Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-16 / 140. szám
KATA1 ANTAL: Imádkozz és tüzelj! — Walter Rosser Dél-Vletnamban harcoló néger őrmester: .... tudom, hc4.v Jő elnök lett volna.’' Imádkozz és tüzelj! — hallod, fekete Walter? Imádkozz és tüzelj! — hallod, Jack, te fehér? Imádkozz és tüzelj! — elszabadult a pokol, • az Elnök tudja csak, hogy imád mennyit ér! Az Elnök küldött fickó! Ne tétovázz hát. Nem az ég lángol — csak a házak, nem anyád jajgat — csak a föld sir, s csak egy ferdeszemü lány vonaglik a földön nem feleséged, s nem a kis húgod Floridából! Imádkozz és tüzelj! — így lobbant lángra a Rebchtag, Imádkozz és tüzelj! — így égett egykor a gettó Európában, s így izzott fel az ég-föld Japánban, így menetelt a „minden erkölcsi norma alól feloldlak..." fekete szörnye Párizstól Moszkva faláig, és Így állítottak tízmilliókat a falhoz ... Imádkozz és tüzelj! — parancs ez, • ez a törvény, hallod Jack, te fehér, kit Floridában fizetnek! Hallod? Fekete Walter, kinek elnöke soha nem volt Imádkozz és tüzelj! Fickó, az Elnök üzente. Berlinben is így szólt nemrég a parancs. ANTALFT ISTVÁN: A hajnaloknak örülök Mennyi fel nem tett kérdés van benned és fel nem tett kérdésekre felelet Hallgatások és szótlan percek, kérdések és válaszok helyett Nem vontam elég mélyre az árkot amelyben futok nap-nap után, lövöldöznek rám a túlsó partról, de nem hullhatok el a csatán. Nem hült ki a kedves szavak melege, csak az északi szél fújta körüt a fel nem tett kérdések özönét a hajnaloknak hagyom örökül. 6ERFÖZÖ SIMON: Megfagynék Lehetnél retem, bújnék összekulcsolt ujjaid: fedél alá, inggombokkal felcsillagoznál, hajamat is megnyitnád tótágasba, kislányom, anyám lehetnél, s mint szülőkre a gyermek, majd egymásra is hasonlítanánk, de magam vagyok, from — mert megfagynék — ezt a verseli rád gondoltam, s addig az ing mellemre odaégett. VARGA ZOLTÁN: Az idő sűrűjében Magától űzve, megriadva egy ifjú szarvas szaladt. De elterült, majd szállni kezdett, mert eldördültek a szavak Csillagos veríték az arcom Parázsból szőve a ruhám Mondd, aki egyszer szállni kezdett, nyugalmat hol talál? FERNAND LÉGER: Kompozíció (faliszőnyeg). A világhírű francia művésznek mintegy kétszáz alkotását mutatják be a Műcsarnokban megnyílt kiállításon. Élő irodalom Fekete csónak Mocsár Gábor új regénye Btmfemesen a rég! tavaszi érvízek idején a halottakat csónakon vitték kd a régi temetőbe. A munkában összetört parasztok szurokkal befestett fekete csónakon indultak utolsó útjukra. Felettük; történelemről szóit a zsolozs- mázó ének, nemzedékek életét jelezte a múló időben.« Mocsár Gábor új regényében Is a paraszti világ történelmének a múltban gyökeredző Jelenkort változásait kutatja. E változásokról szólt mór ez 1939-es Nyitott tenyér. de nagysikerű noveülás- kötetének, az 1967-ben megjelent Fecskék és miatyánk címűnek is a paraszti életben bekövetkezett változások erkölcs), szemléleti következményei adjak meg őszinte hitelét. Túlságosan egyszerű lenne persze ezek alapján Mocsár Gábort egysíkú „paraszti rónak” tartani (ha ez megkülönböztetés lehet egyáltalán I), mert éppen a Fekete csónak tanulságai ösztönöznek bennünket arra, hogy ez a minősítés itt csak dicséretként hangozzék ed. Az írónak sikerült új regényében különlegesein egyéni atmoszférát teremtve úgy felvetni a magyar paraszti élet mai változásának általános kérdéseit, hogy megrázó emberi sorsok egyéni tragédiád teszik hitelessé az frői szándékot. Kunkemeaen meghalt Laczkó László hatvankdlenc éves korában. Öt az első világháború törte meg, fiait & második tette próbára. A legnagyobb a Donnál pusztult, s akik túlélik a háborút, azok megjárják a magyar paraszt. Ság felszabadulás utáni útját: Imre a föld mellett marad, Károly és Padi elszakadnak az otthontól. Gizit pedig a fővárosba sodorja az élet. Apjuk halála hozza össze őket a szülöd házban, s mintegy tetem rehívásként, megtérnek emlékezni, és talán számvetést csinálni a jövőnek. A család tagjainak sorsából áll össze a múlt, és kerekedik a jelen. A nehéz paraszti élet fájdalmas, értelmetlen szenvedésekkel tűzdelt múltját és talán nem kevésbé nehezen átélt változásokat hozó jelenét ismerjük meg a regény lapjain. Az emlékezések, a testvérek közötti párbeszédek vallanak arról, hogy a magyar parasztság nemzedékei milyen csatát vívtak a földdel, a földért és önmagukkal, hogy hűek maradjanak apjuk életéhez, hogy változott körülmények között is megértsék az új ólet szavát. Nemzedékek váltják egymást a Eaczkó-csaJád történetében: a nagyapától az unokákig látjuk sorsukat, tanúi vagyunk a szenvedélyes állásfoglalásokat kikényszerítő mai problémáknak. Laczkó László kihűlt teteme mellett a testvérek nem csak azt veszik észre, hogy mit tanulhattak apjuktól — munkaszere tetet. állhatatosságot —, hanem azt is. hogy a történelem könyvében az élet új lapot fordított, változott időben kell keresni önmagukat, életük célját és értelmét Ehhez már nem elegendő a múlt tanulsága, ha nem veszik észre a Jelen lehetőséged! Karcsi, a meghalt öreg parasztember unokája Ismeri ezt fél leghamarabb: „Nagijapo, elment. Élete lapja átfordult a létezó világból a már nem létezőbe, s ezzel az elfordulással mintha egy lapot hajtanának tova a történelem írott könyvében is. Az új lapon a szöveg minden sora merőben új. Más a ritmusa. A tördelése. És ez az új ritmusú élettörténelem — messzibb lendült nagyapáék világától, sokkal messzibb, mint amennyi távolság nagyapáék világát akár a kétszáz évvel ezelőttitől is elválasztottaEz a felismerés már válasz is a regény alapkérdésére, mert az ember csak eszel a tudatossággal teszí magávévá az időt ami a történelemből neki kiméretett... Jó regény a Fekete csónak: problémája — a múlt örökségéhez való hűség és a jelennel való lépéstartás — élő, eleven világot teremt lapjain; de azért is mert nagyon fegyelmezett. szerkezetében és stílusában ökonómikus regényé formálta hozzáértő alkotója. Két napba sűríti a regény tulajdonképpeni cselekményét. A halottas ágynál összegyűlt családtagok múltba kalandozó emlékezete a jelen idősíkját váltja fel, majd újra a múlt ad magyarázatot a jelen szenvedélyeire, háborgó indulataira. (Talán csak a háborúban el pusztáit legidősebb fiú meghibbant elméjű lányának epizódja nem illeszkedik be szervesen ebbe a feszesre fogott kompozícióba). A stílus gazdaságosságát is említettük: a száraz tényközlések váltakoznak a részletező cselekménnyel. majd az eseményeket váltják az elmélkedő gondolatok. (Jól sikerült ilymó- don például Karcsi alakjának ábrázolása, kiben az író nem csupán a mai fiatalság öntudatos tájékozódását írja meg, de remekül teremti meg ennek forrongó lelki hátterét is.) Így nőd fed a Fekete csónak az új magyar regény élvonalához, és így válik a Piro* tövű nád című elbeszéléssel együtt Mocsár Gábor legjobb alkotásává. írójára érdemes továbbra is figyelni. E. Nagy Sándor W^A^SA/VVVNA/NAAAA/VVVVVV>^AA^A^/V>AA/VV^/>AAA/V>^^AAA^A^AAAAAAA^AAAA^\AAA/VVAAAA/VVVVVNA/VVVVVVVVVVVV^VVVVVVVVVVS/VVVVVVNAAAAAA/VVVVVVVAAA/VVVVV^VVV^VV^VVVVVVVVVVVN^S/V^^^^^V^V^^A/VV^VV^^VWVVV^^^ Teri kinézett az utcára. Gyúróéit há2áig egy lelket sem látott A járdára guggoló ház elfogta előle a kilátást. Az árok széléig kellett mennie, hogy tovább lásson. Kedvetlenül fordult vissza az udvarra. A gyerekek az ablak előtti homokhegyen hancúroztak. Máskor rájuk kiáltott volna, hogy ne túrják szét, mint a malacok, játsszanak ttsztésségesen. A gyerekek persze nem értették, hogyan lehet tisztességesen játszani, ezért anyjuk kiáltása után egy pillanatra leijedtek a homokdombról aztán óvatosan visszalopakodtak a csúcsra. Teri elment mellettük, nem is vette észre, hogy az este összelapátolt homokdomb már régen nem domb. Bement a lakásba, dolgozni akart, mosogatni, meg főzni. Ezt is elkezdte, azt is, de abbahagyta. Az urát várra, leste, hogy jön-e már a piacról. Reggel korán elment a „Hajnal” elnökéhez. És mintha nyoma veszett volna. Hetek óta nem hagyta békén az urát, hogy beszéljen az