Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-22 / 145. szám

1941. június 37 esztendő telt el ama emlékezetes nap óta, melynek hajnalán Hitler több ezer harckocsija és repülőgépe, vala­mint négy és fél millió katonája megindult a Szovjetunió ellen. Megindultak rabolni és gyilkolni, leigázni azt az or­szágot, amely akkor egyedül képviselte a világ forradalmi átalakulásának eszméjét és gyakorlatát. Akik átélték 1941. június 22-ének vészterhes napját és az ezt követő idők mérhetetlen szenvedését, szinte megnyugvással veszik tu­domásul, hogy az azóta felnőtt generációnak majdnem há­rom évtized távlatából mindez már csupán történelem: egy fejezet a tankönyvben, egy tétel az érettségi vizsgán. Valóban történelem? Valóban tanít bölcsen és figyel­meztetően, és akikre tartozik meg is fogadják azt a sok­szor emlékeztető tanítását: ennek soha többé nem szabad megismétlődnie! Háborús évfordulón az ember akaratlanul is a világ valamely részén éppen folyó háborúra gondol. Vietnam? S jön a gyors önmegnyugtatás: tőlünk 17 ezer kilométer­re van, és különben sem jelent világháborús veszélyt. Há­rom évtizede: Ausztria, a Szudéta-vidék, Lengyelország — a mérhetelen étvágyú fasiszta fenevad egy-egy „apró” ál­dozatánál vajon nem azzal nyugtattuk-e magunkat: ezzel kielégül s nyugalom lesz? Ne szégyelljük saját magunk előtt és az azóta felnőtt, a második világháborút csak érett­ségi tételként ismerő generáció előtt beismerni, hogy így volt. S akkor mindjárt könnyebb — és történelmileg sok­kal bölcsebb, felelősségteljesebb — lesz belátni: a háborút akarók mai menetrendje, az úgynevezett helyi háborúk stratégiája ma épp úgy egy súlyos, minden eddiginél sú­lyosabb világégés riasztó lehetőségét hordozza, mint Hitler kezdeti „kis” hódításai. Az esetleg elvontnak tűnő elmélet helyett azonban maradjunk csak napjaink nagyon is közeli gyakorlatánál. Éppen néhány napja fogadta el a bonni parlament a szük­ségállapot-törvényt, amelynek értelmében a nyugatnémet kormány — ha a helyzetet olyannak Ítéli — jogot kap — a parlament megkérdezése nélkül mozgósítást elrendelni, sőt a hadsereget mind az országon belül, mind a határo­kon kívül bevetni, nyen felhatalmazása béke idején a vi­lág egyetlen kormányának sincs, és a modern történelem folyamán ilyennel egyedül Hitler kormánya rendelkezett. Ha tekintetbe vesszük, hogy Bonn militaristái nem isme­rik el Hitler bűneit, hogy ma is visszakövetelik az 1937-es német birodalom határait, hogy számukra Európa mai ha­tárai ideiglenesek s földrészünk állapota — szerintük — máris szükségállapot — megnyugtathatjuk-e magunkat az­zal, hogy a 27 év előtti nap már történelem? A történelem azonban nemcsak a veszély lehetőségére figyelmeztet. Számon tartja azt Is, hogy a június 22-én magukat le- győzhetetlennek gondolt martalóc-hadak hogyan végezték, — nem egészen négy esztendővel később. Nem árt, ha a háborúra spekulálók erre emlékeznek. F. F. Őszi vásár Budapesten Huszonhat év után ismét rendeznek őszi vásárt a fő­városban. A nagy hagyomá­nyokkal rendelkező országos eseményre legutóbb 1942-ben került sor. Célja most is — eltérően a tavaszi nemzetkö­zi vásártól —, hogy elsősor­ban a hazai lakosság számá­ra vonultassa fel azokat az új cikkeket, amelyek a hazai ipar gyárt, vagy gyártására készül. A felszabadulás utáni első budapesti őszi vásárt a nem­zetközi vásár területén tart­ják meg. fl június 30-a elfitt értékesített kenyérgabonáért is jár a fölemelt ár Egy tavaly megjelent ren­delet alapján 1968. július 1- től a búza mázsánkénti fel- vásárlási árát 267 forintról 295-re, a rozsét pedig 245-ről 267 forintra emelték. Tekin­tettel arra, hogy a szárazság miatt az idén mintegy két héttel előbb kezdődik az ara­tás, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium az Országos Anyag- és Arhi- vatallal egyetértésben úgy rendelkezett, hogy a gabona- tröszt a június 30-a előtt érté­kesített kenyérgabonáért is a felemelt árakat fizesse. Miért adja el traktorait, munkagépeit a nagyfügedi Dózsa Tsz ? NEMCSAK NEKÜNK tűnt fel, hanem azok is kérdezték, akik lapunk június 16-i szá­mában olvasták a nagyfüge­di Dózsa Termelőszövetkezet hirdetését: miért kínálja használható állapotban lévő traktorait és munkagépeit eladásra ez a közös gazdaság? Az érdeklődés azért for­dult e hirdetés felé, mert nem egy-két munkaeszköz­ről, hanem valóságos gép­park eladásáról volt szó. Két Zetort, három RS—09-es traktort kínáltak eladásra a nagyfügediek, ezenkívül szovjet bálázógépet, traktor- ekét, aratógépet, MIA-mo- tort, porozót és permetezőt, három vetőgépet, két kultivá- tort, fűkaszákat, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Kisebbfajta termelőszövet­kezet ennyi géppel szinte meg is tudna élni. Miért döntöttek mégis úgy, hogy a legnagyobb dologidő­ben, amikor minden gépre, munkaeszközre' szükség van, „vásárra viszik” értékeiket? A válasz a nagyfügediek szerint egyszerű: egységes gépparkot akarnak kialakíta­ni. Adottságaikhoz, — a ta­pasztalatok szerint — leg­jobban az MTZ-típusú gépek a legalkalmasabbak. Ezért tehát a más gyártmányú traktorokat, munkagépeket el akarják adni és szinte egy gyárból akarják felszerelni magú Ivat gépekkel. Miért lesz ez jő nekik? EL0SZ0R IS AZÉRT, mert a traktorosok, szerelők ala­posabban megismerhetik a hasonló típusú gépeket, be­rendezéseket, könnyebben javíthatják azokat és alkat­részekből sem kell annyifé­lét raktározni. S ha komo­lyabb gond van a gépekkel, jobban számíthatnak a gyár segítségére, hiszen minden­ből az ő márkájuk dolgozik a földeken. Helyes törekvés a nagyfü- gedieké. Miért? Mert ez már a ma­gasabb fokú gépesítés elője­le. Ismeretes, hogy a mező- gazdaság átszervezése után mindenféle gépet összevásá­roltak a szövetkezetek; félig elkopott, vagy kiselejtezett gépállomási kombájnokat, traktorokat, német, cseh, ro­mán, szovjet traktorokat, munkagépeket Valóságos ve­gyeskereskedések alakultak ki a szövetkezeti tanyákon, a különböző típusú, „nemze­tiségű” gépekből, felszerelé­sekből. Most ezt a dzsungelt sze­retnék — és kezdik — fel­számolni. Ezért adta fel hir­detését a nagyfügedi Dózsa Tsz is, hogy azok a közös gazdaságok, ahol Zetorokra, vagy német traktorokra, munkagépekre szeretnék spe­cializálni magukat azok át­vehessék tőlük — az egyéb­ként használható — traktoro­kat, munkagépeket ök vi­szont ebből a pénzből a szá­mukra legjobban megfelelő MTZ-típusokból gyarapíthas- sák a gépparkot LEHET, HOGY EZ a ha­sonló típusú gépcsoportokra való specializálódás így hir­detés útján is megoldható. De talán még sikeresebbek lennének ezek a csere- és el­adási akciók, ha a területi szövetségek nyújtanának hozzá segítséget, felmérve a megye mezőgazdasági szövetkezeteinek ilyen irányú adás-vételi igényeit. K. E. 14nw*gtnnwínStftht ^ lághirü egri bor számtalan országba el» nUrUHUriaSV^ jut, megbecsin6st szerezve a bortermelőknek. S mivel a világhírnevet óvni kell, az Állami Pincegazdaság egri pincészetében naponta ellenőrzik a jobbnál jobb „nedűket”. A kilométerhosszan sorakozó hordóóriások érdeket látványt nyújtanak, nem egybe 17 ezer liter bor is belefér. (MTI-foto — Járai Rudolf felvétele) Egy varázsige alkonya Valamikor varázsigeként s a vitában abszolút érvként hangzott: a népgazdaság ér­deke. Ma már némileg más hangsúllyal és valamelyest ritkábban halljuk ezt a ref­rént. Gyakrabban és hellyel- közzel bátrabban hivatkoznak viszont a vállalati érdekre. Mindez tulajdonképpen ter­mészetes, az új mechanizmus lényegéből adódik. A vállalat számára egyébként is túl ál­talános és érzékelhetetlen a népgazdaság érdeke, megfele­lő orientáció nélkül nem is várható el tőle, hogy ennek