Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-07 / 132. szám

Egyidős vagyok mindenkivel Ismételten az egri KISZ-lakásekrél Füredi emlékek Rabindranath Tag or er ól henni. A tulajdonképpeni gyógyító szénsavas fürdőkú­ra, ami vele is csodát tett, délután következett. — A gyógyulás után dol­gozott a szanatóriumban? — Vacsora előtt a szalon­ban rendszeresen feljegyez­te gondolatait. Elbeszélése­ket, verseket írt. Vacsora után este 10 óráig sétálgatott, mi­előtt nyugovóra tért.. — A szanatórium alkalma­zottaival milyen kapcsolat­ban volt? — Közvetlen környezeté­ben az orvosokon kívül ápo­lónővére én voltam csupán. Természetesen mindent elkö­vettünk nyugalma és kényel­me biztosításáért. Ö hálás volt ezért. Nagyon kellemes, szerény, mindig elégedett em­ber benyomását keltette. Szívből volt udvarias velünk. — Emlékei között mire a legbüszkébb? — Személyesen a tőle ka­pott kendőre és a dedikált fényképre. De mindenekelőtt arra, hogy mi, magyarok se­gítettük hozzá, hogy még több mint másfél évtizedig alkot­hasson. Élete utolsó napjai­ban írta e sorokat, ami nagy lelki békéjéről tanúskodik: „... szüksége van rám min­denkinek, és nincs időm, hogy /a túlvilági élet titkain tűnődjem/ őszbe csavarod­nak fürtjeim — de ki bánja azt:/ egy idős vagyok minden­kivel”. Háláját őrzi a fa, amit ül­tetett az azóta róla elneve­zett füredi sétányon. Hord­ágyon hozták ide, vidáman a saját lábán távozott. Regős István Balatonfüred a szívbetegek . _ Mekkája. Vándorolnak ide a világ minden tájáról gyó- ; gyűlni vágyók. A füredi szén­savas fürdő, a környező he­gyek festői lankái, a tó meg­nyugtató varázsa már önma­gában is csodákra képes, őriznek is itt sok hálatelt levelet, visszaemlékeznek iz­galmas esetekre, világhírű betegekre. ★ 1926-ban világhírű beteg érkezett a füredi szívszanató­rium különlakosztályára. A mentőautó megállt a fő­bejárat előtt. Az orvosok, nő­vérek teljes készültségben vá­rakoztak, készen az azonnali segélynyúj­tásra. A men­tősök hord­ágyon a fe­hér köntösbe ötlözött bete- ; get lassú, óva- j tos léptekkel j felvitték az ! emeletre. Mi i már tudtuk / akkor, hogy a ! „különleges” páciens Ra­bindranath I Tagore, India legnagyobb 1 költője — em­lékezik vissza a több mint ; negyven év jj előli '"szi nap- í ra Holczhau- ; ser Béláné, : aki a költő- | óriás egykori [i diétásnővére volt. A négy évtized őt is 1 átgyúrta, erős !, szemüveget i ültetett az or­mos haj. Örökké mosolygó fe­kete szemét egy fiatal is megirigyelhette volna. — Tetszett magának? — Tudom, furcsa, de ra­jongtam érte. Fiatal voltam és elbűvölt a varázsa. Talán a szimpátiáját nekem is si­került kivívnom. Emlékira­taiban is megemlékezett ró­lam. Azt írta: „Délceg ter­met, királynői alak ...” Hát gye már megöregedtem, de akkor még... — mondja és szégyenlősen lesimítja a ru­háját. — Hogyan öltözködött? — Mindig hindu köntöst hordott. Kézimunkás, hím­zett újjal és nyakszegéllyel. A Népújság május 10-i számában „Elsikkad 36 la­kás?” címmel glossza je­lent meg, hogy a Finom- szerelvénygyár fiataljainak lakásépítési akciója egy év óta húzódik. Szóvá tettük, hogy a gyár 1S3 ezer fo­rinttal újszerű módon tá­mogatja a fiatalok lakás­hoz juttatását, de Eger vá­ros tanácsától még mindig nem kapták meg a telket. Az építési osztály vezető­jének magyarázatát nem tartottuk kielégítőnek és megfelelő intézkedést sür­gettünk, hogy az egri KISZ- lakások építéséhez hozzá­kezdhessenek. Zámbori Ferenc, az egri városi tanács építési és köz­lekedési osztályának vezető­je hosszú, háromoldalas le­vélben válaszolt a május 19-i rövid cikkre. A levél terje­delme miatt abból csak rész­leteket idézhetünk: „A finomszerelvénygyári KISZ-lakások építésével kapcsolatban felmerült prob­lémákat a cikk csak az épít­tetők szemszögéből vizsgálja, ugyanakkor nem veszi figye­lembe, hogy a kisajátítás és az azt megelőző eljárás több évig tartó folyamat. A meg­jelent cikk véleményünk sze­rint csak hangulatkeltés...” ...,,A cikk a városi tanács vb építési és közlekedési osz­tályvezetőjét marasztalja el, ugyanennyi erővel a Finom- szerelvénygyár KlSZ-bizott- ságának titkárát is elmarasz­talhatta volna, mert mindkét szerv vezetője egy harmadik szerv munkájától függ ebben a tekintetben, éspedig a ter­vezd munkájától.’* :: „Az építkezés egyik módja lehet az i«1 hogy a KISZ-bizottság a város területén keres egy megfelelő telket, amennyi­ben szükséges, a kisajátítási munkákat elvégzi, illetve el­végezteti, ezt követően elké­szítteti az építési engedély­hez szükséges rajzokat és az engedélyt osztályunktól, mint I. fokú építésügyi hatóság­tól megkéri. Mi biztosítjuk, hogy az építési engedélyt so­ron kívül megadjuk, ameny- nyiben az a rendezési ter­veknek megfelelően készült”. A városi tanács osztályve­zetője nyolc pontb sorolja fel, he a Lajosváros ren­dezési terve, a kisajátítások és a lakásépítkezések előké­szítésére mit tettek. A levél­ből az is kitűnik, hogy ez a munka már 1964-ben kezdő­dött, de 1968. április 8—9-én lefolytatott tárgyalásokon ki­tűnt, hogy a lakcímek pon­tatlanok, a telekkönyvi álla­pot nem egyezik, a terület­összeírás -em minden eset­ben erezett meg a vázrajz­zal, ezért telekkönyvezésre még sor nem kerülhetett. A hibák kijavítására a terve­zőt felszólították. A levélben részletesen szó esik a terve­zői kapacitás biztosításáról, helyrajzi számokról és arról is, hogy a Finomszerelvény- gyár KISZ-bizottságát a be­ruházási tervek bemutatására felszólították. A városi tanács osztályve­zetőjének véleménye szerint „a Finomszerelvénygyár KISZ-bizottságát a telek át­adása, illetve megvétele nem hátráltatja az építkezés be­indítása tekintetében, mert a tervkészítés igen kezdeti stádiumban van A vá­rosi tanács építési osztálya eddig is minden segítséget megadott az építtetők részé­re és ugyanezt tesszük ezután is — írta Zámbori Ferenc osztályvezető. Most nem kívánunk vi­tába szállni a városi tanács osztályvezetőjével, azt sem akarjuk részletezni, hogy a telekjuttatás elhúzódásáért melyik fél és milyen mér­tékben felelős. De nyomatékosan hangsú­lyozni szeretnénk, hogy te­lekkönyvi szemle nélkül az OTP hitelt nem ad. Ho­gyan készülhetne megfele­lő kiviteli terv és költség- vetés, ha azt sem tudják, hogy a város melyik részén építhetnek. Bizonytalan ígé­retekre és magyarázatokra nem, csakis telekre lehet építkezni. A Finomszerel- vénygyárban olyan új kez­deményezésről van szó, amely minden segítséget megérdemel. Ezért ismétel­ten sürgetjük, hogy az összes érdekeltek üljenek le, érdemben tárgyaljanak és közös akarattal segítsék, hogy a lehető legrövidebb idő alatt felépítsék az egri KISZ-lakásokat. F. L. Hol mutatják be ax Egri csillagokat ? Korszerűsítik az egri Vörös Csillag mozit *— Az indiai költőóriás 1926-ban ültette ez a fát, s előtte áll mellszobrával az emlék­műve. (Szerző felvétele) j rára az idő, a ti betegség, kór megviselte. Síikor mesél mégis mintha újra látná a 23 évesen, egykori énjét, meg­élénkülnek a mozdulatai. Nemrégiben Tagore születé­sének 100. évfordulója alkal­mából Calcuttából emlékér­met kapott. Mint azok vala­mennyien, akik kapcsolatban álltak a költőveL Európai felolvasókörútján romlott meg a 63 éves Ra­bindranath Tagore egészsé­ge. Bécsben érte utol a szív­roham. Ottani kezelőorvosa azonnal felhívta Budapesten a nagy hírű Korányi pro- feszort. Pestről már ő kísér­te el a költőt Füredre. — Milyennek látta ön ak­koriban Tagorét? — Hosszú, hófehér szakáll, vállig érő galambősz, hullá­Kerülte a cifra holmikat, megjelenésében is egyszerű volt. — Mivel töltötte napjait? — Roppant erős szervezete hamar gyógyult. Rendszere- ren reggel kilencig feküdt a hálószobáiéban. Reggelijét az ágyba kérte, kis tálaló­asztalkáról fogyasztotta el. Mindig pirítóskenyeret dzsemmel, és különleges erős indiai teát kért. Azután tit­kárnőjével sétálgatott a parkban, gyönyörködött a Balaton panorámájában. Mondta: „Léleknyugtató, fel­emelő látvány”. Ebédre an­golos ételeket rendelt. Hús­levest tojás""’ "ült hú­sokat és sok-sok gyümölcsöt. Ebéd után vi onult pi­— Ajálhatnék valami sültet? — Protézis nélkül csak főzeléket eszem. A megyeszékhely bemuta­tó moziját, a Vörös Csillagot az elmúlt napokban bezár­ták, munkások vonultak be a nézőtérre, hogy végre meg­valósítsák a sokszor sürgetett korszerűsítést, hogy az első kategóriába tartozó filmszín­ház mindenképpen megfelel­jen a nevének. A mozi új padlót kap, bőrkárpitozású székeket, két méterrel széle­sebb lesz a vászon, s a föld­szinti zárt páholyok meg­szüntetésével bővül az előtér is. A falak ízléses falburkola­tot kapnak, korszerűsítik a nézőtéri világítást és a szel­lőztetést is. Néhány napos szünet után megoldódott a mozi ideigle­nes „albérlete” is. Csütör­töktől egy héten keresztül a Bródy moziban naponta há­rom előadást rendeznek: fél öttől, fél héttől, illetve fél ki­lenctől. A harmadik előadá­son vetítik a Vörös Csillag mozi műsorát. Jövő csütör­töktől a moziüzemi vállalat megkapja az SZMT-székház nagytermét, ahol a Bródy mozi műsorát játsszák, míg a Rossztemplomban helyet kapott filmszínházban a to­vábbiakban a Vörös Csillag mozi műsorára tűzött filme­ket vetítik. Érdeklődésünkre az illeté­kesektől azt a választ kap­tuk, hogy a Vörös Csillag mozi korszerűsítését három hónap alatt befejezik. Az új, korszerű filmszínházban ke­rül sor a tervek szerint az egriek részéről is érthetően nagy érdeklődéssel várt új szuperfilm, az Egri csillagok bemutatására, melyet az új filmszínház korszerű felsze­relése is lehetővé tesz. Ekkor Sauvresy, akinek ereje már valóban fogytán volt, alig hallható hangon beszólni kezdett. Szavait baljós csuklások szakították meg. Mindenáron meg akarta kö­szönni ragaszkodásukat, mondotta, s közölni akarja velük, hogy végrendeletében mindegyikükre egy kis vagyont hagy. Majd Berthe-hez és Hectorhoz érve így folytatta: — Ti is láttátok, barátaim, mennyi gonddal^ vett kö­rül páratlan barátom s imádott Berthe-em. Tanúi volta­tok önfeláldozó szeretetüknek. Ó, jaj, tudom milyen nagy lesz fájdalmuk! De ha meg akarják édesíteni utolsó per­ceimet, ha azt akarják, hogy boldogan haljak meg. telje­síteni fogják, amire unos-untalan kértem őket: megesküsz­nek, hogy halálom után egybekelnek. Ö, drága barátaim, ez talán tűságosan kegyetlennek látszik ebben a pillanat­ban. De hát nem tudjátok, hogy minden emberi fájdalom megenyhül egyszer? Fiatalok vagytok, az élet még sok örömet tartogat számotokra. Könyörgök, engedjetek a hal­dokló kérésének. Engedni kellett. Az ágyhoz léptek, Sauvresy Berthe kezét Hectoréba tette. — Megesküsztök, i hogy engedelmeskedni fogtok? — kérdezte. Berthe és Hector összeborzongott, mikor egymáshoz ért, úgy látszott, ájulás kerülgeti őket. De mégis hallható hangon feleltek: — Esküszünk! A cselédek kimentek, lesújtotta őket a szívettépő je­lenet, s Berthe ezt suttogta: — Ó, ez gyalázat, ez iszonyú! / — Igen, gyalázat — suttogta Sauvresy, de nem na­gyobb gyalázat, mint a te simogatásod, Berthe, mint a te kézszorításod, Hector... nem iszonyúbb, mint a ti tervei- ‘ tek, mint a ti vágyaitok ... mint a ti reményeitek ... Hangja hörgésbe fúlt. Nemsokára megkezdődött a haláltusa. Tagjai, akár a szőlőindák, összetekeredtek a rettenetes görcsöktől, két- szer-háromszor felkiáltott: — Fázom! Fázom! Teste valóban jéghideg volt, semmi sem tudta felme­legíteni. Kétségbeesés ülte meg a házat, nem várták, hogy ilyen gyorsan bekövetkezik a vég. A cselédek riadtak jöt­tek-mentek és így szóltak egymáshoz: ■— Odavan szegény úr! Szegény asszonyunk! De a görcsök nemsokára megszűntek. Sauvresy a há­tán feküdt, és oly gyöngén lélegzett, hogy kétszer már azt hitték, mindennek vége. Végül, valamivel két óra előtt, arca hirtelen vérrel telt meg, megremegett. Felült, szeme tágra nyílt, karja az ablak felé meredt, és felkiálltott: — Ott,, a függöny mögött! Látom őket! Egy utolsó görcs visszarántotta a párnáira. Clément Sauvresy halott volt. 21. Az öreg békeíró már több mint öt perce elkészült a vastag iratcsomó felolvasásával, de két hallgatója, a de­tektív és az orvos, még mindig a szívfájdító elbeszélés ha­tása alatt állt. Igaz ugyan, hogy Plantat bácsi különleges előadás­módja könnyen megindította a közönséget. Beszéd közben tűzbe jött, mintha saját magáról lett volna szó, mintha neki is része lett volna ebben a homá­lyos ügyben, mintha ő is érdekelt volna benne. Lecoq úr ocsúdott föl először. — Kemény legény volt ez a Sauvresy — mondta. Az egész ember benne volt ebben a mondatban. Az ügyből Sauvresy különös terve ragadta meg leg­inkább. Csodálta, milyen „szépen játszott” mikor tudta, hogy életét veszti el a játszmán. — Kevés ilyen ijesztően elszánt embert láttam — tet­te hozzá. — Hagyta, hogy a felesége szép nyugodtan meg­mérgezze, brrr... ha csak rágondolok, végigfut a hátamon a hideg. — Sikerült a bosszú — suttogta Gendron doktor. — Igen — válaszolt Plantat bácsi —, igen, doktor, si­került, és még szörnyűbb lett, mint hitte, mint képzelné. A detektív egy perccel azelőtt fölállt. Az izgalmas tör­ténet több mint három órára karosszékéhez szögezte, eddig meg se moccant, de most elzsibbadt a lába. — Bocsánat, békebíró úr — mondta —, én igazán el tudom képzelni, micsoda pokol lett a két méregkeverő élete, mihelyt meghalt az áldozat. Micsoda jellemek! És ön mesteri kézzel vázolta föl őket, uram! Az ön elemzése után úgy ismeri az ember mind a hármat, mintha tíz éven keresztül nagyítóval tanulmányozta volna őket. Könnyed hangon beszélt, de közben a bók hatását les­te Plantat bácsi arcán. „Honnan az ördögből szedte ezeket a részleteket a fickó? — töprengett. — ő írta ezt az emlékiratot? És ha nem ő, akkor kicsoda? Miért hallgatott, mikor ilyen ada­tai voltak?” Plantat úr nem akart tudomást venni Lecoq úr néma faggatásáróL — Tudom — mondta —, hogy Sauvresy teste még ki sem hült, mikor gyilkosai már halállal fenyegették egy­mást. — Vesztükre Sauvresy azzal az eshetőséggel is szá­molt — jegyezte meg Gendron doktor —, hogy özvegyé­nek eszébe juthat felhasználni a kék üvegecske egész tar­talmát. — Nagyszerű ember volt — mondta Lecoq úr mély meggyőződéssel —, nagyszerű. — Berthe nem tudta megbocsátani Hectornak — foly­tatta Plantat bácsi —, hogy nem vette el a felé nyújtott revolvert, s nem lőtte főbe magát. Sauvresy ezt is előre látta. Berthe azt képzelte, hogy ha szeretője meghal, férje mindent elfelejt, s ki tudja, talán nem is tévedett. — És a világ soha semmit sem tudott erről az iszo­nyatos családi háborúról. —A világ nem is sejtett semmit. — Csodálatos! — Inkább úgy mondja, Lecoq úr, hogy alig hihető. Nem volt még példa ilyen ügyes, ilyen csodálatosan kö­vetkezetes képmutatásra. Bárkit megkérdezhet Orcivalban, azt feleli, amit a derék Courtois mondott ma reggel a vizsgálóbírónak: a gróf és a gréfné példás házaséletet élt, imádták egymást. Ide hallgasson, még engem is rászedtek, engem, aki tudtam, akarom mondani, sejtettem, mi tör­tént. Plantat bácsi azonnal kijavította magát, de a nyelv­botlás nem kerülte el Lecoq úr figyelmét. „Tényleg csak nyelvbotlás, csak egyszerű figyelmet­lenség volt?” — töprengett De az öreg békebíró folytatta: — A nyomorult bűnösök kegyetlenül megbűnhődtek. Senki sem sajnálja őket. Minden rendben volna tehát, ha maga Sauvresy a gyűlölet mámorában, csak rögeszméjé­vel, a bosszúval törődve nem követett volna el egy hibát, mely az én szememben már-már bűnnek számít. — Bűn! — kiáltott elképedve a doktor. — Sauvresy bűnt követett volna el? Lecoq úr ravaszkásan mosolygott, s ezt suttogta, per­sze nagyon halkan: — Laurence! Bármilyen halkan is mondta, Plantat bácsi meghal­lotta. (Folytatjuk) — .........................................-..... ................................;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents