Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-23 / 146. szám

FARKAS ANDRAS:

Feltörnek énünk titkai

Olykor magamban mormolok:

Az életünk komoly dolog,

S ha nagyritkán hozzál ogok , Feltárni néhány jó okot,

Ügy érzem sokkal átfogóbb Tükörben kellene magam Vizsgálni, ott, hol áthatóbb Fények rőntgen-sugára van.

Lehet-e jó ez a tükör?

Milyen a fény, amely betör

E kis tükörbe, látszatát Milyen bánat itatja át,

Vagy tudjuk-e azt legalább,

Hogy ez a fény majd teljesen Bizonyít e léleklesen?

Vagy félrevisz keservesen?

Agyam vitázik és dohog,

Keresem a valós okot,

Okon túl az okozatot

Mi hat rám, s én hogyan hatok?

Vagy minden apró folyamat Túladni minden indokon.

Vagy minden apró foylamat Lapul egy nagy törvény alatt,

S hiába minden balga kincs,

Hiába minden akarat,

Egy ember egy ember marad,

Csak pont, s önnön hatalma nincs?

Vagy így a Jó, ahogy vagyunk? Agyunkra hull tartó napunk,

S mire az éjszaka rideg Markába hullnak a hitek.

Mint a pillangók égnek el —

Máris mindegy, ki énekelt?

Megállók minden mondaton

Üjabb százzal folytathatom:

Honnan van rá okom-jogom,

Honnan a kéz, mellyel fogom,

Kinek és meddig tarthatom,

S mi is az én okozatom?

Örülök minden gondolatnak,

Amely céllá magasodik.

Nagy századok már elmaradnak, Érvényük most már második.

Első a jelen, abban is Csak az, amit hitem lekottáz A megszokott papírlapon:

A nagy természet, benne sok ház

— Én mindig vendégként lakom —

Utcák, tereli, táj, emberek

És kérdő lelkiismeret

ötágú kottavonalán

Zenél e gondterhelt magány —

Olykor magamban mormolok)

Minden élet komoly dolog.

Ezért van hit, szelíd csodálat,

Forró remény, mely messze szállhat, Mert az önzés és a középszer Ravasz gáncsot vet épp elégszer —

Jó az, hogy elménk djrakezni Mindennap indul felfedezni

Az embert, e kicsiny világot,

És nyíltan megkérdezi lelkünk:

Mi az, mit eddig énekeltünk,

Miért van, hogy mindig dalra vágy ok?

Talán a ringó dallamokban

Tudunk őszintén vallani.

Ha tétovás-határozottan,

Feltörnek énünk titkai.

LJTB1SA MAJVOJIjOYIC t

Á TRÓFEA

szolgámnak, B'acknek

elkezdtem beszélni a saját emberszeretetarnről ami önöknek mint konszemlap- jaim olvasóinak minden bizonnyal ismeretes. Tudom, hogy a Trófea eimaradhatat- lanui köhögni fo«. Ezt csinálta máshol is. valahányszor a tulajdon ember szeretetekre hivatkoztam. Ezúttal azonban a fejébe került. Pontosan oda céloztam ahonnan a köhögés hallatszott. Hallhatták is a dörrenést.

— Csak a jajdulást nem — Jegyezték meg a látogatók. — Uram. ez valóban káprázatos. Lenyűgöző. És képet nem kaphatnánk róla? készséggel, uraim — emelkedett fel a karosszékéböl Judgebook úr. a vadász, és kinyitotta faragott íróasztala fiókját.

— Hello, Jadk whiskyt az aráknak! — szólt a szolgájának. majd a vendégeihez fordult: — Tessék: válasszanak a urak! Valószínűleg érdekelni fogja önöket hogy hogyan veszem célba — tes- aék. ez itt az egyik vadászruhás képem.

— Bocsánat Judgebook úr. de ön félreértett minket. A* ön képét napról napra látjuk a speciálisan e célt szolgáló -Judgebook and

Company* konszern minden lapjában.

Jack Black szaporán töltögette a whiskyt.

— Ne siess úgy! — Vzódt rá Judgebook ihr.

— És hogy

ml mindent mondott ez az ember a szeretekről. a gyűlöletről, az életről és a halálról! — jegyezte meg óvatlanul hangosan as egyik látogató. — Idézhetem iss ön* nek...

— De esatk pontosan,

uram! — figyelmeztette az illetőt Jack Black, az éber szolga. — Judgebook úr ugyanis roppant zokon veszi, ha pontatlanul idézik.

