Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-12 / 110. szám
TESTVÉRÜNK, VIETNAM! Vallatják a földet 1874-ben egy francia fiatalember különös módon próbált gyors és rangos világhírre szert tenni. Felkereste a párizsi tudósok házát, s elmondotta, hogy olyan berendezést szerkesztett, amellyel belátni a föld mélyébe... Hogy mi lett a fiataemberrel. a hírnévvel. hogy mit szóltak a „földbe látó” szerkezethez a tudós professzorok, azt nem őrizte Bálint Györgyné a polarograph-fal a fémek tulajdonságait vizsgálja. (Foto: Pilisyj El kell jönnie egyszer Egy másféle napnak E! kell jönnie a fénynek Higgyétek, amit mondok. „Boldog-e ön?” Bizonyos újságíró tette fel ezt a helyzethez. nem illő, szokatlan kérdést parasztoknak, tisztviselőknek, munkásoknak. A bizonyos újságíró amerikai volt, a kérdezettek vietnamiak. „Mondjon egy szót, amely önnek legszebb, legkedvesebb”. „Csönd”; U ietnam földjén évtize- * dek óta nincsen csönd. Arra az egyszerű csöndre gondolok, amely termékeny zajokat határol, amely a munka egyszerű zaját fogja körül, mint éjszakák sora a nappalok sorát az idő végtelenében. Arra az egyszerű csöndre gondolok, amelyet mindannyiam a nyugalommal és békességgel, a békével társítunk. Évtizedek óta harcol egy nép Ázsia szívében, a csöndért, a békéért. A szabadságért. Egy kis nép vív hősies harcot az imperializmus maimmut hatalma, a betolakodó Amerika és lakájszövetségesei ellen. Szinte a bibliai Dávid harca Góliát ellen, ismétlődik és folytatódik naponta véresen, az állattá aljasult khakiszínű vagy leopárdzubbonyokba bújt emberszabású emberek szörnyű kegyetlenségeivel. Ám a vietnamiakat el nem rettenti semmi, minden eszközt felhasználnak — az egyszerű fegyverektől a legmodernebbekig —, a fáradhatatlan mindennapi munkától a támadások okozta károkat eltüntető, férfit és nőt, öreget és fiatalt közösen összefogó munkáig, hogy végső győzelmüket kivívják. A világ haladó, józanul gondolkodó és békeszerető része kezdettől fogva tiltakozott az imperialista mesterkedések ellen, mert felismerte az agreeszor igazi ábrázatát. És nem elégedtek meg a tiltakozó szavakkal, áldozatkész támogatásukkal is erősítették azt a népet, amely alapvető emberi jogai és érdekei védelmében kelt fegyverbe. Mind többen és többen ismerik fel az igazságot a háború oldalán is. Lehet-e nagyobb csapás a halál kalmár aira annál, hogy éppen azok fordulnak szembe törekvéseikkel, akikre népirtó háborújukban a gyikolás feladatát bízták? N emrég olvastam egy novellát, címe ez volt: Hallasz engem, Dél- Vietnam lánya? A novellát az a Thai Than Trong Nghia — közismertebb nevén Thuy Thu — írta, aki a dél-vietnami bábhadsereg főhadnagya volt. az előtt pedig a bábj A téli hónapokban megyénk, de az ország legtöbb , községében is élénk, mozgalmas vitaesteken találkoztak egymással a termelőszövetkezetekben dolgozó fiatalok és a falvak vezetői. Közösen, nagy segítőkészséggel beszélték. I vitatták meg, hogy milyen gondjai, problémái van- ; nak a fiataloknak s ezeken i miképpen lehetne segíteni. 1 A falusi beszélgetések után sor került a területi, I megyei, majd az országos parlament megtartására I is. A különböző fórumokon egyaránt bebizonyosodott, i bogy a falusi fiatalok közül egyre többen választják élethivatásnak a mező- gazdaságot és otthon, saját községükben. szövetkezetünkben érzik magukat legjobban. A fiatalok szívesen dolgoznak a közös gazdaságokban — mondották — azonban ió néhány helyen nincsenek megfelelő munkakörülmények, nincs átöltözni. megmosakodni munka után. több kilométert kell gyalogolni a munka» kormány haditengerészeti folyóiratának a főszerkesztője. Thuy Thu ott volt a Diem megdöntésére szervezett ösz- szeesküvők között, s nincs egyetlen írása, amelyben ne tárná a világ elé az amerikaiak és csatlósaik bűntetteit. Ez a banda. írja az amerikai és saigoni katonákról, ügy öldösi az embereket, mintha legyeket irtana. Minden más agitációnál többet mondanak azok a gondolatok, amelyeket egy „tisztogatási” akció tragikus élményei fakasztanak benne. A megdöbbentő hitelességű vallomás az amerikaiak vietnami szennyes háborújának teljes természetrajza. „ ... Azt mondják nekünk, hogy az antikommunista hadsereg katonái vagyunk, és a Szabadságot védjük. Ami a kommunizmust illeti, nem nagyon tudom, ml az. Nem láttam még kommunistákat, akik embereket kínoznak, csa/k azt látom, hogy katonák, itt, ezen az oldalon, ahol én harcolók, irtózatosan — és szörnyű megszokással — öldökölnek. Hol van hát a Szabadság? Meg a Testvériség és az Igazság? Minden bizonnyal nem ezen az oldalon. Mert akkor a fiatal Hoang van Dong, aki tőlem nem messze lakott, nem követi el azt az őrültséget, hogy élő fáklyaként, elevenen égesse el magát Nem tette volna, ha a szabadság, testvériség és igazságosság fogalma kézzelfogható valóság lett volna ott, ahol élt és én Is élek. Ezek az emberek hitvány, nyavalyás hazudozók, drága Dap!” A z amerikai légierők és “ a 7. flotta hajód éjjel- nappal ontják a tüzet a demokratikus Vietnam területére. Népirtó háború dúl a szabadságszerető Dól-Viet- nam népe ellen. Sok vietnami falu és város hever romokban. Sok ezren lelték már halálukat golyók és bombák záporában. A háború azonban nem tudta megállítani az életet Dolgoznak az emberek megfeszítetten, föld alatti műhelyekben, dzsungel-tisztásokon tanulják tovább a betűvetést a kisiskolások, Ismerkednek a magasabb tudományokkal a főiskolások és egyetemisták. És minden puskalövés, minden újabb elszenvedett fájdalom csak' tovább erősíti, szilárdítja az emberekben az elszántságot hogy kiverjék szülőföldjükről a legutolsó ellenséges fegyverest is. A kísértetek visszajárnak a fejekbe. Hitler annak idején azt Ígérte katonáinak — amikor 1941 nyarán orvul megtámadta csapataival a szovjet népet —, hogy a karácsonyt már családi körben ünnepelhetik. A Pentagon- tábornokok is a vietnami háború gyors befejezéséről szőttek terveket S ahogyan a fasizmus, ugyanúgy az imperializmus is elszámította mahelyis: és vissza, sokszor még az lvóviz-ellátás is akadozik. Mindezek és mér jó néhány probléma napvilágot látott a parlamenteken. Azóta azonban valahogy egyre kevesebb szó esik a fiatalok érdekvédelméről, a munkakörülmények megjavításáról. Valahogy úgy néz ki, mintha pusztán egy kampányfeladat megoldásáról lett volna szó, s miután ez megtörtént, minek róla többet beszélni. Javában folynak már a tavaszi munkák a határban, egyre többen dolgoznak kint a földeken. Nem árt. ha a falusi, termelőszövetkezeti vezetők beletekintenek jegyzetfüze- teikbe — mit ígértek annak Idején Mert. ha nem is mindent, de azért néhány dolgot már most is megvalósíthatnak az elhangzottakból. Egyrészt azért, mert az Ígéret kötelez, másrészt a fiatalokkal való törődés nem lehet kampánymunka, hanem állandó feladat. (kaposi) gát. Kénytelenek elismerni, hogy Vietnam földjén kiszámíthatatlan erővel állnak szemben, s ez ellen az erő ellen nincs a kezükben hatásos fegyver. Ez a kényszerű felismerés vezetett oda, hogy most Párizsban leüljenek a tárgyalóasztalok mellé. A vietnamiak erejét végtelen szabadságszeretetük táplálja. Emellett kiapadhatatlan az a forrás, amelyet a testvéri szocialista országok segítsége és támogatása jelent Számos szolidaritási akció indult megyénkben is s vietnamiak megsegítésére; vietnami műszakók, egy iskola — egy kórház, tranzisztor-akció. S most újabb íelhívás, kezdeményezés indült Poroszlóról, szakszervezeti összefogással: egy szakmaközi bizottság — egy kerékpár! %# ilágtörténelmá dátum, * május 9-e, a hitleriz- mus felett aratott győzelem napja jelzi évről évre a magyar békemozgalom hagyományos tavaszi békehónapjának kezdetét Az idei békeakciókat a vietnami néppel való szolidaritás jegyében rendezzük. Minden, amit május 9. és június 9. között teszünk, a legapróbb hétköznapi tettek is, fokozottabban a vietnami nép megsegítését szolgálják. Azt a