Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-09 / 134. szám
Mi van a tények mögött? A megyei építőipar szándéka, törekvése dicséretes A népi ellenőrök megvizsgálták az építők munkáját, megállapításaik lényeges jegyeit Gyors fejlődés — néhány rendellenesség címmel közöltük. Most szeretnénk még egy lépéssel tovább menni, feltárni azpkat az okokat, amik a tények mögött húzódnak meg. Természetesen a megoldás módja is érdekel bennünket. Ilyen céllal kerestük fel Réz Jánost, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatóját, hogy tisztázzunk néhány nyitott kérdést. o o o o — Bátran mondhatom, mi a jogos bírálatot mindig elfogadjuk, az ellen soha nem tiltakozunk — mondta bevezetőül, mintegy az alaphangulatot megteremtve Réz János igazgató. — Természetesen örülünk azoknak a cikkeknek, amit az eredményeinket is megmutatják. Érthető okbóL — Ezek szerint a közvélemény mindenben tájékozott a vállalat munkájáról? — Nem mondanám ezt A közvélemény látja a munkánkat, tapasztalatai alapján tud véleményt mondani az épületek minőségéről, számon tartja, ha a határidő «úszik, de a tényeket kiválté okokat már nem nagyon ismert — Milyen okokra gondol? — Kezdjük azzal, hogy az építőipar sajátos helyzetben van. Míg a gyárakban a termelőeszközök, a dolgozók mindig helyben maradnak, ■zalagszerűen szervezik a munkát nálunk a munkakörülmények állandóan változnak, az időjárásnak is ki vagyunk téve. De azt sem mindig veszi figyelembe a közvélemény. hogy hány alvállalkozóval kell együttműködnünk. — Tehát a hiányosságok mások miatt fordulnak elő? — Ezek egy részét csakugyan mások számlájára kell írnL — A felelősség azonban a fővállalkozóé. — Igaz, de miért minket hibáztatnak, ha az épületben eltörik a kilincs, nem szép a csempe, nem kifogástalan a központi fűtés. A felhasznált anyagok egy része nem üti meg a kívánt mértéket, vagy az alvállalkozó munkája kifogásolható. — Miért nem végeznek előzőleg minőségi vizsgálatot, miért veszik át a kifogásolható anyagot? — Ha lenne választék, a mi helyzetünk is könyebb lenne. De az is előfordul, hogy a minőségileg kifogásolt anyag helyett nem kapunk mást, sőt: később egyáltalán nem kapunk semi- lyet o o o o — Mi a helyzet néhány, kiemelt ipari beruházás körül? — Ott van például a Vörös Csillag Traktorgyár egri építkezése. Nem mi tehetünk arról, hogy közben a beruházó cég megváltozott, hogy a kisajátítást csak a múlt év decemberének elején végezték eL Mi ennek ellenére dolgoztunk, a vállalt négymillióval szemben több mint ötmilliót teljesítettünk. — És az Egyesült Izző gyöngyösi építkezése? — Itt is mi történt? Pénzügyi okok miatt menet közben változtatták meg a programot és a terveket. Nekünk a teljes tervdokumentációt I960, januárban meg kellett volna kapnunk. Másfél éves késéssel jutottunk csak hozzá. Ezek miatt az ottani építésvezetőségünket le kellett építenünk, és máról holnapra nem tudtunk ismét teljes kapacitással dolgozni. Tavaly megmondtuk, csak 12 milliót tudunk teljesíteni a körülmények miatt. Az igény hárommillióval több lett volna. A 12 millió meglett. Jobb lett volna, ha felelőtlenül ígérünk? És hogyan vélekedtek volna rólunk, ha ezt a megalapozatlan ígéretünket nem teljesítettük volna? ErA kulturizmus...?! (A megelőző nyelvművelés feladatairól) A Pozsonyban megjelenő Hét egyik számának (1968. V. 26.) „Mi a kulturizmus” című cikkéből megtudjuk, hogy a kulturizmus új sportág s „a testnevelés legkorszerűbb módja”. Célja az emberi test harmonikus szépségének