Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-23 / 146. szám
«EINTE GABOS: Sdcflfaű táj (featmfayl £ n* i tek MgyWvw* mindig tótartana k: a velencei nemzetközi biennale pavilonjában és Moszkva híres múzeumaiban, pattinál párizsi kiállító szalonokban és Tokió modern kultúrpalotáiban fogadják vendégeiket várják soknyelvű látogatóikat Es a fogadásokon érdekeset és fontosat mondanak: toépző- roűvészeitünk nagykövetei ók« a külföldön rendezett magyar kiállítások műalkotásai. Elsősorban természetesen saját magukat és alkotóikat reprezentálják, a magyar festőket és a magyar festészetet a hazai szobrászatét és a hazad szobrászművészetet grafikákat és grafikusainkat, íz egész itthoni művészeti »«tét Etz a képviselet sók élményt visz és sok jó hímeket hoz: a nemzetközi rangú Äodem magyar grafika szépségért szállítja — ezekben a napokban például az angliai Narwichha —, huszadik századi festészetünk különlegességét közvetíti — ugyancsak a nyáron pókiául Lantsaiméba, Svájcba —, s legnagyobb szobrászaink plasztikáját kínálja — ismét egy közeli példa: nemsokára Moszkvában. Es közbe» nemzetközi elismerést szerez a fiatal és ez idős magyar művészeknek . Hosszú listát tölt meg az egy év alatt rendezett külföldi magyar kiállítások sora. Tavaly például több. mint százötven tárlatot rendezett a Kulturális Kapcsolatok Intézete — magyar kiállításokat kinit, a külföldi kiállításokat idehaza — s ez a szám 1968-ban tovább növekszik. A két „tétel” persze összetartozik, s újabb hasznát bizonyítja a külföldi magyar kiállításoknak: ezekért, cserébe kapjuk a világ műkincsének érdekes magyarországi bemutatóit, olyan kiállítások budapesti, vidéki vendég- szereplését, amelyeket gyakran az ezer kilométereket utazó turista sem érne el. A lista itt is túlságosain hosszú, s talán elég is a csere-kiállítások közül a legfrissebbeket említeni: az iraki régészeti múzeum anyagát Mezopotámia sokezredes kincseivel, » Képzőművészetünk nagykövetei a kommunista francia tér. Léger modem műveinek gyűjteményéi, amely i csere eredményeként látható ezekben a napokban hazánkban. öztudomásű, hogy a mai magyar művészet külföldi bemutatkozásai mind több bevételt is Jelenjenek. Nem ez a legfontosabb persze. — az elsőrendű cél kulturális —, de az utóbbi idők egyéni és csoportos kiállításai a hírnéven kíBaeOeaf éftetnelc rosszindulatú, vagy tájékozatlan tévhiteket oszlatva, jó véleményeket erősít*» «aereznek híveket és srimpatízó- Mkat szocialista társadalmuk kultúrájának. a éM ndvészst bemutatói, s — amiről még nem beszéltünk. die ami Európa- szerte sokszorozta híveink számát — régi művészetünk rangos szemléi történelmünkről és társadalmunkról is beszélnek. Ahogy a művészet — Jó műalkotás *- mtodte többről kbSL, mint an* a témája: a közösségről, amelyben született, a ant Ifiknek szánták. Az a gazdag gyűjtemény például, amely ötvösművészetünk remekeit sorakoztatja fel a közeljövőben először belgrádi, majd brüsszeli bemutatkozásán, bizonyára sokai mond a jugoszláv, s a belga közönségnek. S minthogy megismerni valamit mindig azt jelenti, hogy meg Is szerettük kissé, — nem tútaá azt várni, bogy műkincseink berlini és szófiai, oslói és párizsi idei bemutatója, alkotásaink elkövetkező hollandiai és kenyai, japán! és pozsonyi kiállítása egész országunknak szerez népszerűséget. emberi, vonzó módon (—a —a) Elő irodalom Lázár István: ADRIAI NYÁR (Egy jugoszláviai útirajz margójára) Két adriai utazás foglalata ez a könyv — vallomás egy országról, mély ezernyi szépséggel várja az oda látogató turistát No nem azt. aki hajdani uraink agy önre klámo- zott nyaralóhelyét Opatiját (Abbázia) választja csupán úti célúi, hanem a vállalkozó kedvű utast, aki nem csupán áruházak és lokálok tükrében akarja látni déli szomszédaink pátriáját hanem a mindennapok ritmusára figyel Bosznia és Hercegovina vadregényes tájain csakúgy, mint a kéklő Adria portján. Bocsássuk előre: Lázár István könyve kitűnő kalauz lesz minden Jugoszláviába utazó számára, ám korántsem az útikönyvek szokványos ismertetései-leírásai. hanem élménygazdag tartalma és szépírói igényeket kielégítő formája révén. Nem lehet nem odafigyelni egyetlen sorára is, mindenütt a táj. az emberek, a történelem adta élményekre és látnivalóikra figyelmeztet akár Montenegro (Crna Cora) hősi, küzdelmes múltról valló látványaira hívja fel a figyelmet aká* a dalmát partvidék műemlékekben és műkincsekben gazdag városait mutatja be az értó utas szemével. Az olvasó a könyv minden oldalánál rádöbbenhet: mennyi természeti, történelmi, néprajzi érdekesség. látnivaló van a Balkán eme sokarcú országában. Aki csak Opart jóba meg Urnába jut el, vajmi keveset tudhat meg pi. a Dalmáciában igen elevenen éló, bennünket igázán érdeklő IV. Béla-hagyományról, aki Tro- gir (Trau) városáig menekült az üldöző tatár bordák eiőL S amit Lázár István könyvében olvashatunk e hagyományról, az nem egyedi eset: „...a suszter, aki pár dinárért megszegezte Ilona indiai sarujának pántját, IV. Béláról beszélt...” (Splitben magam is ismerek családot, mely magyar eredetűnek mondja magát, s családi hagyományuk szerint IV. Béla Dalmáciában rekedt magyarjai voltak őseik.) A könyv legérdekesebb s egyben legfigyelemreméltóbb vonása, hogy minduntalan felvillant sajátosan középeurópai motívumokat, jelenségeket Nem is véletlenük hisz a szerző utazásának célja volt azt a Közép-Európát felfedezni, melyben déli szomszédaink és mi magunk is élünk. „A múlt század második és e század első felében volt egy terület — írja könyve egyik fejezetében —, melyet ország- és néprajzi határokkal nem. városnevekkel már jobban körül tudnék járni. Középpontja kétségkívül azonos a Monarchia fővárosával BéccseL KiVjrjB&m azonban, mint mondéMk fto lülmúlta az egykori osetrffe*» magyar unalom területét Jellemzője: az elkésett, de anéit egy időben derekasan nekilendült kapitalista fejlődés. Elég gyors ipari haladás, ám olyan területen, ahol még a feudalizmus is makacsul őrizte bástyáit A Festeti chek Keszthely környéki hires birodalmának — ahol rlzses- hússal etették a fácánokat^ márvány) ászaiból abrakot tak a lovak — virágzása még tartott amikor már fennen ragyogott a magyar G ara-gyár csillaga. Közép-Európa sajáton, dálkapétalWa fejlődéséi mésaetesen nem én feekatem W; mindössze azt próbáltam érzékeltetni, hogyan tem M • magam azt, ami könyvtárnyi böngészéssel is »szülhető, de ázol élményként személyes tapasztalatként vélik Iga* Ismeretté bennünk, S érnél a* utazói egyik fő értelmén» la rátalálunk.’* Könyv —• non jelest a* — bővelkedik közép-európai motívumanyaggal, i az sem lényegtelen talán, hogy aatnd- im tálán érdekfeszftő és érdeklődésre sarkalló formában adja elő a szerző. Aki elolvassa. értőbb szemmel néa- szemléli majd ezt a tájat és lakóit. S ha ennyit elért olvasói körében, nemes feladatot teljesített Vökbe lstr+n Vül fontot és dollárt márkát --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------és lírát is hoznak a népgaz- 5 daságnai és a művésznek, S mert kelendő portéka, kere-j »ett ára külföldön a jó marj gyár műalkotás. Pedig — természetesen —í versenyeznie kell Más orszá- < gok más művészetével állja) az összehasonlítást s ezt bi-< zonyitja a mind több nemzet-) közi kiállításon való részvé- < tel Sok országgal együtt mutatkozott be tavaly a magyar < művészet tizenhét nagy nem-) zetközi kiállításon, a fiatal; művészek párizsi szemléjén, < Sao Paoioban a nagy hírű 5 biennálén, Ljubljanában a 5 grafikusok találkozóján, s j Middelheimben, ahol a világi szobrászat» gyűlt össze. Az) idén ismét Velence az érdeklődés középpontja, a küllői- J dlekkel zsúfolt turista-cél- 5 pont. Itt ugyancsak többszörs tíz konkurenssel versenyezi majd a vadszőlővel befútta-) tott állandó magyar pavilon, ahol sok-sok ezer turista ismerheti meg ezúttal Vilt Ti-< bor szobrász. Kondor Béla) grafikus és Kokas Ignác fes-< tő alkotásait. S megismerheti) segítségükkel a mai magyar < kultúrát is. Mert a művésze-) ten túl ezt is képviselik a< külföldi kiállítások, követei < BARAnv Mma 3 Leginkább a hangja fogta meg; nem is annyira az, amit mondott, hanem ahogyan mondta. Még a legelején kiderült, hogy harminckét éves —, de a hangja érettebb korról árulkodott, s mintha fáradtabban zizzent volna. Hosszú-hosszú hónapokkal ezelőtt kezdődött, egy kora őszi napon. Este fél tíz lehetett. Barátnőjét kereste telefonon. Kissé félve tárcsázott, attól tartott, Terka lefeküdt. Még most is benne él a meglepett pillanat emléke, ahogyan a kagylót már az első csengetés után felvette a férfi: „Halló”. Tessék”. — Jó estét, Sándorkám — mondta — ne haragudjék a kései zavarásért. Terka nem alszik még? — Nem tudom. — Nem értem — mondta zavartan; ezzel a Sándorral sosem lehetett tudni, hányadán áll az ember. Három szava közül legalább kettő ugratás volt — Hát nézze. meg. — Akkor sem tudom.:: — Otthon van, vagy nincs otthon? — Ezt sem tudom. — Nem maga az, Sándor? — Attól függ, milyen Sándor. — Morvái. — Félek, hogy csalódást kell okoznom — mondta a férfi bocsánatkérőn —, de egy másik Sándorral beszél. — Bocsánat — sziszegte dühösen, hogy mit idétlenke- dik itt vele ez a vadidegen — elnézést a zavarásért Sí, éjszakát! — Nagyon kérem, ne tegye le a kagylót! — szólt hirtelen a férfi. Annyi sóvár vágy sütött hangjából, hogy elbizonytalanodott benne a mozdulat s tétovázott egy pillanatig. — Nem tette le? — hallotta a férfi hangját — Köszönöm! így kezdődött. És aztán nagyobb, később egyre kurtább szünetekkel, hosszú-hosszú hónapokon át folytatódott Mindig ő hívta a férfit, hiszen a számot csak ő tudta; amaz nem Ismerte az övét. Néhány hét múlva feltárcsázta a telefonközpontot. Most végre megtudja, ki ez a titokzatos férfi, aki hetek óta egyre többet foglalkoztatja gondolatban, s aki — akarja, nem akarja — egyre közelebb férkőzik hozzá. _— Nem adhatok felvilágosítást — szólalt meg a telefonoslány. — Titkos az állomás. Csalódottan tette le a kagylót, de aztán még örült Át Heki’ hogy így történt. Nyilván a sors akarja így. Egy telefonszám — az utolsó számjegy eggyel magasabb, mint Terkáé — és két hang az éjszakában ... Volt az egészben valami múlt századian avult íz: de valami idegborzoló izgalom is. Néha alig várta már az estet, ho?v lenyelje vacsoráját, megvárja az esti híreké
