Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-09 / 134. szám
FRANCI Egy hálsütő a megyehatáron túl. a Tiszának is túlsó partién, nagy szemeket mereszt: — Halászék Poroszlón? Sokan kérdezik, sokan keresik azokat — Kik keresik? — Kik keresnék?! Rendőrök ... — Miért a rendőrök? — Mert olyan rosszféle népek azok! Végig a Tisza mentén. Apró és kitéri edt települések. Közel és távolabb alig akad ember, ki hírét ne tudná azoknak a ..rosszféle népeknek”. ■ ■ ■ Síkvidék hatezer lelkes nagyfaluja — Poroszló. Nyári napsütés. Békesség és csendesség. Ügy tűnik, nyugalom van a házakban is. az egymásnak néző ablakok mögött. A tamácsházán az első ember, amikor beszélgetésre unszolom, kényszeredetten, furcsán mosolyog. Azt mondja. szakadjon ki a nyelve, ha 6 a Halász családról egy szót is szól. Tartja magát a fogadalomhoz. de a kezembe ad egy hivatalos iratot abból sok mindent megtudok, s ha ez kevés, kérdezzem tovább a falut. Az irat az egységes pártvezetőség és a tanács végrehajtó bizottsága együttes ülésének jegyzőkönyve. Tárgya: Poroszló község köz- biztonságának helyzete. Kérdéseimre az iratokban a pontos válasz. — Biztonságban érzik-e magukat a poroszlói emberek? — ..A községben a vezető emberek, de a lakosság jelentős része is, nincs nyugodtságban. nincs rá biztosíték, hogy nyíltan vagy esetleg alattomos módon nem ütnek-e le valakit, sőt. fennáll a veszélye, hogy ezekből haláleset is bekövetkezhet”. — A köznyugalom. a biztonság zavaró forrása? — „Halászék. A család minden tagja hajlamos arra, hogy verekedést provokáljon. s a provokációnak már többen estek áldoztul a lakosok közül”. — Mit kívánnak tenni? — .. A közbiztonság megjavítása: céljából a Halász család községből való kitelepítése szükségszerű és indokolt”. ■ ■ ■ Előbb meg kell ígérnem, becsületszóra, hogy a neveket elhallgatom, s aztán csak győzzem jegyezni, vallanak áz emberek. „Nomina sunt odiosa” — a nevek feleslegesek. A „névtelenség” okát senki nem tagadja: félnek az emberek! Félnek a Halászcsalád bosszújától. Egyikük sem kíván kórházba jutni, vagy esetleg megrövidíteni az utat a temetőig. — Az apjuk fuvaros volt, de inkább a gyerekeket irányította. dolgoztak helyette és ő parancsnokolt. Minden italboltnál, kocsmánál megálltak. Ha valaki rosszul nézett rájuk, vagy nem jól szólt, kapott a szívlapáttaL Volt itt. egy Boldizsár nevezetű ember, azt úgy megla- pogatták. hogy utána sokáig betegeskedett és meg is halt. Senk; nem firtatta halála okát. — Embereket vertek ezek sorozatban. Kapásból felsorolok itt akár negyvenet is, akiket bántalmaztak. — János közöttük a leveszed elmei ebb. Kovács volt a tsz-nél de elküldték, mert félelemben tartotta, terrorizálta az egész műhelyt. Megverte a műhelyvezetőt, az egyik szerelőt és a bérszámfejtőt. A főkönyvelő a saját házában sem lehetett nyugton tőle, azzal fenyegette, hogy rágyújtja a házat, kiírtja egész családját Munkásőrök és rendőrök védték meg. 1668. június 9„ vasárnap NÉNI SZÉP FIAI Június 14-én 20 óra 30 perekor i JÖIH AZ IKARUS. — A kisvendéglő előtt két embert ütött le. Sörösüveggel. Egyikük úgy megsérült, hogy eszméletét is elvesztette. s csak az orvos tudta magához téríteni. — A vendéglőben két testvér egymásnak esett hogy melyiküknek játszón a cigány. A vége az lett, hogy a prímást csapták képen kerékpár-pumpával. — Nemcsak az idegent, egymást is összeverik ezek, kérem. Pár éve lakodalom volt náluk, az ablakon ugrált ki a násznép. Az