kialakítása és megőrzése. A szóban forgó közleményben még a következő megnevezések állítanak meg bennünket: kulturizálni, kulturiszti- kai verseny. A kulturizmus művelői, az ún. „kulturiszti- kai versenyeken kulturizál- nák”, azaz speciális erőgyakorlatokat és esztétikai mutatványokat produkálnak. Ennek az új sportágnak szakszavai méltán állítanak meg bennünket, és elsősorban a megelőzés jegyében hívjuk fel a figyelmet erre a szakszócsaládra. A latin eultura (megművelés, kiművelés, ápolás, tenyésztés stb.) minden európai nyelvben igen széles körű nyelvi szerepet vállal. Napjainkban mi is igen gyakran élünk származékaival, s elsősorban a következő jelentésváltozataival: műveltség, művelődés, termesztés, tenyésztés, művelés, ápolás, tenyészet, nemesítés stb., stb. A leggyakrabban a következő alakváltozatok jelentkeznek: kultúra, kulturális, kulturált, kultúrálatlan, kultúros. A kulturizmus, a kulturizálni, a kulturisztika formákkal eddig nem találkoztunk. Nem jelentkeznek ezek a kifejezések az igen nagy számú összetételekben sem: zenekultúra, vízkultúra, kultúrház, kultúrműsor, kultúrharc, kultúrnövény, kul- túrtalaj, kultúrattasé stb, stb. Vajon mi adott alapot ezeknek az új szavaknak? A port, a testnevelés nemzet- szakszókincsében találkozunk olyan megnevezésekkel, amelyekben nyelvi szerepet vállal a kultúra szó. A lengyelben a sport, a testedzés szavak megfelelője: kultúra fizyczna, az orosz nyelvben a testnevelést, a testedé zést a következő nyelvi képletekkel nevezik meg: fizkul- túra, fizicseszkaja kultúra. A kulturizmus megnevezés eredetét azokban a jelzős szerkezetekben kell tehát keresnünk. amelyekben a kultúra szó a sport, a testnevelés a testedzés jelentéstartalmakat hordozó szavakkal áll szerkezeti viszonyban, s az úgynevezett tapadásos jelentés- változással, illetőleg jelentéstapadással a kultúra szóra ráértjük a testedzés, a testnevelés szavak jelentését is. Az kétségtelen, hogy ma még szokatlanok és újszerűek a kultúra igen széles körű szócsaládjában is a kulturizmus, a kulturizálni kifejezések. Annál is inkább gondoskodnunk kellene új és megfelelő szóról ennek a sportágnak a megnevezésére, mert a kultúra hangsor amúgy is túl van terhelve jelentéstanilag, és mind a kulturizálni, mind a kulturisztika, mind a kulturizmus sokféle képzetet kelthet az emberben, csak éppen a testnevelés legkorszerűbb módjának a képzetét, illetőleg fogalmát nem idézi fel számunkra. Valószínű, hogy ez az új sportág hazánkban is divatossá válik, idejében gondoskodjunk tehát jó magyar szakszóról, mert nem lenne szerencsés a felsorakoztatott megnevezések szolgai átvétele. Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa re is gondolni keik — Történt itt változás a* utóbbi időben? — Méghozzá lényeges. Mert már rendszeresen ösz- szeülünk az Izzó vezetőivel, egyeztetjük az igényeket és a körülményeket. Jó kapcsolat alakult ki köztünk. Nyugodtan mondhatom, 1969 végén itt a próbaüzemeltetést meg lehet kezdeni, mégha mi nem is leszünk teljesen készen a munkákkal. o o o o — Milyen belső gondokkal küzdenek? — Akadnak ilyenek is. Miből fakadnak ezek? Az elmúlt években két út közül kellett választanunk. Vagy kényelmesen fejlődgetünk, vagy megpróbálunk felnőni az igényekhez. Mi az utóbbit választottuk, mert ennek a megyének a jövőjéért munkálkodunk. — Nem volt feszített a felfutás? — Kérdés, mihez mérjük? Még így is neheztelnek ránk, ha valamire kénytelenek vagyunk nemet mondani. Ha valamit már végképpen nem tudunk vállalni. De