is reménytelen. Szeretném elősegíteni házasságotokat Kusum hirtelen könnyekben tört ki s elfutott.

Ezután esténként sokszor kerestem fel Szripati házát, és Kusumot magamhoz hívatva, rólad beszélgettem vele, s fokozatosan sikerült félénkségét leküzdenem. Végül, amikor közöltem vele, hogy megpróbálom létrehozni a házasságot, csak azt kérdezte:

— Hogyan lehetséges ez?

— Ne törődj azzal — feleltem — majd bráhman haja- donnak mondunk téged.

Sok ellenvetés után arra kért, tudjam meg, hogy te mit szólnál a csaláshoz.

— Micsoda ostoba kérdés — válaszoltam — a fiú majd eszét veszti már így is; mi haszna, ha felfedjük előtte ezt a sok bonyodalmat? Kössétek csak meg a házasságot, és akkor: minden jó, ha a vége jó! S mivel a legkisebb kockázat sincs arra. hogy valaha kitudódik — hát miért is kellene egy fiatalembert egész életére szerencsétlenné tennünk?

Röviddel a kitűzött nap előtt Kusum annyira megmakacsolta magát, hogy nagy fáradságomba került, míg meg tudtam győzni.

— Vessük el. bátyám! — mondogatta egyre.

— Mit képzelsz, ostoba gvermek? — dorgáltam őt. — amikor már mindenben megállapodtunk?

Hajnali vizek ravatalán, a hídlábak kandaláberei között: kiterítve a város homlokánál hol cserép, por és szél harap a kőbe kidőlt fűzfa hever mozdulatlan, kit arcommal az erdőért dicsérek, bárcsak öthetnék holtomra én is rügyekből csontos kérget.

TGNAGT SÁNDOR:

NÉZLEK

Nézlek

keresem ki vagy kérdezem én ki vagyok míg végezetül.

nem keresek és nem kérdezem semmit

A csend födetlen teste szégyentelenül világít vétenék ha megszólítanám

Nézem

megjelölt életünket szemem mindenre ráégeti a szerelem kéznyomát szívnyomát

ANTALFY ISTVÁN:

Diadalmas csodák

Furcsa látomás: zárt kapuk, és fúj a szél, hűvös az éj, valami út, valaki fut, sötét az óriási tér, de bent az álmok boldogok, behúzott ablakok, vakok, rezzen az ég, hideg világ, de bent az álmok boldogok,

— diadalmas csodák.

Vizek zuhognak részegen, békaarcú emlékeket csobbant a perc.

Megkérdezem, miért fáj? «■ szivemet.

V1GH TIBOR:

Rejtőzködő arcok rejtőztetnek

gyakran a pitypang ejtőernyője

sem ér vendégváró földre ilyenkor kifordítja ernyősátorát hogy holmi kölyökszél ne sodorja el

maid c1 "itött magjával

végfii főidet ér

Így egymagában átél

zord Időke«

akár egy m-’- 'knyi porban akár egy sziklán

de kitelel

s kibontja napsárga élete csillagát újra hisz a fényben a megmutató erőben az arccal feléje közeledőkben s tudja:

rejtőzködő arcok már soha nem rejtik el s elébük hinti léte napsárga szirmait.

Rabindranath Tagore:

KUSUM

Még gyerek voltál, amikor vejem, Nabakanta* a leányom ékszereivel megszökött Angliába. De bizonyára emlékszel, hogy felbolydult a falu, amikor öt év múlva ügyvédként jött vissza. Vagy talán mégsem tudtál róla, mivel akkortájt Calcuttában tanultál. Apád, aki a közösség fejének tartotta magát, kijelentette, hogy ha leányomat elküldöm férje házába, ki kell tagadnom örökre, és soha nem lépheti át többé házam küszöbét Apád lába elé rogytam s úgy könyörögtem:

— Bátyám, ments meg engem ez egyszer. Kényszeríteni fogom vömet, hogy tehéntrágyát egyen és bemutassa a prajascsitta-szertartást. Vedd vissza a kasztba!

De apád hajthatatlan volt Nem tudtam kitagadni egyetlen gyermekemet, és búcsút mondva a falumnak s rokonaimnak, Calcuttába költöztem. Azonban oda is követtek a kellemetlenségek. Amikor unokaöcsém házasságára készültünk, apád ellenünk uszította a leány családját, és az eljegyzés felbomlott Akkor ünnepélyesen meges küdtem, hogy ha egy csépi bráhman vér folyik ereim ben, megbosszúlom magam,^ _______

Am

ikor egyetemre jártál, a lakásod szomszédságában Bipradász Csatardzsi lakott. Azóta meghalt szegény. Házában élt egy gyermek-özvegy, egy kájesta elhagyott árvája, Kusumnak hívták. A lány szép volt, s az öreg bráhman szerette volna megvédeni az egyetemisták éhes tekintetétől. De egy fiatal lánynak nem nehéz port hinteni öreg gyámja szemébe. Gyakran ment fel a ház lapos tetejére, hogy kiteregesse a mosott ruhát, te meg, úgy vélem, a háztetőt tartottad a legmegfelelőbb helynek a taniflásra. Hogy be- széltetek-e egymással, amikor ki-ki a maga háza tetején tartózkodott, azt nem tudom, de a lány viselkedése felkeltette az öregúr gyanúját • • •

Bipradász végül is felfedezte, hogy gyakran találkoztok a háztetőn, és megállapította, hogy te még az egyetemi előadásokról is hiányzol, és a háztetőn ülsz délidőben, könyvvel kezedben, mert egyszerre olyan nagyon megkedvelted a magányos tanulmányokat. Hozzám jött tanácsért s mindent elmondott nekem.

— Bátyám — nyugtattam meg — te már régen foglalkozol azzal a gondolattal, hogy Benáreszbe zarándokolj.

Legjobb, ha most elmégy, és

reám bízod a leányt Gondoskodom róla.

Bipradász el is utazott Elhelyeztem a lányt Szripati Csatardzsi házában, és Kusum úgy élt ott, mintha Szripati lánya lenne. Te is tudod, hogy ezután mi történt. Nagy megkönnyebbülést érzek, hogy ma mindent elmondhattam neked. Ugye, úgy hangzik, mint egy regény?

Piri Sankar utolsó megjegyzéseire alig figyelve, Hé- manta megkérdezte:

— Kusum nem tiltakozott a házasság ellen?

— Nagyon nehéz kiismerni a nők szándékát! — válaszolta Piri Sankar. — Az asszo- nyi elme furcsán működik. Ha nemet mondanak, igent értenek rajta. Kusum, amikor új otthonába került, majdnem eszét vesztette, hogy nem láthat téged. De te megtudtad valahogy az új címét, és ezután egyetemre menet gyakran eltévedtél és Szripati háza előtt ácsorog- tál... Láttam, hogy tanulmányaidat komoly veszély fenyegeti, és hogy a leány állapota is sajnálatra méltó.

Egy napon magamhoz hívtam Kusumot és így szóltam hozzá:

— Figyelj reám, leányom. Öregember vagyok, előttem