— Ne aggódjék. Judgebook úr. nem önt akartam idézni. Róla beszélünk.

'AAAAAAAAAAMA^^AAAAAAAAAAA/VWA^MWWWW^WAAAA/VSAAaÁwWWVWVWWWWW^^^^AAAAAAA^WA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAMA)

Kissé szokatlan, hogy korunkban szalmával kitömött emberfejet látni szobadíszként. És nem valahol a dzsungel szivében, hanem a modern fehér ember csupa- fiény országában.

Node mit jelent az. hogy szokatlan?

A rengeteg villanyfény mellett az emberek ma nyakra-főre veszik a petróleum- lámpát. Nem Is kis pénzért Nem ritka létszükséglet volna. hanem egyszerűen azért mert újra divatba - jött Olyannyira, hogy nyugodtan beszélhetünk az áramosftott modern ember fokozott petróleumlámpa igényéről, mert különben mi • csudának gyűjtené olyan lázasan az efféle kscatot

Nos. ezek után mién maradna az emíberfej mint trófea csupán jellegzetes kó- kocszakbell lelet a primitivizmus. vagy • dühöngő vad éhség ismérve alkalmasint egy hajótörést követő borszakban? Ellenkezőleg: Ilyen trófeára szert tenni manapság bizonyára roppant előkelő vagy felett« sikkes dolognak számít Ékes bizonyítékául szolgálhat annak, hagy tulajdonosa korántsem valamiféle újgazdag, hanem személyiség, akinek családfája a legmélyebb mélységekbe nyúlik vissza, és olyan ősökkel dicsekedhet akik a dzsungel legtekintélyesebb fejvadászai voltak.

Cs most pizsamában és papucsban, elnyúlva a pontosan a Trófea alá helyezett karoaszékében, Judgebook úr. a tekintélyes kortárs. pöffetegen szívja az illatos dorongját, a tompuszt. A szalon tele van látogatókkal: láz» kíváncsisággal mind ott tolong körülötte; a Trófea hallgat, a vadász beszél:

— Ha úgy véletlenül mesterére nem talál, bizonyára elvitte volna ez ts az tokáját. mint a többi. Ez aaon- 'ban beszorult a sűrűbe, holmi ellentmondások áthatolhatatlan bozótjába.

— Mármint az önébe?

— A saját zagyva ellentmondásainak a bozótjába, uraim. Hogy rajtaüthessek, kénytelen voltam ha eh cselhez folyamodni. Hűséges

Is snivel a holtakról vagy Jót vagy semmit, a látogatók annyi jót mondtak a Trófeáról, hogy nemcsak az erényeit hangoztatták, hanem szinte dicsőítették őt mint az emberi szellem felsőségét a butaság és a nyers erő fölött.

Judgebook remegett a dühtől.

— Uraim — fordult suttogó hangon a látogatókhpz Jack Black —, önök a trófeáról beszélnek... Márpedig nem az a cél, hogy a Trófeát ünnepeljük, a cél az, hogy a vadászt dicsőítsük.

— 0, de hiszen az teljesen szokványos lenne!

— Tessék parancsoljanak uraim! — mondta zavartan Jack Black és nyújtotta a kristálypoharakkal csillogó tálcát.

— Takarodjanak, de tüstént! — förmedt látogatóira Judgebook úr.

— Mara hl innen, bitangok!

— Mint fordulat és forma e* merőben új volt

Judgebook úr kikapta Jack Black kezéből a tálcát és az utolsó pohárig mind felhajtotta a vendégeknek szánt whiskyt. És ez, mint forma, még újabb volt

•It JKaaoJlovle tttS-baa szül» Sets Jelent me*. Idles szatirikus Belgrádhan végezte. Számos kft- tete jelent meg, (files szatirikus írásai népszerűek. Jelenlét: a belgrádi Job (Sün) szatirikus hetilap (ftezerkesztfijh

a rádióban, aztán odakuporodott a telefonhoz.

ö elmesélte a férfinak, hogy esztendők óta egyedül van; húszévesen ment férjhez, huszonkét évesen elvált és négy év óta magányos. Van egy ötéves kislánya, a kis Krisztina; őneki él Különben egy nagy vidéki vállalat pesti irodájában dolgozik, és ónálló angol—német levelező.

A férfi, mint kiderült, állatorvos, és egy gyógyszer- gyár kutató osztályán dolgozik. Beszéltek filmekről, színdarabokról, amiket láttak, a könyvekről, amiket olvastak. Aztán az életükről. És az életről.