hadd emlékeztessek arra, hogy a főiskola kollégiumát Egerben. a kórházat Hatvanban, több iskolát, üzletházat csak úgy tudtunk megépíteni, hogy bátran vállalkoztunk. A leánykollégiumot Egerben a 22-es vállalattól vettük át, másfél éves késés volt már akkor. Mi egy fél évet behoztunk ebből. Vagy itt a Platán Étterem. Féléves utánjárással tudtuk csak a szükséges acélszerkezetet biztosítani hozzá. Egerben 1965-ben hatvanmilliós termelést produkáltunk, tavaly, ugyanazzal a garnitúrával már 150 milliót. — Mit kell a vállalaton belül megoldani a közeli Jövőben? — Mindenekelőtt szervezetileg kell a kapacitás felfutását követni. El kell érnünk, hogy mindent saját magunk csináljunk meg. Viszont nem dúskálunk szakemberekben, szakmunkásokban. Így is a víz- és fűtésszerelő részlegünket három év alatt kapacitásának duplájára fejlesztettük. Tehát: igyekszünk. o o o o — Előfordul-e, hogy menet közben kell módosításokat végrehajtani? — Igen, lehetnénk kényelmesek, ragaszkodhatnánk a megszokotthoz. De a fejlődésben nem akarunk lemaradni. Ezért hajlandók vagyunk hivatalos terv nélkül is eleget tenni az igényeknek. Két példát is tudok mondani, mind a kettő friss. Az egyik épületnél az alapokat változtattuk meg, hogy a központi fűtést megcsináljuk a kályhás fűtés helyett. Mi magunk szereztük meg ehhez a szabványtervet. Ugyanis egy másik épületnél a villamos fűtésre való áttérésre is vállalkoztunk, pedig már előrehaladott állapotban volt az építkezés. Persze, vannak esetek, amikor kénytelenek vagyunk makacskodni, mert a realitásokkal számolunk. o o o o Ennyi talán elég ahhoz, hogy kiderüljön: a vállalat komolyan veszi a feladatát. Látják a nehézségeket is, a hibáikat is, de egyikbe sem törődnek bele. Fejlődni akarnak. Valahol ott van a dolog lényege — véleményünk szerint —, hogy a megyében egyre növekvő igényeknek a lehető legnagyobb mértékben akarnak eleget tenni, de ehhez nincs meg minden esetben a szükséges erejük. A következmény — csúsznak az egyes határidők. Így ez még talán a kisebbik rossz. Szándékaik, törekvéseik mindenképpen dicséretesek. G. Molnár Ferenc lfasőr Poznanban Ma, június 9-én nyitja meg kapuit a lengyelországi Poznanban a 37. Nemzetközi Vásár. Az idei vásáron 5 világrészből 46 ország .állít ki, közülük 35 kollektív kiállítással. Magyarország, mint minden évben, az idén is a 9-es számú pavilonban állítja ki termékeit: Szerszámgépek, erősáramú berendezések, valamint műszerek és elektromos háztartási cikkek nagy választéka szerepel termékeink között. Az idén mezőgazdasági gépeket is kiállítunk: a D4K—B traktort, különböző célgépeket, szőlőmű- velő-gépeket, és más munkagépeket. Tizenhat magyar vállalat állít ki az idén Poznanban, köztük olyanok, amelyek az idén kapták meg az export-jogot, így a Magyar Optikai Művek és az Elektro- modul ...hogy az egész dolog fel van kérem fújva. Mármint M» hogy mi — én. te, ő. ti, ők, egyszóval: mi — közömbösek lennénk. Miért lennénk mi kérem közömbösek, amikor nem vagyunk azok, amikor az élet a példák olyan gazdag tárház zát képes felmutatni arra nézve, hogy mi igenis nem vagyunk közömbösek, hogy azok után teljesen meghökkentőnek és megalapozatlannak tűnik az olyasfajta megállapítás, hogy mi közömbösek lennénk. Ott van például a focipálya. A középcsatár elcammog a bal oldalra, közben elesik a saját lábában. S mi ezt közömbösen szemléljük? Nem, mi ezt nem szemléljük közömbösen. Egy emberként hördül fel a sokezres aréna, megmagyarázván annak a vak és tyúkeszű