felismerést hirdeti megsokszorozottan a világban, hogy az emberiség útja csak a béke felé vezethet Vietnamban érted, értem, értünk, mindannyiunkért folyik a harc. Minden vietnami katona és partizán millió nem vietnami testvére nevében la helytáll a dzsungel ösvényén. És előbb-utóbb a földi tereken a legutolsó zsoldos is kilövi legutolsó töltényét, s akkor senki nem tartóztatja fel a szabadság rohamát; A sötét hatalmak csak az Időt húzzák —- de életet nem nyernek vele. Pataky Dezső meg a krónika, de hogy minden bizonynyal csak egy igazi „kacsa” lehetett az egész, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy még ma sincs a világon a föld mélyébe látó berendezés, műszer, pedig 1874-től már igencsak eltelt néhány évtized... Az ötlet mdndensesetre kitűnő. A megvalósítás azonban még várat magára. Pedig ha egyetlen ilyen „műszere” lenne az Országos Érc- és Ásványbányászati Vállalat egri. Kertész u. 128. szám alatti kutató és termelő művének, akkor lényegesen előbb megtudhatnánk. hogy mit rejt mélyében a Bükk, a Mátra, a Mecsek, a Bakony, az Alföld. De nincs így hát marad a régi módszer: a föld megfúrása, s a laboratóriumi vizsgálatok. Ez a feladata, ezzel foglalkozik, nagyon Is szép eredményekkel, sikerekkel az Érc- és Ércbányászati Vállalat Egerben székelő s dolgozó kitűnő kollektívája. Munkájukról Juhász Zoltán, laborvezető vegyészmérnökkel beszélgettünk... — Budapestről költöztek az egri kertész utcába. Miért pont Egeibe? — Tulajdonképpen erre a válaszra nem én vagyok illetékes. Gondolom. Eger mellett szól a város kulturáltsága, s a kedvező földrajzi fekvése, helyzete. — A kutatók, a szakemberek is léköltöztek a fővárosból? — Csak néhányan. Dolgozóink jó része egri, megyebeli. Nagyon tehetséges, jó kollektívát sikerült „összehozni”. — Ragyogóan berendezkedtek: modem, korszerű műszerekkel felszerelt laboratórium, kényelmes, ízlésesen berendezett irodák, parkosított udvar, szalonnasütő. teniszpálya .,. — Elég nagy anyagi áldozatba került, de hát a munkához. a pihenéshez biztosítani kell a lehetőségeket is. Nem panaszkodhatunk ... — Szakszerűen megfogalmazva: mi a profiljuk? — Az ország területén minden olyan földtani anyag felkutatása. amely értékes, amely hasznos. — Mit jelent a „cégtáblájukon” a termelő mű kifejezés? — A földtani kutatások mellett termelőüzemünk is van. Felnémeten mészkő- és őrlőmű. a Velencei hegységben pedig egy ércbányánk. — Ahhoz, hogy egy bánya* üzem termelhessen, előbb legyen mit termelnie. Tehát az első lépés a kutatás... — A geológiai kutatásoknak két lépcsőjük van. Előbb a nyomok, a leletek alapján csak egy-két fúrás történik. * csak nagyjából állapítjuk meg hogy mi is lehet a föld mélyében. Ezután már egy alaposabb, részletesebb kutatás következik. A feltárt anyagokból mintát veszünk^ s nagyon alapos, komoly laboratóriumi vizsgálatokkal megállapítjuk értékét, tulajdonságait, majd tudományosan feldolgozzuk az adatokat. — Egy világhírű szegedi régészprofesszortól hallottam, hogy úgy jelöli ki az ásatás helyét, hogy feldobja a kalapját, s ahol leesik, ott .desz” á lelet... — Van benne valami, de azért korántsem Ilyen egyszerű egy-egy fúrás helyének a kijelölése. A talált nyomokból a leietekből a vidék, a kijelölt hely földrajzi fekvéséből nagyon sok mindent lehet megtudni, illetve következtetni bizonyos összefüggő- sekre. — Biztosra menni tehát sohasem lehet. — Természetesen nem. Előfordulhat. sőt elő is forult már, hogy egy-egy fúrást, kutatást nem érdemes tovább folytatni. — Körülbelül hányfajta anyagot vizsgálnak? — Iparágunknak 170 terméke van. — Csak néhányat említsünk meg a nagy választékból. — Bentonit, kovaföld, perlit, vasérc, színesére, kavics homok földpáti dolomit, alulit, talkum. Csak az érdekesség kedvéért: a perlit vulkáni kőzet, 1200 Celsius fokon a pattogatott kukoricához h.asonlóan ki cserepesedül. Nagyszerű hang- és hőszigetelő anyag. Kétcentis vastag periitfal körülbelül úgy szigetel. mint a 25 centis, hagyományos anyagból készült Hátránya: elég drága. Ml nyersen exportáljuk. A talkum pedig a púder alapanyaga. A bentonit öntödei segédanyag, a kovaföld pedig különböző töltőanyag. Egerben, megyénkben 60- kan tudják: Juhász Zoltán laborvezető vegyészmérnök nagyon komoly, rangos kutatója a kémiatudománynak, s alkotó kapcsolatban áll a Magyar Tudományos Akadémiával is... — Ez már nem hiszem, hogy fontos lenne. De ha szóba került: tagja vagyok a Magyar Tudománvos Akadémiai geokémiai albizottságának. Szakmai érdeklődésem, kutatásom fő területe: a kolloid- ég szilikát-kémia ... Koós József 1968. május 12„ vasárnap CÁ mama tizenkét gyereket hozott a világra, kl"* lene él közülük, Pista, a legidősebb, csiszoló, a legfiatalabb tehenész. Mennyi idős 7 Rám néz. mosolyog. Szemének tükrét, ha lehet, még fényesebbé teszi egy ott bújkáló könnycsepp. Alig hiszem el a hatvanegy esztendőt, hiszen arca mint a bársony. — A hetedik gyerek után nagyon beteg lettem, de a kórházi szobám mindig tele volt virággal. — Rosszak voltafo-e a fiúk7 ügye, sok baj volt veluk.7 — Ne tessék gondolni. Nekem nem voltak rossz gyermekeim. Nem mondom, a fiúk pajkosak voltak, de a lányok szelídek, mint a galambok, A kendő alól kibújkálndk az őszülő fürtök, de ennek az asszonynak a szeme ragyogását, kedves, szelíd tekintetét mindegyik gyermekében feltalálom. — A Ferikém kéményseprő-tanuló. Nem szerettük, hogy ide jelentkezett, de 6 kitartott. O, igen, 6 hasonlít leginkább az édesapjára. Villanygyújtásra megtelik a kis szoba, egy szék sem marad üres az asztal körül. —Hatan jöttek csak el, a többi levelet, meg táviratot küldött. Aztán megérkeztek az unokák is. Virág, csók, ölelés. A mama arca szinte tüzel a boldogságtól és amikor átveszi Józsikától, a legapróbb dédunokától az orgonacsokrot, kicsordul szeméből a könny. Ennyi boldogságot anyák napján hogyan is lehetne elviselni meghatódás nélkül ^Caríjöhájqj^ Végignyargal a szél a pusztán. A tavak felett bíbicek, sirályok repülnek, a vízben kövér pontyok háta csillan. A nád között tollasodó fiókáit etetgeti a nádirigó, a partoldalban vadkacsák költenek. A küenclyukú hídról messzire lát az ember, távolból kút- gémek integetnek, itt-ott tanyák piros teteje villan. A csatorna mentén juhok legelnek, gazdájuk révedezve néz maga elé s pipázik, A szikes tavakban szárcsák lubickolnak és gólya igazít fészket egy kiszáradt akácfa tetején. Kora délután még üres a csárda. Most érkeznek Buraiék pitykés mellényben, kipödört bajusszal. — Olaszokat várunk, — mondja a pincér és elém teszi bográcsban a halászlét. A zenekar gyantázik, a pincérek készülődnek, nem sokkal később megérkeznek az itáliaiak. Jókedvű nevetéssel, vidáman ülnek az asztalhoz, „gulást” rendelnek, egri bort isznak rá. Később a kísérő vadásszal találkozom. — Ügy lövik ezek a libát, kérem mintha mindig ezt csinálnák, — mondja és az idősebbik úr felé kacsint. — Az öreg minden tíz liba után egy százas borravalót ad... A prímás ajkán, — aki, mint mondja, már a walesi hercegnek is muzsikált — felcsendül a saját maga komponált vadásznóta. Félóra múlva együtt énekel vele az egész vendégsereg. Az idősebb olasz töbV éve jár ide és töri a magyart. — Hortobágy, délibáb, vadliba, — mutogat felém a bortól jóízűen, németül kér enge- delmet és meghív vendégül az asztalhoz. — Szép Magyarország, — mondja és fenékig issza a pohárból a bikavért. — Merre járt még országunkban? — kérdem. — Rám néz csodálkozva és azt mondja: — Ferihegy, Budapest, repülőtér... Burai újra muzsikál, az olasz menyecske ajkán ismerős daliam csendül, a fiatalabb úr később a cimbalomhoz lép. — Ritka búza, ritka árpa... A kísérő vadász mellém ül és bőszen magyaráz. — Látja, ezeknek csak ez kell, vadliba, ~"7<ís” meg ostorpattogás, azután hazamenazt hiszik, hogy bejárták Mag;aror- — mondja és észrevétlenül megigazit; zsebbe gyűrt piros százasokat. — SZÍ — Csak kampány volt?