apjukat meg kórházba kellett vinni a sebeivel. — A nagybátyjukat is meg- szúrkálták,, Huszonnégy sebet ejtettek rajta késsél. — Egyik Halász fiú udvarolt volna itt az egyik lánynak. Annak inkább tetszett egy pesti mérnök féle ember. Azt a mérnököt meg akarták verni, hogy kedvét szegjék _a szerelemhez. Bemenekült előlük a vendéglővel szemközti házba. Napokon át a ház körül cirkáltak, lestek rá. Valahogy megunták a hosszú várakozást s a mérnök elutazhatott. De a család bosszúja Pesten is utolérte. Rendőr testvérük kinyomozta a mérnök címét, beidézte a rendőrségre és ott alaposan megkente. Ezért aztán le kellett vetnie a rendőrnek az egyenruhát. — Eddig ezek még minden rendőrt megvertek, aki a faluban volt. Nem is mernek intézkedni velük szemben, mert Csak ők húznák a rövi- debbet. Így történt legutóbb is. a törvény előtt — Valaki, kérem, a kezüket fogja. Ha valamelyik fiű bajt csinál, anyjuk máris vonatra ül. utazik valahová, és minden ügyük elsimul. Nincs tekintélye a tanácsnak, a rendőrségnek, mert minden intézkedésüket hatálytalanítják. Például súlyos garázdaság miatt őrizetbe vették a Jánost, de másnap már elengedték a fogdából, hadd folytassa ott, ahol abbahagyta. — Én egy másik példát mondok. „Ref” alatt volt a János Biztosan tudom, hogy a „ref” előírásait legalább 16 esetben megszegte. És csodák csodája, törölték ezt is neki. csiban a pilótánk. Nem tudom. milyen emberek közé jöttem. — Tessék csak megvizsgálni mindent, drága — kérlel az anyjuk, Franci néni szelíden, alázattal.— És tessék a mi ügyünkben intézkedni, drága. Mert minket úgy letaposnak. Agyonvernek. A szép nagy fiamat is agyonverték. „A szép nagy fiú”, akit agyonvertek, a három elemit végzett János, erélyes kézmozdulattal megállj !-t parancsol anyjának. — Csend legyen na! Aztán beszél, beszélnék mind. Természetesen ártatlanok. Üldözöttek. Nem igaz semmi, amit eddig róluk mondtak csak az ő szavaiknak higgyék. Szavaikban is agresszívek, különös fény ég szemükben, nem merek belenézni. — Engem megvert a rendőr. Azt a rendőrt, ha el nem teszik innen, akkor mi tesz- szük el a lábunk alól! Fenyegető, tömény feketeség csapzik a szavakban. Nemcsak szavuk, indulataik is feketék. Feketeséget lehelnek rám is. Örülök, amikor a kocsiba ülhetek. Vissza sem intek. ■ ■ ■ A hallott szavak rendülnek vissza bennem: „Félek, hogy nem ütnek-e le valahol... A családom is állandó rettegésben van miattam. Feleségem legszívesebben ki sem engedne a házból„...Nincs biztosíték rá, hogy nyíltan vagy esetleg alattomos módon nem ütnek-e le valakit. Sőt fennáll a veszélye, hogy ezekből haláleset is lehet.” Egy család él Poroszlón. Félelemben tartják a lakosság nagy részét. A család minden tagja kötekedő, izgága. garázda természetű. Kiket földre vernek, emberségében megaláznak, besároznak. mind hallgatnak. Félnek ökleiktől. Testi épségüket féltük. Mikor akasztanak gyeplőt a garázdaságra? 1910-ben a HaUey-üstökös közeledte rémítgette a népet. Egyaránt tartott tőle Párizs lakossága, vagy a magyar puszták népe. Illyés Gyula említi egyik könyvében, hogy a tanyavilág lakosai elhitték a világ vége közeledtét, mint azt, hogy sorsuk jobbra fordulhat. Na — de Egerben is szorongó érzéssel várták akkor május 25-ét, amikor a Föld keresztülhaladt az üstökös csóváján. Élnek még a tanúk, akik határozottan állítják, hogy beleszippantva a levegőbe, érezhetővé vált az idegen mérges gáz, ha nagyon is enyhén. Elvonulása után Eger fellélegzett „Élünk, örüljünk!” önfeledten ölelték egymást ismerő- sök-ismeretlenek. Hasonló volt az aggódás 1962. januárjában. A rémület okozója az volt hogy a Merkur. Venus, Mars Jupiter, Satumus — valamint a Nap és Hold együttállásba (egy de nem lesz világ vége irányba) kerültek. Mindehhez február 5-én teljes napfogyatkozás is járult. Ez a nap az elkövetkező nagy katasztrófa napjául számított. Víz- özönről, vihardagályról, vulkánikus katasztrófáról, a Föld teljes pusztulásáról beszéltei::. De a február 5-e a szokásos módon, rendkívüli esemény nélkül múlt el. Ha kisebb hangerővel is, de most is hetek óta terjedt a „hírecske” hogy júniusban kozmikus katasztrófa fenyegeti a Földet, összeütközik egy 1500 méter átmérőjű (másfélszer akkora, mint a Kékes magassága) kb 3 milliárd tonna tömegű vándorral. az Ikarus nevű kisbolygóval. A kisbolygók is a naprendszer családjába tartoznak. A Nap körül keringenek: direkt irányban (Földünk is így kering). Ez a tény közös eredetre mutat. Méretük feltűnően kicsiny. A közöttük legnagyobb a Ceresz átmérője 786 km, szemben a Hold átmérőjével, amely 3476 kml Milyen kicsi ehhez képest * közelgő Ikarusé (1,5 km), A kisbolygók közül a Ceresrt ismerték fel először. 1801. január 1-én. Ma már közel másfél ezret jegyeztek be a katalógusba. Számos kisbolygó magyar nevet kapott: Hungária. Albert (volt egri csillagász), Buda, Móra* Ögyaila. Konkolva Corvina, stb. Az utóbbi hármat, más 80 között, dr. Kulin György neves csillagászunk. fedezte fel. Többségük a Mars és Jupiter pályája között kering. Néhánynak igen megnyúlt ellipszis a keringési útvonala* mint az Ikarusé is. Napközeiben 28 millió, naptávolban 300 millió knv-re jár a Naptól. Mostani közeledése alkalmával június 14-én 20 óra 30 perckor csupán 6,8 millió km távolságban halad majd el a Föld mellett. Egymásra való fizikai hatásuk nem, hogy nem lesz érezhető, de számokkal is alig kifejezhető. Ez a távolság közel tizennyolcszorosa a Föld—Hold távolságának. Szabad szemmel nem is láthatjuk. Csak az a szerencsés láthatja meg esetleg, aki a Mátrában. Pisz- késtetőn lévő obszervatóriumban engedélyt kap és megfigyelheti a 120 cm-es átmérőjű látcsövei. Ezt a közelséget is baj nélkül átvészeljük. mint ahogyan észre sem vettük, amikor 1937-ben a Hermész nevű társa csak kétszer ekkora távolságra haladt el tőlünk, mint a Hold. Eredetükre nézve tartja magát az a feltevés, hogy valamikor összefüggő bolygót alkottak, de külső, vagy belső hatásra szétforgácsolódtak. Csaknem mind erős fényváltozást mutat, ami onnan ered, hogy szögletes alaktalan a formájuk és forgó mozgást is végeznek. Az egyes csoportokba tartozóknak a pályaelemi szinte azonosak. Anyaguk is közös eredetre mutat. Töredékeik meteorokként a Földre is eljutnak. Bennük ugyanazon elemek ismerhetők fel. melyek Földünkön is megtalálhatók. Dr. Zétényi Endre Ifjú művészek — Hatóság előtt súlyosan megrágalmazta az egyik tsz párttitkárát és a helyi mun- kásőr-parancsnokot. Azzal rágalmazta őket, hogy ketten lőtték szét a fővadász lábát. Első fokon elítélték, másodfokon felmentették a rágalmazót. Egy garázda, a falu réme ellenében nem szolgáltattak védelmet két tisztességes vezető embernek. Érti ezt? — Megint csak János. Nemrég Kerepesen egy nyomorék embert bántalmazott durván. Egy falábú embernek eltörte az egészséges lábát. Parancsoljon. Nézze meg, még mindig szabadlábon flangál ezek után is. Pedig jó ideje dolgozni sem dolgozik sehol. Más ember már rég a börtönben rohadna, de az ilyen...?! — Félelemben él a falu. Már az önkéntes rendőrök sem vállalják a szolgálatot. Nem merik. — Azt mondja, hogy a Jánosnak tiszta az erkölcsije? Hogy büntetlen előéletű? Ha így van. közönséges csalást miveinek, tudatunk ellen. De hát ne kívánja, hogy csodálkozzam. — Kérdezze csak az orvost hány olyan embernek kezelte a sérülését, akiket a Halászok megvertek. Egy sérült se mer látleletet kérni, feljelentést tenni ellenük. Mert félnék. Tőlük... mindenki féL ■ ■ ■ Itt vagyunk a Halász-porta kapujában. A kutya mérgesen ugat, tépi a láncát. A szobában rend van. Nagy a család. Nyolc fiút és két lányt neveltek. Rövid idő alatt együtt a család fele. Itt van János is, akinek „nincsen priusza”. Nagy a nyári hőség, de megborzongok s azt mondom magamban, jó, hogy nem vagyok egyedül, velem egy kollégám, s a ház előtt a gépkoÚt Pár nap óta eggyel többen vannak a „sasok”. Már csak a hecc kedvéért is az öreg mestertől érdeklődtem... — Aha, a Petyus. Tudja, én úgy mondom meg, ahogyan a szívemen van: Tizenkilenc évvel ezelőtt őt a párt és az isten vitte el tőlünk, s most ismét visszahozta közénk. Innen indult, ide jött vissza. Befutott egy szabályos kört. Emelt fővel ment, emelt fővel jött. Ritkaság manapság az ilyen, uram. Nagyon nagy ritkaság. Mert ha nálunk leváltanak egy funkcist, abból csinálnak egy kisebb funkcist. Ha leváltják az igazgatót, abból csinálnak egy másik igazgatót, vagy a legrosszabb esetén egy segédigazgatót. No, a Petyus esete, egészen más. Öt le se váltották. Magától mondott le. Ha akarja, egy íróasztalt biztosan tudott volna szerezni. Legfeljebb kisebbet, mint volt. De ő visszajött. Ide közénk. Nem irtózik az olajos overálltól. Egyébként a múlt év óta a fia is itt dolgozik. Mérnök lett a gyerekből. Figyeljen csak balra. Ott, az oszlop mellett, éppen egy esztergagépet javít. Az a sűrű hajú, forradásos képű. Az a Petyus. Ijesszen már rá, mondja, hogy a rendőrségtől jött... Kézfogás közben Petyus tenyerén érzem a vérhólyagokat. De tekintete, szeme ugyanúgy csillog, mosolyog, mint amikor a tribünről hallottam beszélni... — Ha tehetném, legszívesebben kifordítanám magamat Vannak, akik azt hiszik, hogy most sértődött vagyok, amiért a ceruza helyett ismét a kalapács nyelét szorítja a markom. Nem szoktuk mi még meg, hogy a melósból lett vezetőből ismét melós lesz. Ez nálunk gyanús. Esküszöm, boldogan jöttem vissza. Visszafelé is vezet • • zelmek, vereségek, öröm-bánat könnyek. Talán könnyebben is elmehetett volna a tizenkilenc esztendő. De akkor most az egész életemből hiányozna valami. Az az érzés, amely akkor tör fel bennem, ha meglá- „ , . lom a fiamat, társait, barátait. Ilyenkor mindig gyorsabban dobog a szívem. Az én apám cseled volt, az én fiam meg már mérnök. És hányán vagyunk ebben az országban, akik hasonló örömökön osztozkodhatunk ... Arcán háromszög alakú forradás. A varratok helyén vékonyabb, puhább, fehérebb a bőr... — Ez a seb bár összeforrt, begyógyult, mégis örökké fáj. Az ellenforradalom emléke. Az egyik reggel nyílik az ajtó, és ötödmagával bejön hozzám N. Guszti. Azt mondja nekem: a vörös csillagért, meg a piros zászlóért jöttek. Meg adjam oda neki a párttagok névsorát. Meg vagy te őrülve, Guszti — mondom neki, hát éppen te törsz rám __Erre egysz erre ütöttek. Ezt nem tudom elfelejteni, megbocsátani. Guszti apja ugyanannál az uradalomnál volt cseléd, ahol az én apám. Ö is pendelben nőtt fel, én is. 0 is akkor éhezett, amikor én. ö is akkor lett ember, amikor én. Nem tudom, miért tette. Nem tudnám számon kérni tőle. Ha elém állna’, lehet, hogy azonnal ütnék. Sokkal nagyobbat, mint ő. Más is fáj még nekem. Mindenkinek van haragosa, irigye. Nekem is. De hogy miért azok haragszanak rám, miért azok irigyelnek, akikkel együtt őriztem a libát, akikkel együtt voltam summás, akikkel együtt jártam mezítláb napszámba, erre máig sem tudok magamnak felelni. Talán túl sokáig voltunk szegények... Kossuth-cigarettával kínál. Ezt szívja, amióta az elsőt a szájába vette. Kifordítja a tenyerét, számolni kezdi a vérhólyagokat: egy, kettő, három... nyolc. A gépekből kicsur- gott, a szerszámokról kezére került olajra bízza a gyógyítást ... — Amikor bejöttem, kezet rázott velem az öreg Béla, a mókamester, és azt kérdi tőlem: Hova az istenbe tettem a csillagos kalapácsát? Mondom néki, de Bélukám, most jöttem be, nem is láttam még a kalapácsodat. Azt mondja: hagyjuk a sódert, tizenkilenc évvel ezelőtt kértem el tőle azt a kalapácsot és azóta sem adtam vissza... Sűrű, fekete hajában fehér szálak. Ha tizenkilenc évvel ezelőtt az igen helyett nemet mond. talán ma egyetlen ősz hajaszála sem lenne ... — Határozottan mondtam ki az igent. Szívem szerint. Pedig tudtam, hogy meg kell tanulnom a nyakkendő megkötését, késsel-villával enni, és bizony még az írás-olvasás sem ment olyan simán, mint most. Birkózni kellett az élettel. Birkóztam. Legalábbis megpróbáltam. Legtovább a kezemnek hiányzott a tizkilós kalapács. Az ujjaim sokáig reszkettek a könyveken. A pártiskola befejezése után egy évig a győri megyei pártapparátusban dolgoztam, majd két év Kecskeméten ment el. Aztán Miskolc, Szeged következett. 1954-ben helyeztek vissza ide. Büszkén, boldogan jöttem. Beosztásom, szobám, asztalom többször megváltozott, de a munkám egyszer se. Nem vittem ugyan nagyra, sehol sem voltam az első ember, de munkámat, amely jórészt pártmunka volt, mindig becsülettel elvégeztem. Mi tagadás, voltak nehéz idők, fytA tizedik Kossuthot oltja el. Nagyot szippant az olajos szagú levegőből, s egy pillanatra a ráncok közé bújuk a háromszög alakú forradás arcán ... Tulajdonképpen miért hívják a „sasokat” sasoknak? — Együtt voltunk inasok Sas Dezsőnél, egy miskolci kisiparosnál. Egy faluban születtünk és lassan összeforrott az életünk is, úgy, mint ez a seb az arcomon... örülnek, hogy visszatért közéjük. „A Petyus, az egészen más” — mondogatta az öreg mókamester... — Közéjük visszatérni kitüntetés. Én magamtól jöttem ide vissza. Nem is akartak engedni. Ma is ott lehetnék a harmadik emelet hétben. Hogy mégis miért döntöttem így? Azon a legutolsó ünnepi nagygyűlésen, amikor a beszédet tartottam, egyszer csak észrevettem, hogy az első sorban ülő fiam a szomszédaival beszélget. Nem figyelt rám, elengedte a füle mellett szavaimat. Ez engem szinte mellbe vágott. Sokáig gondolkodtam, aztán rájöttem, hogy igaza van a fiamnak. Nekik az én tudásom már kevés Én már nem tudom őket versenyre hívni. Én már nem tudok nekik újat mondani. Mert amit tudtam, azt már elmondtam. Itt, az üzemben megérdemlek egy kalapácsot. Vérhólyagos a tenyerem? Majd az olaj behegeszti. Ez egy tízkilós kalapács. Számolja csak, hányszor bírom vele keltéhasítani a levegőt. Pedig már alig hiányzik a hatvanból... Égy, kettő ... öt, hat, hét... tizenegy ...Az erek vastagon kidülledtek a karján, az arca mosolyog... Koós József