bírónak, hogy itt a jobbhátvéd trükkjéről van szó. aki alattomosan hagyta, hogy a csatár a saját lábában essen el, ne az övében, hogy ne lehessen ellene szabadrúgást adni. Világos? Még hogy mi közömbösek lennénk. Ott van például a Ki mit tud? a televízióban. Hát közömbösen szemléltük, hogy egy rosszul éneklő, egy egyáltalán nem is éneklő táncdalénekes továbbjuthatott, míg egy jó versmondó, aki nem is mondta, de átélte és átélette a költői mondandót, az búcsút vehetett a zsűritől. Nem vettük ezt bizony közömbösen, morgolódtunk, háborogtunk ezen éppen eleget. Vagy ott van például a prémiumosztás. Kies e hazámé ban akad-e olyan dolgozó, aki valaha megérintett, vagy megérint majd a prémium szele, mondom, akad-e olyan dolgozó, aki e műveletet közömbösen szemlélné? Akad-e oly ember, aki ne találna igazságtalanságot bőven a prémium ki- és felosztásában, s akiben az igazságérzet ne növekedne fordított arányban a kapott prémium összegének magasságával. Minél kisebb prémium, annál nagyobb és fejlettebb igazságérzet. S ha még nem is kap az emberfia, akkor kell megnézni, hogy igazuk van-e azoknak, akik holmi közömbösséggel merik vádolni a magyar állam egyáltalán nem közömbös állampolgárait. És közömbösek vagyunk-e, mondjuk, a kőműves munkájával szemben, ha mi asztalosok vagyunk, az asztalosok munliájáttal szemben, ha mi orvosok vagyunk, az orvosok munkájával, ha mérnökök vagyunk, s az újságírók munkájával. ha olvasók vagyunk? Nem vagyunk közömbösek. Mi nemcsak értjük a más munkáját, de bele is szólunk a más munkájába, miközben a közömbösség látszatát is mész- sze űzve tiltakoztunk, tiltakozunk és fogunk is tiltakozni, ha valaki beleszól a mi munkánkba. Nem beszéltre arról, hogy mi. férfiak közömbösek 9*- gyunk-e akkor és oly esetben, ha hála a feszes nyári divatnak, oly képviselője halad el előttünk a női nemnek, amelynek domborulatánál úgy állna meg az ember, mint a költő a kanyargó Tiszánál. Ámuló odaadással! Különösen nem vagyunk közömbösek, ha az illető hölgy nem a mi feleségünk, hanem mondjuk a másé, mert a mi feleségünket úgyis a más bámulja, mert ha nem bámulja, akkor közömbös már, hogy egyáltalán feleségünk-e a feleségűnk. És még hány. de menyi példát sorakoztathatnék fel ama véleményem igazolására, hogy igenis az egész dolog fel van fújva ezzel a közömbösséggel. Mi nem vagyunk közömbösek. Távol álljon tőlünk az ilyesmi! Mint ahogy az sem igaz, hogy Pesten, a Boráros téri híd aluljárójánál több száznyi ember közömbösen szemlélte volna az ott éppen szemlélni valókat. Egyáltalában nem voltak közömbösek. Sót. Minden bizonnyal, még szép számmal olyanok is akadtak akik tanácsokat adtak, olyasmit például, hogy csak a fejit, hogy meg ne sántuljon... Nem is sántult meg. Meghalt. A több száz ember szeme előtt, akik azonban, újfent hangsúlyoznom kell, nem voltak közömbösek. Hogy mik voltak? Erről egyébként az a véleményem, hogy... Na, de ezt hagyjuk, még a végén kiderülne, hogy én sem vagyok közömbös ember. Jdukréeia, a m A Borgia-házból váló Lukrécia, akit nemcsak szépséggel. kellemmel áldott meg a teremtő, de azzal a készséggel is, hogy remekül tudott főzni, — mérget, ott töprengett házi alkimistája vegykonyháján. Ferraráből várt egy kedves és régi vendéget, a ház jó barátját, ama nevezetes Costerinói Fülöpöt. aki arról volt nevezetes, hogy bár már jóval túljutott a férfikor delén és anyagiakban igen bőségben leiedzett, de nem akart, vagy nem tudott meghalni. Lukrécia vegykonyhájában éppen azon morfondírozott, hogyha