elnökkel, mert ha felveszik a „Hajnal”-ba traktorosnak, akkor nem kell hetenként, kéthetenként a városba vonatoznia, neki meg nem kell rettegni, hogy mi van az urával, hol, és kire költi el a keresetét, amiből ő két hetenként csak három, négyszáz forintot lát. Igaz, eleinte, amikor az ura két hetenként pontosan hazajött, nyolcszáz, kilencszáz forintot tett le az asztalra, a gyerekeknek is hozott egy-egy zacskó BUBI MihaIY: IVÓMAT NEM INDÚl át e ««A cukrot. Aztán fogyott a pénz, hónapról-hónapra kevesebb összeget kotort elő zsebéből, és gyakran tántorogva nyitotta be az ajtót. — A vonaton ittunk egy üveg sört a cimborákkal — magyarázta gesztikulálva. Ivócimbora mindig akad, gondolta Teri, különösen akkor, ha fizet. Sok a potyaleső, kevesen fizetik vissza a kört... Bárcsak megegyezne az elnökkel! Itt a kevesebb is több lenne. Neki is nyugodtabb lenne az élete. Nehezen bírja az egyedüllétet. Az az asszony, akinek az ura otthon van, nem is tudja, milyen pokol az ő élete, meg a többi „vonatos” feleségéé. Hétszámra csak várnak. Egyedül kell lefeküdni a hideg ágyba, ahol hajnalig forgolódnak és nem tudnak felmelegedni. Olyan a testük, mint a tűzről levett ételé, lassan kihűl. Azt pedig megérzi a férfiember azonnal. Az ebéd már Totyogott a lábasban. A lábas alá karikát tett, hogy lassítsa a főzést, a tűzre sem dobott. Ismét kiment az udvarra, aztán előbb a kerítésen át lesett az utcára, de a lombjait bontó fáktól nem sokat látott, ezért újra a járdáról lesett végig az utcán. Valahol, messze az utca könyökénél megpillantott egy ide-oda lépegető alakot. Nem dülöngélt, mint a részeg, de egyenesen se tudott Járni. Teri egy pillanatra megdöbbent. — Biztosan mérgében ivott. Na, uramisten, lesz itt hadd el hadd. Beszaladt az udvarra. — Jön apátok — kiáltott a gyerekekre. — Azonnal lapátoljátok össze a homokot, mert ha így meglátja, megtáncoltat benneteket. A gyerekek lapát után kaptak, de kézzel is csúcsosra kaparták a dombot, amire apjuk kissé félrecsapott kalapban belépett a kapun. — Na, mit csináltok lurkók, he — szólt rájuk. — Miért nem játszotok? Arra való az a homok, azért hozattam. — Nem baj, ha széttárjuk? — rebbent az egyik gyerek szájáról a kérdés. — A kapuig lehet, de az utcára nem, mert... — fenyegette meg őket nevetve. — A, csak Itt bukfencezünk benne. — Hát csak bukfencezzetek! Teri a kályha mellett várta. Reszketett a gyomra, hiába szorította rá a kezét. — Kész az ebéd, lelkem? — köszönt rá az ura. — Nincs? Nahát, itt is szépen várják az embert. — Ne bolondozz már, rögtön kész. Nem látod, hogy rotyog! — Akkor én még elsétálok addig a kocsmáig. Majd kotkodácsolsz egy nagyot az udvaron, ha kész, én meghallom, visszakukorékolok, hogy szedheted ki a tányérba. — Ne tégy már csúfságot. Üljél le — sürgött-forgott Teri, mert azt mór régen megtanulta, hogy részeggel nem érdemes ellenkezni. Még az urával sem, ha pityókás. Hozta a tányért, kanalat, tette az asztalra, közben leste az urát, hogy szól-e már, megmondja-e, hogy mit végzett. Amikor már nem bírta tovább a várakozást, csak megkérdezte. — Egy szavad sincs? — Elmondtam. — De azt nem, hogy mit végeztél? — Igaz. Mindent elrendeztünk. — Felvett? — Fel. S Aztán bementünk egy áldomásra. Egy kör ide, egy kör oda, aztán még egy, mert belemelegedtünk a beszélgetésbe. Tudod, hogy van az ilyenkor. — Akkor többet már nem utazol? — csodálkozott összekulcsolt kezekkel Teri. Az ura hátraszegte a fejét. — Mért utaznék? Az én vonatom már nem indul — legyintett. Lezökkent a székre, kezébe vette a kanalat, forgatta. — De ha jó az ebéd, egy pohár bor, hej, de lecsúszna utánal — Elszalajtom a gyerekeket azonnal — kifordult a szobából a gyerekeknek kiabálva: — Sanyikám, gyertek csak, szaladjatok el a boltba, hozzatok egy üveg bort. Teri örömében most egy hordóval is hozatott volna, ha úgy kívánja az ura. Már hogyne hozatott volna, ha többé nem kell lesni a vonat érkezését... •* miww ^vvwwVWVVWVVVWVWVVVWWSWWV\A(V^A!VWSAA(WVWVWVWWVWVVVWWVVW/VWVW/VWS/^/V,