Az asszonyt először meglepte, később csaknem lenyűgözte a férfi tájékozottsága, tapasztaltsága. Mindenről tudott, s mindenről határozott, nagyon egyéni és átgondolt véleménye volt, amit legtöbbször éles, csattanósan rövid, s már-már kegyetlenül fanyar mondatokban fogalmazott meg. Az asz- szony egy-egy beszélgetés után egészen felfrissült, noha fél kilenc felé kezdték, s rendszerint fél tíz körül fejezték be. Fáradtan, álmosan kezdett tárcsázni, s mire a beszélgetésnek vége lett, a lefekvés helyett akár elölről kezdhette volna a napot.

Egyre többet gondolt a férfira.' Napközben is. A hiva- lalban néha kisértést érzett, hegy felhívja, hallhassa

hangját, aaegsimogattassa magát a meleg bariton bársonyával Aztán eszébe jutott: hol is keresné? Az ő idejük az este, de tlyénkor is gondolnak néha egymásra... Mert egyik este ezt a férfi is bevallotta.

És megpendítette: mi volna, ha egyszer találkoznának? Kicsit kérette magát, mert úgy érezte, így illik; hisz voltaképpen a mai napig nincsenek bemutatva egymásnak, s kapcsolatuk ilyenformán egy utcai ismeretség zilált rendezetlenségére emlékeztet... A férfi győzködött: az elmúlt hónapokban jó barátokká váltak; millió ismerőse van, akiket a társasági formák szigorú szabályai szerint ismert meg, s akik mégis millió fényévekre vannak tőle; őket viszont szorosan fűzi egymáshoz ez a barátságnál izgalmasabb, szerelemnél még kevesebb, furcsa, vibráló, sokat ígérő kapcsolat.

Erre már nem volt mit felelnie, beleegyezett a találkozásba. A helyben és az időpontban is megállapodtak, amikor a férfinak hirtelen eszebe ötlött:

— Várjon! De hogyan ismerjük meg egymást?

Felnevetett, annyira groteszk volt ez a kérdés. Hiszen ő már régen elképzelte magának Sándort: fekete, nem túl magas, nála talán csak fél fejjel magasabb, széles vállú, nyugodt mozgású

férfi; , olyan, akire ha ránéz

az ember, nyugalmat, biztonságot érez.

— Hát hogyan? — kérdezte tűnődve.

A férfi nevetett

— Mint a detektívregé- nyekben, ugye?... Hát nézze, nekem a kezemben lesz egy újság, és a másik kezemben egy csokor virág. Milyen virágot lehet kapni mostanában?

— Rózsát — mondta ő, de mindjárt meg is bánta. — Csakhogy drága ám!

— És? — kérdezte a férfi. — Mit gondol ez a találkozás nem ér meg nekem néhány szál rózsát?

Hallgatott

— No, és maga? — szólt

aztán a férfi. — Én hogyan ismerek magára? Milyen a haja?

— Szőke — felelte gyorsan.

— Hosszú? — szólt idő múltán a férfi.

— Rövid.

Akkor jő — sóhajtott kissé megkönnyebbülten a másik. — Tudja, magát valahogy barnának képzeltem.

— Ilyen vagyok.

— Helyes — mondta a férfi. — Hát akkor holnap ötkor a cukrászda előtt Ne felejtse el: újság és három szál rózsa! Pontos lesz?

— Mindig pontos vagyok.

— Üjabb jó pont — nevetett a férfi, aztán már búcsúztak is.

Éjfélig nem aludt az izg»>

lomtól Másnap kora reggel

fodrászhoz ment, és munka után hazaszaladt átöltözni, öt őrá öt perckor ott volt már a cukrászda előtt.

Két percbe sem telt és begördült egy tömött busz. Az újságosbódé mellé állt, és figyelte a leszállókat A sok csitri lány és asszony közt tűig néhány férfi szállt le, de egyik sem látszott Sándornak, Soványak voltak, szőkék, s vagy ifjoncok, vagy idősebb emberek. Na, Késik ...

A következő busz Is befutott már, amikor szemben egy férfi közeledett, szinte futva. Hóna alatt az újs£g, kezében papírba burkolt csokor. Megállt, izgatottan körülnézett, egy szőke nő után megfordult, aztán élővé.*« zsebkendőjét, és kalapját levéve, megtörölte homlokát

Erősen ritkuló haja volt, feje búbja csaknem kopasz. És fújtatva szuszogott; meg erőltethette a futás a virágbolttól idáig.

ö csak nézte, s nem tudta, sírjon-e vagy nevessen. Nyúlánk, karcsú alakján, hosszú, fekete haján át-átsiklott néha a férfi közönyös pillantása, de minduntalan rebbent is el róla nyomban. Q sóhajtva lenyomta a cukrászda kilincsét: jólesik ilyenkor egy erős dupla! Az ablak mellett ült le, és néha kinézett.

A férfi háromnegyed hatig toporgott odakint s szeme mohón tapadt az arra járó szőke nők arcára.

A Trófea furcsán imboly- gott a helyén, ide-oda himbál a fal is. rengett tőle az egész épület.

Judgebook úr szeppemten betókuporodott a kar esszékbe. Majd feltámoiygött és bizonytalanul ugyan, de talpra állt.

— Mit nevetsz? Rajtam

ugyan nem fogsz nevetni — ripakodott rá Judgebook úr. a vadász. — Majd ellátom én a bajodat!

— Minden bajok közt a nevetés a legártatlanabb — szolalt meg a Trófea irnbo- lyogva.

— Még rám esőt..; Még a fejeimre zuhansz! — hátrált egészen a szalon közepéig

Judgébook Ör. ahol egyedül csak a roppant előkelő és felette sikkes kristálycsillár eshet a fejére.

— Kell nevetni mert a nevetés mindig is uralkodni fog a világon — mondta a Trófea.

Ég mivel kedvenc álma volt az uralkodás a világon. Judgebook úr, a vadász, kacagni kezdett ahogy a torkán kifért.

— Kin nevetsz? — lepődött meg a Trófea.

— Rajtad! — mondta a vadász.

— Nem helyes — mondta a Trófea —, nem kell nevetni; mindenekelőtt 'agán nevessen az ember. Ez az egészség teli«. Aki erre képtelen. az beteg és el fog sorvadni.

Judgebook úr rohamos.- n kezdett sorvadni.

— Nevessen, uram, nevessen önmagán — sietett segítségére Jack Black, a hűséges szolga. — Nevessen a* egészsége kedvéért mert különben nem a vadászoké, hanem a trófeáké lesz a Jövő, uram!

— Bölcse Ikedel? Még te Is?!

Judgebook úr. a vadász el- kékült a kínoktól és felkapta a puskát

Jack Black, a szóig*. Meresztett vetett.

Szerencséje a vadász a Trófeába eresztette a golyót

— Telitalálat akár as első! — állapította meg elégedetten Judgebook úr.

Jack Black, a szolga még mindig hányta magára a keresztet és végképp letett arról. hogy tovább Is fennhangon bölcselkedjék, mert esetleg ilyet találna mondani:

— Nem. ez éppoly baklövés volt mint az első.

A vadász azonban anélkül is roppant dühbe gurult ismét mert hogy a szétfröes- esent Trófea alatt ez állt: „Ez a Trófea az állam védelme alatt áll."

— Talán a vadász?! — guvasztotta még nagyobbra a szemét Judgebook úr.

— A Trófea! Mert vadász az mindig akad bőven, de a Trófea az ritkább.

Judgebook úr megint a ravaszra tette az újját.

— Ki mondta ezt?

—Nem én voltam uram — hányta még szaporábban a keresztet Jack Black, á szolga.

Judgebook úr megcélozta ismét a Trófeát Elsüsse vagy sem?

, Mindenesetre nem ártana legalább addig várnia, amíg elpárolog fejéből a whisky.

DUDÁS KÁLMÁN fordítása

KATAY ANTAL:

Levél — Vietnamba

A zászló selyme még rátok borulhat, dísz-sortűz nélkül kerülhettek a földbe, mert alattomosan kúszik a lián, mohosodnak még elhagyott kövek, de felébred egyszer e félájult világ, s dögmadarait gögös acélkorunknak elkapdossa a holnap marka.

Slkoltö szelet szül a Dél-Kínai Tenger, örvényt kávái üvöltő hajóágyúk körül, s a mélybe zuhan az eget súroló Fantom

Hosszú a harc még. Várfalak omlanak össze, utakat tép fel, hidakat robbant a hajnal, kígyófejű rakéták rácsozzák fölöttetek az eget. de roppant erejével már nyújtózkodik a hegy-erejű, folyó-karú győzelem, s e teherbe ejtett idő-óriás megszüli vlrágsímító szép fiát, a Békét.

Zizzen a rizs harmatgyenge zöldje, völgyek üstjében erjed győzelmetek Itala, s mocorog a világ — koccintani az élőkre, s emlékezni az értük halni-tudókra