nem tud —. hogy akar-e. vagy sem, ez teljeséggel középkori kérdésnek tűnt Lukrécia szemében — ez a kedves Costerinói Fülöp meghalni, annyival igazán tartozik neki, mint a Birgia-ház régi és vagyonos barátjának, hogy segítsen ebben. És Lukrécia eddig még mindig tudott segíteni. Most is vidáman csapot hófehér, nemes ívű homlokára és máris néhány csepp ciánkálit, egy kevéske arzént, valamicske tinkturát mixelt össze gyors és fürge ujjakkal. Amikor e nemes és örök életet osztó folyadékocska ott remegett ledugaszolva üvegcséjében. megelégedetten szemlélte müvét. Lukrécia mindig sokat adott e főzési tudományára és aki ismeri a jól végzett munka csendes és meghitt derűjét, az igazán megérthette, azt a megelégedett mosolyt, mein most Lukrécia arcára költözött; egy szerelmes vipe- ralányzó somolyoghat ily kedvesen az esküvői ebédre kiszemelt békára. Aztán egy könyvecskét húzott elő a méregszekrény egyik fiókjából, s gondosan bekönyvelte a kiadási rovatba a felhasznált méreg meny- nyiségét és az árát, az utóbbit természetesen flórenci aranyra átszámítva, aztán rögtön a bevételi oldalra, fekete gyászkeretbe Costerinói Fülöp nevét A naiv szemléspékelt fácán volt, s eljött az a pompás pillanat is, amikor a kedves vendég, a régi barát, Costerinói Fülöp ajkáéhoz emelte a Vezuvius oldaláról való vörös bort tartalmazó kelyhet. Costerinói Fülöp ivott, a szolgák indultak a halotti lepelért, ahogyan ez már lenni szokott volt. De most hiába indultak. Fülöp, a vendég csettintett egyet: —- Ó, Lukrécia, mily csodás zamata. ize, ereje van ennek a bornak... Tölts. hitvány! — rikkantott a boroslődő száméra talán kissé korainak, sőt elhamarkodottnak tűnhet ez a gyászkeretes bevételi név, de Lukrécia biztos volt a dolgában: aki a tizedik ilyen könyvet tölti meg a kiadási és bevételi adatokkal, s aki százalékot kap a Santa Julianna di Pesco temető sírásóitól, az igazán tudja a dolgát. És eljött az ünnepien pompás vacsora ideje, amikor is a hatalmas asztalon a legszerényebb étek a rubinnal kancsőt tartó apródnak és újfent megmeríté szakállát és bajuszát a kehely fenekéig. Lukrécia elájult meglepetésében. És elájult négy napon keresztül minden étkezésnél, mert annyi és oly fajta mérget étetett meg Costerinói Fülöppel. hogy attól a világ valamennyi elefántja kimúlt volna. — Ez a Fülöp sokat utazott távoli vidékeken... Ezt érte már kigyómarás is, skorpió mérge is, asszonyom — magyarázta meg a helyzetet Lukrécia segédméregkeverője — és ez a Fülöp egyszerűen megmérgezhetetlenné vált, — De hát akkor, mia Madonna. mit tegyek? — ros- kadt magába Lukrécia a reménytelen jövőtől... — Talán... talán... — morfondírozott a segédmérekeve- rő... — Mondjad... mondjad... mit talán? Gazdaggá teszlek, ha most segítsz — ugrott fel reménykedve a Borgia-ház- ból való Lukrécia.., — Arra gondoltam... de ez az utolsó lehetőség... hogy a hungarusok földjéről hozatnál, úrnőm... — hajolt közelebb Lukrécia füléhez a ee- gédméregkeverő. Lukrécia arca megnyúlt, aztán a segéd- méregkeverőé is, olyan hatalmas pofont kapott, ám Lukrécia mégis úgy döntött, bogi megfogadja mérekveverője tanácsát... És lóhalálban futár indult, fután jött a hun- garuszok földjéről, a Duna mellől és megérkezésének estéjén Costerinói Fülöp sajátos, idegen földi vacsorá kapott; juhtúrót, disznósajttal és tejfölös galuskával... Temetése három nap múlva nagy pompával zajlott l a Santa Julianna di Peso temetőben. A ségédméregkeverő önái ló patikát nyitott. (egri) 1968. június 9„ vasárnap
