Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-09 / 134. szám

FORGÁCS KAROLT) Ne csodálkozz Ne ceodAlkoos. hon wkm hiába akarod masad (ölé borítani a derű lombsátorát. futnak előled a rügyező fák. elomlanak lépteid alatta hegyoldalba kígyózó utacskák. a kőről köre csobbanó Patak egy hirtelen kanyarban élném* a kövek között elszökik a habgallőrw hogy kimosott gyökerű cserfák rongyos kérgű törzzsel keresztbe dűlnek a szakadat fölött. hogy hidak legyenek turistáknak fecsegő források rohanó vizén áti gondok csapkodó szánva! között bizonytalan léptek imbolyognak, keserűségből élesre kovácsolt izántják barázdáltra a tükrös homlokokat a a törött tükröket nem merik ég felé inkább eldugták széllel-borzolt hajtincsek mögé, csak akkor fordítják szemüket a levelet hajtó erjedő faágak közé. ha köhögni kell a az kifeszülve mint begörnyedve a szomorúság • a kétség ekeszarvai közé. Sóhajt köpködnek • sétánya* guggoló bokrok lev elbontó ágak» az északi oldalukon zöld mohán, Ónak vágyakozva néznek, nem mernek ookHnrtiúnl a csücsök felé vezető ösvi súlyos vasakból öntött zárt ülnek vál Iáikon a nyomják testüket a zihál a tüdejük, ki pirosodik az iNdb ha fölfelé gyönyörűségben klbomló epébe áztatott rondolatofc, kémények fekete koromnál tekintetek csapdái között vergődő emberek kínjukban fogcsikorgatva imádkoznak! nzámzor szentté avatott Egéen jöjjön el a te országod! Mert nyolc órai szórakozása a mindennapi agy forma sötét ablakba aurán fakasztó éden rabság, ■ az egymás kezén továbbadott munkadarab gúzs bak öt ózó láncának esörxéeo lüktetőbb lökés a lém mint a betegszobákban, osztályon. folyosókon ilinmiá betege* között kikavart kaatrt kötelékek. Olyanok, mint a vndgesztenyetermést na első napok: vlrág-cstilár-gyültátós embemzavú simogató napok, de ahogy tiszaporodnak a betetn elszáll . virágpor, összezsugoorcdva nő. fejlődik a termét sgymásnak-fordult szűré tüskéivel csak egyenklnt derülne» fényesre a szemek és az arcoki ha kJ-kinyfllk a kap* a visszavezető útra ■ fáradhatatlanul elmondltatják minden vlsszamaradónak kézfogás közben a puha. fénye* sztanlolba csomagolt búcsúszavakat. S2&K0NYI KÍ601Y: Ip* SÁMSON l —1 Ezt az órát szerette legjob- ban, az alkonynak ezt a tom­pa fényét, amikor a nap már eltűnt a hegy mögött, de su­garai még megvilágították az égboltot. A színek is megvál­toztak — a fák lombja, a ház mészfehérsége, a szerszámok, a föld, a fűvek. Minden. Hét éra félé vizet locskolt a kovácstűzre, (a bűzös-gőzös füst java felfutott a kémény­be, de jutott belőle a mű­helybe is) a fogókat a he­lyükre akasztotta, > fenn­hangon mondta: „fej ránt“. Csend lett Csak a kinti han­gok támadtak fel hirtelen, egy-egy kiáltás, motorberre­gés, kertkapuk csapödásn Még non jött el ax éjszaka, de már elmúlt a nappal, ma­gára maradt a föld, akár csak 6 maga: Sámson János, a ko­vács. Bezárta a műhely aj­taját lakattal, s kicsit álldo­gált a kékesszürke fényben, kormosán, égett bőrkötény­ben. Nem szívesen tért be a házba. Nem is ment csak a konyha ajtajáig. A mosdótál a tornácon hevert a falnak támasztva, elvitte a kútig, ott mosdott konyákig, állig, s mire a vizet kilottyantotta, Kapor Mária, a felesége már kitette a tornác asztalára Sámson vacsoráját: egy vé­konyka szelet szalonnát jó­kora karéj kenyérrel. Har­minc éven át ez volt a va­csorája, kiállt vele a kapu­ba, markába fogta a kenye­ret, két ujja közé a szalon­nát, emebből kevéskét amab­ból nagyot nyisszantva ké­sével. falatozott békességben. Mári odabenn ült a kony­hában. tojásrántottát. túrós csuszát vagy valami más jó­félét vacsorázott —- magától nem sajnált semmit de Sám­sont csalt erre a szalonn ázás­ra szoktatta. Kapor Mári, ez a kis sem­mi aszony, évtizedeken át fu­karságával. kellemetlen mo­dorával kedvére táncoltatta a férjét. Tudta ezt mindenki a faluban, ■ noha sokszor emlegették Sámson nyámnyi- laságát mégsem merték a kovács szemébe mondani. Nemigen barátkoztak Sám­sonnal, mert nem kocsmá- zott velük, nagy üggyei-baj- jal lehetett csak rávenni, hogy elfogadjon egy fröccsöt pedig a kovács igen szerette a bort, de rösteilte, hogy nem viszonozhatja a meghívást; soha nem volt nála pénz, ke­resete az asszony kezébe fu­tott, s onnan is kopott éL Jó mesterember hírében állott, s ezért kedvélték. Oly­kor egy-egy munkát ingyen, vagy kevés fizetségért is el­végzett, alighanem a felesé­ge elleni bosszújából, hogy Márínak kevesebb pénze le­gyen. Sámson soha nem mon­dott semmi rosszat az aszr szonyra. mégis mindenki lát­ta. hogy gyűlöli — gyűlölik egymást. A kocsisok, vagy a gépészek lópaSkolásra, vagy valamilyen alkatrész javítá­sára várva eidiskurálgattak a műhelyében, i tettek egy­két szúrkáló megjegyzést a kovács feleségére, de Sámson csak hallgatott, vagy legföl- lebb annyit mondott: — Elég annak a maga baja! Mári rossznyelvű volt, ki­abáló®, veszekedős. Nemcsak az urával, másokkal is. Ro­kon nem léphetett a házba, elmarta percek alatt, mert mindig attól félt, kifosztani jöttek, kérni, élősködni. Ven­déglátás helyett a vendéges­kedést kedveltel bejárta a falvakat, felkutatta a rokono­kat, panaszkodott, hogy ég a fejük felett a ház; innen egy kiló mákot, onnan egy zsák kukoricát kért „újig”. Adtak neki, mert olyan panaszko- jiást csapott, hogy mielőbb Szabadulni akartak tőle. íWWWWV\AAAAAAAAAA^^AAA/WVWVWVWWWWWWWVW^^^^VWVWWWWWVS/WWVWWVWWWVWWS/*wVWVAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/V\A Hogy léphetünk most vissza, — Híreszteld el, hogy meg­haltam! — könyórgótt — Küldj el valahová. — És mi történik akkor a fiatalemberrel? — kérdez­tem. — Most a hetedik mennyországban érzi magát, arra várva, hogy régi vágya végre holnap teljesül, s te azt akarod, hogy ma halálhíredet közöljem vele? Az eredmény az lenne, hogy holnap az 6 ' halálhírét hozhatnám hoz­zád, és még ugyanaznap a te halálodról is értesülnék! Azt hiszed, hogy gyilkosa leszek egy leánynak és egy bráh- mannak? öreg vagyok éa j már ahhoz! i Végül is a kitűzött napon ! megültük a vidám lakodal- ! mat, és én úgy éreztem, meg- | szabadultam a terhes köte­lességtől, amellyel önmagam- ! nak tartoztam. Hogy azután ! mi történt, te is jól tudod, i — Nem állhattál volna meg, miután már úgyis gyó- i gyíthatatlan sebet ejtettél rajtunk? — fakadt ki Hé- ! manta rövid hallgatás után. — Miért mondtad el a titkot most? Piri Sankat nagy lelki nyo-l galommal felelte: ! — Amikor láttam, hogy minden előkészület megtör­tént nővéred házasságához, j azt mondtam magamban: | „Nos, én beszennyeztem egy ! bráhman kasztját, de azt kö- ! telességérzetbőí tettem. De most egy másik bráhman kaszt forog veszélyben. Köte­lességem, hogy megakadá­lyozzam”! Ezért írtam a vő­legény családjának s közöl­tem: bizonyítékaim vannak, hogy sudra leányt vettél fe­leségük Hémanta megkérdezte, ma­gát türtőztetve: — Mi történik most ezzel az asszonnyal, ha elhagyom őt? Visszafogadod őt házad­ba? — Megtettem, amit meg kellett tennem — felelte Piri Sankar nyugodtan. — Nem az én kötelességem, hogy más eltaszított feleségét is- tápoljam. Van ott valaki? Hozzatok egy pohár jégbe hűtött kókusztejet Hémanta j bábunak... Hémanta felállt és elment,! ngm várva be a fényűző fris­sítőket ... ★ A hálószobában nem égett! a lámpa. Hémanta az ágy < szélén ült, a nyitott ablak 5 mellett, az előtte elterülő sö­tétségbe meredve. Kusum a! földön feküdt, férje lábát át- 3 karolva szorította arcát hoz- i zá. Megállt az Idő, mint a le-5 csillapodott tenger. Az örök! éjszaka vásznára a sors < mintha egyetlen képet fes- j tett volna, minden időkre ■ a megsemmisülés képét, ame- < lyen a bíró középen ül s a< bűnös ott hever lábainál. Újra hallották a csoszogó^ lépéseket, s Harihar Mukhar-1 dzsi szava újra felhangzott: ajtójuk előtt: — Lejárt az idő, nem tűr­hetem tovább! Űzd el az asz-j szonyt a háztól! Ezekre a szavakra Kusum ^ szenvedélyesen karolta át < férje térdét, csókjaival bo-< rí tóttá, majd homlokával j tiszteletteljesen megérintet­te férje lábát, s elhúzódott Hémanta felállt, s az ajtó­hoz lépve, kijelentette: — Apám, nem hagyom el^ a feleségemet. — Hogyan? — ordított fel! Harihar. — El akarod veszi-j teni kasztodat? — Nem törődöm a kaszttal! — hangzott a nyugodt válasz.! — Akkor téged is kitagad-: lak. (Fordította: Karig Sára) (Részlet a Nobel-dijas in-\ diai író „A kitagadás” címü\ elbeszéléséből). Kezűiig 1 SefydEre fStasonl meztelen férfi íerpewSe ifit, mellét kifeszítette, felmutat­la elküldte, a kapuból utána kiáltott, a falusiak füle hal­latára: — Aztán ne légy maf­la! — Sámson kínlódott eze­ken a körutakon, szégyenke­zett, hebegett-habogott a ro­konság előtt, de Mári tói való félelme mindennél nagyobb volt. Rozsdás ekevasat, fólre- hajlított rossz boronákat ku- ny éráit eL, feldobta a sarog­lyába; vigaszul csak az a né­hány pohár borocska szolgált kínjaira, amivel a sajnálko­zó (és sorsát ismerő) unoka­fivérek, sógorok megkínál­ták. Sámson a műhelyében az emberek rosszmájú fecsegé­sét hallgatta — szavukban mindig volt egy kis bőszítés is — esténként meg Mári pörlekedését. Ezért szerette leginkább ezt az alkonyi órát, a kapu előtti csendes szalon- názást. Pedig jártukban-kel- tükben legénykori cimborái itt is oda-oda mondogattak neki: „Aztán a bőrkét is rágd ám meg, Sámson!” Szóra sem méltatta őket. Amikor vég­zett, bekattin tóttá bicskáját, kötényét lecsatolta, s lassú, óvatos léptekkel elindult a kertek alatt; ismert egy csen­des ösvényt, ahol nem talál­kozhatott senkivel, másfél órát sétált a fűzfák alatt, ha elfáradt, leült egy fűcsoímó- ra. örült, hogy nem hábor­gatják. Egyik este, amint visszaté­rőben a falunak került, sür­gés-forgást látott a templom előtti téren. Fiatal legények és lányok valami dobogó-fé­lét ácsoltak és díszítettek ott, színes szalagokkal fonták be a nyers fenyődeszkákat, dra­périát szögeitek a lécek elé Sámson megállt, éa nézte őket. — Hát ez meg mdre való? — kérdezte az egyik legény­től — Holnap ünnep lesz, ha nem tudná. Ez meg itt egy színpad. — Aztán színészek jönnek, vagy mi? — Az lesz a színész, aki akar — mondta a legény. — Már felírtuk, hogy kik sze­repelnek. Énekelni fognak, táncolni, a tanító úr meg be­tanított egy kis színdarabot Maga is fölléphet ha tud va­lamit — Én? Hadd el! — Sám­son elnevette magát aztán észbe kapott: a legény bizo­nyára gúnyolódott vele. Meg­fordult elment. Másnap nagy zenebonára ébredt a község, a hangszó­rók indulókat recsegtek a há­zak fölött Nem kellett ki­nyitni a műhelyt Sámson felöltözött, és el­ballagott a faluba, nézelődni. A kocsma előtt sörözitek a férfiak, látták őt de nem hívták. A kovács elódalgott mellettük. A templomtéren felállított színpad köré gyűlt a nép, lesték a táncosokat, a zenészeket. Sámson egy platánfa hősé­ben állt, amikor különös tár­saság fordult be a térre. Hal­ványzöldre mázolt kis traktor húzott egy cirkuszi határt, trombitáló bohóc ült a tetőn és vidáman integetett. A tö­meg alig ocsúdott — a cir­kuszosok máris a színpadon ugrabugráltak, cigánykereket hánytak, kézen állva hege­dűitek, egymást haj igáiták ördögi ügyességgel. Később egy bajuszos, öregedő férfi, félmeztelenül, kis veres nad­rágban, fején bőrszorí tóval, kezében egy vaspálcával kör­be járt a színpadon és azt mondta, 6 Zámpémó, az erő­művész. Dob pergett, a fél­ta a vaspálcát, majd kidaga­dó erekkel, vöröslő arccal lassan ívbe hajlította, a nép nagy örömére és csodálkozá­sára. Viharos taps fogadta. Az erőművész csendet in­tett. Rekedtes hangon beje­lentette, hogy jutalmat kap, aki megismételi a bravúros mutatványt. Az emberek mo­raj lottak, nevetgéltek, taszi- gálták egymást. Nem akadt jelentkező. Az erőművész vi­dáman és elégedetten teldnt- getett körbe. Ekkor valaki utat tört magának a sorok között. — Nicsak! — mond­ták a falubéliek —- nicsak, Sámson! — A kovács lesze­gett fejjel megállt a színpad előtt. Zámpánó észrevette, erőltetett nyájassággal, le­ereszkedően bíztatta; — Jöj­jön csak, bátyám, ne féljen, nem harapjuk le az orrát! — Tréfáját elismerő nevetés kö­vette. Sámson ügyet sem ve­tett a gúnyolódásra, felmá­szott a szálkás fenyődeszká­ra. Zámpánó egyre csak be­szélt, hogy ime a bátor fér­fiú, a vállalkozó kedvű fér­fiú... — kezet nyújtott Sám­sonnak hajlongott, s a ková­csot is kényszerítette, hogy hajlongjon a közönség előtt. Az emberek vihogtak. Ebben a percben egy asszony felkiáltott: „Jön Ka­por Mári!” A kovács felesége szélsebesen tört át a töme­gen. be nem állt a szája: — Vén bolond! Jön le onnan, vén bolond! Majd adok én magának! — Sámson egy fu­tó pillantást vetett a hábor­gó asszonyra, aki már a szín­pad szélén rázta az öklét, a falubeliek mulatságára. Az erőművész gyorsan Sámson kezébe nyomott egy jókora vaspálcát (aki odafigyelt, észrevehette, hogy vasko­sabb, mint az iménti, amit Zámpánó meghajlított), és kérte a tömeget, hogy marad­jon csendben. Csak Mári do­hogott még a színpad előtt Az erőművész hátrább lé­pett. és kis gúnyos mosoly- lyal várta, mire végzi a ko­vács. Ezt a vasat még soha nem tudta meghajlítani sen­ki. Sámson nem állt terpesz­be, csak maga elé emelte a pálcát két végénél megmar­kolta. Minden nesz elült Zámpánó túlzott jóindulattal figyelmeztette áldozatát hogy így nem jut semmire, feszít­se meg a testét tartsa a fe­je fölé a vasat De Sámson, válla egy mozdulatával, le­söpörte magáréi az erőmű- vész kezét Márira tekintett — az asszony torkán akadtak a szitkok. A kovácson nem látszott semmi erőlködés — a vas mégis minit az íj: gör­bült; néhány másodpere — és nem ívvé, de Sámson két szorító öklében, szára össze­érve, csaknem karikává gör­bült Zámpánó ármilt, levegő után kapkodott; a tömeg ki­áltozott. éljen zett, elsodorta Kapor Márit. Vállukon akar­ták elvinni a kovácsot de mire feljutottak a színpadra, Sámson már eltűnt. Nem is látták aznap. Pedig egész este, az ünnepi táncon, erről beszéltek. Borzongva csodálták Sámson erejét A cirkuszosok is keresték, el akarták vinni magukkal Másnap alkonyaikor, ab­ban az órában, amikor a nap már eltűnt a hegy mögött de sugarai még megvilágították az égboltot Sámson megint ott állt a háza kapujában, markában a jókora kenyér, két ujja közt a vékony sza­lonna — lassan őrölte fogá­val a falatokat, és némán bólintott a ráköezonőknek. AKÁC ISTVÁN: Időszép asszonyok... Időszép asszonyok, gyönyörűek, a szerelem húrjain hegedülnek. Ideg-mélyekre, szövetekig látok: — ők csókolják dallá a világot Időszép asszonyok, gyönyörűek, tárt titkú, hű részesei a Műnek. Csillagok /ingái, «z: vünkre szállók, — 6, férfi iétünk tőletek áldott!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents