Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-04 / 129. szám

Gyöngyösi zenei hetek Dalostalálkozó — Parasztbecsület Santuzza (Moldov&n Stefánia) és Turridu (Turpinszky Béla) drámai összecsapása, ket­tőse a nagy jelenetben, (Foto: Szendrővári) nei hetek dalostalálkozói minden évben visszatérő ren­dezvények. erre már számí­tanak az egyes kórusok. Nyu­godtan mondhatjuk, hogy a részt vevő énekkarok száma fokmérő is. Az április közepétől tartó zenei események egyébként is nagyon színvonalasak vol­tak. Szerencsés összeállítás­ként az egyes koncertek szin­te minden érdeklődést kielé­gítettek. Szóló és kamara mű­soroktól kezdve, a nagy együt­tesek produkciójáig, találkoz­hattunk mindennel. Azt csak dék. Fehér Valéria ás Koncz Tamás szereplése. Szerencsésnek tartjuk azt is. hogy külföldi művészek is hangversenyeztek, közöttük régi ismerősünk. ínye Schä­fer, az NDK-beli énekművész. A zenei hetek zárórendez­vénye a Parasztbecsület elő­adása volt. Előtte, a Városi Művelődé­si Ház szimfonikus zeneivara adott hangversenyt. Boccheri­ni Szerenád vonósokra és fu­volára című művét hallottuk. Szólót játszott Farsang Zol­teijességgel. Nagy örömmel hallottuk Nagy Sándor Al­ii óját.. Két hazai, szereplője volt az operának. Holló Er­zsébet és Badóczy Zsuzsa. Mindketten jó teljesítményt nyújtottak. Csak a dicséret hangján lehet szólni Zá!- borszky József karmesterről, aki mellett Jankovich Jenő rendező nevét kell megemlí­tenünk. A gyöngyösi zenei hetek az idén is kiemelkedő kulturá­lis eseménye volt a város­nak. fsr-mol.) Remek küzdelemben csak egyenlíteni tudott az egri csapat Kecskeméti Dózsa—Egri Dózsa 2:2 (1:1) Kezdjük a végével. A gyön­gyösi zenei hetek befejező rendezvényeit szombaton és vasárnap tartották meg. Mindkét napon dalostalálko- zót is rendeztek, szombaton a fiatalok, vasárnap a fel­nőttek kórusai adtak hang­versenyt a Városi Művelődé­si Házban. Nehéz lenne el­dönteni. melyik koncert nyúj­tott nagyobb élményt, hiszen mind a két napon olyan énekkari produkciókat hall­hattunk, amelyek maradandó élményt biztosítottak és egy­ben a kórusok fejlődéséről is tanúságot tettek. Erre az ösg- szehasonlításra alkalmunk volt. mivel a gyöngyösi ze­sajnálni tudjuk, hogy Feren- csik János hangversenye két­szer is elmaradt, mind a két­szer a mester betegsége mi­att. Bár ígéretet kaptak a gyöngyösiek, hogy ezt a hangversenyt még ebben az évadban megtartja Ferencsik János. ennek ellenére is hiányérzetünk maradt, mert a műsor teljességéhez nagyon kellett volna. Néhány mondat terjedel­mében emlékezzünk még vissza a jubileumi ünnepi műsorra, amelynek Banda Ede Kossuth-díjas csellómű­vész fellépésén túl kiemel­kedő része volt a két volt gyöngyösi zeneiskolai növem tán; Ä hangulatos, stílusos előadás tetszett. A Parasztbecsület előadás- sát némi intermezzo tette kétségessé, eleredt az eső, de a közönség maradt. így a hallgatóság optimizmusa a rendezőséget is meggyőzte és néhány perces kényszerszü­net után megszólalt Mascagni műve. Moldován Stefánia énekel­te Santuzza szerepét, öt nem kell bemutatnunk. Fellépése most is élményt adott. Tur­ridu figuráját Turpinszky Bé­la szólaltatta meg, akit a gyöngyösiek a tavalyi szabad­téri előadásról ismernek. Drá­mai erényeit bontotta ki Eger, 7000 néző. V.: Vadas J. Kecskemét: Gör — vincze, Fajth, Szoezey — Diószegi, Mor­vái — Jósa, Lódi. Pasek (Dobó a szünetben), Kiss n.. Roagomyi. Edző: Pyber István. Eger: Kovács — Mészáros. Be- rán, Winikler, — Tátrai, Kárpáti.- — Fadíszek, Varga. Budai, kakin- ger, Szűcs (Rajna 59. perc). Edző: Szentmarjay Tibor. A nagy erővel rohamozó eg­riek már a 4. percben gólt ér­hettek volna el: Faliszek nagy erejű szabadrúgását Gór a kapu­fa segítségével hárította. A má­sik oldalon Pasdk elhúzott Be- rán mellett, de Tátrai a lövés pillanatában megzavarta, és Ko­vács könnyen védett. A 16. percben váratlanul a vendégek szereztek vezetést: Pa­sek a lobbösszekötő helyén tört előre, egy hátulról kapott labdá­val. majd a vele egy vonalban fu­tó, lesgyanús helyzetben levő Kiss Il.-höz továbbított és a bal­összekötő néhány lépés után nagy erővel a bal sarokba lőtt. 1:0. A 22. pere eseménye: Fajth csúnyán leterítette Vargát, áld rövid ápolásra szorult. Ezután néhány eredménytelen egri tá­madást láthattak a nézők, majd Berán bombaszabadrúgása haj­szállal süvített el a léc fölött. Az egri fölény a 37. percben érett góflá: Budai pontosan ívelt középre, és Faliszek a kapujában bent ra­gadt Gór mellett nomoás fejest küldött a bal sarokba. 1:1. A 40. percben a sorozatosan szabálytalankodó Fajth Falisze- ket is leterítette, és Vadas já­tékvezető azonnal lelcüldte a pá­lyáról a kecskeméti hátvédet. A félidő végén változatos, izgal­mas és színvonalas volt a küzde­lem. Szünet után fceves egri támadásokká folyta­tódott a játék, a vendégek ka­puja vaflóságös ostrom alá került. Lövés lövés után zúdult Gór kapujára, a kecskeméti kapus azonban mindent védett. Est! ro­hamok közepette a vendégeik ér­tek ed sóit: Az 55. percben távon szabad­rúgás ivelődött az egri kapu elé. és a védőktől teljesen üresen ha­gyott Kiss II. a kapu bal sarká­ba fejelte a labdát: 2:1. A gól után néhány percig a 1« emberről küzdő vendégek kez­deményeztek többet, de aztán is­mét előrelendült az egri csapat. Szinte állandóan a kecskemétiek térfelén pattogott a labda, a ha­zai csatárok egyre-másra terem­tették helyzeteiket, de Górnak nem tudták gólt rúgni. Egy ízben Varga lesről lőtt a hálóba. A vendégek minden erejüket a vé­dekezésre összpontosították,- s kitűnően szervezett védelmüket csak a 85. percben tudták áttör­ni a hazaiak: Rajna bal oldalról beívelt Faliszek — miután befejelte a^ első egyenlítő gólt — ilyen furcsa pózba került a lendülettől. Gór kapus a, földön, szemben Morvái. 8-as mezben Varga. (Molnár I. felvétele) szögletét Mészáros lefejelte az ötös vonalra, és a felpattanó labdát a szemfüles Varga ugyan­csak fejjel továbbította a bal sa­rokba: 2:2. A hátralevő öt percben foko­zódott az egriek nyomása, újabb gól azonban már nem esett. Izgalmakban bővelkedő, heves iramú, kemény küzdelmet vívott egymással a két csapat. Az eg­riek már a játék első szakasza, ban többet kezdeményeztek el­lenfelüknél, de ismét sok volt a tologatás, az oldal-adogatás, ami a szervezett kecskeméti vé­delemmel szemben nem vezet­hetett eredményre. Fajth kiál­lítása után Kecskemét elsősor­ban a védekezésre fektette a fő súlyt, Pyber edző lecserélte a gyors, gólerős Pasekot. és he­lyére a kemény Dobót küldte a Pályára, ahol aztán végig védőfeladatot töltött be. A szü­net utáni percekben valóságos ostrom alá került a vendégek kapuja, de Gór mindent védett, vagy a lövések voltak pontatla­nok. Egri támadások közben egy váratlan ellenakció viszont sikerrel járt: a védők csak néz­ték, hogy az üresen hagyott Kiss II. a bal sarokba fejeli a labdát. A gól után a 10 ember­re olvadt kecskemétiek igye­keztek lefékezni az egriek len­dületét. meg kell azonban mondanunk, hogy a szerencse is melléjük szegődött, s a ha­zaiak csak öt perccel p befe­jezés előtt tudtak kiegyenlíte­ni! A helyzetek alapján Eger több góllal is nyerhetett volna, a sokáig 10 emberrel játszó Kecskemét azonban nem érdem­telenül jutott az értékes pont birtokába. Egyénileg Kovács a második gólt gyorsabb beavatkozással há­ríthatta volna. Beránnak voltaik jó ütemű megelőző szerelésed, de látszott, hogy nem igazi poszt­ján szerepelt. Mészáros és Wink­ler váltakozó teljesítményt nyúj­tott. a kecskeméti csatárok több­ször is átjátszottak őket. Tátrai óriási munkát vállalt magára., a kapura is veszélyes volt. de lö­vései nem sikerültek. Kárpáti messze van legjobb formájától. A gyors, fáradhatatlan, g ólra törő Faliszek volt a csapat legjobbja. Varga a hosszú kihagyás ellenére is jól játszott. Budai igyekezett. Faliszek gólját jól készítette elő. Lakingertől szép megmozdulá­sok mellett bosszantó hibákat láttunk. Szűcs elfutásai nem si­kerültek. a helyére beállt Rajna néhány jó beadása dicsérhető. Vadas J. igyekezett kézben tar­tani a játékvezetői szempontból nehéz mérkőzést, egy-két apróbb hibától eltekintve jól bírásko­dott. (somody) További eredmények: Ganz* MA VÁG—Győri Dózsa 3:1 (2:0); Pécsi Bányász—Budafok 4:0 (1:0).- Oroszlány—Várpalota 0:0. Szállí­tók—Komló 0:0. Nagybátony— Miskolc 1:1. A bajnokság állása: 1. Komló 14 8 5 1 23: 8 21 2. Kecském. 14 7 5 2 16:11 19 3. Eger 14 5 8 1 19:12 18 4. Várpalota 14 5 6 3 16:12 16 5. Bp. Spart. 14 4 8 2 18:17 16 6. Oroszlány 14 6 3 5 20:12 15 7. Bp. Előre 14 6 3 5 14:10 15 8. MA VÁG 14 5 5 4 14:14 15 9. SZMTE 14 6 2 6 14:17 14 10. Szállítóik 14 5 3 6 14:15 13 11. MVSC 14 3 7 4 12:13 13 12. Nagybát; 14 4 5 5 15:17 13 13. BVSC 14 5 2 7 21:22 12 14. Pécsi B. 14 4 4 6 15:17 12 15. Győri D. 14 3 5 6 14:21 11 16. Nyínegyh. 14 3 4 7 9:15 10 17. Budafok 14 3 4 7 14:25 10 18. Ózd 14 2 5 7 6:16 9 A2 ORciVAU bűntett /’ Berthe legalább hősies volt a bűnben. Minden kide­rült, hát eldobta álarcát. Bűntársát próbálta védeni, aki megsemmisül ten ült egy fotelben. — Én tettem mindent! — kiáltott. — Ö ártatlan! Sauvresy sápadt arca vörös lett a dühtől. — Ú, hogyne, Hector barátom persze ártatlan! Tehát nem 6 volt, aki hálából, nem az életéért, hiszen túl gyáva az öngyilkossághoz, hanem a becsületéért, amit nekem köszönhet, elrabolta a feleségemet? A nyomorult! A ke­zemet nyújtom felé, mikor fuldoklik, befogadom, mint egy drága testvért, a szolgálataimért cserébe a házasság­törést hozza otthonomba... de nem a gyönyörű házas­ságtörést, melyre mentség a szenvedély s a kockázat költészete, hanem a kispolgári, alantas, ocsmány, köznapi .házasságtörést... És te tudtad, mit teszel, Hector bará­tom, tudtad... százszor is mondtam, hogy a feleségem számomra minden itt a földön, jelen és jövő. álom és valóság, boldogság, remény, maga az élet! Tudtad, hogy ha elvesztem, meghalok. Ha legalább szeretted volna! De nem, te nem őt szerétted, te engem gyűlöltél. Irigység emésztett, de nem voltál képes szemembe mondani: „Te ltúlságosan boldog vagy, ezért elégtétellel tartozol!” S így gyáván, alattomban gyalázatot hoztál rám. Berthe csak haragod eszköze volt. De ma már nyomaszt, meg­veted és félsz tőle. Barátom, Hector, te a nyomorult la­káj szerepét játszottad nálam, aki úgy akar bosszút állni alacsony sorsáért, hogy nyálával mocskolja be a tálat, melyet gazdája asztalára visz! Trémoreil gróf válasz helyett csak nyögött egyet. A haldokló rettentő szavai kegyetlenebből csattantak lel- f kiismeretén, mint pofonok az arcán. — íme. Berthe — folytatta Sauvresy —, ez az az em- jber, aki neked kedvesebb volt, mint én. akiért elárul­ja tál engem. Sohasem szerettél most már látom, szíved so­il Vtosem volt enyém. És én annyira szerettelek!... Mióta ' megláttalak, te voltál egyetlen gondolatom, úgy betöl- í tötted gondolataimat, mintha a te szíved vert volna az | enyém helyén. Mindent szerettem és féltettem benned. Imádtam a szeszélyeidet, a hóbortjaidat, még a hibáidat is. Mindent megtettem volna egyetlen mosolyodért, hogy két csók közt azt mondd: „köszönöm!” Hát nem tudod., hogy több éves házasság után is micsoda öröm. micsoda ritka boldogság volt számomra, ha én ébredtem föl elő­ször, s elnézhettem, mint alszol, akár a gyerek, csodál­hattam. megérinthettem a párnák batisztján szer behulló, gyönyörű szőke hajadat! Berthe!... Az elmúlt boldogság, a földöntúlian mélységes, soha vissza nem térő örömök emléke elérzókenyítette. Megfeledkezett jelenlétükről, a gyalázatos árulásról, a méregről. Megfeledkezett a halálról, mely az imádott asszony kezétől éri. szeme könnyel telt meg, hangja elfuäladt Elhallgatott. Berthe figyelte, fehérebb volt s merevebb, mint » márvány, M akarta fürkészni a jelenet célját. — Tehát igaz — folytatta a beteg —, hogy ezekben a szép tiszta szemekben aljas lélek fénylik? Ó. há-í ki csa­lódott akkorát, mint én? Berthe, mire gondoltál, mikor álomba ringattak karjaim? Miféle ábrándokat kergettél őrültségedben? Trémmel megjelent, s te azt hitted, ő az álmaid lovagja. Csodáltad az élvhajhász korai ráncait, akár a végzetes pecsétet egy bukott angyal homlokán. Meglobogtatta előtted múltja csillámáé rongyait, s te bíbarfoszlányoknak láttad őket. Én velem mit sem törőd­ve futott elébe szerelmed, pedig ő nem is gondolt terád. Ügy rohantál a bűnbe, mintha az volna az őselemed. És én még azt hittem, hogy lelked tisztább, mint az Alpok hava! Még csak nem is vívódtál. Nem engedtél, hanem felkínáltad magad. A zavar árnyéka sem árulta el első botlásodat. Pirulás nélkül nyújtottad nekem homloko­dat, mely még nedves volt szeretőd csókjaitól. A kimerültség elngyöngítette. Hangja lassankint fá­tyolos lett, s egyre halkult. — Berthe, kezedben tartottad a boldogságod, s meg­gondolatlanul összetörted, ahogy a gyermek összetöri já­tékszerét. értékét nem ismerve. Mit vártál ettől a nyo­morulttól, hogy iszonyú bátorsággal, csókok közt, gyön­géden. lassan, óráról órára ölsz meg érte? Azt hittem, szereted, de végül is meg kellett undorodnod tőle. Nézz rá, és ítélj fölöttünk. Melyikünk a férő, én, aki ezen az ágyon fekszem, s néhány órán belül kiadom a lelkem, Vagy ő. aki a sorokba bújva haldoklik a félelemtől? Ben­ned erő van a bűnhöz, ő csak elég aljas hozzá. Ó. ha en­gem Hector Trémorelnek hívnának, s egy férfi úgy mer­ne beszélni, mint én most, az a férfi már nem élne, még ha tíz olyan revolvere volna is. mint nekem. Hogy így sírba taposták. Hector megpróbált felállni, válaszolni. De lába nem bírta, s torkából csak rekedt, tagolatlan hangok törtek elő. Berthe nézte a két férfit, s elkeseredve döbbent rá, mekkorát tévedett. Férje fenséges volt ebben a pillanatban: szeme ha­tártalanul mély. homloka sugárzik, míg a másik, a má­sik! ... ha csak ránéz, felfordul a gyomra. így hát a hasztalan kergetett ábrándok, szerelem, szenvedély, költészet, minden a kezében volt, az övé volt. és ő nem látta! De mi a célja Sauvresynek, mit akar mondani? A beteg nagy keservesen folytatta: — A helyzet tehát a következő: engem megöltetek, szabadok lesztek, de gyűlölitek, megvetitek egymást... Meg kellett állnia, kifulladt. Megpróbált fölemel­kedni, felülni az ágyban, de túlságosan gyönge volt. Erre feleségéhez fordult. — Berthe, segíts felülni — mondta. Berthe az ágy fölé hajolt, a támlának dőlve kezét férje hóna alá tette, s így sikerült felültetnie, ahogy kí­vánta. Ügy látszott, ebben a helyzetben Sauvresy jobban érzi magát, két-három mély lélegzetet vett. — Most pedig inni kérek — mondta. — Az orvos megengedte, hogy igyák egy kis óbort, ha kedvem támad. Adjál két-három újjnyit. Berthe gyorsan hozott egy pohárral, Sauvresy meg­itta, és visszaadta a poharat. — Nem volt benne méreg? — kérdezte. Ez a mosolyogva föltett, ijesztő kérdés megtörte Berthe kemélységét. Egy perce, mikor megundorodott Trémoreltől föléb­redt benne a lelkiismeret, s már borzadt saját magától. •— Méreg! — mondta vadul. — Soha többé! — Pedig adnotok kell nemsokára, hogy megkönnyít- sétek halálomat. — Halálodat! Clement! Nem! Azt akarom, hogy élj, jóvá akarom tenni a múltat! Alávaló vagyok, ocsmány bűnt követtem el, de te jó vagy. Élni fogsz, nem, kérem, hogy a feleséged lehessek, a szolgálód leszek, szeretni foglak, megalázkodom, térden állva szolgállak, sőt ha szeretőid lesznek, őket is szolgálni fogom, mindent meg­teszek, hogy majd egyszer, tíz-húsz évnyi vezeklés után megbocsáss nekem. Halálos félelmében Hector alig tudott figyelni a je­lenetre. De Berthe mozdulatai, hangsúlya, s főként utolsó szavai halovány reménységet ébresztettek benne, azt hit­te, talán minden véget ér, mindent elfelejtenek, s Sauv­resy megbocsát. Félig kiegyenesedett, úgy dadogta: .— Igen, kegyelem, kegyelem! Sauvresy szeme villámlott, hangja harsányan ' zen­gett a haragtól. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents