Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-02 / 128. szám
Felhőket karcoló aggódás Már csak úgy becézik Gyöngyösön, a mi felhőkarcolónk. Hogy elkészüljön, arra még két évet kell várni. De az kétségtelen, a város egyik érdekessége, talán látványossága is lesz a 18 emeletes magasház. amelyik ott emelkedik majd a 3-as számú út városba vezető torkolatában. Mint valami modern városkapu, vagy obeliszta, felkiáltójel, felemelt mutatóujj, jelezve: vándor, ld erre jársz, ved tudomásul, hogy megérkeztél egy rohamosan fejlődő városba. Nézz szét és csodálkozz. Gondold végig, mire képes az ember. A feszített tartalmú mondatok élét azonban elveszi a valóság, hiszen a 18 emeletes toronyház két éven belül állni fog Gyöngyösön, 140 lakást foglalva magába. Van ennek a nagyszerű elképzelésnek azonban néhány aggodalomra is okot adó tényezője. Ezeket próbáltuk a szakértők segítségével ízeire szedni Inkább most mondjuk el fenntartásainkat, mint akkor fanyalogjunk, ba már kész az épület. o o o o Aligha készültek lelkesebben egy feladatra a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat vezetői, mint erre. Ckak említeni keü előttük a magasházat. máris lendületesen magyarázzák, milyen kitűnő lehetőség — csúszó Zsaluzással megcsinálni az épületet Végre a modem technológia kiugró alkalma. Nem öntöttfialas középmagas lakóépület, nem la csúszó asaius siló, hanem magasépület, lakóház. Ez közelebb áll a szívükhöz. Füzeskéri József, a vállalat főmérnöke úgy részlete» a vállalkozást, mintha első diploma-munkájáról lenne szó. De sokat sejtető félmondatokat hallunk Zahrad- nitzky Elemértől, a termelési osztály vezetőjétől is, amikor szóba hozzuk előtte is a magasházat. Az izgalmas lehetőség láza. Mondhatnánk erre a fűtött hangulatú várakozásra, and az építőknél uralkodik. Alig várják, hogy végre megkapják a tervrajzokat. o o o o Mit mondhatna a Mátraalft Szénbányák tervező irodájának vezetője, Burkus Béla, aki a dokumentációk elkészítését irányítja? — Azon a bizonyos területen, ott a 3-as számú út mellett abban a háromszögben, valamit produkálni kelL Kezdetben sem gondoltunk az eddig épített középblokkos házak példájára. De nem is mentünk ilyen magasra. A területi főépítész, Häckenast Péter biztatott bennünket. Csak bátran menjünk felfelé. A hússzintes épület nagyon kell abba a háromszögbe. — A terveket az iroda készíti? — Ügy mondhatom, hogy kezdettől fogva a kollektív összefogás érvényesült Hiszen a beruházás is közös vállalkozás lesz. — Műszakilag milyen kérdések merültek fel? — Értem, mire gondol. Kezdjük tehát az alapoknál Végeztetünk talajmechanikai vizsgálatokat Ebinek eredménye azt igazolta, hogy a talaj elbírja ezt a nagy megterhelést. — A fűtés, a vízellátás, a felvonók? — Persze, ezek mind olyan dolgok, amikről elég sok szó esik a legújabb épületeknél Ezekről sem feledkeztünk meg. Az épületet olaj- tüzelésű kazánok fűtik majd. Az egyes lakásoknál másmás intenzitással, a magasságtól az égtájtól függően. A hőközpont biztonságos üzemeltetésére gondunk van. — És a víz? — No. Igen. Kevés a víz a városban, hogyan lesz tehát víz a tizennyolcadik emeleten? Ügy. hegy az épület tetején elhelyezünk egy víztárolót A vizet éjszakánként nyomjuk fel ide. az egyes lakásokba tehát gravitáció útján jut el a víz. — Maradt még a vicclapok kedvenc témája, a lift — Három felvonót tervezünk. Ezek egyike teher- éa személyszállításra egyaránt alkalmas lesz. Mellékesen hadd jegyezzem meg: a külszíni bánya és erőmű olyan lehetőségekkel rendelkezik, hogy a felvonók esetleges hibáját nem lesz gond szinte perceken belül megjavítani. o o o o A városi tanács tervezési csoportjának vezetőjével, Szabó Bélával is konzultáltunk. — Nem ofcocz-e a lakók számára zártságot a magasépület? — Gondoltunk arra, hogy a 140 család ne csak lakáshoz jusson ebben az épületben. Ezért létesül a torony- ház mellett egy úgynevezett sávház, illetve még egy lepényház. amelyekben a különböző szolgáltatásokat biztosítjuk. Étteremre, klubhelyiségre gondolunk elsősorban. — Személy szerint hegyen vélekedik Gyöngyös esetében egy ilyen magasépffietről? — Nekem tetszSc a gondolat. Azt hiszem, a városnak szüksége is van a megszokottnál magasabb épületekre. Vegyük például az új városrészt. A lakóházak szinte azonos magasságúak. Mintha egy meghatározott síkban lemetszették volna. Egyhangú, majdnemhogy unalmas. Semmi változatosság. Az egyensúlyt tehát a hússzintes magasház, illetve a most épülő 8/A tömb szélén létesítendő középmagas, tagolt épület adhatja meg. o o o o Kozik Pál a tanács építési- és közlekedési osztálynak a vezetője. Az ő véleményére is kíváncsiak voltunk. — Városképi és gazdaságossági szempontból is egyaránt helyesnek tartam a magasépületet — Ügy értsük, hogy Gyöngyösön nincs elegendő hely az építkezésekhez? — Nem erről van szó. A magasházban az egy lakásra jutó költség alacsonyabb, mint más esetben. Több családot tudunk elhelyezni ,és ez is fontos szempont — Egy ilyen kis városban nem kelt bizonyos hivalkodást egy magasépület? — Ezé a jövő. De hivatkozhatnék arra is, nem Gyöngyösön épül az első magasház. Ott van például a miskolci Nagyon szép. o o o o Mielőtt még honzervatfvlamussal vagy az új iránti tartózkodással vádolhatna bennünket bárki, sietve jelentsük ki: nincs szándékunkban SbWfchl fi ftíüszv 1 szintes gyöngyösi épület ellen. Óvatoskodó, aggályos j kérdéseink csupán preventív i jellegűek — még időben szólni azokról a nehézségekről, amik velejárói lehetnek egy ilyen vállalkozásnak. Tudjuk, a modem építészet egyre inkább a felhők felé tör: cementben, téglában. blokkban is. Ennek a törekvésnek vannak technikai feltételei is. Más dolog, hogy emberi vonatkozásait is figyelembe kell venni. A modem város egyre inkább izolál,térben és emberi kapcsolatokban egyaránt. Elősegíti az elzárkózást, a befelé fordulást, a négy fal közé szorított életfelfogást. Gondoljuk csak el. Egy olyan többezres lakószámot adó lakótelep, mint a gyöngyösi déli városrész, sem mozival, sem klubbal, sem könyvtárral nem rendelkezik. Van egy presszója és egy italboltja. Ez a semminél is kevesebb. Mit csinálnak az emberek szabad idejükben? Ülnek a tv előtt, akinek pedig autója van, rohan ki a szabadba. Hogy testileg, lelkileg idegileg megpróbáljon regenerálódni. Milyen életritmust adhat egy kisvárosi felhőkarcoló? A divatossá lett. mert a realitások kényszerítette elidegenedés! vitában nem akarunk parazsat szítani. Csak súroltunk néhány kérdést. Végső soron bízunk a felelős szakemberekben, hiszen a velük folytatott beszélgetés is azt bizonyítja, hogy ők is alaposan végiggondoltak mindent, még az áttételeket sem hagyták figyelmen kívül. Kétségtelen: Gyöngyös 1970-ben gazdagabb lesz egy reprezentatív épülettel. G. Molnár Ferene-I. Örömmel vették bírtokukIryerekek „munkánál! ba a egri Hadnagy utcai ia_ kótelepen az új bölcsődét a kis lakók. A modem, jól felszerelt bölcsődében minden gyermek megtalálhatja kedvenc játékát, (Foto: Kiss Béla) ... hogy a népdalban lehet meghatóan szép az akác- lcrmbos kicsi falu, sőt szép lehet az akáclombos kicsi falu= ról szóló népdal (vagy műdal?), ha az ember egy pesti kiskocsmában énekli. De miért énekelje az ember egy falusi kiskocsmában, hogy „akáclombtalan nagy Budapest...” Az ember nem azért tanul, nem azért kap egyetemi, főiskolai diplomát, hogy azt akáclombok alatt gyümölcsöztesse. A diploma aszfaltra való, a fővárosba való, esetleg néhány nagyobb aszfaltú vidéki városba, de kis városba, vagy pláne akáclombos faluba, — még kimondani is nevetséges. így bizony. Sőt úgy bizony. Mert az még érthető lenne, hogy néhány megszállott pesti születésű és lakhelyű ifjonc azt képzeli magáról, hogy na, majd ő megmutatja mit jelent egy falu számára a tudás, a tudomány, a hozzáértő ember. Ügy kell neki. Meg aztán jót tesz a tüdejének a nagyvárosok levegője után egy kis akácillat. De az aztán teljesen érthetetlen. hogy faluról, kisvárosból elszármazott végzős egyetemista, főiskolás visszamenjen falura, vagy a kisvárosba... Élt ó már ott eleget, éljen már más is. így bizony. Sőt. úgy bizony. Ügy, hogy megmozgatja az eget, földet és a minisztériumot, pályázat ide, pályázat oda. hogy 6 oda pályázhasson, ahol nincs akácos út, de van bár, nem is egy, ahol ugyan talán lakás is lenne, de nem lenne beírva a személyi igazolványba, hogy ő bizony a főváros lakója és dolgozója. Na, természetesen tudom én azt, hogy így és ennyiben kissé, vagy nagyon is leegyszerűsített a dolog, de úgy és anyagiban semmiképpen sem, hogy például van fogorvos munka nélkül Pesten és van fogorvosi munkahely munka nélkül falun. De mondhatok — és nem csak én! — más szakmát is, amelyből fölösen akad ott. ahol éjjel is lehet taxit kapni, s amelyből fölösen akad munkahely ott, ahol nappal sincs. — mert nincs. Igaz: ma még a falu: falu. És azt se akarom én mondani a most végző egyetemistáknak, hogy bezzeg... nem is álltán régen... amikor... akkor ugye... Mert azért ma már a falvak nagy része, valóban nem olyan falu. mint volt valamikor a „magyar falu”, s ha még akad is azért szép számmal elmaradottabb település. hát az nem utolsósorban azért elmaradottabb, mert vajmi kevesen vállalkoztak arra, hogy változtassanak ezen ők maguk is. A sár, az bizony sár. Talán az emberi szellem pezsgése sem olyan eleven és az egyetlen presszó sem valami meghitt, csendes, intim hely, sőt talán még olyan sem akad, vagy alig akad. akiért érdemes lenne, hogy intim legyen egy falusi presszó. De hát a sár ellen utakat kell építeni, ahhoz mérnök kell, technikus; a szellem pezsgéséhez szellemet pezsegtető szellemek kellenek és az intim hangulathoz legalább egy másik és más nemű lény kelletik. Még a lakatlan sziget is csak addig lakatlan, amíg nem lakik rajta, vagy nem laknak rajta... És nagy szamárság terme — bizony — számüzöttek szigetének tekinteni akár egy kisváros, akár egy Ids falu életét. Mert pezsea ott. forr az élet és követeli nagyon követeli azokat, sőt hálával is fogadná azokat, akik tudásukkal kedvükkel hozzájárulnának ahhoz, hogy ne csak pezsegjen, de mégis érlelődjön a jó bor. Könnyű munka? Hát, talán nem. Sőt. biztos, hogy nem mindig az. De hát embere válogatja: van. aki a könnyű munkát szereti, az almát, amely magától lehull a fáról, s van, aki azt szereti, hogy még a fát is 6 ültesse. Nos, az ilyen faültetőkre pan szükség falun. hogy az akácokat ugyan nem kivágva, de nemes fákat ültetve változzzék meg, változzék tovább a falu arculata. Mert egyébként nemcsak népdalban szép az akácos út, de a természetben is, s mert manapság a világ vége is jobbára csak a szomszédban van s mert ma már nem „Lám- pásnak”-nak kell falura mennie, hanem mind korszerűbb körülmények közepette a fények gyarapítójának. S nehogy azt higgye bárki is — ma márI —. hogy mert diplomával falura ment dolgozni, — mártiromságra ítéltetett, és szentté avattatik. Már falun sem szenteket és csodákat, hanem rgronómusokat, orvosokat. pedagógusokat várnak és legfeljebb a tudomány csodáit. Június (A név eredetéről és A naptári év hatocEk hónapjának a neve is latin eredetű. A mensis Junius jelzős szerkezetben szereplő június név eredetét a házasság, a termékenység istennőjének. Junónak a nevével hozhatjuk kapcsolatba. A régi magyar kalendáriumban a latin eredetű június hangsor mellé gyakran társították a következő neveket* Nyárelő, Hatodhó. Nevelőhó, Kaszálóhó. Zöldvég hava. A nyelvújítók „havi magyar nevezetei között” a június szót ík nagvon merész neolo- gizmusok helyettesítik: Termesztő, Termenes, Ka- szálnos. Szénás, és Kapahó stb. Mivel „a Nap a Rák-jegyébe lép”, havunk a Rákhő elnevezést is megkapta. A nép száján még ma is él a Szent Iván hó megnevezés. Ebben a hónapban van ugyanis Szent Iván napja is. Egyes vidékeken ugyanezt a napot a virágzó vagy nyári Szent János nevezettel látják el. A miagyar szóláskincsben sem véletlenül szerepelnek tehát a következő szólások: Hosszú, mint a Szent Iván éneke. (Nagyon hosszú, feleslegesen bőbeszédű a beszéd, az írás). — Szent János napkor mór'1 leget (Nagyít, túloz stb.' \ Heves megyei Mátraballán régebben az ÓÍUé jött már Szent Iván” nyelvi szerepéről) szálán azt is jelentette, hogy a fiatalság összegyűlt „Ivánkát ugrosnyí”. A tűzrakás, a tűzgyújtás, a tüzugrálás a megtisztulás szimbóluma volt népünk hagyományaiban is. Írásos feljegyzés már az 1500-as évekből van erről a szokásról. Te- legdi Miklós 1580-ban részletesen szól Szent Icán tü- zéről. s a tüzugrálás ősi hagyományáról. . Különben a június hőnap jeles napjaihoz is nagyon sok, s igen jellemző példabeszéd, szólásmondás társul. A legjellemzőbbek a következők: Ha Medárd napján (június 8) esik. akkor következő 40 napig esni fog. — a Nyári Szent János a napot már rövidre fordítja, — Péter-Pálkor meg. szakad a búza. töve. s kezdi sárgulását. A palóc vidéken ugyanezt a szólást ilyen nyelvig formában hangoztatják: Péter-Pálkor szalcad a búza gyökere. Az egri kapás parasztok a június hóra vonatkozó tapasztalati időjóslatúkat a következő tömör rigmusban foglalták össze: „Ha Barnabás napján esik A hordó ió borral telik...” Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár a nyelvészeti tudományok érettségi tabló Igen. ez a nyálas szájú ifjonc, ezzel a szemtelenül pökhendi, na ki vagyok én és na ki leszek én tekintettel, igen, ez kétségkívül én lehetek. Ha jobban megnézem a képet, itt a bal sarokban — nem azért mondom, de lám, én már akkor a bal oldalon voltam — kétségtelenek a hasonlóság vonásai. Amikor a fénykép készült az érettségi tabló számára, még nem volt a kezemben az érettségi bizonyítvány. akkor még az a pénz se volt a zsebemben, amitől ezt a fényképet kifizettem. Miből Is fizettem ki? Már nem is tudom. Lehet, hogy azóta is adós vagyok ezért a nyálas szájú suhanc- ért. Azt mondják, hogy kellemetlen fickók a mai fiatalok. öreg éppen nem vagyok, de annyira bölcs már azért igen, hogy ebből a fényképből is megállapítsam, visszatévedve két évtizedre: én sem voltam valami kellemes egyéniség az akkori fiatal nemzedékből aa idősebbek számára. Tenyérbe mászó képe van ennek a fiúnak, mégha, ez én is vagyok. Ránéz az ember és már bizsereg a tenyere. Nem azért viert fiatal, hiszen az nem erény, s gyorsabban szaladnak az évek, mint viharban felhők az égen. Nem azért, mert göndör ét dús a haja, az enyém is az, most is az. Fekete ruháját irigyeljem? Hiszen tudom. emlékszem, csak a zakó fekete, az is kölcsönbe volt, a nadrág most divatos lenne, oly kopott volt és a cipő helyett elegáns fasarú kopogott fáradhatatlan talpai alatt. Szerencsére a fénykép: mellkép. ■ Boldog pénztelenségét irigyeljem, amely kandi társbérlőként még ma is át-át zörög zsebem falán, mondván: hé, lassabban a tempóval, öreg fiú, holnap is nap lesz? Onbizalmdt-e, amely fasarú felett, valamiféle nagy säuft őri maga- biztossággal néz velem és a világgal szembe, megszállottan híve és tudva: minden az enyém lehet, amit Tnegharcolhatok? Nem tudom, de irigylem és haragszom egykori önmagamat, itt a tabló bal sarkában. Azaz hogy mégis tudom, vagy, hogy inkább sejtem, miért olyan ellenszenves ez a fickó nekem. Az álmaiért. Igen. Ennek a göndör hajú kölyöknek szemtelen és pimasz, fellegekben járó, a realitás gondolatától egyenesen undort kapó álmai vannak. Voltak. Ott állt egy vasúti csomóponton, ahonnan a világ minden tája felé indult a vonat. Ott állt és szemtelen felelőtlenséggel az ujjain számolgatta, kevéske ruhagombjain nyálazta le, hogy melyik vonatra szálljon, metre és hogyan utazzék. Sőt. Amikor döntött, még akkor sem döntött. Megrándította a vállát, eh, juszt sem erre megyek. s hátat fordított az iménti vonatnak, hogy egy másik lépcsőjét bámulja, ahová karcsú női lábak emeltek ritmikusan mind magasabbra egy sokat ígérő leánytestet. Ott állt: és minden lehetett még. Semmi is. meg valaki is. Ember is, homo luden*. sapiens, meg önmaga torzója is. Felelőtlen. hányaveti, öntelt emberise volt. Voltam. Most már nem. ó most már nem vagyok az. Én vagyok a komoly családapa, aki maga választotta útján holad, ha a kattoró váltókon meg-megrándült is a vonat, de a maga útján halad a kanyargós, de végtére is megszabott vonalon. Hol van már az a pályaudvar, hol az ujja- kon számoló minden lehetek hányavetiség: számon kérek és számot adok. Vajon, ha most készítenénk, közösen egy érett korú tablót és azt újabb húsz esztendő múlva kézbe venném: mit mondanék mai önmagámról? Mert nemcsak az arc változik a képen, de változnak az álmok, változik a lélek is. Mit tudott ez a suhanc akkor, — erről. Vagy talán többet is, mint én most és ezért haragszom rá? Igen: nekem már múltam is van neki csak jövője volt. Na, azért nem irigylem ezt a kölyköt a jövőjéért, én tudom, hogy miért nem... (egri!