jegyében döntsön és tevé­kenykedjen. Az érdek, mint az emberi cselekvés fő moz­gató rugója, általában konk­rét és közvetlen. A reform a nyereség növelését állította a vállalati munka középpontjá­ba s természetes, hogy a kü­lönböző döntések, tevékeny­ségek erre irányulnak. P'-'-'cialista elveinkkel nem el- 'es a nyereség-érdekelt- A adódó „anyagiasság”, túszén az egyén nem egysze­rűen önző, önös célból, hanem a nagyobb vállalati közösség érdekeinek alárendelten kénytelen dolgozni. További kérdés persze, hogy a válla­lati nyereség növelésére irá­nyuló törekvés esetenként milyen mértékben sérti az átfogó társadalmi, népgazda­sági érdekeket. Figyelembe kell venni, hogy a vállalati érdekek abszolút és szabad érvényesülését két lényeges körülmény korlátozza. 1. Nem akárhogyan, köz­pontilag szabályozott feltéte­lek között érvényesül a vál­lalatok nyereségérdekeltsége. Az árpolitika, a vállalati nyereség felosztásának mód­ja fejlesztési és részesedési alapja, az adózás, a személyi jövedelem képzésének felté­telei mind-mind központi el­határozások alapján befolyá­solják a vállalati érdekeltsé­get. 2. A vállalati érdekek ösz- szecsapásának eredője lesz végül is a nyereség. A válla­lat legtöbbször nem kénysze­rítheti partnerére saját aka­ratát, — akárhányszor hivat­kozik is a népgazdasági érde­kekre —, hanem kénytelen annak érdekeit is reálisan mérlegelve megegyezni. Más szavakkal: a vállalati nyere­ség realizálása feltételezi a piac többé-kevésbé objektív ítéletét is. A piac kialakulat­lansága, a közgazdasági fel­tételek hiánya (például a monopolhelyzet) ma még le­hetővé teszi persze a válla­lati nyereség egyoldalú, a partner érdekeit sértő növe­lését is. De már jelenleg is ez számít kivételnek, semmi esetre sem általános. Valamikor azt hittük, hogy a népgazdasági érdekek köz­vetlenül és abszolút módon is kifejezfietők. E feltételezé­sen alapul a központi terv- utasítások rendszere, s a gyakori, közvetlen beavatko­zás a vállalatok gazdasági te­vékenységébe. Ma már nyil­vánvaló, hogy a népgazdasági érdek érvényesülését csak fo­lyamatnak, tendenciának, a vállalati érdekösszeütközések eredőjének tekinthetjük. Népgazdasági méretekben Kiosztották az V. országos műszaki filmszemle dijait Június 12—21. között ren­dezték meg a Technika Há­zában az V. országos mű­szaki filmszemlét. Ezekben a napokban a teljes 1967. évi termést, összesen 107 filmet mutattak be a műszaki és filmszakembereknek. Pénteken délelőtt a 13 ta­gú zsűri döntése alapján Ko­los Richárd professzor, az fjMFB és a MTESZ alelnoke nyújtotta át a díjakat. Első díjat kapott a közlekedési filmstúdió filmje, a „Gépko­csi kormányművé”, valamint az „Ábrázolás metszetekkel”, a „Polarizáció a szigetelő- anyagokban’”, a „Precíziós öntöde”, a „Vizsga”, a .Szik­rák és forgácsok” és az „Űj rendszerű fénymásoló anya­gok” című filmek, amelyek a MAFILM alkotásai. (MTI) GASPARE GOZZI: /#£/ iór Élt hajdanában két fiatal: egy lány és egy fiú. Annyira szerették egymást, hogy azt állították, nem tudnak egy­más nélkül élni, s mivel a tisztesség is így kívánta, egy szép napon összeházasodtak. Béke és szeretet övezte együttlétüket. De a szerelme­sek gyakran eltitkolnak egy­más előtt néhány apróságot, ami csak az esküvő után de­rül ki. Az ifjú férj csodálatá­ra itt is kiderült, hogy a cso­daszép asszonyka semmit sem hagy megjegyzés nélkül. Olyan csípős hangot hasz­nált, ami az ifjú férj vele­jéig hatolt és csak neki lehe­tett mindenben igaza. A férj szerette nejét és jámbor természetű volt Ahe­lyett, hogy élettársát leszok­tatta volna megjegyzéseiről, egyre több időt töltött bará­taival házon kívül. Rendkíz vül fontos dolgokkal foglal­kozott, például azzal, hogy eldöntse, melyik kocsmában mérik a legjobb bort.- Már reszketett szegény a haza­téréstől. Minden este ugyan­úgy zajlott le. Amikor az óvatos ajtónyitás nyikorgása eljutott felesége szobájáig, mint a rabló, ki a megadott jelre vár, kirohant az ágy­ból az ifjú menyecske. Ami ilyenkor a keze ügyébe akadt, férjéhez vágta, s ha a dühroham elmúlt — elment aludni. Mikor a menyecske észre­vette, hogy élete párja már éjszakára sem jön haza, és inkább kocsmákban alszik néhány órát, felkeresett egy öreg anyókát Elkeseregte bá­natát, mire az idős nénike így szólt. — Hatásos szerem van a férfiúi csellengések ellen. Adok neked egy üveg italt, amit a tengeren túlról ho­zott magával egy agg bölcs. Meglásd, csodát fog tenni! Mikor a férjed hazajön, ne szólj semmit, s miután ala­posan megtöltötte gyomrát kedvenc ételével, ezt tedd az asztalra. Igyon belőle minden este egy pohárral. Az asszonyka megköszönte a csodaszert, hazatért, s vár­ta az alkalmat, hogy tapasz­talja a csodaital hatását. Jött a férj, félénken, mint mindig. Benyitott a szobába. Felesé­ge nem szólt egy szót sem. Köszönt — semmi megjegy­zés, se szidás, se korholás. A menyecske csendben meg­terített. A férj nagyot húzott a kupából és mintha való­ban hatott volna az ital, töb­bé nem járt el hazulról. De a varázserejű ital egy­re fogyott, s az ifjú asszony­ka ismét felkereste az öreg anyókát, s könyörgve rimán- kodott újabb palackért. — Minek, lányom, neked a csodálatos ital? — szólt a nénike. — Tölts tiszta vizet a kupába, hiszen az sem volt más. No, és adj néha a fér­jednek igazat. Fordította: Révész Mária kisebb kockázat és társadal­mi veszteség árán valósulhat így meg a hatékonyabb mun­ka, a társadalmi szükségletek magas színvonalú kielégítése. De a vállalatoknál — ha bátran apellálnak saját jól felfogott érdekeikre és meré­szen döntenek is annak szel­lemében — csökken a régi ér­telembe vett biztonság és nö­vekszik a helyi kockázatvál­lalás szerepe. A régi tervuta­sításokat végrehajtó munka kockázatát ugyanis teljes egészében a népgazdaság vi­selte. Ha például pontati*" jl állapították meg a szükségle­teket és így hibás termelési tervutasítást kapott a válla­lat — akár menet közben le­állították, vcéy korlátozták a termelést, akar raktárra ter­meltek tovább, —- az anyagi következmények az állam­kasszát terhelték. Vagy gon­doljunk csak a túlméretezett, a iga és elhibázott beruhá­zásokra, s az indokolatlan „semmi sem drága” alapon született vállalati igényekre, A régi tervutasításos rend­szerben a vállalatok bizton­ságát nagy népgazdasági koc­kázat és társadalmi veszte­ség árán lehetett csak szava­tolni. A vállalati érdekek hang- súlyozása a reform szellemé­ben, egyben a vállalati koc­kázatvállalás tudomásulvéte­lét is jelenti. Ezért nélkülöz­hetetlen a különböző gazda­sági döntéseknél a vállalati érdekekre hivatkozni. Csak bizonyos előnyök reményé­ben vállalható a kockázat. A helyi döntések társadalmi ér­demeit méltatni, népgazda­sági jelentőségét „megideolo- gizálni” nem szükséges. Nél­külözhetetlen viszont, hogy a vállalati érdekek sokoldalú, széles látókörű elemzése előz­ze meg a döntéseket, hogy ne a könnyű és gyors ha­szonszerzés, hanem a távlati érdekek, a piac megnyerése és bővítése legyen jellemző. A látszólagos és vélt érdekek helyett a valóságos vállalati érdekeket kell figyelni. A vállalati érdekek érvé­nyesítése még így is bizonyos veszélyek, hibák és társadal­mi veszteségek forrásává vál­hat. De óvakodnunk kell ezek eltúlzásától. Mert pil­lanatnyilag a népgazdasági érdekeket is leginkább az sérti, ha tovább élnek és hat­nak a régi módszerek, ha nem ismerik fel bátran és határozottan a vállalati érde­keket. S az a vezető, aki nem vállalja az ezzel járó kocká­zatot, túlzott biztonságra tö­rekvésével óhatatlanul a tár­sadalom, a népgazdaság kon­tójára kockáztat. Kovács József MmiLm 3 1968, június 22,, szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents